2002. június 8.
Amerikai Egyesült Államok, Piramis Aréna, Memphis
A vitathatatlan nehézsúlyú cím története
Amióta versenyszerű ökölvívásról beszélhetünk, mindig is a nehézsúly számított a legnépszerűbb, legnagyobb érdeklődéssel kísért súlycsoportnak. A hősidőkben nem volt ritka, hogy alsóbb súlycsoportok merész és elszánt bajnokai kihívták a nehézsúly uralkodóját. 1909-ben a legendás Jack Johnson a kiütés szélére került a középsúly nagy verekedője, Stanley Ketchel ellenében, de 8-nál fel tudott állni, és az újból nekirontó, győzelmében biztos Ketchelt egy jobb felütéssel kiütötte. 1921-ben Carpentier, az elegáns francia félnehézsúlyú világbajnok próbálkozott a smirgli keménységű Jack Dempsey ellen, sikertelenül. Az ötvenes évek nagy csatája volt a minden hájjal megkent, rutinos, a védekezés új dimenzióit megnyitó félnehézsúlyú világbajnok Archie Moore és a nyers erő Rocky Marciano találkozása. Mindketten megismerkedtek a padlóval a meccs folyamán, de ismételten győzött az erő, Marciano veretlensége megmaradt.
Ma már nem találunk arra példát, hogy valódi súlycsoportkülönbséggel lépjenek ringbe a küzdő felek, de a nehézsúlyba való felhízás-felerősödés útját sok félnehéz-, sőt középsúlyú is választotta, keresve a nagyobb elismertséget, dicsőséget. A maiak közül elég Holyfield, Moorer vagy Chris Byrd nevét említeni.
1892-től, az első kesztyűs nehézsúlyú bajnoki mérkőzéstől kezdve 1978-ig aktuálisan egy bajnokot tartottak nyilván, bár 1962-ben a World Boxing Assosiation megalakulása, illetve rá egy évre a rivális World Boxing Council létrejötte elvileg megteremtette annak a lehetőségét, hogy két öklöző is magáénak mondhassa a "királykategória" bajnoki címét. Elismert bajnoknak azonban 1978-ig mindig csak egy sportoló számított. Ekkor azonban a WBC megfosztotta Muhammad Alit a címétől, mivel az nem volt hajlandó kiállni az első számú kihívóval, Ken Nortonnal, hanem inkább az olimpiai bajnok, de profiként még tapasztalatlan, verhetőnek tűnő Leon Spinkst választotta. A WBA viszont továbbra is elismerte Ali bajnokságát, aki azonban a címmeccsen általános meglepetésre kikapott Spinkstől. Norton a másik ágon később Larry Holmes ellen elvesztette WBC címét. Larry Holmes az Ali utáni évek legnagyobb, de igazából nem elismert bajnoka törekedett a vitathatatlan cím megszerzésére, de pluszban "csak" a frissen megalakuló IBF címet tudta 1983-ban begyűjteni Joe Frazier fia, Marvis Frazier elleni első menetes KO-jával.
1987-ben került egy kézbe az immáron három bajnoki öv, a mostani mérkőzés egyik résztvevője, Mike Tyson jóvoltából. Az erőtől duzzadó fiatal Tyson előbb begyűjtve a WBC, majd a WBA címet, utolsó lépésként az IBF-bajnok Tony Tucker egyértelmű legyőzésével joggal mondhatta magát a nehézsúly koronázott királyának. Ezek után értelemszerűen az első öklöző, aki legyőzte Tysont, automatikusan vitathatatlan bajnoknak számított. James Buster Douglas nem sokáig örülhetett e címének, mert Evander Holyfield felkészültségével szemben nem tudott semmit felmutatni. Holyfield és Tyson között érlelődött a csata a vitathatatlan címért, de mielőtt létrejött volna a küzdelem, 1992-ben Riddick Bowe egy öldöklő csatában megfosztotta veretlenségétől Holyfieldet.
Itt lép színre a mostani mérkőzés másik szereplője, Lennox Lewis. Az egykori olimpiai bajnok hivatalos kihívó pozícióba került Bowe ellenében a WBC-nél, de Bowe nem állt ki a brit ellen. Az üresen maradt WBC címet így Tucker ellen ugyan megszerezte Lewis, de a vitathatatlan cím csak álom maradt Lewis, de Bowe számára is. A három nagy szövetség trónjáért ezek után emlékezetes csatákat vívott Holyfield, Moorer, Tyson, de egyszerre egyikük sem birtokolta a három övet. Érdekes elem, hogy Lewis egy kis McCall-döccenő /még lesz szó róla/ után 1996-ban kihívóként a bajnok Frank Brunót verő Mike Tysonnal bokszolhatott volna a WBC címéért, de máig vitatott okok miatt /Tyson nem akarta a meccset?/ nem jött létre ez a mérkőzés. Tysont megfosztották WBC övétől, s McCall elleni győzelmével újból Lewis került itt a trónra. A másik vonalon a reneszánszát élő Holyfield megszerezte a WBA és IBF övét, megnyitva a lehetőségét a címegyesítő csatának. 1999-ben végül két, eléggé biztonsági meccs döntött a képzeletbeli trónusról Lewis javára, összességében megérdemelten. A WBA-vonal azonban megszakadt a brit számára, a háttérben ugyanis Don King már egyengette az utat védencének, a jelenlegi WBA-bajnok John Ruiznak, akivel nem óhajtott bokszolni Lewis.
2000-ben a WBA mellett a negyedik nagy szervezet, az időközben már 12 éves múlttal dicsekedő, az Universum német istállóval szoros kapcsolatot tartó WBO-nál is más volt a bajnok. Itt a prímet mind a mai napig a Klicsko-fivérek viszik. Valójában tehát a szó szoros értelmében a június 8-i mérkőzés nem egyesített világbajnoki címért megy. Lewis címvédéseit azonban a szakmában és a publikum soraiban mindenki vitathatatlannak ismeri el. 2001 áprilisában általános meglepetésre egy motiválatlan Lewist jogosan büntetett az amúgy középszerű Rahman, de a brit fél évvel később visszaszerezte WBC, IBF és IBO címeit, melyekért most a modern, sokszervezetes kor első vitathatatlan bajnoka, Mike Tyson jelentkezik.
A mérkőzés háttere
A közel egyidős Tyson és Lewis útjai hat évvel ezelőtt már majdnem keresztezték egymást. Ha belegondolunk, hogy mindketten túlvannak már pályafutásuk derekán, és sok szervezési nehézség után csak most küzdenek meg egymással, érthető, miért is örülhetünk a mérkőzés létrejöttének. Tyson és Lewis menedzsmentje, valamint a mögöttük álló tv-társaságok, ahogy Lewis visszaszerezte bajnoki címeit Rahmantól, elkezdték az egyeztetéseket. A profiboksz történetének legdrágább, egyes hírek szerint 100 millió dolláros összecsapását már ez év áprilisára, Las Vegasba tervezték, de a januári New York-i sajtótájékoztató ismert botránya után a nevadai szövetség nem engedélyezte Tyson ringbe szállását. Több helyszín is felmerült ezek után: több amerikai mellett brit, dán, dél-afrikai, de még közel-keleti városok, sőt Peking és Bukarest is szóba került. Az amerikaiak azonban minden áron otthon akarták tartani a meccset, így Washington, majd Memphis látszott befutónak, de a magas rendezési költségek miatt meghiúsulni látszott a mérkőzés. Végül a Tyson mögött álló Showtime közreműködésével sikerült rendezni a helyszín kérdését. A tv-társaságok egyébként nem csalatkoztak reményeikben:hatalmas az érdeklődés a PPV-meccs iránt.
Öröm a magyar tv-nézők számára, hogy az utóbbi időkben minőségi mérkőzéseket adó Viasat3 televízióban ez az óriási érdeklődéssel várt találkozó is megtekinthető!
A januári affér óta szogorúan elkülönülten tartják a mérkőző feleket, a meccset megelőző sajtótájékoztatót és mérlegelést is külön tartják. Az edzőtáborokból persze színes hírek érkeznek: Lewis szex nélkül készül a meccsre, Tyson meg akarja ölni ellenfelét, aki viszont rajzfilmigurának nevezte őt. A show folytatódik Valódi hírekkel az edzők sem szolgáltak: mindkét fél biztos védence sikerében. Talán a Tyson súlyával kapcsolatos hírek érdemelhetnek figyelmet: a kezdeti elszomorító képek után biztató információk jöttek Tyson fizikai állapotát illetően. Megszólalt az egykori közös ellenfél, Evander Holyfield is, aki Tyson győzelmét prognosztizálta.
Az utolsó héten is várható egy pár "szenzációs" értesülés: a mérkőzés felvezetése méltó az amerikai hagyományokhoz. A ringszpíker kiválasztása is igazi telitalálat: a jelenkor két leghíresebb személyisége lesz jelen. Lewist az HBO révén Michael Buffer jeleneti be a nagyérdeműnek, a Showtime pedig Jimmy Lennon Jr.-t adja Tyson bemutatásához.
A pontozóbírák és a vezetőbíró személye is ismert: a rutinos, komoly csatákban edződött (lásd Bowe vs Golota II.) Eddie Cotton garancia lehet a korrekt és erélyes bíráskodásra. A pontozást belga, thaiföldi és dél-afrikai nemetiségű úriemberek vezetik.
A WBC, az IBF és az IBO nehézsúlyú világbajnoka:
Lennox Lewis
Lewis komoly tapasztalatokkal a háta mögött lép ringbe június 8-án. Pályafutása során kétszer is megtapasztalta, mi a következménye annak, ha nem figyel egy pillanatra, lebecsüli az ellenfelét, nem készül fel 100%-osan a mérkőzésre. 1994-ben Oliver McCall jobb kezének egyetlen villanása két és fél év felesleges kitérőt jelentett Lewis pályafutásában: a visszavágón azonban Lewis dominált. Rahman ellen is ugyanezt a forgatókönyvet játszotta el Lewis. Tysonra már biztosan felkészül, és saját hibájából nem kerül ilyen helyzetbe. Egy tudatos, felkészült Lewis kétség kívül a legképzettebb nehézsúlyú versenyző, aki mindig képes az adott ellenfélhez alkalmazkodni. A veszélyes, de lassan bemelegedő Golotát lerohanta az első menetben, a fogást-fejelést szívesen alkalmazó Holyfieldet túlbirkózta, az önbizalommal teli, de rutintalan Grantet kisebb szabálytalanságokkal megállította, majd kiütötte. A mindenkire veszélyes Tua balhorgát 12 meneten keresztül -egy alkalom kivételével, amit azonban a gong és maga segítségével lábon kihordott- elkerülte, módszeresen kimozogta.
Fizikai paraméterei is segítik őt: hatalmas termete, természetes, laza izomzata méreteihez képest harmonikus mozgáskoordinációval párosul. Hátramozgásai természetesek, nem gépiesek, mint pl. a Klicskó fivéreké. Taktikai érzékét és technikai felkészültségét megalapozta és egyben bizonyítja a sikeres amatőr múltja: 1988-ban a szöuli olimpián Riddick Bowe ellen nyert szupernehézsúlyban.
Legnagyobb fegyvere a hatalmas jobbegyenes és csapott, ezekre a mostani meccsen is támaszkodni akar. Szurkáló balosai és remek keresztbeverései szintén sikerre vezethetik őt.
Hibájának a gyenge ütésállóságát -vitatható fogalmazással: üvegállát- lehet felhozni: mindkét vereségét egy ütésből szenvedte el. Az utóbbi években minőségi ellenfelekkel küzdve saját magának is bizonyította, hogy tökéletesen koncentrálva mindenki legyőzhet. Motiválatlanul egy átlagos ellenféllel szemben még megél a rutinjából: Zeljko Mavrovic esete, de egy nagyütő ellen kikaphat: McCall, Rahman.
A kihívó: Mike Tyson
Mike Tyson fénykorát 1986 és 1990 között élte. A súlycsoporthoz képest alacsony, de elképesztő őserővel rendelkező fiút Cus d'Amato tanította meg a hatékony védekezésre, az állandó fejmozgásra-körözésre, melyből kiindulva a magasabb ellenfelek ütőtávján belülre kerülve a rendkívül gyors kézzel ütött pusztító erejű horgokkal, kombinációkkal legázolta a teljes nehézsúlyú mezőnyt. Sebesség és erő: senki nem találta az ellenszerét a fiatal Tysonnak. A siker, pénz, nők, csillogás világa azonban legyőzte őt: elhibázott házasság, nemi erőszak, börtön: és Tyson mára már egy másik ember.
Két visszatérése közül az első alkalommal bár fokozatosan nehezedő ellenfelek után / McNeely , Mathis Jr., Bruno, Sheldon/ jutott el a nagy mérkőzésig Holyfield ellen, de a viszonylag laza fizikai felkészülés és egysíkú, nagy ütésre törekvő taktika megbosszulta magát. A fülharapásos visszavágó pedig már Tyson labilis lelkivilágát, pszichikai problémáit, alacsony tűrőképességét mutatta, pedig a rövid pár perc alatt Tyson pozitív benyomást tett bokszával. Összeszedett, éles, kombinációkkal operáló bunyóját azonban semmissé tette viselkedése, melyet még Holyfield esetleges szabálytalanságai sem menthetnek.
Az újabb eltiltás és börtön óta visszatérő Tyson a bokszával kétségek között hagyja a sportvilágot. Botha ellen egyetlen remek ütés döntött, de előtte több mint 4 meneten keresztül Botha kontrollálta a meccset. Norris ellen a gong utáni ütés kavart vitákat, Julius Francis nem volt számottevő ellenfél. Egy szemmel láthatóan felkészületlen Savarese szinte még a bírók karjaiban is kapott a jóból Tysontól: bizony komoly pszichikai kezelésre szorult ezek után Tyson. Golota rövid két menet alatt megmutatta, hogy feltartó egyenesekkel, kulturált boksszal tartható Tyson, igaz, ezt komoly sérülések árán tette a lengyel... 5 meccsen kevesebb, mint 12 menetet láthattuk Tysont, aki nem győzte meg rajongóit. Ütései ugyan most is erősek, kezei gyorsak, de nem annyira robbanékony. Lábmunkája látványosan romlott, kombinációkkal elvétve próbálkozik, védekezése szellős. Utolsó mérkőzésén a tudatosan csak a túlélésre játszó dán óriás, Nielsen becsületesen nyelte az egyre apatikusabbá váló Tyson ütéseit, aki ugyan szemmel láthatóan semmi jelét nem mutatta pszichikai problémáknak, de ez a tompa nyugalom sem nyugtathatja meg rajongóit. A mai Tyson pszichikai és taktikai felkészültsége -számára kedvező esetben- leginkább egy rövid mérkőzéses sikert engedélyezhet Lewis ellen.
A ranglistákon elfoglalt helyezések
Lennox Lewis az IBF, WBC és IBO világbajnoka, más szervezeteknél ezért nincs rangsorolva.
Mike Tyson WBC-1., WBA-4. Az IBF és a WBO nem rangsorolja.
A Fightnews szerint Lewis a legjobb nehézsúlyú, míg Tyson a harmadik, megelőzi őt Vladimir Klicsko.
A BoxRec szerint Lewis első, Tyson második a világ nehézsúlyúi között.
Az IBO számítógépes listáján Lewis első, Tyson csak negyedik Rahman, Ruiz és Holyfield mögött.
A Secondsout-nál Lewis az első, Tyson csak hatodik.
Véleményem szerint Lewis az első, Tyson harmadik Vladimir Klicsko mögött.
A legtöbb, szakmailag elfogadott p4p listán nem szerepel Lewis és Tyson.
A két bokszoló összehasonlítása
Előre kell bocsátani, hogy ez az összehasonlítás a döntően jelenlegi állapotot próbálja modellezni, az elmúlt két év mérkőzéseiből kiindulva. A két öklöző egykor volt, mára csak potenciális adottságaira, erősségeire ahol kell, kitérek.
Rutin
Lewis: 10
Tyson: 9
Lewis és Tyson ketten szinte mindent megéltek már a ringben. A brit saját kárán tanulhatott két ízben is, és az eredmény azt mutatta, hogy képes változtatni pozitív irányban, képes a tapasztalatait értékelni, beépíteni felkészülésébe. Tyson az utóbbi időkben inkább olyan meccseket vívott, amelyeken nem szerzett-szerezhetett újabb benyomásokat, nem nőtt, inkább csökkent a meccsrutinja. Az 54 mérkőzését azonban nem lehet elvitatni tőle. A közel azonos életkor és a több Tyson-meccs ellenére Lewis jelenleg nagyobb meccsrutinnal rendelkezik.
Ütőerő
Lewis: 9
Tyson: 10
Tyson e képessége vitán felüli, bár "Nielsen állva halt meg" ellene. Lewis ütőereje nem ennyire impresszív, de gyorsaságát is felhasználva kellemetlen pillanatokat tud okozni elenfeleinek: lásd Golota, Rahman II.
Ütésállóság
Lewis: 8
Tyson: 9
Tyson kellő felkészültség hiányában a mérkőzés utolsó harmadában kiüthető, de ez inkább állóképességi probléma nála (Douglas, Holyfield I.), Lewis pedig Rahman ellen Lewis ugyan bemutatta, hogy alapból nem egy McCall-gránitállú, de kellőképpen bemelegedve, odafigyelve kibír nagy bombákat is (Bruno, Tua).
Offenzív képességek
Lewis: 7
Tyson: 9
Tyson támadó boksza az utóbbi évekre kisssé elszürkült, de még így is félelmetesen domináns. Ha elő tudja venni a tárházából a felütés-testütés-horog váltakozó kombinációit, és nem csak a kétségkívül benne lévő együtéses KO-t erőlteti, uralhatja a mérkőzést. Lewis, bár inkább óvatos, taktikus bokszolónak tartják, egy-egy pillanatra látványosan fel tud gyorsulni, és hatalmas jobbosaiban joggal bízhat.
Védekezés
Lewis: 9
Tyson: 8
Az amerikai itt biztos romlott, bár legutóbbi ellenfelei nem késztették tudatos, komoly védekezésre. Francis, Savarese esetében semmit nem mérhettünk le Tyson defenzív képességeiről, Botha és főleg Golota viszont el-eltalálta őt. Lewis lábmunkája, tudatos fogásai-kapaszkodásai, hátramozgása, tempóérzéke és magas szintű óvatossága biztos védekező alapokat jelent számára. Csak egy gyors, együtéses KO jelenthet rá veszélyt.
Gyorsaság
Lewis: 9
Tyson: 8
Tyson természetesen gyorsabb volt fénykorában, mint a mai Lewis, de az utóbbi pár meccsén szembetűnő a lassulása. A brit lábon sokkal gyorsabb, kéztechnikában még tartja magát Tyson. A menetek előrehaladtával azonban Lewisnak egyre nőnek az esélyei.
Technikai képzettség
Lewis: 9
Tyson: 8
Lewis elismerten nagyon elöl áll a nehézsúlyúak mezőnyében, ami a technikai képzettséget illeti. Egyesek ezt inkább óvatosságnak nevezik, de az vitathatatlan, hogy a brit mintaszerű feltartó egyenesekkel, hátsókezes ütésekkel rendelkezik, és legtöbbször megtalálja a kellő szakmai választ a mérkőzés kihívásaira. Boksza tudatos, nem ösztönből, nem zsigerből bunyózik. Tysonnak is nagyon jó alapot jelentett Cus d'Amato, de az elmúlt évtized, a többszöri edzőváltás -a legutóbbi épp a mostani felkészülés ideje alatt- nem tett jót technikájának: egysíkúbbá vált a repertoárja.
Állóképesség, kondíció
Lewis: 9
Tyson: 8
Ha mindketten lelkiismeretesen felkészülnek, egyikük kondíciójával sem lehet nagyobb gond. Lewis több komoly meccsen bizonyította állóképességét, Tyson igazi formájára e téren az utóbbi időben nem derült fény, hat meccsen átlag alig 3 menetet bokszolt, így csak találgatni tudunk. Azért a Douglas és a Holyfield I. meccs intő példa lehet számára.
Mentális tényezők
Lewis: 9
Tyson: 6
Tyson idegi labilitását kérdéses, hogyan tudja kezelni a felkészítését irányító csapat. A sajtóban történt kirohanásai azonban nem feltétlenül jelentik a meccsen is előtörő, kontrollálatlan magatartást, példa erre a Nielsen-mérkőzés. (Ellenpélda a Savarese-meccs.) Ha belátja és átérzi, hogy ez élete utolsó nagy lehetősége, itt siker arathat, visszatérhet a csúcsra, akkor félig nyert ügye lehet. Lewisnak -ez mindenki számára világos- eszébe sem jut az a nyegle mentális hozzállás, amit Rahman I-en tanúsított. .
Egyéb tényezők
Lewis: 9
Tyson: 7
Emmanuel Steward és a Kronk Gym régi, biztos, összeszokott hátteret biztosít Lewis számára. Tysont edzőváltása után ugyan továbbra is minőségi szakember, Vernon Forrest trénere, Ronnie Shields irányítja a munkát, de a harmonikus és kölcsönös tiszteleten alapuló munka Lewisékra jellemző.
A jelenlegi forma, állapot Lewisnak kedvez, bár Tysonról is kedvező hírek érkeznek, de ez fakadhat a csapat kötelező kincstári optimizmusából is. Utóbbi ellenfeleik ranglistákon elfoglalt átlaghelyezése Lewis számára kedvezőbb, hiszen a Botha, Norris, Francis, Savarese, Golota, Nielsen névsor összeségében messze áll tudásban a Holyfield I és II, Botha, Tua, Rahman I és II névsortól. Az amerikai helyszín elvileg Tysonnak kedvezőbb, de Lewis is megszokta a boksz fellegvárának számító Amerikát, ismeri a mérkőzések hangulatát.
összesen:
Lewis: 88
Tyson: 82
A mérkőzés tétje és következményei
A mostani mérkőzést szinte mindenki tető alá akarta hozni. Üzletileg nincs jobb párosítás ma, mint az egykori vitathatatlan bajnok, sok-sok fanatikus rajongó számára ma is az igazi küzdelmet, erőt felmutatni képes Tyson és a szakmában legjobbnak tartott, de a közönség által többször bírált Lewis meccse. Szakmailag ugyan elhangzik néha Tysont illetően, hogy jelen állapotában valóban ott van-e helye közvetlenül Lewis mögött, sőt előtt, de éppen ez a mérkőzés tétje: igazolni vagy cáfolni a pro és kontra érveket. A közönség látni akarja Tysont, mit tud nyújtani az egykori vitathatatlan bajnok. Képes-e börtönéveit, botrányait, lelki problémáit feledtetve egykori önmagát felidézni, és nemcsak méltó ellenfelévé válni a jelen legjobbjának tartott Lewisnak, hanem legyőzni a sokak szemében unalmasnak, biztonsági bunyósnak tartott brit bajnokot. Lewis számára végre igazi elismertséget és pályafutásának megkoronázását jelentené a Tyson elleni siker. Egy jó Tyson elleni látványos, egyértelmű győzelemmel válaszolhatna, üzenhetne kritikusainak. Akármelyikük győz azonban, azt borítékolhatni lehet, hogy jelentős esélye lesz egy visszavágónak, mint azt a menedzsmentek és a tv-társaságok eleve is tervezték. Nem mindegy viszont a mérkőzés lefolyása: egy korai, esetlegesen jogos Tyson-diszkvalifikáció elfordíthatja a nézőket az amerikaitól, végleg beszámíthatatlannak minősítve őt. Ha viszont Lewis egy unalmas, fogásokkal széttördelt meccset produkál és így nyer, nem könyvelhet el sikert sem a szakma, sem a publikum előtt.
A győztes rögtön célkeresztjébe kerülne a trónkövetelőknek: a szervezetek pillanatnyi állása szerint rövid távon Vitalij Klicsko vagy Chris Byrd küzdhetne meg a győztessel. Az igazi kihívást azonban Vladimir Klicsko jelenthetné a most megküzdő feleknek, de félő, hogy mire a fiatalabb Klicsko és óvatos menedzsmentje címegyesítésre szánná el magát, Lewis és Tyson már rég unokáinak mesélné egykori pofozkodásuk történetét...
A valódi vitathatatlan cím birtoklása, a WBC, WBA, IBF és WBO öveit egy kézben tartani most elérhetetlen célnak tűnik a visszavonulását tervező Lewis, vagy a kiszámíthatatlan Tyson számára, akármelyikük is győz majd. A WBO stabilan az Universum vadászterülete. Még az 1999-es állapotot visszahozni is nehéz, mikor egy kézben volt a WBC, WBA és IBF öv, hiszen a WBA külön utat jár. Tyson győzelme azonban talán megkeverhetné a WBA kártyáit is. Lewis sikere, ismerve a Holyfield elleni győztes csatáját követő eseményeket, nem érintené a WBA vonalát.
Ha objektíven nézzük a jövőt, és most küzdő hőseink okulnak Holmes, Ali és a többi, visszavonulni nem tudó nehézsúlyú példáján, egyértelmű a képlet. Mivel mindkét küzdő fél 36 év fölött van, mérkőzésük vagy mérkőzéseik egy korszak lezárását jelenthetik a nehézsúly történetében és saját pályafutásukban.
Esélylatogatás
Amivel a legtöbb szakértő és rajongó egyetért, az az, hogy ez a mérkőzés aligha tarthat 12 menetig.
Három részre lehet osztani a 12 menetet. Az első harmadban legnagyobbak az esélyei egy Tyson KO-győzelemnek. Ekkor még friss és éles lehet a mozgása, a kezdeti vehemens rohamok meghozhatják az eredményt. Lewisnak két lehetősége van a kezdetekkor: vagy sok fogással-birkózással, hátramozgással öli az időt, próbálja Tysont fékezni, vagy mint azt egyes cikkeik sejtetni engedik, meglepetésként ő is kirobban az első menetekre, és talán a Golota-meccsre emlékeztetően próbálja rögtön döntésre vinni a mérkőzést. Akár így, akár úgy történik, a meccs második harmada két-, sőt háromesélyes lehet. Ha eladdig Tyson dominált, Lewis feljöhet, és a fokozatosan tompuló, elkedvetlenedő amerikaival szemben pontelőnyre tehet szert. Kevéssé valószínű, de elképzelhető itt egy Lewis KO-győzelem is.
A diszkvalifikálás is szóba kerülhet: a kezdeti sikertelenség, Lewis esetleges inkorrekt védekezése-dulakodása miatt: Tyson "bekattan", és botránnyal ér véget a mérkőzés.
A harmadik verzió is állhat a mérkőzés közepére: ki-ki alapon Tyson jön ki jól egy nyíltabb csatából, és kiüti Lewist.
Ahogy elérkezünk a mérkőzés utolsó harmadához, egyre fogynak Tyson győzelmi esélyei. Lewis őrzi pontelőnyét, akár egészen a 12. menet végéig, avagy a fáradó és elkedvetlenedő Tyson nem bírja a sok bekapott egyenest, és ha nem is egy, azaz egy ütéstől, de lemegy, elfogy az ereje. Tyson pontozásos győzelme alig valószínű, bár az IBF kimondottan a támadó felfogású bokszolókat részesíti előnyben. A kérdés az, hogy mennyire tudja Tyson mondjuk a 10-12. menetben fitt, támadó kedvű bokszoló benyomását kelteni...
Evander Holyfield Tyson győzelmét jósolja. Szerinte Lewis nem bírja majd a tempót, lés KO-val fog kikapni. Holyfield biztos abban, hogy Tyson meg tudja oldani a porblémát, hogyan kell Lewishoz közel kerülni.
A fogadóirodák inkább Lewis mellett vannak. Mint azt ahogy a profiboksz.hu híreiben olvashattuk, a fogadóirodákban jelenleg 2,2-1 arányban Lewis az esélyes, azaz minden Lennox-ra tett 2,2 dollár után 1 dollár nyeremény jár. Tyson győzelme esetén 2,25-szörös pénzt fizetnek. A oddsok szerint Tyson korai KO győzelme esélyesebb, mint az, hogy Lewis gyorsan pontot tesz a meccs végére. Az első 2 menetben elért Tyson KO győzelem 6-szoros pénzt hoz a helyesen fogadóknak, míg Lewis KO győzelme ugyanekkor 8-szoros pénzt ér. Lewis pontozásos győzelme és Tyson kiütéses győzelme egyaránt 9-5 arányban szerepel a tétek között.
Véleményem szerint kár, hogy csak 2002-re került elérhetõ közelségbe ez a meccs. 5 évvel ezelõtt nagyobb sportértéke lett volna, így inkább a show-jelleg fog dominálni. A Tyson-hívõk legtöbb érve a régi Iron Mike teljesítményébõl és egyfajta romantikus rajongásból fakad. A valóságban azonban mára csak a nagy ütõerõt és a még mindig élõ mítoszt látom Tyson oldalán állni a kétségtelen lassulás, mentális problémák, börtönévek (ez utóbbiak mint sportpályafutást gátló tényezõk), komoly ellenfelek hiánya ellenében. Lewis ezzel szemben elég egyenletes pályafutással, benne két, le nem tagadható, de kellõképpen büntetett pillanatnyi megingással jut el a szupermeccsig. Természetesen egy ütés is dönthet majd Tyson javára, de más aligha...
A szerkesztőség tippjei:
Golyo: Lewis WI vagy Tysont diszkvalifikálják.
Prof: Lewis WI vagy Tysont diszkvalifikálják.
Hollywood: Lewis WI a meccs utolsó harmadában.
Laja: Tyson győz kiütéssel.
2002. május 31.
