×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Interjú Mike Tysonnal

0000-00-00 00:00:00 /

VISSZATÉRÉS A RINGBE


Nick Charles : Mike, mikor beszélgettünk, gyakran azt mondtad,hogy küzdelemre születtél, az edzőterembe születtél. Figyeltelek ma, és úgy érzem, visszatért a régi étvágyad. Mit szeretsz annyira ebben a környezetben?
Mike Tyson : Nem tudom, ez olyan valami, amit hosszú ideje csinálok. 2 év kimaradt, 18 hónap, és most valahogy nem nehéz visszatalálni. Néhányan elmentek, befejezték azóta. Van valami különös erő, ami visszahúz, de nem tudom, mi az.
Charles : Tommy Brooks (Tyson edzője) mi újat hozott?
Tyson : Egyszerűen csak jó, ha van egy edző a sarokban, jó dolog valaki újjal dolgozni, megbeszélni vele dolgokat: mi tetszik neked és mi nem. Vannak dolgok, melyeket esetleg ő másképpen lát. Alapvetően jó dolog közösen leküzdeni a nehézségeket, és így jobbá válni.
Charles : Mikor ma láttalak edzeni, miközben cseleztél, ütöttél, hárítottál, úgy tűnt, hogy olyan dolgokat csináltál, melyeket eddig mellőztél.
Tyson : Csak az alapokat vesszük többnyire. Ütök, mozgok, szurkálok állandóan. Sok dolog beletartozik, de semmi különös, csak az alapok.
Charles : Voltak dolgok, melyeket elhagytál? Helyes lenne azt mondani, hogy több figyelmet kell szentelned annak, hogy jobb legyél most, mert fiatalként olyan jó voltál?
Tyson : Nem tudom. Frankón ment minden akkor, az egész egy nagy móka volt.
Charles : És most?
Tyson : Nem tudom. Csak fizetem a számlákat, vállalom a saját felelősségemet. Nem hiszem, hogy sokáig fogom csinálni.
Charles : Tényleg? Jó újra a ringben, vagy csak eszköz a visszatérés a jó befejezéshez? Miért tértél vissza?
Tyson : Néha azt hiszem, csak egy eszköz, és egész addig nem lelek benne örömöt, amíg ott nem találom magam az öltözőben a küzdelem estéjén. Akkor ismerem fel, mennyire is szeretem az egészet. De mikor az utcát járom... az emberek nem értik meg, milyen egy harcos élete. A legtöbb küzdőre úgy gondolnak, mint vad és vakmerő emberekre, akik egész életüket az edzőteremben töltik. Senki sem tudja valójában, ki vagy, nem figyelnek rád, nem hisznek benned. Általánosságban az emberekről beszélek, furcsa egy élet ez.
Charles : Nem olyan, mintha menő hátvéd lennél a fősuli csapatában, ahol a kórus bíztat, és 15 éves vagy. Ez egy magányos dolog.
Tyson : Szörnyen az. Sokan úgy tekintenek a legtöbb bokszolóra, mint valami ütődöttre.
Charles : Személy szerint neked ez hogy jön vissza?
Tyson : Hát vannak pillanataim...

APÁNAK LENNI


Charles : Évek óta apa vagy, és úgy tűnik, egyre jobban élvezed ezt. Miért van ez?
Tyson : Nem tudom. Egyszerűen csak az életem része. 20 évesen az ember csak szórakozik, hajtja a csajokat, iszogat. Utána eljön az idő, mikor gyerekeid lesznek, és visszariadsz, mikor azt mondják: "Szeretlek, apa!". Arra gondolsz-"Talán túl idős vagyok? Vagy csak azt jelenti, hogy boldog vagyok és fiatal?" -Régebben nem szerettem volna, hogy a gyerekeim a keresztnevemen szólítsanak. Most máshogy vagyok vele, jobban érezném magam. Az egész olyan bizonytalan, furcsa dolog.
Charles : De gondolom, jó érzés egy olyan embernek, aki apai példa nélkül nőtt fel. Mit adsz vissza a gyerekeidnek?
Tyson : Megpróbálom a lehető legjobbá tenni a jövőjüket. Minden reményem bennük van. Egy nap saját útjukat fogják járni, és ez valóban rémisztő most. Hiszem,hogy az emberek soha nem tanulnak. Tanulni nagyon nehéz, csak a saját hibádból tudsz. Néha érezni kell a tüzet, milyen forró is tud lenni. Kegyetlen és gonosz világban élünk, és mi tesszük azzá. Mindannyian részesei vagyunk. Mutogatjuk, mennyire szeretjük a gyerekeket, közben működtetjük a gyárainkat Kínában, Hondurasban, ahol gyermekek halnak meg. És azt hirdetjük, hogy mennyire pártfogoljuk a rossz sorban élő gyermekeket. Képmutató társadalomban élünk, és azzá a szörnyeteggé válunk, akit annyira utálunk. Szörnyű az egész, és semmit sem tehetünk ellene. Semmi nem változik.

A JÓ ÉS A ROSSZ HARCA


Charles : Mike, 14 éve ismerjük egymást. Láttam, mikor szinte gyerekként 20 évesen világbajnok lettél, és most 32 vagy. Mesélj Mike Tyson fejlődéséről! Mit tanultál az életben?
Tyson : Hinni szeretném, hogy mindenki jó. Olvasok, és elkezdtem kicsit filozofikussá válni. Próbálom hinni, hogy minden ember természeténél fogva jó. Néha azon tűnődöm: az emberek kapzsiak. Az emberi természettel jár együtt a mohóság és a bosszúállás.
Charles : Nem érzed, hogy évekig áldozat voltál?
Tyson : Nem. Nem vagyok áldozat. Hoztam néhány buta döntést, de sosem voltam áldozat. Néha szeretem érezni egy áldozat együttérzését. Bárcsak én lehetnék az az áldozat.
Charles : Más szóval, te választottad, hogy ez történjen.
Tyson : Igen, megtörténtek a dolgok. Nem tudatosan, de megtörténtek. Nem hiszek az áldozatokban, senki sem az. Nem tudom, miért használjuk ezt a szót. Senki sem az. Mi választjuk a sorsunk. Ha valami rossz történik, rajtunk áll, hogy a világot okoljuk-e érte, vagy egyszerűen csak továbblépünk rajta, és azt mondjuk: "Csezd meg!" - és ugyanakkor próbáljuk a legtöbbet kihozni a helyzetből. Akármiről is legyen szó.
Charles : Ezt teszed most is?
Tyson :Nem tudom, mi a fenét teszek.
Charles : Dehogynem tudod! Van irány, ahová mész! Láttam ma a teremben. Nem csak úgy tettél, mintha...
Tyson : ...Óh ne, kérlek! Jó ember vagyok. Néha jobb, mint mások, de mindenesetre elég jó. Néha nagyszerű. De elég bonyolult vagyok, és ezt tudnom kell kezelni.

ÖREGEDÉS


Charles : Érzel valami sürgetést a pályafutásodban? 32 éves vagy, nem akarod elszúrni, nem akarod, hogy a tudásod kárba vesszen, elkopjon. Egyszerűen csak újból meg akarod szerezni, ami egyszer a tied volt.
Tyson : Elég aktív voltam a száműzetésemben, hogy úgy mondjam. Bárcsak olyan jónak érezném magam, mint amilyennek mondanak, de még nem úgy van.
Charles : Van-e valami különbség benned annak tükrében, amit az emberek mondanak neked? Érzed-e úgy, hogy eljutottál életed azon pontjára, mikor azt szeretnéd hallani valakitől, amire igazán szükséged van, és nem azt, amit hallani akarsz?
Tyson : Nem szeretem, mikor meg akarják mondani nekem, mit csináljak. Olyan ponton vagyok, hogy utálom, ha főnökösködnek körülöttem. A teremben, mikor harcos vagy, sokszor előfordul ez, és én gyűlölöm. Persze harcosként el kell viselni, fegyelmezettnek kell lenni. De tényleg utálom. Az összes edző ezt teszi. Mindenféle sz.rt beszélnek, főnökösködnek. Így megy ez.
Charles : Hallgatsz rájuk?
Tyson : Igen, de utálom. Persze, hogy hallgatok rájuk, ez saját érdekem.
Charles : Hogy tudsz még hatásosabb lenni a legutóbbi küzdelmeidhez képest? Mit kell még tenned ennek érdekében?
Tyson : Több motiváció kell. Az utóbbi időken nem voltam túl boldog, így hiányzott a motiváció is. Rengeteg szemét dolog történt velem, ezek elvonták a figyelmem. Ha sok dolog történik, az sokat kivesz belőled. Börtön meg egy csomó más baromság, amiktől elég rosszul érzem magam. Nagyon megviseli az embert. Szükség van néha, hogy megállj egy pillanatra, hogy levegőhöz juss. Egyszerűen nem értem... Még az edző is... Úgy érzem, néha összezavarnak. Azt hiszik, így védenek meg, de ehelyett nekem inkább térre volna szükségem. Az kell, hogy egyedül lehessek, és rójam az utcákat magamban, szabadon lélegezve. Ez valójában az az ember, akit ők szupersztárként ismernek. Jól meg lennék e státusz nélkül...
Charles : Ez a hírnév árnyoldala, nem? A sikerrel jár.
Tyson : Igen, én is úgy hiszem.

SZERELEM ÉS HÁZASSÁG


Charles : Hogy vetted kézbe életed írányítását?
Tyson : Ez most is folyamatos dolog. Ez valami újdonság az életemben. Mindenki azt gondolja, nem tudom, mit csinálok. Még a feleségem is olyan sokszor, mintha a testőröm lenne, mint valami őrkutya. Tudod, hogy működik ez egy férfinál. Hagyj egy kis szünetet, hadd mutassam meg, milyen "tökös" gyerek vagyok. Nem kell, hogy állandóan vigyázz rám. Hűtsd már le magad!
Charles : Mi miatt aggódik a feleséged?
Tyson : Nem tudom. Azt hiszi, naiv vagyok, és túl nagy a szívem. De ez nem igaz. Néhány embernek több szeretetre van szüksége az átlagosnál. Némelyeknak törődésre van szükségük, de ő csak azt mondja: -A fenébe velük. Csak kihasználnak téged. -Úgy hiszem, sokan nem kaptak az életben semmilyen szeretetet. Nekem mindig megvolt, csak egyszerűen nem akartam tudomásul venni és kimutatni.
Charles : Hogy lehet ez?
Tyson : Nem tudom. Kölyökkoromban mindig is az a "keménykedő" akartam lenni. Az ilyen srácok gyakran kerülnek zűrös helyzetekbe. Ha a családban valaki megöl valakit, feltartott fejjel kell elviselned, kellő fegyelemmel. Szembe kell nézned az ellenséggel, és méltósággal meghalnod. Akármi is legyen... Mindig is "rosszgyerek" akartam lenni...
Charles : Sosem akartad kimutatni,hogy sebezhető vagy?
Tyson : Nem.
Charles : Vagy a szebbik feled?
Tyson : Erről van szó.
Charles : Hogyan változtatott meg a házasság? Hogyan segített?
Tyson : Nem tudom, hogy segített-e, de tudom, hogy megváltoztatott. A feleségem csodálatos. Úgy hiszi, ő a fönök. Néha dühös rám, mikor meccsem van, és ha beszélni akar velem telefonon, azt mondja: -Hello édes, a gyerekek beszélni akarnak veled. Én nem,csak a lányod. -Erre én: -Oké Rayna, egy éves vagy, mit akarsz mondani apának? -Ismered a gyerekeket, nagyon óvatosnak kell lenned velük. A lányom, Rayna, azt mondja: -Valaki feltaszított az oviban. -Első reakcióként legszívesebben repülőre szállnék, hazautaznék és bemmennék az oviba, és elrendezném azokat a kölyköket (nevet). Hívatnám a szüleiket, hogy jól megmondjam nekik. Majd a másik lányom, Gina azt mondja: -Ne higgyetek Raynanak, nem tudja, mi történt. Rayna, börtönbe mentél ma? -Erre Rayna: -Aha.-Mire Gina: -Látjátok? Nem hihettek neki, azt sem tudja, mit csinál! Kérdezzetek meg másokat! -Ekkor arra gondolok: Óh, Istenem... Nagyon figyelned kell a gyerekekre, és aggódni miattuk.
Charles : Ez így van. A gyerekek kegyetlen őszinték tudnak lenni. Azt kapod, amit látsz. Nincs félrebeszélés.
Tyson : Ezért próbálok változtatni az életemen. Elköltözni más országba, felfrissülni kicsit. Gina, az idősebbik lányom azt mondja:-Hallotam, megvertél valakit. De én nem hiszem el, mert mindig arra tanítottál, hogy ne bánts senkit, hacsak nem ő kezdi. -Erre én:-Igazad van. Nem vertem meg senkit.-És ekkor arra gondolok,hogy: "Istenem, hazudtam saját gyerekemnek". Ezen mindenképp változtatni akarok.

SZERETIK-E AZ EMBEREK TYSONT?


Charles : Azt mondtad, senki sem szeret téged. Hogyan próbálsz változtatni ezen?
Tyson : Nem érdekel, hogy senki sem szeret, ameddig tisztelnek. Elég, ha a feleségem és a gyerekeim szeretnek.
Charles : De az mégiscsak egy plusz, ha az emberek is szeretnek, nem?
Tyson : Egyáltalán nem számít.
Charles : Tényleg?
Tyson : Az jelent pluszt, ha tisztelnek.
Charles : Azt mondtad, az a legnagyobb probléma az életedben, hogy soha nem tanultál meg a szabályok szerint élni. Mire gondoltál ezzel?
Tyson : Nem is tudom. Sose mosolygok és beszélgetek olyan emberekkel, akiket nem szeretek, legyenek akárkik is. Még akkor sem, ha segítik a helyzetem. Rosszul viselem, ha olyan emberrel kell beszélnem, akit nem szeretek vagy ő nem szeret, de együtt kell dolgoznunk a közös cél érdekében. Ez hazugság önmagaddal szemben. Az embernek kell, hogy valamiféle méltósága legyen az igazság irányában. Ha nem szeretsz valakit, nem kell vele társulnod. Semmilyen üzlet miatt és semmilyen egyéb más okból. Az üzletemberek úgy fogják fel: -Ez az ember egy szörnyeteg. De vállalom vele a munkát, mert ő a siker záloga, ő a főnyeremény. Egy sétáló pénzeszsák. -Ha én valakit nem szeretek, nem dolgozom vele.
Charles : Volt ez máshogy is. Volt, hogy megbíztál az emberekben, de rosszul sült el az egész.
Tyson : Igen,ilyen az élet. Az emberek sosem azok, amiknek tűnnek. Nem úgy működik az a dolog. Szeretném azt hinni, most a jó helyen vagyok. A körülöttem levők ismernek. De hogy bízhatnék bennük??? Hiszek bennük addig a pontig, hogy képesek vagyunk együtt dolgozni. De nem tovább. A feleségem úgy gondolja, ő a menedzserem. Azt mondja: -Édesem, legyenek gyerekeink. Az én gondjaimra bízhatod magad, mert senki sem szeret úgy, ahogy én téged. -És ez nem teljesen kóser...
Charles : Valószinűleg igaza van ezzel kapcsolatban.
Tyson : Teljesen igaza van. Egyszerűen csak egy olyan srác vagyok, akivel nehéz kijönni.
Charles : Miért van ez?
Tyson : Szeretek egymagam lenni. Néha, ha sok ember vesz körül, egyszerűen rosszul érzem magam. Ha megvan hozzájuk a hangulatom, akkor minden rendben. Ha mondjuk épp egy könyvet olvasok a szolgaságról, és rájuk nézek, egyszerűen megőrülök. Vagy ha a Holocaustról olvasok, és ránézek erre a német srácra, teljesen kikészülök (nevet).
Charles : Az emberek elvárják, hogy szórakoztasd őket, miközben te csak saját magad akarsz lenni?
Tyson :Nagyon ironikus, hogy az emberek milyen sokat elvárnak tőlem, mikor valójában az átlag alatti vagyok. Nagyon fárasztó tud ez lenni. Tulajdonképpen mindig is és most is szörnyű dolgokat művelek, és úgy tűnik, hogy ez sokakat elkápráztat. Nem értem, miért? Hogyan is lehetnék én elbűvölő?!Mi elbűvölő van bennem azonkívül, hogy látványosan elintézek embereket? Mi más?
Charles : Arról lehet szó,hogy vannak emberek, akik vonzódnak hozzád. Vagy az erőd vagy a stílusod miatt, ahogy embereket félreteszel, vagy ahogy megnyersz egy bajnokságot. Emiatt aztán többet akarnak tudni rólad. Azt akarják, hogy megnyílj.
Tyson : Sosem fognak megfejteni. Soha senki nem fog kiismerni, mert én ilyen ember vagyok. Mikor azt hiszed, megfogtál valamiféleképp, akkor hibázod a legnagyobbat. Mindenki azt hiszi, ismer engem. De valójában senki sem.

IMÁZS


Charles : Az életed nyitott könyv. Az utolsó év jó kis élmény volt. Mindenki ismeri a Nevadai Atlétikai Szövetség kérésére készített pszichiátriai jelentést rólad.
Tyson : Mindig is beszéltem sz.rságokat, csakhogy megpróbáljam összezavarni az emberek gondolatait. Hogy őszinte legyek, nem érzek emiatt szégyent. Nem vagyok zavarban. Ha abban lennék, siránkoznék, kiáltoznék. De sosem teszem.
Charles : Azt hiszem, az emberek kiáltozásról, sebezhetőségről beszéltek. De te és Cus (D'Amato, Tyson edzője) is félelemről beszél. Hogy lehet ezt kezelni?
Tyson : Azt hiszem, rossz világba születtem. Csak kihasználjuk egymást. Mindenki az akarja, hogy elfogadják és szeressék, mint pl. Mózes..., úgy értem Evander Holyfield.
Charles : Ez valami elszólás volt?
Tyson : Igen. Õ nem az, akinek látszik. Mindenki azt akarja, hogy szeressék. És ettől nem azok vagyunk, akik valójában. Emberek vagyunk, akik hibákat követnek el. Vannak visszataszító gondolataink. Vannak elferdült gondolataink. Csinálunk dolgokat, de elrejtőzünk a józan ész leple mögé. Ez nevetséges. Nézem, ahogy az emberek nem merik vállalni önmagukat. Ha meleg vagy, legyél meleg. Ne játszd, hogy nem vagy az. Légy az, aki vagy, mert mi önmagad miatt szeretünk téged. Minket nem érdekel, mit képviselsz. Azt szeretjük, aki vagy. De az emberek félnek önmaguk lenni.
Charles : Azt akarod üzenni az embereknek: Ha igazán ismernétek, rájönnétek, hogy félreértettetek?
Tyson : Nem tudom,hogy így van-e egyáltalán. Egy biztos: több ember hasonlóan gondolkodna, mint én, ha meglenne hozzá a bátorsága.
Charles : Hogyhogy?
Tyson : A legtöbben azt hitték, mostanra már befejezem. Azt gondolták, az első házasságom és egyéb megpróbáltatások után befejezem. Most erős vagyok és ravasz, és semmi sem változtathat ezen, hacsak meg nem öl valaki lelkileg. De ez nem fog bekövetkezni. Mindig itt leszek, ki fogja őket csinálni, hogy még mindig egyben vagyok. Még akkor is, ha azt hallják, hogy adóproblémáim vannak, kisétálok a városba, és egymillió dolláros ruhát veszek. Sokakat megbotránkoztat, ahogy élek.
Charles : Gondolod, mindenkit?
Tyson : Igen. Tudom, hogy így van.
Charles : Hogy van ez? Az emberek magasztalnak vagy sárba tipornak? Hogyan érzed?
Tyson : Az emberek hinni akarják,hogy jobbak, mint akik valójában. Mindenki bizonytalanságban él, és sztár akar lenni. Mindenki VALAKI akar lenni. De mindenki nem lehet az! Mindenki a tömegben akar lenni. Nincs hűség, barátság, kötelék közöttük. De mindenki együtt akar lenni a hírességgel. Azt akarják, hogy a többi ember ott lássa őket. Légy önmagad, légy erős. Akár férfi vagy, akár nő, akár fekete vagy fehér. Kit érdekel? Egy dolgot tudok: mindenki, akit ismerek, tiszteli az őszinte embereket, de senki sem őszinte önmagával szemben. Mindezek a hősies emberek, akik tiszták voltak egész életükben, öngyilkosok lennének, ha azon kellene keresztülmenniük, amin én. Nincs olyan erős szívük, mint nekem. Laktam olyan helyeken, amiket ők mégcsak illemhelynek sem használnának. Úgyhogy ezek az emberek semmit sem jelentenek nekem. A hatalmuk semmi a számomra. Elmehetnek a nagy durranásnak tartott pénzükkel...férfi a férfi ellen...nézzük meg ott, mire vagy képes... egy az egy ellen, lássuk, mid van... Nézzük a dolgokat ebből a szemszögből... Semmid nincs!

A BÖRTÖNÉLET


Charles : Senki sem volt veled, amikor a börtönben voltál...
Tyson : Kit érdekel? Nem aggódtam magam miatt. Férfiként vonultam be, és férfiként távoztam. Sokan a bentiek közül megkapták az alvázszámot. Sokan, hidd el nekem, nem azok, akiknek látszanak. Ezek a kemény gyerekek, az úgynevezett gyilkosok... Csak látnád őket, mikor egymaguk vannak "egymás közt". Hát nem azok a gyilkos fajták...
Charles : Említetted, hogy van valami összeesküvés abban, ahogy te bekerültél a rácsok mögé. Megtörténhet ez újra?
Tyson : Bármi megtörténhet. Különösen, ami engem illet. Úgy gondolom, ez a társadalom azt hiszi, nekem börtönben a helyem. Ha egy meggondolatlan pillantást vetnék egy fehér lányra, már börtönbe dugnának.

DON KING ÉS ISTEN


Charles : Úgy tűnik, foglakoztat téged a kevésbé szerencsés emberek sorsa.
Tyson : Igen, így igaz. Itt van a karomon Mao, aki nem így van ezzel. Tőrödök mindenkivel, aki emberséges. Vannak figurák, mint pl. Lincoln, Jefferson, akikre hősként nézünk fel, miközben üdvözölték a szolgaságot, nőket erőszakoltak, gyerekeket öltek. Ezek az emberek gyilkosok. És ők a mi hőseink. Rajta vannak a pénzünkön --Istenben bízol-- ezek az emberek. Õket istenítjük, de vajon törődnek-e a gyerekekkel Kínában, Hondurasban, Nicaraguában...Hogy őszinte legyek, ez is csak egy újabb vesztes csata.
Charles : Mesélj Don Kingről (Tyson beperelte őt, mert állítása szerint a promotereként sokkal több pénzt eltett Tyson jövedelméből, mint amennyi járt volna neki). Hogyan használt ki téged?
Tyson : Szívesen beszélnék róla, de nem tehetem, mert függőben van a dolog. Kihasználta a hűségem. Miután mindenki azt mondta róla, hogy csak egy előregyártott majomürülék, én azt mondtam: -Adjatok neki egy esélyt, jó gyerek ő. -Még mindig szeretem. Egy nagy ember, csak gonosz és kapzsi. És azt hiszem, ha valaki ilyenné válik, akkor nincs sok személyes benne. Ez van vele...
Charles : És mit érzel most vele kapcsolatban?
Tyson : Semmi rosszat.Tudom, hogy egy nap majd Istennel kell "üzletelnie".
Charles : Azt mondtad, anyagi helyzeted jó.
Tyson : Nem fenyeget az éhenhalás vagy hasonló.
Charles : Az emberek hallják, mit művelsz a ringben, majd azt hallják, hogy valami zűröd van az IRS-sel, és nem hiszik el. Megérted őket?Nem hiszik el, hogy annyi pénzt csak úgy elversz.
Tyson : Én egy vad gyerek vagyok. Még most is egy csomó pénzt csak úgy elkölthetek, mert abban a helyzetben vagyok, hogy sokat keresek. 14 év után is képes vagyok még pénzügyi rekordokat felállítani. 14, 15 éve sosem fordult elő velem, hogy ne lettem volna milliomos. Egy magamfajta srác soha nem csinál nagy dolgot abból, hogy van valamije. Nem tudom, talán Isten tartogat valami jobbat számomra egy másik életben. Ha arról szól a dolog, hogy legyen egy csomó pénzünk, menő autónk, szép lakásunk: ám legyen.
Charles : Régóta színen vagy, régóta jelen vagy az újságokban. Mit tanultál?
Tyson : Semmi sem olyan rossz, mint amilyennek látszik, és semmi sem olyan jó, mint amilyennek látszik. A dolgok rajtad állnak. Istennek ebben semmi szerepe nincs. Nincs olyan, hogy "legyünk egy szép nagy család, és legyünk mindannyian muzulmánok vagy zsidók vagy katolikusok". A te saját magad üdvéről van szó és arról, amit igazán hiszel. Az Isten benned él. RÓLAD van szó egyedül. Úgy értem, vannak muzulmánok, zsidók, akik a testvéreim, de elkövetnek ellenem nem éppen tiszteletreméltó dolgokat. Vagy én teszek valami rosszat egy katolikussal. Együtt kell élned önmagaddal és másokkal, nem számít, ki milyen nemzetiségű vagy vallású. Csak az számít, hogy valaki jó vagy rossz. Vannak ateisták, aki nem hisznek Istenben, mégis odaadnák az utolsó ruhájukat is. Néhányan meg egész nap Istenhez imádkoznak, de valójában gonoszak és rosszhiszeműek.

TYSON, MINT EMBER


Charles : Tudod mit hiszek? Te jó ember vagy, de néha nem akarsz róla tudomást venni. És nem csak hízelgek.
Tyson : Azt nem is hagynám. Szóval jó vagyok? Az emberek keverik ezt a dolgot. Kedves vagyok, de nem vagyok barátságos. Kedves vagyok, mert anyám is az volt. De kemény is vagyok, mert Cus is az volt. Egyszerű volt és erős, és ez rám is jellemző lett miatta. Volt rá hajlamon korábban is, de igazából ő tanította ezt meg nekem. Ezért semmi nincs rám túl nagy hatással, és nem sírok az életem miatt. Ha történik valami, és börtönbe kerülsz 20 vagy 100 évre, légy férfi, és kezeld a szituációt! Ha azt hiszik, hogy elcsesztem, és tényleg úgy van, akkor is tudnom kell kezelni a dolgot. Nem számít, mi van. Nem siránkozok senkinek sem. Legyen meg, aminek meg kell lenni.
Charles : Gondolom, csak próbálsz továbblépni rajta önmagad miatt.
Tyson : A családom miatt. Magam miatt? Kérlek! Nekem nincs szükségem semmire. Mire lenne szükségem? Szerinted, ha nem volna családom, mit mondanék a IRS-nek? Hagyjanak engem békén! Ha nem lennének a gyerekeim és a feleségem, tudod, mit mondanék azoknak az embereknek, ha tartoznék nekik pénzzel: húzzatok a tetőre vagy a holdra a pénzetekért!!!
Charles : De Mike, olyan sok büszkeséged, erőd, energiád van. Már csak magad miatt is miért hagynád mindezt?
Tyson : Figyelj. Ha bárki megpróbálna engem lekicsinyellni, háttérbe szorítani, feláldoznám az életem. Nem hagyom, hogy bárki is elnyomjon. Ha nem lennének a gyermekeim és a feleségem, akikre őszintén büszke vagyok, és lennének emberek, akik kihasználnak, akkor letépném a fejüket. Halottak lennének.
Charles : Elhiszem. Amire valójában ki akartam lyukadni, az az, hogy túlságosan is büszke vagy ahhoz, hogy ne próbálj meg újra a csúcsra törni.
Tyson : Akárhogy is, de ez fog történni. Egyszerűen csak azért, mert ez vagyok én. Ez elől nem menekülhetek el, mert ez vagyok. Ne értsd félre, nem vagyok már 18, nem vagyok már kisfiú. Annak idején Cus pályára állított, sebességbe tett engem, de most magam miatt csinálom. És persze a családomért.
Charles : Erre akartam kilyukadni. Küzdesz magadért és a családodért.
Tyson :Adj egy ötöst! (És Charles és Tyson összecsapják tenyerüket)Aha!
Charles : Köszönöm, Mike.
Tyson : Nincs mit.

Forrás : http://www.wu-wien.ac.at/usr/h96a/h9602552/Interview.htm


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Ugrás az oldal tetejére