×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Emlékezés Muhammad Ali legnagyobb győzelmére

2016-06-06 14:19:25 /
2016. június 3. után az ökölvívó világ már soha nem lesz ugyanaz, mint volt, hiszen a sportág történetének – nyugodtan kimondhatjuk – legnagyobb ikonja távozott és hagyott óriási űrt maga után. Muhammad Ali betegsége, a Parkinson-kór miatt hosszú ideje nem volt képes rendes közösségi életet élni, de mégis köztünk volt, tudtuk, hogy él, és próbáltunk kapaszkodni minden szóba, gondolatba, amit közölt, minden fényképébe, bármilyen formájú személyes megjelenésébe, hiszen egyértelmű volt, hogy minden pillanatot meg kell becsülni, amit ez az ember, legenda még ebben a világban tölt. 
Ali sajnos többé nincs közöttünk, így már csak visszaemlékezni tudunk szavaira és természetesen hatalmas küzdelmeire, kezdve amatőr korától és befejezve 1996-ban, Atlantában, amikor is ő gyújtotta meg a nyári olimpiai játékok kezdetét jelző lángot, pedig vélhetően ez is óriási szellemi összpontosítást és fizikai erőt igényelt tőle. 
Nagyon nehéz feladatot jelent a Legnagyobb legnagyobb meccsét és küzdelmét kiválasztani, hiszen rengeteg jutott neki ezekből, dicsőséges és hosszú pályafutása alatt. Én, a magam részéről úgy gondolom, ha mégis ki kell egy mérkőzést választani, akkor az a Joe Frazier elleni harmadik találkozó, ahol mind Ali, mind a 2011-ben elhunyt Smokin’ Joe óriási és utánozhatatlan leckét adtak küzdeni tudásból és harci szellemből. 
Következzék hát ennek a találkozónak a megidézése, 1975. októberéből, a Fülöp-szigetekről, amely - szigorúan e sorok írója szerint - Ali legjelentősebb győzelme volt.

1975-re a filippínó nép már erősen kormányellenes hangulatba került és komoly forradalom körvonalazódott a diktátor Ferdinand Marcos intézkedései következtében. Az életszínvonal egyre csökkent, a rendszer velejéig korrupt volt, az emberek éheztek és Marcos számára komoly bukás nézett ki, amennyiben nem tud valami komoly stratégiai húzással élni. 
 
Marcos tehát úgy gondolta, a régi római vélekedést követve cirkuszt ad a népnek és komoly lobbi tevékenységet folytatott azért, hogy Manilába vigyék a soron következő, harmadik Muhammad Ali vs. Joe Frazier nehézsúlyú összecsapást. A diktátor meg akarta mutatni, hogy a Fülöp-szigetek gazdaságilag stabil és versenyképes ország, éppen ezért nem kevesebb, mint 4,5 millió pesót ajánlott fel Alinak, a költségei megtérítésén felül, olyan helyzetben, amikor az átlag filippínó polgárnak még arra sem futotta, hogy jegyet váltson a mérkőzésre. Marcos húzása egyébként nem bizonyult túl hatékonynak, hiszen néhány héttel a nagy ütközet után egy likőrüzem munkásai fellázadtak és az első csapást rá is mérték a fennálló rendszerre. 

Na, de térjünk vissza a találkozóra. Ali a meccs előtt csaknem egy évvel, 1974 októberében, élete egyik legnagyobb győzelmét aratva ismét megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki címet, miután Zaire-ban legyőzte a rettegett George Foremant, aki nem mellesleg Fraziert verte tönkre az említett trónért, két menetben hatszor padlóztatva Smokin’ Joe-t. Ali háromszor meg is védte utána az elsőségét és önbizalomtól duzzadva állott a Frazier elleni harmadik találkozó elé. Az állás egyébként kettejük között 1-1 volt, ez a csata tehát arra a kérdésre is megadhatta a választ, hogy valójában melyikőjük jobb a másiknál.

 
Ali orvosa, Ferdie Pacheco később elmondta, hogy gyakorlatilag csupán azért vállalták el a harmadik találkozót, mert úgy vélték, Frazier teljesen ki van égve és könnyű préda lesz. Amit nem tudtak, és csak sokkal később derült ki, hogy Joe bal szeme egy korábbi edzésen úgy megsérült, hogy gyakorlatilag megvakult rá. „Sok jó barátom volt az orvosok között. Így sikerült titokban tartani az ügyet, a szemvizsgálatnál használt táblát pedig megtanultam kívülről.” – mesélte Frazier később a szemsérülésével kapcsolatos esetet. Joe-nak azonban a bal vállában levő ízületi problémákkal is meg kellett birkóznia, ami kora előrehaladtával csak erősödött és folyamatosan kezelni kellett cortisone-nal. 
 
Az Ali-csapat tehát úgy gondolta, nem lesz nehéz dolguk Frazierrel és ennek megfelelően nem pörögtek 100%-on a felkészülés során. Ráadásul Ali figyelmét magánéleti problémái is elvonták a felkészülésről, hiszen akkori feleségével, Belinda Alival akkorra már igencsak fasírtban voltak, az ökölvívó pedig odáig merészkedett, hogy a hozzá egyre közelebb kerülő Veronica Porschét – akivel még Zaire-ben, a Foreman elleni meccse előtt ismerkedett meg – a feleségeként mutatta be Marcos elnöknek. Belinda természetesen értesült az incidensről és a helyszínre utazott, vélhetően nem azért, hogy személyesen vasalja ki Ali mezét az ütközetre. Egy megalázott, dühös házastárs talán még Fraziernél is keményebb ellenfél tud lenni, a világbajnok tehát nem éppen tiszta fejjel várhatta a manilai, október 1-én megrendezésre kerülő ütközetet. 
 
Ali természetesen nem fogta vissza magát és irdatlan verbális hadjáratot folytatott ellenfelével szemben, aki inkább a felkészüléssel foglalkozott és azzal, hogy minden egyes ütésével meghálálja a címvédőnek a kimondott, neki nagyon is fájó szavakat. 

Gyilkos, borzongó, kegyetlen lesz a játszma,
mikor majd elkapom a gorillát Manilában.

(It will be a killa and a thrilla and a chilla when I get the Gorilla in Manila.)

Ali ezzel a rímmel várta vetélytársát, folyamatosan Tamás bátyjának szólította őt, valamint egy plüss gorillát püfölgetett, jelezve Fraziernek, hogy mi vár rá. Egyszer állítólag még Joe szállodai szobájába is berontott, egy fegyverrel a kezében (egyesek szerint játékpisztoly volt, mások szerint Ali valóban lövöldözött, de persze nem Frazierre), azt kiabálva, hogy „Most kinyírlak!”
 
„Ali a promóterek álma volt. Lélegzetelállító izgalmakat tudott varázsolni, pillanatok alatt. Frazier nagyon magára vette a gorilla-hasonlatot, mélyen a szívébe markolt vele Ali, és igazán soha nem tudott megbocsátani neki érte.” – mesélte Don King, a mérkőzés promótere.
 
„Én nem tartom magamnak egy kivénhedt gorillának. Szerintem ugyanazoktól az ősöktől származunk. Mikor valaki ilyenekről süketel, az igazából nem bízik magában.” – válaszolta Frazier, mikor az újságírók Ali szavairól kérdezték. 
 
Frazier egyébként a mérkőzés előtt öt nappal ott hagyott csapot-papot és legjobb barátjával egy kis házba bútorozott át, a Manila melletti hegyekbe. 
 
„Rengeteg időt töltöttünk kint úgy, hogy egyikünk sem szólalt meg. Hosszú órákon át csendben voltunk, egyikőnk sem beszélt. Joe pedig milliószor lejátszotta magában a meccset.” – mondta Butch Lewis, Frazier barátja.
 
A találkozóra helyi idő szerint délelőtt 10 órakor került sor, hogy az amerikai TV nézőket maximálisan ki tudják szolgálni. Az Arénában pokoli meleg idő és magas páratartalom volt jellemző azon a napon, a levegővétel is igen nehezen volt kivitelezhető, bizonyos mérések szerint kb. 50 fokban kellett küzdeniük a feleknek. 
 
Ali a meccs kezdetét jelző gongszó előtt így kiáltott vetélytársára: „Véged van Joe, véged van! El foglak söpörni!” Frazier csak mosolygott és így szólt: „Meglátjuk!”
 
A két bunyós egyértelműen túl volt már a fénykorán, Ali 33, Frazier 31 éves volt. A reflexeik, lábmunkájuk (kiemelten Alié) erősen megkopott, de talán pont ennek volt köszönhető, hogy kevésbé a védekezésre, sokkal inkább a támadásokra összpontosítottak mindketten és kénytelen voltak beleállni a kőkemény verekedésbe.
 
Az első három menetben Ali az összes létező kombinációját elsütötte Smokin’ Joe fején, és úgy tűnt, akár ki is ütheti a kihívót. A szövegelés természetesen folytatódott Ali részéről, aki így ingerelte Joe-t: „Gyerünk, Gorilla, üss már meg!”
 
Frazier a negyedik menettől egyre inkább magára talált, egyre hatékonyabban rohamozott a fáradó világbajnokkal szemben, igyekezett tehát eleget tenni Ali hívásának. Joe rettegett balhorga mind gyakrabban találta el Ali bordáit, valamint fejét, ami nem használt a címvédő amúgy is fogyatkozó erőnlétének. „Minden egyes ütéssel irdatlan károkat akartam benne okozni azokért, amiket rólam mondott. A találataim mindegyikével a kiütést kerestem.” – emlékezett vissza Joe Frazier. A hetedik menetben, egy összekapaszkodásnál Ali így pihegett riválisa fülébe: „Joe… nekem… azt mondták… hogy teljesen kiégtél…” Erre Frazier így válaszolt: „Akkor csúnyán átvertek!
 
A világbajnok a Foremannel szemben alkalmazott dope-a-rope taktikát próbálta itt is bevetni, ám Frazier jóval rutinosabb volt, mint korábbi legyőzője és nem engedte kifárasztani magát. 
Ali aztán a kilencedik menettől magára talált, bár ringsarkában azt mondta segédeinek: „Ennyire közel még soha nem álltam a halálhoz.” Ismét elővette kombinációit és szorgalmasan találgatott Frazier fejére és szemeire, amelyek egyre inkább bedagadtak. A tizenkettedik felvonásra Joe jobb szeme teljesen lecsukódott, onnantól gyakorlatilag vakon küzdött, és olyan találatok tömkelegét szedte be, amiket korábban el tudott volna kerülni. 
 
 
A tizennegyedik menet különösen brutálisra sikerült, két holtfáradt, félhalottra vert harcos küzdött és próbálta mozgósítani utolsó csepp energiáját. A menet eleje inkább Frazieré volt, aki folyamatosan döngette Ali bordáit és szerveit a bal horgával, Muhammad viszont a menet közepére valahogy magára talált és sikerült eljönnie a kötelektől, körbemozognia Joe-t, miközben számos tiszta bal-jobbegyenes kombinációt helyezett el ellenfele fején. Aztán mindketten leültek a ringsarokba…
 
Hogy Ali sarkában mi játszódott le, arra utólag sokan, sokféleképpen emlékeztek. A legenda szerint Ali lehuppant a székére és utasította a segédeit, hogy vágják le a kesztyűit. Eközben Eddie Futch, Frazier edzője elkezdte vizsgálgatni tanítványát és megkérte, hogy mondja el, hányat mutat neki az ujjaival. Joe-nak fogalma sem volt róla, Futch pedig úgy döntött, bedobja a törülközőt, „mielőtt meghal valaki”. 
 
„Neeee, ne merd megállítani ezt a rohadt meccset!” – üvöltött Frazier az edzőjére, Futch azonban hajthatatlan volt. „Vége van, Joe! Soha, senki nem fogja neked elfelejteni, hogy mekkorát küzdöttél ma.” Frazier utólag azt mondta, sajnálja, hogy nem szereztek tudomást arról, hogy Ali sem akarta folytatni. 

Angelo Dundee, Muhammad Ali edzője viszont erősen vitatja, mikor azt állítják, hogy Ali feladni készült a találkozót: „Higgyék el, nem volt ilyen. A ringsarokban csak én beszélek, Muhammad pedig soha nem szólt vissza nekem. De akkor is elhallgattam volna. Szó sem volt feladásról. Muhammad Ali nem ismerte ezt a kifejezést.”
Az eredményhirdetést követően maga Ali is elájult a ringsarkában és a mérkőzés után kb. csak egy órával jött ki az öltözőjéből, hogy nyilatkozzon. „Mindenhol fáj, a karjaim, a fejem, az oldalam. Borzasztóan fáradt vagyok. Most nagy az esélye annak, hogy visszavonulok. Lehet, hogy utoljára láttak bunyózni. Hátra akarok dőlni, a pénzemet számolgatni, élvezni a családi életet, a birtokomat és az emberekért dolgozni.” – mondta Ali, aki riválisáról így nyilatkozott: „Pokoli kemény ember, a világ legjobb bokszolója, közvetlenül utánam.” A meccs után Ali minden sértésért elnézést kért – Joe Frazier fiát kérte meg, hogy tolmácsolja ezeket a gondolatokat. És hogy Frazier mit mondott róla? „Olyan ütésekkel találtam el, hogy a városfal is leomlott volna tőlük.”

Joe Frazier reménykedett még egy újabb találkozóban, de erre nem került sor. A manilai mészárszék mindkettejük egészségi állapotát erősen visszavetette, hiszen Joe látása tovább romlott, Ali esetében pedig sokszor feltételezik, hogy ez a meccs komoly lökést jelentett számára a Parkinson-kór felé vezető úton. 

Muhammad Ali tehát megvédte címét és ezzel az ütközettel is hozzátett valamit saját legendájához, ami miatt méltán hívják, hívták és fogják őt A Legnagyobbnak hívni, amíg csak élő ember marad a Földgolyón. 
 
2016. június 6.
Baranyai Gergely, Greg

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

NÉzegettem most a három Ali vs Frazier meccset.

Õszintén szólva az első mérkőzésen Frazier sokkal jobb fizikai állapotban volt ránézésre, mint a másik kettőn.
Mintha az izomzata teljesen más állapotban lett volna, az első meccsen semmi súlyfelesleg nem volt rajta.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-14 15:22:20

@Sarkozi Robert: Ja, ok, en nem ertettem, bevallom ferfiasan.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-09 18:59:13

@sziporka: Mar leirtam hogy jön ez ide. Merőben másabb volt abban az időben az ökölvivas mint most. Akkoriban az Ökölvivas és az üzlet kéz a kézben járt...Ma pedig külön utakon. Akkoriban a közönség volt az első és oriasi népszerűségre tett szert az ökölvívás általuk. Ma pedig inkabb csak ezt lovagolják meg a világ legjobbjai. Tisztelet a kivételnek. A mostani P4P Roman Gonzales pont ilyen de a többi nagyjabol magasrol szarik arra hogy mit szeretne a kozonség. Csak a rekord építgetés, a biztonsági bunyó meg az ellenfel szelektálás megy.

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2016-06-08 20:19:50

Remek ironiaval fuszerezve fixpont megragadta a lenyeget, mitol is volt Ali a Legnagyobb illetve manapsag miert nem lehet valakibol az.Grat.

» Bruneor   válasz erre
    2016-06-08 20:19:04

@Sarkozi Robert: M9ndom, hogy értettem elsőre is. De hogy jön ez ide? Meg kit érdekel? Most Aliról meg Frazierről van szó.

» sziporka   válasz erre
    2016-06-08 19:06:51

@sziporka: Ugy hogy amit Ali-ek csinaltak az igazi kokemeny ferfias sport volt(amilyennek a boksznak lennie kell) nem pedig az a bohozat amit ma nemelyik vilag legjobbjainak nevezett primadonnai muvelnek.

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2016-06-08 10:05:50

@fixpont: Értjük, hogy miről beszélsz, de ez most hogy jön ide? Igazából nem is túl humoros.

» sziporka   válasz erre
    2016-06-08 09:57:10

@Jersey Joe: A súly lekötéssel, meg a 90%-10%-os lekötéssel szerintem fixpont a mai mizériára gondol, legalábbis én ezt vélem kiolvasni a sorok közül.

Én is megnéztem volna, hogy egy Thomson vagy Klicsko évi 5-6, 15 menetes meccsel a háta mögött hány éves koráig bírta volna. Ráadásul általában létrejöttek a nagy derbik, így a meccsek nem pötyögéssel, vagy 3 menetes bohózattal teltek, hanem kőkemény adok kapokkal.

    2016-06-08 07:00:07

@fixpont: Hmm... Ezt nem értem most, bevallom:)

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-08 01:03:49

A Foreman elleni gyozelme lehetett volna a legnagyobb. Eleinte senki nem tartotta eselyesnek, mert Forman nagyobb volt es nagyobb uto, ezert Ali kikototte, hogy csak 195 fonton az ugyenvezett alisulyon hajlando boxolni ellene es ebbol nem enged. Nem azert, mert Ali gyava volt nem, hanem mert o volt a nagyobb nev, es ugy gondolta ugy fair, ha mindenben o diktal, 90%-10%-es penzelosztast tartott igazsagosnak mondvan Foreman meg nem vert meg senkit o pedig egyszer sapka nelkul ment setalni tavasszal es kegyetlenul megfazott a szeszelyes majusi idojarasban. Foreman nem fogadta el es fiatal volt meg, igy Ali lemondott a vilagbajnoki cimrol, vorosre festette a hajat visszament cirkalosulyba es kihivott nehany felnehezsulyut. A hiveit ez nem tantoritotta el, tovabbra is ugy gondoltak: o a legnagyobb.

Hogy mi? Hogy ez nem igy tortent? Ez egeszen biztos? Mindegy. En igy emlekszem egy korszak legnagyobbjara.

» fixpont   válasz erre
    2016-06-07 23:41:50

@GaiusM: Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy akkor 15 menetesek voltak a vb címmeccsek. A 900 indított ütés nehézsúlyban, (menetenként átlag 66!) komoly teljesítmény. Nem tudom, mi abban a fejlődés, hogy nem a mostani negyvenes nehézsúlyúak, de szerintem a harmincasok sem mutatnak fel még megközelítőleg sem ilyen ütésstatot. Némelyik nemhogy 66-ot, de még 6-ot sem indít menetenként. Ilyen tempóban valószínű Õk is elbokszolgattak volna, még 40 évesen is, csak az utánuk jövő fiatalok nem hagyták volna az ilyen "maszatolgatást"...

» Aliakiraly   válasz erre
    2016-06-07 22:32:16

Csak mellékesen, ha le szabad ezt írnom, egy külföldi, boksszal foglalkozó "kölcsönzőbe" belépve a képernyőn ott mászkál egy lepke és egy méh, nagyon egyedi :)

    2016-06-07 19:40:27

Köszönöm Greg, jó cikk lett, és töredelmesen bevallom a lentebb említett 4 meccsből csak kettőt láttam, a manilai háborút még nem, de feltétlenül pótolnom kell.

    2016-06-07 19:35:48

@sziporka: Egyetértek!

» ogreface   válasz erre
    2016-06-07 18:25:14

@infamous: Egyrészt az igaz, amit Jersey Joe írt alant, másrészt meg nem feltétlenül a sértéseken sértődött meg Frazier, hanem azon, hogy mindezt úgy kapta a képébe, hogy azalatt 3 év alatt, amíg Ali el volt tiltva, addig ő pénzzel is segítette őt, és még a Kongresszus előtt is Ali mellette tanúskodott. Azt mondta, hogyha a baptizmus (Frazier vallása) is tiltaná a háborút, ő sem menne Vietnámba. Elvileg a meccs előtt nagyon jóban voltak.

Tehát nem pusztán a sértegetések ténye okozta Frazier ellenérzéseit (Ali mindenkivel ezt csinálta), hanem az, hogy ő segített neki a bajban, és azt kapta viszonzásul, hogy az egész nemzet előtt lejáratta és nevetségessé tette. Érthető, hogy ez egy életre keserűvé tette Joe-t.

» sziporka   válasz erre
    2016-06-07 16:06:36

@infamous: Frazier hänyatatott sorsu csalädbol jött es eszmeletlen aldozatokat hozott annak erdekeben, hogy felkapaszkodjon. Ö az akarat embere volt, minden dühet kiadta magabol, s ez nyilvan lelkileg is nyomokat hagyott benne.

Ez is szerepet jatszhatott ebben, meg persze, hogy Frazier-nek eselye is Volt valoban legyalulnia Alit.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-07 14:44:31

Nagyon jó cikk, eszméletlen meccs volt! Én kicsit túlzásnak érzem ezt a megsértődést Joetól, ennyire talán nem kellett volna magára vennie a piszkálódást. Talán a fehér ember négere, Tamás bátya szöveg volt kcsit sok. Floyd Patterson, Ernie Terrell, velük talán személyesebb is volt az ellentét, mégsem volt így felfújva a dolog.

» infamous   válasz erre
    2016-06-07 14:19:06

@sziporka: "Azért minden idők legnagyobb meccse szerintem, mert a két bajnok teste már rég feladta, de lelkük és az akaratuk tovább vitte őket. "


Igen, ez jo gondolat.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-07 13:49:44

Egyértelműen mind a három meccs (Ali VS Frazier I-III Ali V Foreman) óriási. Hogy kinek melyik a legnagyobb, az már csak szájíz kérdése :) Az első Ali V Fraziernél 2 veretlen nehézsúlyú világbajnok találkozott, a világ két legjobbja. A mérkőzés előtti felhajtás szerintem itt volt egyértelműen a legnagyobb és a meccs is óriási. Ezt a meccset keménységben, brutalitásban ha mondhatjuk, valamivel felülmúlta a III. Ezek alá helyezném valamivel a Foreman elleni meccset (de csak ha simán a meccset nézem), de ott Ali-t tulajdonképpen szinte esélytelennek tartották egy olyan veretlen szörnyeteg ellen, aki játszi könnyedséggel mosta le nem sokkal korábban Fraziert és Nortont is. Nem csak hogy esélytelennek tartották, hanem sokan attól féltették hogy meg fogja ölni. Aztán ennek ellenére Ali egy olyan taktikát mutatott, hogy mindenkinek leesett az álla.

» leibigabi   válasz erre
    2016-06-07 12:27:25

917 - 627 :) Csak nem akart kijönni ( ez a jó)

» leibigabi   válasz erre
    2016-06-07 12:07:28

@leibigabi: Ja bocs el is írtam

(Szóval helyesen: 912 Ali - 623 Frazier)

» leibigabi   válasz erre
    2016-06-07 12:04:20

Greg, köszönjük! :)

Egyékbént érdekes, hogy mennyit fejlődött a boksz, pláne a nehézsúly. Ma már 31-33 évesen vannak a fénykorban, és 40 fölött is még vígan elbunyóznak sokan. Persze ez adottság kérdése is, de mégis...

» GaiusM   válasz erre
    2016-06-07 12:03:31

@Jersey Joe: "Ütésstatot nem tud dobni hozzá valaki? Plíííííz!"

Az ilyen 90-es évek előtti meccsekből nem nagyon maradtak fenn ütés statok. Régebben olvastam egy Ring magazinba, hogy a 14 menet alatt összesen 1591 ütést indítottak. Más adat szerint 1544-et. (Amiből 712 Ali - 623 Frazier) Szóval csak tájékoztató jelleggel, de nagyságrendileg kb stimmelhet. Egyszer talán majd veszi valaki a fáradtságot és leszámolja pontosan :)

» leibigabi   válasz erre
    2016-06-07 11:56:34

@pittman: Frazier Ali nemezise volt. Az ellensége. Ez egy érzelmekkel túlfűtött, brutális találkozó volt.

Ha objektíven nézed, akkor persze, hogy nagyobb szám volt a veretlen, legyőzhetetlennek hitt, nagyobb és erősebb Foremant legyőzni, viszont itt Ali túllépett saját magán, ahogy Frazier is. A végén mindkettőjüket csak az akarat vitte tovább. A meccs vehemenciája, a két bunyós érzelmei egymás iránt, a meccs dinamikája,a végeredmény, és a tény, hogy az utolsó menetben akármi történhetett volna: Joe-t péppé verik vagy Ali elájul a fáradtságtól.

Azért minden idők legnagyobb meccse szerintem, mert a két bajnok teste már rég feladta, de lelkük és az akaratuk tovább vitte őket.

» sziporka   válasz erre
    2016-06-07 11:54:36

@pittman: "A Rumble in the Jungle a veretlen, verhetetlennek hitt és borzasztó erejű Foreman ellen ment.
Milyen szempontból volt ez nagyobb teljesítmény szerinted?"

Szerintem abból a szempontból volt ez nagyobb teljesítmény, hogy itt az ájulásig küzdött Ali. Foreman ellen is megmutatta, hogy mekkora szíve van, de itt azt is bebizonyította, hogy a végletekig is képes elmenni.

» Butters01   válasz erre
    2016-06-07 11:48:41

@pittman: Az az egyik vereség Alitól pont 1-1-re alakította az állást kettejük között, ráadásul Fraizer azt a meccset is majdnem megnyerte. Ugye, a mérkőzés felénél-háromnegyedénél Ali eléggé el volt kapva, a bíró menthette meg azzal, hogy Fraziert visszaküldte a sarokba, amivel Ali nyert egy félpercet.

Másrészt Foreman elleni inkább taktikai győzelem volt, s Foreman - a Jimmy Young-meccsből kiindulva - nem is igazán bírta jól az extrém időjárási körülményeket.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-07 11:41:41

@Jersey Joe: Fraizer-nek akkor már két veresége volt. Az egyik Alitól. Olyan emnberrel ment, akit egyszer már megvert.
A Rumble in the Jungle a veretlen, verhetetlennek hitt és borzasztó erejű Foreman ellen ment.
Milyen szempontból volt ez nagyobb teljesítmény szerinted?

» pittman   válasz erre
    2016-06-07 11:24:43

Hihetetlen meccs volt, azóta sem láttam nehézsúlyban ilyen izgalmakat, ütésszámot, brutalitást és színvonalat egyben. Óriási harcosok mind a ketten, nyugodjanak békében.

    2016-06-07 11:19:12

Biztosan sokan ismerik a thrilla in manila című dokumentumfilmet amit ennek a meccsnek a megemlékezésére készítettek,de aki nem ismeri és érdekli az megtalálja legtöbb megosztó portálon. Egy nagyon igényes filmről van szó,amiben szem és fültanuk mesélnek közvetlenül az eseményekről.A magyar címe Izgalmak Manilában.

Egyébként a szakértők minden idők legnagyobb nehézsúlyú csatájának tartják ezt az ütközetet. Emberfeletti volt amit ott nyújtottak.

Köszönjük Greg!

» dirhanka   válasz erre
    2016-06-07 11:05:30

@pittman: Megközelítés kérdése.

A legnagyobb szenzáció talán az volt, viszont a legnagyobb teljesítménye sok szempontból tényleg ez a meccs.

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-07 11:04:02

Greg,

nagyon köszi! Pont ezen a mérkőzésen lamentáltam.


Ütésstatot nem tud dobni hozzá valaki? Plíííííz!

» Jersey Joe   válasz erre
    2016-06-07 11:03:23

Szerintem a Rumble in the Jungle nagyobb győzelem volt.

» pittman   válasz erre
    2016-06-07 11:01:42

Nagyon jó cikk.

» batka1   válasz erre
    2016-06-07 10:54:11
Ugrás az oldal tetejére