A cirkálósúly a boksztörténelem egyértelműen legmostohább és legszerencsétlenebb súlycsoportja. Olyan bunyósok vannak itt, akik fizikálisan nem elég nagyok az igazi nehézsúlyú sztárok elleni pénzes meccsekhez, de az elmúlt évtizedekben szinte folyamatosan virágzó félnehézsúlyt már kinőtték. Az 1979-ben bevezetett kategória indulása, sok mindent elárul a ma is igen vérszegény súlycsoportról. Az örök újító WBC nevű szervezet első világbajnoki meccsén egy döntetlen született Mate Parlov és Marvin Camel meccsén, így már az első világbajnok megszületése sem volt zökkenőmentes! A WBC után három évvel, a WBA, majd 1983-ban az IBF is bevezette az új súlycsoportot. Az első és mindmáig egyetlen vitathatatlan világbajnokot 1988-ban avatta a cirkálósúly, amikor a már szupersztárnak számító Evander Holyfield egyesítette a WBC, a WBA és az IBF címeket, Cikkünkben ennek a mostoha súlycsoportnak a valaha volt 10 legjobb bunyósát mutatjuk be a Maxboxing ötlete alapján.
10. Dwight Qawi (41-11-1, 25 KO)
Az amerikai születésű, eredetileg Dwight Braxton néven anyakönyvezet bunyós 1978-ban, amatőr karrier nélkül lett profi bunyós. 1981-től kezdve a WBC félnehézsúlyú világbajnoka volt egészen két évig, majd ezt követően cirkálósúlyban kezdett el bunyózni. 1985-ben a WBA világbajnoka lett a veretlen Piet Crous kiütésével, majd címét az Alit is legyőző Leon Spinks megsemmisítésével védte meg elsőnek. Második címvédésén Qawi minden idők egyik legjobb, ha nem a legjobb cirkálósúlyú mérkőzését vívta Evader Holyfield ellen. Az 1986-os mérkőzésen 15 brutális menet után pontozással elvesztette címét, de megváltotta jegyét a legjobb cirkálósúlyúak közé. Ezt követően Qawi visszavágót vívhatott a legendás amerikai ellen, de ezúttal már a 4. menetben KO vereséget szenvedett. Quawi ezután már nem tudott igazán maradandót alkotni cirkálóban, de ez is elég volt a lista 10. helyéhez. Utolsó címmérkőzését 1989-ben vívta Franciaországban, ahol megosztott pontozással szenvedett vereséget Robert Danielstől a WBA betöltetlen bajnoki címéért. Ezután Dwight zömmel nehézsúlyú mérkőzéseket vívott, de korábbi teljesítményét már nem tudta megismételni. Qawi teljesítményének értékét növeli, hogy cirkálósúlyban folyamatosan nálánál sokkal nagyobb emberekkel kellett bokszolnia. Az alacsony, zömök testalkatú bunyós folyamatosan támadó stílusával nagyon kellemetlen ellenfélnek számított, de fizikai hátránya miatt a legjobbaktól rendre vereséget szenvedett.
9. Carl Thompson (33-6, 25 KO)
A Macska becenevű, ma is aktív 40 éves angol bunyós 17 évet húzott le a súlycsoportban. Pályafutása során a legnagyobb sikere a WBO világbajnoki címének megszerzése volt, de a mai napig előszeretettel tréfálja meg a súlycsoport feltörekvő bunyósait. Thompson egy könnyen leüthető, technikás bunyós, aki rekordja ellenére nagyon komoly ütőerővel rendelkezik. Első világbajnoki mérkőzésén 1995-ben 11. menetes TKO vereséget szenvedett egy izgalmas meccsen a német Ralf Rocchigiani ellen a WBO címéért. A két évvel későbbi visszavágón Thompson Németországban győzte le Rocchigianit és lett világbajnok. Címét kétszer védte meg a legendás Chris Eubankkal szemben és előbb pontozással, majd után kiütéssel tudta legyőzni honfitársát. Harmadik címvédésén Thompson az 5. menetben TKO vereséget szenvedett Johnny Nelsontól. Ezt követően rövid ideig Európa-bajnok, majd egy kisebb szervezet, az IBO bajnoka lett. 2001-ben Ezra Sellers ellen egy brutális mérkőzést vívott, amikor is négy kemény padlózást után kapitulált a szintén többször leütött amerikaival szemben. Azóta Thompson két nagy reménységnek okozott kellemetlen perceket. 2004-ben a padlóról felállva ütötte ki a tehetséges dél-afrikai Sebastian Rothmant, majd ezután az 5. menetben állította meg David Hayet, akit az utóbbi évek legtehetségesebb angol bunyósának tartottak. Thompson látványos meccsei miatt az európai szurkolók egyik kedvencének számít.
8. Jean Marc Mormeck (31-2, 21 KO)
A 32 éves francia bunyós jelenleg a WBC és a WBA világbajnoka, a súlycsoport jelenlegi legjobbja. A kemény kötésű Mormeck pályafutása elején gyorsan beszedett két pontozásos vereséget, de 1997 óta nem talált legyőzőre. Eleinte félnehézsúlyban próbálkozó francia sportoló cirkálósúlyban lett igazán ismert bunyós. 2002-ben Virgill Hill ellen szerezte meg a WBA bajnoki címét, amit a mai napig birtokol. Az amerikai klasszis a 8. menet után elégelte meg Mormeck bombáit és kapitulált hivatalos kihívójával szemben. Mormeck bajnoki címét négy alkalommal védte meg, utolsó mérkőzésén pedig egy látványos meccsen múlta felül a veretlen WBC világbajnok Wayne Braithwaitet. Ezzel a sikerrel Mormeck 18 év után az első cirkálósúlyú bunyós lett, aki két nagy szervezet bajnoki címét is birtokolni tudta egyszerre, egyben az első európai is. Amennyiben Mormeck a jövőben hasonló sikerrel védi meg címeit mint korábban akkor a listán tovább nyomulhat előre.
7. Johnny Nelson (44-12-2, 29 KO)
A 38 éves bunyós jelenleg a WBO világbajnoka, immár hat éve. A karrierje során nehézsúlyban is gyakran bokszoló Nelson 1995-ig csupán egy közepes bunyósnak számított. Pályafutása mind a 12 vereségét ebben az időszakban szenvedte el, azaz jelenleg 10 éve veretlen a veterán világbajnok. Első világbajnoki próbálkozása Nelsonnak nem járt sikerrel, ugyanis 1990-ben döntetlent ért a legendás Carlos De Leon ellen és nem tudta elhódítani a WBC bajnoki címét. Ezt követően a WBO világbajnoki övet szerezte meg Nelson a listán is megtalálható Carl Thompson ellen 1999-ben. Karrierje során 13 alkalommal védte meg címét, olyan ismert ellenfeleket legyőzve, mint Marcelo Dominguez, Christophe Girard vagy Alexander Petkovic. Nelson stílusa nagyon emlékeztet a magyar nézők által is jól ismert Naseem Hamedére, aminek oka, hogy közös az edzőjük Brendan Ingle (Hamed pályafutása vége felé már nem az idős angol mesterrel készült fel meccseire). A magas, kiváló ritmusérzékű, hosszú kezű Nelson egy igen kellemetlen ellenfél, aki még ma is veszélyes a súlycsoport legjobbjaira is.
6. Al Cole (34-14-3, 16 KO)
A ma már nehézsúlyban vítézkedő Cole, sokáig nagyon elismert bunyós volt cirkálósúlyban. 1989-ben kezdődő karrierje során hat évig bunyózott a kategóriában és mindössze egyetlen, máig vitatott vereséget szenvedett. Cole 1992-ben szerezte meg az IBF világbajnoki címét, amit öt alkalommal védett meg három éves uralkodása alatt. Cole ezután belesett abba a hibába, amit sok cirkálósúlyú bunyós elkövetett már. Felment nehézsúlyba a pénzes meccsek reményében, de egyre másra szenvedte el a súlyos vereségeket és karrierje teljesen kisiklott. A ma már 40 éves Cole egy kiváló lábmunkájú, technikás, de nem igazán nagyot ütő bunyós. Ha nem erőltette volna mindenáron a nehézsúlyba való kiruccanást, valószínűleg sokáig megőrizte volna bajnoki címét. Legismertebb ellenfelei Uriah Grant, James Warring és Nate Miller voltak.
5. Anaclet Wamba (46-2-1, 23 KO)
A kongói születésű francia bokszoló a kilencvenes évek egyik legjobb cirkálósúlyú bunyósa volt. Első világbajnoki címét a WBC-nél vívta Olaszországban, a helyi Massimiliano Duran ellen. A meccsen öt alkalommal intették meg Wambat, akit a 12. menetben diszkvalifikált vitatható módon a mérkőzésvezető, megfosztva ezzel a bajnoki címétől. Nem sokall később 1991-ben visszavágott Durannak és a 11. menetben kiütötte az olasz bunyóst, megszerezve a legrangosabb szervezet világbajnoki övét. Ettől kezdve három év alatt összesen hét alkalommal védte meg címét, az akkor lehetséges legjobb bunyósokat legyőzve. Pályafutása során olyan kiváló bokszolókkal találkozott mint Marcelo Domniguez, Adolpho Washington és Akim Tafer. Wamba 1994-ben világbajnokként vonult vissza az aktív ökölvívástól.
4. Carlos De Leon (52-8-1, 32 KO)
A Puerto Ricoiak legendás bunyósa négyszeres cirkálósúlyú világbajnok volt 20 éves pályafutása során. 1974-ben kezdett bunyózni, majd 6 évvel később az első cirkálósúlyú világbajnok Marvin Camel legyőzésével ért a csúcsra. Két évvel később elvesztette címét, amit azonban újra visszanyert korábbi legyőzőjével, St Gordonnal szemben. Ezt követően háromszor védte meg a címet, melyet pontozással vesztett el Alfonso Rattliff ellen egy nagyon véleményes meccsen. De Leon ezután sem adta fel és újra világbajnok lett. 1988-ban címegyesítő mérkőzést vívott az IBF/WBA világbajnok Evader Holyfielddel, de súlyos vereséget szenvedett tőle. Holy súlycsoportváltása után a megüresedett WBC bajnoki címet immár negyedszer szerezte vissza, ami páratlan teljesítmények számít a cirkálósúly történelmében. Utolsó címmeccsét 1990-ben vesztette el Olaszországban a helyiek által támogatott Massimiliano Duran ellen. De Leon a valaha élt egyik legsikeresebb cirkálósúlyú ökölvívó volt, aki kiváló ütőerővel rendelkezett, de a fontos pillanatokban rendre kiütéses vereséget szenvedett. Karrierje során olyan bunyósokat győzött le mint Marvin Camel, Leon Spinks, St Gordon vagy Bash Ali.
3. Vassili Jirov (33-3, 29 KO)
A kazah Vassili Jirov az atlantai olimpia aranyérmeseként és az egész torna legjobb ökölvívója díjának birtokosaként kezdte meg profi karrierjét az Egyesült Államokban. A Tigris becenevű bunyós 1999-ben lett az IBF világbajnoka Arthur Williams kiütésével. Címét hat alkalommal védte meg és közel négy éven át volt világbajnok. Pályafutása során egyetlen vereséget szenvedett cirkálósúlyban, amikor is a kiváló James Toneytól kapott ki 2003-ban az év és a súlycsoport egyik legjobb meccsén. A kudarcot követően Jirov megvalósította régi álmát és nehézsúlyba lépett fel, ahol azonban súlyos kudarcok érték. Első mérkőzésén kikapott a veretlen Joe Mesitől, majd később KO vereséget szenvedett a veterán Michael Moorertől is. Jelenleg a kazah bunyós továbbra is hisz nehézsúlyú karrierjében, pedig ha visszatérne korábbi sikerei színhelyére még mindig a kategória egyik legjobbja lehetne. A fordított alapállású, nagyon kemény Jirov igazi verekedős bunyós, aki az elmúlt évek egyik legjobb testütője volt.
2. Juan Carlos Gomez (38-1, 32 KO)
A ma már szintén nehézsúlyban vitézkedő Gomez zseniális képességekkel megáldott bunyós. Cirkálósúlyban soha nem szenvedett vereséget, WBC világbajnoki címét 10 alkalommal védte meg sikeresen. A kiváló lábmunkájú, technikás és jó ütőerejű Gomez az egyik legöntörvényűbb bunyósnak számított a profi ökölvívásban. Edzéseit rendszeresen ellazsálta, magánélete tele volt botrányos nőügyeivel és edzőivel is gyakran veszett össze. Bajnoki címét 1998-ban szerezte meg Argentinában, simán kipontozva Marcelo Dominguezt. Címvédéseit mindannyiszor második hazájában Németországban abszolválta, olyan kiváló bokszolók ellen mint Jorge Castro, Marcelo Dominguez vagy Mohamed Siluvangi. Nehézsúlyban Gomez bár eleinte szépen bunyózott meglehetősen kicsinek számít. A tavalyi évben váratlan TKO vereséget szenvedett az 1. menetben honfitársától Yanqui Diaztól, de ez sem vette el a kedvét a nehézsúlyú kalandozástól. Ha Gomez visszatérne cirkálósúlyban még ma is magasan a legjobb bunyósnak számítana.
1.Evander Holyfield (38-8-2, 25 KO)
Vitán felül minden idők legjobb cirkálósúlyú bokszolója Evander Holyfield. A Real Deal elnevezésű bokszoló mindössze 18 mérkőzést vívott a cirkálósúlyban, de ő volt a kategória máig egyetlen vitathatatlan világbajnoka. A los angelesi olimpia félnehézsúlyú bronzérmese 1984-ben debütált a profi táborában. 11 mérkőzéssel a háta mögött minden idők legjobb cirkálósúlyú meccsét vívta Dwight Qawi ellen és szerezte meg a WBA világbajnoki címét. Egy évvel később Rickey Parkin ellen az IBF címet is begyűjtötte, majd 1988-ban Carlos De Leon kiütésével mindhárom jelentős szervezet bajnoki címének gazdája lett. A meccs után Holyfield lemondott világbajnoki címeiről és nehézsúlyba lépett, hogy igazán nagy pénzeket keressen. Mindmáig ő a legsikeresebb nehézsúlyú bunyósok egyike, hiszen a királykategóriában is négyszeres világbajnok lett és több alkalommal birtokolta egyszerre a WBC/IBF/WBA öveket. A cirkálósúly világbajnokai közül ő az egyetlen, aki komoly nehézsúlyú karriert tudott befutni! A 18 cirkálóban vívott mérkőzése alatt olyan neveket vert meg mint Carlos De Leon, Dwight Qawi, Henry Tillman és Ricky Parkey, akik korszakának legjobbjai voltak. Holyfield rövid cirkálósúlyú uralkodása alatt páratlan teljesítmény nyújtott, olyat amilyet még jó ideig nem lehet majd megismételni a súlycsoport jelenlegi helyzetét elnézve.
2005. 04. 08. Hollywood
