Van élet 118 font alatt is - III. rész

Kisebb szünet után újra jelentkezik a nagyközönség előtt kevésbé ismert, 118 fontnál kisebb súlyú versenyzőkkel és kategóriákkal foglalkozó rovatunk. Most a talán legerősebb súlycsoportot, a légsúlyt vesszük górcső alá. Visszatekintő rovatunkban egy fiatal tehetség, a japán Koki Kameda tudását és teljesítményét boncolgatjuk legutóbbi Carlos Bouchan elleni találkozója segítségével. Az elmúlt hónapokban csak remélhettük, hogy a beharangozónak választott mérkőzések beváltják a hozzá fűzött reményeket, azonban a mostani Eagle Kyowa vs Rodel Mayol derbi garantáltan izgalmasnak igérkezik. Végül ismét felsoroljuk az általunk legjobbnak vélt 10 kissúlyú bunyóst.

Légsúly

Egy klasszikus, nagyon sokáig a legalacsonyabb kategoriának számító súlycsoportról van szó, melynek felső határa 112 font (50,85kg). Olyan mára már hallhatatlanná vált versenyzők bokszoltak ebben a súlyban, mint Jimmy Wilde vagy Miguel Canto. A bajnokok eloszlása földrészekre leosztva is elég tág, ugyanis találunk távol-keleti, ausztrál és dél-amerikai bunyóst is, aki egy-egy szervezetnél uralkodik. A legtöbb szakértő szerint a thaiföldi Pongsaklek Wonjongkam (60-2, 31KO) a kategória legjobbja aki nem kevesebb, mint 13 alkalommal védte már meg WBC világbajnoki címét, és az elmúlt hónapban Erik Morales kiesése után megjelent a  Ring magazin P4P, azaz súlycsoportoktól független ranglistáján, mint 10. helyezett. Ennél nagyobb elismerést nehezen kaphat a szimpatikus thai versenyző, de amíg nem találkozik az interim (ideiglenes) címet birtokló mexikói "vademberrel" Jorge Arceval, sokan kétkedve figyelik címvédéseit. Ez a mérkőzés már egy jó éve terbe van véve, de különböző okok miatt eddig nem jöhetett létre, pedig a kategória legjobb összecsapása lehetne. Arce (44-3-1, 34KO) legutóbb a korábban szalma és kislúgsúlyban is bajnoki címekig jutó Rosendo Alvarezt győzte le, a kezdeti bizonytalanság után viszonylag könnyedén, de azt levonhattuk a találkozóbol, hogy Arce-t egy neki nem tetsző harcmodorral könnyen zavarba lehet hozni.. A WBA királya a venezuelai Lorenzo Parra (27-0, 17KO), aki kivétel nélkül idegenben bokszolta eddigi világbajnoki címmérkőzéseit. Eric Morelt hazai pályán, Puerto Ricoban pontozta ki, azóta többször is fellépett a Távol-Keleten, majd legutóbb Párizsban nullázta le a hazai sztárt, Brahim Asloumot. A veretlen Parra látszólag az ég világon semmi különöset nem csinál, semmi olyan tulajdonsággal vagy képességgel nem rendelkezik ami kiemelné a mezőnyből, mégis játszi könnyedséggel lép túl soros ellenfelein. Amit viszont csinál azt precizen teszi, hullámzó teljesítményről nála nem beszélhetünk. Az IBF-nél az örmény születésű, de Ausztráliában élő Vic Darchinyan (25-0, 20KO) a címvédő. Jeff Fenech tanítványa fordított alapállású támadó felfogású versenyző, aki szereti a belharcot viszont a védekezésről sokszor megfeledkezik és ilyenkor könnyen üthetővé válik. Darchinyan és a már említett Arce összecsapása a súlycsoport garantáltan leglátványosabb verekedését hozná. A légsúly talán legkevésbé ismert világbajnoka a WBO övét birtokló Omar Narvaez (21-0-2, 15KO), aki meglehetősen komoly tűzerővel rendelkezik, ráadásul fordított alapállású, de a két technikás bajnok, Wonjongkam és Parra valószínüleg viszonylag könnyedén képes lenne kipontozni. Véleményem szerint a légsúly jelenlegi legjobbja Pongsaklek Wonjongkam, de feltétlenül össze kell csapni vagy valamelyik másik címvédővel, vagy az ideiglenes bajnok Arce-val, hogy bebetonozza helyét. A hírek szerint a kislégsúlyból Brian Viloria és Roberto Vasquez is hamarosan fellép légsúlyba, és kiegészülve a tehetséges Koki Kamedával nemcsak a kissúlyok között, hanem összeségében véve is az egyik legerősebb harctérré válhat a 112 fontos kategória. A valaha élt legjobb légsúlyú minden bizonnyal a cikk elején már említett Jimmy Wilde, aki olyan "aprósággal" is beírta magát örökre a boksz aranykönyvébe, mint 101 mérkőzés megvívása vereség nélkül.

Koki Kameda vs. Carlos Bouchan - 2006.03.08. - Kokugikan, Tokyo, Japán

Kamedát a japán ökölvívás egyik legnagyobb reménységének tartják, nem véletlenül. A nyurga mindössze 19 éves fiatalember (akiknek családjában régi mesterségnek számít az ökölvívás, sőt az edzője jelenleg is édesapja, akárcsak testvérének Daikinak), alig több mint két évet töltött el eddig a profik táborában, és eddig mindössze egy mérkőzésén volt szükség a pontozókra. Már 7. találkozóján a thai legenda Saman Sorjaturong nézett vele farkasszemet, de Koki nem bízta a véletlenre a dolgokat és már az első menetben elporolta a sokszoros világbajnok Sorjaturongot. Két meccsel késöbb sem adta alább, és ismét egy volt világbajnokot intézett el játszi könnyedséggel Noel Arambulet személyében. Legutóbb március elején lépett ringbe a mexikói Carlos Bouchan ellen. Lássuk mitöl is ilyen jó ez a fiú, vagyis mi történt a Bouchan elleni összecsapáson.
A Japánban óriási népszerüségnek örvendő Kameda első ránézésre inkább tűnik olyannak aki nemrég szökött ki egy tüdőszanatóriumból, mint komoly ökölvívónak. Iszonyú vékony felsőtest, ellenben széles vállak és elsőre kissé esetlen alapbeállás jellemzik. Koki már az első menetben megmutatta, hogy nem véletlenül tartják legnagyobb fegyverének a hátsó - fordított alapállása következtében a bal - kezét. Mind a horgokba, mind pedig az egyenesekbe valami olyan komoly erőt visz bele, hogy akár egyetlen ütéssel is képes mérkőzéseket eldönteni, és befejezni. Az első felvonásban főleg kontrákból próbálkozott rendkivül jó hatékonysággal. A második menetben némileg harcmodort változtatott és ütőtávba igyekezett belépni és onnan támadni. Ezt Bouchan sikeresen akadályozta meg, mivel a japán versenyző szinte az összes balegyenesen fennakadt, így sokszor még a támadások megkezdéséig sem jutott el. A menet végére azonban sikerült néhány kőkemény testütést bevinni Kokinak, ami szorossá tudta tenni a felvonást. Ami igazán feltünő volt az eddigi 6 perc alapján az az, hogy Kameda gyakorlatilag nem üt előkészítő egyenest és minden ütésével rombolni igyekszik, ami hosszútávon, azaz az akár már egy éven belül várható igazán komoly versenyzők ellen már nagyon fog hiányozni. 3-4. menet hirigeléssel telt, majd az ötödikben módszeresen kezdet megdolgozni a bordákat a japán. Ritkán látni olyan bokszolót, aki meneteken keresztül egyetelen jab-et sem üt, de Kameda képes volt 5 menet alatt 1(!) db jab elindítására. A hatodik felvonás már nyomasztó hazai fölényben telt, aminek az lett vége, hogy a folyamatos "test terror" hatására a mexikói ökölvívó végül egy brutális balhorog után összegörnyedt és megadta magát. Az ünneplő Kameda edző/édesapa rendkívül unszimpatikus módon még egy külön meccset szeretett volna az ellenfél edzőjével, de ez fia közbenjárása "miatt" szerencsére meghiúsult. A meccsen többször is állj utáni ütést engedhetett meg magának - a bíró hathatós segítségével - Kameda, érdekes kérdés, hogy ezt idegen vagy nem ennyire hazai pályán mennyire lesz megengedett. Kameda ütésálló, rendkívül kemény ökölvívó sok hiányossággal. Nem érett még meg egy igazán komoly ellenfélre, sőt kijelenthető, hogy súlycsoport nagyágyúival egyelőre képtelen lenne tartani a lépést, azonban ha az elkövetkező két évben ugyanannyit fejlődik mint az előző kettőben, akkor a légsúly meghatározó alakja lehet.

Eagle Kyowa vs. Rodel Mayol - 2006.05.06. - Korakuen Hall, Tokyo, Japán - WBC szalamsúlyú világbajnoki címmérkőzés

Nem vagyok könnyű helyzetben, mert egy olyan mérkőzést készülök bevezeti ami a szalmasúly egyik - ha nem a - legjobb párosítása, és jó lenne ha felkeltené az ökölvívást nem csak a kilókért, és az óriási kiütésekért, hanem magáért a sportág szépségért is szeretők figyelmét. Akár a klasszikus művész vs ütőgép/verekedő összecsapásaként és aposztrofálhatnánk ezt a derbit, de  előzetesen itt annál jóval többre számíthatunk. Kyowát (a művész) már nem kell bemutatnuk a pksz.hu rendszeres olvasóinak, ugyanis már többször is taglaltuk a kimagasló tehetségű és képességű japán fiatalember tulajdonságait. Kyowa (15-1, 6KO) nem az ütőerejéről, hanem elképesztő ritmusérzékéről, alkalmazkodó képességéről és ütéseinek/taktikájának kimeríthetetlen variálásáról híres. A japán ráadásul eddigi 5 címmeccsén mindig kifogástalan kondicióban és formában lépett szorítóba, az már nem rajta, hanem a megsérült vállán múlott, hogy egy alkalommal vesztesen hagyta el a harcteret. És amiért nem csak egy szimpla művészről van szó, azt ékesen bizonyítja, hogy Kyowa bátran belemegy hirigelésbe is, amiből eddig rendre jól jött ki. Szük rövid horgaival, felütéseivel és kiválóan variált testütéseivel itt is zavarba hozta ellenfeleit, és mivel ütésállósága sem hagyta eddig cserben, egyszer sem került eddig veszélybe. Nézzük a másik oldalról megközelítve a párharcot! Rodel Mayol (22-0, 17KO) a WBC elsőszámú kihívója, a szalmasúly kimagaslóan legnagyobb ütője, és minden bizonnyal a súlycsoport legjobb még nem világbajnok harcosa. A normál alapállású versenyző legnagyobb fegyvere az óriási jobbhorga, és a már többször is kiütést eredményező balfelütése/balhorga. A magas, nagyon hosszú kezekkel rendelkező filippínó álla minden bizonnyal nem a herendi porcelángyárban készült, mert igaz, hogy megfontolt és a hosszú karjai segítségével sok időt tölt ütőtávon kívül, azért időnként neki is "eldurran az agya" és belemegy nagyobb adok-kapokokba, amiböl eddig kivétel nélkül jól jött ki. Szerencsére nagyon nehéz megjósolni ennek a meccsnek a végkimenetelét, mert ha a technikát nézzük egyértelműen Kyowa, ha a tűzerőt akkor Mayol. És mégis ez a két fiú képes a másik stilusában is jól bokszolni. Ha valamihez hasonlítanom kellene ezt a meccset akkor azt mondom, hogy Oscar De La Hoya vs Felix Trinidad azaz Eagle Kyowa vs Rodel Mayol. És hogy ki lesz a győztes? Remélem mi nézők, de ha feltétlenül tippelnem kell akkor Kyowa pontozásos és Mayol kiütéses győzelmére ugyanannyit adok, kb 40%-ot. A másik két lehetséges kimenetel is igazságosan osztozkodik a fennmaradó 20%-on, de mégegyszer mondom: mi nézők itt nem veszíthetünk!

118 font alatti P4P

1. Martin Castillo (1)
2. Eagle Kyowa (2)
3. Rafael Marquez (3)
4. Pongsaklek Wonjongkam (4)
5. Lorenzo Parra (5)
6. Jorge Arce (6)
7. Masamori Tokuyama (9)
8. Roberto Vasquez (7)
9. Omar Narvaez (8)
10. Fernando Montiel (10)

Kozi - 2006.04.30.