Az ökölvívók technikai felkészítése

Az ökölvívók technikai felkészítésének módjával és lehetőségeivel foglalkozik népszerű és hiánypótló cikksorozatunk következő része. Ebből megtudhatjuk, milyen a helyes alapállás, hogyan kell az egyes ütéseket kivitelezni, hogy működnek az egyes elmozgások, stb. Fokozottan kérünk azonban minden kedves olvasót, hogy a szakmai munkát csakis képzett edző segítségével végezze el, az itt megjelenő cikkeket senki ne kezdje el úgymond házilag a gyakorlatba ültetni. Kellemes olvasást kívánunk!


Az ökölvívók technikai felkészítése
 
Az ökölvívók felkészítése négy fő részből áll:
 
- fizikai felkészítés
- technikai felkészítés
- taktikai felkészítés
- pszichikai felkészítés
 
Ahogy például egy ácsnak is szüksége van szerszámokra, technikai tudásra és jó fizikai állapotra, úgy a bokszolóknak is szüksége van ugyanezekre a dolgokra. A bandázsolt kéz, a mozgó törzs és láb a szerszámai. Megfelelő technikai és fizikai felkészülés nélkül az előbbi dolgok semmit nem érnek.
 
Az ökölvívás technikája- mozgások rendszere, ütések indítása és fogadása. És minél racionálisabb, minél felkészültebb egy ökölvívó, annál nagyobb a lehetősége megnyernie a mérkőzését, lehetőleg a legkevesebb erő és energiaráfordítással. Természetesen egy győzelembe az egyéni képességek is beleszámítanak.
 
Az ökölvívásban a különböző technikák osztályozva, rendszerezve vannak. Tehát:
 
- alapállás
- elmozgások
- ütések
- védekezési formák
 
A technikai akcióknak négy fajtája van, és mindegyiknek különböző végrehajtási módjai.



A kéz bandázsolása
 
Az öklök és az ízületek sérülésének megelőzésére az ökölvívók bandázst használnak. A bandázsolásnak több módja is ismert és elfogadott. Ezekről a módozatokról az interneten lehet tájékozódni. A bandázst mindig úgy kell feltenni, hogy az semmiképpen ne csúszkáljon és tartsa az kézfejet. Ütéskor a legnagyobb veszélynek az ujjak, a kézközépcsontok és a hüvelykujjak ízületei vannak kitéve. Ezért lehetőség szerint az ujjakat egyenként bandázsoljuk.
 
Komoly jelentősége van a bandázs minőségének. A sportboltok tele vannak minőségileg gyenge utánzatokkal, amik legfeljebb külsőre hasonlítanak a minőségi bandázsra. Tulajdonképpen már a gyógyszertári egészségügyi fáslit is eredeti bandázsként árulják. A tapasztalatlan vásárló akár a teherhordásra gyártott gurtnit is megveszi bandázsnak. Hogy milyen is egy szabálykönyvekben elfogadott bandázs? Versenyszabályoknak megfelelő bandázs gézből vagy kreppből készül, ami legfeljebb öt méter hosszú és öt centiméter széles. A profik erős, úgynevezett sebészi gézt használnak, ami ragasztóanyaggal van ellátva, ennek segítségével a hüvelykujjakat is rögzíteni lehet úgy, hogy ütésnél ne mozduljon el, így az ujj kisebb veszélynek van kitéve. Ezek a bandázsok kellően rugalmasak, nem csúszkálnak viszont az ujjak néhány milliméteres mozgását nem gátolják. Ha a bandázs nem megfelelően rugalmas, akkor töri a kezet és nem enged megfelelő mozgásteret, ami csökkenti a visszaható erőt. Newton óta tudjuk, amekkora erővel találjuk el ellenfelünk bármely testrészét, az ugyanakkora erővel üti meg a  mi ütő kezünket.
A leukoplaszt használata a szabálykönyvek szerint nem megengedett. Edzéseken megengedett, sőt, az esetlegesen korábban sérült testrész védelmére ajánlott.
 
Alapállások
 
Az ökölvívók alapállása különböző lehet. Mindenki a stílusának megfelelő alapállásban érzi magát komfortosan.
 
A bokszoló legjobb alapállása az, ahonnan lehetőség szerint egyensúlyvesztés nélkül tudja indítani az ütéseit.
 
Ortodox alapállás - általában a jobbkezes bokszolókra jellemző: a bal oldalunkkal fordulunk az ellenfél felé, bal lábunk és bal kezünk van elöl.
Fordított alapállás – általában a balkezes öklözőkre jellemző: jobb oldalunkkal fordulunk az ellenfél felé, jobb lábunk és jobb kezünk van elöl.
Frontális alapállás – testsúly mindkét lábon, lábak kissé nagyobbak a vállszélességnél. Általában csak közelharcnál használatos alapállás típus.



3.2  Ábra: frontális alapállás
 
Attól függően,  választódik ki az alapállás, hogy az ökölvívó testsúlya melyik testrészre nehezedik. A sportoló testsúlya lehet a középpontban (   3.3 -3.6 ábrák), lehet a testsúly elöl, tehát az elülső lábon (3.7 -3.10 ábrák) vagy hátul, tehát a hátsó lábon. (3.11- 3.14 ábrák)
 
Az alapállásoknak különböző variációi vannak: nyitott lenti (3.6, 3.10, 3.14 ábrák), nyitott magas, (3.4, 3.8, 3.12 ábrák) zárt lenti (3.5, 3.9, 3.13 ábrák) és nyitott lenti (3.3, 3.7, 3.11 ábrák)


3.3.


3.4.


3.5.


3.6


3.7.


3.8.


3.9.


3.10.



3.11.


3.12.


3.13.





3.14.

A fent felsorolt alapállások variációknak a sajátosságai a bokszoló számára előnyt is adhat, de akár hátrányt is jelenthet.
 
Amennyiben a testsúly a középpontban van, akkor könnyedén áthelyezheti azt akár az elülső, akár a hátsó lábra, és mindkét pozícióból könnyedén vihet be ütést, tehát előrelépésből is és hátrálásból is, végrehajthat cselező mozgásokat, valamint az elhajlásos védekezést is egyszerűbb végrehajtani.
 
Az elülső lábra helyezett testsúly megkönnyíti az ütőtávba lépést, az ellenfél lefogását, valamint váratlanul nagyot ütni az elülső kézzel. Hátránya, hogy nehezebb hátulsó kézzel váratlanul ütniés rossz lépéshossz megválasztással ütőtávon belülre kerülhetünk.
 
A hátulsó lábra helyezett testsúly segít a gyors hátsó kezes ütés végrehajtásában, hátránya, hogy nehezebben tudunk ütőtávba lépni és nehezebben tudjuk tolással megakadályozni az ellenfél támadását.
 
James Jeffries az elsők között használta a zárt védekezést. Addig az ökölvívók félig leengedett kezekkel védekeztek. Az általa bevezetett stílus segítette hozzá, hogy világbajnoki címet szerezzen 1899-ben és azt a visszavonulásáig,1905-ig megőrizze. James Jeffries-t tartják az amerikai iskola megteremtőjének.




A nyitott védekezésű bokszolók szabadabban cselezhetnek a kezükkel, és bátrabban kontrázzák ellenfelüket. Az ilyen típusú versenyzők a védekezésükben a fő hangsúlyt az elhajlásokra helyezik, hiszen az így szabadon maradt kezükkel könnyebben lendülnek ellentámadásba. A nyitott védekezést csak a tapasztalt öklözők engedhetik meg maguknak, akik kellőképpen gyorsak, jól tartják az ütőtávot és lábon is jól mozognak.
 
Muhammad Ali is gyakran élt a nyitott védekezés előnyeivel. Mondhatjuk, hogy ő emelte művészi szintre a törzsből való elhajlásokat. Annyira érezte az ütőtávot, hogy megengedhette magának a leengedett vagy félig leengedett kezekkel való, az elhajlásokra alapozó védekezést még a kötelekhez szorítva is.



A leengedett kezű védekezés lehetővé teszi a váratlan közbeütéseket, hátránya, hogy egyébként védhető ütésbe is beleszaladhatunk.
 
Ezt a fajta védekezést alkalmazta Rocky Marciano, aki korának egyik legjobbja volt. Mindössze 178 cm magas volt, a súlya 83-84 kg, ezért szinte mindig magasabb ellenfelekkel mérkőzött. Ezeket a hátrányokat kompenzálta azzal, hogy az egyébként is rövid lábaival nem akart nyújtózkodni, hanem még lejjebb vitte a súlypontját és alulról indított bombaerős ütéseket, ami igen kellemetlen ellenféllé tette. Közeli és középtávoli ütőtávban mozgott, virtuózan hajolgatott az ütések elől. Először mindig az ellenfél testét kezdte megdolgozni nagy erejű ütésekkel és csak ez után támadta a fejet. (3.17 ábra)




Jól manőverezni, gyors sorozatokat ütni könnyebb zárt védekezésből. Általában a magasabb öklözők szeretik ezt a fajta védekezést, hiszen a hosszabb lábaiknak köszönhetően gyorsabban tudnak ütőtávba lépni. Ezt a stílust az 1978-as bajnok Leon Spinks részesítette előnyben.

ELMOZGÁSOK
 
Az ökölvívásban komoly szerepe van az ellenfél elöli elmozgásoknak. Sok edző a boksz tanítása közben elsődleges fontosságúnak tartja, hogy tanítványa lábon magabiztosan mozogjon a ringben. Ennek is meg van a logikája: hiába rendelkezik valaki nagy ütőerővel, ha a ringben nem találja az ellenfelet.
Ha a bokszoló elsajátítja az elmozgások, leforgások tudományát, ezzel jelentősen megnöveli a taktikai arzenálját.
 
Muhammad Ali videóinak elemzésekor az embernek az az érzése támad, hogy szinte egyszerre több helyen is jelen van a ringben. Ali igazi, „könnyűlábú” bokszoló volt észt ezt mind támadásban, mind védekezésben maximálisan ki is használta. Ráadásul Ali „röpködését” figyelve, nehéz volt rájönni, hogy mi is a következő lépése. Aztán téged is meglep, hogy olyat húz a ringben, amire a legkevésbé számítottál. Ali a félelmetesen jó lábmunkájának köszönhetően szinte lehetetlen szögekből és helyzetekből képes volt ütést indítani mind testre, mind fejre.
 
Lennox Lewis szintén figyelemreméltó lábmunkával rendelkezett. )Az mindenképpen tanítani való, ahogy ő a sarkokból leforgott és azonnal tudott ebből támadást indítani. 1997-ben a lengyel Golota próbált ütészáport indítani a sarokban álló Lewis-ra, de ő egy könnyed mozdulattal megkerülte a lengyelt, aki meglepődve tapasztalta, hogy ő került a ring sarkába. Lewis megszórta és ki is ütötte Golotát.
 
Ugyanezt a trükköt megcsinálta David Tua ellen is. Tua sorozni készült a sarokban lévő Lewis-t, aki kifordult és Tua szépen megsorozta a ringköteleket.
 
Elugrással a legritkább esetben védekezik a bokszoló, hiszen az ugrás utáni pillanatban a lába nem érintkezik a talajjal. Ezért az ellépés,  és a sasszé a legjobb védekezési mód, mivel így oldalra és hátra is könnyedén tudunk lépni, sőt, akár előre is, hogy szorult helyzetben be tudjunk lépni ütőtávon belülre.
 
A láb mozgáskoordinációjának fejlesztéséhez az edzéseken használjunk ugrálókötelet, de a hátrafelé futás is segíti a koordinációt. Dobálhatjuk teniszlabdával az öklözőnket, akinek mind lábbal, mind törzsmozgással kell kikerülnie a dobásainkat. 

ÜTÉSEK
 
A boksz lényege az ütés. Az ütést egyenes vonalú vagy görbe vonalú mozgással tudjuk célba juttatni. A szakmáját jól megtanuló bokszoló, minden ütésfajtát tökéletesen elsajátít! És ezek mellett  egy-két ütésfajtát az átlagnál jobban tud és alkalmaz.
 
Az ütés tökéletessége a következőktől függ_
 
Pontosság.
 
Mindenekelőtt az ütésnek pontosnak kell lennie. A pontatlan ütés ugyanannyi energiát vesz el a szervezetünktől, mint a pontos! A pontatlan ütésekkel csak magunkat fárasztjuk. A jó pillanatban, pontosan célba érő ütés ugyanúgy tudja padlóra küldeni az ellenfelet, mint egy véletlenül betaláló „parasztlengő”.
Joe Louis, Muhammad Ali és Myke Tyson mérnöki pontossággal tudták eltalálni ellenfelük állát vagy a test bármely másik, úgynevezett kiütési pontját.
 
Ütésgyorsaság.
 
Minél gyorsabb egy ütés, annál nehezebb ellene védekezni. Az ütés gyorsasága függ:
 
-        a kezdősebességtől. Minél nagyobb a kezdősebesség, annál gyorsabban ér célba az ököl.
-        Az ütés távolságától. Minél rövidebb utat kell megtenni az ökölnek, annál hamarabb ér célba.
-        Az ököl és a cél érintkezésének idejétől. Minél rövidebb ez az erő, annál erősebb az ütés. Mérések szerint Floyd Mayweather ütésének az érintkezési ideje 14-18 milliszekundum. A kutatások szerint a 30 milliszekundum feletti érintési idő már lökésnek számít.
 
Kiemelkedő ütésgyorsasággal rendelkezett Floyd Patterson, Muhammad Ali, Lennox Lewis. A közelmúltból, Zab Judah, Floyd Mayweather, Oscar de La Hoya, Roy Jones Jr.
Rocky Marciano az alacsony testmagassága miatt kénytelen volt közelről bokszolni. Õ volt az első, aki az ütésgyorsaságát és az ütőerejét víz alatti ütőedzésekkel növelte. Minden nap két órát gyakorolt nyakig vízben állva, így nagy gyorsaságra tett szert.
 
A közeli ütései Mike Tysonnak is szinte szemmel követhetetlenek voltak.
 
Ütőerő.
 
Minél nagyobb az ütőerő, annál komolyabb védekezésre kényszeríti az ellenfelet. Az ütőerő függ:
 
-        az ütés gyorsaságától. Minél gyorsabb, annál erősebb az ütés.
-        A bokszoló súlyától. Minél nagyobb a testtömeg, annál nagyobb az ütőtömeg (vállizmok, karizmok, ) annál nagyobb az ütőerő.
-        Az ütés kivitelezésétől. Az ütés akkor tökéletes, ha a lábak indító energiája a csípőn keresztül átadódik az ütőkéznek.
 
A legnagyobb ütőerővel Ernie Shavers rendelkezett. Hasonló ütőerővel rendelkezett David Tua is. Mégis, egyikük sem tudott a nehézsúly trónjára lépni. Ez arról tanúskodik, hogy a bokszban az ütőerő nem minden.
 
A ringbe csak szabályosan bandázsolt kézzel, bokszkesztyűben lehet mérkőzni. Az ütések során a kéz különböző erejű kölcsönhatásoknak van kitéve, tehát ügyelni kell a helyes ököltartásra. Ha nem helyesen tarjuk az öklöket, az akár komoly sérülésekhez is vezethet! A következőképpen szorítjuk helyen ökölbe a kezünket:
-        az ujjakat a tenyérbe szorítjuk, a hüvelykujjunkat pedig a középső ujj második ujjpercéhez szorítjuk.(3.24 ábra)



Ütőfelületként az ökölbe szorított kéz szolgál. (3.25 ábra)
Az ököl helyzete a céllal való találkozáskor különféle lehet:
-        vízszintes (3.25/a ábra)
-        függőleges (3.25/b és c ábra)
-        függőleges elfordított (3.25/d ábra)
-        függőleges kifelé fordított (3.25 e ábra)




Ütésfajták
 
Az ütés irányától függően, megkülönböztetünk egyenes ütést, horog ütést és felütést.
Ha ellátogattok néhány bokszterembe, azt figyelhetitek meg, hogy egy-egy ütésfajtát akár máshogy is taníthatnak az edzők, mint ahogy te azt először láttad. Ez hogy lehet? A látottak közül melyik a helyes kivitelezési mód? A válasz egyszerű. Minden ütésfajta kivitelezésének több módja van. Az ütések kivitelezése különbözik mind az ütésszámtól, mind a testrésztől, ahová az adott ütést/ütéseket el akarjuk helyezni. A bokszban négy alapütést különböztetünk meg:
 
-        erős ütések. Ezek kivitelezésében egyformán vesznek részt az izmok. Az ütés kinematikai lánca következetes: lentről felfelé haladó mozdulatsor. A cél távolságának megfelelően az ütést a legrövidebb úton hajtjuk végre.
-        Rövid ütések. Ezeknek az ütéseknek a kivitelezésekor az izmok nem egyforma erővel vesznek részt. Az ütés amplitúdója behatárolt. Ezeket az ütésfajtákat általában közelről vagy középtávolról hajtjuk végre.
-        Gyors ütések. Ezeknél az ütésfajtáknál a test izmai alig vesznek részt a mozdulatban, ezért az ütés maga gyors, de nem eléggé erős.
-        Hosszú ütések. Ezeknél az ütéseknél a test minden izma működésbe lép. Az ütés amplitúdója és röppályája hosszú, ezért az ütés erős, de veszít a gyorsaságából.
 
Az ütés kivitelezésének van néhány variációja:
 
-        A súlypont lehet a jobb, a bal vagy mindkét lábon egyformán az ütés indításának pillanatában.
-         Az ütést kivitelezhetjük súlypontáthelyezéssel egyik lábról a másikra.
-        Sorozatütéseknél a súlypontot mindig az ütés fajtájának a függvényében változtathatjuk.
-        Az ököltartás is ütésenként változhat.
 
Egyenes ütések.
 
Az egyenes ütések a leggyakoribbak. Ez az ütés kivitelezésének egyszerűségével és a pontosságával magyarázható.
Az egyenes ütéseket távolról és középtávolról indítjuk, segítségükkel sok taktikai feladatot tudunk végrehajtani.
 
Erős egyenes ütés.
 
Az ütés a láb előrelépésével kezdődik, a hátulsó lábbal kitámasztunk és a törzset belefordítjuk az ütésbe. (3.26 ábra)




A törzs mozgásával egy időben a térdeket behajlítjuk, és a váll izomzata is megkezdi a mozgást. A kéz ökölbe szorul és megkezdi röppályáját a cél felé. (3.27 ábra)




Az ütés végső fázisában az ütő kéz kiegyenesedik, a hátulsó kéz védi az állat és a bordákat, az állunkat a mellkas felé hajtjuk. A hasizomzat megfeszül. (3.28 ábra)




Az erős egyenes ütés komoly taktikai repertoárt tesz lehetővé. Általában az előkészítő ütéseket koronázzuk meg vele.
 
Csodálatosan erős egyenes ütéssel rendelkezett a félnehézsúlyú Georges Carpentier. A következőképpen hajtotta végre. Az elülső kezével elterelő ütéseket hajtott végre, majd a támaszkodó hátulsó lábával előre lépett és így egy kissé az ellenfél oldalától tudta indítani az ütést. Ezt az ütést nevezték abban az időben „Carpentier keringőjének”. 73-75 kilósan szinte mindig nála nagyobbakkal bokszolt de még így is mérkőzött a nehézsúlyú világbajnoki címért.
 
Az olyan gyorskezű bokszolók, mint Zab Judah vagy Kosztya Czju, előkészítés nélkül is gyakran célba találtak ezzel az ütésfajtával és gyakran ki is ütötték ellenfelüket. Czju egyébként egy ilyen egyenessel ütötte ki Judah-t. Muhammad Ali (3.29 ábra) egy ilyen ütéssel KO-zta a már elfáradt George Foremant. Viszont Foreman is remek puncher volt, emlékezhetünk, 45 évesen 1994-ben egy ilyen jobbegyenessel ütötte ki Michael Moorert.



A kontra punch mestere volt Evander Holyfield (3.30 ábra). 1990-ben egy hátralépésből indított jobbegyenessel ütötte ki James Douglast. 



Rövid egyenes ütés.
 
Közelről vagy középtávolról (3.31 ábra) indítjuk, általában fogadó vagy megelőző ütésként. Kilépés után a láb kiegyenesedik (3.31/b ábra), utána fordul a csípő, a medence és a váll (3.31/c ábra). A kéz nem nyúlik ki teljesen, az ütés ezért rövid (3.31/d ábra).
 
Ennek az ütésnek egyik remek kivitelezési módja, hogy könyékből, vállmozgás nélkül indítjuk. (3.32 ábra) Ha jól sikerül, komoly károkat tud okozni. 







A másik variáció, hogy az ütés indítása előtt az vállat előre mozdítjuk (3.33/a ábra), az ököl maximális gyorsasággal tart a cél irányába. (3.33/ b,c,d ábra)




Ezeket a rövid ütéseket általában megelőzési célzattal ütjük. Egyik variációjában a térdet behajlítjuk, a másikban nem. De mindkét mód eredményes tud lenni.
Arról nem beszélve, hogy nagyon sok mérkőzésszituációban használható.
 
Jack Dempsey előszeretettel alkalmazta ezt, fogadó testütésként és azonnal ütött rá egy nagyon erős bal horgot. Tehát Dempsey a fogadó ütéssel tulajdonképpen elő is készített a nagy bal horoghoz.
 
Joe Frazier (3.34 ábra) elterelésként ütötte a rövid egyenesét, hogy egy kis oldallépésből indíthassa a legendás csapott horgot, ami sok bokszolónak okozta a vesztét. 



Joe Frazier 1966-ban egy hajszálnyira volt a vereségtől az argentin Oscar Bonavena ellen. Az alacsony Frazier megszokta, hogy mindig magasabbak ellen bokszol, ezért mindig hamar az ellenfél közelébe akart férkőzni. Bonavena is alacsony és támadó szellemű öklöző volt. Frazier a 2. menetben kétszer is rálépett Bonavena rövid egyenesére és mindkétszer padlózott, csak a gong mentette meg a vereségtől. Végül pontozással Frazier győzött.
 
A rövid egyenesek nagy szerepet játszottak Larry Holmes Gerri Cooney elleni mérkőzésén. Utóbbi öt centivel magasabb és jó pár kilóval nehezebb volt. Hogy a méretkülönbséget eltüntesse, Holmes rövid egyenesekkel annyiszor talált, hogy Cooney edzője a 13. menetben feladta a mérkőzést. 

2016.06.10.
Csiga