Hozzávetőlegesen egy évvel a Schmelling elleni győzelmet követően, Max Baer megkapta élete lehetőségét, a világbajnoki cím megszerzésére. Ellenfele nem más volt, mint a hatalmas, nála csaknem 20 kilogrammal nehezebb Primo Carnera. Baer már a mérlegelésen megkezdte a bohóckodást Carnerával. Mikor mindketten levetkőztek a ceremóniához, Max odalépett Primohoz, kitépett egy szálat a mellkasszőrzetéből és megszólalt: „Szeret!”. Majd, mielőtt az elképedt Carnera válaszolhatott volna, Max megismételte a műveletet és most azt mondta: „Nem szeret!”. A hatvanezres közönség soraiban olyan hírességek foglaltak helyet, mint Franklin D. Roosevelt, Babe Ruth, Clark Gable, Gene Tunney, stb. Max nem csak, hogy jól boksszal szolgálta ki a közönséget, de a mérkőzést egy egyszemélyes showműsor keretében tálalta. Táncikált, nevetgélt, bohóckodott, abszolút jól érezte magát. A korai menetek inkább egy birkozómérkőzésre hasonlítottak, ahányszor Carnera padlót fogott, mindig magával rántotta Baert is, a térdénél fogva. Az ötödik menetben Carnera két alkalommal földre került, de elég gyorsan felpattant ahhoz képest, hogy mint utóbb kiderült, kificamodott a bokája. A középső menetek egyikének elején Max, mikor felállt és elindult a szorító közepe felé, érezte, hogy csúszik a cipője, úgy tűnt, lemosódott róla a gyanta. Abszolút nem zavartatva magát megkerülte Carnera-t, és odaszólt neki: „Pardon, Signor, azonnal itt vagyok!”. Ezzel továbbsétált az olasz ringsarkához, ahol bekente gyantával a cipőtalpát, és csak egyszer nézett hátra a válla felett, szélesen mosolyogva. Mikor befejezte, visszasétált a tátott szájjal bámuló olasz elé, készen a küzdelem folytatására. A tizedik menet elején aztán Max nekilátott tenni a dolgát. Testre és fejre mért sorozatokkal támadta Primo-t, aki ebben a menetben is meglátogatta két alkalommal a padlót. Soha nem várta meg, mire a bíró 10-et számol, és mikor Donovan mérkőzésvezető be akarta szüntetni a küzdelmet, Carnera visszautasította. A tizenegyedik menetre már egy megviselt rongybaba formájában jött ki az olasz. A lábai petyhüdtek voltak és egész testében remegett. Baer széles mosollyal esett neki ismét ellenfelének, és – emlékeztetvén Carnerát az előző menetek kemény pillanataira – a legelső balkezes ütésével padlóra is küldte. Baer szobrászként faragta le lassan Carnera Góliát ábrázatát, aki immár többet töltött a padlón, mint állva. Max ekkor megunta a szükségtelen ütlegelést, és kérte Donovan bírót, hogy szüntesse be a mérkőzést. A szédült, zavart, reményvesztett Primo üres tekintettel bámulta a vezetőbírót, és próbált gesztikulálni a jobb kezével, mert szétzúzott ajkain keresztül képtelen volt lekommunikálni, hogy elege volt. Donovan bíró ekkor beszüntette az összecsapást, és ezzel Max Baer lett a nehézsúlyú világbajnok!
Természetesen, azért Õ is emberből volt, és a győzelmet követően Max-szel kicsit elszállt a ló. Az 1935. júniusában, James J. Braddock ellen esedékes címvédése előtt többet foglalkozott saját sztárolásával, és a sajtónyilvánossággal, mint azzal, hogy normálisan felkészüljön a címvédésre. Egy lanyha tempójú edzését követően kifejtette a sajtónak a mérkőzéssel kapcsolatos érzéseit: „Én itt egyféleképpen veszíthetek. Ha kinyírnak, és a holttestemet dobják be a ringbe. Remélem, lesz rohammentő a közelben.”. Egy riporter, aki jól ismerte Baert és kedvelte Braddockot is, figyelmeztette Maxet: „El kéne felejtened ezt a sok szarságot és inkább edzened kéne életed legkeményebb meccsére!”. Erre Baer elég komoly arccal azt válaszolta: „Gondolod, nem vagyok ezzel tisztában?”.
Braddock mindeközben keményen készült élete legfontosabb összecsapására. „Harcra készülök, nem egy egyszerű boxmeccsre, bohócbajnokságra, vagy esetleg táncversenyre. Harc lesz, akár 3 menetig tart, akár tízig. Azután, amit én az elmúlt két évben átéltem, nekem nem, hogy Max Baer, hanem egy bengáli tigris is csak egyszerű házikedvenc! Ha géppuskával jönne ellenem, akkor is csak egy pikniken érezném magam, ahhoz képest, amikkel szembe kellett néznem.”.
Baer bohóckodásaival ismét viharos nevetést csalt ki a közönségből, amikor a kötelek közé lépett Braddock ellen. A kék fürdőköpenyt viselő Braddock pedig egycsapásra a közönség szentimentális hőse lett, noha döntő többségük inkább Baer győzelmére tette a pénzét. Max az egész meccsen több energiát fektetett a bohóckodásba, és ellenfele kigúnyolásába, mint az ökölvívásba. Tizenhárom menet után Baernek összesen nem volt 10 valamirevaló ütése sem, Braddock pedig szorgalmas iparos munkát végezve kibokszolta Maxet. Tizenöt menet után a „Hamupipőke Ember” pontozásos győzelmét hirdették ki. Mikor megkérdezték Maxet, miért adta oda ilyen könnyen és felelőtlenül a címét, a következőket mondta: „Nincs mentségem. Jimmy nagyon jól bokszolt ma, remélem, méltóbb helyen lesz nála a cím, mint nálam volt.”, és egyben bejelentette, hogy visszavonul. A menedzsere mindenkit óvá intett, hogy komolyan vegye ezt a döntést: „Ne hallgassanak rá! Most még nagyon feldúlt, biztosan túlteszi magát rajta.”. Később Baer így vallott: „Egyszerűen csak elbohóckodtam azt a címet. Annyira magányos volt az utam a szorítóból vissza az öltözőbe! Csak én és az edzőm voltunk, mennyivel másabb élmény volt, mint mikor megszereztem a címet!”. Az ütközet után néhány nappal Joe Louis, az üstökösként feltörő újfiú a hatodik menetben úgy csapta ki Primo Carnerát, mintha az csak egy szalmabábu lett volna. Max Baer aláírta a szerződést, Louis ellen, egy szeptember 24 – én esedékes találkozóra.
Baer tudta, hogy jövője az ökölvívásban ettől az összecsapástól függ. Nagyon komolyan készült hat héten át a Louis elleni találkozóra, messze elkerülte a nightclub – okat, a nőket, és a bohóckodással is felhagyott. „Akármi megtörténhet ezen a meccsen. De életem legjobb formájában vagyok, soha még ennyire jó állapotban nem voltam. Ha Joe Louis most képes legyőzni, akkor akármikor megteszi.”. Valóban jó fizikális állapotban volt, de több riporter feljegyezte, hogy a meccs közeledtével egyre furcsábban viselkedett. Max halála után aztán egykori könyvelője, Bayard Bookman fellibentette a fátylat valamiről. Max a Louis meccs előtt 3 héttel vívott egy bemutató mérkőzést, ahol állítólag eltörte a kezét. A meccs előtt közvetlenül egy jó adag Novocaint adtak be neki, hogy tompítsák a fájdalmait, azonban a tűt rossz helyre szúrták be, így az injekció nem csak mérsékelte Baer fájdalmát, hanem gyakorlatilag harcképtelenné tette az egész jobb karját. „Maxnek megvolt a magához való esze ahhoz, hogy tudja, Joe Louis mire képes ellene. És most ott állt, a fő – azaz az egyetlen – fegyvere nélkül.”. Tizenegy perc és 51 másodperc alatt a fiatal Barna Bombázó kivégezte a régi dicsfényét a ring padlózatáról kétségbeesetten összekaparni akaró Max Baert. A második menetben 88 ezer néző láthatta, ahogy Louis padlóra küldi Baert. Max ugyan be tudta vinni a jobbegyenesét Loiusnak, ami azonban olyan hatástalannak bizonyult, mintha az ember egy tányér pudinggal kívánna összetörni egy falat. Baer a harmadikban ismét padlózott, de a menetet végét jelző gong megmentette. A megrendült Maxet a bíró kísérte a ringsarkába. Aztán a negyedik menetben Max besokallt. Egy hatalmas balhorog után térdre zuhant, miközben a bíró számolt, Õ integetett a közönségnek, és hagyta, hogy a mérkőzésvezető kiszámolja. Később így vallott erről: „Nem akartam felállni csak azért, hogy a közönség lássa, miként mészárol le Louis. Hogy elmenekültem volna? Nos, igen. De már eléggé szenvedtem, körbenéztem, és annyi Joe Louis táncolt körülöttem, hogy az egész Harlemet megtöltötte volna. Én pedig nem akartam, hogy majd a holttestem felett mondogathassák az emberek, micsoda bátor fickó voltam. A félelem Joe Louis képében ott volt a ring másik sarkában, és azt sugallta, hogy korán haza akar menni.”.
„Adjanak meg minden tiszteletet a fickónak, mert megérdemli! Remek srác! Bár szerintem Schmeling nagyobb ütő. Louis mostanság házasodott, sok boldogságot kívánok neki! Azt kívánom, legyen legalább olyan boldog, mint én vagyok!” – mondta Max, mikor Louis-szal kapcsolatban kérdezték.
Következő jelentős meccsét 1937. áprilisában vívta, Tommy Farr ellen, amelyet pontozással elvesztett. Egy hónappal később azonban, már a régi Max Baert láthatta a közönség, aki a kilencedik menetben szinte leszakította Ben Foord fejét hatalmas jobbkezes ütésével.
Max aláírt egy promoteri szerződést Mike Jacobs-szal, aki megígérte, hogy a következő meccsét a Madison Square Gardenben fogja vívni, a Braddock – Farr találkozó győztesével. Az összecsapást Braddock nyerte, ám Õ, feleségének tett ígéretéhez híven, szegre akasztotta kesztyűit, így Max Tommy Farral vívhatott egy visszavágót, 1938. márciusában. Max ezúttal uralta a mérkőzést, a második és harmadik menetben padlóra küldve Farr-t, és a végén pontozással bezsebelve az újabb győzelmet. „Nem menekültem, ugye?” – mondta Max. „Louis padlóra tudta küldeni Farrt? No és Braddock? Na, hát Max papának sikerült!”. Tommy Farr elismert ellenfele teljesítményét: „Mindketten a legjobbunkat nyújtottuk. Még életemben nem ütöttek meg ilyen keményen, mint Max!”.
Max Baer ismét ott állt a világbajnoki cím kapujában, amit akkor már Joe Louis birtokolt. A visszavágó azonban nem jött létre, Mike Jacobs, aki Louis-t is menedzselte, nem akarta tető alá hozni az összecsapást. A hivatalos indok szerint pihentetni akarta Louist az év hátralevő részében.
1939. június 1 – én Max egy feltörekvő ifjúval, Lou Novával csapta össze a kesztyűit. A meccs különlegessége volt, hogy Novát Baer egykori ellenfele, Jimmy Braddock készítette fel az összecsapásra. A második menetben Max olyan ütészáporral takarta be Novát, hogy a menet végén Braddocknak kellett védencére rászólnia, melyik ringsarokba menjen. A harmadik menetben viszont Nova ütéseinek következtében Max száján egy kinyílt egy seb, amely az egész hátralevő meccsen nagyon zavarta Õt. Tíz menet után 6 – 4 –re állt a pontozás, Nova javára. Azonban, mivel a száján levő sebből ömlő vér miatt már légzési gondjai voltak Baernek, a bíró leállította az összecsapást, kihirdetve Nova TKO győzelmét.
Max Baer pályafutása során egyetlen olyan ellenfél volt, akit saját bevallása szerint gyűlölt, Õ pedig Tony Galento volt. 1940. júliusában találkoztak, egy borzasztó szabálytalan és csúnya meccset produkálva. Végig hangosan szapulták egymást, egy korabeli tudosítás a következőképp számolt be az eseményről: „Két kövér, fáradt öregember a végkimerültségig hajszolta egymást, amíg az egyikőjük, Tony Galento nem bírta tovább.”. A bíró a 8. menetben vetett véget a küzdelemnek, aminek Baer őszintén nem örült. „Nagyon sajnáltam, hogy leállították a meccset. Minden ütés hangja, amivel eltaláltam gyönyörű melódia volt a fülemnek. Ez volt az egyetlen fickó, akit szívből gyűlöltem és szét akartam őt lapítani.”.
(Természetesen a harag nem örök életre szól, mint ahogy ezt ez a jóval később készült kép is mutatja…)
Következő meccsén már az első menetben szétzúzta Pat Comiskey – t, és ismét ott állt a világbajnoki meccs kapujában. Színre lépett azonban ismét Lou Nova, aki egy súlyos gyomorbetegség miatt körülbelül egy évet kihagyott, most viszont ismét ereje teljében tündöklött, és érzett egyfajta utálatot Max Baer iránt, aminek a ringben is szeretett volna hangot adni, Max pedig természetesen szeretett volna visszavágni Novának.
Az 1941. év áprilisában húzott kesztyűt egymás ellen ismételten Max Baer és Lou Nova. Nova pedig egyszerűen péppé verte Maxet, aki ugyan kérte a bírót a 8. menetben, hogy ne állítsa le a küzdelmet, de annyira rossz állapotban volt, hogy az egészségét kockáztatták volna a meccs továbbengedésével. Amikor Nova kezét a magasba emelték, Max már tudta, hogy világbajnoki álmai szertefoszlottak. Most már hivatalosan is bejelentette a visszavonulását.
Soha nem volt az a csendben ücsörgő típus, és hamar elkezdett neki hiányozni a rivaldafény. Az Egyesült Államok második világháborúba lépésekor Max és öccse, Buddy azonnal jelentkeztek, és atlétikai oktatóként szolgálták hazájuk hadseregét. A háborút követően Max bejárta az országot, bíróként működött közre ökölvívó és birkózómeccseken is. A ’40 – es évek vége felé Max betársult az egykori kisnehézsúlyú világbajnok, Maxie Rosenbloom vállalkozásába és nightclubjuk remek üzletnek bizonyult. Az ’50 – es évek folyamán Max rádióműsort vezetett, illetve egy mozifilmben is szerepet kapott Rod Steiger és Humphrey Bogart oldalán. Később televíziós show-kban is feltűnt több alkalommal, iskolai, templomi, és karitatív eseményekhez mindig szívesen adta a nevét és személyét.
1959. november 18 – án, egy tízmenetes meccs levezetését követően Max kiugrott a ringből és egy koktélbárba invitálta a rajongókat. A következő napok programja szerint különböző televíziós műsorok forgatására volt hivatalos, Hollywoodba. Útközben tett egy kitérőt, hogy egy 13 évvel azelőtt ígéretet betartson, és megajándékozza egykori kesztyűpartnere fiát egy sportkocsival. Ezt követően bejelentkezett a Hollywood Roosvelt Hotelbe. November 21-én, borotválkozás közben, hirtelen erős mellkasi fájdalmat kezdett érezni. Azonnal leszólt a portára, hogy hívjanak neki egy orvost. „A háziorvos azonnal itt lesz, Uram!” – mondta a személyzet. „Háziorvos?! Nekem inkább egy emberorvos kéne!” – viccelődött Max. A kiérkező orvos azonnal gyógyszert adott Maxnek és lélegeztette, és úgy tűnt, Max fájdalmai csökkentek, azonban ekkor rátört egy második szívroham. Baer még viccelődött egyet az orvossal és elmesélte neki, hogy két enyhébb rohamot már átélt régebben, Sacramentoban. Miközben az orvos beszélt hozzá, Max egyszer csak átfordult a bal oldalára, elkékült, és az „Istenem, jövök hozzád!” szavak suttogása után eltávozott az élők sorából. Mindössze 50 éves volt.
Max Baert Sacramentoban, Californiában temették el, ahol 30 évig élt. Körülbelül 1.500 ember kísérte el utolsó útjára, köztük rengeteg sportoló, edzőpartner, egykori ellenfél, és olyan nevek, mint Joe Louis, vagy Jack Dempsey.
Maximilliam Adalbert Baer összesen 84 regisztrált küzdelmet vívott pályafutása során, 72 győzelmet aratott, 12 vereséget és összesen 53 meccset fejezett be idő előtt győztesen. 1995. óta az Ökölvívás Nemzetközi Hírességek Csarnokának a tagja. A Ring Magazin minden idők 100 legnagyobb ütője között a 22. helyen rangsorolta Max Baert, a Boxing Illustrated magazin pedig beválasztotta minden idők, súlycsoportoktól független 40 legnagyobb ütője közé.
További információk Max Baerről:
- Max testvére, Jacob „Buddy” Baer szintén egy remek nehézsúlyú ökölvívó volt, aki két alkalommal is harcolt Joe Louisszal, a világbajnoki címért. Mindkétszer kiütéses vereséget szenvedett. (Egy testvérpár, egy hatalmas emberhegy… Talán a boxtörténelem ciklikusan ismétlődik? Már csak egy új Joe Louis hiányzik…).
- Max kétszer házasodott, először egy nála 8 évvel idősebb nőt, Dorothy Dunbart vette el, 1931 – ben, akitől aztán 1933 – ban elvált. 1935 – ben nősült újra Mary Ellen Sullivan lett a felesége, akivel haláláig együtt maradt.
- Max Baer egyik fia, Max Baer Jr. színészi pályára lépett és szerepelt a „Beverly Hilli Dili” című filmben is.
Baranyai Gergely (Greg) 2008. szeptember 19.
Forrás: www.maxbaer.org
A Max Baer Krónika - I. rész
Max Baer videók:
Primo Carnera vs Max Baer összefoglaló
Primo Carnera vs Max Baer: 1., 2., 4., és 5. menet
Max Baer vs Jim Braddock összefoglaló
Max Baer vs Tony Galento összefogaló
Max Baer tribute
