×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Mexikó vs. Puerto Rico ringháborúk az ökölvívás történelmében

2015-11-19 15:12:30 /
A hétvégén, egész pontosan november 21-én kerül sor az elmúlt évek egyik leginkább várt összecsapására a puerto-ricoi Miguel Cotto és a mexikói Saul Alvarez között. A két bunyós mögött óriási szurkolótábor áll, a mexikói és a puerto-ricoi nép pedig amúgy is híres az ökölvívás iránti szenvedélyéről és rajongásáról. A múltban a különböző évtizedek legnagyobbjai számos alkalommal örvendeztették meg népeiket kőkemény összecsapásokkal, a Ring Magazin pedig összeszedte, melyik az a 10 klasszikus, amihez remélhetőleg majd Miguel Cotto és Saul Alvarez ütközete is csatlakozik november 21-én.


CARLOS ORTIZ VS. BATTLING TORRES
Több, mint 55 esztendővel ezelőtt, 1960. februárjában került sor erre az összecsapásra, amelyet Ortiz idő előtt, a 10. menetben be tudott fejezni. Ortiz első ízben tette kockára kisváltósúlyú világelsőségét a kőkemény mexikói ellenében, akit csak a Reynosai Csörgőkígyó néven ismert a bokszvilág. A KO király Torres remekül helytállt, de Ortiz, elsősorban technikai fölényét kihasználva ügyesen felőrölte, majd a 10. felvonásban ki is ütötte ellenfelét. Torresben ezután a találkozó után mintha megszakadt volna valami, a következő hét évben nyolc KO vereséget is begyűjtött, olybá tűnt tehát, mintha Ortiz egyszer, s mindenkorra felpuhította volna azt a mexikói állkapcsot.

               


PIPINO CUEVAS VS. ANGEL ESPADA
1976. július 17-én Mexikó adott otthont az említett találkozónak, amelyet nem sokáig élvezhettek a nézők, hiszen az akkor 18 éves Cuevas mindjárt a második menetben pontot tett az események végére és ezzel elszedte ellenfele WBA váltósúlyú címét. Cuevas az említett felvonásban háromszor is padlóztatta a címvédőt, majd gyilkos balhorgával ki is végezte riválisát. Hatásos belépő volt ez a szemtelenül fiatal ökölvívótól, aki ezt követően 11-szer sikeresen megvédte az említett övet és később még kétszer összefutott Espadával, 1977-ben és 1979-ben, de mindegyik alkalom – az első ütközethez hasonlóan - idő előtti mexikói győzelmet hozott.

                  


WILFREDO GOMEZ VS. CARLOS ZARATE
A helyszín Puerto-Rico, a szereplők pedig a helyi hős Wilfredo Gomez és a mexikói Carlos Zarate, akik 1978 októberében mérték össze erejüket egymással. Az összecsapás mindössze öt menetig tartott, de gyakorlatilag mindent láthatott a közönség, állj utáni ütéstől kezdve a ringbe viharzó fanatikusokig. Zarate a negyedik menetben két alkalommal is padlózott, és miután az ötödikben újrázott a mutatványból, a ringsarka megelégelte a látottakat és bedobta a törölközőt.


SALVADOR SANCHEZ VS WILFREDO GOMEZ
Az 1981. augusztus 21-én, Las Vegasban megrendezett találkozó nem kezdődött jól a korábban már említett Wilfredo Gomez számára, hiszen Sanchez egyből az első menetben padlóra küldte őt, sőt, egy arccsonttörést is összehozott neki. De a puerto-ricoit nem éppen puha anyagból öntötték, hiszen átvészelte a megpróbáltatásokat és egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a következő néhány menet során. Sanchez azonban pokoli jó formában volt, a nyolcadik felvonásban ismét leküldte Gomezt, aki szívesen folytatta volna a küzdelmet, a mérkőzésvezető azonban jobbnak látta megóvni az egészségét a további megpróbáltatásoktól.

WILFREDO GOMEZ VS. LUPE PINTOR
Ismét Wilfredo Gomez a történet egyik szereplője, a másik pedig a mexikói Lupe Pintor, aki harmatsúlyból lépett feljebb azért, hogy megpróbáljon belerondítani puerto-ricoi ellenlábasa sorozatába, aki a 17. kispehelysúlyú világbajnoki címvédésére készült, 1982 decemberében. A találkozó aztán az év egyik legjobb mérkőzésére sikeredett, hiszen a kisebb Pintor nem adta olcsón a bőrét és folyamatosan viszonozta a tüzet, amit Gomez rázúdított. Az erőkülönbség aztán a meccs második felére kiütközött, Pintor a 14. (!) menetben két alkalommal is padlóra került, a mérkőzésvezető, Arthur Mercante pedig kiszámolta őt.

JOSE LUIS RAMIREZ VS. EDWIN ROSARIO II
1984 novemberében, puerto-ricoi közönség előtt került sor erre a mérkőzésre, ami mindössze négy menetesre sikerült. Rosario egyébként jegyzett már egy pontozásos győzelmet Ramirez felett, ami korábban a WBC betöltetlen könnyűsúlyú címéért zajlott, így ennek a találkozónak is meglehetősen nagy elánnal ugrott neki. Ramirez azonban hihetetlen keménységet mutatva átvészelte az első két menetet, amelyekben a padlót is sikerült megjárnia, majd a harmadikban magára talált és elkezdte presszió alá helyezni ellenfelét. A negyedik etapban sikeresen beterelte egy sarokba riválisát, majd igazi szőnyegbombázást hajtott végre, körülbelül 30 ütést zúdítva Rosario fejére, aki „állva halt meg”, miután a mérkőzésvezető leléptette, hiszen ekkor már a védekezés terén sem tudott túl sokat hozzátenni az eseményekhez.

                 


JULIO CESAR CHAVEZ VS. JUAN LA PORTE
Természetesen az idősebb Chavezről van szó, aki 1986 decemberében, New Yorkban a korábbi pehelysúlyú világelső Juan La Porte ellen tette kockára a WBC nagypehelysúlyú világelsőségét. La Porte kőkemény ellenfélnek bizonyult a mexikói címvédővel szemben, és nagyon szoros, nehezen pontozható meneteket produkáltak a felek. A 12. felvonást a kihívó nagyon keményen megnyomta és sokan úgy vélték, eleget tett a győzelemért. A pontozók azonban Chavezt látták jobbnak, aki 117-112, 115-114, és 114-113 arányban nyert és így megtarthatta a címét is.

IVAN CALDERON VS. HUGO CAZARES I
2007-ben járunk már, és a legkisebbek egyik legnagyobb küzdelmére emlékezhetünk, amelynek alkalmával a korábbi WBO szalmasúlyú világbajnok Ivan Calderon rándult fel kislégsúlyba, hogy kihívja a szervezet ottani címvédőjét, a mexikói Hugo Fidel Cazarest. A világbajnok állítólag kőkemény fogyasztást hajtott végre, hogy hozni tudja a súlyhatárt, Calderon pedig űzte-hajtotta őt 12 meneten át, tekintet nélkül Cazares fizikai és ütőerőbeli fölényére. Cazares a nyolcadik menetben vétlen fejelésből összeszedett egy szemsérülést, de még ugyanebben a menetben sikerült padlóra küldenie riválisát. Calderon túlélte a nehéz pillanatokat, majd a hátralevő meneteket még inkább meghúzta, és a végén megosztott pontozással elvette riválisa világbajnokságát.

ANTONIO MARGARITO VS. MIGUEL COTTO
2008. július 26-án került sor erre az azóta is nagyon sokat vitatott összecsapásra, hiszen a Margarito-tábor az ezt követő mérkőzésén, Shane Mosley ellen egy kőművesi remekművel felérő bandázzsal kísérelt meg bokszolni, amit Mosley edzője sikeresen kiszúrt. A botrányt követően természetesen felmerült a gyanú, hogy a mexikói bunyós több, másik mérkőzésén, például Cotto ellen is, ezzel a módszerrel támogatta meg amúgy sem elhanyagolható ütőerejét. Maga a puerto-ricoi bunyós – aki egy visszavágón megverte Margaritot – is a mai napig hisz benne, hogy ellenfele csalt ezen a bizonyos, hét évvel ezelőtti estén. Az ártatlanság vélelme azonban mindenkit megillet, így csak azt mondhatjuk el a meccsről, amit láttunk, vagyis, hogy Cotto nagyon keményen bekezdett és gyakorlatilag minden létező fegyverével, még talán a meneteket legongató kalapáccsal is megküldte ellenfelét, aki azonban sikeresen állta a verést, és szokásához híven egyre fokozta presszióját. A puerto-ricoi bunyós a találkozó második felére egyre inkább erejét vesztette, Margarito pedig felőrölte és kivégezte őt a 11. etapban.

                  


ORLANDO SALIDO VS. JUAN MANUEL LOPEZ
Igazi örömünnepre készült a puerto-ricoi közönség, hiszen veretlen szupersztárjuk, Juan Manuel Lopez toronymagas esélyesként lépett ringbe a sok vereséggel rendelkező, és előre lesajnált Orlando Salido ellen. Intő jel lehetett volna egyébiránt, hogy a mexikói ökölvívó a vereségeit inkább pályafutása elején szedte össze, később viszont csak olyan bunyósok tudták legyőzni, mint Juan Manuel Marquez, vagy Yuriorkis Gamboa. A nagy ütőerejű Lopez magabiztosan kezdett, Salido azonban nem értesült arról, hogy itt neki alárendelt szerepben kellene szenvednie és az ötödik felvonásban, mindenki nagy elképedésére, leküldte a helyiek hősét. A vég aztán a nyolcadik körben érkezett el Lopez számára, aki számolatlanul nyelte a mexikói jobbkezes bombáit, a bíró pedig megelégelte a látottakat és megóvta őt a további, lehetséges egészségügyi problémáktól. Lopez számára ez a találkozó gyakorlatilag a véget jelentette, és 2014-es visszavonulásáig többé nem volt képes a régi formájában tündökölni.

A Ring Magazin cikke alapján fordította:
Baranyai Gergely, Greg - 2015. november 19.


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Csatlakozom, szép munka Greg! :)

» grabanc   válasz erre
    2015-11-26 20:06:43

Valamennyi olvasó nevében köszönöm a fordításba fektetett munkádat, Greg!

» IMiKeT   válasz erre
    2015-11-26 19:44:26
Ugrás az oldal tetejére