Dühöngő Bika. Ha ezt a két szót napjainkban meghallja egy ökölvívó rajongó, akkor pár kivételtől eltekintve szinte teljesen biztos, hogy Jake LaMotta, az 1940-es és 50-es évek félelmetes hírű középsúlyú bombázója és az 1980-ban róla készült és Robert De Niro főszereplésével világhírűvé vált film jut az eszébe. De napjainkban is van egy Dühöngő Bika a professzionális ökölvívás palettáján. Igaz, ő még nem olyan híres, mint LaMotta, és nem is középsúlyban riogatja az ellenfeleket, de nagyon jó úton halad, hogy maradandót alkosson a saját kategóriájában. Cikkünk szereplője ezúttal egy örmény származású, de ma már ausztrál állampolgárságú fiatalember, aki jelenleg az IBF szervezet veretlen légsúlyú világbajnoka. Õ pedig nem más, mint Vic Darchinyan. Ki is ez a nagyon elszánt és kiváló sportoló? Milyen amatőr karriert futott be és hogy került Örményországból Ausztráliába? Miért is tartják őt a szakértők Jorge Arce, a mexikói közönségkedvenc egyik legveszélyesebb riválisának? Mindezt megtudhatják az olvasók a következő írásunkból.
A kezdetek
Vakhtang Darchinyan. Ezen a dallamos néven látta meg mai hősünk a napvilágot 1976. január 7-én az észak-örmény nagyvárosban Vanadzorban. A kis Darchinyan 8 éves korában gondolta úgy, hogy szerencsét próbál az ökölvívás világában. A döntése nem volt túl meglepő, ugyanis Vanadzorban nagyon nagy népszerűségnek örvendett a boksz. Első edzője az Örményországban elismert trénernek számító Vazgen Badalyan volt. A kis Vic (ma sem túl magas, mindössze 164 cm) első sikereit a legkisebbek között, a 48 kg-os súlycsoportban érte el. A kislégsúlyú kategóriában Örmény Nemzeti bajnoki címet szerzett a 12, 13, 14, 15 és a 16 éves korcsoportban is a fordított alapállású fiú. 1993-ban jött el az ideje, hogy a fiatal tehetség a nemzetközi porondon is számot adjon tudásáról. Ebben az évben könnyedén megnyerte hazája junior bajnokságát, és ezért az örmény ökölvívó szövetség úgy döntött, hogy benevezi a nagyszabású isztambuli ifjúsági tornára. Vic ezen a megmérettetésen az újonchoz mérve nagyon dicséretes 5. helyet szerezte meg.
1994-ben sajnos szomorú időszak jött el az örmény ökölvívók számára, ugyanis gyakorlatilag megszüntették a sportág teljes támogatását a nagy szegénységgel küzdő országban. Darchinyannak ezért kényszerből el kellett hagyni szülőföldjét, hogy folytatni tudja ígéretes karrierjét. Kézenfekvőnek tűnt, hogy az egykori anyaállamban, Oroszországban folytassa a pályafutását. Vic Szocsiba, a világhírű Fekete-tengeri üdülőhelyre költözött, és innét kiindulva a következő 2 évben 10 nemzetközi versenyen képviselte Oroszországot.
1996-ban aztán újra váltásra került sor, ugyanis az ukrán szövetség felkérte Vicket, hogy képviselje az országot a külföldi megmérettetéseken. A fejlődésre és kitörésre vágyó tehetség elfogadta a lehetőséget, és a következő időszak 8 versenyén már ukrán színekben lépett a kötelek közé, egészen 1997 közepéig.
Amatőr sikerek
A sok utazás után aztán egy örömteli esemény következett be a fiatal sportoló életében, ugyanis az újjáalakult örmény amatőr ökölvívó szövetség hazahívta a távolba szakadt bunyóst. Vic természetesen örömmel utazott haza, hogy újra szülőföldjét képviselje a nemzetközi amatőr boksz körforgásában. Ekkor már jelenlegi kategóriájában, légsúlyban (51 kg) és a felnőttek mezőnyében versenyzett, és az első komolyabb megmérettetésére az 1997-es budapesti amatőr világbajnokságon került sor, ahol az 5. helyen végzett úgy, hogy egyik legyőzöttje a magyar Ladányi Róbert volt, akit kiütéssel fosztott meg a további szereplés lehetőségétől.
A világbajnokság után Darchinyanra már tárt karokkal várt az örmény hadsereg, hogy letöltse 2 éves sorkatonai szolgálatát. Mivel azonban ekkor már egyértelmű vált, hogy egy igazán tehetséges ökölvívóról van szó, ezért különleges engedményeket kapott, és továbbra is zökkenőmentesen tudott készülni a különféle nemzetközi és országos versenyekre. Vic 1998-ban először a New Yorki Jóakarat Játékokon képviselte hazáját. Mivel sajnos az örmény sportágak ebben az időszakban sem dúskáltak az anyagi javakban, ezért Amerikába mindössze csak 8 sportág képviselői tudtak kiutazni, és ebben szerepeltek az ökölvívók is. Vic ezen a tornán egészen az elődöntőig menetelt, ahol aztán vereséget szenvedett, és így a dobogó 3. fokára állhatott fel. Az év következő rangos rendezvénye a görögországi Európa-kupa volt, ahol elkönyvelhette első igazán nagy sikerét, ugyanis magabiztos bokszot bemutatva meg sem állt az első helyig. A sikerek ezzel még nem értek véget ebben az évben, ugyanis még egy bronzéremmel gazdagodott Darchinyan trófeagyűjteménye, mivel a kínai Chong Chingben rendezett világkupán is csak az elődöntőben tudták útját állni. Az év végén aztán nem is maradt el a megérdemelt jutalom, ugyanis az éves szavazáson beválasztották az Örmény Sporthősök közé. Ez egy tízes lista, amely gyakorlatilag egy év sportolói választásnak felel meg, és nagyon nagy elismerésnek számít Örményországban. A díjazottaknak a kitüntetéseket általában maga az államelnök – ebben az esetben Robert Kocharian - nyújtja át. A szavazáson Vic a 3. helyet érte el.
1999. jól indult a fiatal örmény sztársportoló számára, mivel végre levehette a képzeletbeli katonai egyenruhát a 2 éves szolgálat után. Az év első megmérettetésére Ukrajnában került sor, ahol Európa-kupát rendeztek. Darchinyannak sikerült megismételni az előző éves görögországi sikerét, és 1. helyet szerzett a légsúlyúak mezőnyében. Augusztusban aztán jött az újabb világbajnokság, amelynek Houston adott otthont. Ezen a tornán nem szerepelt túl fényesen Vic, mivel az elvárásoktól kicsit elmaradva csak a negyeddöntőig sikerült eljutni. A verseny alatt a nem túl nagy siker ellenére több neves menedzser is megkereste, hogy maradjon Amerikában, és lépjen a hivatásosok közé, de ő elutasította a kecsegtetőnek tűnő ajánlatokat. Az ok nagyon egyszerű volt: gyermekkori álma, hogy hazáját az olimpián képviselje, kútba esett volna egy profi szerződéssel. Az év végi szavazásokon a felemás eredmények ellenére újra beszavazták az ország legjobb 10 sportolója közé, de most csak a 7. helyre.
Profivá válás
A 2000-es év szinte teljes egészében az olimpiára való felkészülés jegyében telt. Kisebb felkészülési tornák után aztán eljött a várva várt pillanat, és szeptemberben, Sydneyben Vic beléphetett az ötkarikás játékok szorítójába. A tornán aztán kísértett Houston szelleme, nem sikerült a titkon remélt éremszerzés, és Darchinyan a negyeddöntőben búcsúzott az olimpiától, de Sydneytől és Ausztráliától nem…
A versenyek alatt ugyanis az ausztrálok nemzeti hőse, a legendás, ex-profi világbajnok - ma már promóter és edző - Jeff Fenech felfigyelt a remek fizikummal rendelkező és tehetséges örmény fiúra, akit meg is keresett a negyeddöntőben elszenvedett veresége után, és felajánlotta, hogy maradjon Ausztráliában, és az ő vezetésével lépjen a profik közé. Vic rövid vívódás után elfogadta az ajánlatot. Sikerült elég hamar támogatót is találnia, ugyanis egy Ausztráliában élő örmény származású üzletember Henry Hacobian lett a mecénása. A profi bemutatkozásra nem kellet sokat várni, ugyanis még az év novemberében 6 menetben pontozásos győzelmet ért el az ugandai felhozóember, Sande Kizito ellen, amelyet élőben közvetített a helyi FOXTEL tv-csatorna. Az összecsapás után aztán kisebb gondok támadtak Darchinyan papírjaival, mivel lejárt az olimpia időtartamárra igényelt ideiglenes vízum. Ezért Vic repülőre ült, és azzal a reménnyel búcsúzott el Fenechtől, hogy sikerrel jár Jerevánban, és hamarosan visszatérhet Sydneybe. A munkavállalói engedélyt és a vízumot aztán sikerült is megszerezni, és 2001 februárjában visszatért Ausztráliába, hogy folyattassa a még éppen csak elkezdett profi pályafutását.
Az adminisztrációs gondok elrendezése után aztán már csak a munkára kellett koncentrálni, és Darchinyan a jól menedzselt feltörekvő bunyósok útjára lépett. Sorra jöttek a következő időszakban a felhozó ellenfelek, akiket ugyan könnyedén legyőzött, de kicsit meglepően az első 6 mérkőzésén mindössze csak 3 alkalommal tudott idő előtt végezni a nagy ütőerejű bunyós. Viszont az is igaz, hogy Vic a 4. mérkőzése óta mindössze egy alkalommal hagyta a pontozókra a döntést!
2001. októberében a 7. mérkőzésén aztán már címmérkőzésen lépett szorítóba. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a légsúlyú ausztrál bajnoki címért kiírt találkozón nem túl erős ellenféllel találta magát szemben, ugyanis a gazdátlan övért folyó találkozón a már előzőleg kétszer is legyőzött Kizito volt a riválisa. A 12 menetre tervezett találkozón aztán minden a papírforma szerint alakult, és 7 egyoldalú menet után tko győzelmet aratott Darchinyan. Ez után aztán újra pár könnyű felhozó mérkőzés következett elég gyenge rekorddal és tudással rendelkező bokszolók ellen, amelyeket nagyon magabiztosan abszolvált is a fiatal tehetség.
2002. júniusában aztán egy elsőre viszonylag komolynak tűnő feladat megoldása elé került Vic, mivel a OBA nevű ismeretlen és- valljuk meg férfiasan, nem túl acélos - óceániai szervezet harmatsúlyú címéért húzott kesztyűt. A nehézség abból adódott, hogy az összecsapásra két súlycsoporttal feljebb került sor, mint Darchinyan eredeti kategóriája és a rivális Fidzsi-szigeteki Farzan Ali is jó rekorddal rendelkezett, ugyanis 12 győztes mérkőzése mellett mindössze egy vereséget jegyzett. A mérkőzés aztán mindösszesen 6 menetig tartott, ugyanis ekkor adta fel az óriási verést kapott Ali sarka a kilátástalan küzdelmet. Az ez után következő időszakban aztán újra légsúlyban osztotta a kiadós veréseket az időközben ausztrál állampolgárrá váló Darchinyan. Már ekkor látható volt, hogy hosszútávon az IBF világbajnoki címe lehet cél, ugyanis begyűjtötte a szervezet Csendes-óceániai címét. Akkor már több korábban előkelő helyen jegyzett ökölvívó skalpját is begyűjtötte. Ezek közül érdemes talán kiemelni a volt WBC szalmasúlyú világbajnok thaiföldi Wandee Singwangcha, és a korábbi légsúlyú világbajnoki kihívó mexikói Felix Montiel nevét.
A nagy álom teljesül
A 2004-es év aztán meghozta az igazi nagy áttörést. Az IBF szervezetnél ekkor már hivatalos kihívói státuszban lévő Darchinyan menedzsmentjének sikerült tető alá hozni a már 5 éve világbajnok és 11 éve (!) veretlen félelmetes hírű kolumbiai Irene Pacheco elleni mérkőzést, amelyre az USA-ban került sor, konkrétan a floridai Hollywood egyik előkelő szállodájának szabadtéren felállított szorítójában, december 16-án, csütörtökön. Az előzetes várakozások és a szakértői vélemények alapján a 22. profi mérkőzésére készülő Vicnek nem sokan adtak esélyt, hogy letaszítsa a trónjáról a már régóta regnáló nagyon rutinos világbajnokot. A fogadóirodák oddsai szerint a világbajnok győzelme 1.40, míg a kihívó sikere 2.75-szörös pénzt érhetett a szerencsejátékot is kedvelő szurkolóknak. Pacheco akkor az elmúlt évek egyik legritkábban szorítóba lépő világbajnoka volt, de a rutinja, nagy ütőereje és fordított alapállása miatt nem örvendett túl nagy népszerűségnek a kihívók között. Ez viszont egy cseppet sem riasztotta vissza a maroknyi ausztrál csapatot. A két ökölvívó karrierjében egy közös ellenfél volt a múltban, ő pedig a már korábban említett Felix Montiel volt, akit mindketten egyhangú pontozással vertek.
Ahogy már szóba került, a remek időjárásnak is köszönhetően a Pacheco vs Darchinyan mérkőzésre szabadtéren került sor. Ezt azért érdemes megemlíteni külön is, mivel fontos szerepe volt a külső körülményeknek is az összecsapáson.
A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően heves Darchinyan rohamokkal indult, amiket a kolumbiai világbajnok gyors és pontos kontrákkal próbált ellensúlyozni, több-kevesebb sikerrel. A szinte bika módjára, előrehajtott fejjel támadó, és láthatóan remek kondícióban lévő kihívó el is vitte a kezdeti meneteket, köszönhetően elsősorban a remek balkezének, amellyel rendre megelőzte és eltalálta a bajnokot. A folytatásban aztán kezdett kidomborodni, hogy miért is tartották akkoriban a légsúly egyik legjobb bunyósának Pachecot. A kolumbiai ökölvívó fokozatosan kezdte átvenni az irányítást, és nagyon komoly testütésekkel válaszolt az ausztrál kihívó veszélyes rohamaira. Vicben nem tettek túl nagy kárt ezek a brutálisan kemény ütések egészen a 8. felvonásig, de a látványosan ülő találatoknak köszönhetően a pontozás ekkor már döntetlen körüli eredményt mutatott. A 8. menetben aztán eljött a mélypont a kihívó számára, ugyanis az etap vége felé több pontos és erős fejre bekapott találat után úgy tűnt, hogy meg van fogva. A fogásba menekülő Darchinyanon ekkor mutatkoztak először és utoljára a mérkőzés folyamán fáradtság. Aztán a szünetben egy nem várt esemény történt: a szomszédos hotel kertéjében kezdetét vette egy elég nagyszabású tűzijáték, amely miatt 10 percig állt a mérkőzés! Hogy ez a kényszerű szünet mennyire befolyásolta a két bokszoló további teljesítményét, azt talán sohasem fogjuk megtudni. Mindenestre a pauzát teljesen különböző módon töltötte ki a két bunyós. Míg Pacheco magába merülve látszólag nagyon nyugodtan üldögélt a sarokban, addig Vic Fenech edző hangos bíztatásai közben folyamatosan mozgott és árnyékolt.
A tűzijáték befejezése után aztán újra a kihívó lépett fel kezdeményezőbben, és úgy tűnt, mintha a világbajnok nem csak szó szerint ült volna le a szünetben. Darchinyan egyre többször talált tisztán, és a fáradni látszó Pacheco többször is mélyet ütött, amelyek miatt a 9. és a 10. menetben is megintették. Aztán a 10. felvonás végén egy ütésváltás közben betalált a kihívó félelmetes balja, és padlóra küldte a bajnokot! Pacheco felkelt, de láthatóan eléggé elkészült az erejével. Óriási szerencséjére éppen vége lett a menetnek. A szünetben Jeff Fenech és helyszínen tartózkodó maroknyi ausztrál szurkoló is egy végső nagy rohamra bíztatta Vicet, és a kihívó szót is fogadott. A gong pillanatában vércseként csapott le a bajnokra, és szinte végeláthatatlan ütészáport zúdított rá. A fogásba menekülő Pacheco láthatólag nem találta az ellenszerét az elsöprő rohamnak, és a sarkára kinézve jelezte, hogy feladja a mérkőzést!
Az összecsapás után nagy megtiszteltetés érte az újdonsült bajnokot, ugyanis teljesítménye elismeréseként a mértékadó "The Ring" magazin a hónap bunyósának választotta. A nagy visszhangot kiváltó sikert aztán egy kisebb pihenő követte, hogy aztán 2005. március 27-én már Ausztráliában lépjen kötelek közé, az IBO szervezet légsúlyú bajnoka, a későbbiekben sajnos tragikus körülmények között elhunyt dél-afrikai Mzukisi Sikali ellen. "Már alig várom, hogy megvédhessem az újonnan megszerzett világbajnoki címemet, és nagyon boldog vagyok, hogy mindezt a rajongóim előtt Ausztráliában tehetem meg. Ha 10 másodperc alatt be tudom fejezni, akkor be fogom. Nagyon jó kondiban vagyok, de nem hiszem, hogy távolról kéne bokszolnom. Össze fogom törni." - kommentálta a mérkőzés előtt a fejleményeket az újdonsült világbajnok. Az összecsapás aztán tovább tartott, mint 10 másodperc, de Darchinyan a szokásos stílusában szinte felőrölte ellenfelét, és a 8. menetben tett pontot a küzdelem végére. Ekkor úgy tűnt, hogy a következő kihívója a veretlen és jó nevű mexikói Luis Maldonado lesz, de aztán a minden valószínűség szerint érdekes összecsapás nem jött létre, helyette a nem túl ismert kolumbiai Jair Jimenez ellen húzott kesztyűt augusztusban, Sydneyben. A nagyon egyoldalú mérkőzésen Jimeneznek még momentumai sem nagyon voltak, és az 5 menetben ért véget az összecsapás. Ekkor már egyértelmű tette mind Darchinyan, mint pedig a menedzsmentje, hogy egy Jorge Arce elleni mérkőzés szerepel a terveik között.
Mit tartogat a jövő?
A hihetetlenül népszerű Arce már ismerős lehet testközelből is Jeff Fenechnek, Vic trénerének, ugyanis a kis mexikói ütőgép egy nagyon emlékezetes összecsapáson – melyet a magyar tv-nézők is élőben láthattak – szinte földbe döngölt egy másik Fenech tanítványt, Hussein Husseint. Hogy Darchinyan nyomatékosítsa, komolyan gondolja az Arce elleni mérkőzést, elutazott a mexikói bajnok legutóbbi címvédésére, hogy azt a helyszínen tekintse meg. A mérkőzés után (ahol Arce könnyedén hozta a kötelezőt Adonis Rivas ellenében) találkozott is a két bajnok, és szót váltottak egy esetleges jövőbeni címegyesítő mérkőzésről. Hogy minél könnyebb legyen tető alá hozni a minden bizonnyal látványos csatának ígérkező mérkőzést, ezért a közelmúltban Darchinyan szerződést kötött a neves amerikai promóterrel Gary Shaw-al, aki többek között a volt nagyközépsúlyú bajnok, Jeff Lacy útját is egyengeti. Shaw aztán hamar le is szervezett egy címvédő mérkőzést újdonsült védencének, aki mindössze 23 napos felkészülés után egy látványos 8. menetes ko. győzelemmel tette le a névjegyét a Showtime televízió nézői előtt is, az egészen addig még soha ki ne ütött fülöp-szigeteki nagy ütőerejű kihívó, Diosdado Gabi ellenében. "Boldog vagyok, hogy nyertem és, hogy kiütöttem a srácot, akit korábban még senki. Azonban néhány hibát elkövettem. Ezeket kijavítom. Edzéseken keményen fogunk dolgozni ezen."
És hogy mik ezek a hibák, amiket Darchinyan említ, és amik miatt kockázatos lehet az Arce elleni mérkőzés? Nos, ha hibát kell keresni az ausztrál bajnok stílusában, az a védekezés. Nem túl sokszor látni Vicet kettős fedezék mögé bújni, hanem előszeretettel alkalmazza az elhajlásos védekezést. De mivel szeret ütőtávon belül dolgozni, és ott nem tud olyan hatékonyan törzsből hajolgatni, ezért – főleg testre – gyakran találják el nagyon tiszta ütések. Ezen mindenképpen javítania kell, ha a jövőben nem csak a nagyon jó ütésállóságára akarja bízni magát.
Ha viszont ezt a nem éppen elhanyagolható hiányosságát sikerül javítania, akkor érzésem szerint nagyon veszélyes lehet a már említett Arcera is. Darchinyan balkezes, kiváló a kondíciója, jól bírja az ütést, tapad az ellenfélre, mint egy bulldog, a bal keze pedig egyszerűen életveszélyes. Ezeket figyelembe véve, ha tényleg létre jön az Arce elleni címegyesítő mérkőzés, akkor bizton állíthatjuk, hogy a mexikói vadembernek minden tapasztalatára szüksége lesz, ha győztesen akarja elhagyni a kötélnégyszöget.
Gallen Ervin (Erwin) 2006. 03. 11.
