Ez az arany neked járt volna! - avagy ismerjük-e Kajdi János pályafutását? - 1. rész

Kajdi Jánost, az egykori sportolót, mint sportembert, és mint magánembert, csak méltatni lehet. Sportpályafutása, és egész élete, követendő példa lehet a mai, és a későbbi korok felnövekvő ökölvívóinak a szemében is.



Ha egy ökölvívó pályafutásáról pontos képet szeretnénk kialakítani, akkor nem elegendő csak az eredményeit felidézni, számszerűsíteni. Meg kell ismernünk az adott korszak sajátosságait, az ellenfeleket és még néhány olyan tényezőt, amelyek befolyásolhatták a sportoló eredményességét. Engem nagyjából ezek az alapelvek vezéreltek, amikor megpróbáltam értékelni Kajdi János munkásságát, még akkor is, ha az alábbiakból ez nem is tűnik ki olyan „pontról- pontra” szabályszerűséggel.

KAJDI JÁNOS  (sz: 1939. dec. 30. -  [+] 1992. ápr. 10.)
1950-től 1954-ig a Szombathelyi Dózsa, 1955-től 1957-ig a Komáromi Mélyépítő, 1958-tól 1959-ig a Dunaújvárosi (Sztálinvárosi) Vasas, 1960-tól 1972-ig a Budapesti Honvéd ökölvívója.



1960. - Sportpályafutását 1960- tól kezdve érdemes részletesen végig venni, értékelni. Ekkor még nagyon fiatal, a könnyűsúlyúak (60 kg) között versenyez, de a rutinos Kellner Ferenc jobb nála, ezért a Római Olimpiára még nem is ő kerül ki. Ekkor még nem tudja senki, hogy egész karrierje során, Magyarországon csupán az előbb említett Kellner, illetve rajta kívül még Tóth István tudja csak őt legyőzni.

1961. – Sikerei ebben az esztendőben kezdődnek el, és több mint egy évtizeden át marad is a világ amatőr ökölvívásának meghatározó személyisége. Ekkor már a nemzeti válogatott stabil tagja, a nemzetek közötti csapatmérkőzéseken elég megbízhatóan kezdi szállítani a győzelmeket. Ebben az évben, könnyűsúlyban magyar bajnok. 1961 legnagyobb nemzetközi eseménye az EB volt, amelyet júniusban rendeztek meg Belgrádban. Kajdi a 4-ig sikeresen menetelt, de itt megkapta a későbbi győztes Richard (Dick) McTaggart-ot. Első EB bemutatkozásnak egy 3. helyezés igazán szép, ráadásul McTaggart- tól kikapni sem volt nagy szégyen. A mérkőzés során a fordított alapállású skót fiú igyekezett végig távol tartani magától Kajdit, és ez a taktikája lényegében be is vált. A 2. és a 3. menetre az erősen feljavuló Kajdi azért többször is megsorozza McTaggartot, sőt a 3. menetben meg is intik a skótot, de ez mind nem elég a győzelemhez. Kajdi szempontjából 0:5.



A skót fiúról nem árt tudni, hogy ő volt 1956 könnyűsúlyú olimpiai bajnoka, illetve ő kapta a Val Barker díjat is. Továbbá Rómában bronzérmet szerzett, és az 1961-es EB döntőben még egy arannyal gyarapította érem kollekcióját. Azt is tartják róla, hogy 634 mérkőzést vívott, és ebből 610-szer győztesen hagyta el a szorítót.

Kajdi számára 1961-ben, a Katonai Bajnoki címmel indul egy szinte páratlan sikersorozat. Szeptemberben, Bulgáriában rendezték meg a Keleti Blokk (Varsói Szerződés) Fegyveres Erőinek II. Bajnokságát (Magyarországon, ennek a „hivatalos” neve Baráti Hadseregek Ökölvívó Bajnoksága volt), ahol Kajdi 60kg-ban aranyérmet szerzett. Ennek a bajnokságnak a rangjáról és a színvonaláról csak annyit, hogy szinte kötelesség volt a nemzeti katonacsapatok (mint pl. a Bp-i Honvéd- az időszak talán legerősebb magyar együttese volt, bár nagy vetélytársak, mindig akadtak - a CSB-ból kiemelve pl. Ú. Dózsa, Vasas Dinamó, Gyöngyösi Zalka HSE, vagy a Tatabányai Bányász, sorolhatnám…) versenyzőit csatasorba állítani, s emiatt mindig bombaerős mezőny gyűlt itt össze. Minden fordulóra garantáltan kemény ellenfelet kaptak a résztvevők, lazításnak nem volt helye. Aki itt győzni tudott, annak szovjet, lengyel, bolgár, román, NDK, csehszlovák sportolókon kellett átverekednie magát. Későbbi években megjelent a résztvevők között, Ázsia képviseletében a KNDK (és itt nem a Kereszténydemokrata Néppártról beszélek) csapata is. Súlycsoportonként így nemcsak 1-2 versenyző gyűlt össze, ami miatt átlagosan, általában 3 mérkőzést kellett megvívni a legjobbaknak.

1962. -Kajdi ebben az évben is magyar bajnoki címet szerez könnyűsúlyban. Az előző évi teljesítményét lemásolva ismét katonai bajnok tud lenni, ezúttal Csehszlovákiában. 1962-ben jelentősebb világverseny híján elég gyakran szerveznek nemzetek közti válogatott csapatmérkőzéseket, ahol rendszeresen diadalmaskodik a riválisai felett. Ezek közül egyet emelnék ki, a decemberi Lengyelország elleni csapatmérkőzést, amelyet Lódzban rendeztek. Ekkor egyhangú pontozással veri Jan Szczepanskit, aki a továbbiakban még megemlítendő nagy lengyel riválisai közül a legkevésbé volt fontos. No, nem azért mert lenéznénk, hanem főként azért, mert Szczepanski (1939) egy eredeti könnyűsúlyú volt, aki még néha 57 kg-ban is harcolt, de magasabb súlycsoportba nem követte Kajdit. Erre voltak más, megfelelő lengyel vetélytársak, akikről később még szót ejtek. Szczepanskiról ellenben tudjuk, hogy legnagyobb sikereit 1971-ben és 1972-ben érte el, számunkra különösen fájó módon, a sokak által ismert müncheni olimpiai döntőben Orbán ellen. 

1963. -Az év legnagyobb eseménye a moszkvai EB, ahol Kajdi János megszerzi első EB aranyát. Menet közben le kell győznie a lengyel Jozef Grudzient, akinek a bemutatását későbbre hagyom, mert még az ő igazi nagy sikerei ezután következnek. Kajdira a döntőben az esélyesebbnek gondolt szovjet Boris Nikanorov (Borisz Nyikanorov) vár, de ezen a tornán a magyar fiú megállíthatatlan. Egy nagyon kemény, harcos mérkőzésen, pontozással győz, aminek az aránya (3:2) nem tükrözi híven a látottakat. Ennél biztosabb volt Kajdi győzelme. Kajdi tudását itt még azzal is elismerték, hogy megkapta az EB legtechnikásabb ökölvívójának járó különdíjat Borisz Lagutyinnal megosztva. Továbbá az EB legjobb mérkőzését is ő vívta a francia Cotot ellen. A francia fiúval többször is találkozott, érdekes mérkőzéseken küzdöttek meg egymással, de erre itt helyhiány miatt nem térek ki. Ha most itt egy pillanatra megállunk és elgondoljuk, hogy a korabeli amatőr bokszéletnek a két legjelentősebb eseménye az EB és az Olimpia volt, akkor tudva, hogy 1964-ben egy Olimpia következik, úgy a megelőző sikeres EB szereplést nagyon jó ajánlólevélnek vehetjük. Egy Európa bajnok az 50-es, 60-as években az olimpiai arany első számú várományosának számított. Ezt bizonyítandó, végeztem egy számítást, amelyben 1948-2004 közötti Olimpiák európai érmeseinek számát vetettem össze az összesen megszerezhető érmek számával. Igaz, hogy az érmek színe sem mindegy, de így nagyobb adathalmazzal dolgozhattam, ezért bízom benne, hogy ez reálisabban tükrözi az erőviszonyokat, és az erőviszonyok változásait, mintha csak az aranyérmeket hasonlítottam volna össze. Az elemzéshez segítségül, illetve a korrekt tájékoztatás kedvéért néhány kiegészítés. 1948-ban még létezett bronzmeccs, de én a negyedik helyezettet a későbbiekhez hasonlóan holtversenyes harmadiknak tekintettem. 



1980 és 1984 „furcsa” értékeinek a bojkott a magyarázata. Az 1996-tól kezdődő emelkedésre pedig a volt szovjet tagköztársaságok belépése ad választ, bár hozzáteszem, hogy ezen országok közül némelyik már bátran, Ázsiához sorolható lenne. A teljes vizsgált időszakban az olimpiai érmekből átlagosan 57%-ot az európai ökölvívók szereztek meg. Az 1950 utáni 2 évtizedben ez az arány 66% volt.

1964. –Az Országos Bajnokságon sajnos kézsérülést szenved. A teljes felépülése 5 hónapig tart, ami behozhatatlannak tűnő időveszteséget jelent. Szerencsére az Olimpiára októberben kerül sor. Ekkorra már egy Magyar- Angol válogatott találkozón le tudja tesztelni önmagát- teljes sikerrel. Kajdin nem venni észre a kihagyást, pedig szeptemberben még volt egy hátizom húzódása is.
Az esztendő kimagaslóan legfontosabb eseménye az Olimpia, Tokióban. Kajdi János Európa elsőként érkezett ide, imigyen az aranyérem egyik legfőbb esélyeseként. Sajnos ez a történet nem zárult happy end-del. A dolgok kimondottan rosszul alakultak. Két könnyűnek mondható győzelem után már a nyolc közé került, de ott a szovjet Barannikov várt rá. A feljegyzések tanúsága szerint KO a 2. menetben. Erre szinte nincs magyarázat. A vereséget többen, többféleképpen értelmezték. Az egyik lehetséges magyarázat az volt, hogy Kajdinak egyszerűen le kellett feküdni a szovjetnek (Ilyesmik gyakran felröppentek abban az időben, és minden sportág vonatkozásában. Azt én sem tudom, hogy alaptalanok voltak-e ezek a vélekedések…), a másik szerint egy pillanatnyi rövidzárlat. Kajdi szerint túlságosan csúszott a cipője talpa a borításon. Volt, aki azt állította, hogy súlyos bírói tévedés, vagy rosszindulat áldozata lett a magyar versenyző. Ennek a kiderítése mostanára már szinte lehetetlen. A mérkőzésről annyit, ha nem ismerné mindenki az egykori eseményeket, hogy Kajdi nagyon álmosan kezdett, feltételezhetően el is veszítette az első menetet. A második menetben Barannikov meglepte egy erős ütéssel, ami elől ellépett volna, de megcsúszott. A bíró rászámolt, majd a kicsit megzavarodott Kajdit a számolás vége előtt újra megtámadta a szovjet. KO lett a vége. Meglátásom szerint, a kihagyás miatt, ebben az évben biztosan hiányzott Kajdinak a meccsrutin. Egy felpörgetett, agyban helyén lévő Kajdival ilyen „amatőr” hiba nem esett volna meg. A meccs után Kajdi azt nyilatkozta, hogy „pályafutásom alatt eddig 260 mérkőzést vívtam, még csak rám sem számoltak…ezért is fájt különösen a vereség”. Annyi bizonyos, hogy a másik ágon menetelő Grudzien lett a bajnok. A döntőben ő le tudja győzni Barannikovot. Ezt tudva, kijelenthetjük, hogy a másik ágon valószínűleg Kajdi is a döntőig jutott volna. Az egészben az a szomorú, hogy 63-ban magabiztosan verte Grudzient az EB-n a 8 között.



Jozef Grudzien (1939) a 60-as évek meghatározó könnyűsúlyú bunyósa volt. 64-ben olimpiai aranyat, 68-ban olimpiai ezüstöt szerez. Az EB- okon 65 és 67-ben egy ezüst és egy aranyérem mutatja a klasszisát.
Ez az év, így láthatóan, nem a főhősünk éve volt. Az végére még maradt egy bokaszalag szakadása, amit kosarazás közben szerzett. Pozitív életszemléletű ember lévén, azért új reményekkel nézett a 65-ös év elé, de amint majd látni fogjuk, az az év sem az ő éve lesz.   

1965. Nem mintha rosszul ment volna a boksz, hiszen már javában készült az EB- ra, mikor újból eltört a keze. Egy sérülés, ami ismét alaposan visszavetette. A sérülés = kihagyás = kudarc. Pedig nem tehet róla, de úgy látszik, hogy ez az ő keresztje. Kajdi ebben az évben sem lesz magyar bajnok. Kisváltóban Tóth István nyeri a bajnokságot, az EB- n is ő képviseli hazánkat, sajnos elég kevés sikerrel.
A korabeli híradások szerint Kajdi úgy emlékezett vissza erre az évre, hogy alapvetően jól ment a boksz, mert megnyerte a Sziklai emlékversenyt is, csak ugye bekövetkezett a sérülés…
Na itt megállunk egy pillanatra, mert ez a Sziklai emlékverseny egy kis magyarázatra szorul. Ennek a tornának a hivatalos neve: Sziklai Sándor ökölvívó- emlékverseny volt. A 60-as évek elején még főként hazai ökölvívók vettek részt rajta, de a kezdettől nemzetközi versenynek szánt torna 1966-tól vált olyan rangossá, és valóban nemzetközivé, hogy világszerte felfigyeltek rá. 1972- től viszont átkeresztelték Honvéd Kupává, amely elnevezés olyan mélyen beívódott a köztudatba, hogy a Sziklai elnevezés mára már csak a hazai ökölvíváshoz közelálló nagy öregek számára mond valamit. A Honvéd Kupáról külön cikket lehetne írni, olyan sok érdekes eseményt jegyeztek fel róla, hosszú története során, de ez már messze túllépne a cikk eredeti témáján. Talán még annyit végezetül, hogy a torna 1983-ra, elég dicstelenül fejezte be pályafutását, ami nem a versenyzők rovására írható.
Ennyi kitérő után figyeljünk újra Kajdira!
Felépülése után, azért Kajdi ebben az évben sem maradt munka nélkül. Sikerekből erre az évre is jutott. Értékes torna győzelmet aratott Ostravaban (Csehszlovákia) a 63,5 kg-osak között.

1966. 1965- ben már láthattuk, hogy időközben felment kisváltó súlyba. Számára ekkor már ez az optimális. Kellően beleerősödött, itt is eredményes tud lenni. Ebben az évben is nagyon szép sikereket ér el. Tavasszal megnyeri a korábban említett magyarországi tornát, a VI. Honvéd Kupát. Hollandiában első helyezett az először megrendezésre kerülő Dutch Tulips tornán. Ismét megszerzi a magyar bajnoki címet, továbbá szeptemberben újra az élen végez a katonai bajnokságon. Ezúttal már harmadik alkalommal és éppen Budapesten. Ez is nagyon szép siker.
Az 1966-os év kitárgyalása talán túl rövidnek tűnhet, ezért itt jobban kitérhetek a hazai vonatkozású történésekre. A 6 csapatot felvonultató NB I.-es CSB-ban oda- visszavágó alapon küzdöttek meg a csapatok, tavaszi-őszi idényekre osztva. Szoros küzdelemben lett bajnok a Bp. Honvéd, az Ú. Dózsa előtt. A korabeli elemzések szerint a Honvéd sikereinek a fő kovácsai, illetve letéteményesei Kajdi, Gáli és Balogh voltak, akik végig 100%-osan teljesítettek. Az már külön kiemelendő dolog volt, hír értékkel bírt, hogy egyszer, Turza (Vasas) színvonalas mérkőzésen, meg tudta szorítani Kajdit…
Hely és idő hiányában annak a részletezésére nem térek ki, hogy egy Kajdi szerű klasszisnak –szerencsére időről-időre akadtak ilyenek, különböző divíziókban a magyar bokszéletben- mennyire hátrányos volt, hogy a honi küzdelmekben alig tudták nehéz csatákra kényszeríteni az ellenfelei. Kajdiról a korabeli tudósításokban rendszerint megemlítették, hogy a kesztyűs edzéseket, a nem hivatalos erőfelmérőket mindig 1-2 scs.-tal nagyobb partnerekkel végezte. Jobb híján itt jegyzem meg azt is, hogy Kajdira is igaz volt az az állítás, ami még néhány más ökölvívóra is, hogy az erejéhez mérten, gyenge volt a csontozata. A tipikus kézsérüléseknek jobbadán ez a magyarázata.

1967. Az esztendő kiemelkedő eseménye az EB, amit Rómában rendeztek meg. Kajdi a 4 között találkozik Jerzy Kulej- jel, akitől vitatható pontozással vereséget szenved. Az első két menet után döntetlen jellege volt a meccsnek, de a harmadikat Kajdi nagyon megnyomta, és fölényesen hozta a mérkőzést, azaz csak hozta volna, ha a pontozók is úgy látják. Az eredményhirdetéskor, a 3:2 arányú Kulej győzelmet füttykoncert fogadta, de ez mit sem változtatott a lényegen. Még az sem jelentett semmit, hogy a mérkőzést követően a lengyel szakvezetés is megkereste Kajdit és elismerték (nem vicc), hogy ők is a magyart látták jobbnak a ringben. Kajdi számára egy EB bronz az bizony csalódás. Az sem vigasz a számára, hogy a későbbiekben még többször találkoznak egymással, és váltakozó sikerrel végződnek az egymás elleni találkozóik. Az EB-t egyébként a szovjet Frolov nyeri meg, miután a döntőben le tudja győzni Kulejt. Az érmek átadásakor Frolov az aranyát Kajdi felé nyújtva mondta, hogy: Róma igazi győztese te vagy. (A cikk címét innen kölcsönöztem, kicsit eltorzított változatában.) Gyönyörű sportemberi gesztus, ez is jelzi, hogy riválisai előtt is mekkora tekintélye volt Kajdinak.
Bár ekkor a lengyel csak ezüstérmes lett, sikereire tekintettel mégis inkább őt mutatom be röviden. Kulej már a 3. lengyel ökölvívó, akivel Kajdi komoly rivalizálásban volt, ráadásul egyértelműen vele gyűlt meg leginkább a baja.
A kisváltó súlyú Jerzy Kulej (1940) káprázatos eredmény listával büszkélkedhet. Kétszeres olimpiai bajnok, (64;68) és kétszeres EB győztes, (63;65) 67-ben pedig, mint láthattuk, ezüstérmes.



Térjünk azért vissza Kajdihoz! 1967-ben országos bajnok, illetve újfent katonai bajnok, immár negyedszer.

1968. A Mexikói Olimpia éve. Kajdi nagy várakozással készült erre a megmérettetésre. Mielőtt a mexikói történettel előhozakodnék, azelőtt a szép számú, és főleg komoly sportértékkel bíró tornagyőzelmeket vesszük sorra. Ebben az évben szinte egymást érték az események. Tétre menő, nagy mérkőzések, mind- mind az olimpia jegyében. Áprilisban a Honvéd Kupán, ahol a résztvevők között szovjet, német, koreai stb. sportolókat találunk, a döntőben, a kelet-német Riegert veri KO-val. Még ebben a hónapban a II. Dutch Tulips tornán vesz részt, ahol a döntőben a nagy rivális, Jerzy Kulejt veri meggyőző magabiztossággal. Ezen a versenyen a torna legjobb ökölvívójának választják, (nem ez az egyetlen eset a pályafutása során) továbbá a legsportszerűbb ökölvívónak járó díjat is neki ítélik. Úgy látszik, hogy 68- ban eddig még minden a legjobban alakul. Augusztusban az egri Dobó István Kupán is diadalmaskodni tud, pedig ezen a tornán is több nemzet fiai képviseltetik magukat. Ennek a győzelemnek is rangja van. Az 1968 évi sikereinek felsorolásakor a Magyar bajnoki cím már szinte csak hab a tortán.
De még nem intéztük el az év kitárgyalását, hiszen az Olimpia csak most következik, októberben. Kajdi is, a sportvezetők is, meg a közvélemény is bizakodva, meg nagy reményekkel tekintenek az eljövendőkre. Sajnos az összes bíztató előjel ellenére, óriási kudarc a vége. Jogosan gondolhatnánk, hogy Kajdi nem bírta az esélyesség terhét, vagy túlzóak voltak a vele szemben támasztott igények, elvárások. A kisiklásnak, mert az első fordulóban elszenvedett vereséget ennek is nevezhetjük, sokkal prózaibb okai voltak. Egy bemelegítő kesztyűzés során, - már az Olimpia helyszínén- kéztörést szenvedett. Banális dolog, egyszerűen nem tudok rá jobb kifejezést. 4 év munkája veszett oda egy pillanat alatt. Kajdi elszántságára jellemző, hogy a törött bal keze (tudomásom szerint egy kéz közép csontról volt szó) ellenére vállalta az első mérkőzést, amelyet éppen a már sokat emlegetett Kulej ellen kellett megvívnia. A pontozás aránya 3:2, tehát az elképzelhető legszorosabb, pedig a bal kezét lényegében használni sem tudta. Az olimpiai álmoknak ismét befellegzett. Kajdi sérülékenységéről még beszélni fogok, bár azt hiszem, hogy nem volt többet, és többször sérült, mint a bunyós világ élmezőnyébe tartozó többi sportember. Megsérülni és emiatt kiesni az edzésből, felkészülésből és netán lemaradni a sorsdöntő ütközetekről, ez soha nem kívánatos, pusztán csak a fokozatai között vannak különbségek. Hát Kajdinál ez rendszerint a lehető legrosszabbkor következett be.
Ha már a balszerencsénél, a pechnél tartunk, akkor idézzük fel a mondást, hogy a baj nem jár egyedül. És ez bizony beigazolódott. A válogatott keret néhány tagjának (itt ki nem fejtendő) sportszerűtlensége miatt az érintetteket, illetve a csapatkapitányt, jelesül: Kajdi Jánost is eltiltással sújtották. Ennek az értelmetlen büntetésnek a megértéséhez ismerni kell a kor szellemét, vagyis a „bűnhődjenek az ártatlanok is” elvet. Így aztán szinte biztosra vehető, hogy a bűnösök is megbűnhődnek, bár ehhez feláldoznak időnként egy sereg ártatlant is. Valami ilyesmi a „kollektív bűnösség elve” is. A mellébeszélést félretéve, a lényeg az, hogy Kajdi Jánost egy évre eltiltották a hazai, két évre pedig a nemzetközi mérkőzésektől és ezzel majdnem végleg derékba törték a karrierjét.

Folytatása következik hamarosan...

2008. május 22.   Harward

Kajdi életrajz - 2. rész