Legendás éjszakák: dokumentumfilm a Gatti vs. Ward trilógiáról (videó)
Az amerikai HBO remekbe szabott, pár hete bemutatott dokumentumfilmje a legendás Gatti vs. Ward párharcokról. A narrátor a híres hollywoodi színész, Mark Wahlberg.
Hozzászólok:
Sztem ez csak izlés dolga. Ilyet kijelenteni, hogy már pedig ez az érdekes bunyós, ami inspirációt jelent, sztem butaság. Én pl. szeretem az itt sokak szerint unalmasnak ítélt emberek bunyóját (Rigo May).
És úgy gondolom Mayweather bunyója legalább annyira inspiráló, mint akár ezek a meccsek amiről a cikk szól.
Értem hogy a dráma hiányzik May meccseiből, de ettől még aki nem tartja élvezetesnek, vagy inspirálónak, nem kellene ezeket axiómaként kijelenteni.
Én egyébként bizonyos harcos nyílt sisakos csatákban is meg látom azt amitől élvezni tudom, meg a technikás bunyósban is meglátom az amitől élvezetes.
@kritikus: Azért még nem baj, ha valaki nem ért veled egyet, ugye? Vagy eleve azért vetted kiabálósra a figurát, hogy senki ne merjen ellent mondani?
@fixpont: Ez az igazi "PROFI" bunyó drámai, fordulatokkal teli, szívvel küzdő harcosok.
Rigo, Floyd meg a többiek UNALMASAK és NÉZHETETLENEK mivel én nem jövök izgalomba egy "brilliáns" vállon legörgetett védekezéstől vagy egy "fantasztikus lábmunkának" elsütött szaladok a másik elöl produkciótól.
Itt most nem képességekről van szó, hanem legendás meccsekről. Ha már szóba került Floyd, szerintetek volt neki ilyen szinten legendás meccse? Talán a De LA Hoya elleni volt a legjobb, nem?
@vizslahal: Amúgy az a fura hogy én is kedvelem Rigot, és végig neki szurkoltam Donaire ellen is. Mayről is fog készülni dokumentum film, mivel azért ő most a legjobb, és ha nem is az izgalmas bokszáról, de mint emberről biztos tudnak mit mesélni. De én mondjuk szívesebben nézek meg őszintén mondjuk egy Pac meccset, de még amúgy Ortizt vagy Keith Thurmant stb. és nem azért, mert mondjuk én azt mondom hogy ők mind vernék Mayt vagy ilyesmi, hanem mert sokkal kisebb az esély náluk az unalmas meccsre, és én őszintén szeretek izgulni egy meccsen. Persze van hogy jó gyönyörködni is egy ember technikai tudásában, de szerintem nincs annak az érzésnek a közelében, amikor nem tudsz ülve maradni, se csöndben, annyira izgalmas egy meccs, akár ha végig is megy mondjuk a 12 menet, észre se veszed hogy ilyen gyorsan elszállt az idő.
Ami meg a vereséggel kapcsolatos, igazából nem nagyon jut eszembe olyan boksz legenda aki veretlen lett volna. Van 1-2 de nekem több nem is nagyon jut eszembe.
@Titok: én is így vagyok. az a fura, hogy pl rigo-t mégis kedvelem. azt valahogy érdekes néznem. valószínűleg a nagy ütőerő miatt, hogy az ellenfél mindig veszélyben van, ha nem is csinál semmit. may-el szerintem nem is az a gond, hogy vannak unalmas meccsei, hanem az, hogy nincsenek ilyen legendás meccsei. pl nemrég volt kint a sugar ray leonard - duran dokumentum film. szóval egy olyan stílussal, mint leonardé is lehetett nagy meccset csinálni(és ugye milyen érdekes ott is az az igazán nagy meccs amit elvesztett(szerintem), szóval lehet kell a vesztés :). may-ről nem tudom lehet e majd ilyen dokumentum filmet csinálni. eleve nem tudom, hogy ment e úgy valaha a szorítóba, hogy nem toronymagasan neki kedveztek az oddsok. ez is az oka szerintem
@Sungeorge: Én is teljesen igazat adok neked. Bár azért a maiak közül is van 1-2 jó meccs, amit aztán tényleg nem érdemes kihagyni.
Nekem a kedvencem a mai meccsek közül az a Berto Vs. Ortiz
Amikor elösször láttam nem bírtam magammal, főleg az a 6.ig menet.
Vannak manapság is jó meccsek, és én őszintén azokat a meccseket nem nagyon szeretem ahol túlságosan is taktikusan akarnak nyerni, és ezzel általában elcsenik a nézőktől az izgalmakat a meccs közben, a jó kis adok-kapokot. Persze a technika is nagyon fontos ebben a sportban, de szerintem azért ha van lehetőség, akkor tegyen azért a bunyós, hogy kiszolgálja a közönséget.
Én például ezért nem nagyon szeretem May bokszát. Kétségtelen hogy minden idők egyik legjobbja, de igen is volt olyan meccse, amint szinte elaludtam, annyira unalmas volt.
@fixpont: Én még véletlenül sem akarnék veled vitába szállni, de hagyjuk már ezt a "technikátlan bunyót". Nem lebecsmérlően írom, de hála Istennek ez nem jégtánc, vagy ritmikus sportgimnasztika, habár akár annak is nevezhetnénk:-), de nem az, így nem nem is kis táblák felemelésével dől el, hogy ki hogyan mozgott a ringben. Hanem férfimunka! És nem csak az a legény aki adja, hanem aki állja! Is. És lehet nem voltak virtuózai technikai értelemben a boxnak, de az akaraterejük, és a szívük kiemelkedő volt. Ez emelte őket jóval az átlag fölé. Ha valaki inspirációt akar ehhez a sporthoz, az nem a Gatti vs May meccset nézi, ha már Gatti említve van, hanem a Õket! Az nem Bradleyt, Khant, és sorolhatnám géppuskakezű gyorstüzelőket néz, hanem Gattit és Wardot. Hogy miért? Mert minden bennük volt ami miatt érdemes csinálni ez a sportot, ami egy igazi bunyóban csak lehet! Felemelő érzés volt a tévé előtt is, állva végigüvölteni a meccseiket, ami manapság ritka mint a fehér holló. Kicsit más anyagból voltak. Karcosak, és talán egyszerűek is, de a szívük nagyon a helyén volt.
Szerintem.
@VRRRT: mondjuk én bárkiről eltudom képzelni, hogy egyszer lelkileg elég lesz neki. szerintem ez nem következik abból, hogy amúgy kitartó, életigenlő ember és mégha annyira soha nem is adja fel, mint Gatti. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs rá jó esély, hogy megölték, de azért azt sem zárnám ki, hogy elege lett.
csodalatos tortenet a kettejuke...! hatalmas harcosok es fantasztikus emberek! Nyugodj bekeben Gatti, elj sokaig Ward!
Nálam ezek a produkciók magasan benne vannak a top 10ben. Valahol a Corrales vs. Castillo előtt, mert itt jobban tisztelték egymást. Nem volt semmi súly mizéria.
hát, gyerekek ez gyönyörű volt... kösz, hogy kiraktátok. bocs, ha kicsit szétspoilereztem :)
hát, ez klasszik. ahogy ward feláll a másodikba. ahh... az ölelés a tizedikben, a csodálat gatti szemében, hogy ez a fickó még mindig jön...
"we could see, in front of our eyes a bound starting to form. it was a bound of pain and respect."
:D
hú, én nem láttam ezeket a meccsket anno, most tartok ott ahol vége az első meccsnek hááááááát. hihetlen gatti arckifejezése, ahogy mosolyog, nem látszik rajta csalódottság. ahány ilyet látok, valahogy egyre erősödik az érzésem, hogy az igazi nagy meccseknél visszamenőleg már tényleg nem számít ki nyer. valami másról szól a dolog.
@Justin: "Szerintem nem kell leírjam, hogy kire is gondolok."
Azért nekem elárulhatnád, mert fogalmam sincs kire gondolsz.
En ennek a technikatlan kocsmai bunyonak nem vagyok nagy hive, de amit beletettek mindketten az elismerest erdemel.
Fantasztikus és nagyon lebilincselő Dokumentum Film! Sok érdekesség van benne és az a 3 meccs egyszerűen leírhatatlan! Mindketten fantasztikus sportemberek. Számomra csodálatra méltó az a tisztelet, barátság amit egymás felé mutattak. Respect mindkettejüknek!
R.I.P. Arturo
Zseniális dokumentumfilm. Jó volt újra látni a Gatti vs Ward történetet/trilógiát. De azért valamilyen szinten hiányérzetem van, mert valaki nagyon hiányzott a dokumentumfilmből. Szerintem nem kell leírjam, hogy kire is gondolok. R.I.P. Arturo "Thunder" Gatti.
