×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Legendás mérkőzések: Leonard vs Hearns I.

2006-10-16 00:00:00 /

25 éve történt: Leonard – Hearns I

 

 

Sugar Ray Leonard és Thomas „Hitman” Hearns éppen 25 évvel ezelőtt vívta történelmi mérkőzését, hogy eldöntsék ki is a földkerekség legjobb váltósúlyú öklözője, kinek a neve mellé kerülhet a „vitathatatlan” jelző, amivel utoljára Jose Napoles büszkélkedhetett. A Leonard-Hearns I igen különleges helyet foglal el a bokszhistóriában, két fiatal bajnok, akik a mérkőzés folyamán elérték, néha át is lépték teljesítőképességük határát. Tulajdonképpen minden jelentős kihívót legyőztek, így az időzítés és maga a mérkőzés is mondhatni tökéletesre sikerült. Mindkét bokszoló zseniális képességekkel rendelkezett, Leonard komplett bunyós volt, de igazából a gyors vívó (boxer) jelző illett rá a legjobban, míg Hearns, az agresszív bombázó (puncher). Amire viszont senki nem számított, hogy ezen a mérkőzésen ellenfelük legfőbb erényével fognak előrukkolni. Ezzel nemcsak a bokszrajongókat, hanem egymást is alaposan meglepték. Pedig ha belegondolunk, nem is történt „olyan” nagy varázslat. Leonardnak eddig is megvolt az ütőereje, KO képességét többek között olyanok ellen bizonyította, mint Dave „Boy” Green, akit egy bombaerejű balhoroggal terített le. De Hearns sem volt rossz vívó, hosszú amatőr múlttal a háta mögött remekül elsajátította a „stick & move” technikát, bár a profik között ezt gondosan rejtegette. Nézzük, miként is zajlott ez a csodálatos mérkőzés, majd ismerkedjünk meg az ezt követő éra legjobb váltósúlyú összecsapásaival.

 

Sugar Ray Leonard (WBC) – Thomas Hearns (WBA)

 

1981. szeptember 16. Las Vegas. A Leonard-Hearns I hozta meg az áttörést a Main Events Promotion számára, amit az egykori legendás promóter, a több mint száz világbajnoki összecsapáson közreműködő és fiatalon elhunyt Dan Duva alapított. A mérkőzést („The Showdown”) a Las Vegas-i Ceasar Palace-ban rendezték - pontosabban a mögötte található teniszpályán kialakított alkalmi ringben -, amelyet mintegy 24 ezren tekintettek meg a helyszínen és 40 millió dollárt hozott a konyhára a zártláncú, illetve ”pay per view” közvetítések keretében. Leonard a WBC, míg Hearns a WBA övét tette kockára, azt a WBA címet, ami abban az időben - mikor még nem szaporodtak gomba módjára a szervezetek - mindennél többet jelentett, igazi kincs volt gazdája számára. Mivel Ali már karrierje szomorú végét járta, Leonardot tartották Muhammad örökösének, az új megasztárnak. Ray is olimpiai bajnok volt - 1976-ban kisváltósúlyban győzedelmeskedett - és hasonlóan Alihoz, ő is Howard Cosel, a népszerű sportriporter segítségével próbálta magára vonni a közvélemény figyelmét. Majd Ali és Cosell tanácsára a legendás Angelo Dundee-t választotta edzőjének. Ezek a párhuzamok, továbbá az elegáns megjelenés és vakító mosolya elképesztően piacképessé tette Leonardot, aki 40 ezer dollárt zsebelt be 1977-es profi debütálása során, amit a CBS csatorna is élőben közvetített (ellenfele 650 dollárt kapott). 1979-ben már ő volt a WBC váltósúlyú világbajnoka, miután a tizenötödik menetben megállította Wilfred Benitezt.

 

Thomas Hearns a híres detroiti Kronk Gymben nőtt fel, tíz éves kora óta foglalkozott vele Emmanuel Steward, a világ talán leghíresebb edzője. Hearns nem jutott ki az 1976-os Olimpiára és a következő évben profinak állt. A bérgyilkos becenévre hallgató bunyós amatőrként mindössze 11 kiütést ért el 160 mérkőzésén, de profiként Steward szinte beleverte, hogyan is kell pusztító jobbkezes ütéseket bevinni az ellenfélnek, sorra hozta a KO győzelmeket. 32 ellenfele közül 30-at kiütött a Leonard elleni mérkőzés előtt és mindössze négyszer bokszolt hat meneten túl. Szokatlanul magas volt a váltósúlyú mezőnyben (185 cm), széles vállakkal és hosszú karokkal, súlya csak a magasságából adódott, vékony lábak és arányosan kidolgozott felsőtest jellemezte.

 

„Hitman” a mérlegelésen jóval a súlyhatárt jelentő 66,6 kg (147 font) alatt mért be. Elsőre 65 kg-ot (143,5 font), másodszorra 65,7 kg-ot (145 font) mutatott a mérleg alatta. A 178 cm magas Leonard 66,2 kg-mal (146 font) mérlegelt. „Tommyt kicsinálta, hogy hozza a 147-et és mikor a mérlegre ugrott, azt kell mondjam, le volt fogyva. Úgy nézett ki, mint azok az éhező emberek Etiópiából, akiket azokon a posztereken láthatunk. Nem volt rajta semmi.” – emlékszik vissza Leonard. „Mikor láttam, milyen betegesen néz ki, lazítottam egy kicsit. Mondtam magamnak, ’Szét fogom rúgni a seggét’. Tudtam, hogy így lesz. Nem volt semmi rajta.” Pár óra múlva kiderült, hogy Leonard kicsit korán ítélkezett. Mikor Hearns újra ledobta ruháit, Leonard ledöbbent a meglepetéstől. Hearns rehidratálta magát, a kiálló csontok eltűntek. „Azt mondtam magamban, ’Ez nem is lesz olyan könnyű’. Nem tudom leírni mit éreztem vagy gondoltam akkor, ez már nem ugyanaz a fickó volt, hirtelen túl nagynak tűnt nekem.

 

Steward nagyon nem örült ennek a közjátéknak, szerinte Tommy kicsit túledzett lett a felkészülés során.  Hearns nem hallgatta meg a tanácsait, hogyan is kellene súlyt hozni. Naponta kétszer futott, ami edzője szerint csak gyengítette. Aggódott a cingár lábai miatt, hogy nem lesznek képesek „elbírni” őt egy 15 menetes összecsapáson. „Még mindig dühös vagyok, ennyi idő után is, akárhányszor csak eszembe jut ez a mérkőzés. Tommy körül volt pár ember, akik meggyőzték őt, hogy futnia kell, ez kifárasztotta. 30 év alatt mindent tudtunk egymásról, ez volt az egyetlen eset, hogy valamin összekaptunk.” – tekint vissza Steward.

 

Szóval, Hearns a „puncher”, Leonard a „boxer”. Ez volt a felállás. A nyitó gongszónál Hearns volt a favorit 6,5-5 arányban, néhány későn érkezett detroiti fogadás megfordította az oddsokat. A karizmatikus Leonard hihetetlen népszerű volt, képességeit azon az estén 12 millió dollárral honorálták, míg Hearns mindössze 4 milliót kapott. A mérkőzést a szabad ég alatt tartották, mikor késő délután elkezdődött a gála, a ring körül 38 fokot mutatott a hőmérő. Bár a nap már lement és a sivatag felőli szellő valamelyest csökkentette a forróságot, a ring továbbra is fülledt volt és a mérkőzés irama, az erős lámpák inkább Hearns ellen dolgoztak, akinek a mérlegelésen mutatott formája is mutatta, hogy az erőnlétével neki lehetnek majd gondjai. A „Showdown” azaz a „Leszámolás” elkezdődött. 

 

Hearns, mint mindig, már az első menetben a korai KO lehetőségét kereste. Leonard megpróbált távol maradni, jabekkel oda-oda szurkálni. Hearns egy remek jobbkezessel hozza zavarba ellenfelét a második menet kezdetén, amit egy kombináció követ tovább presszionálva Leonardot. A harmadikban újabb jobbkéz csattan Leonard fején, de most már ő is visszatámad, Hearns valamelyest vissza is vesz. Leonard bal szeme kezd bedagadni a következő két menetben, Hearns hihetetlen precizitással jabel. Aztán a hatodikban, minden a feje tetejére áll. Leonard közel kerül és egy jobb felütéssel talál, aztán egy balkéz, majd egy remek balhorog. Hearns meg van fogva. Most már Leonard a vadász, a szerepek felcserélődtek. Hearns próbál visszavonulni, de Leonard tovább űzi és a kötelekhez szorítja még a menet vége előtt. Sugar Ray újabb nagy menetet produkál a hetedikben, sorra üti a kombinációkat. Leonard a csúcson, Hearns kétségek között, félig botladozva indul a sarok felé. Aztán egy újabb csavar a drámán. „Hitman” kijön a nyolcadikra és egyszerűen elkezdi kimozogni az ellenfelét, miközben hatékonyan üti a jabeket. Egyszerűen szürreális volt látni, ahogy az ökölvívás mestere, Leonard megpróbálja elkapni a táncoló, jabaket dobáló Hearnst, a kiütések mesterét. Hearns erősen alábecsült ökölvívó volt, de most úgy tűnt, hogy nyerő lesz ezzel a „hit and run” taktikával, kihasználva éles balját, tovább püföli Leonard sérült szemét, amíg Ray tulajdonképpen félig vak nem lesz. Hearns elszántsága egyre nőtt, egy pimasz jobbkezes talál a tizenegyedikben. Tartva a távolságot, „Hitman” menetről-menetre építette fel jól megérdemelt pontelőnyét, mikor is elérkezett a tizenharmadik menet.

 

A szünetben Angelo Dundee mindent megtesz, hogy életet leheljen tanítványába, ekkor hangzanak el legendás szavai. „Kilenc percünk van. Te most ütni fogod fiam, ütni. Ez az, ami megkülönbözteti a férfiakat a kisfiúktól.”

 

Tudtam mire gondol.” – mondja Leonard. „Minden vagy semmi.”

 

Sugar Ray megértette és újra fordult a kocka. Keményen jött ki a menetre, már az elején betalál egy erős jobbegyenessel, majd balok sorozata következik. Ray testre támad, a fejet sorozza, végül egy kemény ütés a bordára, majd egy balfelütés teljesen hátradönti Hearns fejét. Végig veri a ringen, jobbfelütés, Hearns a kötelek közé esik, 24 ütést kapott, és egyszer sem tudott válaszolni. Mindenki azt hitte ez egy tiszta leütés, kivéve a bírót, Davey Pearlt. Pearl lökésnek minősítette. Hearns éppen, hogy lábra tud állni. Megérezvén a győzelem közelségét, Leonard lecsap áldozatára, Hearns megpróbál fogásba menekülni és úgy néz ki összeszedi magát, de a menet végére Leonard megint elkapja, a kötelek fogják meg Hearnst, nehogy kizuhanjon. Pearl ezúttal már számol, de a gongszó megmenti a támolygó „Hitmant”.

 

A mérkőzést akár be is lehetett volna szüntetni ennél a pontnál, de Hearns folytatni akarta, ráadásul minden pontozónál vezetett. A lábai már rég nem úgy funkcionáltak, ahogy kellene és minden üzemanyagát elfogyasztotta a sivatagban. Tommy kész volt és ezt Ray is tudta. De a bajnokok szíve…

 

Hearns látszólag összeszedte magát a tizennegyedik menetre, próbált eltáncolni Leonardtól, megkontrázni a támadásait, de már nem volt erő benne. A semleges sarokban egy jobbegyenessel talál Sugar Ray, újra megrendítve Hearnst, aki tántorogva próbál hátrálni. Leonard már a kezeit emeli, érzi, ezt már megnyerte. Közel kerül, hogy meggyőze a bírót, Hearns tényleg a végét járja. Hearns megint a köteleknél, ezúttal Ray sarka előtt, a kezeit még mindig fenntartja, erőtlenül, de próbál visszaütni, miközben Leonard a kivégzésre készül. Leonard mindkét karjával üti ellenfelét, végzetes találatok, Hearns már tehetetlen…

 

Pearl eleget látott. A tizennegyedik menetben, 1:45-nél beszünteti a mérkőzést.

 

A 13. menet után 125-122, 125-121 és 124-122 arányban még Hearns vezetett. A Leonard-Hearns az év mérkőzése lett 1981-ben, Sugar Ray az év bokszolója.

 

Davey Pearlt sokan kritizálták a találkozó után, mondván túl korán szakította félbe a mérkőzést. Hearns még talpon volt, a karjai maga előtt és bár szánalmasan, de visszaütött és emellett behozhatatlannak tűnő pontelőnnyel rendelkezett. A kritikusok szerint Tommy ütőerejével képes lett volna fordítani, ha még egyszer felszívta volna magát.

 

Sületlenség.

 

Senki nem panaszkodott Hearns sarkából azon az estén. Hearns később persze igen, de ezt más bokszoló is megteszi. Több mint egy perc hátra volt még a menetből, Hearns már levegőt sem kapott és rengeteg ütést szedett be. Előtte sosem bokszolt ilyen szinten, ilyen iramban. Csupán egyszer öklözött tizenkét menetet, annál többet egyszer sem. Nehéz elhinni, hogy az utolsó percben, illetve az utolsó menetben bármire is képes lett volna.

 

Tommy teljesen kész volt” – mondja Steward. „Hazamentem és sírtam. Ez volt életem legrosszabb napja, rosszabb, mint mikor meghalt az anyám. Még mindig nagyon fáj. Sosem felejtem el.

 

Leállítottam, mert Hearns rengeteg ütést kapott, fejre mért végzetes ütések voltak. Mikor vége volt, Hearnst ketten segítették le a ringlépcsőn. Mikor a sajtókonferenciára ment, azt mondta, a bírónak nem kellett volna leállítania. Egész életére lerokkant volna, ha tovább engedem.” – mondja Pearl.

 

Túledzett lett volna Hearns, ezért vesztett a végén?

 

Sosem bokszolt többet váltósúlyban. Kevesebb, mint három hónappal a Leonard elleni ütközet után visszatért a ringbe 70 kg-on (155 font). A következő évben elhódította a WBC nagyváltósúlyú világbajnoki címét.

 

Egy brutális, de gyönyörű előadását láthattuk tehetségnek, bátorságnak, kitartásnak, mindkét öklöző részéről. Közhely, de mindketten kihozták a másikból a maximumot és örökre beírták magukat a sporttörténelem díszes könyvének legendákról szóló fejezetébe.

 

Majdnem nyolc évvel később újra találkoztak, amikor már túl voltak a csúcson. De újfent egy szórakoztató, drámai csatát vívtak. Hearns leütötte Leonardot a harmadik majd a tizenegyedik menetben. Leonard az ötödikben rendítette meg Hearnst, majd a tizenkettedikben, de Hearns talpon maradt. Hearns 10-8-ra nyert két menetet is, és csalódottan vette tudomásul, mikor kihirdették a döntetlent, 113-112, 112-113 és 112-112 arányban. Sugar Ray később elismerte, hogy ezt a mérkőzést inkább Hearns nyerte.

 

2006. 10. 17.  Leone510


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Thx a gratulációkat.:) Mint ahogy a bevezetőben is említettem, a cikk hamarosan folytatódik az elmúlt 25 év legjobbnak tartott váltósúlyú címmérkőzéseivel.

    2006-10-19 14:48:50

Remek cikk volt, gratula!!!

    2006-10-19 12:14:58

A free ftp-n nem volt elég hely, és a Legendary Nights sorozat ezen része sincsen meg nekem sajnos. Viszont a régi ftp-re feltettem a full meccset.

    2006-10-17 20:28:04

nekem is tetszett, én sem fukarkodok egy gratulálással!

» Frankie   válasz erre
    2006-10-17 14:41:31

gratula a cikkehez!

    2006-10-17 13:41:37

Bocs.. Legendary Nights a 12 részes sorozat cime :)

» Edgegod   válasz erre
    2006-10-17 13:19:57

Csak ismételni tudom az előttem szólókat/írókat :). Nagyon jól sikerült cikk. Van hozzávaló hasonlóan élvezetes dokumentumfilm is a Legendary fights sorozatból.. Erwin szerintem érdemes lenne kitenni freere

» Edgegod   válasz erre
    2006-10-17 13:19:09

Nagyon évezetes volt olvasni.

» philosopher   válasz erre
    2006-10-17 12:36:52

Nagy meccs, nagy cikk...

» Hollywood   válasz erre
    2006-10-17 08:06:36
Ugrás az oldal tetejére