Akiknek elege van Gennady Golovkin és Saul Alvarez végeláthatatlan szappanopera-felvezetéséből, azoknak találták ki a múlt hét végét. És a mostani hétvégét is. A Sergey Kovalev vs Andre Ward és a Vasyl Lomachenko vs Nicholas Walters párosítások olyan várva várt szupermeccsek, amelyeket a szorítóban is láthatunk. Most.
Vasyl Lomachenko azzal a hajmeresztő ötlettel robbant be a profi ökölvívás világába, hogy mindjárt az első összecsapásán világbajnokká szeretne válni. Bár az ukrán minden idők egyik legeredményesebb amatőr versenyzőjeként döntött a hivatásossá válás mellett, erre egyetlen szervezettől sem kapott lehetőséget. A WBO azonban Kovács István véleményét kikérve engedélyezte Lomachenkónak, hogy egy regionális címmérkőzéssel történő sikeres debütálást követően megcélozza a barna övet.
A korábbi kétszeres olimpiai bajnok a mexikói Jose Ramirezzel találkozott egy tíz menetesre kiírt összecsapáson, ám már a negyedikben lezárta azt egy brutális testütéssel. Orlando Salido ellen ugyan még alulmaradt egy szoros, szabálytalanságokkal tarkított küzdelemben, ám a harmadik mérkőzésén végül behúzta a bajnoki címet az amerikai Gary Russell Jr-ral szemben.
Ezután három címvédés következett az ukrán klasszis számára, amelyek során összesen harmincegy menetet töltött a ringben, és bajosan veszített el akár egyetlen egy etapot is ezekből. A promóteri hidegháborús helyzet végett azonban igazi szupermeccsekkel nem számolhatott Vasyl 126 fonton, így végül a divízióváltás mellett döntött.
Lomachenko idén júniusban mutakozott be nagypehelysúlyban, amikor négy sziporkázó menetet követően egy brutális balfelütés-jobbhorog kombinációval kiütötte a WBO szervezet címvédőjét, a puerto ricói Roman Martinezt.
Nicholas Walters a 2012-es év végén tüntette fel magát a pehelysúlyú mezőny top 10-es térképén, amikor begyűjtötte a megüresedett WBA reguláris címet a kolumbiai Daulis Prescott megállításával. A szervezet valódi bajnoka azonban ez időtájt még az indonéz ikon, a veretlen Chris John volt. A jamaicai Walters nem esett kétségbe, első címvédésén lebombázta Alberto Garzát négy felvonásban, majd a korábban több kategóriában is világelső Vic Darchinyannal találkozott. Nicholas végig kontroll alatt tartotta a meccset a mindig veszélyes Darchinyannal szemben, az ötödik körben pedig egy pusztító balhoroggal merevre ütötte a szebb napokat is látott örmény származású versenyzőt.
Ugyanezen a gálán szerezte meg a WBA szervezet szuperbajnoki övét Nonito Donaire. A felek címegyesítő összecsapása ezzel túl kézenfekvővé vált ahhoz, hogy ne jöjjön létre. A meccsen Walters egy korai megbicsaklást követően fizikai erejével beborította a pehelysúlyban már kicsinek számító filippínó klasszist, és a hatodik menetben egy brutális jobbhoroggal lezárta a meccset.
A jamaicai bunyós ezzel a győzelemmel vált teljes értékű világbajnokká. A regnálás azonban nem tartott soká. Nicholas az első címvédésén nem tudta hozni a kategória 126 fontos súlylimitjét, aminek a következtében már a mérlegelésen elbukta bajnoki címét. A meccset behúzta Miguel Marriaga ellen, ám a divízióváltás elkerülhetetlenné vált a számára.
Nagypehelysúlyú debütálásán Walters egy közönségbarát összecsapást vívott a kemény Jason Sosával szemben. A jamaicai kemény testütéseivel és hangsúlyosabb találataival kontrollálta a tíz felvonásból álló ütközetet, a három döntnök azonban egészen egyedi módon súlyozta a látottakat, így a hivatalos pontozás döntetlen eredményt hozott.
Walters tavaly decemberben találkozott Sosával, azóta nem vívott mérkőzést. A szombati Lomachenko elleni szuperderbijére így egy tizenegy hónapos inaktivitásból érkezik.
A veretlen Nicholas eddigi mérkőzésein bőségesen megélt az erejéből. Agresszív harcmodora, letaglózó ütőereje minden helyzetben érvényre juttatta őt. A jamaicai kihívó akkor a leghatékonyabb, ha képes az ellenfél felé gyalogolni, és középtávolból bombázni őt széles horgaival.
E sorok írója azonban mégsem gondolja, hogy Waltersnek az erőboksz hozhat sikert a szombati találkozón. Lomachenko komplexségének sava és borsa ugyanis a hiperintelligens lábmunka és mozgáskoordináció. Az ukrán egyetlen mozdulattal képes átváltani hatékony védekezésből sebészi pontosságú támadásba. A WBO bajnoka mindig megtalálja a módját annak, hogy miképp alkalmazkodjon ellenfele stílusához. Az ultraagresszív, masszív erejű Salidóval szemben apró lépésekkel kerülte el, hogy bajba kerüljön, Roman Martinezt legyalogolta, a thaiföldi Chonlatarn Piriyapinyóval pedig sokmozgásos taktikai összecsapást vívott az ukrán. Lomachenko továbbá keménységből is jelesre vizsgázott, amikor szüksége volt rá.
Amennyiben a kihívó kárt szeretne tenni a bajnokban, és a nagy ütésre hajt, nagyon könnyen egy görcsös teljesítménybe hajszolhatja magát, amelyben nem találja a távolságot, így esélye sincs vízfakasztó horgait érvényre juttatni. Vasyl kontrollálni fogja a felek mozgását kivételes ringintelligenciájával.
Waltersnek mindenképp maradéktalanul koncentráltan kell elkapnia a saját támadásainak ütemét, továbbá túl kell indítania a bajnokot. Ha Lomachenko a saját ütemében fog bunyózni, gond nélkül fogja lehozni a találkozót. Nicholas esélye abban rejlik, hogy merje okosan elengedni a kezeit. Magas munkatempóval, vagyis mennyiséggel kell fellépnie Vasyl minőségével szemben.
Izgalmas kérdés lesz, hogy melyik fél lesz fizikailag erősebb. Lomachenko a mérkőzés bizonyos szakaszaiban még a bulldózer Salidóval szemben is felvállalta a test-test elleni küzdelmet, ami egyértelműen mutatja, hogy 126 fonton erős ökölvívónak számított az ukrán. Walters épp az utolsó összecsapásán tapasztalta meg először, hogy milyen, amikor nem tud valakit ledominálni átütőerejével, ám még ennek ellenére is tisztán hozta le a meccset.
Szombaton egy izgalmas nagypehelysúlyú világbajnoki mérkőzést láthatunk. Egy újabb olyan párosítást, amelyet hosszú ideje ízlelgetünk, ám végre nem csak a képzeletünkben zajlódik. Hanem a szorítóban.
Köszönjük, Bob bácsi (és Top Rank)!
Hátborzongató ringintellegencia vagy hatékony agresszivitás? Elmozgás vagy munkatempó? Lomachenko vagy Walters?
