Kenyeret és...de most csak kenyeret.

Minden ami nem az oldallal és nem a profi ökölvívással kapcsolatos.
BUTTON_POST_REPLY
miszter
Hall of Fame
HozzászólásokCOLON 2149
CsatlakozottCOLON 2005-02-27 16:57:43
Tartózkodási helyCOLON Balatonboglár

Hozzászólás Szerző: miszter »

WNB bahátos!

Mindig egy újjabb érdekes világ... :)

Valaha sokat kellett tanulnom az idézett trükköket, lévén tizenéves tojáshéjasseregemet jobb híjján gasztronomiai tudományok egy szolidabb változatának megtanulására adtam, adták.

Cukrász koromból halványan bár, de azért markánsan derengenek az akkor megjegyzett varázslatok, amelyeket a kitalálóik gyakorlatilag még annak tartottak, mi pedig már a kémiai és fizikai síkjait is megismerhettük, persze ez annyira sem érdekelt bennünket, mint a kocsiban a kormány, a gázpedál és a fék mögötti kreálmány.

Mi, illetve én a varázslatban hittem akkor is, és most is.

Osztán később, mihelyt sikeresen hagytam magam megett a francia pótvizsgámat követően a szakmát, gyakorlatilag csak magamban sütögettem évekig, mígnem a sors, vagy más úgy rendelkezett, hogy a fűmagkorabeli emlékeket előkapargálni legyek kénytelen. Az élet úgy hozta, hogy egy olasz-magyar társsal nyitottunk egy pizzeriát.

A cimbora hozott egy eredeti itali famili receptet, ami egyszerű is volt, meg nehéz is.

Mert mi is a pizza, a liszten és vízen meg élesztőn kívül? A nagy semmi!

Naná, hogy egyesek ebbe is kevernek még a Mari néne tökéből is, csak hogy miné magyarosabb legyen, ám ha jót akar az ember gyereke, akkor marad a három komponensnél, me annyi pont elég is.

Na de milyen liszt, milyen víz, és milyen élesztő???!!! Nem mindegy? De nem ám!

Hetekig tartó kísérletezés, és emlékbányászás alapján sikerült a megfelelő lisztet kiválasztani, a megfelelő tisztított élővízzel, és persze a legfontosabbak egyike, az élesztő, ami sörélesztő igazából, és nem csak a hangulat kedviért.

És ez még csak a kezdet volt, hisz a tészta önmagában csak üres szószártyáskodás, megfelelő paradicsomszósz illetve megfelelő sajt nélkül, ugyanis a többi már tényleg csak izlés kérdése.

Ismét kanosszát jártunk, mire ráleltünk a hazai mentsvárunkra, a szarvasi mozarella gyárra. Mammamia!! Meg voltunk mentve.

Az olaszországból hozott kétszer négyes kemencénk hőfoka pont egyezett a mozarella olvadási és sülési hűfokával, és ott álltunk kezünkben az igazival,,,,,

Milyen szép is volt.

Egy nyarat müködtünk, aztán szétváltak útjaink.

De a recept itt van, meg van, sőt, építettem magamnak egy mini hordozható pizzakemencét samottéglából, amit fa és gáztüzeléssel is lehet működtetni, (saját talámány), így ha ahhoz támad kedvünk, olyan pizzapartikat csinálunk magunknak, hogy minden esetben a fogyasztásomat kezdhetem legalább 6 kiló plusszról,,,de mindig megéri...

:)
Mr. Tyll De La McVietta

www.vietta-tattoo.hu www.maiboglar.hu
WNB
Tiszteletbeli PKSZ tag
HozzászólásokCOLON 1843
CsatlakozottCOLON 1970-01-01 02:00:00
CONTACTCOLON

Hozzászólás Szerző: WNB »

Kovász Friscóban
2007. március 17. (32. oldal)
Molnár B. Tamás - Bittera Dóra

http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=402009&rvt=22&rvt2=57

"...Ekkoriban kezdte pályafutását a Franciaországból behajózott Isidore Boudin (Hurka Izidor) is. 1849-ben nyílt meg a parton francia péksége, mely a mai napig a Boudin’s French Bakery nevet viseli. Pompás dagerrotípiák őrzik az üzlete előtt kígyózó hosszú sorok képét, s ma is San Francisco egyik büszke jelképe a Boudin-féle „sourdough bread”. Ez tulajdonképpen egy ősi francia parasztkenyér, mely a San Franciscó-i környezetben egészen különlegessé vált: a héja vastag és ropogós, a kenyérbél enyhén savanykás és rugalmas lett. Mr. Boudin maga sem értette, miért süt Amerikában még jobb cipókat, mint odahaza, mikor itt sem használ hozzá mást, csak vizet, lisztet és sót. Több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tudomány megfejtse kovászának titkát.
A kovász természetes élesztőgombák és tejbaktériumok kiegyensúlyozott szimbiózisa. Konkrétan a San Franciscó-i kovász gombatenyészetét a Saccharomyces exigus egyik fajtája uralja, a baktériumok közt pedig egy csak itt előforduló fajta dominál, melyet el is neveztek Lactobacillus sanfranciscónak. A világ „valódi”, természetes kovászait – melyekhez nem adnak élesztőt – mindig sajátossá teszi a helyi liszt, víz, levegő. Érdekes honlap például a www.sourdo.com, ahol olasz, új-zélandi, dél-afrikai s más egyéb kovászkultúrák is rendelhetők, melyekkel mind más és más karakterű kenyeret lehet sütni. A világ legjobb kenyerei természetes kovásszal készülnek. Ettől sokkal ízesebb lesz a kenyér (sokkal több aromaanyag keletkezik a lassú érlelődés során), sokkal tartósabb is (a jó kovász megakadályozza más, káros mikroorganizmusok elszaporodását), ráadásul egészségesebb (könnyebben emészthető, kevésbé penészedik).
Kovászrecept annyi van, mint égen a csillag, szoktak beletenni írót, joghurtot, mézet, krumplit. De kovászban is, mint annyi minden másban, a legegyszerűbb a legjobb: az, amelyik csak lisztből és vízből készül. Épp ettől válik nehézzé a dolog: mindkét alkotóelemnek kifogástalannak kell lennie. Olyan liszt kell hozzá, melynek megfelelő a „pékereje”, vagyis képes megkeleszteni és megtartani a kenyeret. Ilyen lisztet beszerezni ma Magyarországon nem könnyű. Csapvízzel pedig ne kísérletezzünk: a klór ellensége a kovásznak. Egy harmonikus ásványianyag-összetételű ásványvíz azonban megteszi – ilyen például a Szentkirályi. Sok pék egyébként a víz előkészítésével is segíti a fermentációt. Ehhez üvegbe gyümölcsöt tesz – például szárított mazsolát, mosatlan bioszőlőt vagy hámozatlan almát –, s annyi vízzel önti fel, hogy épp csak ellepje, majd egy hétig légmentesen lezárva 25 Celsius-fokon tárolja. Ezzel a folyadékkal indítja azután a kovászt. (Ha a víz tetején buborék vagy fehéres folyadék keletkezik, semmi baj, penészes szaga azonban ne legyen.)
Nagyméretű, csavaros fedelű befőttesüvegben tiszta fakanállal alaposan összekeverünk 20 dekagramm lisztet két deciliter langyos vízzel. (Fele sima, fele teljes kiőrlésű rozsliszt legyen – ezzel könnyebben megindul a kovászképződés.) Addig keverjük, míg teljesen sima nem lesz. Lefedjük, meleg helyre tesszük, mindennap megkeverjük. (A szakirodalom 20-25 fokot ajánl, de ennél valamivel magasabb hőmérsékleteken talán még jobban működik a dolog. Fontos az egyenletes hőmérséklet: a hidegtől durván ecetes lesz, vagyis elromlik a kovász.) Körülbelül két napon belül megindul az erjedés: buborékok keletkeznek a tetején, enyhén savanykássá válik az illata. Ekkor frissítjük: 20 dekagramm búzalisztet és másfél deciliter vizet adunk hozzá, négy-öt percig keverjük. További két nap után ugyanezt megismételjük. Körülbelül öt nap után már használható sütésre, de sokan akár két hétig is frissítik folyamatosan (a fölösleget eldobják vagy elajándékozzák), egészen addig, míg a kovász nyolc óra alatt meg nem tudja négyszerezni a térfogatát.
Kenyérsütésnél a kovász a teljes tésztamennyiségnek durván a 15–33 százalékát teszi ki, tovább kell dagasztani, mint az élesztős tésztát, s némileg alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig sütni. Ne felejtsünk el egy kisebb adagot mindig eltenni a kovászból. Csavaros tetejű üvegben, hűtőszekrényben tárolva hetek, hónapok múltán is elő lehet venni, megfelelő hőmérsékleten újjáéleszteni, liszttel, vízzel felfrissíteni. Előfordul, hogy megszürkül, megrepedezik, feketés lé válik ki belőle. Ezt leönthetjük, vissza is keverhetjük. Ha nem penészes, használható.

Magyarországon a jó kenyér sütése a magánszférába húzódott vissza, de egyre bővül azoknak a köre, akik házi malmot is vesznek, s utánajárnak a jó búzának, lisztnek. Ez a harc nehéz. Igen sok az alkalmatlan liszt, a legtöbb pékségben takarmánybúzából készült lisztet használnak. De azért van ellenpélda is. A budapesti biopiacon Németh István őstermelőtől megfelelő minőségűt kapni például. Nagyszalontán (ma Románia) pedig egy magángazda-szövetkezet Franciaországból régi búzafajtát hozott haza. Őket nem az érdekli, hány tonna rossz búzát hoz a földjük, hanem az, hogy jó kenyeret lehessen sütni. A budai Csalogány étteremben ebből a búzából sütik estére a kenyeret a szakácsok. Szerintük Magyarország királyi pékekben gazdag, ehető kenyérben szegény ország..."
Ez a csillagromboló mindenkit sz-e-r-e-t... (Krzystof Aaron Hasselhoff)
...kivéve a csillagokat... (David Marcellus Hasselhoff)
WNB
Tiszteletbeli PKSZ tag
HozzászólásokCOLON 1843
CsatlakozottCOLON 1970-01-01 02:00:00
CONTACTCOLON

Kenyeret és...de most csak kenyeret.

Hozzászólás Szerző: WNB »

In memoriam Lecsó-topik..."Mit esznek a bajnokok?"

Joy division...házi kenyérsütés - kenyérsütő-géptől mentesen.

Frusztrál, hogy az aktuális napon még 1 árva db nyílt levelet sem írtál kedvenc ellenségednek? Nyomaszt az írástudók felelőssége? Vezesd le a belső feszültséget kenyérsütéssel - süss, alkoss, gyarapíts, s...

Kedvcsinálónak:

A különc pék
-Gasztronómia-
2003. június 28. (32. oldal)
Molnár B. Tamás
http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=155255& ... =57&pos=60

Kis magyar pornográfia
avagy mai magyar marha
E.P.
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel ... 935-13BSJR

"...Függelék

Az említettem Magyar Nemzet Fehér Béla (Zöldvendéglő!, Törökméz!, Romfürdő!) szerkesztette hétvégi mellékletében párját ritkító, példás cikket olvastam Mai magyar marha szivárványos címmel. A Molnár B. Tamás-Bittera Dóra szerzőpárosra már rég föl akartam hívni e sokat szenvedet nemzet figyelmét itt a Kárpátok ölén. Az ország messze legjobb gasztronómiarovatát írják. Elképesztően tájékozottak az európai terepen, ismerik a legújabb (és a legrégibb) trendeket, éttermeket, szakácsokat, szaklapokat, kalauzokat és szakácskönyveket. Sok helyen jártak is, és láthatóan főzni is tudnak, vagyis nagy elméleti és elvi tudásukat a nélkülözhetetlen személyesség hitelesíti és erősíti. Jól ismerik (nem, abból indulnak ki!) a saját hagyományainkat is, a konyhánk (kultúránk) történetét is. Olyan magától értődően magyarok és európaiak, mintha csak álmodnánk. Haza és haladás a legtermészetesebben van együtt írásaikban. Ne méricskéljünk, vagy az ő lapjuk okos kifejezésével, árazzuk be őket: váncsai nagyságrendűek.

A jelenről - értelemszerűen - kritikusan beszélnek; vihart is aratnak. Most éppen a hagyományt próbálja valaki védeni ellenük (nem is akárki, szakmabeli, egy vendéglátós ipartestületi vezető), mondván (s megállapításai nekünk is rémületesen ismerős hangfekvésben szólnak) például: "mi, magyarok, jobban szeretjük az átsült húsokat", vagy: "nem baj, hogy piros az ételünk; akinek nem ízlik, egyen a francia mestereknél rózsaszín és véres húsokat".

Szerzőink irigylésre méltó nyugodtsággal, ám határozottan válaszolnak, végigveszik a kifogásokat, és megmutatják azok tarthatatlanságát, éppen a magyar hagyományokból (meg a fizikából!) következő abszurditásukat. Tehát például hogy ki mindenki és már mikor "véres húsozott" (vesepecsenye Blaha Lujza módra, és rögtön meg is adják a receptet) meg hogy a véres nem véres, hanem valójában, mint jól tudjuk, víztartalom, s ha az oda, oda a temérdek aromamolekula is. Gyönyörű írás. Látni egy konzervatív (megőrző), tágas, európai, magyar, befogadó, nagyvonalú szemléletet.

Két fölfogás (oh, de nem jobb meg bal!) küzdelme látszik itt, a kultúrának e speciális ínyes szegletén, a hagyomány mint alibi, elzárkózás, görcs és félelem, mint "nyomják Krahácsot", mint ostromlott vár, mint gőg és nagyképűség és tudatlanság és sértettség, mint rizsa és levegőbe beszélés versus a hagyomány mint gazdagság, mint a jelen szükségszerű föltétele, mint lehetőség, mint tágas, napfényes rét, mint magabiztosság és tudásszomj, mint értelmes beszéd és tárgyszerűség.

Istenem, be szép is lenne egy ún. polgári, nemzeti, konzervatív napilap ezen gasztronómiarovat szellemiségével! Most nem egészen (egészen nem) ez a helyzet."


És akkor vedd az alábbi útmutatást:

"Az eredeti recept:

Dagasztás nélküli kenyér / No-knead bread

Egy nagy tálban 3 csésze lisztet 1 és 1/4 tk sóval és 1/4 tk szárított élesztővel elkeverünk.
1,5 csésze vizet öntünk hozzá és elkeverjük csak úgy kézzel, nem dagasztjuk!
Letakavarva 12-19 órát szobahőmérsékleten állni hagyjuk.

Következő nap a tésztát egy erősen lisztezett felületre borítjuk és a 4 szélét egymásra hajtjuk.
Megszórjuk búzakorpával és egy szintén búzakorpával megszórt konyharuhára fordítjuk /alul a hajtogatott rész/.
2 órát pihentetjük, majd egy felforrósított vaslábosba fordítjuk és befedjük, 260 fokra előmelegített sütőbe tesszük.
30 percig sütjük lefedve, majd 20 perc fedetlenül.

Fontos a forró sütő és a forró edény. Vaslábos helyett mi jénaiban sütöttük. A korpa helyett sima liszttel szórtuk és nem ruhán, hanem egy műanyaglapon pihentettük ruhával letakarva. És nem porélesztővel, hanem simával, kb 4 mm-rel csináltuk.
Nem kell megijedni, a tészta nagyon híg, talán egy kicsi vízzel mehet bele kevesebb.

Kép
Kép

Van egy videó róla, érdemes megnézni. Nem tudok közvetlen linket betenni, ez a New York Times videós részlegére visz, ott van egy kereső, oda írd be, hogy no-knead
http://video.on.nytimes.com/ifr_main.js ... 9333937197
"

Élesztő helyett a haladóbbak már kovászt is alkalmazhatnak...

Alternativ megoldások:

http://peho.typepad.com/chili_und_ciaba ... tchen.html

A bátor, elszánt szívű kezdőket egyenes út viszi tovább az addiktológiára.

Alternatív recept-mod-ok:

- Gázsütőben is teljesen jól süthető. (Max. közeli fokozat.) Nem kell megijedni az olyan konkrét számoktól, hogy 260 fokcelziusz.

- A tészta összeállításánál a víz végét óvatosan, apránként érdemes adagolni: nem feltétlenül kell az összes víz, amit a recept előír - lisztje is válogatja. A normál, kenyeres verzióhoz annyi viz kell, amennyit éppen felvesz a tészta, hogy eltűnjenek a száraz területek belőle. Nem jó, ha már az összeállításkor túl vizesre hígul, mert a hosszú kelesztés is csak tovább puhítja, lazítja - és a túl folyós tésztával kényelmetlenebb bánni, amikor bánni kell vele.

- Lisztek: teljes kiőrlésű rozs, búza - fehér rozs, búza (BL55, BL80, BL112 - utóbbi 2 kimondottan kenyérliszt)...nem érdemes előre mixelt, adalékolt, megnyerő csomagolású speciális (kenyérsütő géphez kitalált) kenyérliszt-keverékekre meggondolatlanul rábukni...

- Tökmagot, lenmagot, pirított szotyit (hántolva - értelemszerűen :]) lehet beleszórni a tészta-kiindulásba; ha meg van formázva a kenyér, és már a sütőedényben vár a befejezésre, akkor még pl. zabpehellyel megszórható a teteje, hogy szebb legyen. De nem kell túlzásba vinni. Az olyan gyerekek, akiket nem csecsszopó koruk óta szoktatnak a magos barna kenyerek látványához, általában idegenkedni szoktak a magoktól - ha kenyérben látják azokat.

- Mikor van kész (feltéve, hogy még nem szénfekete)? Az ember beleszúr egy villát, és ha már nem ragad rá durván a tészta, akkor el lehet gondolkodni rajta, hogy kész...

- Ha kész, és lezárjuk a sütőt, akkor vegyük ki a kenyeret az edényből, és tegyük vissza a lezárt-bezárt sütőbe...ott hagyjuk kihűlni. Ettől a manővertől ropogósabb lesz a héja - ha óvatlanul melegen akarjuk elcsomagolni, akkor felpuhul a kültakaró, és elb.szódik.

- Pl. több konyharuha-rétegbe érdemes eltenni (ha éppen per pillanat nincs kéznél gyolcs és cserépedény), ekkor akár majd' egy hétig is élvezhető marad - nem tud annyit szikkadni, hogy fegyverré válhasson.

Vegyétek, és egyétek...
...ez egy ragály.
Ez a csillagromboló mindenkit sz-e-r-e-t... (Krzystof Aaron Hasselhoff)
...kivéve a csillagokat... (David Marcellus Hasselhoff)
BUTTON_POST_REPLY