Született : 1965. szeptember 2. London
Eredményei : 38 győzelem, 2 vereség, 1 döntetlen (29 KO)
1993-1994 a WBC nehézsúlyú bajnoka
1997-2001 a WBC nehézsúlyú bajnoka
1999-2001 az IBF és WBA nehézsúlyú bajnoka
Utolsó mérkőzés: 2001. 04. 22-én KO vereség Hasim Rahman ellen.
Ismertebb ellenfelek :
Donovan Ruddock (W TKO 2.)
Frank Bruno (W TKO 7.)
Oliver McCall (L KO 2. ; W TKO 5)
Ray Mercer (W MD 12)
Andrew Golota (W. KO1)
Evander Holyfield (D, W 12)
Profi debütálás: 1989.06.27. (W TKO 2.)
Edző: Emanuel Steward
Manager: Frank Maloney
Lennox Lewis London keleti részében született és itt is kezdett el bokszolni, majd 12 éves korában családjával együtt Kanadába költözött. A bokszot itt sem hagyta abba és az 1988-as Szöuli Olimpián nehézsúlyban szerzett aranyérmet Kanada számára. A döntőbeli ellenfél nem volt más, mint a későbbi profi világbajnok, Riddick Bowe, akit technikai KO-val vert Lewis. Az olimpia után a legtöbb tengerentúli profihoz hasonlóan Lewis sem tanyázott sokáig az amatőrök táborában, hiszen a következő év már a profik között találta.
Lewis a várakozásoknak megfelelően kezdte profi pályafutását: első 10 mérkőzése átlagosan 3 menetig sem tartott. Alig több mint egy évvel a bemutatkozása után, 14. mérkőzésén Lewis már az Európa-bajnoki címért bokszolt a francia Jean Chanet ellen, akit a 6. menetben állított meg Lewis, megszerezve a bajnoki övet.
Az első neves ellenfél az egykori amatőr kiválóság, Tyrell Biggs volt, aki mindössze 3 menetet bírt ki a ringben Lewis ellen. 92 tavaszára az újra angol állampolgárságért folyamodó Lewis az EBU cím mellé begyűjtötte a Brit és a Brit nemzetközösség bajnoki címét is. Ebben az időben Lewis már komoly bajnokesélyesnek számított, de az igazi teszt még hátravolt, hogy a súlycsoport elitjébe kerülhessen.
Az alkalom a kiugrásra a szintén kanadai Donovan "Razor" Ruddock elleni meccsen következett be. Ruddock korábban két igen szoros meccset vívott az akkor vitathatatlan bajnoknak számító Mike Tyson ellen és a szakma az egyik legveszélyesebb nehézsúlyúnak tartotta. A meccs tétjét az is emelte, hogy a Ruddock vs Lewis összecsapás győztese ígéretet kapott arra, hogy a vitathatatlan bajnoki címért zajló Evander Holyfield vs Riddick Bowe mérkőzés győztese ellen bokszolhasson. A lehetőség tehát adott volt Lewis számára. Aki arra számított, hogy szoros mérkőzést láthat, annak csalódnia kellett: Lewis 2 menet alatt valósággal lehengerelte Ruddock-ot és ezzel megváltotta jegyét a világbajnoki címmérkőzésre. A Ruddock elleni fantasztikus győzelem Lewis-ra irányította a figyelmet, aki egy csapásra a súlycsoport egyik nagyágyújává lépett elő. A Holyfield vs Bowe összecsapáson óriási csatában Bowe győzedelmeskedett és ezzel hosszú idő óta először alakult ki olyan helyzet, hogy a súlycsoportban több hasonló erőt képviselő bunyós versengett a bajnoki címért. A Mike Tyson néhány perces "vérengzéseibe" beleunt közönség elégedetten dörzsölhette a tenyerét, hiszen minden adott volt egy remek körmérkőzéshez. A sors azonban közbeszólt és elkezdődött minden idők egyik legvisszásabb nehézsúlyú kálváriája, melynek mai napig sem sikerült teljesen véget vetni. Balszerencséjére, Lewis volt az, aki -legalábbis abban az időben- a legrövidebbet húzta.
Történt ugyanis, hogy a vitathatatlan bajnok Riddick Bowe menedzsere, Rock Newman addig ügyeskedett, míg kicsikarta, hogy az előzetes megállapodással ellentétben Bowe ne Lewis ellen mérkőzzön. A WBC szervezet azonban ebbe nem nyugodott bele és közölte Bowe-val, hogy ha nem Lewis ellen bokszol, akkor búcsút mondhat a WBC övnek. Newman hatására Bowe sajnos a rossz megoldást választotta és a WBC címet látványosan a kukába dobta, majd közölte Lewis-sal: halássza ki onnan, ha szüksége van rá Ezzel a döntéssel szertefoszlott a vitathatatlan bajnoki cím birtoklásának lehetősége Lewis számára.
A megüresedett WBC trónt Lewis a Tony Tucker elleni pontozásos győzelemmel szerezte meg 93. májusában. Első címvédésén Lewis az angolok kedvencével, Frank Bruno-val mérkőzött. A meccsen Bruno sokáig fölényben volt, Lewis képtelen volt a Tucker ellen mutatott formáját hozni, de a 7. menetben Lennox magára talált és ekkor nem volt kegyelem Bruno számára. A mérkőzés mellesleg igen kellemetlen helyzetbe Lewis-t, ugyanis ez egykori kanadai olimpikon eleve sem volt túlságosan szimpatikus az angol szurkolóknak, a nagy közönség-kedvenc Bruno legyőzése után meg különösen nem rajongtak érte
A WBC cím 3. védéseként Lewis azzal az Oliver McCall-al került szembe, aki korábban Mike Tyson edzőpartnere volt és hírnevét kemény jobb kezének és emberfeletti ütésálló képességének köszönhette. Ez utóbbit nem nagyon volt alkalma tesztelnie Lewis-nak, viszont az előbbivel szoros ismeretséget kötött: a mérkőzés 2. menetében Lewis beszedett egy tiszta ütést és ugyan talpra kászálódott, a mérkőzést képtelen volt folytatni. Érdekesség, hogy McCall edzője az az Emanuel Steward volt, akinek később komoly szerep jutott Lewis pályafutásában.
Az első vereségét elszenvedő Lewis fél év kihagyás után tért vissza a ringbe, tarsolyában egy olyan ígérettel, mely szerint ha megveri aktuális ellenfelét, Lionel Butler-t, akkor újra mérkőzhet a WBC övért. Lewis ugyan kiütötte Butler-t az 5. menetben, de a szokásosnál lényegesen gyengébben bokszolt. Ennek ellenére a győzelem megvolt és Lewis várta a visszavágási lehetőséget McCall ellen. A politika azonban közbeszólt: McCall pontozással elvesztette bajnoki címét a Lewis által korábban legyőzött Frank Bruno ellen, aki azonban Lewis helyett Mike Tyson ellen lépett ringbe és a 3. menetben padlót fogott.
Lewis a Butler elleni mérkőzést követően türelmesen várt a sorára és közben ringbe lépett a "nagy fehér reménység" Tommy Morrison ellen, akit a 6. menetben ütött ki 95. októberében. A következő ellenfél az igen kemény bunyós hírében álló Ray "Merciless" Mercer volt, aki ellen Lewis nagyon szoros mérkőzésen Lewis csak megosztott pontozással volt képes győzni. Közben a WBC elunta a bajnoki cím körüli huzavonát és megfosztotta Tyson-t a bajnoki címtől, mivel nem volt hajlandó kiállni Lewis ellen, noha ezért az összecsapásért nem kevesebb mint 45 millió dollárt kapott volna! Lewis balszerencséjére tehát a dolláresőből, -mint legutóbb Bowe ellen- megint nem lett semmi
A régi-új címéért Lewis egy ismerőssel került össze: Oliver McCall-al. A címmeccsre 97 februárjában került sor és olyan körülmények között zajlott le, melyre senki nem számított. A korábbi drogproblémákkal és magánéleti válsággal küszködő McCall ugyanis idegösszeroppanást kapott a ringben. A nézők megdöbbenve vették tudomásul, hogy McCall áll a ring közepén és záporoznak a könnyei, míg Lewis néhány bágyadt kísérletet tesz McCall kiütésére - sikertelenül. A bizarr "mérkőzésnek" a bíró Mills Lane vetett véget, aki az 5. menetben kivezette a síró McCall-t a ringből és technikai KO-val Lennox-ot hozta ki győztesnek.
Bár látványnak nem volt az utolsó, Lewis nem egészen így képzelte el a dicsőséges visszatérést. A meggyőző teljesítmény tehát egy meccset késett. A következő ellenfél a remek fizikumú, kiváló technikájú nigériai-angol Henry Akinwande volt. A meccs sajnos megint botrányba fulladt, mert Akinwande ugyan nem kezdett el sírni, de bokszolni sem nagyon volt hajlandó: úgy csüngött Lewis karjaiban mint annak idején Petőfi saját édesanyján, bár ezt Lewis nyilvánvalóan sokkal kevésbé értékelte mint az említett hölgy. A bíró egy ideig nézte a megható jelenetet, majd diszkvalifikálta Akinwande-ét, aki ezzel a teljesítményével mindörökre kiérdemelte a "Hugging Henry" (ölelgető Henry) gúnynevet a bokszrajongóktól.
Lennox Lewis ott volt ahol a part szakad: a WBC bajnoki címmel a tarsolyában hazájában, Angliában sem volt túlságosan népszerű, a tengerentúlon pedig még kevésbé, hiszen utóbbi mérkőzéseinél jobb altatót keresve sem lehetett találni. Ahhoz, hogy Lennox végre kivívja az őt megillető elismerést, olyan ellenfélre volt szükség, aki nem kezd el sírni vagy tangózni a ringben, hanem igazi kihívást jelent. A célnak (majdnem) minden tekintetben megfelelő bunyós Andrew Golota személyében jelentkezett. Golota ugyan elvesztette két legutóbbi összecsapását Riddick Bowe ellen, de mindkét irtózatos csúnya verésben részesítette az egykori vitathatatlan bajnokot és csak azért szenvedett vereséget, mert mélyütések miatt diszkvalifikálták. Mindent egybevetve a félelmetes ütőerővel és remek technikai felkészültséggel bíró Golota félelmetes ellenfélnek ígérkezett bárki számára. Vegyük hozzá a szabálytalanságokra való hajlamát és megkapjuk a súlycsoport egyik legrettegettebb bunyósát. Pontosan ez az ellenfél volt az, akire Lewis-nak szüksége volt, ha feledtetni akarta a legutóbbi két fiaskót.
A Lewis vs Golota összecsapásra 1997 októberében került sor és az év egyik legizgalmasabb mérkőzésének ígérkezett. Az előzetes esélylatolgatások alapján Lewis-t egy hajszálnyival esélyesebbnek tartották, de mindenki egyetértett abban, hogy fantasztikus összecsapásra van kilátás. A meccs végül megint nem a várakozásoknak megfelelően alakult, de ebben Lewis is "ludas" volt, ugyanis rögtön a meccs elején kezébe vette a dolgok irányítását. Olyannyira, hogy Golota már az első ütésváltásnál a padlón találta magát és a mérkőzés még a 2. menetig sem jutott el. Lewis az izgalmas csatával adós maradt, de bebizonyította, hogy ha motiválva van, akkor félelmetesen hatékony tud lenni.
A Golota elleni fölényes győzelmét követően Lewis a korábban nagy tehetségnek tartott gólem, Shannon Briggs ellen állt ki, akit a kezdeti nehézségek után az 5. menetben küldött végleg padlóra. Briggs-et a nem túlságosan ismert horvát bunyós, Zelko Mavrovics követte, aki általános meglepetésre végigbírta a 12 menetet Lennox ellen.
Ebben az időben már nem volt kérdéses, hogy ki a súlycsoport két legjobb bunyósa. Lennox Lewis és a "második virágzását" élő WBA/IBF bajnok Evander Holyfield vita nélkül kimagaslott a mezőnyből. A nagy összecsapásra 99 márciusában került sor. A mérkőzésen mindkét bunyósnak megvoltak a maga pillanatai, de a meccset egyértelműen Lewis irányította. Éppen ezért általános volt a megdöbbenés, mikor a meccs végén a pontozók döntetlent hirdettek. A politikának köszönhetően Lewis megint képtelen volt begyűjteni a bajnoki címet. Annyit mindenesetre elért, hogy a bokszrajongók egyértelműen őt tartották a súlycsoport igazi bajnokának. A visszavágóra 8 hónappal később, novemberben került sor és szinte hajszálra ugyanaz ismétlődött meg, mint első alkalommal: a két bajnok egy meglehetősen unalmas és eseménytelen meccset vívott. A különbség annyi volt, hogy a közvélemény felháborodásától tartva ez alkalommal nem mertek Lewis ellen pontozni a bírók, noha a második összecsapás az elsőnél még kiegyenlítettebb küzdelmet hozott.
A meccset követően Lewis nem sokáig örülhetett az egyesített bajnoki címnek, ugyanis a WBA szervezet -elsősorban Don King közbenjárására- megfosztotta őt a bajnoki övtől, mert nem a szervezet által kijelölt (és King által menedzselt) John Ruiz ellen bokszolt, hanem a közvélemény által lényegesen többre tartott Michale Grant ellen.
Grant-ra a legtöbben úgy tekintettek, mint a jövő nagy amerikai bajnokára, aki véget vethet Lewis uralkodásának. A herkulesi termetű Grant azonban nem volt ellenfél a lényegesen képzettebb és rutinosabb Lewis számára, aki nem egészen két menet alatt tönkreverte kihívóját. A következő jelentkező, a rutinosabb dél-afrikai Francois Botha sem járt jobban: a második menetben Lewis a szó szoros értelmében kiütötte őt a ringből.
Golota, Holyfield és Grant kiesése után az amerikai közönség és szakma lényegében kifogyott a potenciális világbajnokokból, akik a elméletileg képesek lehettek volna Lewis legyőzésére és a cím "hazahozatalára". Ekkor került a képbe az a David Tua, aki ugyan nem született amerikai, de a közönség elnézte volna neki ezt a kis "hibát", ha legyőzi Lewist. Tua elsősorban félelmetes balhorgának és gránitból készült állkapcsának köszönhette hírnevét. A mérkőzésre 2000 novemberében került sor és az 5. menetet leszámítva, mikor Lewis megrendült egy tiszta balhorogtól, végig Lewis nyomasztó fölényét hozta. Lennox meg is jegyezte a meccs után :"ha valaki le akar győzni engem, akkor többre van szüksége mint egy balhorog és egy vicces frizura" (Lewis Tua extravagáns hajviseletére célzott).
A kérdés egészen pontosan az volt: mire van szükség, hogy valaki legyőzhesse Lennox Lewis-t? Ekkora ugyanis az angol bunyóst már mint minden idők egyik legjobb nehézsúlyúját emlegették, akinek mindenki elnézte a McCall elleni botlást. Pedig nem lett volna rossz ötlet leporolni a régi felvételt, mert sokat lehetett volna belőle okulni, különösen maga Lewis vonhatta volna le belőle a tanulságot: jobb ha óvakodik az olyan bunyósoktól, akik remek jobbegyenessel rendelkeznek
Hasim Rahman-ra egyértelműen nem úgy tekintett a közönség, mint aki megfoszthatná Lewis-t a bajnoki címétől. A jelek szerint maga Lewis is alulértékelte a Rahman által megtestesített veszélyt, mert míg Hasim már hetek óta edzett a mérkőzés helyszínén, Dél Afrikában, addig Lewis lubickolt a hosszú ideig nélkülözött népszerűségben és filmet forgatott Hollywoodban. A többi már történelem: egy önbizalomtól duzzadó, de formán kívül levő Lewis idén áprilisban ringbe lépett a motivált és remekül felkészült Hasim Rahman ellen és az 5. menetben KO vereséget szenvedett.
Perspektíva:
Lewis jelenleg egyetlen dologra koncentrál: vissza szeretne vágni Hasim Rahman-nak a vereségért. A visszavágóra november 17.-én kerül majd sor Las Vegasban. Ha Lewis sikerrel veszi az akadályt, akkor végre sor kerülhet az oly régóta esedékes találkozóra Mike Tyson-nal.
A bunyós:
Lewis vitán felül a jelenlegi nehézsúlyú mezőny legjobban képzett bunyósa. Technikailag remekül felkészült, szinte minden ütést oktatókönyvbe illő precizitással alkalmaz. Legnagyobb fegyvere az a hihetetlen erejű jobbegyenes, melybe teljes testsúlyával beledől. Lewis általában a külharcot erőlteti, jól készít elő bal kézzel és remekül kihasználja magassági fölényét. A vereségekből okulva Lewis nem szívesen megy bele adok-kapokba, noha mikor erre "vetemedik", akkor általában félelmetesen hatékony. Mozgáskoordinációja termetéhez képest rendkívülinek mondható. Lewis mégsem tartozik az igazán látványosan küzdő nehézsúlyúak közé, mert a McCall elleni vereséget követően a biztonságot mindennél előbbre helyezi. Rutinját tekintve egyedül Mike Tyson és Evander Holyfield említhetőek vele egy lapon a mai mezőnyben. Legnagyobb gyengeségének ütésálló képességének hiányát tartják: mindkét vereségét egyetlen ütés következtében szenvedte el.
Érdkekességek :
- Lewis lelkes sakkjátékos. Naponta több órát szentel ennek a játéknak.
- Lewis soha nem tartozott az extravagáns életet élő bunyósok közé: bár pályafutása során több millió dollárnyi magánvagyonra tett szert, életstílusát inkább a polgári jólét jellemzi.
