A szakértők nagy része megegyezik abban, hogy a nehézsúlyú ökölvívás egyik legerősebb korszaka a 70-es években volt. Olyan bajnokok termelődtek ki abban az időszakban, mint: Muhammad Ali, Joe Frazier, George Foreman, Ken Norton vagy Larry Holmes. Ezek a bunyósok körbe is mérkőztek egymással. Alit szorítóban láthattuk valamennyiük ellen. Foreman is megmérkőzött Holmeson kívül mindannyiukkal. Frazier viszont nem mérkőzött meg sem Nortonnal, sem Holmesszal. Azonban, köztudott, hogy "smokin" Joe és Norton edzőtársak voltak, így kesztyűztek egymás ellen jó néhány alkalommal, de talán kevesebben tudják, hogy Frazier, Larry Holmes ellen is kipróbálta magát néhány kőkemény sparring mérkőzésen. Az előzményekhez tartozik, hogy Holmes, igaz akkor még nem volt a csúcson, de egy nagyon jó feltörekvő bunyósnak számított. Akkoriban már 1-2 éve Muhammad Ali egyik állandó edzőpartnere volt. A "legnagyobb" éppen a Joe Frazier elleni visszavágóra készült, Frazierék pedig Holmesnak tettek egy ajánlatot, hogy sparring partnerként segítse Frazier felkészülését. Holmes az önéletrajzi könyvében így emlékezett:
"Nem mindig én sparringoltam Alival. Amikor Muhammad aláírta az 1974. január 28-i Madison Square Gardenbeli Joe Frazier elleni visszavágót, Alinak olyan edzőtársakra volt szüksége, akiknek a stílusa hasonlított Joe-éra. Az egyik ilyen Bossman Jones volt, akit mi egy "face fighter"-nek neveztünk, egy olyan fickó, aki egyenesen, szembe megy feléd. Õ segítette Ali felkészülését, én nem voltam hasznára. A stílusom túl sokban eltért Frazierétől. Másfelől a stílusom rettenetesen hasonló Aliéhoz, és így adta magát, hogy Frazierrel dolgozhassak. Én is hátrahajoltam az ütések elől, mint Ali, és ezt tradicionálisan veszélyesnek tartják. A bunyósokat megtanítják, hogy hogyan "gurítsák" a fejüket az ütéssel, és a vállaikkal, hogyan csúsztassák le az ütéseket. A hátrahajlás közben védtelen vagy, bizonyos szempontból sebezhetőbb...hacsak nem vagy elég gyors, és elég ügyes, hogy kitérj az ütés elől. Frazier tábora megkérdezett, hogy lenne-e kedvem Philadelphiába menni és dolgozni az emberükkel 375 dollárért egy héten. Alinak ez nem okozott problémát. Megértette: az üzlet az üzlet. Oda mentél, ahol meló volt. Joe szeretett harcolni az edzésen, teljes lángon égett, mindent beleadott. Legyen az árnyékboksz, zsákolás, ugráló kötelezés, ment és csinálta teljes gőzzel. És aztán jött a sparring. Joe besétált a tornaterembe és azt mondta: "Gyerünk. Mi ma háborúzni fogunk." És nem viccelt. Joe úgy bokszolt, mint ha az egész világ őt figyelné. A kedvelt balhorga csak úgy hasította a levegőt, amivel sírba akart tenni. Szétrobbantotta a bordáimat, amik közül ténylegesen el is tört egyet. Amikor megpróbáltam pihenőt kivenni a következő nap, Frazier emberei hallani sem akartak róla. A küzdelem túl közeli volt, hogy aggódjak a bordáim miatt. Nekik meg táplálniuk kellett a vadállatot az edzőtársakkal. Joe szeretett ingerelni minket, és mindenkit összetört."
Frazier és Ken Norton edzőtársak és barátok is voltak. Mindkettőjük edzője egy ideig Eddie Futch volt, ezért a két menő, éles meccsen sosem mérkőzött egymás ellen.
Joe Frazier: "Ken és én különböző bunyósok voltunk. Meg tudtam róla mondani azonnal, hogy benne van a potenciál, hogy végül nehézsúlyú világbajnok legyen. Õ tengerészgyalogos és egy kemény csirkefogó volt. Más volt a stílusa, jól összekevert, ha közel akartál kerülni hozzá, hogy bevigyél neki egy jó ütést. Elég jól távol tudott tartani engem és sok problémát adott az edzőterembe. Kipróbáltam őt, neki egy ilyen laza stílusa volt, a jobb keze fenn volt, de a balkeze lent maradt. Pattant egyet és már kívül is volt az ütőtávon, én meg mindig próbáltam rámenni. Nagyon jó bunyós volt és nem volt könnyű azt a manust megütni. A stílusa annyira egyedülálló volt. Több volt, mint egy ellenütő. Nem akartam bunyózni Kennel, nem kértem belőle. Õ nem volt biztos benne, hogy szét tudná rúgni a seggemet, és persze én sem voltam biztos benne, hogy szét tudnám rúgni az ő seggét, úgyhogy maradtunk haverok és sosem mérkőztünk egymás ellen. Ez egy durva küzdelem lett volna, és igazán nem tudom, hogy győztem volna-e, de azt tudom, hogy manapság még van agyam és azt tudom egy kicsit használni, az azért van, mert nem kellett megküzdenem Ken Nortonnal."
Akik látták őket egymás ellen kesztyűzni, többnyire azt állítják, hogy ha akkoriban találkoznak, Frazier legyőzte volna Nortont. Később? Az már inkább egy ki-ki meccs lehetett volna, de Norton nem igazán szerette az erős fizikumú, verekedő típusú bombázókat. Bár legyőzte az ilyen típusú Quarryt és Ron Standert, de Foreman, Cooney és Shavers ellen pillanatok alatt alul maradt.
Norton így emlékezett "smokin" Joeról: "Azt híresztelték, hogy Frazier és én megálapodtunk egymással, hogy soha nem mérkőzünk meg egymással, mert olyan jó barátok vagyunk. Ez egyszerűen nem volt igaz. A valóság az volt, hogy ha megfelelő mennyiségű pénzt ajánlottak volna, akkor megmérkőztünk volna egymással. Mindenesetre a kétévnyi sparringolás után jól kiismertük egymás stílusát és kölcsönös tiszteletet alakítottunk ki egymás képességei iránt. Mindent egybevetve a Frazierrel való közös munka egy fantasztikus tapasztalat volt. Jobb lett a védelmem, javult az ökölvívó tudásom, és a legfontosabb, az önbizalmam 100%-ra nőtt. Miután Frazier táborába mentem, minden más csak egy szellő volt. De az egy olyan lökés volt, amit sehol máshol nem kaphattam volna meg, és ezért mindig hálás leszek neki, mert előre vitte a karrieremet. Frazier edzőtábora fellendítette a bizalmamat azzal, hogy segítettek meglátni, hogy partiban tudok lenni a nagyfiúkkal is. Frazier volt a legkeményebb ütő az edzőkesztyűzéseken. Testütések. Megütötte a térded és még a fejed is fájt, annyira erőteljes volt. Könyörtelen volt, csak jött és jött és ütötte azokat a nagy balhorgait. Egyszer bokszoltunk a Concord Hotelban, ezekkel a balhorgokkal ütött és az egész testem elzsibbadt tőlük."
Frazier külső megjelenése, nem akarok tiszteletlen lenni, de egy vaskos lábú, nehézsúlyú bulldog kutyáéra emlékeztet, aki miután belépett az edzőterembe, ő lett az egyik legkeményebben dolgozó fighter az edzéseken. Kezdésnek, bokszolt 4 menetet a sparring partnerével, egy tehetséges nehézsúlyúval, Ken Nortonnal. Aztán dolgozott a nehéz zsákon, majd ugráló kötelezett,és következett 10-12 menet edző kesztyűzés...és mindez egy könnyebb napon. Frazier rendkívül elszánt és koncentrált volt, ez segítette átvészelni azokat a bombákat, amiket a korszak legjobbjaitól kapott. A teljes erejét bele adta a gyakorlásba, nem számított, hogy az edzőtárs vagy a nehéz zsák ellen harcolt, egyformán neki esett mindkettőnek...majd már is hasították a levegőt azok a hatalmas balhorgai, ami a nehézsúly történetének talán a legjobbja.
Epilógus
1974. január 28-án a Gardenben Ali egyhangú pontozással legyőzte Fraziert. Holmes pedig pár hónappal később begyűjtötte 8. győzelmét is, majd 1978-ban egy 15 menetes háborúban elnyerte Ken Norton WBC nehézsúlyú világbajnoki címét és az Ali utáni korszak egyik legnagyobb bajnokává lett. Frazier az Ali elleni vereség után, még elért két komolyabb győzelmet, Jerry Quarry és Jimmy Ellis ellen, de miután ismét kikapott Alitól, majd utána Foremantől, visszavonult az aktív ökölvívástól. 5 évvel később, 1981 decemberében aztán egy mérkőzés erejéig visszatért az öregedő "füstös" és 10 menetben döntetlen bokszolt a feltörekvő, brutális fizikumú Floyd Cummings ellen. Igen, ez a Cummings volt az, aki néhány évvel később az első menetben kishíjján "hazavágott" egy tehetséges brit feltörekvőt, név szerint Frank Brunot. Smokin Joe a 76-os visszavonulása után Philadelphiában a North Broad Streeten nyitott edzőtermet, rajta a márkajelzéssel: ez "Joe Frazier Terme".
2011. április 13. - Leibinger Gábor (leibigab)
