A címben szereplő “legjobb” jelzőn rögtön finomítanék egy keveset, legyen mondjuk napjaink legismertebb vagy legjobban elismert edzőiről szó. A boksz ugyanis egyéni sportág, ahol gyakran az edző sikere jobban függ a tanítvány tehetségétől, mint magától az edzőétől. Ezzel nem szeretnék semmit sem levonni a trénerek dicsőségéből, de biztos vagyok benne, hogy Floyd Mayweather-ből egy közepes edző is többet hozott volna ki, mint mondjuk Angelo Dundee az alábbi sorok írójából. Persze megfigyelhető egyfajta természetes kiválasztódás is, azaz a kiemelkedő tehetségek gyakran orientálódnak a legjobbnak tartott edzők felé és viszont. De a képlet azért nem ilyen egyszerű, úgyhogy éppen ezért nem is állítanék fel közöttük rangsort, inkább csak arról néhány szót, hogy mi alapján lettek ők beválasztva a 10 közé. Elsősorban persze az számít, hogy a „mester” sikeres bokszolókkal dolgozott együtt. Itt mind a sikeres, mind a bokszolók szó fontos, ugyanis olyan tréner nem kerülhetett be, aki kizárólag egy bunyósra fókuszál (pl.: Alton Merkenson-Roy Jones, Pat Burns-Jermain Taylor). A sikeresség alatt pedig természetesen kinevelt profi világbajnokokat értünk. Végül pedig azt is figyelembe vettük, hogy napjaink legjobbjairól van szó, így csak jelenleg aktív edzők kerülhettek be (ezért maradt ki pl. a legendás Eddie Futch és Lou Duva vagy a mostanában inkább csak szakkommentátorként dolgozó Teddy Atlas). Persze ezeknek a feltételeknek is sokan feleltek meg, de lássuk ki a 10 legjobb közülük:
A 48 éves Roach napjaink egyik legtöbbre tartott és legjobban foglalkoztatott trénere. A 80-as évek elején könnyűsúlyban vitézkedett, azonban tehetsége alapján bokszolóként a legjobbak szintjét nem ütötte meg (bár bokszolt Hector Camacho-val és Bobby Chacon-nal is). Ennek köszönhetően viszonylag hamar, huszas éveinek vége felé az edzősködés mellett döntött. Los Angelesben saját edzőtermet nyitott Wildcard Boxing Club néven (2003-ban Kótai Misi is készült itt, az Elias Cruz elleni mérkőzése előtt). Rengeteg volt vagy jelenlegi világbajnokkal dolgozott már együtt, az összest felsorolni is nehéz lenne. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: Virgil Hill, Mike Tyson, James Toney, Bobby és Manny Pacquiao, Michael Moorer, Roman Karmazin, Wayne McCullough, Oscar De
Joe Goossen
A Goossen család számos tagja dolgozik a profi ökölvívás berkein belül (a Mayweatherek-hez hasonlóan), elég csak a Dan Goossen által alapított Goossen Tutor promóteri cégre gondolnunk (kapcsolataikra jellemző, hogy Dan például a jelenlegi republikánus elnökjelölttel, John McCain–nel is a jó viszonyt ápol). Joe karrierje kezdetén főleg a Goossen Tutor által promótált versenyzőkkel foglalkozott, de nem kizárólagosan. Az 1990-es évek közepén a Ruelas testvérek (Gabe és Rafael) voltak az első ismertebb tanítványai majd számos híresség követte őket: Michael Nunn, Lance Whitaker, Diego Corrales, Joel Casamayor, Lakva Sim, Shane Mosley, és a visszatérő Riddick Bowe is. Joe igazán azzal került reflektorfénybe, hogy míg az első Corrales-Casamayor találkozón a győztes Joel edzője volt, a visszavágón már az ellenkező sarokban Chico-t segítette diadalra. Említésre méltó még, hogy a dél-kaliforniai Goossen öltözéke meglehetősen eltér az általánosan megszokott edzői „fellépőruhától”. Melegítő helyett rendszerint félig begombolt selyemingben (néha hawaii-mintásban), frissen „szolizva” érkezik tanítványa mögött a ringbe, mintha tengerparti koktélozás lenne az esti program. Első ránézésre leginkább egy 70-es évekből itt ragadt, kiöregedő gigoló benyomását kelti. 2005-ben a California Boxing Hall of Fame tagjai közé választották.
Ronnie Shields
Shields jelenleg talán nincs annyira a köztudatban, neve hallatán talán a hozzá tartozó arc sem ugrik be sokaknak, pedig nem kis névről van szó. Azok közé az edzők közé tartozik, akik versenyzőként is jelentős eredményeket értek el. Amatőrként háromszoros Arany Kesztyűs bajnok volt. 1975-ben pehelysúlyban, 1976-ban és 1978-ban kisváltósúlyban nyerte el a rangos címet. Profiként kétszer is eljutott a világbajnoki mérkőzésig: 1984-ben Billy Costello ellen küzdhetett meg a WBC kisváltósúlyú övéért, azonban pontozással alulmaradt. 1986-an újra próbálkozhatott Tsuyoshi Hamada ellen, azonban ekkor sem sikerült az övszerzés. 1988-ban visszavonult és az edzősködés mellett döntött. Az 50 éves tréner az alábbi bunyósok sarkában állt az elmúlt 20 évben: Vernon Forrest, Juan Diaz, Kassim Ouma, Pernell Whitaker, Dominick Guinn, David Tua, Raul Marquez, Jesse James Leija, Jesus Chavez, Mike Tyson, stb.. A texasi illetőségű Shields 2003-ban az év edzője lett a World Boxing Hall of Fame szavazásán.
Floyd Mayweather Sr. és Roger Mayweather
A Mayweather klán két prominens tagját egy kalap alá vettük (sőt akár idetartozhatna a harmadik testvér, Jeff is), mivel mindketten a jobb nevű edzők közé tartoznak (bár Roger elsősorban csak a junior Floyd-ot trenírozza). Az idősebb Floyd profi rekordja 29-6-1 (20 KO) és ringbe lépett a fénykorában lévő Sugar Ray Leonard ellen is. Roger karrierje még impozánsabb: volt világbajnok a WBA-nál nagypehelysúlyban (kétszer meg is védte), majd a WBC-nél kisváltóban (ezt négyszer védte meg). 1994-ben az IBO váltósúlyú címét is megszerezte, majd kikapott Kostya Tszyu ellen az IBF kisváltósúlyú címéért. Kisebb és nagyobb szervezetek címeit összeadva 4 különböző súlyban 9 címet szerzett. Edzőként viszont az idősebb Floyd viszi a prímet, versenyzői között volt már Chad Dawson, Joan Guzman, Laila Ali, Anthony Hanshaw és Oscar De
Fritz Sdunek
A 61 éves Fritz Németország első számú sikeredzője és messze a legismertebb és legkedveltebb tréner kishazánkban is. Óriási része van az elmúlt évek magyar bokszsikereiben. Õ készítette fel Kovács Istvánt, Erdei Zsoltot és újabban Balzsay Karcsit is ő trenírozza. A hamburgi mester hosszú ideig amatőr bunyósokat készített fel, 1991-től a holland válogatott edzője is volt és a szárnyai alatt a nehézsúlyú Vanderljide világbajnoki ezüstéremig jutott. 1994-ben a profi világba „igazolt” és leszerződött a német Universum Promotions-höz, ahol a mai napig is dolgozik. Tanítványai között –a már említett magyar fiúkon kívül - számos jelenlegi vagy volt világbajnok található: Dariusz Michalczewski, Vitali és Wladimir Klitschko, Artur Grigorian, Mohamed Abdulaev, Khoren Gevor, Ralf Rocchigiani, Grigory Drozd és Denis Boytsov is. 2006-ban megműtötték és néhány hétig bizonytalan volt, hogy folytatja-e kivételes edzői karrierjét, de azóta teljesen rendbejött és egészséges. Kicsit bulvár ízű, de említésre érdemes dolog, hogy Sdunek lánya is „letette névjegyét” a bokszvilágban. Néhány éve Juan Carlos Gomeztől szült gyeremeket, majd miután a kubai otthagyta, a konkurens istálló - az Arena Promotions - főnökével, a török Ahmet Önerrel szűrte össze a levet és a mai napig is vele él.
Ignacio Beristain
A "Nacho" becenevű Beristain a legismertebb edző és manager, azok közül, akik kifejezetten mexikói bunyósokkal foglalkoznak. Első bajnoka a kispehely és szalmasúlyban is világbajnoki övet nyert Daniel Zaragoza volt. Õt követte a nagylégsúlyú Gilberto Roman, majd az alsóbb súlycsoportok koronázatlan királya, a legendás, veretlenül visszavonult Ricardo „Finito” Lopez, kinek rekordját az 50 győzelem mellett csupán 1 döntetlen csúfította el. Beristain készítette fel a következő bokszolókat is: Rodolfo Lopez, Humberto „Chiquita” Gonzalez, Guty Espadas, Jr., Melchor Cob Castro, Enrique Sanchez, Abner Mares, Vicente Escobedo. Jelenleg napjaink legsikeresebb testvérpárjának, a Marquez fivéreknek (Rafael és Juan Manuel) edzője. 2006-ban jelölték a World Boxing Hall of Fame tagságra. Beristain bokszolói a ringben nyújtott technikai képzettségüknek köszönhetően nagy hírnévre tettek szert az idők során, azonban a közelmúltban több bokszszakíró is kritizálta (pl. Dan Rafel vagy Steve Kim), hogy túlzottan óvja a Marquez fivéreket és az elmúlt években nem szerzett nekik kihívást jelentő ellenfeleket. Talán a bírálatoknak is köszönhető, hogy harmatsúlyú Rafael idén már harmadszor mérkőzik meg a kispehelysúly királyával, Israel Vasquezzel, és az utóbbi egy évben Juan Manuel ellenfeleire (Barrera, Juarez, Pacquiao) sem lehet panaszunk.
Dan Birmingham
A floridai Birmingham az edzők fiatalabb generációjához tartozik. Legismertebb tanítványa a volt vitathatatlan nagyváltósúlyú bajnok, Ronald „Winky” Wright. Már a kezdetek óta Dan áll Winky sarkában és a mai napig megbonthatatlan a kettőjük közti harmónia. Birmingham a mestere a volt IBF nagyközépsúly világbajnok Jeff Lacynek is, valamint a fiatal Chad Dawson sarkában is feltűnt egy időben. Nem túl hosszú névsor, azonban sikerei elismeréseképp az Amerikai Bokszszakírók Egyesülete (Boxing Writers Association of America) 2004-ben és 2005-ben is az év legjobb trénerének választotta. Az utóbbi két év azonban számára sem alakult jól. Lacy nagyon simán kikapott Calzaghe-tól és azóta sem találja önmagát, Wright pedig elszenvedte első egyértelmű vereségét Hopkinstól. Persze ez nem valószínű, hogy derékba törné Birmingham karrierjét, de az utóbbi időben nem nagyon hallani róla.
Emanuel Steward
Talán Steward az összes edző közül a legismertebb név. A 64 éves tréner kiváló amatőrkarriert mondhat magáénak (rekordja 95-3), 1963-ban Arany Kesztyűs bajnok is volt. A 70-es évektől lett edző a legendás Kronk-Gym-ben, de eleinte csak amatőrökkel foglalkozott. 1977-ben megalakította az ESCOT (Emanuel Steward's Champions of Tomorrow) Boxing Enterprises-t, ekkor kezdett el foglalkozni a későbbi szintén legendás váltósúlyú sztárral, Thomas Hearns-szel. Első profi világbajnoki címet begyűjtő tanítványa mégsem ő, hanem Hilmer Kenty lett (1980-ban). Persze rövidesen Hearns is a követte Kentyt, majd innentől kezdve beindult Manny „sztárgyára”.
Sorban jöttek egymás után az általa kinevelt vagy hozzá „igazoló” világbajnokok: Mike McCallum, Dennis Andries, John David Jackson, Michael Moorer, Steve McCrory, Gerald McClellan, Wilfred Benitez, Evander Holyfield, Julio Cesar Chavez, Lennox Lewis, James Toney, Wladimir Klitschko, Jermain Taylor, Kermit Cintron, Naseem Hamed, hogy csak a legismertebbeket említsük. Legújabb felfedezettje a középsúlyú Andy Lee. A már többször említett Amerikai Bokszszakírók Egyesülete (Boxing Writers Association of America) 1993-ban és 1997-ben is az év legjobb edzőjének választotta, sőt az év menedzsere címet is több ízben elnyerte. Ezenkívül Steward egyedüli edzőként tagja az International Boxing Hall of Fame-nek, valamint a kisebb jelentőségű World Boxing Hall of Fame-be is beválasztották. Jelenleg a HBO-nál szakkommentátori szerepkört is betölt.
Enzo Calzaghe
A newbrige-i tréner a saját magáról elnevezett Team Calzaghe vezetőedzője, mely jelenleg a britek talán legsikeresebb edzőterme, megelőzve a korábban elsőszámú Bredan Ingle csapatát. Nemrégiben még úgy tartották, hogy bár Enzo a fiával jól együtt tud dolgozni, de a sikereket elsősorban Joe kiemelkedő tudásának köszönheti és más bunyósokkal nem tudna hasonló eredményeket elérni. Erre az utóbbi időkben látványosan rácáfol, ugyanis tanítványai sorban gyűjtik be a különböző öveket. Jelenleg 3 világbajnoka van: Joe Calzaghe, kinek mérlege 44-0 és aki szinte minden nagyközépsúly övet birtokolt már, Enzo Maccarinelli, aki jelenleg a WBO cirkálósúlyú bajnoka, valamint Gavin Rees, a WBA kisváltósúlyú bajnoka. De Enzo csapatába tartozik a WBU bajnok Gary Lockett (29-1), a nagyváltósúlyú Nemzetközösségi bajnok, Bradley Price (26-6-0), valamint jönnek sorban az új reménységek is: Nathan Cleverly (11-0-0) és Kerry Hope (10-0-0). A tiszteletet parancsoló eredménylistának köszönhetően az idősebbik Calzaghe mára a szigetország elsőszámú trénere lett.
Buddy McGirt
Az eredetileg James keresztnevű „Buddy” igen figyelemre méltó ökölvívó-karriert futott be a profik között. IBF kisváltósúlyú bajnok volt 1988-ban, majd 1991 és 1993 között a WBC váltósúlyú övét birtokolta. Pályafutása során 80 mérkőzést vívott, 73-6-1 (48 KO) mérleggel zárt, kora legjobbjaitól szenvedett csupán vereséget és a kilencvenes évek elején még a P4P listákon is felkerült a TOP10-be. 1997-ben, 33 évesen fejezte be bokszkarrierjét és ezután edzőnek állt. Hamar felküzdötte magát a legjobbak közé, a már sokszor említett Amerikai Bokszszakírók Egyesülete 2002-ben neki ítélte az év legjobb edzője címet. Tanítványai: Antonio Tarver, Arturo Gatti, Timo Hoffmann, Mads Larsen, Paulie Malignaggi, Lamon Brewster, Vernon Forrest, valamint saját fiának, James McGirt Jr.-nak is ő a mestere. A kezdeti nagy sikerek után úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi időben rájár a rúd az extrém külsejű McGirt-re, sorban véreznek el az előbb felsorolt bokszolói. Néhányan rosszmájúan csak mosolyogva legyintenek, ha kiderül egy bunyósról, hogy a következő meccsére Buddy készíti fel: „McGirt? Tuti vereség.” Egyedül talán Forrest tartja a frontot, de ő is csak a pontozóknak köszönheti, hogy nem bukott el Quartey ellen.
Érdekességként nem árt megemlíteni, hogy a Sugar Ray Leonard által fémjelzett Contender című bokszvalóságshow harmadik szériájában McGirt is szerepet kapott, ő volt a Gold Team tagjainak edzője.
