Minden idők egyik legjobb mérkőzése: Moore vs Durelle I. (videó)
A szakértők minden idők egyik legjobb profi mérkőzésének tartják az 1958-as Archie Moore vs Yvon Durelle félnehézsúlyú világbajnoki talákozót. Rövid összefoglaló a legendás összecsapásról.
Hozzászólok:
Moore szeretett leengedett kézzel, inkább hajolgatva védekezni. Gyors ellenfelek ellen ebből származtak is problémái (Patterson, Ali).
Ezen a meccsen leginkább az ütésállósága és küzdeni akarása domborodott ki. Egyébként azt nyilatkozta, hogy soha senki nem ütötte meg olyan keményen, mint Durelle az első alkalommal. (Pedig meccselt Marcianoval is...) A másik kettő padlózásnál még az volt benne leginkább, több menetre volt szüksége a regenerálódáshoz.
És (az eastsideboxing kommentje szerint) manapság a bíró leléptette volna az első felállása után.
"Ha van rá igény, akkor felrakom a teljes meccset az ftp-re"
Ne fáradj megkíméltelek, már szedhető :)
Edge
Akkor mutasson nekem valaki egy Moore fénykorabeli produkciót, hogy "valósabb" képet kapjak a dologról... Mert hiába a brutális ütőerő, ha nincs mit eltalálni... Vagy mondjuk miféle gyorsaság volt itt fellelhető?
Duracell barátunk feltette a kettős fedezéket, de csak azért, hogy Moore jobban találhasson a horgaival... :) Aztán a nagy előrehajolgatások mellett olyan luftokat ütött, hogy hogy majdnem orra bukott velük...
De beszélhetünk Moore padlózásairól is... :)
Az első például klasszikus... Leengedett karok, hagy jöjjön a bal-jobb... :)
A harmadik pedig már-már patetikus... Miután felállt a 2.leütésből és a bíró összeengedte őket megint, Moore képtelen volt felfogni, hogy Duracell már 3 öleset lépett felé (Moore egy szűket lépett hátra eközben) és baromira benn van az ütőtávban, kettős fedezék megint minek is, persze, hogy jött a bal-jobb, mint a gyorsvonat, be is dobta a hátast tőle...
Erwin, ha kérhetem és megvan Neked a Marciano elleni meccsét is tedd fel, légyszi...
Roy
Én ebben nem lennék ennyire biztos. Moore-nak brutális utoereje volt, és ezen a meccsen már 45 éves volt. Fénykorában igazi ki-ki meccs lehetett volna... nem biztos, hogy Jones gyozelemmel... de ha minden igaz, akkor holnap ezzel kapcsolatban (konkrétabbana félnehezsúlyú legendákról) egy cikk is olvasható lesz a profiboksz.hu-n :)
Ha Roy Jones így védekezne, ahogy Moore, vagy "rettenetes" ellenfele, mindannyian sírva fakadnánk...
Roy Jones tönkreverte volna Moore-t... Ott nem lett volna semmilyen comeback...
"Az havi 1,5 meccs!!!"
Mert akkoriban sokkal több "férfi" bokszolt, és kevesebb kényes kislány... róluk kellene példát venniük azoknak akik hónapokig jártatják az arcukat,
aztán a ringbe meg jó ha évente kétszer láthatja őketa szerencsétlen rajongó. Akkor is képtelenek rendesen összekapni magukat 12menetre(tisztelet a kivételnek), de sírnak minden fillérért mint a fűrdős... mára ide jutott ez az egész :(
Megnéztem Moore-t a boxrecben és lehidaltam. 220 mérkőzés! Pl 1951-ben (35 évesen) 18 találkozó! Az havi 1,5 meccs!!!
Hát asszem ez volt minden idők egyik (ha nem A)legnagyobb félnehézsúlyú összecsapása! Moore ahonnan visszahozta a meccset az első menet után, az egyszerűen bámulatos. Ez egy igazi háború volt...és akinek nincsenek ilyen háborúk a karrierjében, az lehet bármilyen jó, legyőzhet bárkit, de kétségeket hagy affelől, hogy mit tud vert helyzetben. Abból is nyerni vagy a padlón maradni? Na ezért is tartják (persze még sok minden más mellett) Archiet minden idők egyik legnagyobb félnehézsúlyú bunyósának. Most lehet, hogy valakinek bevillan az elmúlt évtized legjobb félnehézsúlyúja, hogy:
-Na de Roy???
-Áhhhh:-)
