Az április hónap alighanem fekete betűkkel kerül be a brit ökölvívás történelmébe. Bő két hét leforgása alatt két legjobban ünnepelt bajnokát "vesztette el" a szigetország. Április 7.-én Naseem Hamed vett bokszleckét a lényegesen esélytelenebbnek tartott Marco Barrera-tól, majd áptilis 22.-én Lennox Lewis betlizett azzal a Hasim Rahmannal szemben, akire 15-1 arányban lehetett fogadni a mérkőzés előtt.
A bokszrajongók előtt eddig sem volt titok, hogy Lennox Lewis nem sebezhetetlen. 7 évvel ezelőtt egy szimpla McCall jobbegyenes évekkel vetette vissza Lewis karrierjét, majd ismét egy jobbegyenes volt az, ami egy csapásra megfosztotta Lewist a bajnoki címeitől. Valószínűleg ez az ütés Lewis "nemezise", ami a bunyós felépítését és stílusát tekintve nem is csoda. Azt mindenki tudta, hogy Lewis nem éppen az ütésállóságáról híres. Éppen ezért sokan azt jósolták, hogy Grant, vagy Tua lesz az, aki a nagy ütést elhelyezi Lewis állkapcsán. Egy herkulesi termet, vagy egy brutális balhorog azonban nem bizonyult elegendőnek egy ilyen okos és rutinos bunyós ellen, mint amilyen Lewis. Volt néhány szakíró a Rahman elleni mérkőzés előtt, akik csendesen ugyan, de megjegyezték, hogy a szurkáló balosokkal operáló Lewis pontosan azzal az ütéssel szemben a legsebezhetőbb, ami Rahmannak az egyik legnagyobb fegyvere : a precíz jobbegyenes. Más kérdés, hogy ami elméletben működik, az gyakorlatban nem mindig. Lewis azonban gondoskodott arról, hogy biztosítson az ellenfélnek egy esélyt. Az a Lewis aki kikapott Rahmantól, minden idők egyik legrosszabbul felkészült, leggyengébb formáját mutató Lewis-a volt.
Hamed története kissé másról szó. A "Herceget" nem érheti az a vád, hogy fizikailag ne lett volna felkészülve élete legnehezebb mérkőzésére. Hamed kétségkívül jó kondícióban volt. Mindössze egy valamit felejtett el: mi történik akkor, hanem képes egyetlen ütéssel kivégezni Barrerát? Ezzel aztán le is lepleződött Hamed legnagyobb gyengesége : technikailag nem felkészült és lehet, hogy furcsán hangzik, de egysíkú. Barrera-ról viszont mindenki azt gondolta, hogy szokásos stílusát követve megpróbálja belevonni Hamedet egy nagy hirigelésbe, ahol aztán Hamednek alkalma lesz megcsillogtatni kivételes ütőerejét. Barrera mindenkiből bolondot csinált, de megtett még valamit : megtörte a legyőzhetetlenség mítoszát, ami Hamed-et körülvette.
A két brit bunyós ugyanazt a hibát követte el: saját képességet túl-, az ellenfelet pedig alábecsülte. Mégsem ugyanaz a "baleset" következett be mindkét esetben. Ha lehet ilyet mondani, akkor Lewis került a padlóra, de a Hamed hírneve került ki jobban megtépázva a két ütközetből. Miért? A válasz egyszerű : Lewis 10 esetben minimum 8 alkalommal legyőzné Rahmant, ha rendesen felkészülne a mérkőzésre. Hamed viszont 10 esetből minimum 9 alkalommal kikapna attól a Barrera-tól, akit április 7.-én láthattunk. Lewis-ról nem derült ki újdonság, csak megerősítést nyert az egyébként is általánosan elfogadott nézet, mely szerint Lewis soha nem fogja kiérdemelni az "acél állkapocs" elnevezést. Hamedról viszont egyértelműen kiderült, hogy egy rutinos, jó technikájú bunyós ellen nagyon nehezen találja meg az ellenszert. Ha egyáltalán megtalálja... Különösen fájó ez azoknak, akik a Kovács Istvánnal készített interjú Hamed ellen alkalmazandó taktikáról szóló részét böngészgetik...
Van még egy nagyon érdekes aspektusa Hamed és Lewis vereségének. Ez pedig nem más, mint az edző személye, a legendás Emanuel Steward. Mennyire okolható az edző, ha két tanítvány is ilyen csúfos módon vall kudarcot? Véleményem szerint nagyon is! Két momentumot emelnék ki, amelyek az én értelmezésem szerint nagy mértékben hozzájárultak a vereségekhez. Mikor a Hamed vs Barrera meccsre emlékszem vissza, ott van a szemem előtt az a kép, ahogy Steward magyaráz Hamednek még a szavak is visszacsengenek : "Mindössze annyi dolgod van, hogy tisztán eltaláld. Ha megütöd, azonnal lemegy. Nem baj, ha 3-4 ütést elvétesz, mert ha egy betalál, akkor vége a meccsnek" Anélkül, hogy tiszteletlen lennék Stewarddal szemben : mikor ütött Hamed pályafutása során kombinációkat? Nagyon meg kell erőltetnem magam, ugyanis a Hamed féle "egyik bomba a másik után" nem kifejezetten kombináció. A Barrera elleni mérkőzésen pedig Hamed jobb esetben Barrera kesztyűit, de leginkább a levegőt csépelte. Látszott is a frusztráció Hamed arcán, mert ő sem tudta elképzelni, hogy milyen módon tudná megütni Barrera-t, mikor közel is alig tudott férkőzni hozzá. "Üsd ki!" jött a tanács, de azt már nem tette hozzá Steward, hogy miként is gondolja. Természetesen nem arról van szó, hogy Steward nem tudja mit beszél. Kevesen vitatják, hogy jelenleg ő az egyik legfelkészültebb edző és a legjobb stratéga a mai profi bokszban. A gond inkább a kommunikációval volt, ugyanis Hamed nem tudta, hogy Steward mire is gondol. A felkészülés ideje alatt ugyanis nem volt idejük együtt gyakorolni, így aztán éles szituációban csődöt mondott a dolog.
A másik ominózus momentum, mikor a Lewis vs Rahman mérkőzés kapcsán arról kérdezték Stewardot, hogy elegendőnek tartja-e az időt az akklimatizálódásra, hiszen Rahman már hetekkel korábban Dél-Afrikában tartózkodott. Steward válasza egyértelműen igenlő volt, de a meccs erre teljes mértékben rácáfolt. Lewis már a második menetben úgy mozgott, mint aki 12 kemény menetet végigbokszol előzőleg. Mindenki számára egyértelmű volt : ilyen kondícióval lehetetlen végigbírni a mérkőzést. Steward és Lewis a KO-ra számított. Jött is, csak éppen a "rossz oldalról"...
Van egy olyan érzésem, hogy Steward túlságosan is elaprózta magát. Egyszerre készített fel két világbajnokot, edzette Wesley Snipes-t a következő szerepére és ráadásul szakmai tanácsadóként dolgozott az Ocean's Eleven című hollywoodi produkcióban, amelyben maga Lewis is szerepelt. A Kronk Gym-es teendői már csak habnak bizonyultak a tortán. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a Lewis és Hamed edzőtábora közti utazgatás is elég sok időt igénybe vehetett. Ennyi feladat mellett nem meglepő, hogy a szükségesnél kevesebb idő maradt a lényegre.
A britek becsületét az a bunyós mentette meg, aki lényegesen kevesebb publicitást kap a világsajtóban, mint a fentebb említett bunyósok, noha hazájában majdnem olyan népszerű, mint két kollégája. Ez a bunyós pedig nem más mint Joe Calzaghe, aki a hét végén valósággal lemészárolta az Universum üdvöskéjét, a veretlen Mario Veit-ot. A két bunyós rekordja szinte hajszálra megegyezett, de a ringben ez keveset számított. Míg Calzaghe olyan ellenfelekkel bokszolt mint Chris Eubank, Robin Reid, Omar Sheika, vagy Richie Woodhall, addig Veit olyan bunyósok trófeáival "büszkélkedhet", akikre leginkább az "emberi homokzsák" kifejezés illik. A jelek szerint az Universum inkább Jürgen Brahmer-t szeretné a jövőben ebben a súlycsoportban futtatni, így bedobta Veit-ot a mélyvízbe, hogy ússzon ahogy tud. Nem tudott. Már az első menetben elsüllyedt, ráadásul úgy hogy az ellenállása kb 20 másodperc alatt teljesen megtört. Calzaghe ezzel ismét bizonyította : remek formában van és készen áll, hogy bárkivel kiálljon a nagyközépsúlyú vagy kisnehézsúlyú bajnokok közül. Hogy igazából mire is képes a walesi fiú, az hamarosan ki fog derülni, ugyanis már folynak a tárgyalások a Calzaghe vs Jones és a Calzaghe vs Michalczewski összecsapásokról.
A nehézsúlyú helyzetről
Tegye mindenki a szívére a kezét : ha Hasim Rahman helyében lenne, mit választana:
1) Megmérkőzne 14 millió dollárért Lewis ellen
2) Megmérkőzne 15 millió dollárért Tyson ellen
3) Megmérkőzne 15 millió dollárért John Ruiz ellen az egyesített bajnoki
címért, majd Lewis vagy Tyson ellen több mint 20 millió dollárért.
Úgy gondolom, hogy a képlet igen egyszerű. Ha őszinték akarunk lenni, akkor Lewis ellen másodjára, vagy Tyson ellen kevés esélyt adhatunk Rahmannak (bár Lewis ellen sem adtunk neki sok esélyt). Ruiz ellen viszont igen jó esélyt adhatunk neki és a két nagyágyú elleni összecsapásról ebben az esetben sem kell lemondania.
Az igazi játszma nem is Rahman-Ruiz-Tyson-Lewis között folyik, hanem az HBO, a Showtime és Don King között. Lewis az HBO-val van kizárólagos szerződésben. Tyson a Showtime-val van kizárólagos szerződésben. Ruiz Don Kinggel van szerződésben. Aki a nehézsúlyú világbajnokot leszerződteti, az biztosítja magának a legnagyobb nézettséget. Az HBO bír a legkomolyabb anyagi lehetőségekkel, de a Tyson még mindig lényegesen nagyobb nézettségre számíthat, mint a brit bunyós.
Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a következő fél évben az említett bunyósokon kívül más nemigen jut címközelbe a három nagy (WBC/IBF/WBA) szervezetnél. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor az HBO hamarosan megkörnyékezi Vlagyimir Klicsko-t. A TV társaság ugyanis szeretne több vasat is a tűzben tartani, arra az esetre, ha Lewis másodjára is kudarcot vallana, vagy netán a visszavonulás gondolatával kacérkodna...
Tudom, sokakban felvetődik a (jogos) kérdés : "Mi is van azzal a szerződéssel, amely szerint Rahman köteles visszavágót adni Lewisnak?". Nos, az elmúlt héten kiderült, hogy állítólag 3 különböző értelmezése létezik egyazon szerződésnek. Az első verzió szerint Rahman azonnal rendelkezésre kell, hogy álljon a visszavágóra. A második verzió szerint a visszavágó előtt azzal bokszol, akivel akar. A harmadik verzió szerint nem is feltétlenül kell visszavágót adni. Ha peres eljárásra kerül sor, akkor inkább a két utóbbi verzió érvényesül, még akkor is, ha formailag az elsőt nyilvánítják helyesnek...
A hírek szerint péntekre Rahman meghozza a döntést. Én úgy gondolom, hogy ez a döntés sem biztos, hogy végleges lesz. Don King pedig valahol dörzsölheti a tenyerét...
A Bognár vs Freitas mérkőzésről
A ma reggeli hírek szerint Acelino Freitas meggondolta magát és mégsem lép ringbe május 5.-én Bognár László ellen. A döntést nem indokolta meg a brazil bunyós. Az első híresztelés szerint üzleti ügyek miatt döntött így. A második verzió szerint kapcsolata krízisben van menyasszonyával. A legújabb brazil sajtóértesülés szerint pedig Freitas már meg is nősült és most utazik el nászútra. Persze az utóbbi két verzió nem zárja ki a másikat...
Egy biztos: képviselője útján Freitas szíves elnézést kér a rajongóktól, a Showtime-tól, Miki Egértől és Mici Mackótól is, de egy embert kifelejtett : azt az embert, aki maximális erőbedobással készült élete legnagyobb megmérettetésére. Bognár Lászlót. Azt a bunyóst, aki komolyan gondolta a mérkőzést, noha tudta, hogy szinte semmi esélyt nem adtak neki a győzelemre. Aki ezt az érzést talán már megszokta. Azt viszont valószínűleg nem szokta meg, hogy a meccs előtt 3 nappal szólnak neki és még csak meg sem indokolják.
Acelino Freitas szimpatikus figura. Hazájában az egyik legnépszerűbb sportoló és nem véletlenül : rengeteg jótékony célú szervezetben vállal aktív szerepet és fellépti díja tetemes részét is gyakran utalja át alapítványok számlájára. A ringen kívül értelmes, jó modorú ember, aki mindig úriemberként viselkedett. Egészen mostanáig...
Ami még fájóbb : Freitas azt üzente rajongóinak, hogy hamarosan ringbe lép a WBA bajnok Joel Casamayor ellen. Egy szót sem szól arról, hogy a Bognár elleni meccsével mi is lesz. Ne legyenek illúzióink : a Casamayor elleni mérkőzés mindenképpen prioritást fog élvezni a szervezőknél és a TV társaságnál. Egyes feltevések szerint Bognár László ismét ringbe léphet Michael Gomez ellen, hogy másodjára is bizonyítson. Vagy hogy Gomez bokszolhasson majd Freitas ellen. Erős a gyanúm, hogy az utóbbinak jobban örülne Frank Warren, aki egy személyben promotere Gomez-nek és Freitas-nak is. Bognár pedig annyit tehet, hogy ismét felkészül, ismét elutazik és remélhetőleg ismét kiüti Gomezt. Brazíliában, -katolikus ország lévén- remélhetőleg nem engedélyezik a többnejűséget...
2001.05.02. Boros "Golyo" Tamás
