Talán érdemes mindjárt az elején tisztázni és leszögezni: soha sehol semmilyen szabálykönyvben nem írtak le még olyasmit, hogy “a bajnokot nagyon meg kell verni”, hogy győzni lehessen ellene - egy bajnokot elvileg mindig éppen elegendő lenne pont ugyanannyira megverni a győzelemhez, mint egy nem bajnokot...csak a hazai pálya lejtését kell legyőzni hozzá – viccelhetnénk viccesen, hogy összezavarjuk a szálakat –, de valójában a hazai pálya engedélyezett lejtési határértékét sem specifikálja semmilyen szabálykönyv, természetesen. Továbbmenve: az olasz szövetség sem alkotott még eleddig hivatalosan olyan speciális paragrafust, miszerint ha a vendég (nem olasz) versenyző netalántán leütést ér el a hazai (olasz) versenyző ellen, akkor a helyi technikai kiszolgálószemélyzetnek azonnali áramszünetet kell foganatosítania, és mérkőzésvezetőnek rendkívüli szünetet kell elrendelnie, hogy a hazai (olasz) versenyző egészségügyileg megfelelőképpen regenerálódhasson. És ugyanígy: a magyar szabálykönyvek sem fogalmaznak úgy, hogy a hazai versenyző esetleges padlózása esetén az aktuális menet – csupáncsak a mi fiunk egészségét messzemenően védendő – tetszőlegesen lerövidíthető az időmérő által. Ha ezek a dolgok mégis megtörténnek, akkor természetesen nem azért történnek meg, mert a szabálykönyv ezt kifejezetten előírja...de még csak opcionális lehetőségként sincsenek ilyesmik ott megemlítve. A csalás (a szabályok alternatív, megengedő, részrehajló értelmezése) az csalás – függetlenül attól, hogy éppen kedvez a mi fiunknak, vagy sújtja szegényt.
Ami konkrétan a bajnok elengedhetetlen “nagyon megverését” illeti: talán csak az a valóban létező szabály keverhető ide (és ez lehet indokolatlan félreértések alapja), hogy egy döntetlen eredmény esetén a címvédő megtarthatja az övet – de a mérkőzés regisztrált eredménye természetesen ettől függetlenül a hivatalosan elért döntetlen lesz ilyenkor.
Mit és hogyan pontoz a pontozóbíró?
Egy pontozóbíró alapvetően 3 szempont alapján értékel, és választja ki az aktuális menet aktuális győztesét – a fontosság preferencia-sorrendjében ezek a következők:
1) tiszta találatok mennyisége, minősége – effektív agresszivitás
2) „ring generalship” – kinek az akarata érvényesül inkább a ringben?
3) védekezés
(A kevésbé fontos szempont inkább csak akkor tud dönteni, ha a fontosabbakat tekintve egál lenne az állás.)
A pontozónak lehetősége van döntetlenre adni egy menetet (10-10), de ezt a bírót meghívó, delegáló felügyelő szervezetek általában nem szokták szeretni – azért fizetik a pontozót, hogy lehetőleg döntsön egyértelműen.
Minden egyes menetet a többitől független, külön eseményként kell értékelni – egy adott menet történései csak annak az adott menetnek a pontozására lehetnek hatással. Megnyerhet mondjuk valaki egy meccsen 7 menetet úgy (1-1 pontnyi különbséggel), hogy közben sokkal kevésbé feltűnően nyeri meg ezeket, mint mondjuk az ellenfele a maga maradék 5 menetét (de szintén csak 1-1 pontnyi különbséggel, hiába dominált közben valamivel jobban) – ekkor attól függetlenül a 7 menetet nyerő kell legyen a pontozásos győztes, hogy a kívülálló néző esetleg úgy láthatta, hogy az 5 elbukott menetben “összességében” jobban meg lett verve, mint az ellenfél a 7 elbukott menet alatt. (Most hirtelen például a Jones-Tarver első kiadása juthatna eszünkbe a sokat vitatott pontozásos eredmények közül...ott Tarver volt az, aki határozottan jobban dominált a maga megnyert meneteiben, mint Jones a sajátjaiban, de mégis félrevihet a végeredmény kalkulációjánál, ha ezt bármennyire is figyelembe akarná venni valaki.) Nincsen “összességében”-pontozás egy meccsre, csakis menetenkénti pontozás van, és a menetenkénti számok mechanikus összesítése – bár előfordul néha még a jobb helyeken is, hogy ez a mechanikus összesítés nem sikerül hibátlanul elsőre.
Tiszta találatok – effektív agresszivitás
Itt a fenti címben tulajdonképpen minden egyes szónak jelentősége van...
A legbiztosabban természetesen úgy lehet egy menetet megnyerni, ha az ember több kemény, pontos, tiszta találatot visz be, mint az ellenfele - de nincsenek matematikai képletek, amikbe csak be kell helyettesíteni a találati statisztika számait, és kipottyan az egyetlen helyes eredmény. A pontozóbíró számára amúgy sem hozzáférhető az egzakt találati statisztika – akkor sem lenne hozzáférhető, ha egyáltalán mindig mindenkor lenne ilyen.
Különböző pontozói felfogások vannak... Mennyire számítanak a jab-ek? (Az USA-ban jellemzően kevésbé, mint pl. Európában.) És azért jab és jab közt is nagy különbség lehet – már ami a kiváltott hatást illeti. Nem mindegy, ki hogyan tudja ütni. Mi a jab-ek és a power-punch-ok (pl. hátsókezes egyenesek + horgok, felütések) képzeletbeli „átváltási aránya”, amikor a pontozó kalkulál? Hány jab-találat egalizálhat egy tisztán érkező power-punch-ot? Mennyire díjazza a pontozó a test-találatokat? (Kellene neki díjaznia.) Ezekre a dolgokra nincsenek egzakt szabályok – minden bíró úgy kalkulál, ahogy helyesnek látja. Egy leütést érő tiszta találat viszont szinte mindig mindent überelni tud, de legalábbis nagyon sok más találatot...
Csak a szabályos felületre szabályos időben érkező tiszta találat értékelhető. A védett, igazi kárt nem okozó ütés sem számít (de pl. azért lehet díjazni egy olyan ütést, ami a fedezéken landolva, de azt átütve is tud tényleges kárt okozni – bár ez inkább csak nagyobb súlyokban tud előfordulni). A meddő agresszió sem értékelhető tényező: mindegy, hogy valaki előremenve talál, vagy hátrálva, védekezésből visszatámadva, kontrázva – a lényeg az elért tiszta találat. Hiába menetel előre monoton módon valaki, ha csak a hátráló kontrabokszoló ellenfél fedezékét képes meddőn püfölni, míg ő közben tiszta találatokat szed be.
Ugyanígy: a pontozás szempontjából szigorúan nézve nem számít, hogy valaki nagyon vérzik, vagy csúnyán fel van dagadva-repedve az arca – ez a nézőben keltheti azt a benyomást, hogy a szebben kinéző ellenfél eleve csak győztes lehet már, bármi történik is. A sérült fél számára természetesen hátrány a sérülésével való kényszerű együttélés, de ha ezt kezelni tudja, és eléri, hogy a sérülése ellenére több találatot ad, mint amennyit kap közben, akkor övé kell legyen az előny a menet pontozásában, függetlenül a sérülése látszólagos vagy tényleges drámaiságától.
“Ring generalship”
A tömör angol terminus nagyjából azt a szempontot jelenti, hogy ki irányítja inkább a mérkőzés alakulását, kinek a határozottan kivitelezett tervei szerint alakulnak inkább a ringbeli események.
Itt megint csak nem szükségszerűen az számít, hogy ki megy előre – nem feltétlenül az irányít, aki előremenetelve támadni látszik. Egy hátráló kontrabokszolónak általában nincs ellenére, ha az ellenfele igyekszik rámászni, ha ő el tudja kerülni, hogy találjon is – ilyenkor a hátráló fél is tud irányító lenni.
Az irányít, aki úgy tudja alakítani az eseményeket, a küzdelem menetét, hogy ne azok a dolgok, képességek, adottságok számítsanak, amiben az ellenfele jobb nála – hanem helyette eléri, hogy azok a tényezők játsszanak szerepet a meccs alakulásában, amikben ő a jobb az ellenfelénél.
Védekezés
Az eredményes, hatékony, szép védekezés (blokkolások, elhajlások, elmozgások) értékelendő a pontozásban is – ha más szempont már nem döntene a felek közt – mivel a jó védekezés lehetőséget ad az öklözőnek, hogy tovább bírja a küzdelmet, mintha nem védekezne jól. Nem számít ebből a szempontból értékelendőnek az eredményes, hatékony, szép fogás, birkózás, lábon való határozott elfutkosás, menekülés – a fogás és birkózás bíróilag üldözhető és intéssel büntethető is.
Egy menet pontozásának lehetséges alakulása
A “10 point must system”-ben a menet győztese 10 pontot kap, a vesztes legfeljebb 9, legkevesebb (jellemzően) 6 pontot. De mikor lehet 10-9-től eltérő az eredmény?
Leütés: a leütés (-1) pont a szenvedő félnek. 1db leütés: 10-8, 2db: 10-7, 3db: 10-6 – ennél nagyobb különbség jellemzően nem szokott kialakulni.
Ha mindkét fél bevisz egy leütést, és a menet teljesen kiegyensúlyozott, akkor lehet 10-10 a pontozás – ha a kölcsönös leütések mellett az egyik fél azért domináns, akkor 10-9. Egy leütést nagyon nehéz ledolgozni a menet pontozásában – bár elméletileg nem lehetetlen, de nem ez szokott lenni a tipikus forgatókönyv. Akit leütnek, az az esetek túlnyomó többségében nem tud nagy feltámadást produkálni, és el is veszti mellé a menetet.
Ha valaki dominál egy menetben, de egyszercsak elszenved egy leütést, és bár aktívan visszajön belőle, de más érdemi esemény már nem történik az adott menetben, akkor esetleg javíthatja 10-9-re a 10-8-at – de ez nem a “Chuck Norrisnak sikerült! Miért ne sikerülhetne Önnek is?!”-eset…ez inkább – mondjuk ki – a “Chuck Norrisnak sem mindig sikerül”-kategória.
Álló rászámolás / védekezésképtelenség miatti TKO-vereség: a profiknál komolyabb meccseken – a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében – hosszabb ideje nincs álló rászámolás, a leütés akkor leütés, ha a bokszoló talpán kívül más testrésze is érintkezik a ring padlójával. Mindegy, hogy az ember magatehetetlenül fekszik arccal a földre esve, vagy csak meginogva épphogy lenyúl megtámaszkodni a kesztyűvel, hogy ne boruljon fel (mint ahogy pl. Tarver tette Hopkins ellen). A leütés az leütés. A padlóval érintkezés szigorú szabálya alól azért van egy kivétel: ha valaki nagyjából magatehetetlenül lóg a ringkötélzeten, és már csak az tartja, hogy ne padlózzon igazán, akkor ez is megítélhető-megítélendő leütésnek. Ha viszont semmilyen formában nem ítélhető meg leütés (a veszélyeztetett fél önszántából sem térdel le pl.), hanem csak állva, válasz nélkül nyeli a sorozatban érkező ütéseket, akkor a bírónak értelmes türelmi idő után – egészségvédelmi megfontolásból – a sértett fél TKO-vereségét kihirdetve kell megállítania a küzdelmet. (Így bukott el végül Castillo a Corrales elleni első meccsen, hogy az utóbbi idők legemlékezetesebb ilyen esetére hivatkozzunk).
10-8-as menet, leütés nélkül: ha egy adott menetben “meghatározó” fölény alakul ki az egyik fél javára (aki mondjuk meg is rendíti az ellenfelet, de végül nem tud leütést elérni - és az ellenfélnek momentumai sincsenek a menet során), akkor lehetőség van arra, hogy 10-8-as pontozással legyen a győztesé a menet.
Intés – pontlevonás: ha a vezetőbíró úgy dönt, hogy szabálytalanságért meginti az egyik felet, akkor ezzel egyidőben körbemutatva jelzi is a pontozóknak a pontlevonás elvárt mértékét – van olyan szabálytalanság, ami 1-nél több pont levonásával sújtható.
A leütés és intés megtörténtéről a vezetőbíró kizárólagos hatásköre dönteni – a pontozó ezt a döntést nem bírálhatja felül a pontozásában. Ha a vezetőbíró meghozta a döntést, akkor a következményekkel kötelező kalkulálni a pontozásban.
[Az olvasókat a tisztánlátás kockázatainak mérlegelése tekintetében helyenként a 80 esztendős Tom Kaczmarek támogatta tanácsaival...1500 pontozott meccs, ebből 78 bajnoki mérkőzés, közte 40 világbajnoki címmeccs. Mivel Gabriel Ruelas Azumah Nelson elleni első meccsén, Mexico City-ben, az Azték-stadionban 136.000 helyi néző előtt kihozta 1 ponttal a címvédő Nelsont a mexikói születésű Ruelas ellen, hogy így többségi döntéssel győzzön Nelson – és túlélte… , akár még meg is bízhatunk ezekben a tanácsokban.]
2006. június - WNB