Olimpia. A Révai lexikon szerint ógörög város, ahol a Zeusznak szentelt nemzeti szentély állt. Megkockáztatom, hogy az Olimpia szó hallatán, most már nem csak nekem vagy Önnek, de még a görögöknek sem egy aranyos, csendes Elisz tartománybeli kis falu jut az eszébe, hanem egy eszme, egy csoda, a világ legszebb és talán legnemesebb erőpróbája. Örök hála Pierre de Fredi Coubertin bárónak, aki szinte az egész életét feltette arra a nemes célra, hogy az ókori játékokról leporolja az 1500 éves feledés porát és kicsinosítva, rendszerbe szedve elindítsa világhódító útjára. A kedves olvasó most 108 év, 27 olimpia legérdekesebb, legemlékezetesebb pillanatait tartja a kezében, természetesen a teljesség igénye nélkül. Jó szórakozást!
2. rész.
A 1968-as mexikói olimpián került a láng a legközelebb az égiekhez, legalábbis földrajzilag. A 2000 méter magasságban elhelyezkedő olimpiai falu jó hatással volt a sportolókra, csak atlétikában 48 világcsúcs született. A legemlékezetesebb Bob Beamon fantasztikus repülése volt, 890 cm-re javítva a távolugrás világcsúcsát. És hogy mi ebben a fantasztikus? Ez 55 centiméteres csúcsjavítás volt, amit 23 éven keresztül még csak meg sem tudtak közelíteni. És ha már újdonság, akkor kedveskedjünk a hölgyeknek is, az olimpiák történetében először gyújtotta meg a lángot nő, bizonyos Enriqueta Basilio Sotelo. A versenyek legeredményesebb sportolója a csehszlovák Vera Caslavská volt, vagy, ahogy a helyiek elnevezték, Príma Vera. Nem elég hogy aranyat és két ezüstöt tornázott össze, de még ajándékba is kapott egy aranyat. Igaz nem érmet, hanem gyűrűt, a vőlegényétől, a középtávfutó Josef Odlozil-tól. Az eljegyzést követő napon, még ott Mexikóvárosban meg is tartották az esküvőt. A légies mozgású, 150 kilós Kozma Picit, az ujj-műtétje sem zavarta abban, hogy megvédje az aranyérmét, mint ahogy ismét nyertek és ezzel egyhuzamban a harmadik olimpiai aranyat gyűjtötték be a labdarúgóink is. A sikert nem várta meg Varga Zoltán, aki nem sokkal az érkezés után a szabad világot választotta a biztosnak látszó aranyérem helyett. A magyar csapat hozta a tőle megszokott eredményt, 10 aranyéremmel, a csapatversenyben a negyedik legeredményesebb ország lett.
A következő, müncheni olimpia sajnos nem csak a kiváló eredmények és az új csillagok születésének, hanem a nemzetközi terrorizmusnak is bölcsője volt. Szeptember ötödikén reggel, a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet öt tagja behatolt az olimpiai faluba, s túszul ejtett több izraeli sportolót. Az egy napos túszdráma a reptéren ért véget, a kommandósok tűzharc után szabadították ki a sportolókat. Már akit még ki lehetett. Kilenc tússzal ugyanis végeztek a terroristák. Szóba került, hogy a játékokat félbeszakítják, de másnap az olimpiai stadionban megtartott gyászszertartáson a NOB amerikai elnöke bejelentette „The Games must go on”. Csak reméljük, hogy soha nem lesz ilyen fekete napja az olimpiai családnak, az viszont valószínű, hogy Mark Spitz eredményét senki nem képes túlszárnyalni. Az úszó fenomén hét számban indult, hét aranyérmet nyert és ráadásul mind a hetet, új világcsúccsal! Az amerikaiaknak nem csak az örömből, de a bánatból is kijutott ezen az olimpián. A kosárlabda döntőben az örök rivális Szovjetunió ellen már ünnepelték az aranyérmet, amikor kiderült, hogy bár a mérkőzés végét jelző duda megszólalt, de hivatalosan még hátra volt 3 másodperc. Ennyi elég is volt a szovjet Bjelovnak ahhoz hogy egy közeli kosárral megszerezze az aranyérmet csapatának. Az amerikaiak bosszúból át sem vették az ezüstérmet. Átvette, és haza vitte viszont az érmet John Akii-Bua, akinek a négyszáz méteres gátfutásáért szépszámú család szurkolt otthon, Ugandában. Hála a szorgalmas papának, negyvenkét testvér szorított a bátyus sikeréért. Harmincnégy évesen ért a csúcsra Balczó András. A futás előtt 25 másodperces hátrányban volt legnagyobb ellenfelével, a szovjet Onyiscsenkóval szemben, de hatalmas hajrával a dobogó tetejéig futott. A hagyománytisztelő küzdősportolóink kitettek magukért Hegedűs Csaba - becenevén a Tuskirály - aranya a magyar sport századik olimpiai bajnoki címe volt. Ökölvívásban Gedó György iskolázta le a teljes mezőnyt. Érték azonban kellemetlen meglepetések is a mieinket: ezüstéremmel volt kénytelen hazatérni két biztos esélyes: a kenus Wichmann Tamás és a pillangózó Gyarmati Andrea. A magyar csapat 6 aranyéremmel, 13 ezüst és 16 bronzéremmel a pontverseny 8. helyén végzett.
A biztonság az első, hangzott a ’76-os, montreali olimpia jelmondata. A müncheni terrortámadásból okulva óriási biztonsági stábbal készültek a kanadaiak. A város polgármestere, Jean Drapeau, személyes ügynek tekintette az olimpia tökéletes megrendezését, költségeket viszont rendesen elkalkulálták. Az előzetes 310 millió dollár helyett, 1400 milliót költöttek stadionokra, infrastruktúrára, rendezésre. Szegény montrealiak még most is fizetik a felhalmozott adóságokat. Az olimpiai stadion közepén éktelenkedő munkagödör szerencsére nem zavarta az atlétákat, remek eredményeket értek el. Ezen az olimpián tette le névjegyét a 400 gátas, Edwin Moses, akit aztán a nyolcvanas évek közepéig megszorítani sem tudtak, még nála is tovább tartott az aranyérmes, Jurij Szedih uralkodása kalapácsvetésben, akivel még Gécsek Tibi is csatázott a kilencvenes években. Németh Miklós csodálatos eredménnyel követte a szülői hagyományokat, hiszen édesapja Németh Imre 48-ban nyert kalapácsvetésben. Miklós aranyat érő eredményét sokáig olvashatta az ország, hiszen autójának a rendszáma is ez lett, 94-58. Igaz, Balczó már nem indult, de Boris Onyiscsenko még így sem volt biztos a dolgában. Az öttusa versenyek vívószámára speciális párbajtőrt készítetett, ami akkor is jelzett, ha nem vitt be találatot. A britek megóvták, a bírók észrevették, a szovjetet örökre eltiltották. Nem tiltották el viszont, sőt még az aranyérmüket sem vették el a keletnémet úszóhölgyeknek, akik 2 versenyszám kivételével mindent megnyertek, igaz pár év múlva bevallották, egytől egyig doppingoltak. Egyedi gyakorlattal nyert Magyar Zoli, a róla elnevezett két kápa közötti átfogást rajta kívül csak Donáth Ferenc tudta bemutatni. Az ökölvívó torna Amerika-Szovjetunió vetélkedésé váltak, ezt a versenyt 5-3-ra az amerikaiak nyerték… ja kérem olyan sztárokkal, mint Ray Leonard vagy Leon Spinks, nem nehéz.
Két olyan olimpia következett, amely a világhatalmi erők civakodása miatt csonkára sikeredett A moszkvai olimpiát a szovjet hadsereg afganisztáni bevonulása miatt harminchárom ország bojkottálta és további tizenhat nem volt hajlandó a nemzeti lobogója alatt felvonulni a nyitóünnepségen. Carter, amerikai elnöknek elvben igaza volt, mikor a bojkottot meghirdette. Az olimpiai Charta ugyanis világosan leírja: hadban álló ország nem szerepelhet a játékokon. Főleg nem rendezőként! Úszásban nem tűnt fel annyira a nyugati sportolok hiánya, hiszen kiváló eredmények születtek. A szovjet Vlagyimir Szalnyikov például elsőként úszott 1500 gyorson 15 percen belüli időt, és bajnok lett 400 gyorson és a 4x200-as váltóban is. Hatalmas küzdelemben győzte le Verrasztó Zolit Vladár Sándor a kétszáz hát döntőjében, és ezzel Csik Ferenc 1936-os sikere után, ismét volt férfiúszó aranyérmünk. Óriási meglepetést okozott Baczakó Péter aranyérme, mint ahogy Varga Károly is az esélytelenek nyugalmával versenyezve nyerte a kisöblű sportpuskások versenyét. Magyar Zolit viszont esélyesként sem lehetett megállítani, a montreali arany után Moszkvában sem talált legyőzőre. Ökölvívásban nem sikerült aranyérmet szereznünk, de a kubai Teofilio Stevensonnak igen és ezzel beállította Papp László 3 aranyérmes rekordját.
A Los Angeles-i olimpiát Moszkváért „ellenbojkottáló” országok rengeteg okot találta ki a távolmaradásra. A szocialista országok közül csak Jugoszlávia és Románia vette magának a bátorságot és a szovjet kérés ellenére kiutazott a játékokra. A szervezőbizottság vezetője üzleti vállalkozássá fejlesztették az olimpiát. A munka eredménye 225 millió dolláros tiszta nyereség, igaz ezért szinte minden eladó volt, még a fáklyás futást is áruba bocsátották. 3000 dollárért bárki futhatott a lánggal ezer yardot. Az atlétikai versenyek új királlyal jelentkeztek, Carl Lewis négyszer is a dobogó tetejére álhatott. A hosszú távú futóknál ismét mezítlábas futó nyert, bizonyos Zola Budd. Begyűjtötték az aranyérmet az amik kosárlabdában is, a csapat legjobbja egy nyurga fiatalember volt. A neve Michael Jordan. Példátlan csalás áldozatta lett a 81 kilós ökölvívó Evander Holyfield. Az elődöntőben az új-zélandi Barryt rommá verte. Holyfield a stop vezényszóval egy időben ütött, Barry eldőlt, a vezetőbíró pedig amilyen gyorsan csak lehetett kiszámolta. A nézők legnagyobb megdöbbenésére, állj utáni ütésért leléptette az amerikait, Barry viszont a fej KO miatt nem bokszolhatott a döntőben, így a jugoszláv Joszipovics mérkőzés nélkül lett olimpiai bajnok. Ja, majdnem elfelejtettem, a bíró is jugoszláv volt. Ennek ellenére hatalmas amerikai fölény jellemezte a versenyeket, 83 aranyérmet nyertek, míg a második helyen végzett románok „mindössze” 20-at.
Szöul végre ismét teljes olimpiát rendezhetett, mindössze Észak-Korea és a vele szolidáris Kuba nem indított versenyzőt. A koreai olimpia legemlékezetesebb eseményei sajnos a doppingesetek és a botrányok voltak. Két napig ünnepelte a világ Ben Johnson csodálatos 9.79-es világcsúcsát, s mikor kiderült, hogy doppingolt, mindenki megtagadta. Gyanúba került a három aranyat nyerő Florence Griffith-Joyner is, de tisztázta magát, igaz, azóta szívelégtelenségben meghalt. Doppingoltak és elég hamar le is buktak a bulgár és magyar súlyemelők is. Szanyi Andor és Csengeri Kálmán először mindent tagadott, majd mikor rájöttek, hogy senki nem áll mellettük, kipakoltak. Csengeri könyvet is írt, amelyben mindenkiről és mindenről lerántja a leplet. Érdekes, senki nem perelte be rágalmazásért. Elképesztő csalás áldozata lett a világ egyik legjobb ökölvívója, Roy Jones, aki nagyon megverte a döntőben a dél-koreai Pak Szi Hunt. A bírók másként látták, a koreai lett az olimpiai bajnok, Roy Jonest pedig a nyilvánvaló csalást ellentételezve kitüntették a torna legjobb bokszolója címmel. A műugró versenyek legnagyobb esélyese a címvédő Greg Luoganis volt. A háromméteres szám selejtezőjében egy rosszul sikerült ugrásnál beverte a fejét a deszkába és véres fejjel zuhant a medencébe. Szerencsére sikerült elállítani a vérzést és Greg megnyerte az olimpiát. A versenyzőtársak és segítők csak hat évvel később lettek idegesek, mikor Greg bevallotta, hogy homoszexuális és aids-beteg. Darnyi Tamás 1985 óta – amióta elkezdte nemzetközi karrierjét – nem szenvedett vereséget vegyes úszásban – Koreában sem. Győzött a négyszáz, majd a kétszáz vegyes fináléjában. Ugyanitt Szabó József a negyedik helyen zárt, de neki nem ez volt az igazi száma, hanem a kétszáz mell. És ott nem is tudták megverni. Szegény Güttler Károly volt talán a legpechesebb olimpiai érmes, hiszen mindössze egyetlen századmásodperccel szorult a brit Adrian Moorhouse mögé száz mellen. Elkezdődött Egerszegi Krisztina bámulatos karrierje is, tizennégy esztendősen leiskolázta a mezőnyt kétszáz háton, még a tenyészbika külsejű NDK-s fiúlányok is csak követni tudták. A versenyek sztárjának – akkor – mégis egy keletnémet úszónő, Kristin Otto bizonyult, aki hat aranyat gyűjtött. Persze ma már mindenki tudja, hogy doppingolt.
1992-ben Barcelona rendezte, a szocializmus bukása utáni első szabad olimpiát. A magyar csapat élt a szabadság lehetőségével és Helsinki után, a második legeredményesebb szereplését könyvelhette el. Ez a remek szereplés nagymértékben köszönhető volt az úszóválogatottnak, akik 5 aranyérmet gyűjtöttek. Darnyi és Egerszegi, ha kellet könnyedén, ha kellet óriási küzdelemben, iskolázta le a mezőnyt. A birkózócsarnok is a magyarok teljesítményétől volt hangos, Repka és Farkas nemcsak a súlycsoportúkból, de az egész mezőnyből kimagaslottak. Amikor Péter a dobogó tetején jóízűen beleharapott az aranyérembe, ellenőrizve az érem aranytartalmát, egy ország szerette meg a bohém birkózót. Első alkalommal sikerült érmet, érmeket szereznünk cselgáncsban, sőt Kovács Antinak köszönhetően a legfényesebbet. Annyira váratlan volt a paksi fiú sikere, hogy még a versenyzőtársai sem várták meg a csarnokban, sok sikert Anti, megvárunk a faluban. Meg is érkezett Anti a faluba, nyakában az olimpiai aranyéremmel. És hogy mennyire nem véletlen szerencse volt azt rá egy évre egy világbajnoki aranyéremmel bizonyította, a Japánban félistenként tisztelt sportolónk. A spanyol csapat házigazdához méltóan remekül szerepelt. Együtt örült az egész ország, egy ember kivételével. A barcelonai kereskedő úgy kínálta a televízióit, ha a spanyolok 10 aranynál többet szereznek, visszafizeti minden vevőnek a készüléke árát. Szegénynek a 13 spanyol aranyérem totális csődöt jelentett. Nemcsak neki, hanem Meliton Sanches Ribasnak sem sikerült az olimpiai business. A rendőrök 300 darab belépőjegyet találtak nála és hiába magyarázta, hogy nem üzletelni akart a jegyekkel, hanem jótékonykodni szeretett volna, nem hittek neki. Az ügy végül is NOB elé került, hiszen a panamázó Ribas a NOB panamai tagja volt.
Harmadszor adott otthont a játékoknak az Egyesült Államok, a résztvevő országok és sportolók számában minden eddigi rekordot megdöntött. Atlantában 197 ország, több mint tízezer sportolója mérte össze tudását, erejét. Olyan új országoknak sikerült bekerülni a családba, mint Burundi, Zöldfoki-szigetek, Comore-szigetek, Nauru vagy Principe. Természetesen ezek az országok nem reménykedhettek abban, hogy a kétszázhetvenegy számban gazdára találó hatszáznégy aranyéremből hazavisznek egyet, számukra tényleg csak a résztvétel volt a fontos. A megnyitóünnepség legmeghatóbb pillanataként, az egykor Cassius Clay néven olimpiai bajnokságot nyert, majd később többszörös profi világbajnokká avanzsált öklöző, a Parkinson kórban szenvedő Muhammad Ali gyújtotta meg remegő kézzel az olimpiai lángot, ráadásul Ali aranyérmet is kapott Atlantában, ugyanis a Romában megszerzett aranyérmét közvetlenül a győzelme után az Ohio folyóba dobta, mert nem szolgálták ki bőrszíne miatt egy étteremben. Egy tragikus esemény azonban beárnyékolta az olimpia fényét. Az olimpiai parkban robbant pokolgép a száztíz sebesült mellett, két halálos áldozatot is követelt. Szerencsére a mieink teljesítményét ez nem befolyásolta. A magyar csapat legeredményesebb sportága (szinte már hagyományosan) az úszás volt. Első aranyunkat – mely meglepően későn született – Egerszegi Krisztina nyerte 200 méter háton. "Krisztina királynő" több mint három másodperces előnnyel ért célba, pályafutása ötödik olimpiai bajnoki címét szerezve. Darnyi Tamás örökébe Czene Attila lépett, aki 200 vegyesen a legszélső pályán versenyezve lepte meg a nagy esélyes finn Sievinent. Rózsa Norbert világbajnoki címei után szintén favoritként indult, és nem is okozott csalódást, kétszáz mellen lett bajnok, közvetlenül mögötte az örök második, Güttler Károly csapott a célba. Barcelona után Atlantában is lemaradt az olimpiai indulásról a ghánai súlyemelő, Iliad Al Hassan, aki csakúgy, mint négy évvel ezelőtt, elaludt és így lekéste a mérlegelést. Szegény Lakatos Pál viszont nem késte le a mérlegelést, ennek ellenére nem indulhatott az olimpián. A magyar ökölvívó pontosan 5 dekagrammal volt nehezebb az előirt 48 kilogrammnál. De a legtöbbször olimpiára kvalifikált, ugyanakkor el nem induló sportoló minden bizonnyal Dallos Gyula díjlovas, aki sorrendben ötödik olimpiájára utazott ki, de itt sem engedték lóra ülni, mondván Aktion nevű lova sánta. Az olimpia egyik legnagyobb vesztese a kínai Vang Jifu, aki az utolsó sorozatig toronymagasan vezetett. Az utolsó lövésnél elég lett volna egy nyolcast lőnie, ami ezen a szinten nem feladat. Hetest lőtt így ezüstérmet szerzett, sőt majdnem tragédia történt, hiszen hirtelen rosszul lett és el is ájult.
Biztos aranyeséllyel érkezett Ausztráliába, a 2000-es játékokra Alekszandr Karelin birkózó, a 130 kg-os súlycsoport háromszoros olimpiai bajnoka. A 33 éves orosz óriás mindössze egyetlen vereséget szenvedett el pályafutása során, a búcsúmérkőzésén, az olimpiai döntőben az amerikai Rulon Gardner ellen. Az olimpia hőse és talán legnépszerűbb embere mindenféleképpen Eric Moussambani volt, vagy ha így ismerősebb Eric, az angolna. Az egyenlítő-gunieai sportember a 100 méteres gyorsúszás előfutamában majdnem két percet töltött a medencében, köszönhetően annak, hogy saját bevallása szerint soha nem úszott még 50 méteres medencében. Csollány Szilveszter csodálatos gyűrűgyakorlata után nem volt kétséges a győzelme, és hosszú évtizedek után ismét aranyat nyertek a vízipólós fiuk. Nem sikerült viszont a győzelem az aranyesélyes női kézilabdázóknak. Mocsai Lajos csapata a döntő mérkőzésen, 18 perccel a vége előtt, már 6 góllal is vezetett, ennek ellenére a dánok fordítani tudtak és elhalászták elölünk az aranyérmet. Sydneyben 42 világcsúcs született, a legtöbb rekord a súlyemelőknél (27) dőlt meg, őket követik az úszók (13). Először a játékok történetében atlétikában nem döntöttek meg egyetlen világcsúcsot sem. A játékok legszomorúbb pillanata egy haláleset volt, az olimpia idején hunyt el Juan Antonio Samaranch, a NOB elnökének felesége. Az elnök egy napra hazautazott Spanyolországba, majd visszatért a záróünnepségre, hogy a mély gyászban is teljesítse kötelességét és elmondja: Sydney városa rendezte minden idők legjobb olimpiáját.
2004 - Kovács ”Koko” István
Olimpiai történetek - 1. rész
