profiboksz.hu

Mantequilla Budapestre jön - Az első hazai profi ökölvívó világbajnoki mérkőzés története 2. rész

2010-03-15 12:00:43 /

1989 elején egy újságcímre lettem figyelmes, miszerint a "Mantequilla" Budapestre jön. "Simon "Mantequilla" Brown február 18-án védi meg a váltósúlyú világbajnoki címét, méghozzá Budapesten!" Természetesen minden bokszrajongó különös izgalommal várta a nevezetes dátumot, hisz a szocialista országok addig nem igazán preferálták a professzionalista ökölvívást, így nem sok lehetőségünk volt profi ökölvívókat élőben láthatni. A "mantequilla" szó vajat jelent, de a kedves olvasó ne az élelmiszer puhaságára gondoljon. Az IBF váltósúlyú világbajnok onnan kapta a becenevét, hogy stílusa Jose Napolesére, a hetvenes évek nagyszerű váltósúlyú világbajnokára emlékeztet, aki olyan lágy, simulékony és alkalmazkadó volt, mint a vaj. Ezt a nevezetes mérkőzést elevenítjük most fel, bepillantva a kulisszák mögé is.

A sajtótájékoztatókon többször szóba került a magyar fellépő, Csjef Zoltán neve. A Csjef dinasztia legszebb napját Sándor révén ünnepelhettük, mikor Európa bajnoki címig vitte. Majd jöttek az unokaöccsök Imre és Zoltán. Zoli 1979-ben az 57 kilósok között, résztvett Jokohamában az első junior világbajnokságon, de az első körben alulmaradt a román Tircovnicuval szemben. A következő évben az olaszországi Riminiben rendezett junior Európa bajnokságon legyőzte a skót Buchanant, majd a német Baldt-ot, de aztán az elődöntőben kikapott a román Stantól és bronzérmes lett. A 28 éves versenyző már nyolc éve visszavonult, de gondolt egy merészet és újra edzésbe állt. -"Éppen azért szeretnék újból sikert aratni, mert már szinte mindenki leírt. Másrészt, szeretnék örömet szerezni szüleimnek és edzőmnek, Kellner Feri bácsinak is, hiszen mindannyiuknak sokat köszönhetek. Persze a bunyót is nagyon szeretem. -Akkor miért hagyta abba nyolc évvel ezelőtt? -"Nemcsak a sport van a világon. Szerettem volna úgy élni, mint a többi fiatal. Anyagi helyzetem pedig pocsék volt, kellett a pénz. -Most már nyilván bőven van, ha újból a boksznak szenteli az életét. -"Sajnos erről szó sincs. A szüleim, meg egy teherautó tartanak el. Nemrég vettem egy kocsit, és bérbe adtam egy kőművesnek. Annyit nem hoz, hogy vígan élhessem világom, de azért sokat jelentenek ezek a forintok." -Ilyen háttérrel hogyan mert belevágni? -"Hát...ebben Feri bácsi a ludas. Négy hónapja összefutottunk, akkor mesélte, hogy szervezi ezt a profi műsort. Az ő bíztatására vágtam bele a buliba. Ha más hív, nem állok kötélnek, mert őt tartom a legjobb edzőnek, emberileg és szakmailag is bízom benne. -Pótolhatja négy hónap az elfecsérelt nyolc esztendőt? -"Aligha, de az elmúlt időben nagyon keményen és céltudatosan készültem. Mielőtt belekezdtem, a Sportkórházban kivizsgáltak, és az eredmény bizony nem sok jóval bíztatott. Hogy mást ne is mondjak, akkor 87 kiló voltam, most pedig 67. A jövőheti kontroll már sokkal jobb eredményt hoz. -Egyszóval: Magabiztosan várja a harcot? -"Nem félek. Azt még nem tudom, ki lesz az ellenfél, de neki is csak két keze van. -Mi a fő fegyvere, amitől a sikert reméli? -"Soha nem voltam nagy ütő, de mindig pontosan céloztam. Márpedig ha valakit pont állon ütnek, az mindenképpen felborul. Küzdeni is tudok, egyszer úgy nyertem kiütéssel, hogy minden menetben padlón voltam. -Jöhet tehát az ellenfél! Apropó, nem bánja, hogy a bokszgálán az ön mérkőzése csak olyan előétel a főfogás, azaz a VB mérkőzés előtt? -"Nem, sőt megtiszteltetésnek tartom, hogy egy műsorban szerepelhetek a világbajnokkal. A háború óta, Papp Lacit leszámítva, nem volt magyar profi, ráadásul ő soha nem verekedhetett itthon. -Mennyiért száll ringbe? -"Talán hihetetlen, de ingyen. Nekem ez a meccs eddig csak pénzembe került, felkészülésemet magam fizettem. Talán, ha egyszer igazi profi leszek, akkor megtérülhet a befektetés. Igaz, ehhez az engedélyt is meg kell kapnom, s nyilván más akadályok is vannak. Ezzel azonban csak akkor foglakozom, ha a bemutatkozás ígéretesen sikerül." Csjef, Simon Brownról pedig annyit mondott, hogy: -"Láttam gyakorolni, kitűnő képességű, nagyon kemény gyerek. Szeretném, ha Pesten egy edzőmeccsen a partnere lehetnék." -És élesben? -"Sem most, sem máskor. Ki az, aki szereti magát hülyére veretni?"

Február 13. hétfő. 5 nappal a mérkőzés előtt: Hétfőn délelőtt, Jorge Maysonet sajtótájékoztatójával folytatódott a profi ökölvívó show. A kihívó a Béke szálló gyönyörű konferencia termében találkozott a sajtó képviselőivel. A tájékoztató énekléssel kezdődött. Lakatos András sajtófőnök bejelentette, hogy Maysonet ezen a napon ünnepli 25. születésnapját, ebből az alkalomból a szálloda csokoládétortára látta őt vendégül. Brown menedzsere pedig a "Happy birthday to you" című dalt énekelte a születésnaposnak, többek társaságában. Ezután elsorolták a puerto ricoiról a fontos tudnivalókat, majd a főszereplő megerősítette, hogy természetesen nyerni akar. De úgy, hogy ne kelljen 12 menetet végig bokszolnia. De mi lesz, ha csalódnia kell, hangzott egy kérdés. -"Akkor is jó show lesz", válaszolta Maysonet. Jesus, a menedzsere, pedig arra kérte a jelenlévőket, hogy a mérkőzés alatt ne pislogjanak, mert elmulasztják Brown kiütésének a pillanatát. A sportolón és kísérőin kívül jelen volt a CBS tévétársaság sportigazgatója Gil Clancy. (Clancy egyébként egy világhírű edző, aki Emile Griffitht edzette a bajnoksága idején, de dolgozott Alival, Frazierrel és Foremannel is. Tagja a boksz halhatatlanok csarnokának és nem mellesleg kiváló szakkommentátor is.) Elmondta, hogy másfél órás egyenes közvetítést terveznek a BS-ből, és szó van egy Magyarországot bemutató riportfilm sugárzásáról is. Megtudtuk azt is, hogy a CBS-en kívül több nyugati tévéállomás is átveszi a mérkőzést, és a szovjet tévénézők is láthatják az összecsapást felvételről. Ezután tájékoztatták a jelenlévőket a kialakult várható programról. Három pénzdíjjas kickbox mérkőzés is bekerült a programba. 54 kg-ban Balogh Oszkár az olasz Spinellivel, a 63,5 kilós Gönczi János a szintén olasz Cignoni, míg a 67 kilós Sándor György Romanoval találkozik. Ekkor úgy nézett ki, hogy Csjef Zoli pedig Brown edzőpartnere, Stephan Johnson ellen mérkőzik.

A szervezők már jó előre felhívták a figyelmet a programban résztvevő nehézsúlyú fiatalemberre, Alex Stewartra. Stewart Londonban született, majd 14 éves korában Jamaikába került, és Jamaika színeiben indult amatőr versenyeken. Még amatőrként New Yorkba ment, ahol 1985-ben majd 1986-ban is a New Yorki Golden Gloves döntőjéig jutott. 1986 szeptemberében mutatkozott be a profik között, mind a 19 profi meccsét megnyerte, valamennyit kiütéssel, 14-et már az első 2 menetben befejezett. Személyében egy feltörekvő, fiatal tehetségről van szó, akiről Mike Tyson mondta, hogy Ő, és talán Art Tucker lehet veszélyes ránézve majd a későbbiekben.

De nézzük, hogyan mutatta be saját magát Alex Stewart:
- Alex, legyen szíves mondja el az eredményeit. -"19-szer mérkőztem, minden esetben kiütéssel győztem. -Mind a 19 KO volt? És ebben a tekintetben mi a világcsúcs? -"Jelenleg ez a világcsúcs, én tartom Mike Tysonnal együtt, a nehézsúlyú pályakezdésnek ez a világcsúcsa." (Akkoriban ezt a rekordot sokan rosszul tudták, köztük Stewart is, mivel nem Mike Tyson tartotta. LG.) 24 éves vagyok. Először amatőr voltam, Jamaika színeiben versenyeztem, mint amatőr. Egyszer bronzérmet nyertem a Pán Amerikai játékokon Caracasban 1983-ban. 18 éves voltam akkor. Bokszoltam az olimpián is, de nem nyertem aranyat, Los Angelesben, '84-ben. Akkor nem nyertem érmet, de azthiszem esélyes voltam a bronzra." -Ki győzte le Los Angelesben? -"Egy svéd fickó." -Nem Eklundnak hívták véletlenül, Anders Eklundnak, aki később európa bajnok lett? Nehézsúlyú volt? -"Igen, nehézsúlyú volt...tényleg...Eklund volt..." (Stewart láthatóan nem igazán volt biztos benne, így hagyta magát "meggyőzni". Svédnek svéd, de Hakkan Brock volt az illető. LG.) -És kivel fog harcolni, kivel küzd? -"Nem tudom, talán Johnson. Nem láttam még videon vagy valami, de valószínűleg egy olyan nagy, kemény fickó." -És miért hívják Destroyernek? A kiütéses győzelmek miatt? -"Hát, alapjában a miatt, ahogy bokszolok. Tudja, nem sietem el, de kikeresem a gyenge pontjait, és aztán tönkreteszem. Szétszedem a fickót." -És melyik a pusztítóbb ökle a bal vagy a jobb? -"Bármelyikkel tudok nagyot ütni. Megtudom roggyantani az embereket. Ha most megütném ballal, kikészülne. Ha megütném a jobbal, akkor is kikészülne", fejezte be mosolyogva az interjút Stewart. A profi ökövívók a kezdő, feljövő időszakukban meglehetősen sűrűn, akár havonta is mérkőznek. Ilyenkor az ökölvívók a gyakori mérkőzések miatt szinte folyamatosan edzésbe vannak. Többnyire gyengébb vagy középszerű ellenfelek ellen mérkőznek, majd próbálják a fokozatosság elvét betartva, egyre komolyabb riválisok ellen a szorítóba küldeni őket. Stewart is ebben az időszakában érkezett Magyarországra, ő is a Vasas edzőtermét használta a formában tartásra. Edzőpartnere nem lévén, de, hogy mégis ráhangolódjon a mérkőzésre, mozogjon, érezze az ütőtávot, sparring partnert kerestek a számára, amit ifj. Bódis Gyula, a Vasas vezetőedzőjének a fia vállalt magára. A ránézésre vagy 130 kilós Bódis már nem volt aktív egy ideje. Alex vigyázott rá, de ifj. Bódis ennek ellenére sem tudta abszolválni az előre megbeszélt 6 menetet, így azt, más fejezte be helyette.

                     

                     

Február 14. kedd. 4 nappal a mérkőzés előtt: Megérkezett Simon Brown felesége és a 2 éves kislánya, India.

Február 16., csütörtök. 2 nappal a mérkőzés előtt: Megérkeztek a mérkőzés bírái is, név szerint: Leroy Brown, Ric Bays, Knud Jensen és a mérkőzésvezetői szerepet ellátó Rudy Battle.

Időközben rendeződött a helyszínnel kapcsolatos bizonytalanság, kiderült, hogy mégis csak a Budapest Sportcsarnokban kerül lebonyolításra a rendezvény. Kialakultak a végleges párosítások. A nehézsúlyú Alex Stewart a szintén amerikai Dave Jaco ellen 10 menetben, a bajnok edzőpartnere, Stephan Johnson 6 menetben a mexikói Thomas Garcia ellen mérkőzik. Csjef Zoltán pedig szintén egy mexikóit, Escalantét kapta ellenfeléül egy 4 menetes mérkőzésen. A kickboksz mérkőzések mellett még szerepelt a programban egy pehelysúlyú összacsapás is, a brit Ian Honeywood az amerikai Sonny Long között, egy 8 menetesre tervezett összecsapáson.

Február 17., péntek. 1 nappal a mérkőzés előtt: Simon Brown pénteken is korán kelt, ugyanis reggel 8 órakor a Fórum szálló halljában volt randevúja Bíró Imrével, az erdélyi menekültek rákosszentmihályi csoportjának egyik vezetőjével. A világbajnok ötven belépőt vásárolt, s ezt adta át a Nagyváradról tavaly menekült erdélyieknek. Azzal, hogy ossza szét társai között, és látogassanak ki a Budapest Sportcsarnokba. Azt persze hozzátette, hogy lehetőleg neki szurkoljanak. A profi ökölvívóknál általában a mérkőzést megelőző nap kerül lebonyolításra a hivatalos mérlegelési ceremónia, nem volt ez másként Budapesten sem. A kora esti órákban a Fórum első emeletén került sor a mérlegelésre. Az elegáns terem, akár egy fogadáson, fotósok, újságírók, hivatalos személyek, rendezők, valamennyien ott bábáskodtak a mechanikus mérleg körül. Többek között jelen volt az IBF szervezet elnöke Robert W. Lee is. Maysonet érkezett előbb, feszültnek tűnt. Jorge ráállt a mérlegre, lökdösik a kis ólomdarabot, aztán egyenesbe jött a két nyelv, ekkor már egy enyhe mosoly is kiűlt Maysonet szájára. Don Elbaum (Brown menedzsere) azonban visszaléptette a mérlegre a kihívót. Néhány szó, Elbaum és a mérlegelést ellenőrző személy között, rendben, 147 font (66,7 kg) vagyis a kihívó grammra a váltósúly felső határát hozta. A világbajnok következett, a mérleg nyelve 146 fontot (66,2 kg) mutatott. A fotósok kedvéért összeálltak, mosolyogtak, aztán a vérnyomás és pulzusmérés következett. A vérnyomásuk egyforma volt, 130/90 vagyis tökéletes. Brown pulzusa 70, Maysoneté pedig 80. Az utóbbi egy kicsit izgatottabb lehet, mondta az orvos. Simon visszaöltözött a tőle már megszokott terepszínű katonai ruhájába, majd az utolsó látványos aktus a kesztyűpróba következett. 8 unciás tűzpiros Everlast kézrevalók, ahogy az elő van írva. Dohn Khan, Maysonet edzője a mérlegelés után nyilatkozott védence esélyeiről. -"Mindketten jól felkészültek, szerintem ötven-ötven százalékos az esély. Jorgénak legalább akkora az ütőereje, ráadásul ő lesz a mozgékonyabb a szorítóban. Az első három menet számunkra létkérdés. Ekkor kellene a magunk javára billenteni a meccset, sőt esetleg be is fejezni. Ki kell szúrni Brown gyengéit, s mint a bulldog, azokra ráugrani. Nemcsak az erő, és az ütések döntik el a meccset. Lényeges, hogy ki lesz kombinatívabb, ki kap okosabb tanácsokat a menetek között. Szóval ész is kell ehez a játékhoz."

                      

                         

Február 18., szombat. A mérkőzés napja: Brown az összecsapás délelőttjén kilátogatott a Budapest Sportcsarnokba, megnézte a ringet, ellenőrizte a köteleket, és sétált egy nagyot. Délelőtt 11-kor a Maysonet csapat két vezetője, Lenny DeJesus és Don Khan is betoppant a BS-be. Maysonet öltözőjét keresték. Odakísérték őket, körülnéztek, s egy kérdésük volt csupán. -Vödör? A sarokban álló fémvödörre mutatott a meglepődött biztonságiőr. - Ez nem jó, nekünk műanyagból való kell. Nemsokkal később kerítettek egy műanyag vödröt, a menedzser és az edző pedig elégedetten távoztak. Maysonet délelőtt a szállodában pihent, ebédre marhahúst és rizst evett, majd a Sky Channelen pankrációt nézett.
A várakozásoknál kevesebb ember látogatott ki a BS-be, hogy a helyszínen tekintse meg a szocialista országokban elsőként megrendezett profi ökölvívó világbajnoki gálát. 16 órai kezdettel majorett-táncosok fellépésével indult a program, majd gyerekboksz, utána pénzdíjjas kickboksz mérkőzések következtek. Balogh Oszkár szoros küzdelemben verte a vb ezüstérmes Massimo Spinellit, Gönczi János pedig a negyedik menetben leléptetéssel győzött az EB harmadik Ugo Cignoni ellen. Sándor György egyhangú pontozással bizonyult jobbnak Leone Massimilianonál. A kickbokszolók után már a bokszolóké volt a főszerep. A CBS a program közvetítését egy néhány perces, Magyarországot rokonszenvvel bemutató riporttal kezdte. A helyszíni közvetítés bevezető képsoraiban szó esett arról, hogy Budapest Európa egyik legszebb fővárosa, hogy mind a zenében, mind a sportban nagy hagyományai vannak, bemutatták Papp Lászlót is. Fél 6 körül az amerikai nehézsúlyú Alex Stewartot szólították ringbe, hogy 10 menetes mérkőzésen mutassa meg tudását a magyar közönségnek. Ellenfele a szintén amerikai Dave Jaco. A mérkőzés nem tartott sokáig. Alig 2 perc telt el, amikor Stewart egy bal és jobbhoroggal a padlóra küldte Jacot. 8-ra nagynehezen sikerült felállnia, de azt azt követő bombazáportól átbillent a köteleken. A mérkőzésvezető újból számolt, Jaco pedig fél térden hallgatta, ahogy kiszámolják. Fel tudott volna állni, de úgy látszott, hogy aznapra megelégelte a pofonokat. "Azt hiszem, hogy ez kb. úgy ment, ahogy számítottam rá. Arra számítottam, hogy a fickó kijön és mindent megpróbál ellenem, tehát rögtön nyíltan támad. Szép lassan kiválasztottam az ütést, ami a legfontosabb. Egyszerűen megtörtem az ütéseimmel. "Quick" Tillisre számítottam és egy kicsit csalódtam, hogy nem őt kaptam". (Tillis volt az első, aki Tysonnal végigállta a 10 menetet. LG.) - Nem akart ellened öklözni?  "Először elvállalta, de a mérlegem, hogy mind a 19 meccsemet eddig kiütéssel nyertem, talán egy kicsit megijesztette, meg az is, hogy messze kellett volna utaznia ide Magyarországra." -És ki a következő? A Madison Square Gardenben valaki a top 10-ből." - Hányadik helyen vagy rangsorolva? "10. vagyok a WBC ranglistán, 18. a WBA-n, az IBF-nél nem vagyok rangsorolva, de azt gondolom, hogy ezután majd leszek," mondta a mérkőzés után Stewart. Időközben megérkeztek a Sportcsarnokba a főmérkőzés résztvevői is. Brown jött később, rögtön elbújt az öltözőben. Csapatán, segítőin kívül senkit nem engedett közel magához, Don Elbaum is csak annyit mondott: "Sorry..." Maysonet öltözőjében Jesus, a menedzser elmondta, hogy maximum 5 menet lesz. - Ennyire biztos ebben? - "Érzem. Érzi a szívem." - És mit mond a feje? - "Az pedig tudja, hogy nyerünk, válaszolta. Közben a szorítóban Stephan Johnson győzelmének lehettek szemtanúi a nézők. Végig irányítva, az 5. menetben egy nagyon kemény, gyomorra mért jobbkezessel kiütötte a mexikói Garcia-t. A mexikói 1 percig fel sem tudott állni, de végül a saját lábán hagyta el a ringet, amit a közönség tapssal jutalmazott.

                      

Aztán következett egy 8 menetes pehelysúlyú összecsapás. Honeywood a mérkőzés végére elfogyasztotta az amerikai Longot. Végig irányított és sokkal többet is ütött, ennek ellenére Long méltatlankodva vette tudomásul, hogy nem őt hírdették győztesnek. A felvezető program végére maradt Csjef Zoltán és a mexikói Jose Escalante mérkőzése váltósúlyban, 4 menetben. Csjef alig fél perc elteltével földre küldte ellenfelét. A magyar ökölvívó fölényét hozták a későbbi menetek is, a 3.-ban még kétszer kellett számolni a mexikóira. Zoli nem tudta kiütni ellenfelét, de a záró menet után joggal harsant fel a magyar győzelmet ünneplő tapsvihar. Közeledett a főmérkőzés, de előtte Papp László lépett a ringbe, hogy átvegye a Népsport napilap vígaszdíjját, amit kárpótlásul szántak, amiért a 60-as évek közepén a kommunista rezsim nem engedte, hogy veretlen Európa bajnokként megmérkőzhessen a világbajnoki címért is.

Aztán jött Maysonet és Brown az IBF váltósúlyú világbajnoki címért. A komoly KO aránnyal rendelkező kihívó nagy önbizalmával kezdte bombázni ellenfelét. Brown azonban szinte mindent védett a magasra emelt kettős fedezékével. Egyszerűen átsétált Maysonet erős összetételein, sorozatain. A bajnok eleinte alig ütött, csak figyelte, tanulmányozta a kihívót. Egy teljes menetre sem volt szüksége, hogy feltérképezze, hogy ellenfelének komoly védekezésbeli hiányosságai vannak. Elsősorban, ütés közben nyitva hagyja magát, ezért könnyen keresztülverhető. Fél perccel a menet vége előtt egy balhoroggal, majd nem sokkal később egy jobb-balkezes összetétellel és egy jobbhoroggal is nagyon tisztán talált Brown. Érdekes volt látni, ahogy Teddy Atlas a szünet végén a hóna alá nyúlva segítette fel Simont, hogy az még a felállással se veszítsen energiát. A 2. menetet szintén a kihívó kezdte erősebben, de Brown a magas fedezékével, az ütések elől elhajolgatva, egyre erőszakosabban, folyamatosan küzdőtávban tartózkodott. A menet közepén felváltva voltak jó találatok mindkét részről, majd Brown egy nagy jobbkezessel meg is roggyantotta egy pillanatra az ellenfelét. Maysonet ezután már biztos céltáblája volt Brown kemény felütéseinek, horgainak. Fél perccel a menet vége előtt újabb balhorog szaladt át a puerto ricoin, majd egy jobb-bal összetétel után egy bal-jobb-bal sorozat befejező ütésétől zsákként dőlt el. A kötelező 8 számolás után folytatódott a küzdelem. Még volt vissza néhány másodperc a menetből, Brown megindult lefiniselni a kihívót. Kemény ütésekkel bombázta Maysonettet, akit a gong megmentett egy újabb leütéstől. A 3. menet elején a bajnok már teljesen biztonságban érezte magát. Balegyenesekkel kényszerítette hátrálásra az ellenfelét, aki közben is bátran vert vissza. Még egy perc sem telt el, amikor a bajnok egy viszonylag távolról ütött, pontos jobbegyenessel újra padlóra küldte kihívóját. Érezhető volt, hogy a mérkőzés nem fog sokáig tartani. Brown kemény horgokkal, felütésekkel kezdte bombázni ellenfele fejét és testét, ütései tisztán ültek. A menet közepén Maysonet egy bordára talált, majd azt követően egy fejre kapott balhorogtól ismét lement. Újra felállt, és erőtlenül vissza is támadott, de miután védekezés nélkül állta a bajnok nagy erejű ütéseit, Rudy Battle mérkőzésvezető egy perccel a menet vége előtt beszüntette az egyenlőtlenné vált küzdelmet. Így, tehát Simon Brown harmadszorra védte meg az IBF váltósúlyú világbajnoki címét. 29 mérkőzéséből ez volt a 28. győzelme (21 KO-val).

                        

                        

A mérkőzés végén Papp László az elsők között gratulált a győztesnek. "Nagyon keményen edzettem erre a mérkőzésre, Teddy Atlas fantasztikusan készített föl engem, 100 százalékos voltam.  Maysonet nagyon kemény ellenfél volt, hiszen számos kiütéses győzelme volt eddig. Az edzőm azt a taktikát adta, hogy zártan öklözzek, és ha lehet, egyszer-egyszer engedjem el az ökleimet. Amikor az első menet végén a sarokba mentem, azt mondta Teddy, hogy testre próbálkozzak, mert ott elég nyitottnak látszik Maysonet. És aztán, amikor már elkezdi védeni a testét, akkor lehet fölülről folytatni. Azt tudtam, hogy a félelmetes jobb öklére kell majd vigyáznom, és ha elkerülöm ezt a jobb öklöt, akkor OK leszek. A második menet után már éreztem, hogy az én emberem. Örülök, hogy ilyen remek országban lehettem, és örülök, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkozhattam, mint itt. Marlon Starling az egyetlen, aki valaha is megvert, vele kell majd ezután találkoznom", nyilatkozta a bajnok. A rendezvény végén Simon húzta ki annak szerencsésnek a nevét, aki a szervezők által felajánlott személygépkocsit megnyerte. A már leírt szervezési problémák ellenére is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk Mezey Tamásról, Kellner Ferencről, Leyrer Richárdról és a Hunyadi SE-ről, és mindazokról, akik a mérkőzést Magyarországra hozták, hiszen egy olyan, akkor még áttörhetetlen látszó gátat nyitottak meg, ami nem sokkal korábban még hihetetlennek hangzott. Ezzel a rendezvénnyel Magyarországon újra elindult valami, amit úgy hívnak, hogy profiboksz.

Brown a meccs után még úgy nyilatkozott, hogy nem utazik rögtön haza, a családjával marad egy pár napig, hogy kicsit megismerjék az országot. Végül hamarabb ment el, de megjegyezte, hogy feltétlenül szeretne visszajönni Budapestre, itt akar revansot venni addigi egyetlen legyőzőjén, Marlon Starlingon. Amúgy pedig büszke arra, hogy a profiboksz történetében ő lehetett az első világbajnoki címvédő egy szocialista országban. “Nagyon kedvesen, melegen fogadtak a magyarok, sok barátot szereztem” - említette. Kiderült viszont, hogy simán meg lehetett volna rendezni a meccset a Nemzeti Sportcsarnokban. Müllner Jenő, a Népstadion és Intézményei főigazgatója szerint 2500 jegyet adtak el. “Őszintén szólva csalódást okozott, hogy még fél ház sem volt a Budapest Sportcsarnokban" - mondta Müllner, aki szerint túlságosan drágák voltak a jegyek. A mérsékelt érdeklődés miatt a 2,5 millió forintos terembér sem jött össze az eladott belépőjegyek árából, mindennel együtt azért szerény nyereséggel zártak a szervezők. Nem sokkal a rendezvény után, azt lehetett hallani, hogy Mezey Tamás újabb világbajnokot szeretne Magyarországra hozni, a kőkemény IBF félnehézsúlyú világbajnok "Prince" Charles Williams személyében, de sajnos abból már semmi nem lett.

Simon Brown végül nem tért vissza Budapestre, és a Starling elleni visszavágója sem jött létre. Címét ezután még 4 alkalommal megvédte, majd '91 elején Maurice Blocker kiütésével megszerezte a WBC váltósúlyú koronát, amit még abban az évben el is vesztett James "Buddy" McGirt ellen. Azt követően feljebb lépve a nagyváltósúlyú divízióba, '93 decemberében, hatalmas győzelmet aratva, meglepetésre a 4. menetben kiütötte a WBC bajnok Terry Norrist. Fél évvel később a visszavágón pontozással alulmaradt, '95 elején pedig már egy nagyon súlyos KO vereségbe futott bele Vincent Pettway ellen. '98-ban még megpróbálta Bernard Hopkins középsúlyú koronáját megszerezni, de nem járt sikerrel. Ökölvívói pályafutását 2000 elején fejezte be, 47 győzelme mellett (34 KO) 12-szer veszített. Jelenleg Kaliforniában edzősködik.

Maysonet nem volt elég jó, hogy bajnoki címet szerezzen, a Budapesti mérkőzés után még kiütött két középszerű ellenfelet, majd az azt követő 9 mérkőzéséből nyolcat elveszített, 6-ot kiütéssel. 1994 novemberében végleg felhagyott az ökölvívással.

Ted Atlas néhány évvel később a nehézsúlyú világbajnok Michael Moorert trenírozta, napjainkban pedig az ESPN TV társaság szakértőjeként magyarázza a nézőknek a "győzelem kulcsát".

Csjef Zoltánból végül nem lett "igazi" profi bokszoló, pályafutása erre az egy bemutató mérkőzésre korlátozódott. Azonban az ökölvívástól nem szakadt el teljesen, mostanában az Edőcs István Ökölvívó Szakosztályt segíti.

A Birminghami Kid Milo, aki a Budapesti mérkőzésre edzőpartnerként segítette Brown felkészülését, nem jutott el egy világbajnoki mérkőzés lehetőségéig. 1990 végén sérülés miatti TKO-val veszített az akkor feltörekvő Chris Eubank ellen, majd 1 évvel később hasonlóan járt Nigel Benn ellen. Azután visszavonult, majd 1995-ben még egy mérkőzésre visszatért a szorítóba, ahol Dean Francis kiütötte.

A nehézsúlyú Alex Stewart a következő 4 összecsapásán is kiütéssel őrizte meg a veretlenségét, de aztán még abban az évben jött Evander Holyfield és megállította a 8. menetben. Alex 1990 decemberében megmérkőzött Mike Tysonnal, de nem sok veszélyt jelentett rá, ugyanis Tyson már a legelején egy jó ütéssel eltalálta és lefiniselte a nyitó menetben. 1992 áprilisában egy hajszállal veszített a "Nagy" George Foreman ellen, de ütőerejét jól jelzi, hogy "Big" George arca a mérkőzés végére úgy nézett ki, mint akin tévedésből áthajtott egy harckocsi dandár. 1998-ban Ezra Sellerst győzte le egy fordulatos és látványos mérkőzésen, majd 1 évvel később, 43-10 (40KO)-s rekorddal befejezte a versenyzést. A volt nehézsúlyú, Gerry Cooney által alapított "FIST" nevezetű szervezet, amit a bokszolók támogatására hoztak létre a visszavonulásuk utánra, segített neki, hogy megtalálja a helyét a boksz utáni életben. Találkozókra és szemináriumokra jár.

Stephan Johnson, Simon Brown edzőpartnere, 4 hónappal később a 8. menetben kikapott egy fiatal, 2. profi meccses sráctól, egy bizonyos Roy Jones jr-tól. '90 novemberében azonban egy szép TKO győzelmet ért el Vincent Pettway ellen. Johnson végül nem lépett szorítóba "nagy szervezet" világbajnoki címéért, de 1998 őszén, Sam Garr kiütésével megszerezte az IBU nagyváltósúlyú bajnoki övét. Johnsonnak is a boksz volt az élete, és végül az lett a végzete. Édesanyja kérte a brooklyni fiút, hogy hagyja abba a bunyót, amire Stephan azt válaszolta: - "Anyu, soha nem voltam börtönben, soha nem kábítószereztem, csak hadd folytassam, ez a szenvedélyem". 1999. november 20-án a korábbi IBF nagyváltósúlyú világbajnok Paul Vadennel nézett farkasszemet a nagyváltósúlyú Amerikai bajnoki (USBA) címért. Bár ellenfele kibokszolta, de ennek ellenére Johnson nem okozott csalódást, jól küzdött. Végül Vaden a 10.-ben kiütötte és Johnson elvesztette az eszméletét. Az agyában vérrögöt diagnosztizáltak, soha nem ébredt fel a kómából, majd 2 héttel később az égi szorítóba távozott. Emlékezzünk rá úgy, hogy mikor nálunk járt, akkoriban ő volt az IBF világbajnok állandó, és elsőszámú sparring partnere, ami akkor is, és most is, rangot jelent a profi ökölvívás világában... 31 évet élt.

Leibinger Gábor (leibigab)

A cikk első része

A Brown vs Maysonet mérkőzés felvétele:

                

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Több sokkal több ilyen kaliberü cikk kéne

» Monzon   válasz erre
    2010-03-21 08:58:16

@leibigab: @leibi: Köszönet. Még az is rémlett, hogy egyik versenyzőnek sem volt kimondottan germán neve, de ennél többet nem tudtam felidézni

    2010-03-18 17:33:16

Jose Valera = Jose Varela

» leibigab   válasz erre
    2010-03-18 17:28:39

@Shelf: "És még valami, ami már nem közvetlenül ehhez a meccshez kötődik, de már régebb óta szeretném kideríteni, és hátha van itt valaki aki tudja: talán még ugyanabban az évben akartak egy profi európa-bajnoki címmeccset is rendezni Budapesten, már ki is volt tűzve az időpont, benne volt a tévéműsorban is, de végül az utolsó pillanatban lefújták az egészet. Ha jól emlékszem egy német és egy osztrák bokszoló mérkőzött volna egymás ellen, de a nevekre már nem emlékszem, ebben segíthetne valaki"


Edip Secovic VS Jose Valera. Ez az EB mérkőzés 89 április elejére volt tervezve, de aztán elmaradt. Júniusban megrendezték Németországban, ahol Secovic a 2. menetben kiütötte.

» leibigab   válasz erre
    2010-03-18 17:20:03

Kiváló összefoglalás, köszönjük szépen. A meccset megelőző időszakban én is minden este ott ültem a Telesport előtt, és követtem az eseményeket

Egy kis kiegészítés, amit nem találtam a cikkben, de határozottan úgy rémlik hogy így történt: Brownnal ellentétben Maysonet nem hozott magával sparringpartnereket, ezért a magyar ökölvívók között keresgéltek, és tárgyaltak is Hranek Sándorral, de végül nem tudtak vele megállapodni a tiszteletdíjban, így Maysonet a meccs előtt nem kesztyűzött

És még valami, ami már nem közvetlenül ehhez a meccshez kötődik, de már régebb óta szeretném kideríteni, és hátha van itt valaki aki tudja: talán még ugyanabban az évben akartak egy profi európa-bajnoki címmeccset is rendezni Budapesten, már ki is volt tűzve az időpont, benne volt a tévéműsorban is, de végül az utolsó pillanatban lefújták az egészet. Ha jól emlékszem egy német és egy osztrák bokszoló mérkőzött volna egymás ellen, de a nevekre már nem emlékszem, ebben segíthetne valaki

    2010-03-18 08:55:37

En is lattam anno. Nagyon jo olvasmany koszi.

» szabinar   válasz erre
    2010-03-16 22:56:25

jo cikk kőszi

» kilcsko   válasz erre
    2010-03-16 14:15:07

Az ftp-re feltettem a főmeccs magyar nyelvű verzióját Vitrayval, Szegővel, illetve szedhető a Steward vs Jaco derbi is, szintén honi aláfestéssel.

    2010-03-16 13:44:53

Jó cikk, gratulálok. Emlékszem, a TV-ben néztem a gálát, óriási élmény volt, nagy korszaka volt a profi boksznak.

    2010-03-16 13:24:54

Köszönöm!

    2010-03-16 12:01:00
fel