A Mi újság nehézsúlyban első száma olvasottsági adatok és visszajelzések alapján nagyon sikeres cikknek bizonyult és most itt a második szám. A rovat elején egy cikk a december 17-én történtekkel foglalkozik, amikor óriásit padlózott a nehézsúly Németországban. Szó esik a lehetséges Tua - Brock összecsapásról, amit terv szerint valamikor 2006. közepén bonyolítanak le, és egy rövid beharangozó jelleg írás is felkerült a Rahman - Toney világbajnoki döntővel kapcsolatban. A mementó rovat a nagyszerű Byrd - Ibeabuchi összecsapást dolgozza fel menetről menetre és a toplista is némi változáson ment keresztül az első kiadás óta. Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk a cikkel a nehézsúly minden kedvelőjének.
Down goes Heavyweight!
Súlycsoportunk utóbbi évei romló tendenciát mutatnak mind jelentős meccsek tekintetében, mind a világbajnokok minőségét illetően. December 17-én Berlinben rádobtak még egy kanna olajat a tűzre... megértük, egy ökölvívásra szinte alkalmatlan cirkuszi látványosság és egy rangos világbajnoki cím azonos háztartásban... Nikolay Valuevről van szó és a WBA díszes övéről, amit lentebbi súlycsoportokban olyan emberek birtokolnak, mint Martin Castillo, Ricky Hatton, vagy éppen Jean-Marc Mormeck.
Volt szerencsénk a helyszínen megtekinteni az összecsapást és meg kell, hogy mondjam, bármennyire is hanyatlik egyesek szerint a királykategória, egy nehézsúlyú világbajnoki döntőnek sajátos hangulata van. Az előmérkőzések során fellépett Alexander Povetkin, aki egy későbbi számban szinte biztos, hogy helyet fog kapni, ha ilyen ütemű fejlődést tud felmutatni soron következő meccsein. Willie Chapman egyáltalán nem mondható kutyaütőnek, többek között DaVarryl Williamsont és Malcolm Tannt fosztotta meg veretlenségétől. Joggal lehetett feltételezni, hogy túl nagy a minőségi ugrás Povetkin számára, de játszi könnyedséggel kezelte a problémát. Sokat fogunk róla hallani a jövőben, de most a főmérkőzésre pozicionálunk... Valuev egy A-HA számra, komótosan, míg Ruíz hasonlóan a Jones-meccshez, futva érkezett a ringbe, ezzel megadva a kezdő hangot. Ennek tükrében a kezdő meneteket jó beugrásokkal és számtalan testütéssel, nagy fölénnyel hozta, Valuev pedig nagyon lassan melegedett be, az egyik menet végén még bajba is került egy kombináció után. Az orosz jab-je volt az egyetlen fegyvernem majd' 8 meneten keresztül, amivel át tudta lőni a Csendes ember kesztyűi által felállított pajzsot, így a kiütés veszélye egyik oldalon sem állt fönn ismerve Valuev ütésállóságát. Nehezen pontozható, de enyhe Ruíz-dominanciában eltelt menetek jellemezték a mérkőzést, tehát elég erősen fennállt a "german decision" veszélye, ami végül be is következett 116:113, 116:112, 114:114 arányban.
Éjjel fél egy magasságában megannyi kérdés merült fel a nehézsúly kedvelőiben, de csak arra kaptunk megfelelő választ, hogy mit tud hangosan csinálni az ember, ha kiskorában sok répát fogyaszt... fütyülni.
Mit nyert a bokszvilág? Ruíz sem volt minden idők legtechnikásabb bajnoka, de a Valuev jelenség nagyságrendekkel nagyobb fricska az ökölvívás kedvelőinek. Az új bajnok legnagyobb előnye, hogy magában hordozza a kuriózumot, a tengerentúlon első két mérkőzését nagy érdeklődés fogja övezni, majd mindenki rájön, hogy ez nem az a sport, amit Byrd, Rahman (,Toney), vagy Brewster űz. Nagy közönségmeccs lehetne Nikolay Valuev címvédő mérkőzése Wladimir Klitschko ellen, miután Valuev legyőzött egy Timo Hoffman kaliberű kihívót.
Ki fogja legyőzni Valuevet? Most, hogy 50%-nyi promóciós jogot Don King lát el Valuev háza táján, elég erősen fennáll a veszély, hogy nem lesz ez olyan egyszerű feladat, mint gondolnánk. A megoldást nem a technikásabb, sok szögből jól ütő, gyorsabb ellenfelek között kell keresni valószínűleg... Byrd, Oquendo, Toney kihúzva. Nehezen elképzelhető hogy valaki nagyobb fölénnyel nyerje a meneteket, mint Larry Donald tette. Újra lehetőségük van a fighter-tipusú öklészeknek (Sam Peter, Tua, Ibragimov) hogy világbajnoki címet szerezzenek, ha első gondolatunkra hagyatkozunk, de hozá kell tenni, ők túl rövid ütőtávval rendelkeznek ahhoz, hogy tisztán elérjék Valuev kiütési pontjait. A potenciális legyőző a harmadik csoportban keresendő. Jó ütőerejű, technikás, viszonylag magas bunyósról beszélünk, pont ilyen Andrew Golota, vagy Wladimir Klitschko. Õk képesek lehetnek kiütni a modernkor Primo Carneraját.
Tua - Brock?
Ha valaki a nagy ütéseket és non-stop akciózást szereti, mindenképpen ismernie kell David Tua nevét. A műfaj új kedvelőinek némi ismertetésképp, az ember aki a nehézsúlyú meccsekkel foglalkozó statisztika első és harmadik legtöbb ütésszámú mérkőzésének aktív résztvevője volt. 96-ban David Izonritei, majd 1 évvel később Ike Ibeabuchi ellen is rekordot érő ütészápor zajlott a ringben. Tua 44 győzelméből 38-at kiütéssel aratott és még egyszer sem került hivatalosan padlóra 48 mérkőzésén. Brockról leginkább annyit kell tudni, hogy a nehézsúly egyik legújabb hullámának (Brock, Beck, Guinn) egyetlen állva maradt reménysége, legnagyobb győzelmét Jameel McCline ellen aratta.
Kettőjük mérkőzése eredetileg január 28-ára volt betervezve, de Brock oldalon sérülés, míg Tuánál lassú formábakerülés miatt kellett halasztani. Tua két éves kényszerpihenője után Talmadge Griffis ellen meglehetősen impresszív teljesítményt nyújtva, csalva a menetszámot, a végén kiütéssel diadalmaskodott. Következő meccsén Cissé Salif ellen már jókora pontozói jóindulatra volt szüksége, így kérdéses, hogy valójából milyen formát tud hozni egy nagyobb meccsre. Brocknak mindössze két mérkőzése volt, amiből lehet levonni némi konzekvenciát, Etienne ellen könnyedén, kiütéssel győzött, de McCline a mérkőzés második felében balhoroggal le tudta ütni és ez intő jel lehet. Tua legjobb ütése történetesen a balhorog...
Brock jab-oldala javításra szorul, de Tuát meg kell, hogy oldja, ha a jövőben világbajnoki címet szándékozik szerezni, de ne felejtsük el, februárban az ellen a Zuri Lawrence ellen tér vissza sérüléséből, aki nála nagyságrendekkel könnyebben pontozta ki McClinet!
Rahman - Toney!
Az egyik legjobban csengő világbajnoki párosítást sikerült tető alá hozni március 18-ra. Az övet Monte Barrett ellen lassított felvételen megszerző Rahman a nehézsúly jelenlegi leghitelesebb és legmocskosabb szájú kihívójával, James Toneyval találkozik. Az esélyek leginkább Toney oldalán állnak így első blikkre, meglehetősen könnyedén intézte el Ruízt, Holyfieldet és Guinnt is, míg Rahman leginkább csak Lewis és Tua ellen tudott viszonylag jó teljesítményt nyújtani egy-egy alkalommal. Lájcáut technikailag egyértelmű, hogy a mezőny és Rahman fölött áll és ilyen embert nem könnyű jobbegyenessel eltalálni (ez Rahman KO-t érő ütése) kipontozni meg pláne. Az első felvonás meglehetősen korán, 3 hónappal a mérkőzés előtt már le is zajlott egy szállodában, ahol állítólag Rahman sikeresen bevitt egy balt és kisebb lökdösődés alakult ki. Hangzatos nyilatkozatokban eddig nem volt hiány, Toney végre emberére talált ebben a műfajban. Ha így folytatják a srácok, az utóbbi idők legnagyobb érdeklődéssel várt nehézsúlyú meccsét játszhatják le március idusán.
Byrd - Ibeabuchi
A mementó rovat második része egy jelenlegi világbajnok és egy kényszerből visszavonult remek öklész összecsapását tárgyalja.
A mérkőzés időpontja: 1999.03.20.
Előzmény: Két hibátlan mérlegű (Byrd 26-0-0, Ibeabuchi 19-0-0), ámde ellentétes stílusú nehézsúlyú találkozott. Mindketten jó szériát tudhattak magukénak Ibeabuchi egy éles mérkőzésen legyőzte a félelmetes David Tuat, míg Byrd a veszélyesnek tartott, kubai Eliecer Catillo-t pontozta ki meggyőző fölénnyel. (Castillo öccsét azóta megismerhettük Wladimir Klitschko ellen)
1-3. menet:
Ibeabuchi lép fel az agresszor szerepét megtestesítve, próbálja diktálni az iramot, de a fordított alapállású Byrd többször átüti a fedezékét balegyenessel. A nigériai versenyző csak testen tud igazán tisztán találni, fejre mért ütései egyelőre lecsúsznak, de ez leginkább Byrd kiváló lábmunkájának köszönhető. A kevés tiszta ütés ellenére a menetek mégis adhatóak Ibeabuchinak 10:9 arányban, mivel Byrd túlzottan defenzív bunyót mutat és csak szórványosan üt kombinációkat. A harmadik menet végén Ibeabuchi a köteleknél sikeresen megszórja Byrdöt horgokkal és felütésekkel, de az amerikai láthatóan jól bírja az ütést.
4. menet:
Ike az előző menet végéhez hasonló vehemenciával lő ki a piros sarokból és bármerre "menekül" Byrd, végig a nyomában van és próbál ütéssel közelkerülni. Több horog elől is jól lép el Byrd, majd testen válaszol, de nem veszi el ezzel ellenfele kedvét, tovább robotol. Az első perc végén egy felütéstől megsérül Byrd szeme, de nem tűnik vészesnek. Jelentősen kiütközik Ike erőfölénye, ahogy közel kerülnek egymáshoz, ellöki magától ellenfelét, majd utánaküld egy jobbhorgot. 2:30 táján egy ilyen jelenetnél sikerül elérnie Byrdöt, aki jobban bírja az ütéseket, mint gondoltuk volna. A menet végén ő is odapötyög párat Ibeabuchi állára, de láthatóan nem ér el velük túl nagy hatást, gong.
5. menet:
Ibeabuchi az eddigi menetekhez hasonló agresszióval lép be a ring közepébe és felütésekkel próbálkozik, egyelőre sikertelenül. Byrd több feltartó egyenest üt, mint eddig tette, hátha megfékezi ellenfelét, de Ike nem változtat magatartásán. Már épp kezdi átvenni az irányítást Byrd, amikor a második perc végén Ibeabuchi első sikeres felütésével, majd az azt követő jobbhoroggal brutálisan leüti, hoppá! Byrd csodával határos módon feláll, de látszik, hogy nincs tisztában Európa fővárosaival, kétes eredetű folyadékok távoznak szájüregéből reklamálás közben. A számolás után még valamivel több, mint fél perc van hátra, de Byrd ismét padlóra kerül, ezúttal egy jobbegyenestől, "ajjajj nagy a baj". Ibeabuchi 15 másodperccel rendelkezik, hogy befejezze a mérkőzést, ezért minden mindegy alapon ráront a kába Byrdre és szanaszét veri jobbkezes ütésekkel, majd bevisz két balhorgot is, mire a mérkőzésvezető a 10 másodperces kopogás pillanatában leállítja a küzdelmet és lelépteti Byrd-öt! A vesztes fél láthatóan nem ért egyet a döntéssel, de ezzel csak egy nagyobb veréstől mentették meg.
Top10
1. Lamon Brewster (1)
2. James Toney (2)
3. Wladimir Klitschko (5)
4. Chris Byrd (4)
5. Hasim Rahman (6)
6. John Ruíz (3)
7. Nikolay Valuev (új)
8. Sultan Ibragimov (új)
9. Calvin Brock (7)
10. Samuel Peter (8)
Megjegyzés: Nem sok változtatás volt indokolt az előző szám rangsorához képest, mindössze Ruíznak volt komoly meccse a listáról és kapott ki véleményesen Nikolay Valuevtől, ezért Valuev felkerült a lista második felére, Ruíz pedig lentebb csúszott pár helyet, mivel sokkal nagyobb fölény lett volna elvárható az orosz ellen. Klitschko olvasói ráhatás és némi videózás (Klitschko vs Peter, Byrd vs Williamson) következményeképp beelőzte Byrd-öt, ezzel a dobogó harmadik fokára ugrott a középmezőnyből. Hogy följebb kerüljön, világbajnoki címet kell szereznie lehetőleg Brewster ellen, vagy Rahmannak kell szenvedve legyőznie Toneyt. Sam Peter is ütött a napokban, de értékelhetetlen teljesítményt nyújtva nyert mindössze pontozással, ezért följebb semmiképp sem kerülhetett. A listára valósággal berobbant Sultan Ibragimov, miután a két megjelenés között megsemmisítette Lance Whitakert!
Mi újság nehézsúlyban - I.rész
2005.12.25. - Romsy ©
