Még csak öt és fél év telt el ebből az évszázadból, de a bokszrajongók máris számos klasszikus csatára emlékezhetnek vissza. A profiboksz.hu most visszaemlékezik az elmúlt öt év legjobb és legizgalmasabb összecsapásaira és felállítja 10-es ranglistáját. A rangsor természetesen szubjektív, így számos emlékezetes mérkőzés maradt ki listánkról, mint a Morales vs Pacquiao, a Ward vs Burton vagy a Gonzalez vs Letterlough. Egy dolog azonban biztos. A felsorolt bokszmeccseket mindenkinek érdemes megnéznie, mert páratlan, sporttörténeti mérkőzések voltak egytől-egyig. A lista természetesen folyamatosan bővülhet illetve változhat. A mostani felsorolás a 2005. június 1.-et megelőző összecsapásokat veszi figyelembe.
10. Oscar De
2002. szeptember 14-én rendezték meg a WBC és a WBA nagyváltósúlyú világbajnoki mérkőzését Oscar De
9. James Toney vs Vassiliy Jirov
2003. április 26-án rendezték meg minden idők egyik legjobb cirkálósúlyú összecsapását. A veretlen világbajnok Vassiliy Jirov és a szakértők által született bokszolónak tartott James Toney az IBF bajnoki övéért mérkőzött meg Mashantucketben. A szakértők előzetesen Jirovot tartották esélyesebbnek, de a meccs borította a papírformát. Toney kiváló kombinációs kézségének köszönhetően az első menettől kezdve magabiztosabban bunyózott, mint a lassabb, de robosztusabb Jirov. A szívós kazah azonban akaraterővel és kiváló testütésekkel kompenzálta a nagyobb boksztudást. A szoros és küzdelmes meccsen a világbajnok az utolsó menetekben már nagyon elfáradt és a végső felvonásban padlóra is került pályafutása során először, de sikerült kihúznia a végső gongszóig. Az eredményhirdetéskor teljesen jogosan Toney kezét emelték magasba, aki közép- és nagyközépsúly után már harmadik súlycsoportjában lett világbajnok. Az amerikai bunyós még ebben az évben nehézsúlyba lépett fel és kiütötte Evander Holyfiledte, amivel kiérdemelte az „Év bokszolója” címet is.
8. Leonard Dorin vs Raul Balbi
2002. január 5-én rendezték meg a WBA könnyűsúlyú világbajnoki mérkőzését Raul Balbi és kötelező kihívója Leo Dorin között. A san antonioi mérkőzés igazi ütészáport hozott. Mindkét bunyós megállás nélkül végigütötte a 12 menetet, de némi meglepetésre az előzetesen esélytelenebbnek tartott argentin világbajnok volt a hatékonyabb. A 12 brutális menet után a pontozók a kanadai menedzsmenttel rendelkező, de román állampolgárságú Leonard Dorint hozták ki győztesnek nagyon szoros, megosztott pontozással. Ezt az eredményt azóta is sokan vitatják, de az újdonsült világbajnok az ügy lezárása érdekében azonnali visszavágót adott Balbinak és simán legyőzte őt 12 menetben immár Bukarestben. A visszavágó szintén jó meccs volt, de az első mérkőzés színvonalától azért jelentősen elmaradt.
7. Acelino Freitas vs Jorge Barrios
2003. augusztus 9-én rendezték meg a dél-amerikai „álomderbit” a brazil Acelino Freitas és az argentin Jorge Barrios között. A két nép utálatából fakadóan már a meccs felvezetése is paprikás hangulatban telt, Barrios és Freitas egyaránt kiütést ígért az összecsapás előtt. A Miamiban rendezett WBO nagypehelysúlyú világbajnoki mérkőzés be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindkét ökölvívó az első menettől kezdve a másik totális megsemmisítésére törekedett folyamatosan bombázva egymást a nagyobbnál nagyobb ütésekkel. A rendkívül szoros meccsen Freitas a 8. menetben padlózott, majd a 11.-ben újra a földre került és ezzel pontozással behozhatatlannak tűnő hátrányba került. A brazil KO király azonban nem adta fel és a 11. menet utolsó másodpercében olyan jobbegyenest robbantott fel Barrios állán, amilyet csak nagyon ritkán látni. Az argentin kihívó gyakorlatilag merev testtel, már a gong megszólalása után zuhant a földre, de komoly nehézségek árán elkászálódott a ringsarokig. A szünet azonban kevés volt a rehabilitációra és Freitas könnyedén fejezte be meccset a 12. menet elején megőrizve ezzel WBO nagypehelysúlyú világbajnoki címét. Ez volt Freitas utolsó mérkőzése nagypehelysúlyban, ezt követően Artur Grigorian legyőzésével könnyűsúlyban szerzett világbajnoki címet a hatalmas ütőerejű ökölvívó.
6. Arturo Gatti vs Mickey Ward III.
2003. június 7-én találkozott a két bunyós harmadjára egymással, hogy végre eldöntsék ki legkeményebb verekedő a bokszvilágban. A meccset kisváltósúlyban rendezték és semmilyen címért nem zajlott, de mégis hihetetlen érdeklődés kísérte az összecsapást szerte a világon. A trilógia harmadik része méltó volt az elődökhöz, hiszen itt is heroikus küzdelem zajlott le. A színvonalat jelzi, hogy ez lett 2003-ban az év mérkőzése a híres Ring Magazine szerint. A meccsen Gatti főlénye volt érezhető, de a 6. menetben a pályafutása utolsó mérkőzését vívó Ward leütötte Arturot, aki azonban túlélte mindezt és pontozással megnyerte a 10 menetes csatát. Az Atlantic Cityben rendezett összecsapás az első perctől az utolsóig bámulatos küzdelmet hozott, mindkét bunyós szívvel lélekkel küzdött. A Gatti vs Ward csata megmutatta a bokszrajongóknak azt, hogy nem kellenek kiszuperált rekordok vagy világbajnoki címek ahhoz, hogy egy mérkőzés sikeres és eladható legyen. Kemény bunyósok kellenek, akik a ringben igazi hőssé tudnak válni. Közvetlenül a meccs után Mickey Wardot azonnal beválasztották a canastotai Ökölvívás Hírességek Csarnokába.
5. Jorge Arce vs Hussein Hussein
2005. március 19-én Las Vegasban rendezték meg a 12 menetre kiírt WBC légsúlyú eliminációs mérkőzést. Magyarul szólva tehát a meccs tétje a WBC világbajnokának kihívási joga volt. A kislégsúlyt évekig uraló Arcenak ez volt az első meccse a súlycsoportban, míg Hussein egy sikertelen világbajnoki címmeccset követően érkezett az összecsapásra. A hosszú kezű, technikás Husseint az első perctől kamikaze módra rohanta le a szemmel láthatóan kisebb termetű mexikói, aki bődületes horgokkal operált az egész meccs alatt. A pillanatnyi meglepetés után azonban Hussein is magához tért és borzalmas egyenesekkel verte keresztbe a szüntelenül támadó Arcet. Az ausztrál bunyós többször megrogyott a „szőnyegbombázás” hatására, de nem adta fel és az utolsó leheletéig küzdött. Az Arce nevű tornádót azonban ezen az estén nem lehetett megállítani. A 10. menetben leütötte Husseint, majd csak az ausztrál ringsarok közbelépése miatt nem ütötte ki brutálisan ellenfelét. A mérkőzés Magyarországon is látható volt, hiszen a Sport1 televízió élőben közvetítette az összecsapást.
4. Felix Trinidad vs Fernando Vargas
2000. december 2-án rendezték meg a mérkőzést, mely arra volt hivatott, hogy eldöntse ki a legjobb nagyváltósúlyú bunyós a világon. A 38 mérkőzése során veretlen WBA világbajnok, az élő puerto ricoi bokszlegenda Felix Trinidad vagy az utóbbi évek legtehetségesebb mexikói-amerikai bunyósának kikiáltott, veretlen IBF címvédő Fernando Vargas. Az egész világ izgatottan várta a szuperderbit, melyen mindkét félnek 50-50% esélyt adtak a szakértők. A két bunyós itt sem szívlelte különösebben egymást, amit jól mutat, hogy Vargas a bemutatások utáni szabályismertetőknél némi folyadékot a szájába véve le akarta köpni Trinidadot, aki azonban jelezte neki ha ezt megteszi most helyben kiüti őt. A felfokozott várakozások és a parázs hangulat adott volt teház a jó bokszestéhez. A meccs elején azonban mindenki számára váratlan dolog történt. Az addig megrendíthetetlennek és kiüthetetlennek hitt Vargas két alkalommal is padlózott az első felvonásban és csupán a szerencséje mentette meg a súlyos 1. menetes KO-tól. Fernando Vargasnak azonban nem véletlenül „Ádáz” a beceneve. Az IBF bajnok minden erejét összeszedve a sírből jött vissza és iszonyú adok-kapokba kényszerítette bele Titot. A 4. menetben jött az újabb meglepetés. Ezúttal Trinidad került a földre és csak mélyütéseinek köszönhetően tudta elkerülni, hogy komolyabb bajba kerüljön. A hosszú Vargas hajrá ellenére az utolsó menetnek masszív Trinidad pontelőnnyel vágtak neki a felek, de a bírókra nem volt később szükség. A puerto ricoi háromszor küldte padlóra amerikai riválisát és minden idők egyik legizgalmasabb nagyváltósúlyú mérkőzésén egyesítette a WBA és az IBF címeket. A meccs után gyakorlatilag az összes súlycsoporttól független ranglista Trinidad nevével kezdődött. Fernando Vargas pedig megtanulta tisztelni a valaha volt egyik legjobb balhorgot az ökölvívás történetében, mely ezen az estén az ő vesztét is okozta.
3. Arturo Gatti vs Mickey Ward I.
2002. március 18-a előtt még senki sem sejtette, hogy ez a párosítás lesz a XXI. század első nagy boksztrilógiája. Arturo Gatti ugyan már ekkor is igazi közönségkedvenc volt látványos KO győzelmei és kérlelhetetlen stílusa miatt. Mickey Ward pedig ebben az időben egy köztiszteletben álló, de messze nem klasszisnak kikiáltott ír fickó volt, akinek a legnagyobb előnyének hihetetlen ütésállóságát és szívósságát tartották a szakértők. Az uncasvillei meccs gyakorlatilag egy Gattinak összehozott felhozó mérkőzésnek indult, mely után a menedzsment bízott benn, hogy Arturo esetleg kihívhatja valamelyik világbajnokot. Azonban a kezdő gongszó megszólalása után mindenki csak tátott szájjal nézte, hogy mit művel a két gladiátor a ringben. A védekezést gyakorlatilag mindkét bunyós már az első menetben levette a repertoárjából és csupán az ellenfél megsemmisítésével foglalkozott. A szünetben a taktikai utasítások helyett gyakorlatilag „Üsd szét” és „Bombázd le” vezényszavak hangzottak el. Gatti a meccs hajrájára egy mélyütés miatti pontlevonás ellenére még csak minimális ponthátrányban volt, de a 9. menetben akkora verést kapott, hogy edzője egy padlózás után már komolyan foglalkozott a meccs feladásával. Szerencsére nem ezt tette, így módunk volt látni, amint a teljesen öntudatlan állapotban lévő kanadai bunyós foggal körömmel küzd a „játékban” maradásért és kegyetlenül visszatámad a vérszemet kapó Ward minden egyes ütésére. Ezen a meccsen mint már mondtam nem volt védekezés. Ütésre ütés volt a válasz. A 10. kőkemény menet után a szurkolók feállva éljenezték a két bunyóst, akik közül a pontozók ezúttal az esélytelenebb Wardot látták jobbnak. Arturo és Mickey a meccs előtt és után mindvégig igazi úriemberként viselkedtek egymással, példát mutatva azoknak a bunyósoknak, akik néha nem tudják normálisan kezelni ellenfelüket a sajtótájékoztatókon és az interjúkban. Jellemző a meccsre, hogy a két bunyós a meccs után a kórházba is közösen ment sürgősségi ellátásra 8 napon túl gyógyuló sérüléseik miatt. Azóta tudjuk, hogy a Gatti vs Ward meccsek trilógiává lettek és hála az HBO-nak mindkét bunyós busás fizetséget kapott a szurkolóknak nyújtott felejthetetlen pillantokért.
2. Erik Morales vs Marco Antonio Barrera I.
Minden idők talán legjobb kispehelysúlyú mérkőzését 2000. február 18-án rendezték meg Las Vegasban. A két mexikói csatája megosztotta az ország közvéleményét. A meccs tétje nemcsak az volt, hogy a szegény vagy a gazdag fiú, a főváros szülötte vagy a vidéki srác nyeri meg a meccset, hanem, hogy ki lesz a méltó örököse minden idők legnagyobb mexikói bokszolójának, Julio Cesar Chaveznek. Morales és Barrera ősi ellenségeknek számítottak. Habár fiatalabb korukban Barrerát látták a tehetségesebb bunyósnak a meccsre a WBC bajnok tijuanai Morales érkezett favoritként. Maga a mérkőzés kíméletlen küzdelmet hozott, egy olyan véres háborút, ahol a bunyósok öklei voltak a fegyverek. Minden menetben hatalmas ütésváltások, hirigelések, keresztbeverések hozták lázba a jórész latin amerikai közönséget. A mérkőzés legjobb 3 perce az 5. menet volt, ahol az utolsó percben olyan szintű verekedés alakult ki, amit eddig nem nagyon láthattunk a ringben. A nagyon szoros, nehezen pontozható meccs végén mindenki tudta, hogy itt nehéz lesz igazságos eredményt kihirdetni. A 12. menetben egy csúszás miatt lepadlózó Erik Morales megosztott pontozásos győzelmével sokan nem értettek egyet, de ellenkező esetben is lettek volna utóhangok. A meccs természetesen szinte visszavágóért kiáltott, majd később trilógia lett belőle. A Morales vs Barrera I. mérkőzés másik fontos eredménye volt, hogy ráirányította a televízió nézők figyelmét a kisebb súlycsoportokra. Megmutatta, hogy a legalsóbb súlycsoportokban is lehet felejthetetlen, örökké emlékezetes produkciót nyújtani.
1. Diego Corrales vs Jose Luis Castillo
2005. május 7-én Las Vegasban rendezték meg minden idők legjobb könnyűsúlyú bokszmérkőzését. Jose Luis Castillo és a mindössze második könnyűsúlyú meccsét vívó Diego Corrales a WBC és a WBO világbajnoki címekért csapott össze egy olyan mérkőzésen, mellyel kapcsolatban hatalmas várakozások fogalmazódtak meg. A meccs tétje a címeken kívül a súlycsoport legjobbjának járó Ring Magazine által alapított öv is volt, hiszen Castillo rendszerint az 1., míg Corrales a 2. számú bunyósnak számított a könnyűsúlyban. Az összecsapás előtt mindkét bunyós véres háborút ígért, de azt senki nem gondolta komolyan, hogy mindketten állni fogják a szavukat és nyíltan felvállalják a verekedést. A meccs kőkemény iramban kezdődött, hatalmas találatok voltak mindkét oldalon. A lábon való elmozgást hamar feladta a két világbajnok és inkább a ring közepén egymással szemben megállva mindketten kinyitották a pofonládát. A nagyon szoros menetekben mind a két ökölvívónak voltak nehéz pillanatai, de a 10. menetre a pontozóknál hajszálnyival a WBO bajnok Corrales állt jobban. Ekkor azonban eljött a vég és az idei év legjobb menetét produkálta a két klasszis. Castillo 26 másodperc után egy állra mért balhoroggal leküldte riválisát. Corralesen látszott, hogy nagy bajban van, de volt annyi lélekjelenléte, hogy kivárja a bíró számolását és csak 8-nál állt fel. Ezután azonban újabb szünetet kapott, mivel az ütés következtében a foggumija kirepült a szájából. A mexikói természetesen vérszagot kapott és újabb remek balhorgokkal előbb megrogyasztotta, majd leütötte a látszólag teljesen reménytelen helyzetbe kerülő Corrales. Ezúttal a 27 éves sacramentoi bunyós még lassabban kászálódott fel és újra kiesett a fogvédője. Ezért a bíró megintette őt, de mindenki arra várt, hogy Castillo egyetlen jól irányzott ütéssel pontot tesz a meccs végére. A mexikói jött is előre és mindenki a végét várta, azonban Diego egy bődületes jobbhoroggal válaszolt a támadónak, akit ez megállított előbb, majd egy újabb balhorog-jobb egyenes kombinációt következtében már meg is rogyott. Ezt követően mindketten az ütést választották a védekezés helyett, de az elcsigázott Castillo már nem tudta megállítani a Főnix madárként feltámadó amerikait, aki 1 perccel a menet vége előtt hatalmas sorozásokkal teljesen védekezésképtelenné tette a WBC bajnokot, akit Tony Weeks vezetőbíró mentett meg a súlyos KO vereségtől. A meccs minden idők legjobb könnyűsúlyú mérkőzése volt. Mindkét bokszoló emberfelettit produkált, Corrales pedig onnan jött vissza ahonnan még csak nagyon kevesen. A meccs a televízióban óriási siker lett, így nem meglepő, hogy a visszavágó szervezését már elkezdték az illetékesek. Diego Corrales a sikerével két szervezet világbajnoka lett, de ami ennél is fontosabb, hogy teljesítményével örökre beírta magát a sportág aranykönyvébe.
2005. 06. 07. Hollywood
