Emlékezés Emanuel Stewardra

2012. október 25-én óriási veszteség érte a profi ökölvívó világot, hiszen elhunyt  a sportág egyik legendás edzője, a Kronk Gym megalapítója, számos nagy bajnok mentora, Emanuel Steward. A mesterről Thomas Gerbasi írt rövid, de rendkívül tartalmas megemlékezést, sok esetben Steward mondatainak, gondolatainak idézésével. Kedves Olvasóink ennek fordítását olvashatják a következőkben.




Az ökölvívó sportág, amelynek az igazi nagy tanítómesterei egyre inkább eltűnőben vannak, csütörtökön elveszítette az egyik igazi mesteredző-legendáját, Emanuel Stewardot, aki olyan bokszolókkal dolgozott együtt, mint Thomas Hearns, Evander Holyfield, Oscar De La Hoya, Julio Cesar Chavez, Lennox Lewis, Wladimir Klitschko, vagy Miguel Cotto. Emanuel Steward 68 évesen, hosszú betegség után hunyt el.

Testvére, Diane így erősítette meg a hírt: „Keményebben küzdött, mint Hagler és Hearns.”.

Betegsége miatt az elmúlt hónapokban nem tudta hangját és személyét adni az HBO közvetítéseihez, ahol igazi központi személyiséggé vált, és tanítványának, a nehézsúlyú világbajnok Wladimir Klitschkonak nélküle kell végigcsinálni a felkészülést a Mariusz Wach elleni találkozóra. Ez persze csak egy kis szelete annak, ami Nyugat-Virginia szülöttjét kötötte ahhoz a sportághoz, amit gyermekkora óta művelt, és aminek igazi szerelmese csak tinédzser korában lett, a városban, amivel később szinte eggyé vált: Detroitban.  

Steward eredetileg nem csupán a köteleken kívülről kívánta művelni ezt a sportágat. Kesztyűvel a kezén kívánt sikereket elérni, s éppen ezért indult el az 1962-es Nemzetközi Aranykesztyű Bajnokságon, 17 éves korában.

„Néztem, ahogy a különböző városok bajnokai mérkőznek egymással és egyből az első küzdelmet elveszítettem. Hét éves korom óta bokszoltam és soha nem veszítettem egy meccset sem.” – mesélte később.

Stewardot persze letaglózta az eredmény, visszatért az edzőterembe, és kétszer olyan keményen dolgozott. A következő évben ismét meghívást kapott, ekkor már nem bízta a véletlenre a dolgokat és végigverte a mezőnyt, megnyerte az 1963-as tornát, és megszerezte a bajnoki címet Detroitnak, 24 év alatt először.

Ez az amatőr cím jelentette Steward aktív ökölvívói pályafutásának megkoronázását, ezt követően elhelyezkedett a Detroiti Közszolgáltatási Vállalatnál, majd a ’70-es évek elején visszatért az edzőterembe, hogy trénerként dolgozzon tovább.

„A hozzáállásom soha nem változott. Nem hiszem, hogy jó edző, menedzser, bármi lehetek, ha nem a legjobbakkal versengek, és nem győzök ellenük. Én mindig a legjobbak ellen mutatott teljesítményük alapján ítélem meg az embereket.” – mesélte Steward.

A legjobbak ellen pedig nagyon jól muzsikáltak a tanítványai, 1980-ban meg is lett az első világbajnoka, mikor a könnyűsúlyú Hilmer Kenty kiütötte Ernesto Espanát és felült a WBA trónjára.

Ekkoriban nyílt meg Steward mára legendás műhelye, a Kronk Gym. A Kronkban nem volt felhajtás, fényképezkedés, vagy autogram vadászat, amikor egy-egy nagy bunyós ott tréningezett. Ebben az igazi régi vágású edzőteremben csak egyetlen dolgot lehetett csinálni, mégpedig melózni kőkeményen, és ha eljött az idő, akkor kesztyűzni, ami valójában nem is kesztyűzés volt, hanem valódi harc, a túlélésért.

„Itt senki ne várjon tiszteletet. Nálunk készült Ray Leonard is, az 1976-os Olimpiára, ugyanúgy bokszolt itt, mint a többi srác, majd később, mikor a Donny Lalonde elleni mérkőzésére készült is a Kronkban edzett, és tetszett neki, mivel ő is csak egy volt a bunyósok közül az edzőteremben. Neki is várnia kellett a sorára, hogy ringbe léphessen, ahogy a többieknek, de élvezte a helyzetet. A filozófiám egyik alapköve, amiben mindig is hittem, a kőkemény, igazi harcos sparring edzések. Nem hiszek a mezei kesztyűpartnerekben, nem is igazán kedvelem őket. Wladimir, mikor Chris Byrd ellen készült, az utolsó két hétben a cirkálósúlyú Jonathon Banksszel, és a középsúlyú Andy Lee-vel edzett. Andy is bokszolt a gálán, én pedig azt mondtam Wladimirnek: ’Figyelj, ő is felkészült akar lenni és téged akar kesztyűpartnernek!’. Ezért volt annyira gyors aztán Byrd ellen, hogy sokan alig akarták elhinni. A második menet után Wladimir közölte velem, hogy Byrd lassú. Visszakérdeztem, hogy komolyan mondja-e, erre azt válaszolta, hogy ’Hát Andy-hez képest abszolút!’. Mindig így csináltam. Mikor Tommy Hearnsszel Duran ellen készültünk, Mark Brelanddal, Mike McCallummal, Milton McCrory-val, és Frank Tate-tel kesztyűztettem. Igazi kőkemény sparring meccsek voltak ezek, minden áldott nap. És aztán eljött a mérkőzés, Duran pedig lassabbnak tűnt, mint Tommy. Ez az edzői sikerem egyik titka, szentül hiszek az igazi, harcos kesztyűs edzésekben. Úgy hiszem, a Kronk Gym leginkább erről híres.”. - mesélte Steward.

Ez volt Emanuel Steward névjegye a szakmában. Alapvetően támadó beállítottságú volt, a bunyósai pedig nem vártak a lehetőségekre, hanem megteremtették maguknak azokat a szorítóban. Elég megnézni Tommy Hearnst, Gerald McClellant, Naseem Hamedet például. A nagy meccsek mellett rengeteg időt áldozott tehetséges srácok felkarolására, akiknél a menedzseri feladatokat is ellátta.

A sportág iránti szeretete a nagy sikerek ellenére sem halványult, ezt bárki bizonyíthatja, aki valaha beszélt vele. A Stewarddal készült interjúk 10 percből hirtelen egy órásra is nyúlhattak, remek elbeszélő képességének köszönhetően. A vele való beszélgetés felért egy igazi bokszleckével egy rendkívüli embertől, aki a sportággal élt együtt, és aki óriási űrt hagy maga után ebben a szomorú évben, amikor Johnny Tapia, Angelo Dundee, Michael Dokes és Corrie Sanders is távozott közülünk. Steward öröksége ugyanakkor nem vész el, 1996-ban beválasztották a Hírességek Csarnokába, az embert, aki az edzői munkát is ugyanolyan felfogással művelte, mint magát az ökölvívást, biztos volt benne, hogy akinek ő van a ringsarkában, az a versenyző csak nyerhet.

„Ami nagyon erős bennem, a nem is annyira a bunyósaimba, hanem sokkal inkább saját magamba vetett hitem. Bíztam magamban, mikor kesztyű volt a kezemen, és ugyanúgy hiszek magamban manapság is. Ha egy ökölvívóban megvan a természetes tehetség és velem dolgozik, akkor úgy érzem, elsőosztályú munkát végezhetek.” - vallotta saját magáról a Mester.




Nyugodj békében, Emanuel Steward!
 

2012. 10. 25.

Írta: Thomas Gerbasi
Fordította: Baranyai Gergely, Greg