Napjaink egyik legnagyobb ökölvívó sztárja kétségtelenül a fülöp-szigeteki Manny Pacquiao, aki jelenleg a legtöbb szaklap súlycsoportoktól független ranglistáját is vezeti. Pályafutása kislégsúlyban indult (első világbajnoki címét légsúlyban szerezte), jelenleg könnyűsúlyban versenyez, azaz karrierje során eddig 8 (!) súlycsoportban tette mar "tiszteletét". Ha azonban összejön a decemberi Oscar De La Hoya elleni meccs, akkor valószínűleg már 10 (!) kategóriányi különbség lesz az induló súlya es az aktuális súlycsoportja (váltósúly) között.
Pacman jelenleg 29 éves és valószínű, hogy a következő 5-6 évben is meghatározó alakja lesz a profi bunyó világának, azonban már igy is több, mint 13 évnyi profi karrier áll a háta mögött és az alacsonyabb súlycsoportok legnagyobb klasszisait rendre legyőzte. Emiatt talán nem korai az az alábbiakban közölt összehasonlítás, melyet William Detloff készített és amelyben arra keresi választ, hogy mire ment volna Pacquiao minden idők legjobb pehely és nagypehelysúlyú legendái ellen.
Kid Chocolate 136-10-6 (51)
New York State Athletic Comission Pehelysúlyú címvédő (1932 október 13 - 1934 február 17)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1931 július 15 - 1933 december 25)
Néhány versenyzőnek minden tehetség megadatik és képes azt is elérni, hogy a sporttörténelem csupán már a beceneve alapján emlékezzen rá, azonban Chocolate (akinek a másik beceneve - "a havannai bonbon" - nem vált igazán népszerűvé) ezen is túltett: valódi brilliáns volt.
Egy olyan korszakban, amely hemzsegett a kiváló pehelysúlyúaktól, nyilvánvalóan a legjobbak egyike volt. Eredménylistája tele van olyan fickók elleni győzelmekkel mint Fidel La Barba, Al Singer, Benny Bass és Lew Feldman. Nem volt nagy ütő, de ki tudta bokszolni korának legkiválóbb versenyzőit. Azonban volt néhány olyan ellenfele is akiket nem tudott legyőzni: Jack "Kid" Berg, vagy például Tony Canzoneri: egy fáradhatatlan kétkezes "golyószóró", aki nem érte el ugyan Pacquiao népszerűségét, de meglehetősen hasonló stílusban küzdött, és Chocolate nem tudta elverni őt.
Nem könnyű Chocolate-re voksolni, amikor az ember tisztában van vele, hogy nem rendelkezett azzal a fegyverrel , amivel távoltarthatná magától Pacquiaot. Viszont ilyen klasszisok, mint Chocolate - tekintsünk csak végig az eredménylistáján - sosem veszítettek olyan ellenfelek ellen, akiknek Pacquiaohoz hasonló hibái voltak. Ha egy megkopott tudású Morales képes volt Pacquiaot kibokszolni - amit megtett az első találkozón és a második meccsük első felében is - akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy Chocolate - aki technikailag sokkal magasabban képzett bunyós volt - miért ne lenne képes legalább ugyanilyen szinten ezt végrehajtani. Tipp: Chocolate nyerne pontozással
Henry Armstrong 151-21-9 (101)
Pehelysúlyú világbajnok (1937 október 29 - 1938 november)
Könnyűsúlyú világbajnok (1938 augusztus 17 - 1939 augusztus 22)
Váltósúlyú világbajnok (1938 május 31 - 1940 október 4)
Talán a pehelysúly lehetett Armstrong legjobb súlycsoportja. Az igaz, hogy legtöbb sikeres címvédését váltósúlyban vívta, azonban a pehelysúlyban érte el leghosszabb győzelmi szériáját, valamint a legtöbb egymást követő kiütéses győzelmeit. Megfontolásra érdemes az a tény,ha egy fickó elég erős ahhoz, hogy kiüssön könnyű- és váltósúlyúakat, akkor a pehelysúlyúakat le kell hengerelnie. Ez nem sejtet sok jót Pacquiao számára. Az sem segítene rajta, ha megpróbálná letámadni Armstrongot, mert a boksztörténelem nem ismer sikeresebben rohamozó bokszolót mint a „Homicide Hank" (Gyilkos Gombolyag). Azon el lehet vitatkozni, hogy Baby Arizmendi a saját stílusával győzte le ugyan Armstrongot, de ezek a győzelmek saját hazájában, Mexikóban végződtek pontozással, viszont a harmadik találkozón, Kaliforniában „Homicide Hank” már könnyedén győzött. Nagyon valószínű hogy Pacquiao ütőereje és gyorsasága – majdnem biztos, hogy Armstrongnál gyorsabb lenne - kínálna némi esélyt számára. Azonban Armstrong egyike a boksztörténet legnagyobb ütőinek és lefárasztó stílusa hatástalanítaná Pac Man fordított alapállású előnyét. Valamennyi tényező számbavétele újra csak azt a tényt erősíti, hogy Armstrong átkozottul kemény, hihetetlenül szívós és nagyon dörzsölt volt. Pacquiao bizonyára nagy meccset hozna össze vele, néha akár el is kaphatná Armstrongot és pontos ütéseivel méltó ellenfele lehetne. A dolog számára kellemetlen része az, hogy ha elég közel kerül Armstronghoz, hogy bevigye ütéseit, akkor elég közel jut ahhoz, hogy őt is megüssék. Egy ilyen ütésváltásban pedig Armstrong kiütötte volna a mérkőzés vége felé.
Willie Pep 230-11-1 (61)
Pehelysúlyú világbajnok (1942 november 20 - 1948 október 29 és 1949 február 11 - 1950 szeptember 8)
Bármelyik kiváló ringstratéga el tudja mondani annak módját,hogy miként lehet diadalmaskodni egy különlegesen jó védekező képességgel megáldott versenyző ellen. Támadó taktikával. Még a bokszzsenik sem tudnak minden ütést hárítani, s minél többször indít ütést valaki, annál nagyobb az esély arra, hogy ténylegesen találjon is. Pacquiao olyan sok ütést indít, hogy könnyen kiszámítható: előbb vagy utóbb valamelyik tisztán találna Pep ellen. Van itt azonban egy másik probléma… Az köztudott, hogy csak egyetlen bokszoló volt képes Pepet lehengerelni, Sandy Saddler, és stílusát tekintve Pacquiao nem Saddler. Tudjuk, más versenyzők is legyőzték Pepet, aki összesen 11 vereséget szenvedett. Ám ezek közül három Saddler nevéhez fűződik. Legalább két további veresége (Lulu Perez és Tomy Collins) kisiklásnak tekinthető. Sammy Angot pályafutása elején győzte őt le. A többi vereség pedig egy hosszú kihagyás és egy szomorú visszatérés következtében érte. Csak egyedül a magas, erős, nyers, sőt piszkos trükköket is alkalmazó Saddler volt képes arra, hogy a fénykorában lévő Pepet elintézze, akit még feladásra is tudott kényszeríteni, amikor már túl kockázatos lett volna a mérkőzés folytatása. Pacquiao eddigi eredményei alapján nem feltételezhető semmi olyan, hogy képes lenne azt végrehajtani amit Saddler háromszor is megcsinált és amelyet egyébként többszáz más versenyző képtelen volt. Pac Man egyszerűen nem elég nagy és erős ahhoz, hogy ugyanazt meg tudja tenni amit Saddler. Egyetlen stratégiája az lehetne, hogy lerohanja Pepet, mint ahogy azt megtette Barrera ellen és megpróbáljon állandó rohamozással föléje kerekedni. El tudtuk volna képzelni, hogy Marquez kiismeri néhány menet alatt Pacquiaot? Ez Pep számára kb. fél percbe kerülne, ezért nem lenne szoros mérkőzés. Pep simán nyerne pontozással.
Sandy Saddler 144-16-2 (103)
Pehelysúlyú világbajnok (1948 október 29 - 1949 február 11 és 1950 szeptember 8 - 1957 január 21)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1949 december 6 - 1957 január 21)
Saddlerre leginkább úgy emlékeznek, mint aki bár többször diadalmaskodott Pep fölött, mégsem tudott ellenfele fölé kerekedni a pehelysúlyú örökranglistákon. Egyébként nem Pep volt az egyedüli, aki számára Saddler túlságosan nagynak bizonyult. Saddler eleve szokatlanul nagy és erős pehelysúlyúnak (+nagypehelysúlyúnak) számított. Ezenkívül piszkos trükköket is alkalmazott és nagyon kemény volt, ami a legtöbb bokszoló esetében már túlságosan soknak bizonyult. Némelyek olyan fenntartással élnek Saddlerrel szemben, hogy Bobby Quillar legyőzte őt, valamint Humberto Sierra és Chico Rosa is. Ugyanígy tett Del Flannagan és Lou Alter. Olyan fickók, akikrol soha sem hallottunk. Viszont az Alterrel szemben elszenvedett vereséget követően Saddler egyhuzamban 38 mérkőzésen maradt veretlen, 25 kiütést számlálva ezek között. Hasonló szériákat produkált egész karrierje során: 14 győzelem egyhuzamban, majd egy vereség, 17 további győzelem, majd egy vesztes mérkőzés. Pep személyében, minden idők egyik legnagyobbjával szemben Saddler egyedülálló, 3:1-es győzelmi arányt teljesített és nehéz elképzelni, hogy ez rosszabbul működött volna Pacquiao ellen is. Ha valaki le akarta győzni Saddlert, egy dolgot feltétlenül el kellett kerülnie: nem volt szabad megengednie, hogy ütést kapjon tőle. Manny ezt a követelményt állandó rohamozással teljesítené. "Tüzes" rohamaival sok ellenfelet győzött le, ám ezzel Saddlerrel szemben nem tudott volna diadalmaskodni, akit - próbáljuk ezt megérteni - csak egyszer tudtak 162 mérkőzésen megállítani. Ha Pacquiao erre képtelen lett volna, vagy nem tudta volna komolyan megfogni sem - és ezt szinte senki nem tudta, - és arra is képtelen lett volna hogy kibokszolja őt - amikor erre Pep is képtelen volt - akkor mi maradhat még hátra? Az, hogy a mérkőzés felénél leállítják a találkozót Saddler győzelmével.
Flash Elorde 88-27-2 (33)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1960 március 16 - 1967 június 15)
Elorde és Pacquiao is mindketten nemzeti bálványnak számítanak a filippinók számára, de a hasonlóságuk körülbelül itt véget is ér. Elorde tudott ütni, de nem volt nagy KO specialista. Gyorsaságával, heves rohamozásaival és szívósságával érvényesült (amivel nagyjából Pacquiao is), aki még ráadásul egy átkozottul kemény fordított alapállású balegyenessel és jobbhoroggal is rendelkezett. Ez igazán nem jelentene sétagaloppot napjaink filippínó ideálja számára. Elorde pokolian jó bokszoló volt. Harold Gomes, Joey Lopes, Sergio Caprari és Lou Bizarro fölött aratott győzelmei bizonyítják ezt, melyeket többnyire a Fülöp-szigeteken aratott többtízezer lelkes rajongója előtt. Ám amikor a legjobbak ellen kellett szorítóba lépnie, ő is sebezhetővé vált. Sandy Saddler sérülés miatt tudta megállítani Elordét és a nagy Carlos Ortiz kétszer is legyőzte őt. Igaz, azokon a mérkőzéseken Elorde magasabb súlycsoportban bokszolt, így semmi esetre sincs szégyenkezni valója, hogy a nagy Ortizzal szemben veszített. De a vereség az vereség és arra az időre mikorra visszavonult több vereséget gyűjtött már össze, mint bárki más, aki szerepel ebben az összehasonlításban. Mindezek ellenére sem lett volna könnyű mérkőzés Pacquiao számára. Elorde hosszú ütőtávja, nagyszerű jobbkezes jabje és balkezes alapállása megnehezítették volna Pacquiao-nak, hogy közel kerüljön hozzá, miközben azt kockáztatta volna, hogy egy tekintélyes jobbkezesbe ütközik. Ezenkívül még meg lett volna annak az esélye is, hogy Pacquiao és nem pedig Elorde sérül le közben. Mindezek ellenére végül is Pacquiao magasabb rendű tűzereje kihozta volna a különbségeket. Azt nem gondolnánk, hogy meg tudta volna Elordét állítani, akinek háta száz mérkőzés után sem érintette a szorító padlóját. Azonban Pacquiao képes lett volna egy kényelmes pontozásos győzelmet aratni.
Vicente Saldivar 38-3 (27)
Pehelysúlyú világbajnok (1964 szeptember 26 - 1967 október 14 és 1970 május 9 - 1970 december 11)
Leginkább Saldivar stílusa a tükörképe Pacquiao-énak az összehasonlításunkban szereplők közül (talán Armstrongot kivéve). Hozzá hasonlóan Saldivar is egy állandóan előre menő, nyomást gyakorló bokszoló volt, aki megállás nélkül szórta az ütéseket. Õ is balkezes, neki is - mint Pacquiao-nak - kiemelkedően erős a fizikuma és az ütőereje, valamint Pacquiao-hoz hasonlóan hazájának emblematikus figurája volt. Sokatmondó az a tényező, hogy Saldivar egyike a valaha élt legnépszerűbb mexikói bajnokoknak. Mindezek ellenére néhány kulcsfontosságú területen Pacquiao elhalványítja Saldivar képességeit. Saldivar szerette elfárasztani ellenfeleit, ereje, kondíciója, munkatempója révén és különösképpen testre mért ütéseivel (nézzük csak a Howard Winstone-nal vívott három meccsét). A legtöbb világbajnoki címmérkőzésén kiütéses győzelmeit a mérkőzés második felében aratta. Nyolc címvédéséből öt végződött kiütéssel, négy ezek közül a hetedig menetben vagy később. Saldivar kitartóbb volt Pacquiao-nál. Talán még technikailag is jobb (soha sem veszítette el az egyensúlyát, szemben Pacquiao-val, akivel ez még most is előfordul), és valószínűleg fizikálisan is erősebb volt. Azonban még sem volt annyira dinamikus vagy robbanékony, mint Pacquiao. Nos tehát, mi diadalmaskodik: Saldivar szívóssága vagy Pacquiao gyorsasága és ereje? Ez egy fogas kérdés… Ha tíz alkalommal küzdenek meg egymással, akkor fele-fele arányban nyerhettek volna. Saldivart könnyebben el lehetett találni és ebben az esetben a jobban ütő bokszolóra kell szavazni, vagyis Pacquiao nyer a tizedik menetben.
Ruben Olivares 88-13-3 (78)
Harmatsúlyú világbajnok (1969 augusztus 22 - 1970 október 16 és 1971 április 3 - 1972 március 19)
WBA pehelysúlyú cimvédő (1974 július 9 - 1974 november 23)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1975 június 20 - 1975 szeptember 20)
Olivares nagy vonzereje abban rejlett, hogy Harry Grebhez és egy sereg más kevésbé ismert ökölvívóhoz hasonlóan bizonyos lenézéssel kezelte a sportszerű élet követelményeit (szerette a szórakozást, a nőket, a bulikat, keveset edzett) és mindezek ellenére még nyert is. Ez a tényező, valamint bomba erejű balhorga együttesen tették őt ellenállhatatlanná. Az is előnyére vált, hogy nemcsak verekedni, hanem vívni is tudott - amikor akart -, de ez ellenkezett az alaptermészetével. Sokkal jobban szerette a nagy kiütéses szériákat. És első 57 mérkőzéséből tényleg kiütött 54 ellenfelet. Olivares többnyire rettenthetetlenül rohamozott, széles horgokkal, mint amikor valaki egy bozótvágó machetével csapkod a sűrű erdőben. Számtalanszor fizetett az óvatlanságáért, amikor érzékeny bőre a szeme körül valamilyen éles dologgal került kapcsolatba és vérezni kezdett. Kétségkívül a harmatsúly volt a legjobb súlycsoportja, ahol maga volt a „veszedelem”, és nagyon valószínű, hogy a boksztörténet legkeményebb ütője 118 fontban. Kevésbé volt hatásos és messze kevésbé volt egyenletes pehelysúlyúként, ahol a bombái már nem egészen érték el ugyanazt a hatást. Pacquiao ellen Olivares megpróbálná, hogy a kísértésnek ellenállva elkerüli a korai csihipuhit. Minek a nyüglődés, ha az ember bokszolni is tud egy kicsit. Végül azonban ösztöneihez ragaszkodva belharcban vívná meg a háborút. Keze nem volt olyan gyors, mint Pacquiao-é, de keményebben ütött, főleg testre. Mindketten padlóra kerülnének, nagyon véreznének és a legvalószínűbb forgatókönyv szerint pehelysúlyban Pacquiao kézgyorsasága és valószínűleg jobb kondíciója kihozná a különbséget kettőjük között. Pacquiao nyerne TKO-val, sérülés miatt, a mérkőzés vége felé.
Bobby Chacon 59-7-1 (47)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1974 szeptember 7 - 1975 június 20)
WBC nagypehelysúlyú cimvédő (1982 december 11 - 1984 január 14)
Chacon egyike volt azon csodálatos nyugati parti nagyot ütő bokszolóknak, akik rendkívül szórakoztatóvá tették a kisebb súlycsoportokat az 1970-es és a korai 80-as években. Olivares, Chucho Castillo, Danny Lopez és mások olyan gyakorisággal vonzottak hatalmas közönséget Los Angelesben az Olimpic Auditoriumba és Inglewoodban a Forumba, hogy legalábbis helyileg a hollywoodi filmsztárokhoz voltak hasonlíthatóak. Chacon szeretetre méltó fickó és karizmatikus személyiség volt, aki pokolian jól ütött, de sok ütést is kapott és könnyen vérzett. Mit akarhatunk még? Amikor Chacon valódi tévés nyilvánosságot kapott a 80-as évek elején Cornelius Boza-Edwards, Ray Mancini és Rafael ,,Bazooka" Limon ellen (a Ring szerint 1982-ben az év mérkőzése), már túl volt fénykorán, megviselték a kemény csaták és a túlhajszolt élet. De a kiindulási alap ugyanaz: nem valami nagy védekezés, sok vér, hatalmas szív és egy jó ütés. Meglehetősen jól bokszolt, amikor rá volt kényszerítve. Például amikor megnyerte a WBC címet Alfredo Marcano-val szemben 1974-ben, és nagyszerűen harcolt Boza-Edwards ellen is 1983-ban. Azonban mindezek a képességek sem segítettek volna Pacquiao ellen. Chacon túlságosan hajlamos volt arra, hogy az ellenfél előtt megállva harcoljon, ezáltal könnyű célpont lett volna Pacquiao-nak. Meg lenne a lehetősége annak, hogy Chacon elkapja Pacquiao-t és meg is roggyantsa, de nem tudott volna Pacquiao gyorsaságával szemben mit kezdeni és a legtöbb ütésváltásból vesztesen jött volna ki. S előbb vagy utóbb - valószínűleg utóbb - azok a bizonyos szemöldökök is szétnyílnának. Pacquiao TKO-val nyer nem sokkal a tizedik menet után.
Salvador Sanchez 44-1-1 (32)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1980 február 2 - 1982 augusztus 12)
Már korábban elmondtuk, hogy Sanchez nagyszerű pehelysúlyú volt, de korai halála miatt a személyisége bizonyos fokig aránytalanul túlértékelt az elért eredményeihez képest. Kétszer is könnyedén győzött a nagy bombázó Danny Lopez ellen, aki a valaha élt egyik legnagyobb tévés népszerűséget élvező bokszoló volt fénykorában, és szinte megsemmisítette azt a Wilfredo Gomezt, aki a korszak legfantasztikusabb ütője volt. Sanchez egy zártan bokszoló, látszatra talán nem, de valójában mégis keményet ütő, jó lábmunkájú, nagyszerű felépítésű versenyzőként él az emlékezetben. Miközben nem volt kifejezetten nagyot ütő, de tévedhetetlenül pontosnak és nagyszerű kontrabunyósnak számított. Ezzel szemben mégsem volt annyira kiemelkedő, mint ahogyan sokan emlékeznek rá. Alig élte túl a kezdő Azumah Nelsont, akit végül a 15. menetben azért ki tudott ütni. Ugyanez mondható el a brit kihívó Pat Cowdell ellen, akivel szemben csak szoros pontozással győzött. (Cowdell egyetlen másik jelentős mérkőzésén Nelsontól már az első menetben kiütéses vereséget szenvedett.) Csak többségi pontozással tudott nyerni az újonc Patrick Ford ellen. Kihívóinak mérlege pedig: egy nagyon fiatal Juan La Porte, Roberto Castanon, Jorge Garcia és Ruben Castillo - mind megbízható, de nem túl jelentős bokszolók. Elmondható: könnyen előfordulhatott volna, hogy Sanchez kipontozza Pacquiao-t, mert mindig a legjobb formában volt a Lopezhez hasonló leblokkoló ütőkkel szemben, de Pacquiao nem ilyen. Azonban Sanchez kemény balegyenese, ügyes, célszerű mozgása és kiváló ütésbíró képessége Pacquiao ellen elég eredményes lehetett volna. Ráadásul az a bokszoló, aki nem esik soha pánikba, ezért arcizma sem rándulna Pacquiao rohamaira. Túlságosan hűvös alkat volt ehhez. Az előrejövő Pacquiao-t elegendő számú jobbkezessel és ellenütéssel kapná el, aki valószínűleg fel is repedne, Sanchez pedig szoros, talán vitatható pontozással győzne.
Azumah Nelson 39-5-2 (28)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1984 december 8 - 1988 február 29)
WBC nagypehelysúlyú cimvédő (1988 február 29 - 1994 május 7 és 1996 december 1 - 1997 március 22)
A küzdőstílusok jelentenek mindent a bokszban. Ebben az összehasonlításban még annál is többet. Akik legyőzték Nelsont: Salvador Sanchez, Pernell Withaker, Jesse James Leija és Genaro Hernandez, egyikük sem hasonlít távolról sem Pacquiao stílusához. Mind olyan bokszolók, akik erényt tudtak kovácsolni Nelson átlagos lábgyorsaságából és némely esetben a korából. Nelson viszont éppen olyanokkal szemben nem veszített, akik megpróbálták letámadni, mint azt Pacquiao tenné. A történetnek ezzel vége is lehetne. Ezzel szemben viszont van egy "pokoli" ellenérv is: Nelson alig győzött Marcos Villasana és Martio Martinez ellen első találkozójukon. Hasonló a helyzet Gabe Ruelas esetében, valamint a Jeff Fenech elleni első mérkőzésen, amelyről messzemenően elmondható, hogy ajándék volt a pontozás Nelson számára. Egyikük sem volt elmozgó-tipusú bokszoló. Azonban az azt követő visszavágón kiütötte Ruelast (aki elismerten nem volt már többé ugyanaz a versenyző), kiütötte Martinezt is a 12-ben és elégtételt vett Fenechen a 8-ban. A történet tanulsága: ha valaki akkor találkozott Nelsonnal, amikor ballábbal kelt fel vagy aluledzett volt, akkor az illető jó üzletet csinálhatott, de a visszavágón Azumah helyretette a dolgokat. Pacquiao stílusa kifejezetten feküdne Nelsonnak. PacMan jobbhorgokat és hosszú balkezeseket ütve rontana neki, a ”Professzor” pedig nagy nyugalommal hárítaná ütéseit. Amennyiben nem volna képes Pacquiao-t a mérkőzés végéig kiütni, kényelmes pontozásos győzelmet aratna. S ha nem is tudná végrehajtani ezt az első meccsen, akkor bizonyosan megcsinálná a visszavágón.
William Detloff cikkéből készítette Carlos53 és Edgegod - 2008.07.20
Pacman jelenleg 29 éves és valószínű, hogy a következő 5-6 évben is meghatározó alakja lesz a profi bunyó világának, azonban már igy is több, mint 13 évnyi profi karrier áll a háta mögött és az alacsonyabb súlycsoportok legnagyobb klasszisait rendre legyőzte. Emiatt talán nem korai az az alábbiakban közölt összehasonlítás, melyet William Detloff készített és amelyben arra keresi választ, hogy mire ment volna Pacquiao minden idők legjobb pehely és nagypehelysúlyú legendái ellen.
Kid Chocolate 136-10-6 (51)
New York State Athletic Comission Pehelysúlyú címvédő (1932 október 13 - 1934 február 17)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1931 július 15 - 1933 december 25)
Néhány versenyzőnek minden tehetség megadatik és képes azt is elérni, hogy a sporttörténelem csupán már a beceneve alapján emlékezzen rá, azonban Chocolate (akinek a másik beceneve - "a havannai bonbon" - nem vált igazán népszerűvé) ezen is túltett: valódi brilliáns volt.Egy olyan korszakban, amely hemzsegett a kiváló pehelysúlyúaktól, nyilvánvalóan a legjobbak egyike volt. Eredménylistája tele van olyan fickók elleni győzelmekkel mint Fidel La Barba, Al Singer, Benny Bass és Lew Feldman. Nem volt nagy ütő, de ki tudta bokszolni korának legkiválóbb versenyzőit. Azonban volt néhány olyan ellenfele is akiket nem tudott legyőzni: Jack "Kid" Berg, vagy például Tony Canzoneri: egy fáradhatatlan kétkezes "golyószóró", aki nem érte el ugyan Pacquiao népszerűségét, de meglehetősen hasonló stílusban küzdött, és Chocolate nem tudta elverni őt.
Nem könnyű Chocolate-re voksolni, amikor az ember tisztában van vele, hogy nem rendelkezett azzal a fegyverrel , amivel távoltarthatná magától Pacquiaot. Viszont ilyen klasszisok, mint Chocolate - tekintsünk csak végig az eredménylistáján - sosem veszítettek olyan ellenfelek ellen, akiknek Pacquiaohoz hasonló hibái voltak. Ha egy megkopott tudású Morales képes volt Pacquiaot kibokszolni - amit megtett az első találkozón és a második meccsük első felében is - akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy Chocolate - aki technikailag sokkal magasabban képzett bunyós volt - miért ne lenne képes legalább ugyanilyen szinten ezt végrehajtani. Tipp: Chocolate nyerne pontozással
Henry Armstrong 151-21-9 (101)
Pehelysúlyú világbajnok (1937 október 29 - 1938 november)
Könnyűsúlyú világbajnok (1938 augusztus 17 - 1939 augusztus 22)
Váltósúlyú világbajnok (1938 május 31 - 1940 október 4)
Talán a pehelysúly lehetett Armstrong legjobb súlycsoportja. Az igaz, hogy legtöbb sikeres címvédését váltósúlyban vívta, azonban a pehelysúlyban érte el leghosszabb győzelmi szériáját, valamint a legtöbb egymást követő kiütéses győzelmeit. Megfontolásra érdemes az a tény,ha egy fickó elég erős ahhoz, hogy kiüssön könnyű- és váltósúlyúakat, akkor a pehelysúlyúakat le kell hengerelnie. Ez nem sejtet sok jót Pacquiao számára. Az sem segítene rajta, ha megpróbálná letámadni Armstrongot, mert a boksztörténelem nem ismer sikeresebben rohamozó bokszolót mint a „Homicide Hank" (Gyilkos Gombolyag). Azon el lehet vitatkozni, hogy Baby Arizmendi a saját stílusával győzte le ugyan Armstrongot, de ezek a győzelmek saját hazájában, Mexikóban végződtek pontozással, viszont a harmadik találkozón, Kaliforniában „Homicide Hank” már könnyedén győzött. Nagyon valószínű hogy Pacquiao ütőereje és gyorsasága – majdnem biztos, hogy Armstrongnál gyorsabb lenne - kínálna némi esélyt számára. Azonban Armstrong egyike a boksztörténet legnagyobb ütőinek és lefárasztó stílusa hatástalanítaná Pac Man fordított alapállású előnyét. Valamennyi tényező számbavétele újra csak azt a tényt erősíti, hogy Armstrong átkozottul kemény, hihetetlenül szívós és nagyon dörzsölt volt. Pacquiao bizonyára nagy meccset hozna össze vele, néha akár el is kaphatná Armstrongot és pontos ütéseivel méltó ellenfele lehetne. A dolog számára kellemetlen része az, hogy ha elég közel kerül Armstronghoz, hogy bevigye ütéseit, akkor elég közel jut ahhoz, hogy őt is megüssék. Egy ilyen ütésváltásban pedig Armstrong kiütötte volna a mérkőzés vége felé.Willie Pep 230-11-1 (61)
Pehelysúlyú világbajnok (1942 november 20 - 1948 október 29 és 1949 február 11 - 1950 szeptember 8)
Bármelyik kiváló ringstratéga el tudja mondani annak módját,hogy miként lehet diadalmaskodni egy különlegesen jó védekező képességgel megáldott versenyző ellen. Támadó taktikával. Még a bokszzsenik sem tudnak minden ütést hárítani, s minél többször indít ütést valaki, annál nagyobb az esély arra, hogy ténylegesen találjon is. Pacquiao olyan sok ütést indít, hogy könnyen kiszámítható: előbb vagy utóbb valamelyik tisztán találna Pep ellen. Van itt azonban egy másik probléma… Az köztudott, hogy csak egyetlen bokszoló volt képes Pepet lehengerelni, Sandy Saddler, és stílusát tekintve Pacquiao nem Saddler. Tudjuk, más versenyzők is legyőzték Pepet, aki összesen 11 vereséget szenvedett. Ám ezek közül három Saddler nevéhez fűződik. Legalább két további veresége (Lulu Perez és Tomy Collins) kisiklásnak tekinthető. Sammy Angot pályafutása elején győzte őt le. A többi vereség pedig egy hosszú kihagyás és egy szomorú visszatérés következtében érte. Csak egyedül a magas, erős, nyers, sőt piszkos trükköket is alkalmazó Saddler volt képes arra, hogy a fénykorában lévő Pepet elintézze, akit még feladásra is tudott kényszeríteni, amikor már túl kockázatos lett volna a mérkőzés folytatása. Pacquiao eddigi eredményei alapján nem feltételezhető semmi olyan, hogy képes lenne azt végrehajtani amit Saddler háromszor is megcsinált és amelyet egyébként többszáz más versenyző képtelen volt. Pac Man egyszerűen nem elég nagy és erős ahhoz, hogy ugyanazt meg tudja tenni amit Saddler. Egyetlen stratégiája az lehetne, hogy lerohanja Pepet, mint ahogy azt megtette Barrera ellen és megpróbáljon állandó rohamozással föléje kerekedni. El tudtuk volna képzelni, hogy Marquez kiismeri néhány menet alatt Pacquiaot? Ez Pep számára kb. fél percbe kerülne, ezért nem lenne szoros mérkőzés. Pep simán nyerne pontozással. Sandy Saddler 144-16-2 (103)
Pehelysúlyú világbajnok (1948 október 29 - 1949 február 11 és 1950 szeptember 8 - 1957 január 21)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1949 december 6 - 1957 január 21)
Saddlerre leginkább úgy emlékeznek, mint aki bár többször diadalmaskodott Pep fölött, mégsem tudott ellenfele fölé kerekedni a pehelysúlyú örökranglistákon. Egyébként nem Pep volt az egyedüli, aki számára Saddler túlságosan nagynak bizonyult. Saddler eleve szokatlanul nagy és erős pehelysúlyúnak (+nagypehelysúlyúnak) számított. Ezenkívül piszkos trükköket is alkalmazott és nagyon kemény volt, ami a legtöbb bokszoló esetében már túlságosan soknak bizonyult. Némelyek olyan fenntartással élnek Saddlerrel szemben, hogy Bobby Quillar legyőzte őt, valamint Humberto Sierra és Chico Rosa is. Ugyanígy tett Del Flannagan és Lou Alter. Olyan fickók, akikrol soha sem hallottunk. Viszont az Alterrel szemben elszenvedett vereséget követően Saddler egyhuzamban 38 mérkőzésen maradt veretlen, 25 kiütést számlálva ezek között. Hasonló szériákat produkált egész karrierje során: 14 győzelem egyhuzamban, majd egy vereség, 17 további győzelem, majd egy vesztes mérkőzés. Pep személyében, minden idők egyik legnagyobbjával szemben Saddler egyedülálló, 3:1-es győzelmi arányt teljesített és nehéz elképzelni, hogy ez rosszabbul működött volna Pacquiao ellen is. Ha valaki le akarta győzni Saddlert, egy dolgot feltétlenül el kellett kerülnie: nem volt szabad megengednie, hogy ütést kapjon tőle. Manny ezt a követelményt állandó rohamozással teljesítené. "Tüzes" rohamaival sok ellenfelet győzött le, ám ezzel Saddlerrel szemben nem tudott volna diadalmaskodni, akit - próbáljuk ezt megérteni - csak egyszer tudtak 162 mérkőzésen megállítani. Ha Pacquiao erre képtelen lett volna, vagy nem tudta volna komolyan megfogni sem - és ezt szinte senki nem tudta, - és arra is képtelen lett volna hogy kibokszolja őt - amikor erre Pep is képtelen volt - akkor mi maradhat még hátra? Az, hogy a mérkőzés felénél leállítják a találkozót Saddler győzelmével. Flash Elorde 88-27-2 (33)
Nagypehelysúlyú világbajnok (1960 március 16 - 1967 június 15)
Elorde és Pacquiao is mindketten nemzeti bálványnak számítanak a filippinók számára, de a hasonlóságuk körülbelül itt véget is ér. Elorde tudott ütni, de nem volt nagy KO specialista. Gyorsaságával, heves rohamozásaival és szívósságával érvényesült (amivel nagyjából Pacquiao is), aki még ráadásul egy átkozottul kemény fordított alapállású balegyenessel és jobbhoroggal is rendelkezett. Ez igazán nem jelentene sétagaloppot napjaink filippínó ideálja számára. Elorde pokolian jó bokszoló volt. Harold Gomes, Joey Lopes, Sergio Caprari és Lou Bizarro fölött aratott győzelmei bizonyítják ezt, melyeket többnyire a Fülöp-szigeteken aratott többtízezer lelkes rajongója előtt. Ám amikor a legjobbak ellen kellett szorítóba lépnie, ő is sebezhetővé vált. Sandy Saddler sérülés miatt tudta megállítani Elordét és a nagy Carlos Ortiz kétszer is legyőzte őt. Igaz, azokon a mérkőzéseken Elorde magasabb súlycsoportban bokszolt, így semmi esetre sincs szégyenkezni valója, hogy a nagy Ortizzal szemben veszített. De a vereség az vereség és arra az időre mikorra visszavonult több vereséget gyűjtött már össze, mint bárki más, aki szerepel ebben az összehasonlításban. Mindezek ellenére sem lett volna könnyű mérkőzés Pacquiao számára. Elorde hosszú ütőtávja, nagyszerű jobbkezes jabje és balkezes alapállása megnehezítették volna Pacquiao-nak, hogy közel kerüljön hozzá, miközben azt kockáztatta volna, hogy egy tekintélyes jobbkezesbe ütközik. Ezenkívül még meg lett volna annak az esélye is, hogy Pacquiao és nem pedig Elorde sérül le közben. Mindezek ellenére végül is Pacquiao magasabb rendű tűzereje kihozta volna a különbségeket. Azt nem gondolnánk, hogy meg tudta volna Elordét állítani, akinek háta száz mérkőzés után sem érintette a szorító padlóját. Azonban Pacquiao képes lett volna egy kényelmes pontozásos győzelmet aratni.Vicente Saldivar 38-3 (27)
Pehelysúlyú világbajnok (1964 szeptember 26 - 1967 október 14 és 1970 május 9 - 1970 december 11)
Leginkább Saldivar stílusa a tükörképe Pacquiao-énak az összehasonlításunkban szereplők közül (talán Armstrongot kivéve). Hozzá hasonlóan Saldivar is egy állandóan előre menő, nyomást gyakorló bokszoló volt, aki megállás nélkül szórta az ütéseket. Õ is balkezes, neki is - mint Pacquiao-nak - kiemelkedően erős a fizikuma és az ütőereje, valamint Pacquiao-hoz hasonlóan hazájának emblematikus figurája volt. Sokatmondó az a tényező, hogy Saldivar egyike a valaha élt legnépszerűbb mexikói bajnokoknak. Mindezek ellenére néhány kulcsfontosságú területen Pacquiao elhalványítja Saldivar képességeit. Saldivar szerette elfárasztani ellenfeleit, ereje, kondíciója, munkatempója révén és különösképpen testre mért ütéseivel (nézzük csak a Howard Winstone-nal vívott három meccsét). A legtöbb világbajnoki címmérkőzésén kiütéses győzelmeit a mérkőzés második felében aratta. Nyolc címvédéséből öt végződött kiütéssel, négy ezek közül a hetedig menetben vagy később. Saldivar kitartóbb volt Pacquiao-nál. Talán még technikailag is jobb (soha sem veszítette el az egyensúlyát, szemben Pacquiao-val, akivel ez még most is előfordul), és valószínűleg fizikálisan is erősebb volt. Azonban még sem volt annyira dinamikus vagy robbanékony, mint Pacquiao. Nos tehát, mi diadalmaskodik: Saldivar szívóssága vagy Pacquiao gyorsasága és ereje? Ez egy fogas kérdés… Ha tíz alkalommal küzdenek meg egymással, akkor fele-fele arányban nyerhettek volna. Saldivart könnyebben el lehetett találni és ebben az esetben a jobban ütő bokszolóra kell szavazni, vagyis Pacquiao nyer a tizedik menetben. Ruben Olivares 88-13-3 (78)
Harmatsúlyú világbajnok (1969 augusztus 22 - 1970 október 16 és 1971 április 3 - 1972 március 19)
WBA pehelysúlyú cimvédő (1974 július 9 - 1974 november 23)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1975 június 20 - 1975 szeptember 20)
Olivares nagy vonzereje abban rejlett, hogy Harry Grebhez és egy sereg más kevésbé ismert ökölvívóhoz hasonlóan bizonyos lenézéssel kezelte a sportszerű élet követelményeit (szerette a szórakozást, a nőket, a bulikat, keveset edzett) és mindezek ellenére még nyert is. Ez a tényező, valamint bomba erejű balhorga együttesen tették őt ellenállhatatlanná. Az is előnyére vált, hogy nemcsak verekedni, hanem vívni is tudott - amikor akart -, de ez ellenkezett az alaptermészetével. Sokkal jobban szerette a nagy kiütéses szériákat. És első 57 mérkőzéséből tényleg kiütött 54 ellenfelet. Olivares többnyire rettenthetetlenül rohamozott, széles horgokkal, mint amikor valaki egy bozótvágó machetével csapkod a sűrű erdőben. Számtalanszor fizetett az óvatlanságáért, amikor érzékeny bőre a szeme körül valamilyen éles dologgal került kapcsolatba és vérezni kezdett. Kétségkívül a harmatsúly volt a legjobb súlycsoportja, ahol maga volt a „veszedelem”, és nagyon valószínű, hogy a boksztörténet legkeményebb ütője 118 fontban. Kevésbé volt hatásos és messze kevésbé volt egyenletes pehelysúlyúként, ahol a bombái már nem egészen érték el ugyanazt a hatást. Pacquiao ellen Olivares megpróbálná, hogy a kísértésnek ellenállva elkerüli a korai csihipuhit. Minek a nyüglődés, ha az ember bokszolni is tud egy kicsit. Végül azonban ösztöneihez ragaszkodva belharcban vívná meg a háborút. Keze nem volt olyan gyors, mint Pacquiao-é, de keményebben ütött, főleg testre. Mindketten padlóra kerülnének, nagyon véreznének és a legvalószínűbb forgatókönyv szerint pehelysúlyban Pacquiao kézgyorsasága és valószínűleg jobb kondíciója kihozná a különbséget kettőjük között. Pacquiao nyerne TKO-val, sérülés miatt, a mérkőzés vége felé. Bobby Chacon 59-7-1 (47)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1974 szeptember 7 - 1975 június 20)
WBC nagypehelysúlyú cimvédő (1982 december 11 - 1984 január 14)
Chacon egyike volt azon csodálatos nyugati parti nagyot ütő bokszolóknak, akik rendkívül szórakoztatóvá tették a kisebb súlycsoportokat az 1970-es és a korai 80-as években. Olivares, Chucho Castillo, Danny Lopez és mások olyan gyakorisággal vonzottak hatalmas közönséget Los Angelesben az Olimpic Auditoriumba és Inglewoodban a Forumba, hogy legalábbis helyileg a hollywoodi filmsztárokhoz voltak hasonlíthatóak. Chacon szeretetre méltó fickó és karizmatikus személyiség volt, aki pokolian jól ütött, de sok ütést is kapott és könnyen vérzett. Mit akarhatunk még? Amikor Chacon valódi tévés nyilvánosságot kapott a 80-as évek elején Cornelius Boza-Edwards, Ray Mancini és Rafael ,,Bazooka" Limon ellen (a Ring szerint 1982-ben az év mérkőzése), már túl volt fénykorán, megviselték a kemény csaták és a túlhajszolt élet. De a kiindulási alap ugyanaz: nem valami nagy védekezés, sok vér, hatalmas szív és egy jó ütés. Meglehetősen jól bokszolt, amikor rá volt kényszerítve. Például amikor megnyerte a WBC címet Alfredo Marcano-val szemben 1974-ben, és nagyszerűen harcolt Boza-Edwards ellen is 1983-ban. Azonban mindezek a képességek sem segítettek volna Pacquiao ellen. Chacon túlságosan hajlamos volt arra, hogy az ellenfél előtt megállva harcoljon, ezáltal könnyű célpont lett volna Pacquiao-nak. Meg lenne a lehetősége annak, hogy Chacon elkapja Pacquiao-t és meg is roggyantsa, de nem tudott volna Pacquiao gyorsaságával szemben mit kezdeni és a legtöbb ütésváltásból vesztesen jött volna ki. S előbb vagy utóbb - valószínűleg utóbb - azok a bizonyos szemöldökök is szétnyílnának. Pacquiao TKO-val nyer nem sokkal a tizedik menet után. Salvador Sanchez 44-1-1 (32)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1980 február 2 - 1982 augusztus 12)
Már korábban elmondtuk, hogy Sanchez nagyszerű pehelysúlyú volt, de korai halála miatt a személyisége bizonyos fokig aránytalanul túlértékelt az elért eredményeihez képest. Kétszer is könnyedén győzött a nagy bombázó Danny Lopez ellen, aki a valaha élt egyik legnagyobb tévés népszerűséget élvező bokszoló volt fénykorában, és szinte megsemmisítette azt a Wilfredo Gomezt, aki a korszak legfantasztikusabb ütője volt. Sanchez egy zártan bokszoló, látszatra talán nem, de valójában mégis keményet ütő, jó lábmunkájú, nagyszerű felépítésű versenyzőként él az emlékezetben. Miközben nem volt kifejezetten nagyot ütő, de tévedhetetlenül pontosnak és nagyszerű kontrabunyósnak számított. Ezzel szemben mégsem volt annyira kiemelkedő, mint ahogyan sokan emlékeznek rá. Alig élte túl a kezdő Azumah Nelsont, akit végül a 15. menetben azért ki tudott ütni. Ugyanez mondható el a brit kihívó Pat Cowdell ellen, akivel szemben csak szoros pontozással győzött. (Cowdell egyetlen másik jelentős mérkőzésén Nelsontól már az első menetben kiütéses vereséget szenvedett.) Csak többségi pontozással tudott nyerni az újonc Patrick Ford ellen. Kihívóinak mérlege pedig: egy nagyon fiatal Juan La Porte, Roberto Castanon, Jorge Garcia és Ruben Castillo - mind megbízható, de nem túl jelentős bokszolók. Elmondható: könnyen előfordulhatott volna, hogy Sanchez kipontozza Pacquiao-t, mert mindig a legjobb formában volt a Lopezhez hasonló leblokkoló ütőkkel szemben, de Pacquiao nem ilyen. Azonban Sanchez kemény balegyenese, ügyes, célszerű mozgása és kiváló ütésbíró képessége Pacquiao ellen elég eredményes lehetett volna. Ráadásul az a bokszoló, aki nem esik soha pánikba, ezért arcizma sem rándulna Pacquiao rohamaira. Túlságosan hűvös alkat volt ehhez. Az előrejövő Pacquiao-t elegendő számú jobbkezessel és ellenütéssel kapná el, aki valószínűleg fel is repedne, Sanchez pedig szoros, talán vitatható pontozással győzne. Azumah Nelson 39-5-2 (28)
WBC pehelysúlyú cimvédő (1984 december 8 - 1988 február 29)
WBC nagypehelysúlyú cimvédő (1988 február 29 - 1994 május 7 és 1996 december 1 - 1997 március 22)
A küzdőstílusok jelentenek mindent a bokszban. Ebben az összehasonlításban még annál is többet. Akik legyőzték Nelsont: Salvador Sanchez, Pernell Withaker, Jesse James Leija és Genaro Hernandez, egyikük sem hasonlít távolról sem Pacquiao stílusához. Mind olyan bokszolók, akik erényt tudtak kovácsolni Nelson átlagos lábgyorsaságából és némely esetben a korából. Nelson viszont éppen olyanokkal szemben nem veszített, akik megpróbálták letámadni, mint azt Pacquiao tenné. A történetnek ezzel vége is lehetne. Ezzel szemben viszont van egy "pokoli" ellenérv is: Nelson alig győzött Marcos Villasana és Martio Martinez ellen első találkozójukon. Hasonló a helyzet Gabe Ruelas esetében, valamint a Jeff Fenech elleni első mérkőzésen, amelyről messzemenően elmondható, hogy ajándék volt a pontozás Nelson számára. Egyikük sem volt elmozgó-tipusú bokszoló. Azonban az azt követő visszavágón kiütötte Ruelast (aki elismerten nem volt már többé ugyanaz a versenyző), kiütötte Martinezt is a 12-ben és elégtételt vett Fenechen a 8-ban. A történet tanulsága: ha valaki akkor találkozott Nelsonnal, amikor ballábbal kelt fel vagy aluledzett volt, akkor az illető jó üzletet csinálhatott, de a visszavágón Azumah helyretette a dolgokat. Pacquiao stílusa kifejezetten feküdne Nelsonnak. PacMan jobbhorgokat és hosszú balkezeseket ütve rontana neki, a ”Professzor” pedig nagy nyugalommal hárítaná ütéseit. Amennyiben nem volna képes Pacquiao-t a mérkőzés végéig kiütni, kényelmes pontozásos győzelmet aratna. S ha nem is tudná végrehajtani ezt az első meccsen, akkor bizonyosan megcsinálná a visszavágón.William Detloff cikkéből készítette Carlos53 és Edgegod - 2008.07.20
