A boksz egy agresszív támadó harcforma, és ehhez a bokszolónak nagy mennyiségű fizikális és szellemi állóképességgel kell rendelkeznie. A professzionális bokszban egyéni edzésprogramot állít össze a sportoló edzője: Figyelembe véve a fizikális aktivitás mennyiségére és sűrűségére, az adott bokszoló küzdő stílusára, a rá jellemző leghatékonyabb ütéseire és mozgás formáira. Mint látni fogjuk, vannak alap gyakorlatok és ezek sémái, de általános szabály nem létezik a tréningekre nézve, mert az egyik bokszolónak hasznos tréning tönkreteheti egy másikat, vagy őt éppen valami másban kell fejleszteni. Nézzük, hogyan készült fel a mérkőzésre a veretlen, legendásan kitartó harci gép, a nehézsúlyú világbajnok Rocky Marciano.
Embed from Getty Images
Nehézsúlyú világbajnok: 1952-1955, Rekordja: 49 győzelem (43 kiütéssel) 0 vereség
Charley Goldman, Marciano edzője, a kísérletezés közben óvatos volt Marcianóval, nehogy túllőjön a célon. Az edzés részeként Goldman hitt abban, hogy meg kell őrizni a bunyós természetes stílusát...és ellenállt a kísértésnek, hogy megpróbálja átformálni őt. Goldman rendíthetetlenül ragaszkodott ehhez az elvhez a Marcianóval való munkája során. Ahogy a sajtónak nyilatkozta 1949 elején: - Természetesen fel kell csiszolnunk őt, de nem fogom megváltoztatni alapvetően a stílusát. Vagy megvan benne, vagy nincs. Hamarosan kiderül. Majd meglátjuk. Megtanítjuk neki azokat a trükköket, amiket nem tud. . . . adunk neki egy nehézsúlyú ütést. Időbe telik, de ezeket megtanítom neki. Aztán már csak rajta múlik.
Goldman természetesen finomított Marciano alapstílusán, és jelentősen megerősítette az alapjait. Kezdetben például Marciano nem tudta, hogyan kell megfelelően állni a ringben. Az a tény, hogy a lába túlságosan távol állt egymástól, mind támadásban, mind védekezésben ártott neki. Goldman megmérte Marciano testtartását, és megállapította, hogy a bal lába harminchat hüvelykkel volt előtte a jobb lábához képest. Hogy lerövidítse az állást, Goldman huszonnégy hüvelyknyi kötéllel összekötötte Marciano bokáját. Eleinte Marciano időnként elesett sparringolás közben, de végül alkalmazkodott. A láb tartása lerövidült és javult.
Goldman más módon is javított Marciano védekezésén. Megtanította, hogyan védekezzen, hogy blokkolja az ütéseket, kicsússzon az ütések alól, bizonyos ütéseknél gördüljön, a vállát görnyedten tartsa, hogy megvédje magát, amikor támad. Ugyanilyen fontos, hogy Goldman meggyőzte Marcianót, hogy kevesebbet küzdjön "állóharcosként", hanem inkább guggolva, alacsonyan tartott fejjel és magasra emelt kézzel, így támadva az ellenfelét, kevésbé jelentve célpontot. Ahogy Angelo Dundee emlékezett: - Charley mindig azt mondta nekem: - Ha egy alacsony fickót kapsz, csinálj belőle még alacsonyabbat. Ha magas fickót kapsz, hagyd, hogy magasan álljon. Ez a tanításom része. Emlékezni fogok rá amíg élek, mert ez egy jó barométer. Ha van egy egy ilyen alacsony srác, hagynod kell, hogy a többiek elérjék. Hogyan tudta Goldman Marciano-t még kisebbé tenni? A lábakat, a térdeket rogyasztatta, guggoltatta, hajoltatta - mondta Dundee.
Embed from Getty Images
Pályafutása első éveiben Marcianónak is komoly munkára volt szüksége a bal kezével. - Észrevehetjük, hogy ő egykezes bunyós, szinte teljes mértékben a jobb kezére támaszkodik. - mondta akkor Goldman. - De kell, hogy legyen egy bal kéz, mert azzal kell bokszolni. Ez az, amin dolgozni fogunk vele.
A balkezes ütés és a balhorog kifejlesztése a Goldman-Marciano fejlesztési programjának központi elemévé vált. Az edzőteremben Goldman Marciano jobb kezét a teste mögé kötötte, hogy jobban hozzászokjon a bal keze használatához. Lassan, de biztosan Marciano elkezdte fejleszteni a bal kezét. A jobb kezével soha nem volt semmi probléma. Marciano egy széles jobbkezest mutatott, ami halálos volt. Emberei "Suzie Q"-nak becézték az ütést. Goldman jóváhagyta és nem próbálta meg kiiktatni Marciano arzenáljából.
Elképesztő ereje ellenére Marciano nem igazán tudta, hogyan kell ütni. Goldman megtanította neki, hogyan gyorsítsa fel a karjait és hogyan dobjon több ütést. Arra is megtanította Marcianót, hogyan kell egyenesebben ütni. Végül megtanította neki hogyan kell testütéseket mérni. - Meg kell érteniük, hogy amikor elvittem őt, nem tudta, hogy mi az a testütés - mondta később Goldman. - Az első tíz meccsen, amit csináltam vele, egyetlen egyet sem ütött - és úgy értem, hogy egyetlen egyet sem. Ezért felfogadtam egy edzőpartnert Rockynak, és hetekig tartott, hogy egyszer sem üthetett fejre.
Marciano mindezeket a leckéket lassan tanulta meg. Ahogy Goldman elmagyarázta: - Lassan tanítom, mert azt akarom, hogy természetesnek érezze magát. Számtalanszor Goldman megállt, és megkérdezte Marcianótól: - Természetesnek érzed? Vagy, tudsz onnan ütni?
Embed from Getty Images
Goldman lelkiismeretesen vigyázott arra, hogy ne tegye tönkre azt, amit ő a bunyós legfontosabb erősségének látott: a testsúly áthelyezés.
Kezdettől fogva meg volt az előnye, és amikor egy ilyen fickót tanítasz, mint ő, lassan kell haladnod, mert lehet, hogy megváltoztatod az állását, vagy...ahogyan mozog, és ezzel elrontod az ütéseit. Ezt megerősíti az író Jimmy Breslin is: - Látták, hogy a srác ügyetlen volt, mindenhova odatette a lábát, de aztán Goldman azt mondta: - De nem tehetünk vele semmit - bármit, ami megzavarná az erőáttételt. Ezt már az elejétől fogva tudta - ne nyúljatok ehhez a kibaszott...hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy mi történik vele. Nézd az ütést! Megőrültél? Ne akarj megjavítani valamit, ami nem ment tönkre.
Összességében Goldman azt alkalmazta, amit Lou Duva "a régi tipusú edzésmódszernek" nevez, használta Marciano tanítására. Néhány innovatív technikát is alkalmazott. Dundee emlékszik például arra, hogy Goldmannak volt egy gyakorlata, amit használt és Rockyval csináltatott. Guggoló helyzetből engedte, mint egy baseball elkapót, hogy feljöjjön és üssön, miközben feljön - ami nagyon nehéz. Ezt te magad is kipróbálhatod, anélkül, hogy bármit is eltalálnál, és ez egy stresszhelyzet.
Rocky erős volt, ebből merítette az erejét. Fokozatosan minden lecke kezdett beérni, nem csak az ügyesség miatt, hanem a tanuló buzgalmának is köszönhetően.
- Soha senki nem volt még ennyire lelkes a tanulásért - dicsérte később Goldman.
A szakértők sok mindenben nem értenek egyet Rocky Marcianóval kapcsolatban, de egy dologban úgy tűnik mindannyian egyetértenek, és az az, hogy ő volt minden idők legjobban kondicionált nehézsúlyú bajnoka.
Az ökölvívás egy fárasztó sport, és ahhoz, hogy a bokszoló a későbbi menetekig eljusson, jól kondicionált állapotban kell lennie. Amikor az első gong megszólal, utána három perccel később megkapja az első pihenőt, majd ezt egy újabb váltakozó erőkifejtési ciklus követi. Annak a végén jön az az újabb értékes 60 másodperc pihenés. Minden menettel a bokszoló egyre több energiát emészt fel. Sokukból hiányzik az állóképesség a hosszú mérkőzésekre, különösen a nehézsúlyúakból.
Marciano már korán megtanulta, hogy vannak hiányosságai, alacsonysága miatt az ütőtáv leküzdésében, és a természetes bokszkészségek hiánya miatt hátrányban volt, azonban volt ereje és bátorsága, és fergeteges mennyiségű kemény edzéssel növelte az állóképességét.
Rockyt az első amatőr mérkőzésén diszkvalifikálták Henry Lester ellen, amikor is teljesen kimerült. Akkoriban rossz ételeket evett, nem nagyon edzett, a tömeg kifütyülte és még az öccse Sonny is csalódott benne. De tanult valamit abból a mérkőzésből, mégpedig azt, hogy ha még egyszer a ringbe lép, sosem lesz rossz, felkészületlen állapotban. Ezt az ígéretét aztán a 49 profi mérkőzésén meg is tartotta.
Embed from Getty Images
Rettentő sokat futott, minden reggel 5-6 mérföldet, még akkor is amikor nem készült mérkőzésre. Egyetlen napot sem hagyott ki! Rocky sohasem akart fáradtabb lenni, mint az ellenfelei, ezért egy speciálisan a számára készült 300 font súlyú nehéz zsákon gyakorolt, ami jóval nehezebb volt, mint egy normál nehéz zsák, és így még jobban kellett ütnie. hogy megmozgathassa. Abból indult ki, hogy ha a 135 kilós zsákon fejleszti az ütőerejét, akkor egy 100-120 kilós ember megtörése sem lehet probléma. 30 évvel később, Marcianótól ellesve, Mike Tyson is egy ugyanilyen nehéz zsákon fejlesztette az ütőerejét. A különbség annyi volt, hogy míg Tyson 5, addig Rocky 8 évig edzett egy ilyen nehéz zsákon.
Embed from Getty Images
Egy alkalommal lemérték Marciano ütőerejét, mely szerint Marciano befejező KO ütése annyi energiát tartalmazott, amivel 1000 font, vagyis egy 455 kilós súlyt a levegőbe tudna emelni. Az ütése nem néz ki nagyon gyorsnak, azonban a felépítése (vastag csontozat, alkar, vastag és erős comb) és a technikája lehetővé tette számára, hogy az ütéseivel hatalmas erőt generáljon.
Rocky általában 5-6 mérföldet futott az év minden napján, majd amikor aláírták a mérkőzést, 9-10 mérföldre növelte a távolságot, és általában 12-15 mérföldre a mérkőzés előtti utolsó héten. Ráadásul szeretett még 5-10 mérföldet gyalogolni késő délután vagy este. Gyakran alkalmazott hegyi sprinteket, hogy teljes sebességgel felszaladt egy dombra, majd hátrafelé leszaladt az aljára, majd ezt tette újra és újra, hogy felépítse a lábizmait. Rocky a kondicionálási megszállottsága miatt edzett az év 365 napján, és ez olyan elhivatottságot és kitartást adott neki, hogy végig nyomás alatt tartva magas tempóban tudta végig küzdeni a mérkőzést. Átlagban egy jó nehézsúlyú 45-50-60 körüli ütésszámmal dolgozik az aktív menetek során, majd ez csökken, akár a felére amikor fárad. Marciano a 80-85 ütési tartományban dolgozott, de nem egyszer 100-nál is több ütést indított egy menetben. Ráadásul Marcianónak nem nagyon volt tapogatózó ütése, úgyhogy ezek nagy része erős ütés volt. A stílusát tekintve, telitalpon állt, és centiről centire, lépkedett, araszolt előre. A vezető, elől lévő keze folyamatosan járt, állandóan mozgott, de nem igazán ütésként, hanem távolság mérésre, zavarásra, elterelésre használta.
Biztos meg tudna sebezni, de inkább az ütései mennyiségére és a kitartására hívta fel a figyelmet Archie Moore a mérkőzésük után. – Olyan volt, mint egy kesztyűs bika.
Moore megjegyezte, hogy Marciano nem egyetlen ütéssel verte meg az ellenfelet, hanem a hatalmas mennyiségű kemény ütéseivel, amit bármilyen szögből dobott és az ellenfelet eltalálta.
Nincsenek pörgös kombinációi. Hátránya, hogy alacsony, mindössze 178 centi magas volt. Az edzője ezt a gyenge pontját úgy próbálta erősséggé alakítani, hogy arra utasította, hogy vegye fel a „bob and weave” harci pozíciót, ahol az állandó mozgásban maradás a legfontosabb. Ez a technika magába foglalja folyamatos elhajlást, hajolgatást, körelhajlást, ami Marciano alacsony méretével kombinálva egyfajta alacsony guggolásba ment át, ezzel még alacsonyabbá téve, megnehezítve az ellenfélnek, hogy tisztán eltalálják. A védekezése ezért megtévesztő. Állandóan lefelé tartva a fejét, a középvonaltól a törzse le és kifelé hajlik, összehúzva magát és így lépeget előre, lopva a távolságot, folyamatosan oldalra hajolgatva, ami nehezen üthetővé teszi.
A teremben a fedeleslabdát a hosszabb pörgetések helyett inkább egyes ütésekkel, horgokkal repesztette meg, hogy javítsa az ütései pontosságát.
Axióma a bokszban, hogy egy slugger stílusú verekedő hamarabb elfárad, mint egy boxer stílusú küzdő, de Marciano egy kirívó kivétel e szabály alól.
Marciano az állóképességének és az ütőerejének növelése érdekében egy úszómedencében nyakig érő vízben több száz ütést dobott a víz alatt. Fekvőtámaszokat és felüléseket, valamint számtalan medicinlabda gyakorlatot végzett.
Kritikusai azt állították, hogy túl lassú és ügyetlen verekedő, aki nem jártas a mestersége finomabb pontjaiban, azonban Marciano puszta állóképessége és az elsöprő győzni akarása több mint kompenzálta a bokszolói hiányosságait. Marciano minden nap szívesen edzett a küzdelemre, és a legtöbb nehézsúlyúval ellentétben néha hónapokkal korábban megkezdte az edzőtábort. Még Joe Frazier, az egykori bajnok, aki szintén büszke volt a fittségére és edzési moráljára, közel sem edzett olyan odaadással, mint Marciano. Rocky három-négy hónapig is hajlandó volt elzárkózni a világtól, beleértve a családját is. Ennyi ideig tartott az edzőtábora. Ennek az időszaknak a fárasztó fizikális megpróbáltatásait, és a diéta, súly, izomtónus iránti rögeszmés foglalkozása mellett Marciano egy dologra koncentrált: a közelgő küzdelemre. Amikor zsákolt, maga előtt, amikor kocogott, maga mellett látta a leendő ellenfelét.
Mielőtt ment volna a világbajnoki címért pl. Joe Louis ellen 10 menetre 110 menet sparringgal készült, míg Walcott ellen már a világbajnokságért 15-re készülve, de egy sérülés miatt 4 hetet csúszott a meccs, ott 225 menetet edzőkesztyűzött.
Embed from Getty Images
Az edzőtáborban esténként, Rocky, Allie (Colombo, Rocky gyerekkori barátja és csapatának tagja), Nicky Sylvester pingpongozott, kártyázott és a táborban beszélgettek pihenésképp. A szakács nagy ritkán előkészítette a steak-et, és Rocky megrágta a darabokat, de nem nyelte le, hanem a tányérjára tette a pépet. (Ez nem volt ritka akkoriban, hogy nem ették meg a húst, csak megrágták, ugyanis semmi pluszt nem akart bevinni a szervezetébe, hogy a mérkőzésre minél szálkásabb legyen, de ugyanakkor ez csökkenti is a megerőltető koplalás érzetet) Normál testsúlya, észrevehető zsír nélkül, 205 font (93 kg) volt, és gondoskodott arról, hogy soha ne hízzon ennél többet a küzdelmek között. Közben gyümölcslevet iszogatott. Minden este elfogyasztott egy nagy fejes salátát, egy minstrone nevezetű olasz bőség levest, egy pohár kevert sárgarépa és zellerlét, és néha sült burgonyát. De soha nem használt borsot, és a felkészülés alkalmával nem evett sült ételt. Az esti étkezés volt a nap egyetlen nagy étkezése, ami mindig iszonyatos volt, de arra kényszerítette magát, hogy lassan egyen és újra és újra rágja az ételt. Látható, hogy Rocky sosem a Burger Kingből készült, ez egy puritán és kemény módszer, de mire véget ért a tábor, Rocky sovány volt és kemény. Rendkívül kemény diétát tartott. Szinte a túledzettség határáig ment. Az egészséges táplálkozás mellett, minden este ugyanabban az időben (este 9.30-kor) feküdt le. Colombo szorosan figyelemmel követte, hogy mit és mennyit evett. Marciano teljesen kerülte az éjszakai életet. A felkészülés ideje alatt pedig olyan életet élt, mint egy szerzetes.
Steve Acunto bokszedző, aki a bokszban nőtt fel a sportág aranykorában, volt profi bokszoló, majd mérkőzésszervező és bíró is, és aki számos bokszoktató filmet készített pl. Marcianóval, Muhammad Alival, Willie Pepel vagy Roy Jones Jr.-al, így emlékezett Rockyról: - Senki sem dolgozott keményebben Rockynál. Amikor egy mérkőzésre készült, Rocky Marciano minden reggel nyolc-tíz mérföldet futott. Ez nagyban különbözött a legtöbb bokszolótól, akik reggelente három-hat mérföldes futással próbálták növelni az állóképességüket, attól függően, hogy hány menetet kell megvívniuk a közelgő mérkőzésen. Rocky Marciano rövid, de vastag lábakkal rendelkezett, amelyek segítettek neki abban, hogy elérje azt a testsúly áthelyezést, amely a jobb kézzel leadott ütéseit olyan pusztítóvá tette. Szó szerint meg tudta bénítani az ellenfelet, amikor eltalálta. Mindössze 185 fontot nyomott, és elképesztő volt, milyen keményen ütött. Nem volt kiemelkedően magas, de ez a javára vált, mert elsajátította a testsúly áthelyezés használatát. A Brockton Blockbusterrel szembenézni a ringben olyan volt, mintha egy emberi romboló golyóval kellett volna megküzdeni. Szinte lehetetlen volt megragadni. Ha közel merészeltél menni hozzá, akkor a karodat ütötte, és olyan fájdalmat okozott, hogy azt nem tudtad aztán felemelni. Senki sem tudta legyőzni. Mindig olyan jó formában volt, hogy a mérkőzés azon szakaszában, amikor a bokszolók túlnyomó többsége elgyengül, Rocky ugyanolyan energikusnak tűnt, mint a legelején. Az egyetlen összetevő, ami Rocky Marcianót megkülönböztette a többi bajnoktól, az volt, hogy úgy tűnt, képes volt figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy megütötték, még akkor is, ha esetleg kegyetlen ütéseket kapott. Amikor az orra szinte lógott az arcán, és a többi alkalommal is amikor véres volt, Rocky soha nem mutatta jelét annak, hogy a verés hatással lett volna rá. Amint egy bokszoló jelét adja annak, hogy zavarja, hogy megütötték, a többi bokszoló úgy támad, mint a vérszagot érző cápák. Tudják, hogy a zsákmányukat megijesztették, és kétségbeesetté vált, és a kétségbeesett emberek ostoba dolgokat tesznek – emlékezett rá Acunto.
Rocky fejben is nagyon tudatosan készült az összecsapásaira. Alig lehet javítani azon, ahogy Marciano mentálisan is felkészült a küzdelemre. Azáltal, hogy a felkészülés közben elszigetelődött, megakadályozta az ellenfelét és másokat, hogy pszichésen kizökkentsék. Marciano figyelt a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatókra is. Kétséges, hogy Rocky részt vesz-e a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatókon, amelyeket manapság oly gyakran tartanak a nagy mérkőzések előtt, egyszerűen azért, mert soha nem akart az ellenfelének semmilyen lehetőséget adni, hogy pszichésen akár csak minimálisan is fölénybe kerüljön. A másik, ami nagyon jó volt Marciano felkészülési rutinjában, hogy folyamatosan vizualizációval lejátszotta a mérkőzést a fejében. Rocky a végtelenségig gyakorolta, amit meg kell tennie, hogy legyőzze az ellenfelét. Ezt mentálisan a vizualizáció segítségével, valamint fizikailag és technikailag a sparring partnereivel szemben. Tehát, amikor a tényleges helyzet (a mérkőzés) bekövetkezett, Marciano képes volt rá, hogy gondolkodjon és helyesen cselekedjen, mert lényegében korábban mindezt már átélte. Marciano jelenleg is az egyetlen veretlen nehézsúlyú világbajnok…és már veretlen is marad.
- Rocky ellenfelei mind jobban néztek ki nála, már ami a mozgást illeti, de aztán a végén rosszabbul néztek ki kiütve a földön fekve – értékelte az edzője, Charley Goldman.
2023. december 11. - Leibinger Gábor
