Az emberi természet már csak olyan, hogy szeret szabályokat, rekordokat felállítani, és azokat megdönteni. Ez utóbbinak pedig a jele, hogy emelkedik az emberi teljesítőképesség. Az atléták magasabbra vagy messzebbre szeretnének ugrani, a futók gyorsabban futni, a súlyemelők nehezebb súlyokat emelni. Időről időre, az elkövetkezendő években is az atléták nagyobbak, erősebbek és gyorsabbak lesznek. Fejlődnek, változnak a sport- és az edzéstechnikák. A fejlődés, haladás mindenhol tapasztalható ebben az egyre gyorsabban rohanó világban, nincs ez másként az ökölvívásban sem. A régi bajnokok mennek, az újak jönnek, a rekordok dőlnek. Azonban vannak olyan megdönthetetlennek tűnő eredmények, melyeket a hosszú fennállásuk alatt csak az idő kezdi elhomályosítani. Azokból a rekordokból szemezgettünk, melyek úgy tűnnek, hogy „soha”, vagy legalábbis nem mostanában fognak megdőlni...
A LEGTÖBBSZÖR SZEREPELT A „THE RING” MAGAZIN BORÍTÓJÁN: 79 alkalom (Muhammad Ali)
Hosszú ideig a profi ökölvívásnak semmilyen hivatalos szervezete nem volt. 1922-ben az amerikai Nat Fleischer (aki magyar származású) megalapította a Ring magazint. A havonta megjelenő újságban elsőként választották meg az év ökölvívóját, az év mérkőzését és így tovább, valamint elsőként állítottak össze súlycsoportonkénti rangsorokat. Szervezetek híján ezek a ranglisták általánosan elfogadottá váltak. A 60-as évekig ezzel nem is nagyon volt probléma, hisz a magazin jegyezte a világbajnokokat és a legjobb kihívóikat. A 60-as évek elején az amerikai profi szövetség világszövetséggé kiáltotta ki magát, és felvette a WBA nevet. 1963-ban megalakult a WBC, majd a 80-as években az IBF és a WBO is. Miután ezek a szervezetek többnyire más-más világbajnokokat tartottak nyilván, és a rangsoraik sem adták vissza hűen a valós erőviszonyokat, hisz egyik szervezet a másik „cég” világbajnokait többnyire nem is rangsorolja, ezért a szaklapok ranglistái segítették és segítik az objektívebb eligazodást. Ma már világszerte több tucat ökölvívással foglalkozó havilap működik, melyek közül a „The Ring” az egyik legrégebbi és egyben a legelismertebb. A magazin borítójára már a kezdetektől többnyire csak egy, ill. időnként 2-3, és csak még ritkább esetben kerül 3-nál több (leginkább aktív) ökölvívó képe, amiből következik, hogy hatalmas elismertség a címlapján szerepelni. Muhammad Ali képe eddig 79 alkalommal került a borítóra. És, hogy legyen mihez viszonyítanunk, soha senki nem került még fele ennyiszer sem a magazin címlapjára. Ali hogyhogy ennyivel többször? Õ olyan volt a bokszban, mint Babe Ruth a baseballban, Michael Jordan a kosárlabdában, Pelé a fociban, Schumacher a Forma 1-ben vagy Beethoven a zenében. Nemcsak az ökölvívásnak, hanem egyszerűen semmilyen sportnak sem volt soha ennyire összetett figurája. Ali nem félt nyíltan felvállalni a 60-as évek Amerikájában a muzulmán vallást, és kiállni színes bőrű társai egyenjogúságáért. Nem félt megtagadni a katonai behívóját egy lelkiismeretével összeegyeztethetetlen háborúban, még akkor sem, ha emiatt évekre megszakították legjobb éveiben a sportolói karrierjét, pedig az is valószínűsíthető volt, hogy bevonulása esetén sem kellett volna front-, illetve fegyveres szolgálatot ellátnia. Pályafutása utolsó éveiben beutazta a világot, ahol a Fehér Háztól a Kremlig legalább félszáz államfő fogadta, vagy pl. a 90-es években Irak kuvaiti agressziója idején Szaddam Husszeinhez utazott Bagdadba, foglyok kiszabadításáról tárgyalni. Amit tárgyalásos úton nem tudott elérni az Egyesült Államok kormánya, azt elérte Muhammad Ali. Szaddam a találkozó után több tucat túszt engedett szabadon. Igen, Ali szeretett harcolni, nemcsak a ringen kívül, hanem a ringen belül is. Listontól, Frazieren, Nortonon át Foremanig Ali a nehézsúly legerősebb korszakában mindegyikükkel megküzdött, és valamennyiüket le is győzte..., pedig az már nem is a legjobb Ali volt.
LEGTÖBBSZÖR AZ ÉV ÖKÖLVÍVÓJA: 5 alkalom (Muhammad Ali)
Maradjunk még egy kicsit a Ring magazinnál és az évente megválasztott „Év ökölvívója” címnél. A magazin szakértői 1929-től, két kivételtől eltekintve minden évben megválasztja az általuk az előző évben legjobb teljesítményűnek ítélt ökölvívót. A sort 1928-ban az akkori nehézsúlyú világbajnok Gene Tunney nyitotta. A következő évben a félnehézsúlyú bajnok Tommy Loughran következett, aki 1931-ben újra elnyerte a címet, így elsőként lett 2 alkalommal az év ökölvívója. 10 év telt el, mikor a „Barna bombázó” Joe Louis 1942-ben már negyedik alkalommal (1936/38/39/41) kapja a kitüntető címet... Az 1936-os megválasztásakor fordult elő először az, hogy olyan bokszolóra esett a választás, aki még nem volt világbajnok. (Ez mindössze eddig 1936-ban Louis, ’42-ben Robinson, ’58-ban Johansson, ’63-ban Ali (akkor még Clayként) és ’67-ben Frazier megválasztásával fordult elő.) 1979 elején Muhammad Alit ötödszörre is (1973/72/74/75/78) a legjobbnak választották. Az 1966-os évben valamiért nem történt választás (ahogy 1933-ban sem). Itt meg kell jegyezni, hogy 1966 Ali egyik legtermékenyebb éve volt, 5-ször védte meg a nehézsúlyú világbajnoki koronát. A viszonyítás kedvéért nézzük, hogy kit mennyi alkalommal választottak meg: Muhammad Ali (5), Joe Louis (4), Rocky Marciano, Joe Frazier és Evander Holyfield (3) Loughran, Ross, Sugar Ray Robinson, Charles, Johansson, Dick Tiger, Foreman, Sugar Ray Leonard, Hagler, Hearns, Tyson és Toney (2). Schmeling, Sharkey, Canzoneri, Armstrong, Apostoli, Beau Jack, Willie Pep, Zale, Lesnevich, Ike Williams, Olson, Basilio, Joe Brown, Griffith, Benvenuti, Napoles, Monzon, Zarate, Salvador Sanchez, Holmes, Donald Curry, Whitaker, J. C. Chavez, Bowe, Carbajal, Roy Jones, De La Hoya, Floyd Mayweather Jr, Ayala, Trinidad, Hopkins, Forrest, Glen Johnson és Ricky Hatton 1 alkalommal nyerte el a kitüntető címet. Ali rekordja jó ideig biztosított, hisz látható, hogy napjaink legjobb aktív bokszolói ezt egyelőre nem veszélyeztetik. Ide kapcsolódik még az 1945-től megválasztott év mérkőzése kategóriai is, ahol jelenleg egy olyan bokszolót jegyeznek (Muhammad Ali), aki 6-szor is az év küzdelmét vívta. Tőle csak eggyel van lemaradva Carmen Basilio, és őket követi 4 alkalommal Frazier, Foreman és Arturo Gatti. Az év menetéből a legtöbb (6 alkalommal) is Ali nevéhez fűződik.
A LEGTÖBB VISSZAVÁGÓ: 19 alkalom (Ted „Kid” Lewis vs Jack Britton)
Mikor visszagondolunk a híres visszavágókra, többnyire olyan meccsek jutnak hirtelen elsőre az eszünkbe, mint a Bowe vs Holyfield, Ali vs Frazier, Leonard vs Duran, Carbajal vs Gonzales, Graziano vs Zale, Haugen vs Pazienza, Ali vs Norton, Lopez vs Molina vagy a Gatti vs Ward. Ezek valamennyi esetben trilógiák voltak, vagyis a mágikus szám a három. Napjainkban az íratlan szabályok szerint a trilógiák forgatókönyve többnyire úgy zajlik, hogy az első mérkőzés a legjobb, ahol egy jó és szoros küzdelem végén a vesztes fél úgy érzi, hogy jobb volt, vagy a visszavágón legyőzné ellenfelét. Ez meg is történik, és akkor következik a mindent eldöntő harmadik összecsapás. Vissza kell mennünk a 40-es évekig Beau Jack, Ike Williams vagy Archie Moore karrierjéig, hogy sűrűn találjunk háromnál több összecsapásból álló egymás elleni sorozatmérkőzéseket. Azonban, ha a rekordra vagyunk kíváncsiak, akkor még ennél is régebbre kell visszanéznünk. 1915 és 1921 közé, ugyanis ekkor vívta 20 mérkőzésből álló sorozatukat a két váltósúlyú bajnok, Ted Kid Lewis és Jack Britton. (Britton győzött négyszer, Lewis háromszor, egy döntetlen lett és 12 alkalommal nem született döntés.) Ma már a sportág sokkal inkább gazdasági alapokra helyeződött, ez, valamint napjaink bokszolóinak aránylag rövidebb karrierje és kevesebb mérkőzéseik száma „biztosítja” e rekord fennmaradását.
A LEGTÖBB MÉRKÕZÉS: 463 (Len Wickwar, sőt, egyes adatok szerint 465 mérkőzés)
Ez a hivatalosan a legtöbb vívott mérkőzés. A nem hivatalos adatok szerint a múlt század elején több olyan ökölvívó is volt (pl. Langford vagy Greb), aki több mint 500 mérkőzést vívott. Ha megnézed ezt a rekordot és összehasonlítod napjaink Top 10-es harcosainak a mérkőzés számával, akkor gyorsan rájössz, hogy ez a rekord miért tartozik a „megdönthetetlen” kategóriába. Nézzük a neveket és számokat: Ratanachai Sor Vorapin (83), James Toney (81), Wethya Sakmuangklang (81), Muhammad Rachman (73), Javier Castillejo (71), Pongsaklek Wonjongkam (71), Marco Antonio Barrera (70), Oscar Larios (69), Jose Luis Castillo (66). Nincs ennél sokkal több meccse a 21 éve profiskodó roppant kemény mexikói Yory Boy Campasnak (104) sem. A valóban neves bokszolók között napjainkban a volt világbajnok argentin Jorge Fernando Castro a listavezető 144 megvívott mérkőzéssel. Castro már túl van egy súlyos autóbaleseten, és 1.5 ezelőtt a legutóbbi mérkőzésén kiütötték. Bár még „csak” 41 éves, de mérkőzései számát már valószínűleg nem fogja jelentősen gyarapítani. Ez össze sem hasonlítható Len Wickwar küzdelmei számával, aki soha nem volt egy bajnok vagy top versenyző. Wickwar 1928 és 1947 között 19 évig versenyzett, és átlagban 24 mérkőzést vívott egy év alatt. Sok esetben havonta 4-5 meccse is volt. Napjainkban az olyan ultra serény iparosok, mint Buck Smith (222) vagy Marty Jakubowsky (135) a 20 éves tevékenységük alatt sem tudnak Wickwar rekordjával lépést tartani. A rekordkönyvek azt mondják, hogy Wickwar után a sorban Jack Britton (350), Johnny Dundee (333), Billy Bird (318) és George Marsden (311) következik, azonban ez nem teljesen igaz, mert az1980-as, ’90-es évek felhozó embere, Reggie Strickland a pályafutása 18 éve alatt a „háttérben” 363 mérkőzéssel egészen a 2. helyre verekedte fel magát. Strickland akár a legnagyobb vesztes címet is kiérdemelhetné, hisz a boksz történelmében ő rendelkezik talán a legtöbb vereséggel, 276 alkalommal hagyta el vesztesként a szorítót. Ebből a szempontból érdemes még figyelni a brit Peter Buckleyra is, aki már 278 mérkőzésnél jár (ebből 236 a vereség), és éppen december 6-án gyűjtött be egy újabb pontozásos vereséget. Wickwar nem rendelkezik Hall of Fame tagsággal, de a 463 mérkőzése és a 337 győzelme ugyanolyan megdönthetetlennek látszik, mint Joe Louis 25 nehézsúlyú címvédése.
A LEGTÖBB GYÕZTES MÉRKÕZÉS: 337 (Len Wickwar)
Előzőleg már említést tettünk Wickwarról, akinek a nevéhez a legtöbb mérkőzés mellett a legtöbb győzelem fűződik. Azonban azok közül, akiknek valaha sikerült világbajnoki címet nyerni, a legtöbb győztes mérkőzést a volt pehelysúlyú bajnok Willie Pep érte el. Pep 1940 és 1966 közötti karrierje alatt 241 megvívott mérkőzéséből 229 győzelmet aratott.
A LEGTÖBB DÖNTETLEN: 83 (Young Farrell, egyes adatok szerint 84 döntetlenje volt)
Az 1917 és 1928 között versenyző pehelysúlyú Farrell soha semmilyen címért nem mérkőzött, azonban az ő nevéhez fűződik a hivatalosan legtöbbször elért döntetlen eredmény. 251 mérkőzéséből 83 alkalommal végzett döntetlenre, 71 győztes és 81 vesztes mérkőzés mellett. Akkoriban (1914-32) versenyzett a szintén pehelysúlyú amerikai Joe Gorman, aki 195 mérkőzéséből 65-ször végzett döntetlenre, és ezzel övé a 2. hely.
A LEGTÖBB BAJNOKI MENET: 339 (Emile Griffith)
Az amerikai Emile Griffith 1961. április elsején vívta első világbajnoki mérkőzését, amikor a 13. menetben kiütötte Benny „Kid” Paretet. Az elkövetkezendő 15 évben még 24 világbajnoki mérkőzése volt, melyek alatt összesen 339 menetet töltött a ringben. A második helyezés a múlt század elejei pehelysúlyú bajnok Abe Attelé (337), míg harmadik a panamai kislég-légsúlyú bajnok, Hilario Zapata (307). Griffith és Zapata idejében is 15 menetre tervezték a bajnoki küzdelmek hosszát, azonban Attel még 20, de volt, hogy 25 menetre készült. Ma már 12 menet a bajnoki mérkőzések tervezett időtartama, ezért az olyan hosszú ideig trónon lévő bajnokok, mint Ricardo Lopez, Dariusz Michalczewski vagy Bernard Hopkins is „csak” 180-200-220 bajnoki menet körül teljesített.
2006. - Leibinger Gábor
Bokszrekordok, melyeket "soha" nem döntenek meg - I. rész
