Olimpia. A Révai lexikon szerint ógörög város, ahol a Zeusznak készített nemzeti szentély állt. Megkockáztatom, hogy az Olimpia szó hallatán, most már nem csak nekem vagy Önnek, de még a görögöknek sem egy aranyos, csendes Elisz tartománybeli kis falu jut az eszébe, hanem egy eszme, egy csoda, a világ legszebb és talán legnemesebb erőpróbája. Örök hála Pierre de Fredi Coubertin bárónak, aki szinte az egész életét feltette arra a nemes célra, hogy az ókori játékokról leporolja az 1500 éves feledés porát és kicsinosítva, rendszerbe szedve elindítsa világhódító útjára. A kedves olvasó most 108 év, 27 olimpia legérdekesebb, legemlékezetesebb pillanatait tartja a kezében, természetesen a teljesség igénye nélkül. Jó szórakozást!
1896. április 6-án, természetesen az elnök Coubertin javaslatára rendezték az első újkori olimpiai játékok megnyitóünnepségét, Athénban. Az első bajnoki címet egy „szökésben” lévő amerikai diák, bizonyos James Brendan Conolly nyerte, akit a Harward egyetemről, tanárai nem engedtek el Görögországba „bohóckodni” így kénytelen volt, titokban utazni. Ráadásul elszámolta magát a kirándulással és így a verseny napján érkezett, gyakorlatilag bemelegítés nélkül nyerte a hármasugrást 13.71 méterrel. Robert Garrett amerikai atléta életében először látott diszkoszt, és ha már olyan jól állt a kezében, ráadásul a haverok is unszolták hogy dobja már el, gyorsan elhajította 29 méterre, ami akkor aranyat ért. Természetesen a tradicionális számokban, mint például a maratoni futásban, görög győzelem született. A verseny érdekessége hogy az eredeti útvonalon, Marathon és Athén között bonyolították le, sok külföldi futó eltévedt a táv során, sőt a versenyben harmadik helyen befutó sportolót kizárták, mert az út nagy részét autón tette meg. De hogy ne legyen felhőtlen a görög öröm, arról egy német atléta gondoskodott. Carl Schuhmann eredetileg távolugrásban és súlylökésben szeretett volna bajnok lenni, de mivel ez nem sikerült, bánatában elindult birkózásban is. Az esett pikantériája, hogy hősünk 157 cm magas és 60 kilós volt, és mivel abban az időben nem voltak még súlycsoportok, így bizony a görög ellenfele jó 30 kilóval volt nehezebb nála. Plusz kilók ide vagy oda, Carl fejére került a babérkoszorú. A versenyeken 13 ország, közte Magyarország is indult, sőt rögtön két aranyérmet is nyertünk Hajós Alfréd jóvoltából.
Hiába lázadtak a görögök, hogy a láng maradjon az országhatáron belül, Coubertin keresztülvitte a NOB-on az akaratát, és az eszme elhagyta Hellász földjét és 1900-ban Párizsba költözött. Sajnos a világkiállítás miatt az Olimpia nem kapta meg a megfelelő figyelmet, sőt a rendezésben is kaotikus állapotok uralkodtak. Mint ahogy már Athénben itt is eltévedt jó pár futó, a svéd Ernst Faustot egy rendőr irányította félre – szegény poszt annyira, szívére vette hibáját, hogy öngyilkos lett… Minden olimpiának van egy emlékezetes, nagy hőse, a párizsinak talán az amerikai Ray Ewrynek. A helyből ugrások verhetetlen királya maga volt a csoda. Gyermekbénulásából felépülve (már ez sem semmi), orvosi tanácsra, izomerősítés gyanánt kezdett ugrálni. És hogy milyen jól ugrált, arról a három aranyérme tanúskodik, diadalmaskodott helyből magas-, helyből távol- és helyből hármasugrásban. Igen akkor még volt olyan versenyszám, hogy helyből ugrás, mint ahogy bajnokot hirdettek kötélhúzásban, víz alatti úszásban, akadályúszásban (a vízben póznára kellett felmászni, csónakokon szökdelni…), élő galamblövészetben is. Az olimpiák mindmáig egyetlen ismeretlen olimpiai bajnoka is itt érte el „sikerét”. A holland kormányos kettes a döntőre, biztos, ami biztos, könnyített a hajón és a kormányos helyére beültettek egy bámészkodó kisfiút. A hollandok győztek, de a nagy ünneplésben a kisfiú inkább hazasietett nehogy kikapjon a papától. Egy francia olimpiai bajnok tehát máig ismeretlen.
Az 1904-es St.Louis-i olimpia volt minden idők leghosszabb olimpiája, július elsejétől egészen november végéig tartott. Az utazás magas költségei miatt az európai sportolok nagy része otthon maradt, mindössze 88 külföldi sportoló vette fel a versenyt félezer amerikaival, így nem csoda hogy a kiosztott 76 aranyéremből 60-at otthon tartottak. Mi büszkék lehetünk a kis létszámú csapatunkra (négy induló), hiszen 2 arannyal, egy ezüst és egy bronzéremmel, az országok közötti pontversenyben az előkelő negyedik helyet szereztük meg. Abban az időben az ajzószerek, a dopping még ismeretlen fogalmak voltak. A maratoni győztes Thomas Hicks annak ellenére megtarthatta az aranyat, hogy bevallotta, az utolsó 5 mérföldön az orvosai konyakkal és sztrichninnel tartották életben, pontosabban versenyben. Megjelenik az ökölvívás, melynek érdekessége, hogy egy súlycsoport győztese a következőben is ringbe szállhatott. Így Oliver Kirk harmat-, és pehelysúlyban is diadalmaskodott, egy olimpián nyert két arannyal máig megdönthetetlen csúcsot állított fel.
1908 London. A Temze parti város két évvel a játékok előtt kapta meg a rendezés jogát, ennek ellenére szervezésből kitűnőre vizsgáztak. Akkora Olimpia stadiont építettetek (egymillió márkáért!), hogy minden sportág megrendezésére alkalmasnak bizonyult. Ebben a stadionban vonultak fel először a csapatok az ország saját zászlaja alatt. Az atlétikai versenyek legnagyobb drámáját a maratoni futás hozta. Dorando Pietri 35 kilométernél faképnél hagyta vetélytársait és jó négyszáz méteres előnnyel érkezett a stadionba. Itt azonban először rossz felé indult, majd néhány lépés után összeesett. Felállt, de néhány lépés után ismét összerogyott. Így ment ez pár percig, amikor beért a stadionba John Hayes is. Pietri megindult, Hayes hajrázni kezdett, a közönség sikítozott. Pietri négy méterrel a cél előtt elájult, a nézők beugráltak a pályára és bevonszolták a célba. A versenybíróság idegen segítség igénybevétele miatt diszkvalifikálta. A britek megpróbálták versenyen kívülre helyezni a 110 méteres gátfutás esélyesét, Forrest Smithsont, azzal a trükkel, hogy a szám döntőjét áthelyezték vasárnapra, hátha a mélyen vallásos atléta nem áll majd rajthoz. Smithson tiltakozása jeléül, bibliával a kezében futott világcsúcsot. Érdekesség hogy mivel az olimpiát késő ősszel rendezték, így bekerült a nyári játékok programjába a műkorcsolya és a jégkorong is. A magyar csapat 3 aranyérmet szerzett, különösen nagy volt a fölényünk kardvívásban, ahol a legjobb 6 közé 5 magyar is bekerült.
V. Gusztáv svéd királynak sikerült 1912-ben tökéletes olimpiát rendezni, rengeteg újítást vezettek be, mint például a célfotót és a gépi időmérést. A stockholmi játékok aktuális hőse egy oklahomai indián volt, bizonyos Jim Thorpe, akit a törzse csak Fényes Ösvényként ismert. Miután megnyerte az ötpróbát és a tízpróbát is, a király egy babérkoszorút ajándékozott neki a következő szavakkal: „Uram, Ön a világ legnagyobb sportolója!” Thorpe válasza kevésbé volt szalonképes: „Kösz, Király!” Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, szülővárosa felvette a sportoló nevét, és mindezidáig egyetlen város a világon, amely egy olimpiai bajnok nevét viseli (Jim Thorpe Town). A magyar csapat a korábbinál jóval nagyobb számban, 120 fővel utazott a svéd fővárosba. Kardozóinknak ismét nem akadt méltó ellenfele, Fuchs Jenő megvédte londoni bajnoki címét – mellette Békéssy Béla és Mészáros Ervin állhatott fel a dobogóra. Ezek után természetesnek számított, hogy csapatban is ismételtek. Meglepetést okozott viszont Prokopp Sándor, aki a hadipuskások aranyérmét vihette haza. Pedig nem volt egyszerű dolga, lévén, a hazaiak minden eszközt bevetettek, hogy sportolóik minél jobb helyen végezzenek. Hadipuskában például a svéd bíró „nem vette észre”, hogy honfitársa távcsöves puskával lő.
Maradt a láng a kontinensen, 1920. Antwerpen lett a sport fővárosa, igaz, ha nem szól bele a történelem és vele az első világháború, akkor most büszkén írhatnám, hogy Budapest, de hiába nyertük el a rendezés jogát, a vesztesek táborával együtt kitaszítottak voltunk a mozgalomból. Az eszme ezer sebből vérzett, elmaradt a 1916-os berlini Olimpia, majd a belgák kénytelenek voltak „csonka” olimpiát rendezni. Hiába a sok újítás (békegalamb, Ötkarikás zászló, mise a megnyitón) érezhető volt, hogy ez a játék, még nem az a játék. A versenyek legnagyobb sztárja egyértelműen a csodafutó Paavo Nurmi volt, aki az évek alatt összesen 9 olimpiai aranyérmet gyűjtött de a legkülönlegesebb teljesítményt Oscar Swahn svéd futószarvas lövő érte el. Igaz nyolc évvel ezelőtti bajnoki címét nem sikerült megvédenie, de az ezüstérem is szépen csillogott. Főleg, azért mert Oscar bácsi ekkor töltötte be a 73-ik életévét és így Ö lett minden idők legidősebb olimpiai érmese.
12 év után végre mi is indulhattunk a 1924-es, párizsi olimpián, de a háborúban játszott szerepünk miatt nem rajongtak értünk a rendezők és a nézők. Nurmi zsenialitása is itt mutatkozott meg igazán, Hat nap alatt öt aranyérmet nyert. Elsőként úszott száz métert egy percen belül egy fiatal úszó, aki később Tarzant is csodásan alakította, bizonyos Johnny Weismüller. A legnehezebb útja az aranyig talán Noris Williamsnak volt, aki testvérével, tenisz vegyes párosban diadalmaskodott. A végső győzelemig nagyon sok megpróbáltatást kellett átélnie, de valószínűleg már hozzászokott a szorult helyzetekhez, hiszen a Titanic azon kevés utasai közé tartozott, akik túlélték a katasztrófát. 
1928-ban Amszterdam rendezett egy magyar szempontból sikeres olimpiát. A pontversenyben öt aranyéremmel a kilencedik helyen zártunk, igaz ebből egyet nem a sportpályán, hanem az íróasztal mellett szerzett dr. Mező Ferenc. Abban az időben még volt művészeti verseny is az olimpián, és a középiskolai tanár az olimpiai játékok történetével érdemelte ki a babérkoszorút. A dolog pikantériája hogy csak a pályamunkája volt jelen, a tanár urat ugyanis a MOB nem jelölte az utazó csapatba. 
1932-ben az olimpia ismét átkerült a nagy vízen túlra, Los Angeles próbálta feledtetni az első amerikai olimpia rossz emlékeit. Itt létesült először olimpiai falu, ahol a sportolók, együtt készülhettek a versenyekre, igaz csak a férfiak, mert a nők szigorúan ki voltak tiltva a faluból. A szállás mindössze két dollárba került naponta. A díjugratók csapatversenyén három ország indult, így biztosak lehettek, hogy minden csapat érmet nyer. De mivel egyetlen résztvevő sem tudta a szabályoknak megfelelően befejezni a versenyt ezért mindhárom csapatot kizárták, az olimpiai érmek pedig mehettek vissza az öntödébe, ahol éppen egy különleges félig ezüst, félig arany érmet öntöttek. Két norvég atlétanő Didrikson és Shiley ugyanis nem értett egyet a versenybíróság döntésével, és egymás között megosztva érezték az olimpiai bajnoki címet, ezért kettejük arany és ezüst érméből készítettek maguknak egy hibrid remekművet. A női száz méteres síkfutást Stanislawa Walasiewicz nyerte, aki valójában Stella Walsh névre hallgatott, és ugyan Lengyelországnak nyerte az aranyat, de soha az életében nem járt Európában, sőt halálakor még az is kiderült, hogy nem is néni volt, hanem bácsi. Ezen az olimpián debütált minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja Gerevich Aladár.
Amikor a NOB az 1936-os olimpiát Berlinnek adta, akkor még Hindenburg volt hatalmon, Hitler pedig épp nyomdát keresett a Mein Kampf-hoz. 1933-as hatalomra jutása után viszont a németek fontos pártérdeknek, és politikai feladatnak tekintették a versenyeket. Berlinből adott először közvetítéseket a televízió, rengeteg technikai újdonság, például víz alatti és sínen futó illetve csónak- és léghajó-kamera segítette a közvetítéseket. A magyar csapat először szerzet 10 aranyérmet és Csák Ibolya és Elek Ilona személyében megvolt az első két női bajnokunk is. Ezzel a fantasztikus teljesítménnyel, a házigazda Németország és a nagy létszámú amerikai csapat mögött, a harmadikok lettünk a pontversenyben. Az olimpia legnagyobb sztárjának ismét egy atléta bizonyult – Hitler nagy bánatára ráadásul amerikai és fekete. Jesse Owens négy bajnoki címmel térhetett haza Berlinből, így valószínűleg az sem keserítette el, hogy a Führer nem gratulált neki.
A második világháború miatt 12 évet kellet várnia az olimpiai mozgalomnak, hogy 1948-ban, Londonban ismét versenyeket tarthasson. Abban a pillanatban, amikor John Mark angol egyetemista a Wembleyben meggyújtotta az olimpiai lángot, mindenki úgy érezte, ezzel a momentummal zárult le a világháború. A magyar csapat ismét 10 aranyérmet nyert, ami a nemzetek rangsorában az 5. helyre volt elég, ez óriási dolog, hiszen 59 ország küldte el versenyzőit. Új korszak kezdődött ökölvívásban. A londoni játékokon debütált, (és rögtön nyert is) Papp László, minden idők legnagyobb magyar bokszolója, de történelmet irt Takács Károly sportlövő is. Takács kitűnő jobbkezes lövő volt, de egy hadgyakorlaton elvesztette a jobb kezét, így kénytelen volt meg tanulni balkézzel lőni. Nem csak hogy megtanult, de olyan biztos volt a győzelmében, hogy az elutazás előtt megírta a győzelmi nyilatkozatát, amit rögtön a lőállásban át is nyújtott az újságíróknak.
Az '52-es helsinki Olimpián egy új ország jelentkezett, Szovjetunió, ráadásul a kommunista ifjúság nem volt hajlandó együtt lakni a kapitalista sportolókkal, ezért szegény szervezők építhettek egy szocialista falút is, ahol nem kellett szembenézniük az imperializmus romlottságának megannyi jelképével. Az olimpia legnagyobb sztárja is egy baráti ország sportolója, Emil Zatopek volt. A prágai lokomotív nem csak megvédte londoni első helyét 10.000 méteren, de győzött ötezren is, és életében először, levezetésként elindult a maratoni távon. A táv felénél érdeklődött az esélyes angol Peters-től „Jó ez az iram vagy gyorsabban is lehet?” Lehetett és természetesen megnyerte élete negyedik bajnoki címét. Nagyot harcolt egymással az amerikai Ashenfelter és a szovjet Kazancev a 3000 méteres akadályfutásban. Mindketten munkaköri kötelességnek tekintették a győzelmet, hiszen az amerikai, az FBI ügynöke, Kazancev pedig az orosz hírszerzés tisztje volt. Végül, igaz csak kis különbséggel, de az amerikai nyert. A magyar csapat jó „sztahanovista” módjára, 16 aranyérmet szerezve, minden idők legeredményesebb olimpiáját zárta.
1956-ban nemzetközi helyzet miatt majdnem elmaradt olimpia 9 magyar aranyérmet szállított, de a felénk irányuló szeretett elsősorban a magyarországi politikai helyzetnek volt köszönhető. Több ország, így Hollandia, Spanyolország és Svájc a minket ért erőszakos elnyomás miatt bojkottálta az olimpiát. A magyar-szovjet vízilabda mérkőzésre pontosan egy hónappal a forradalom leverését követően került sor. A mieink 4-0 arányban győztek, igaz a mérkőzést 55 másodperccel a vége előtt be kellett fejezni, hogy a biztonsági emberek a szovjet sportolókat kimenekítsék az uszodából. Papp Lászlónak ugyan nem kellett szovjet ellenfelet legyőzni, de a harmadik olimpiai aranyérme így is az olimpia legnagyobb sportolójává emelte őt.
Az 1960-as versenyeket Róma rendezte, bár sokan tiltakoztak olasz főváros ellen. Az indok egyszerű volt: Theodoisos római császár tiltotta be a negyedik században az olimpiát, de a NOB úgy döntött, hogy tizenöt évszázad alatt minden bűn elévül. Sajnálatos hír, de megtörtént az olimpiák történetének első dopping halálesete, a dán Knut Jensen kerékpáros, aki a táv felénél holtan esett le a bicikliről, valószínűleg nem így akart a bevonulni a történelembe. Számunkra legemlékezetesebb Gerevich Aladár búcsúja, aki első aranyát még 1932-ben, Los Angelesben nyerte 22 évesen, ötven esztendősen ismét a csúcsra ért, megszerezve ezzel hetedik aranyérmét. Ráadásul páratlan módon, sorozatban hat olimpián nem talált legyőzőre. A világ talán legismertebb sportolója is ezen az olimpián ismertette meg a nevét a világgal. Akkor még úgy hívták Cassius Clay, ma már mindenki Muhammad Alinak ismeri.
Az 1964-es tokiói olimpia megnyitóján a békét próbálta jelképezni az a pillanat, amikor Josinoro Sakai kezében a fáklyával, meggyújtotta a lángot – a fáklyavivő 1945. Augusztus 6-án született Hirosima mellett, pontosan abban az órában, amikor a városra ledobták az atombombát. Az ausztrál úszónő Dawn Fraser különleges és oktondi győzelmi öröme már kevésbé lélekemelő emlék. Miután harmadszor is megnyerte a női száz gyors döntőjét, örömében belopózott a királyi palota kertjébe, és ha már bent járt, eltulajdonította a fejedelmi lobogót. Jutalma örökös eltiltás. De a legnagyobb bánatot a japánoknak nem ez jelentette, hanem az olimpián debütáló cselgáncssport döntője. Mindenki biztos volt benne, hogy a négy súlycsoport aranyérmei nem hagyják el az országot, sőt a hazájában istenként tisztelt, nehézsúlyú Kaminaga győzelmére még fogadni sem lehetett, annyira egyértelmű volt a bajnoki címe. A holland Geesinknek elfelejtettek szólni, hogy tízmilliókat taszít gyászba tettével, mikor a döntőben simán összecsomagolta a verhetetlen bajnokot. Abebe Bikila megvédte maratoni futásban szerzett bajnoki címét, a különbség mindössze annyi volt, hogy míg Rómában mezítláb nyert, a japán fővárosban már cipőt húzott a lábára. Az olimpiai bajnok labdarúgó válogatottunk legszomorúbb embere Gellei József volt, aki a nyitómérkőzés előtt felajánlotta barátjának, Bene Ferencnek, hogy minden góljáért száz jent fizet. A Marokko elleni mérkőzés 6–0-s magyar győzelemmel zárult, az összes gólt, a „pénzéhes” Bene szerezte. Az olimpiai mozgalom hallatlan népszerűségét jelzi, hogy 93 ország, 5133 sportolója vett részt a versenyeken.
Folytatása hamarosan következik!
Kovács "Kokó" István - 2004.
