Jack Dempsey az 1919 és 1926 közötti nehézsúlyú világbajnok, a hivatalos feljegyzések szerint egész pályafutása során mindössze egyszer kapott ki kiütéssel.
Embed from Getty Images
Ezt a vereséget 1917. február 13-án szenvedte el a Utah állambeli Murrayben a veterán nehézsúlyú „Tűzoltó” Jim Flynn ellen, aki korábban már kétszer is mérkőzött a nehézsúlyú címért. (1906-ban KO vereség a 15. menetben Tommy Burns és 1912-ben diszkvalifikáció Jack Johnson ellen a 9. menetben) Azóta is, immár több mint 100 éve tartják magukat a pletykák, miszerint a Dempsey elleni küzdelem nem volt tiszta.
Abban az időben ez a mérkőzés egy halványulóban lévő korábbi nehézsúlyú kihívó (Flynn) és egy fiatal, még ismeretlen helyi nehézsúlyú (Dempsey) között zajlott. A mérkőzésről a Mississipitől keletre gyakorlatilag semmilyen újságban nem jelent meg az eredmény, a Chicago Tribune vagy a New York Times egy szót sem írt róla. Végül is ekkoriban Utah, Nevada és Colorado államokon kívül senki nem hallott Jack Dempseyről vagy a Dempsey-Jim Flynn mérkőzésröl.
Az évek során számos könyvet írtak Dempseyről, és sokféle változatot kínáltak arról, hogy mi történt ezen a történelmi találkozón. A Jack Dempseyről írt korai művek közül sok egymásnak ellentmondó információkat tartalmazott. Figyelembe kell venni, hogy az 1930-as évekig az újságok nem voltak elérhetők mikrofilmen, így komoly kutatásra nem került sor.
Milyen tények ismertek ezzel a küzdelemmel kapcsolatban? Az esemény időpontja és helyszíne vitathatatlan. Frank Armstrong volt a bíró. A promóter Fred Winsor volt, aki még ugyanabban az évben Dempsey menedzsere lett. Dempsey akkori menedzsere A.J. Auerbach, Billy Roche pedig Jim Flynn menedzsere volt.
Az átlagos szurkoló számára a boxrec is ellentmondó információkat adott meg. Korábban a Sandusky Star Journal-ra hivatkozva írták, hogy: Flynn a jobbjával lenyomta Dempsey fedezékét, majd bevitt egy balost az állára, amivel kiütötte. Dempsey 10 másodperccel a mérkőzés kezdete után a földre került, és húsz másodpercig a hátán maradt. Később a Salt Lake Telegram leírására hivatkozva, úgy írták le a kiütést, hogy Dempsey (szokásához híven) lehajolva, mindkét kesztyűje magasan az arca előtt, indult meg Flynn felé. A pueblói bunyós egy gyors lökést adott Dempsey fejének a saját jobbja felé, majd egy rövid jobbhorgot küldött Dempsey védelmén keresztül egyenesen az állára.
Erről a Pueblói Colorado Chieftain 1917. fenruár 14-i száma is beszámolt: A Salt Lake-i Jack Dempseyt 10 másodperc alatt kiütötték, miután a férfiak kezet fogtak. Flynn a jobbjával ellökte Dempsey fedezékét, és egy balkezest bevitt az állkapcsára. A Salt Lake-i férfi térdre rogyott és nem tudott időn belül felállni. 20 másodperc telt el Flynn győztesnek nyilvánítása után, mire Dempsey talpra állt.
Amikor annak idején Jack Dempsey-t kérdezték a küzdelemről, úgy tűnt, hogy egyetértett ezzel a beszámolóval. A március 16-i Oakland Tribune-ban Dempsey ezt azzal magyarázta, hogy amikor a mérkőzés kezdetén a ring közepére mentek, mindkét kesztyűjét kinyújtotta, hogy összeérintsék a kesztyűket, ahogy az lenni szokott, de Flynn kihasználva ezt a mozdulatot, egy jobbos lengő ütést vitt be az állkapcsára.
Embed from Getty Images
Ez ellentétes azzal, amit Dempsey három önéletrajzában publikált, ahol azt mondja, hogy többször is földre került, és a bátyja túl gyorsan megállíttatta a küzdelmet. Példa erre az 1960-ban Bob Considine-nal és Bill Siocummal közösen írt Dempsey By The Man Himself című önéletrajza, ahol Dempsey így nyilatkozik: - Flynn az első menet két percében kiütött engem. Ez ellentmond a Salt Lake-i újságok és távirati szolgálatok beszámolóinak, amelyek mind azt állítják, hogy Dempsey 10 másodperccel a mérkőzés kezdete után került földre.
Mindig is nagy volt a gyanakvás a mérkőzéssel kapcsolatban. Az első könyv amelyet Dempseyről írtak, Nat Fleischer 1929-es könyve volt, melynek címe: Jack Dempsey, Ökölország bálványa. Nat mindössze egyetlen mondatot írt a Flynn elleni mérkőzésról: „A következő évben (1917)…egy megkérdőjelezhető egy menetes kiütést szenvedett el Jim Flynn ellen”. Fleischer a mikrofilmek hiánya miatt nem férhetett hozzá az újságok beszámolóihoz, de tudott arról, hogy a bennfentesek azt beszélték, hogy ez egy megbundázott meccs volt.
Az 1933. szeptemberi Ring magazinban Harvey Bright szerző a Dempsey-Flynn találkozóról így írt: „A vég a legelső körben jött el.” Bright azonban nem árult el részleteket a találkozóról, csupán annyit mondott, hogy számos ring mellett ülő azt a véleményt képviselte, hogy ez egy újabb „olyan dolog” volt. Dempsey barátai mindig is ragaszkodtak ahhoz, hogy Jack, ott szándékosan veszített.
Figyelemre méltó, hogy Dempsey-t ezt követően befeketítették a környéken. Vess egy pillantást a rekordjára. Murray, Utah, ahol a mérkőzés történt, Salt Lake City egyik elővárosa. Bár Salt Lake 1910 és 1940 között nagy bokszváros volt, és bár Dempsey lényegében Utah-i, de Dempsey soha többé nem bokszolt ott.
A kutatás legbeszédesebb darabja a Chicago Tribune 1920-ban megjelent cikksorozatában található, amikor Dempsey nehézsúlyú bajnoki címének első évében volt. A Tribune 1920. február 15-től 1920. március 8-ig 23 cikkből álló sorozatot közölt. A cikk címe „Jack Dempsey élete és kalandjai” volt.
A sorozatot a következő szöveggel nyitották: "A Tribune megbízta Eye Witness-t, az ország egyik legtehetségesebb és legtapasztaltabb riporterét, hogy tudósítson Jack Dempsey karrierjéről egy sorozatban. "Tudd meg az igazat" volt az egyetlen utasítás a riporter számára. Ő nem sportújságíró, és kívülállóként, előítéletek nélkül közelítette meg a témát. Emberi képet írt a modern sportélet egyik legérdekesebb és leglátványosabb egyéniségéről. A sorozat naponta jelent meg a sportoldalakon.
A sorozat X. fejezete a "Harc Murray-ben" címet viselte, amely a cikk elején a címlapon szerepelt: "Dempsey pályafutásának egyetlen KO-ja” nyers kerettel. Az alcím így szólt: "Kellett a pénz, ezért bukott Flynnél".
A Chicago Tribune "szemtanúja" nyilvánvalóan a riporterek régi iskolájához tartozott, aki úgy érezte, hogy első kézből kell értesülnie a tényekről. A riporter három olyan férfit kérdezett meg, akik ott voltak azon a napon, 1917. február 13-án a Utah állambeli Murrayben. Ez a három férfi John Derks, a Salt Lake Tribune sportrovatának szerkesztője, Hardy Downing, Salt Lake City bokszmeccsek promótere, aki egy helyi edzőtermet is vezetett, és Al Auerbach, aki Jack Dempsey harmadik menedzsere volt.
Hardy Downing elmondta, hogy kapott egy fülest, miszerint a mérkőzés "furcsa lesz", és elment a Salt Lake-i seriff irodájába, mondván: - Ha ez a mérkőzés kamu lesz, az a botrány fájdalmas lesz és árt az egész itteni játéknak, úgyhogy szeretném, hogy ezt leállítsák. Downing, aki promóter volt a környéken, nem akarta, hogy egy megbundázott meccsre kerüljön sor, mert az ártana az üzletének. A seriff húzta az időt, és azt mondta, hogy nem tudják, hogy igazán mit tudnának tenni az ügyben.
Hardy leírta, hogy mit látott aznap este. - Flynn mindkét kezével legyintve jött ki, Jack pedig bebújt a fedezékébe - ez azt jelenti, hogy lehajtotta a fejét, és előre görnyedt - leejtette a balját az ütésre, és amikor leesett, a jobb kesztyűjét az arcához szorította, majd egy kicsit bukdácsolt. A „szemtanú” szerint Hardy az egész elbeszélése során nagyon részletes volt. Még az érintett összeget is megemlítette. Állítólag 500 dollár volt. Dempsey a bunyó után azt mondta Hardynak: - A Semmiért nem bokszolok érted, itt akarom magam kiegyenlíteni. Mindig is el kellett tartanom néhány embert, és valószínűleg olyan dolgokat tettem, amiket nem kellett volna, de amikor szükségem volt a pénzre, úgy gondoltam, hogy valahogy meg kell szereznem.
Al Auerbach, aki Dempsey menedzsere volt 1916 elejétől és Jack 1916 júliusi New York-i visszatérése után, ezt mondta: - Jacknek rengeteg eltartottja volt. Keményen edzett azok között a korai bunyók között, aztán talán 25 vagy 40 dollárt kapott, és másnap már le volt égve attól, hogy kifizette az anyja élelmiszer-számláját.
Auerbachot a következő 80 évben egyetlen Dempsey-ről szóló könyvben sem említették. - Most vegyük a Flynn-meccset és az összes bánatot, amit az okozott" - mondta Auerbach. - Ez egy szükséglet eredménye volt, én mondom neked. Persze a fiú soha nem látott 500 dollárt, mivel a család a legtöbbször tartozott.
Auerbach volt a Murrayben rendezett Flynn-Dempsey bunyó számlafizetője is. Felidézte a bunyó utáni beszélgetés idejét, amikor Dempsey azt mondta neki: - Megmondom neked Al, ha az életemet újra élhetném, soha többé nem tenném ezt.
John Derks is ott volt a mérkőzésen. - Az első menetben, valóban, a második ütésnél Flynn egy félelmetes ütést mért Dempsey állkapcsára,- de hozzátette, hogy - a küzdelem megrendezett volt, és megegyeztek, hogy gyorsan véget vetnek neki.
Így 1920 elején három jó hírű Salt Lake City-i férfi, akik mindannyian jelen voltak az 1917. február 13-i, Murray-beli, Utah államban rendezett mérkőzésen, amikor Jim Flynn legyőzte Jack Dempsey-t, azt állította, hogy a mérkőzés "megbundázott", "kamu" és "megrendezett" volt. A három férfi külön-külön azt is kijelentette a Chicago Tribune-nak, hogy Jack Dempsey 500 dollárért adta el a meccset.
A Tribune arról is beszámolt, hogy a Jim Flynn-Jack Dempsey nehézsúlyú mérkőzés utolsó előmérkőzése után a nézők visszatelepedtek a főmérkőzésre. Aztán elbizonytalanodtak, mert a fő esemény csak nem kezdődött. A szurkolók, akik 2 és 5 dollár közötti összeget fizettek a helyekért, 45 percig zajos türelmetlenséggel vártak. És most következett egy nagyon fontos állítás a Tribune jelentésében; egy olyan állítás, amely későbbi távlatból nézve sok fényt vet a mérkőzés körülményeire.
A késés - írta a Tribune -, mint később kiderült, a jegypénztár pénzügyi vitái miatt következett be. A 2 bokszmenedzser és a promóter zárt ajtók mögött vitatkozott. Miért okozott késedelmet (amikor a rajongók feldúltak!) egy titkos beszélgetés, amikor minden érintett jelen volt, hacsak nem azért, hogy a bunda néhány részletét akarták kitalálni? Ez nagyszerű közvetett bizonyíték. A harcban részt vevő három Salt Lake-i férfi vallomása alapján könnyű arra következtetni, hogy bundázás történt. Ez közvetett bizonyíték. A három Salt Lake-i férfi tanúvallomása fényében, akik ott voltak a meccsen, könnyű arra következtetni, hogy a bunda történt.
Embed from Getty Images
A Dempsey-Flynn mérkőzés promótere, mint már említettük, Fred Winsor volt. Winsor 1924-ben még mindig nehézsúlyúakat menedzselt. 1924. november 17-én Windsor a legújabb nehézsúlyú szenzációját, Tony Fuentét hozta össze a híres minnesotai, Fred Fultonnal, aki 1918-ban az első menetben kiütéses vereséget szenvedett Dempsey ellen, és így került Dempsey az 1919-es, Jess Willard elleni címmeccsére. Fuente és Fulton a kaliforniai Culver Cityben mérkőzött meg egymással. Fulton karrierje végső szakaszában volt, és nagyon vágyott egy kis pénzre. Fuente kevesebb mint egy perc alatt háromszor padlóra küldte Fultont, és egy nagyon kétes egy menetes kiütést ért el. A mérkőzésen 4000 szurkoló volt jelen, köztük a korábbi nehézsúlyú világbajnok Jim Jeffries. A szurkolók felálltak, és azt kiabálták: "Bunda! Bunda!... Kamu!
Fulton 35 másodperccel a nyitó gong után kamuból lement, mint később kiderült. A tömeg fellázadt és párnákat dobáltak a ringbe – közölte az Associated Press. Később azt állították, hogy Fulton plusz 7500 dollárt vett fel azért, hogy "lefeküdjön". A menedzsere elismerte a nyomozó bokszfelügyelőknek, hogy Fulton figyelmeztette a barátait, hogy ne fogadjanak rá.
Másnap, 1924. november 18-án Fred Fultont és menedzserét, Jack Reddyt letartóztatták. Fred Winsor és bunyósa, Tony Fuente "szökésben volt", és sehol sem találták őket. Nem sokkal később Winsort, Fuentét, Fultont és Reddyt kitiltották Kaliforniából.
Dempsey első felesége, Maxine Cates azt mondta mindenkinek, aki meghallgatta, ahogy Roger Khan Dempseyről szóló könyvében is szerepel, az igazság szerinte az volt, hogy Dempsey dobta a meccset. - Több pénzt ajánlottak neki, hogy veszítsen, mint hogy nyerjen, és ő elfogadta.
Jack Dempsey mindig is tagadta, hogy a meccset megbundázták volna. A Dempsey-ről írt könyvek többsége Dempsey saját szavaira alapozta a történtekre vonatkozó következtetéseket. Bizonyára Dempsey beszámolója eltért az akkori újságok beszámolóitól, valamint a szemtanúk beszámolóitól. Mindazok, akik kapcsolatban álltak Dempseyvel, és ott voltak azon az éjszakán, úgy vélik, hogy a Flynn-féle küzdelem hamis volt. Dempsey-nek, aki akkoriban egy ismeretlen harcos, éhes bunyós volt, megvoltak a szükséges indítékai ahhoz, hogy elfogadja a fizetséget a lefekvésért.
Dempsey valószínűleg azért nem ismerte be a bundázást, mert úgy gondolta, hogy a bundában való részvétel beismerése többet ártana a hírnevének, mint a vereség elfogadása. Tudomásul kell venni, hogy Dempsey élete nagy részében minden idők legnagyobb nehézsúlyú bajnokának tartották. Az 1950-es AP-szavazáson őt választották minden idők legnagyobb bunyósának. A Ring magazin 1962-es, 40 bokszszakértő körében végzett szavazásán Dempsey-t minden idők legnagyobb nehézsúlyú bokszolójának választották. Bokszolói hírnevének nem ártott a Flynn elleni vereség, és egyszerűen nem volt szükség arra, hogy beismerje, hogy eladta a meccset.
Sok könyvben, amelyet Jack Dempsey-ről írtak, ritkán mondták el az igazságot arról, hogy mi történt azon az éjszakán, 1917. február 13-án a Utah állambeli Murreyben.
A történethez hozzá tartozik, hogy 1 évvel később, 1918. február 14-én újra megmérkőztek, vélhetően már egy „rendes meccsen”, ahol Dempsey kiütötte „Fireman” Flynnt már az első menetben.
2023. november 27. - Leibinger Gábor
