Mindig egy újjabb érdekes világ...
Valaha sokat kellett tanulnom az idézett trükköket, lévén tizenéves tojáshéjasseregemet jobb híjján gasztronomiai tudományok egy szolidabb változatának megtanulására adtam, adták.
Cukrász koromból halványan bár, de azért markánsan derengenek az akkor megjegyzett varázslatok, amelyeket a kitalálóik gyakorlatilag még annak tartottak, mi pedig már a kémiai és fizikai síkjait is megismerhettük, persze ez annyira sem érdekelt bennünket, mint a kocsiban a kormány, a gázpedál és a fék mögötti kreálmány.
Mi, illetve én a varázslatban hittem akkor is, és most is.
Osztán később, mihelyt sikeresen hagytam magam megett a francia pótvizsgámat követően a szakmát, gyakorlatilag csak magamban sütögettem évekig, mígnem a sors, vagy más úgy rendelkezett, hogy a fűmagkorabeli emlékeket előkapargálni legyek kénytelen. Az élet úgy hozta, hogy egy olasz-magyar társsal nyitottunk egy pizzeriát.
A cimbora hozott egy eredeti itali famili receptet, ami egyszerű is volt, meg nehéz is.
Mert mi is a pizza, a liszten és vízen meg élesztőn kívül? A nagy semmi!
Naná, hogy egyesek ebbe is kevernek még a Mari néne tökéből is, csak hogy miné magyarosabb legyen, ám ha jót akar az ember gyereke, akkor marad a három komponensnél, me annyi pont elég is.
Na de milyen liszt, milyen víz, és milyen élesztő???!!! Nem mindegy? De nem ám!
Hetekig tartó kísérletezés, és emlékbányászás alapján sikerült a megfelelő lisztet kiválasztani, a megfelelő tisztított élővízzel, és persze a legfontosabbak egyike, az élesztő, ami sörélesztő igazából, és nem csak a hangulat kedviért.
És ez még csak a kezdet volt, hisz a tészta önmagában csak üres szószártyáskodás, megfelelő paradicsomszósz illetve megfelelő sajt nélkül, ugyanis a többi már tényleg csak izlés kérdése.
Ismét kanosszát jártunk, mire ráleltünk a hazai mentsvárunkra, a szarvasi mozarella gyárra. Mammamia!! Meg voltunk mentve.
Az olaszországból hozott kétszer négyes kemencénk hőfoka pont egyezett a mozarella olvadási és sülési hűfokával, és ott álltunk kezünkben az igazival,,,,,
Milyen szép is volt.
Egy nyarat müködtünk, aztán szétváltak útjaink.
De a recept itt van, meg van, sőt, építettem magamnak egy mini hordozható pizzakemencét samottéglából, amit fa és gáztüzeléssel is lehet működtetni, (saját talámány), így ha ahhoz támad kedvünk, olyan pizzapartikat csinálunk magunknak, hogy minden esetben a fogyasztásomat kezdhetem legalább 6 kiló plusszról,,,de mindig megéri...
