A boksz világában furcsa románcok szövődtek a közönség és az elesett fickó között. A nagy Jack Dempsey nem igazán lett népszerű, amíg Gene Tunney meg nem verte. Tunney veretlen bajnokként vonult vissza - és soha nem volt népszerű. Floyd Patterson iránt a közönség nem mutatott nagy érdeklődést, amíg Ingemar Johansson ki nem ütötte, aztán hirtelen mindenki Pattersonért szorított, hogy térjen vissza, és ez volt az első pillanat, amikor a közönség szeretetét megismerte. Később mégsem ölelték magunkhoz Pattersont, amikor Sonny Liston ellen akart visszatérni; csak sajnálták őt, mert szelektíven választják ki az esélyteleneket, és csak azok mögött sorakoznak fel, akik ígéretesnek mutatkoznak számukra. De mi lehet szebb, mint egy esélytelenebb, aki el sem tudja képzelni, hogy veszítsen? Íme, a legendás Fritzie Zivic.
Fritzie Zivic 1913. május 8-án született egy harcos családban, Pittsburghben, Pennsylvaniában. Testvérei, Jack és Pete az Amerikai Olimpiai ökölvívó csapat tagjai voltak. Fritzie 1931-ben hivatásos ökölvívóként kezdett bokszolni. 1935-ben kikapott a korábbi kisváltósúlyú bajnok Johnny Jadick és a későbbi könnyűsúlyú király Lou Ambers ellen. 1936-ban a későbbi félnehézsúlyú címvédő Billy Conntól szenvedett vereséget. 1937-ben Zivic 6 menetben megállította Jadickot, majd a következő évben Charley Burley ellen két győzelmet és két vereséget ért el. Vereséget szenvedett Burley ellen 1939-ben, de aztán legyőzte Kid Aztecát és Pete DeRuzzát. 1940 márciusában és áprilisában Fritzie két meccsen osztotta meg a ringet Johnny Barbara ellen, majd a májusi mérkőzésen kikapott Barbarától. Augusztus 29-én az akkori N.B.A. könnyűsúlyú bajnok Sammy Angott ellen győzött egy nem bajnoki címmérkőzésen.
A nagy esélye 1940. október 4-én jött el, amikor is a durva, piszkos bunyós hírében álló Zivic, a nagy, három súlycsoportos bajnok Henry Armstrong ellen lépett pályára, Hank váltósúlyú bajnoki címéért. Fritzie pontozással győzött 15 menetben és váltósúlyú világbajnoki címet szerzett. Novemberben Fritzie legyőzte Al (Bummy) Davist, amikor Davis-t a második menetben diszkvalifikálták szabálytalan taktika miatt. December 20-án döntetlennel zárta az évet az uralkodó könnyűsúlyú bajnok, Lew Jenkins ellen. 1941. január 17-én, az Armstrong elleni visszavágón a bajnoki címért, Zivic 12 menet alatt kiütötte az egykor nagyszerű, gyilkos Hanket. 1941 júliusa sűrű hónap volt Zivic számára. Kiütötte Bummy Davist július 2-án, 14-én pedig Johnny Barbarát győzte le, július 29-én pedig elvesztette a világbajnoki címét Freddie (Red) Cochrane ellen, annak szülővárosában. Három hónappal később Zivic a fiatal Sugar Ray Robinson ellen veszített pontozással. A fiatal, 26. győzelmét arató Robinson azt mondta róla, hogy a Zivic elleni mérkőzésből sokkal többet tanult, mint az addigi küzdelmeiből együttvéve. Fritzie-t. 1942 januárjában Sugar Ray ismét legyőzte, de ezuttal már kiütéssel a10 menetben. Ezután Zivic kiütötte Izzy Jannazzo-t és Lew Jenkins-t. Szeptemberben 10-én legyőzte Red Cochrane-t egy nem címvédésen, majd októberben 26-án pontozással kikapott Armstrongtól. 1943-ban Zivic két vereséget szenvedett a jelenlegi könnyűsúlyú király, Beau Jack ellen, június 10-én kikapott Jake LaMottától. A július 12-i visszavágón Fritzie15 menetben visszavágott Jake-nek. Ezután veszített a jelenlegi könnyűsúlyú bajnok Bob Montgomery, majd Jose Basora és Jake LaMotta ellen. Ismét kikapott LaMottától 1944 januárjában. Az év hátralévő részében bár legyőzött egy sor középszerű bunyóst, de kikapott Tommy Bell-től és Freddie Archertől, de még a középszerű Tommy Romantól is. December 12-én viszont a jónevű mexikói Kid Azteca legyőzésével és 141 győzelem 44 vereség és 7 döntetlen-es rekordjával zárta az évet.
1945-öt írunk, és Zivic, a volt váltósúlyú világbajnok a hadseregben van Texasban, amikor Mike Jacobs, a korszak legnagyobb New York-i promótere telefonált neki.
- Fritzie, úgyis közeleg a szabadságod, azt szeretném, hogy bokszolj egyet egy kis színesbőrű sráccal.
- Mi a neve? – kérdezte Zivic
- Billy Arnold.
- Ki az a Billy Arnold?
- Áá, valami kis színes bőrű gyerek – válaszolta a promoter.
- Valami kis színes bőrű gyerek? Úgy beszélsz, mintha egy négyéves kisfiúval bunyóznék. Oké, amúgy felőlem rendben, de 25 százalékot és 1000 dollárt kérek előre.
William "Billy" Arnoldot tartották akkoriban az egyik legjobbnak a váltó-középsúlyú harcosok közül. Bár még csak 18 éves, de rendkívül gyors öklei voltak, tudott táncolni és cselezni a ringben, mint Sugar Ray Robinson, és képes volt a szurkolókat felbuzdítani a színes fellépéseivel. Ráadásul barátságos és mértéktartó volt, és nem ritkán kiváltotta azok csodálatát, akiket lenyűgözött a boksz tudása, önfegyelme, a jó teljesítményre való összpontosítása és a céljai elérésére irányuló vágya, bármilyen távoli vagy nehéz út állt is előtte. Azok, akik barátságot kötöttek vele középiskolás korában, akár tanárok, akár diáktársak, életre szóló barátai lettek. Arnold, egy afroamerikai, akit az idősebb, nagyobb fiúk terrorizáltak. A philadelphiai középiskola első évében, arra bátorították, Dave Beloff, a tornatanára ösztönözte, hogy kezdjen el bokszolni. Az egyetem bokszcsapatának állandó tagja lett. Arnold bebizonyította, hogy több mint ügyes. Természetessége csodálatot váltott ki azokból, akik figyelték őt bokszolás közben. Miközben fejlődött nagy rajongótábora alakult ki, akik imádták nézni a ringben. Nem akadt még aki legyőzze. 17-18 éves korában megverte 29 kihívóját az éljenző közönség előtt. Abból 27-et kiütéssel. 23 ellenfelével három meneten belül végzett. Azok, akik egykor piszkálták, megpróbáltak összebarátkozni vele. Arnold rendszeresen részt vett a gimnáziumi óráin, minden nap reggel kilenctől délután kettőig. Amikor délutánonként összepakolta a könyveit és a ceruzáit, utána elment az Olimpiai Tornacsarnokba, hogy minden nap, órákon át eddzen. Míg más diákok lógtak, Arnold soha nem adta fel a tanulást. Magatartása példamutató, hozzáállása az edzéshez példás volt. Úgy bokszolt, mint Sugar Ray Robinson, és a következő Joe Louisnak tartották. Ő volt a következő nagy durranás.
Zivic elindult észak felé, New Yorkba a mérkőzés helyszínére, miközben egy szerencsejátékos a közelgő Billy Arnold elleni mérkőzéséről kérdezte:
- Hogy állsz a bunyóhoz?
- Elég jól - mondta Zivic. - Texasban bokszoltam, és elég jól tartom magam. Jó formában vagyok a seregben. Amúgy mik az esélyek?
- Négy az egyhez.
- Négy az egyhez, és ki a favorit?
- Hát nem Te!
- Viccelsz? Figyelj, felvennéd a rendelésemet egy ezressel?
- Várj egy percet - mondja a barátságos szerencsejátékos - Várj, amíg elmagyarázok neked valamit. Ismered ezt a Billy Arnold nevű kölyköt?
- Sose hallottam róla.
- Nos, Philadelphiából való, tizennyolc éves, és nagyon jó bokszoló. Huszonkilenc
győzelem, 27 kiütéssel, és egy döntetlen a rekordja.
- Még mindig szeretnék fogadni magamra 1000 dollárban.
- Nos, fogathatsz velem, de 1000 dollár helyett csak 750 dollárral a 3000-hez. Így oké?
- Oké!
Zivic megérkezett New Yorkba, ahol összefutott egy unokatestvérével, aki éppen most jött ki a hadseregtől, és tele van szolgálati pénzzel. Az unokatestvér hallgatja Zivic-et néhány percig majd 1200 dollárt tesz fel rá, az összes pénzét, amije van. Zivic összefut egy barátjával
Chicagóban. A barátja fogad rá, mivel Billy Arnold mondhatni kiskorú, és a meccs is csak nyolc menetre van kiírva.
- Nekem mindegy - mondja Zivic az újságíróknak. – Úgyis csak kettő menetre megyek.
- Ki marad állva kettő után? – csapja le a labdát egy szkeptikus.
De néhány újságíró Zivicre fogad a bukiknál. És Zivic is még néhány dollárt feltett magára.
A meccs napján Zivic elment a Toots Shor's-ba egy steakre.
A Toots Shor’s, egy Bernard "Toots" Shor tulajdonában lévő és üzemeltetett étterem és társalgó volt New Yorkban, Manhattanben. A Toots Shor's Restaurant ételei köztudottan „divatosak” voltak –például garnélarákos koktél, steak, sült burgonya…stb, - a létesítmény jól ismert volt arról, hogy kik jártak oda, és hogyan kommunikált velük Shor. Shor csodálta a baseball csillag Mickey Mantle-t és Joe DiMaggio- t is imádta . Rajtuk kívül számos sztár és sportoló híresség járt be a helyre, ahol Shor mindig gondoskodott arról, hogy első osztályú szolgáltatást kapjanak, és ha ott volt, személyesen üdvözölte is a betérő hírességeket.
- Mit gondolsz, mi lesz a meccsen este? - kérdezi Zivic-et Toots.
- Ó, ezt a gyereket könnyen megverem – válaszolja Zivic.
- Viccelsz? – kérdezi Toots.
- Nem. Mondom, könnyen.
Toots keményen Zivic szemébe nézett, tanulmányozta néhány másodpercig, majd elsétált.
Az este aztán Zivic pontozással legyőzte a 4 az 1-hez favoritot, egyes megfigyelők szerint bokszleckét adva neki. A mérkőzés után - emlékezett vissza később Zivic – visszamentünk a szállodába, az egész csapat, az összes barátom, aki összejött és fogadtak rám. Összeadtuk az összes pénzt, az összeset amit nyertünk, és 26.000 dollárunk volt. Volt egy hosszú névsorom, úgyhogy a neveket kiabáltam: - Mike Jones! Jim Sullivan! Joe Jockstrap! - és mindenki boldog volt. Én magam összességében 4400 dollárt nyertem.
- Azt mondtam: - Menjünk át Shorékhoz…és bulizzunk!
Mire odaérünk, 25-30 ember lehetett velünk, de jól éreztem magam, úgyhogy mondtam a főpincérnek:
- Ha a bulinak vége, ne adjatok senkinek számlát, én állom a cehhet..,
Talán 300 dollár volt a számla, de a pincér azt mondja, hogy a számla már rendezve van. A főnök fizette. Odamegyek Tootshoz és azt mondom neki:
- Toots, nem kellett volna…4400 dollárt nyertem a meccsen, hogy megfogadtam magamat.
Erre azt mondja: - Felejtsd el, csórikám.
Nem is értettem akkor.
Néhány hónappal később Zivic-nek elmondták, hogy Toots, miután tanulmányozta Fritzie meccs előtti magabiztos tekintetét, ami olyannyira meggyőzte, hogy fogadott rá, … és 35.000 dollárt nyert.
2023. november 18. - Leibinger Gábor
