Kevés hely van, ahol másfél hónappal Stallone névnapja után még az előző évvel foglalkoznak, de nem mehetünk el szó nélkül rovatunkban 2005. nehézsúlyú történései mellett. Ezúttal nem sztorizunk, nem harangozunk be, nem teszünk fel kérdéseket, sőt, még top10 sem lesz, de rövidtávú mementó egyből négy is. 2005. legjobb nehézsúlyú eseményeivel foglalkozunk a cikken belül, külön kitérve a legjobb mérkőzésre, kiütésre és menetre, majd összegzést adunk a 12 hónapról saját szemszögünkből nézve...
A 2005-ös év mérkőzése
Bármennyire is sokan tartják úgy, hogy a királykategória olyan mély gödörbe került az elmúlt pár évben, hogy beszélni sem érdemes róla, 2005-ben rengeteg pazar mérkőzést rendeztek a súlycsoportban világszerte. Ha Európában akarunk maradni, mindenképpen meg kell említeni Lamon Brewster szeptember végi címvédését Luan Krasniqi ellen, vagy éppen a Virchis kontra Bidenko tüzijátékot. A tengerentúlról külön kiemelendő az Ibragimov vs Whitaker keménységi vetélkedő, a Klitschko vs Peter tili-toli és a McCline vs Brock ki nevet a végén. Végül a választás enyhe fölénnyel, de egyértelműen a február 5-ei Monte Barrett vs Owen Beck mérkőzésre esett.
Eliminátor mérkőzéshez szinte méltatlanul nagy rizikót vállalva léptek fel a srácok a győzelem reményében. Ha a mérkőzést egy szóban kell jellemezni, valószínűleg a hirig szó a legmegfelelőbb. Beck 24-0 (18), Barrett 30-3 (17), Beck sárga nadrágban, Barrett piros felszerelésben tette a dolgát a Showtime képernyőjén. Az első menetben Beck szokatlanul sok egyenest evett meg elsőkézből és amikor verekedni kellett, akkor is Barrett tűnt határozottnak. Beckre sem lehetett mondani, hogy félteni kellett volna, a második menetben valamennyire át is vette az irányítást... egészen addig a pillanatig, amíg nem találkozott a menet végén egy balhorogból származó piros objektummal. Nem lehet kijelenteni, hogy ez a leütés megtörte volna, amit utána művelt Barrettel, kimeríti a keménység fogalmát. Olyan ütésváltások zajlottak menetről-menetre, mint amilyen világban élünk. A negyedik menetben egy sajnálatos összefejelésben csúnyán megsérült Barrett szemöldöke, amit Nady tévesen ütésnek minősített. Mindenki remélte, nem kell leállítani, hogy egy rossz döntés miatt szenvedjen TKO-vereséget Barrett, de ekkor már a sírból visszajövő Beck megrendítő ütéseket is vitt be. Nehezen pontozható, eseménydús menetek, majd a hetedik menet végén látványos kondícióromlás Beck oldaláról. A jamaikai nagy szívet tanusított, de itt már az előző 3 menettel ellentétben nagyon úgy tűnt, hogy Barrettnek áll a zászló. Sérülése mérséklődött, Beck lassult, ő pedig hozta, amit addig is... A nyolcadik menetben Beck mozgósította tartalékait és többször is sikeresen megütötte Barrettet, így bármi előfordulhatott volna az utolsó 4 menetben... Következett a 9. menet;
Fluxuskondenzátor, 9. menet:
Beck hátrálásra bírja Barrettet, de ez eddig is jellemző volt. A jamaikai sorozással próbálkozik 20 másodperc elteltével, majd bevisz egy mélyütést. Barrett nagyon jó testütésekkel válaszol, látszik, hogy ő bírja jobban, Beck már elég sok üresjáratot tart az elejéhez képest. Two Gunz nagyon jó felütéssel talál alig több, mint egy perc elteltével, Beck megpróbálja szétdulakodni a mérkőzést. Majdnem 2 percnél járunk, amikor egy gigászi jobbhoroggal Barrett megfogja a jamaikait, aki a kötelekhez hátrál és nyeli a pofonokat. Jay Nady lassan leharapja a fejét, hogy támadjon vissza, vagy kénytelen lesz leállítani, de Beck inkább eldől, mint egy zsák cement. 4... 5... 6... 7... 8... Beck azt állítja, jól van. Már csak 20 másodperc van a menetből, Barrett ráront Beckre, jobbfelütés, jobbhorog, jobbegyenes, balhorog, Beck padlón, VÉGE!!! Nady a számolást sem kezdte meg, de Beck nem reklamál, teljesen jogos volt a leállítás.
Jó reklám volt a Golden Palace kaszinónak!
A 2005-ös év KO-ja
2005-ben sajnos (vagy szerencsére?!) igazán kevés nagyon látványos kiütés termett a nehézsúly fáján. Konkrétan két befejezés volt versenyben a címért. Az ezüstérmet végül Sam Peter Taurus Sykes elleni mészárlásával érdemelte ki. Jellemző információ a keménységet illetően, hogy Sykes a másnapi sajtótájékoztatón csak egy jobbhorogra emlékezett, pedig még csak azután indult a móka! A döntő nyertesének Brian Minto nehézsúlyban szinte páratlanul szép befejezése bizonyult 2004. egyik legjobb nehézsúlyú mérkőzésének visszavágóján.
Már lassan másfél éve, hogy Brian Minto és Vinnie Maddalone először összecsapott... Bizarr látvány volt, ahogy a színizom Maddalone úgy "dobálta" a jóval kisebb Mintot a ringben ahogy akarta, majd meggyőző fölénnyel a tarsolyában az utolsó menetre elfogyott kondicionálisan és kiütéses vereséget szenvedett. Sok kérdés merült fel a mérkőzésen, hogyan fordulhatott elő, hogy egy "pankrátor" pontozással is lepipálja a nehézsúly egyik legjobb technikájával rendelkező figuráját. 2005. októberének első napján megkaptuk a választ kérdésünkre, véletlen. Minto mintha kicserélték volna, szenzációs lábmunkával bármelyik Maddalone ütés elől könnyű szerrel mozgott el, és bármilyen ütést indított, connecting people. Nem sok kérdést vetített a visszavágó, talán az volt az egyetlen, hogy Maddalone kiütést, vagy sima pontozásos vereséget szenved. Minto szerencsére előbbit gondolta és ritkán látható élményben részesítette a publikumot és tv-nézőket. A menet közepén jobbegyenessel megfogta, majd sorozatban 12 balhoroggal hatástalanná tette Maddalonét. Láttunk már azonos kézzel indított sokütéses kombinációkat korábban is (pl Yamplier Azcuytól Carlos Gomez ellen) de ezúttal nem cséphadarásról volt szó, minden ütés találattal fejeződött be, szinte hihetetlen, hogy lehet ütni ennyi pontos balhorgot zsinórban, megszakítás nélkül. 2005-ben egy ilyen technikai KO többet ért a rovatnak, mint 5 Sam Peter kalapácsütés.
A 2005-ös év menete
Az év menete minden bizonnyal a leginkább megkérdőjelezhető jelenség lesz a mostani írásban. A választás ugyanis a Wladimir Klitschko vs Samuel Peter mérkőzés befejező, 12. menetére esett. Tény, hogy egyik versenyző sem ütött kiemelkedő ütésszámot, vagy találati százalékot, de olyan szintű izgalmak jellemezték a 3 percet, ami maga mögé szorította az év többi jó mérkőzésének bármelyik menetét. A menet különböző szakaszaiban bárki érezhette magát nyeregben. A Peter-szurkolók a menet közepi nigériai jobbhorog után tántorgó Klitschko láttán gondolhatták, mindjárt kiszámolják az ukránt, a Klitschko-szimpatizánsok pedig akkor, amikor a felelőtlenül rohamozó Sam Peter beszedett egy szűk balhorgot. Ritkán látható hastánc-bemutatót rögtönzött a rémálom, karrierje során talán először volt igazán megfogva. Végül a mérkőzésen, ahol szinte mindenki biztosra vett egy mérsékeltebb menetszámot, általános meglepetésre kitöltötték a srácok a kiírt 12 felvonást. Klitschko többek között az utolsó menetbeli feltámadásnak köszönhetően 114:111 arányban megnyerte a mérkőzést 3 padlózása ellenére.
A 2005-ös év értékelése
A tavalyi évbe Vitali Klitschko (WBC), John Ruíz (WBA), Chris Byrd (IBF), Lamon Brewster (WBO) csatársorral léptünk, ami ismerve a mezőnyt, sokkal jobbnak mondható, mint az azóta Klitscho, illetve Ruíz kiválásával, Rahman, Valuev, Byrd, Brewsterre módosított összeállítás. Aki nem ismeri az előzményeket, mondhatná, hogy az a jobb, aki legyőzi a másikat, de egyik középcsatárt sem rossz teljesítménye miatt kellett a mérkőzés végén lecserélni. Klitschko esetén egészségügyi problémák hatására kellett megválni a bajnoki övtől, Ruízt pedig egy hasonlóan kellemetlen körülmény, Wilfried Sauerland tréfálta meg. Tegyük hozzá, mindez nem jöhetett volna létre, ha bajnoki címszerzése után James Toney szervezetében nem mutatnak ki illegális teljesítményfokozó-szert, vagy ha Ruíz kiüti a keleti szörny néven elhíresült lényt...
A bajnokokról: a nyerőembert egyértelműen Lamon Brewsternek hívják, kétszer is parádés kiütéssel védte meg címét és áradt belőle a magabiztosság. Chris Byrd tavaly végre produkált egy épkézláb címvédést, ahol nem volt vita tárgya a győztes személye, szemben sok korábbi mérkőzésével. Rá idén komoly feladat jár, a top kihívó Wladimir Klitschko ellen kell idegenben megvédenie címét, a következő számban ezzel a mérkőzéssel foglalkozunk. Valuev és Rahman egyelőre nem nevezhető értékes bajnoknak, Rahman márciusban csap össze a leghitelesebb nemvilágbajnokkal, James Toneyval, Valuev pedig az év meccsén érintett Owen Beck ellen küzd meg bolondok napján, róluk bővebben mérkőzéseik után.
2005. nem volt rossz év a nehézsúly szempontjából, nevezzük ezt az alapozás időszakának. Olyan mérkőzéseket készített elő, amik 2006-ban visszacsábíthatják a készülékek elé a kevésbé fanatikusokat is. Ilyen mérkőzések mindenképpen a Byrd - Klitschko és Rahman - Toney rögtön az első harmadévben, de Sam Peter is újra kap komoly meccset következő összecsapásán és Calvin Brocknak is nagyon a levegőben lóg egy címmérkőzés. Az utóbbi évek legjobbja lesz az idei! (PacMan is mutatja)
Mi újság nehézsúlyban II.
Mi újság nehézsúlyban I.
2006.02.12. - Romsy ©
