Szombat este Helsinkiben száll szorítóba Arthur Abraham, a jelenlegi legnépszerűbb német bokszoló a brit Carl Froch ellen húz kesztyűt a Super Six elnevezésű nagyközépsúlyú torna csoportköreinek zárásaként. A tét a Mikkel Kessler által hátrahagyott és betöltetlenné vált WBC világbajnoki címen túl kis túlzással a két bokszoló jövője, hiszen mindketten vereséggel érkeznek a sokak szerint az Év mérkőzésére is esélyes összecsapásra.
Szombaton Carl Froch lesz az ellenfele a Super Six csoportmeccseinek utolsó fordulójában, sorozatban harmadszor bokszol klasszis ellenfél ellen, ugyanakkor a Klitschkók úgy keresnek milliókat, hogy másod vagy harmadvonalas bokszolókat választanak és még így is óriási népszerűségnek örvendenek. Ez fair?
Igazságos vagy nem az, mindenkinek magának kell tudnia, hogy mi a legjobb számára. Nekem például nagyon sokat számít, hogy részt vehetek a Szuper Hatosban és a legjobbakkal küzdhetek. Teljesen mindegy, hogy nyerek vagy veszítek, a következő mérkőzésem legalább ilyen kemény lesz. Ez az ami motivál engem, de sokaknak egyszerűen túl kíméletlen lenne ez a torna.
Egy kis oldalba vágás a Klitschkóknak?
Szögezzük le: a Klitschkók igazán jó bokszolók és nem ők tehetnek arról, hogy nehézsúlyban sokkal gyengébb a színvonal, mint itt nagyközépsúlyban és ezért nem találnak minden meccsükre érdekes ellenfeleket. Vitali Klitschko Shannon Briggs elleni meccsét 13 millióan látták Németországban, de ez a 13 millió teljesen hamis képet kapott a profi bokszról. Ellenben a Super Sixben mindent megkapnak a nézők: két klasszis bokszolót, egy érdekes lebonyolítási rendszert és több világbajnoki öv is a terítékre kerül, az ilyesmi nagyon is érdekli az embereket. Amúgy több bátorság talán nem ártana a Klitschkóknak, nem veszítenének vele semmit.
Viszont ők igen stabil lábakon állnak a jövőjüket illetően, míg Önnek egy újabb vereség után legrosszabb esetben két vagy három évet is várnia kell egy újabb világbajnoki mérkőzésre.
Nem akarok félrebeszélni, tényleg akkora nyomás alatt állok, mint még sohasem. Mindenképpen nyernem kell, a jövőm a tét. Az Andre Dirrell elleni diszkvalifikálásom egy igazi katasztrófa volt, még mindig nagyon fáj és ezt a fájdalmat csak egy Froch elleni győzelem tudná csillapítani.
Néhány szakértő szerint a Dirrell elleni mérkőzésen egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Ön taktikai képességei igencsak behatároltak. „Abraham egy durva, egysíkú bokszoló és mindenki tudja, hogy mit fog csinálni a meccsein.” Igazuk van a kritikusoknak?
Természetesen elemeztük a Dirrell elleni meccset és arra jutottunk, hogy sokoldalúbbnak kell lennem. Egyszerűen nem engedhetem meg, hogy feladjam a nyitó meneteket és abban reménykedjek, hogy a végén majd fordítok. A legfontosabb, hogy most agresszívan fogok kezdeni és sokkal nagyobb kockázatot is kell felvállalnom az elején. Az edzés programomat is ennek megfelelően állítottuk át.
Egy másik kritika azt mondja, hogy csak nemrég lépett fel nagyközépsúlyba és ezen a két meccsén is éppen, hogy versenyképes volt.
Akkor csak kérdezzék meg Jermain Taylort, hogy mennyire is voltam versenyképes, mikor kiütöttem őt. (Taylor is középsúlyból érkezett, igaz, oda mindig is nagynak tűnt. – szerk.) Túlértékelik ezt a súlycsoport dolgot, minden a megfelelő hozzáálláson múlik. Manny Pacquiao nyolcadik súlycsoportjában szerzett világbajnoki címet, a nyolcadikban. Ez szerintem elég bizonyíték arra, hogy az akarat minden másnál fontosabb.
Az a hír járja, hogy Ön hosszú távon nem képes ugyanolyan intenzitással edzeni. Azt rebesgették, hogy Dirrell sérülésre hivatkozva éppen emiatt halasztotta el az Ön elleni mérkőzést, azért, hogy azt minél később rendezzék meg. Szeptember közepén pedig Froch rukkolt elő azzal, hogy megsérült a háta és ezért csak novemberben tud kiállni Ön ellen az eredeti, októberi időpont helyett. Véletlen?
Természetesen semmi baja nincsen, klasszikus esete a szimulálásnak, hogy valahogyan egy kis előnyre tegyen szert. Ha valaki nem akar bokszolni, akkor millió okot találhat rá.
De a hosszúra nyúlt felkészülés problémája akkor is megmaradt.
Éppen ezért kicsit változtattunk az edzéseken, egy kicsit lazábbra vettem a dolgot Froch halasztása után, azért, hogy az utolsó hetekre megint fel tudjak pörögni. Nem hiszem, hogy probléma lenne ebből, fantasztikusan érzem magam.
Szimulálás vagy sem, a sérülések igencsak beárnyékolják a Super Six-et, Taylor, Dirrell és Kessler kiválása igen nagy zűrzavart keltett, így fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy a beugró Glen Johnson egy mérkőzéssel is be tudott jutni az elődöntőbe.
Szerintem ezek jelentéktelen esetek, én gyakorlatiasan látom ezeket a dolgokat és örülök mindenkinek, aki keresi a kihívást és tényleg bokszolni akar. A legfontosabb, hogy a nézőknek jó mérkőzéseket szállítsunk, én elhiszem Kesslernek, ha azt mondja, hogy a szemproblémái miatt nem tudja folytatni, de Dirrell esetében felmerül a kérdés, hogy vajon csak kifogást keresett-e, hogy ki tudjon szállni. Ha így van, akkor miért kellene neki bokszolnia a világ legjobbjainak rendezett tornán?
Azt mondta, hogy a tornát egyfajta ugródeszkaként használná egy amerikai karrier megvalósításához, hogy olyan híres legyen ott, mint Max Schmeling volt. Reális ez a cél?
Teljes mértékben, minden erőmmel ezen dolgozom. Schmeling óriási sztár volt az Egyesült Államokban és azt szeretném, ha én lennék a második német bokszoló, akinek sikerül ez. Nehéz lesz, de a Super Six megnyerésével és két világbajnoki címmel megvalósítható, hogy betörjünk az amerikai piacra és ott három, négy nagy meccset hozzunk össze.
Haruka Gruber
Leone 2010-11-25
