Henry Armstrong (eredeti nevén Henry Jackson) 1912. december 12-én született a Missisippi állambeli Colombusban. Nagyapja fehér volt, annak az ültetvénynek a tulajdonosa, ahol nagyanyja rabszolgáskodott. Apja átkerült egy másik ültetvényre, ahol feleségül vett egy cherokee indiánlányt. Házasságukból 15 gyermek született, ahol a 11.-ik volt a kis Henry. A gyermekkorát az ültetvényen töltötte, a világról nem látott, nem hallott semmit. Az első világháború idején a család felkerekedett és St.Luisba költözött, ahol apja hentesként dolgozott. 1918-ban édesanyja meghalt, attól kezdve nagyanyja nevelte. Testvérei sorra elhagyták a családi fészket, ő maradt egyedül. A nagymama taníttatta annak a reményében, hogy unokájából pap lesz. A kis Henry viszont inkább orvos szeretett volna lenni, mert látta, hogy a fekete bőrű orvosok milyen szép házakban laknak. 17 éves volt, mikor az apja is meghalt. Befejezte a középiskolát, majd egy vasúttársaságnál kezdett el dolgozni fizikai munkásként.
Ekkoriban került a kezébe egy újság, amelyben azt olvasta, hogy Kid Chocolate (híres kubai születésű pehelysúlyú világbajnok) 75.000 dollárt keresett az alatt a félóra alatt, amíg legyőzte Al Singert. (Nem semmi mérkőzés volt.) 19 évesen elhagyta otthonát, és Los Angelesbe költözött, ahol felkeresett egy amatőrklubot, és hamarosan megvívta első mérkőzését. Kiütéssel győzött a 2. menetben. 62 amatőr csatájából mindössze 4-et veszített el.
Eleinte "előre lezsírozott" mérkőzéseken vett részt, ahol győzni, döntetlent bokszolni, vagy számos esetben veszíteni volt kénytelen. Az első profimeccsére 1931. július 27-én került sor. Pályafutása kedvezőtlenül indult, az olasz származású Al Iovino egy gyomorütéssel kiütötte a 3. menetben. 35 dollárt keresett aznap éjszaka, de így is milliomosnak érezte magát. Néhány nappal később ismét szorítóba lépett, és 6 menetben pontozással győzött Sammy Burns ellen. Amikor menedzsert keresett, sorra elutasították - te még gyerek vagy, nem akarok börtönbe kerülni. Így hát a "kis" profi kitérő után folytatta amatőr pályafutását. (Akkoriban ezt lehetővé tette az akkori laza adminisztráció. Az amatőrök között Henry Armstrong, míg a profiknál Melody Jackson néven szerepelt.) Közeledett az 1932-es olimpia, lefogyasztott harmatsúlyra, mert ott figyelembe vették a válogatón. Útiköltségre a nagy bokszrajongó Mae West adott neki 100 dollárt, aki egész életében jó barátnője volt. De kikapott, és ezután végleg a hivatásosak táborába állt. A fiatal Jacksont szerencsére észrevette a híres Al Jolson, aki beajánlotta Eddie Meadnek, a híres managernek. Mead elkezdte egyengetni Henry pályafutását. "Igazából" innentől kezdődött profi karrierje. Ekkor végleg felvette a Henry Armstrong nevet, hogy titokban tarthassa dicstelen "fizetett öklöző" múltját.
A legtöbb mérkőzését Kaliforniában és Mexikóban vívta, ahol csakúgy, mint napjainkban, hemzsegtek a jobbnál jobb ökölvívók. A közönség szerette nonstop sílusát. Magát kissé összehúzva, folyamatosan támadott, jó érzékkel hajolgatott el az ellenfél ütései elől, amikre kemény horgokkal és felütésekkel válaszolt. Hurrikánnak becézték, és olyan is volt, mint a forgószél. (Stílusát tekintve, Joe Frazierre emlékeztet, pehelysúlyú kivitelben.)
Kezdetben szinte havonta, vagy még sűrűbben mérkőzött. Az első "igazi" megmérettetésre 1934. november 3-án került sor Baby Arizmendi ellen, de pontozással Henry alulmaradt. Decemberben "javításként" legyőzte a jónevű, de már "öregedő" Midget Wolgast. Ezután 1935. január 2-án jöhetett a visszavágó Arizmendi ellen, immár a "kisvilágbajnoki címért", de Armstrong ismét pontozással veszített.(Ebben az időben Freddie Millert, majd az őt legyőző Petey Sarront tartották az "igazibb" bajnoknak. Sarronék az NBA címet birtokolták, míg Arizmendi Kalifornia és Mexikó állam "világbajnoka" volt). Könnyebb ellenfelek sora után (de ott is csúszott be vereség) 1935 novemberében ismét legyőzte Wolgast-et. 1935 decemberében a The Ring pehelysúlyú világranglistája a következőképpen nézett ki:
Világbajnok: Freddie Miller
1. Maurice Holtzer
2. Henry Armstrong
3. Young Casanova
4. Baby Arizmendy
5. Petey Sarron
6. Mike Belloise
7. Mexican Joe Rivers
8. Fillo Echeverria
9. Johhny Pena
10. Frankie Covelli.
1936. augusztus 4-én már "sikerrel vette" Arizmendit is (P10). Alig 3 héttel később kiütötte a 4. menetben a neves Juan Zuritát. Októberben Mike Belloise ellen védte meg a Kalifornia-Mexikó állam "világbajnoki" címét (P10). Belloise New York államban tartotta magát "világbajnoknak". Decemberben nem címmérkőzésen, a 8. menetben diszkvalifikálják a "nem túl erős" Tony Chavez ellen. 1937 júliusában a 4. menetben kiütötte a volt világbajnok Benny Bass-t. 1937. október 29-én a New York-i Madison Square Gardenben végleg pontot tett a bajnoki viták kérdésére, Petey Sarron 6. menetbeli kiütésével. Ettől kezdve már ő volt "A" pehelysúlyú világbajnok, és innentől számíthatjuk fantasztikus szárnyalását. Sorra verte ellenfeleit (köztük Chalky Wright KO3 és Tony Chavez KO1).
Ekkor, a The Ring 1938. januári világranglista állása pehelysúlyban:
Világbajnok Henry Armstrong
1. Petey Sarron
2. Freddie Miller
3. Young Rightmire
4. Leo Rodak
5. Jackie Wilson
6. Tony Chavez
7. Ginger Foran
8. Johnny Cusick
9. Kid Chocolate
10.Bernie Friedkin.
És most lássuk a környező súlycsoport legjobbjait is. (Később megértjük, hogy miért.)
Könnyűsúlyban világbajnok: Lou Ambers
1. Pedro Montanez
2. Billy Beauhuld
3. Davey Ray
4. Wesley Ramey
5. Eddie Cool
6. Johnny Bellus
7. Paul Junior
8. Norment Quarles
9. Frankie Wallace
10. Eddie McGeever.
Váltósúlyban világbajnok: Barney Ross
1. Ceferino Garcia
2. Jack Caroll
3. Gustav Eder
4. Severio Turiello
5. Izzy Janazzo
6. Holman Williams
7. Cocoa Kid
8. Jimmy Leto
9. Fritzie Zivic
10. Sonny Jones.
1938. május 31-én kihívta a váltósúlyú bajnok Barney Ross-t (bal kép).
A kemény mérkőzés végén Armstrong kezét emelte magasba a bíró (joggal). Henry ezzel begyűjtötte a váltósúlyú koronát is.
A következő meccsén (mindössze 3 hónappal később!) 1938 augusztusában pontozással legyőzte a kor legjobb könnyűsúlyú bokszolóját, a világbajnok Lou Amberst is (jobb kép).
Ez azt jelentette, hogy akkor egyszerre három súlycsoport világbajnoka Henry Armstrong volt. A mai súlycsoport beosztásokkal ez 5-6 súlycsoportot jelent. Ez ma szinte elképzelhetetlennek tűnik. Novemberben lemondott a pehelysúlyú címről, és megvédte a váltósúlyú címét Ceferino Garcia ellen (P15). 1939 januárjában egy régi ismerős következett, Baby Arizmendit pontozta ki 10 menetben (bal kép alul). Márciusban Lew Feldman ellen mindkét koronáját is kockára tette. Feldmant az első menetben számolták ki. Több váltósúlyú címvédés után 1938. augusztus 22-én a Lou Ambers elleni heves mérkőzésen elveszítette a könnyűsúlyú koronáját. 1940. március elsején kis híján megszerezte a középsúlyú koronát is, miután döntetlenre mérkőzött az akkori középsúlyú bajnok Ceferino Garcia ellen (jobb kép alul).
(Ne feledjük, Garciát már előzőleg legyőzte, és a döntetlen eredmény jogosságán pedig lehetne vitatkozni.) 1940 júliusában a 6. menetben kiütötte azt a Lew Jenkinst, aki néhány hónappal előtte ütötte ki Lou Amberst. 1940. október 4-én már az ő számára is véget értek a bajnoki évek. Fritzie Zivic 15 menetben pontozással legyőzte őt. Armstrongnak három hónappal később a visszavágón sem sikerült nyernie (TKO vereség a 12. menetben), így végleg elbúcsúzott a bajnoki koronától. Ezt követően Henry bejelentette, hogy visszavonul. Alig telt el 17 hónap, és már ismét a ringben volt.
A már lassuló Armstrong ekkor már 1-2 éve túlvolt csúcskorán, de még így is 1945-ig bokszolt. Addig még olyan nagyágyúkat győzött le, mint: Juan Zurita (KO2), Fitzie Zivic (P10), Lew Jenkins (KO8), Tippy Larkin (KO2), Sammy Angott (P10), Willie Joyce (P10), "Bummy" Davis (KO2), Mike Belloise (KO4). Ebben az időszakában olyanok is csak pontozással tudták legyőzni, mint Sugar Ray Robinson és Beau Jack. Az utolsó mérkőzését 1945. február 14-én vívta, Chester Slider ellen kapott ki pontozással 10 menetben. Még ugyanabban az évben bemutatókat tartott a Távol-Keleten harcoló amerikai katonáknak Burmában, Kínában és Indiában.
Visszavonulása után szomorú hanyatlásnak indult. Szerette a nőket és a könnyű életet, rászokott az alkoholra és a kábítószerre, vagyonát hamar felélte.
Sok mindennel megpróbálkozott (edzősködött, fiatalokat próbált menedzselni, egy darabig éjszakai mulatója is volt), de egyre jobban érdekelte a papi hivatás.
1951-ben baptista lelkésszé avatták, egy ideig vándorprédikátorként működött, később a St. Louis-i Első Baptista Templom segédlelkésze lett, valamint a Herbert Hoover Ifjusági Klub igazgatója. Sokáig működött ökölvívó-mérkőzések népszerű tv-kommentátoraként is. Miután lelkésszé avatták, az "éjszakai életet" nagyjából elhagyta, de így is "félig vakon" és nincstelenül halt meg 1988. október 23-án Los Angelesben. A boksztörténelem "legkisebbjei közt" az egyik legnagyobb volt.
Érdekesség
Már-már abnormálisan lassan vert a szíve, ez képessé tette arra, hogy színte fáradságot nem ismerve harcolja végig a 15 menetet.Egyszerre 3 súlycsoport világbajnoka volt, ez csak neki sikerült, és mindez abban a korban, mikor súlycsoport is kevesebb volt, és szervezetek híján talán a versengés is nagyobb volt.
2003. 06. 10. Leibinger Gábor
