- A +91 kg- osak között 2 sztár van. Damiani és Kaden. Sajnos Lévai az elején megkapja Damianit, és vereséget szenved. Kaden és Damiani csak a döntőben találkozna, ha Kaden nem lépne vissza. Így aztán ott sem mérkőznek meg, Damiani az Európa Bajnok. Fogalmazhatunk úgy, hogy a nagy világversenyekhez képest elég eseménytelenül zajlott le az EB, de ne feledjük, hogy következik 1984 az Olimpia éve.
- 1983- ban azonban még van az amatőr ökölvívás elitjének egy megmérettetés, a Világkupa, Rómában, ahol a döntőbe jutásért mérkőzik Damiani és Kaden, Damiani nyer (5:0). Később a döntőben is diadalmaskodik Payne ellen.
- 1983 Stevenson legrosszabb éve. Nem vonult vissza, de láthatóan már nem a régi. Ebben az évben 4 alkalommal is, vereséggel hagyja el a szorítót. Ezt megelőzően, 1971- ben szenvedett el ennyi vereséget egy éven belül. Akkor viszont még kezdőnek számított, és sokkal több mérkőzést vívott. Nem úgy néz ki, hogy innen még van a számára visszaút.
- Elérkezett az Olimpia éve, 1984. Mondani sem kell, hogy az olimpiai eszme megint sárba van tiporva. Állítólag, Los Angelesben olyan viszonyok uralkodtak, hogy teljes biztonsággal nem lehetett szavatolni a keleti blokk versenyzőinek a biztonságát. Ezt a címeres ökörséget természetesen az Olimpia szervezői minden létező fórumon igyekeztek cáfolni, mindhiába. Szovjet felhívásra, most a szocialista tábor bojkottálja a játékokat. Ez megint egy teljesen értelmetlen politikai döntés eredménye, amely „gyerekes” válasz az 1980- as eseményekre. A keleti blokk országai távol maradnak, kivéve Jugoszláviát és Romániát. Õk viselkedtek normálisan, de sajnos Los Angelestől távol maradtunk mi magyarok is, és többek között Kuba is. Jóval korábban már erre céloztam, hogy Stevenson pályafutásának is egy idétlen politikai döntés lesz a legnagyobb kerékkötője. Nos, ez az. A nagy Teofilo már Moszkvában beállította Papp László háromszoros olimpiai elsőségét. Az 1982 évi kisiklás után lett volna- e esélye a negyedikre? Erre majd később válaszolok, most nézzük az olimpiai boksz eseményeket! Az ökölvívók mezőnyére, és még sok más sportág különféle versenyszámainak színvonalára, erősen rányomja a bélyegét a „szocialista” sportolók hiánya.
- Amikor szemügyre vesszük a szuper nehézsúly mezőnyét, akkor rögtön igazolva látjuk az előbbi állítást. Az egész mezőny összesen 11 főt számlál. A két nagy csillag ismét Damiani és Biggs. Két különböző ágon menetelhetnek, és annak rendje és módja szerint, el is jutnak a döntőig. Biggs a 8 között pontozásos győzelemmel jut tovább, az akkor még kanadai színekben versenyző Lennox Lewis ellen. (5:0) Amatőrként még úgy tűnik, hogy Lewis nem volt az igazi KO király. L. Lewis bemutatásától itt eltekintenék, mert az egy teljesen más történet lehetne.
A döntőben Biggs győz Damiani ellen (képünkön). A pontozás aránya 4:1. Amatőrként Biggs ellenállhatatlan, viszont a későbbi profi eredményeit már láthattuk.
4. fejezet:
Stevenson másodvirágzása
- Bár eljutottunk 1984-ig, tudjuk, hogy Biggs lett az Olimpiai Bajnok, de a gondolatmenet folytonossága, kedvéért most ugorjunk vissza 1982-ig.
- A már kudarcot jelentő 1982-es év végén egy USA- Kuba nemzetek közötti csapatmérkőzésen Stevenson találkozik a már világbajnok Biggsszel, és legyőzi.
A nagyon sikertelen 1983-as évben, hasonló körülmények között, ezt megismétli. Ez történik 1983 novemberében, amikor a katasztrofálisan sikerült év végén nagyon jól jött a számára egy újabb győzelem. Viszont az 1982 és a 1983 évi, Biggs felett aratott mindkét győzelme KO. Ezek már figyelmeztető jelek a világ számára. Talán még sem kell leírni Teofilot!
- 1984 pedig újra a siker éve, Stevenson számára. A szocializmust építgető országok versenyzői ugyan, lemaradtak az Olimpiáról, pedig gőzerővel készültek rá, de az év során csak számot adhattak a tudásukról. A „tábor” legjobb ökölvívói, hol másutt, mint Kubában találkozhattak egymással augusztusban, a Barátság Versenynek titulált pótolimpián.
- Szokás szerint, teszünk egy bepillantást a 91 kg-osakhoz is. A mezőny mindössze 4 indulót jelent. Így Alvics egy győzelemmel ezüstérmes lesz. A döntőben a kubai Baeztől szenved vereséget, szoros pontozással. (3: 2) Ezen a tornán Yagubkin, a Baeztől elszenvedett vereség miatt csak bronzérmes. A pontozás itt is 3: 2 volt. Ennyit akár mindkét alkalommal segíthetett a kubainak, a hazai szorító… A sorsolás szeszélye folytán, így Alvicsnak sikerült megelőznie Yagubkint, az örök riválist.
- Szupernehézsúlyban 6 versenyző száll ringbe az aranyért. A résztvevők között ott van Somodi is, aki az első mérkőzésén vereséget szenved a későbbi második helyezett szovjet Abadzhiantól (Abadzsijan). Stevenson viszont nagyon akar bizonyítani a világnak, ezért régi fénykorát megidézően bunyózik. Az ekkorra már nagy riválisává előlépett Ulli Kadent veri KO-val a második menetben, majd a döntőben is győzni tud. Abadzhian a harmadik menetben feladja ellene a harcot. Az Olimpia évében Stevenson újra a csúcson, de csak olyan „szocialista bajnok” lett. Itt adódik szinte akaratlanul is a kérdés, hogy ez a teljesítmény elegendő lett volna az Olimpián? Ez a kérdés már örökre megválaszolatlan marad, de találgatni szabad. Emlékezzünk vissza, hogy az olimpiai győztes, Biggs már kétszer kapitulált Stevenson előtt. Ellene eséllyel léphetett volna fel Teofilo, sőt borítékolhattuk volna a győzelmet. Így utólag, azért pikáns lett volna egy Stevenson- Lewis mérkőzés is, ha megtörtént volna. A másik ágon, ellenben ott volt Damiani, akivel szemben már nem lett volna olyan egyértelmű a helyzet. Itt abba is hagyom ezt a tippjátékot, mert nem vezet sehova. Talán ezt érezhette Stevenson is, és a kubai sportvezetők, mert egy gondos helyzetelemzés után úgy döntöttek, hogy a bajnoknak még van annyi ideje, hogy bizonyíthasson egy nagy nemzetközi eseményen, majd az 1986-os világbajnokságon.
- 1985 az Eb éve, ki ne hagyjuk, hiszen Budapesten rendezték! Különösen arra tekintettel, hogy az erős és nehéz emberek versenyében igazán szép magyar sikereket könyvelhettünk el. Így először egy kicsit elidőzünk a 91 kg-osok között. A magyar indulót Alvics Gyulának hívják. Ismerjük már, remek testfelépítésű, képzett ökölvívó. Első mérkőzését a második menetben, második mérkőzését a harmadik menetben szünteti be a mérkőzésvezető. Döntő fölény. Itt véletlenül sem kellett lejtenie a hazai szorítónak. A másik ágon a szintén nagyon erős, és óriási nemzetközi rutinnal rendelkező Yagubkin menetel a döntőig. A magyar szurkolók egy huszáros Alvics győzelemben reménykedtek, de ez sajnos nem következett be..
El kell ismerni, hogy a szovjet sportoló, aki nem véletlenül nyeregette már zsinórban, az Európa Bajnokságokat, közben még egy VB- t is, bizony most is jobb volt a mi fiunknál. A különbséget nehéz szóval kifejezni, mert éppen annyival volt jobb Yagubkin (képünkön), hogy mindenki pontosan ezt érzékelhesse, de nagy fölényről szó sem volt. A kellő pillanatban mindig megelőzte egy gondolattal Alvicsot, vagy a belharcokból ő búcsúzott egy ütéssel jobban. Az ütésváltásokkor többnyire ő ütött eggyel többet.
Én olyan szokatlan szóhasználattal élnék, hogy egyszerűen, otthonosabban mozgott a ringben, azt a benyomást keltette, hogy az történik, amit ő akar, és kész. Mintha teniszben csak a rövidítésben győzne mindig a jobbik. Így is lehet a pontozás aránya 5:0.
- Térjünk át az igazán nagyokra! Itt láthattunk csak igazi csodát! Az indulók névsorát átböngészve láthattuk a magyar Somodit, a szovjet Yakovlevet (Jakovlev), valamint néhány kevésbé ismert öklözőt. Eszembe sem jutna, hogy alábecsüljem a többi résztvevő képességeit, de előre várható volt, hogy az előbb említett két versenyző fogja vívni a döntőt. Itt most elégedjünk meg annyival, hogy a magyar fiú 4:1- es pontozással abszolválta ezt a mérkőzést. Szép magyar siker, az aranyérem megérdemelten került Somodi nyakába, ez került be az évkönyvekbe.
- 1985 még tartogatott az ökölvívás rajongóinak egy csemegét. Novemberben, Szöulban rendezték a Világkupát. 91 kg- ban Yagubkin ismét a csúcsra ér. A +91 –esek között pedig, a már szintén ismerős Yakovlev lesz a végső győztes.
A küzdelmekben Lewis is részt vesz. Igaz a döntőben pontozással alulmarad a szovjettel szemben, de már az amatőrvilágban is megcsillant valamit tudásából.
- Elérkeztünk 1986-hoz. A VB-t USA- ban rendezték.
Egy bepillantás erejéig most is megállunk a 91 kg-osoknál. Sajnos Alvics az első körben egy kubaival találkozik, és vereséget szenved. Yagubkin a 8 között búcsúzik a versenytől, 3:2-es pontozással búcsúztatja az amerikai M. Bent. Az Alvicsot megállító kubai a döntőig menetel, ahol az égimeszelő holland Lijnde-t veri egyhangú pontozással. Ezzel feltette az i betűre a pontot. A kubait Felix Savonnak hívják………
- Nézzük, hogy mi a helyzet szupernehézben! Az első körben búcsúzik Lewis, (szinte hihetetlen) Somodi és Kaden is. Kadennek megint pechje volt, hiszen a másik ágon akár a döntőig is menetelhetett volna. Itt meg azonnal szembe találta magát Stevensonnal. Kettejük rivalizálásáról annyit, hogy az szinte egy hőskölteménybe illik. 1980-tól 1986-ig összesen 9-szer találkoztak, amiből 6-szor Stevenson került ki győztesen, 3-szor Kaden. A fontosabb mérkőzéseket azért rendre Stevenson nyerte, de ennyi győzelmet, mint Kaden, nem aratott ellene senki más. Itt a VB-n találkoztak utoljára a ringben. Teofilo, egyhangú pontozással jut tovább. A döntőbe jutásért a szovjet Yakovlevet veri 4:1 arányú megosztott pontozással.
- A döntő nem tartogat semmiféle meglepetést. Az amerikai induló az ellenfele, akit Alex Garcianak hívnak. Az már természetesnek számít, hogy a VB- t követően Garcia is elmegy profinak. Rekordjára ránézve, nem is tűnik túl rossznak, de ez csak a csalóka látszat. 1988- 2005- ig volt profi, amely csak 1999- ig volt aktív időszak. Gy: 40 (KO: 29); V: 6; D: 1. Ezzel együtt, semmilyen komoly címhez nem jutott, és igazán veretes ellenfelei nem is nagyon akadtak. Tudtommal soha nem is emlegették a nevét együtt a nagy bajnokokéval.
- Tehát a döntő. Garcia a második menetben kapitulál. A legfényesebb érem ismét Stevensonhoz kerül. A hivatalos eredménylisták szerint, Stevenson ezen a mérkőzésen, a VB döntőn, 1986. május 18-án húzott utoljára bokszkesztyűt. Aktív pályafutása itt ért véget, másfél évtizednyi, szinte töretlen, sikersorozat után.
- Nem kiemelt célom Stevenson dicsőítése, de nem lehet nem meghajolni fantasztikus karrierje előtt. Még 1986- ban is félelmetesen működött, pörölyszerű jobb keze, amit 1972- ben, még Bobick becsmérelni, mert. Ezzel szemben Hussing (és talán mások is) azt mondta róla, hogy a jobb kezét nem is látod, már ott is van…… A mondás mástól is származhat, mert volt néhány bunyós, akinek volt „szerencséje” ezt megtapasztalni.
- Hosszú pályafutása alatt, Stevenson 302 győzelme mellé begyűjtött 22 vereséget is. 1971 és 1986 között összesen 12 alkalommal tudott hazája bajnoka lenni, ami szintén nem csekélység, mert itt Kubáról beszélünk, nem Máltáról.
Említést érdemlő érdekesség, (ugyan volt már szó róla) hogy 1971- ben, gyors egymásutánban kétszer is legyőzte őt a cseh Peter Sommer. Ez mára már sporttörténelem, de a dolognak akkor lett volna igazán súlya, ha 5-6 évvel később történik, és valami komoly tétmérkőzésen…
- Szinte felsorolhatatlan Stevenson összes bajnoki címe és tornagyőzelme, ezért inkább egy másféle dolgon merengünk el utoljára. Köztudott, hogy a sportrajongók nagyon szerettek volna egy Ali- Stevenson mérkőzést látni, ami soha nem jöhetett létre. Mindent mérlegelve, és figyelembe véve, azonban, a már lassan- lassan leszálló ágba kerülő Ali helyett talán az életkorban jobban hozzáillő Foreman mondjuk a 70- es évek végén, (Ha a Fraziert, Nortont verő formáját akkor tudta volna hozni. No meg nem lelkészkedik éppen valahol máshol.) vagy Holmes a 80- as évek elején, az lett volna az igazi csúcstalálkozó. Stevenson 1952- ben született, míg Foreman és Holmes egyaránt 1949- es, ennek megfelelően, az előbb említett időpontokban éppen 30 év körül voltak mindnyájan, ami köztudottan, egy optimális életkor a nehézsúlyúak számára. Ezek az álommeccsek persze ugyanúgy nem történtek meg, mint az Ali elleni- örök sóvárgás tárgyát képezve……
- Mondandóm bezárásaként, most visszaemlékezve, jegyezzük meg, hogy bizony becsúszott a bajnoknak néhány fájó vereség is ebbe a sikerszériába. Valamint arra is emlékezhetünk, hogy a rajta kívülálló okokból kihagyott olimpia is tartogathatott volna sikereket a számára. Elgondolni is fantasztikus dolog, hogy négyszeres olimpiai bajnok legyen valaki. Mindenesetre a 3 olimpiai arany, az is magáért beszél. Ezzel a teljesítménnyel a sportág történetének második olyan sportolója, akinek ezt sikerült elérnie. Az első természetesen Papp László volt, a harmadik Felix Savon lesz…
Vége
2008.03.25 Harward
