Van élet 118 font alatt is - I. rész

Eagle Kyowa, Roberto Vasquez, Ponsaklek Wonjongkam (képünkön), Martin Castillo és Rafael Marquez. Hogy mi a közös bennük? Mindannyian klasszis bunyósok, súlycsoportjuk legjobbjai, viszont a fanatikusokon kívül szinte senki sem ismeri őket, és napjaink sztárjaihoz képest aprópénzért lépnek ringbe, pedig semmivel sem rosszabbak vagy tehetségtelenebbek 10-, 20- vagy 50 kilógrammal nehezebb társaiknál.
Új, havonta jelentkezőntcikksorozatunk ezekről a versenyzőkről, egészen pontosan az öt legalacsonyabb súlycsoport - szalma-, kislég-, lég-, nagylég és bantamsúly - történéseiről fog szólni. Az első öt részben bemutatásra kerülnek a súlycsoportok (első részünkben a szalmasúly lesz teritéken), állandó téma lesz egy beharangozó az elkövetkező hónap legjobban várt mérkőzésére és visszatekintés/elemzés az elmúlt hónap  valamilyen történéséről, míg alkalmanként bemutatunk egy már visszavonult legendás bunyóst esetleg egy aktív világbajnokot vagy tehetséget röviden. Természetesen mindezt szigorúan maximum 118 fontig.

Szalmasúly

A profi ökölvívás legkisebb és legfiatalabb - a dél-koreai Kyung Yun Lee 1987-ben lett a szalmasúly első világbajnoka az IBF-nél - súlycsoportja, melynek felső súlyhatára 105font (~47.25kg). Az IBF és a WBO mini-légsúlyként míg a két régi szervezet közül a WBA minimumsúlyként a WBC pedig szalmasúlyként tartja számon. Hazánkban inkább az utóbbi kefjezés az elterjedtebb, már amennyire egy ilyen hányadtatott sorsú kategóriát elterjedtnek tekinthetünk. A szalmasúly legjobbjai igen kevés kivételtől eltekintve a Távol-Keletről, vagy pedig Közép- és Dél-Amerikából kerülnek ki. A kategória jelenlegi legjobbja egy thaiföldi születésü, azonban már évek óta Japánban élő fiatalember, bizonyos Eagle Kyowa(14-1, 5KO). A címet még Eagle Akakura néven szerezte meg, az akkor már 3 éve hivatalban lévő Jose Antonio Aguirre elképesztően sima lelépésével. Az ökölvívás bibliája a "The Ring" magazin meg is választotta a hónap bokszolójának, ami szalmasúlyú versenyzővel igen ritkán fordult eddig elő. Azóta egy sajnálatos sérülés miatt egy rövid ideig már átadta világbajnoki címét, de felépülése után azonnal - idén nyáron - visszaszerezte. A fantasztikus helyzetfelismerő képességgel és ritmusérzékkel rendelkező, technikás bunyós legutóbb január 9-én Ken Najaima ellen tette kockára címét és fantasztikus teljesítménnyel bizonyította, hogy továbbra is a súlycsoport legjobbja. A WBA királya a japán Yutaka Niida (19-1-3, 8KO), aki remélhetőleg 2006-ban összecsaphat Kyowával, amely meccsre a távoli szigetországban hatalmas érdeklődés mutatkozik. A WBO-nál a puerto ricoi olimpikon Ivan Calderon (24-0, 5KO) , az IBF-nél pedig a veterán indonéz Muhammad Rachman (50-7-4, 22KO) uralkodik. Szó van róla, hogy esetleg ők is címet egyesitenének, így könnyen elképzelhető, hogy egy éven belül két egyesített világbajnok lesz a súlycsoportnak. A szalmasúly jelenlegi legnagyobb reménysége a brutális ütőerejü filippinó Rodel Mayol(21-0, 16KO), aki január végén bokszol WBC eliminátor mérkőzést, így - győzelme esetén - 2006-ban könnyen világbajnoki címmérkőzésen találhatja magát. A súlycsoport valaha élt legnagyobb alakja vitán felül a mexikói legenda Ricardo "Finito" Lopez (képünkön), akiről hamarosan egy nagyobb írást is olvashatnak oldalunkon. Lopez résztvevője volt minden idők talán legjobb szalmasúlyú mérkőzéseinek is, amikor Rosendo Alvarezzel vívott örökké emlékezetes csatákat (ezekkel a meccsekkel egy késöbbi részben foglalkozunk részletesen).

Martin Castillo vs. Alexander Munoz 2. - 2006.01.21. - Thomas & Mack Center, Las Vegas

A kisebb súlyok szerelmesei dörzsölhetik a tenyerüket, ugyanis már januárban megrendezésre kerül egy kimagaslóan izgalmasnak igérkező mérkőzés. A nagylégsúly legjobbja Martin Castillo (29-1, 16KO) harmadszor teszi kockára WBA világbajnoki övét, ráadásul az a venezuelai Alexander Munoz (28-1, 26KO) lesz az ellenfele, aki ellen 2004 decemberében begyüjtötté a címet. A szintén egy visszavágó (Morales vs Pacquiao) előmérkőzéseként megrendezésre kerülő találkozó esélyese egyértelműen a mexikói címvédő, azonban egyáltalán nem lehet leírni az ilyen kis súlycsoportban szinte páratlan KO-aránnyal rendelkező ex-bajnokot sem. Az első találkozójukon a jóval képzettebb és technikásabb Castillo fantasztikus ütemben hajolgatott el az akkor még címvédő Munoz bombái elől, de a néhány tiszta találat "állal való" védésével bizonyította kiváló ütésálló képességét is. A negyedik menet végén Munoz pályafutása során először padlóra került egy villámgyors balhorog-jobbhorog kombinációtól, majd a 8. felvonásban ismét egy jobbhorog volt a befejező ütés Munoz padlólátogatása előtt. Ekkorra a mexikói már meglehetősen nagy pontelőnyben volt és hiába jött Munoz folyamatosan előre és próbálta nyomás alatt tartani ellenfelét, Castillo könnyedén hajolt el ütései elöl és kontratámadásokkal könnyedén húzta be a meneteket. 12 menet után a győztes kiléte nem, maximum a pontarány volt kérdéses. A történtek után teljesen megérdemelten 117-109, 117-109 és 116-110 arányú egyhangú pontozásal lett a WBA új nagylégsúlyú világbajnoka Castillo, aki azóta már kétszer védte meg címét igen inponáló teljesítményekkel. Elöbb a korábbi légsúlyú király Eric Morelt verte játszi könnyedséggel, majd az egyszer már egy nagyon szoros mérkőzésen legyőzött Hideyasu Ishiharát győzte le, ezúttal már nagy fölénnyel, ráadásul Japánban. Munoz a veresége óta két villámgyors(KO1, KO2), illetve egy pontozásos győzelmet aratott Castillo ellenfeleihez képest lényegesen gyengébb bunyósok ellenében. Véleményem szerint nem kérdés, hogy Castillo a tőle már megszokott kontrabokszot fogja eröltetni, amivel eddig mindig sikerült hatástalanítani akár a vehemensebb kihívókat is. Kérdés, hogy Munoz tud-e vagy akar-e változtatni a nem túl technikás, azonban hatalmas jobbegyesekre épülő erőbokszán, mert ha teljesen ugyanolyan taktikával áll ki mint jó egy évvel ezelőtt, akkor szinte esélytelen a lábon sokkal jobban mozgó és zseniálisan hajolgató világbajnok ellen. Véleményem szerint Castillo ismét jelentős pontkülönbséggel legyőzi Munozt.

Omar Narvaeznek a WBO légsúlyú világbajnokának nyilatkozata legutóbbi címvédése után

Az argentín, "El Huracan" becenévre hallgató WBO világbajnok, már 12. mérkőzésén megkapta a lehetőséget, hogy világbajnoki címért bokszolhasson Adonis Rivas ellen, és élt is a lehetőséggel miután 12 menetben legyőzte a kemény nicaraguait. Nemrégiben már 7. alkalommal védte meg a címét Narvaez, aki visszatérve Franciaországba - 2 évvel ezelőtt a nála sokkal esélyesebbnek tartott orosz Alexander Mahmutovot intézte el 10 menet alatt -  Párizsban adott bokszleckét a helyiek veretlen kedvencének Bernard Inomnak. A találkozó után, már Argentinában a repülőtéren nyilatkozott a sajtónak.
"Úgy jöttem erre a mérkőzésre mintha én lennék a kihívó, nem úgy mint a bajnok" - mondta a bajnok. A találkozón Narvaez bal keze megsérült, ami igencsak hátráltatta a bunyóban: "Borzasztó fájdalmas volt. Az ötödik menettől kezdve arra voltam kényszerülve, hogy egy kézzel bokszoljak. Mindenképpen olyan mérkőzést szerettem volna, mint az Inom elleni, ahol bizonyítani tudom, hogy egy igazi bajnok vagyok." - tette hozzá a rendkívül szimpatikus 30 éves kétgyermekes családapa (egy 6 éves és egy 8 hónapos gyermeke van).

118 font alatti P4P

1. Martin Castillo
2. Eagle Kyowa
3. Rafael Marquez
4. Pongsaklek Wonjongkam
5. Lorenzo Parra
6. Jorge Arce
7. Roberto Vasquez
8. Omar Narvaez
9  Masamori Tokuyama
10. Fernando Montiel

Kozi - 2006.01.09