Legendás mérkőzések: Julio Cesar Chavez vs Meldrick Taylor I.

Az elmúlt években a profi ökölvívás szerelmeseinek nem kellet túlzottan sokat keresgélni, ha igazán jó összecsapásokat szerettek volna megtekinteni. A Corrales vs Castillo, az Arce vs Hussein, a Barrera vs Morales trilógia, vagy éppen a legendás Gatti vs Ward csaták is – hogy csak párat említsünk - mind nagyon sokáig emlékezetesek lesznek. De a laikusabb olvasók talán kevésbé részletesen ismerik 80-as és 90-es évek elejének hasonlóan nagy élményt jelentő mérkőzéseit, mint a fent említett összecsapásokat. Pedig a XX. utolsó évtizedei is sok olyan csatát hoztak, amelyek méltán kerülnek, vagy már kerültek is be a sportág aranykönyvének lapjaira. A profiboksz.hu most induló sorozatában arra vállalkoztunk, hogy bemutassunk pár nagyon emlékezetes mérkőzést ebből az időszakból is.
Elsőként egy olyan összecsapást veszünk górcső alá, amelyre úgy emlékeznek a rajongók, mint minden idők egyik legjobb és legfőképpen legdrámaibb befejezését produkáló harcára. Két olyan ökölvívó csapott össze 1990. március 17-én a las vegasi Hilton Hotel különtermében, akik akkoriban már akár egymaguk is óriási tömegeket vonzottak a nézőtérre, függetlenül az ellenfelek kilététől. Lássuk tehát részletesen az 1990-ben a mértékadó The Ring magazin által az Év mérkőzésének választott Julio Cezar Chavez vs Merldrick Taylor WBC-IBF kisváltósúlyú világbajnoki címegyesítő mérkőzés beszámolóját.
Thunder and Lightning – Mennydörgés és Villámlás. Ezt a hangzatos nevet kapta a Chavez vs Taylor mérkőzés a szervezőktől. És milyen találó név is volt ez! Az akkor 27 éves, napjainkban éppen búcsú turnén szereplő mexikói legenda, Julio Cezar Chavez a kérlelhetetlen harcmodoráról, és hihetetlen küzdőképességéről volt híres, míg a 23 éves philadelfiai Taylor a technikásabb, játékosabb, de villámgyors és nagyon precíz stílus képviselője volt. Nem akármilyen rekorddal és háttérrel érkezett a két kiváló ökölvívó Las Vegasba, hogy egyesítsék az IBF és a WBC szervezettek díszes öveit. Chavez 66-0, míg Taylor 24-0 rekordot tudott felmutatni. Meldrick eredménylistájában egy nagyon kicsi folt volt csak, egy jó pár éves döntetlen eredmény formájában. Chavez talán élete formájában és népszerűsége csúcsán volt abban az időben – bár ez utóbbi megállapítás talán sántít egy kicsit, ha egy olyan nemzeti hősről beszélünk, aki előtt még napjainkban is szó szerint földre borulnak az emberek mexikóban - Taylort pedig úgy emlegették a szakértők, mint aki az akkor éppen tv-kommentátorként a helyszínen tartózkodó Sugar Ray Leonard örökébe léphet. Míg a mexikói ikonnak gyakorlatilag nem volt semmilyen amatőr múltja, addig Taylor személyében egy 1984-es pehelysúlyú olimpiai bajnokot köszönthettünk.
Ahogy abban az időben a Chavez-gálákon megszokott volt, a Las Vegas Hilton különtermébe bezsúfolódott 9200 néző nagy része mexikói állampolgár volt, és ezért hiába bokszolt hazai földön Taylor, a szurkolás szempontjából bizony nem sok előnye származott. Meldrick trénere és menedzsere a nem éppen higgadtságáról híres Lou Duva volt, ami már a bevonulásokkor is megmutatkozott, pedig ahogy később kiderült, bizony azon a márciusi estén elkelt volna egy kis nyugodtság az IBF bajnok sarkában... De ne rohanjunk előre, mert még csak  a szokásos piros fejpántot viselő Chavez tartózkodik a szorítóban, míg Duva a bevonulásra készen álló Taylor mellet veszekszik a szervezőkkel, hogy miért nem indítják már a zenét. Végül sikerül abszolválni ezt az első, és nem túl bonyolult feladatot, és Taylor is belép a kötélnégyszögbe. A helyi műsorközlő, Chuck Hall teljesíti az aznapra kiírt feladatát, és már kezdődhet is a harc az akkoriban talán a világ legjobb bírójának, Richard Steelnek a vezetésével.
Miután Lou Duva-t kicsit nehezen, de végre sikerül rábírni, hogy hagyja el a szorítót, és engedje elkezdeni az első mentet, a két – érezhetően feszült – bokszoló megkezdi a tapogatózást. Ahogy előzetesen várható volt, Chavez megpróbál minél közelebb lopózni ellenfeléhez – előkészítvén egy nagy horog és csapott rohamot – míg Taylor nagyon jó lábmunkával és magasan tartott kettős fedezékkel folyamatosan mozog a mexikói bajnok ütőtávján kívül. Közben persze üt is, és talál is szépen testre és fejre is, főleg nagyon precíz és pontos elsőkezes egyenesekkel. Chavez szemmel láthatóan lassabb, mert mire eszmélne, arra Taylor elhelyez rajta egy mérnöki pontosságú ütést, és már kis is lép az ütőtávból. Az első menet utáni szünetben Chavezt arra bíztatják, hogy ő kezdjen, és üssön több balegyenest. Az ütésstatisztika árulkodó: Chavez az első etapban 27 egyenes ütés indított, amiből mindössze csak 7 talált, míg ugyan ez a mutató Taylor esetében 92-33! De még csak egy menet ment el, nem dőlt még el semmi, és Chavez pedig egyáltalán nem az a típus, aki könnyen felad egy meccset.
A következő menetekben Chavez szót fogad, és elkezd balegyeseket ütni, csak nem oda, ahova kellene... Az indított jabek nagy része csak Taylor hűlt helyét találja, és ráadásként még a kontraütések is hajszálpontosak. Ekkor már villámgyors testre irányuló horgokat is üt Taylor (általában kettőt egymás után), és ezeknek az ütéseknek a nagy része talál is. Meldrick láthatóan kirobbanó formában van, szinte vibrál a szorítóban, ahogy lábujjhegyen hihetetlen könnyedséggel folyamatosan mozog, és közben üti a szebbnél szebb kombinációkat. Chavez viszont elég darabos, és görcsösnek is tűnik. A 3. menetig Julio szinte csak a hűlt helyét találja a kiválóan elmozgó ellenfelének, de ettől a felvonástól fogva egyre többször kezdnek találni a Chavez-féle horgok és felütések. A nagy rössel előremenő Chavez megpróbálja rákényszeríteni Taylort a belharcokra, és némi meglepetésre Meldrick fel is veszi a kesztyűt, és jobban jön ki ezekből a szituációkból. Most kezd nagyon jó lenni az összecsapás – azért eddig sem volt unalmas – de még mindig biztosan vezet Taylor, és sorra nyeri a menteket. Az HBO pontozója, Harold Lederman szerint eddig minden etapot az IBF bajnok nyert. A 4. menet után 181 indított ütésből 61 alaklommal talált Taylor, míg Chavez mutatója ebben a felvonásban 52-18, de ez a statisztika – ahogy az első menet után is - csak az egyenesekre korlátozódik! Nagyon messze még a csata vége, de nagyon úgy tűnik, hogy Chavez igazán emberére talált. Taylor biztosan vezet, és annak ellenére, hogy mindkét szeme kezd kicsit bedagadni, "köszönhetően” pár vállal bevitt ütésnek is, nem úgy tűnik, hogy gondjai lennének. A mexikói bajnokon nem látszik, hogy fáradt lenne, de mindenképpen többet kell mutatnia, ha győzni akar.
A következő mentekben egyre több klasszikus belharc alakul ki, és ettől még jobb lesz a mérkőzés! A két harcos egymás vállgödrébe ejti a fejét, és iszonyatos horgokat és felütéseket helyez el egymás testén és fején. És Taylor még mindig vezet! Lassan-lassan eljön a pont, mikor Chavez már csak a kiütésben bízhat. De vajon képes lehet-e padlóra küldeni a fantasztikus formában lévő philadelphiai bajnokot? Nem úgy tűnik, és ráadásul Chavez a kiütéses győzelmeinek nagy részét a 7. menetig abszolválta eddig. Mindesetre a mexikói hős továbbra is rohamoz, és megpróbálja felőrölni ellenfelét. A 8. menet utáni szünetben az edző szinte magából kikelve kiabál Chavezzel, és próbálja minél nagyobb tempóra bíztatni. Ekkor már tisztán érezhető, hogy Taylor kezd elkészülni az erejével. Nem lép el a mexikói ütései elől és egyre gyakrabban vállalja fel a számára most már nem túl kedvező belharcot. De még így is vezet az amerikai, viszont Julio egyre több menetet gyűjt be. De nagyon úgy tűnik, hogy ez kevés lesz. Minden fáradtság ellenére a két bokszoló óriási tempót diktál, és szinte üresjárat nélkül szórják egymásra az ütéseket. A következő menetek szinte teljesen ugyan olyan forgatókönny szerint zajlanak: Chavez támad, Taylor pedig próbálja feltartóztatni a mexikói ikont. A lassításokon jól látszik, ahogy Chavez szinte rezzenéstelen arccal viseli a bekapott ütéseket, míg ezzel ellentétben Taylor ábrázata egyre megviseltebb.
Az összecsapás utolsó meneteire egyértelműen Chavez kerül fölénybe, de még ekkor is vannak nagyon jó felvillanásai az IBF bajnoknak. A 10. menet fantasztikus hiriget hoz, Taylor nem spórol a fogyni látszó energia tartalékaival, és többször is nagyon keményen megfogja Chavezt. Már csak két felvonás van hátra ebből az elképesztő csatából. a végső roham előtt azonban állítsuk meg az időt egy pillanatra, és sétáljunk oda képzeletben a szorító mellé, és nézzünk bele a pontozólapokba. A 11. ment után a következő eredményeket láthatjuk: Dave Moretti: 107-102 (Taylor), Chuck Giampa: 104-105 (Chavez), Jerry Roth: 108-101 (Taylor). Tehát ekkorra már egyértelmű volt, és érezni is lehetett, hogy Meldricknek már csak ki kell húzni lábon az utolsó 3 percet, és akkor begyűjtheti a WBC koronáját is. A taktika adottnak tűnik, ki kell mozogni valahogy a valószínűleg mindent egy lapra feltéve rohamozó mexikóit, és elkerülni a veszélyes és kockázatos szituációkat. De Lou Duva nem így gondolja. Az amerikai edző nem érzi biztosnak a győzelmet, és támadásra ösztökéli a tanítványát, pedig az ezer sebből vérző és hulla fáradt Taylor szemszögéből ez egy öngyilkos taktikának tűnik.
A gong megszólal, és mindkét sarok önkívületi állapotban küldi a végső csatába a harcosokat. Taylor már szinte nem is lát, annyira be vannak dagadva a szemei, de azért megy előre. A csarnokban óriási a hangzavar, a mexikói szurkolók érzik, hogy most kell csak igazán a biztatás a kedvencüknek. Már csak két perc, és örülhet az amerikai sarok. A felvonás közepén Chavez pár pillanatig kicsit tanácstalannak tűnik, de aztán mindent egy lapra téve rákapcsol. Már csak fél perc van hátra, mikor Meldrick támadás közben pont "rálép” egy jobbkezes kontraütésre, ami láthatóan megrendíti, és az akció folytatásaként 16 másodperccel a mérkőzés vége előtt egy pontosan álcsúcsra találó brutális jobbhoroggal Chavez padlóra küldi ellenfelét! A kommentátorok hangja elcsuklik, a csarnok majd’ felrobban, Steel pedig a semleges sarokba zavarja a mexikóit, és elkezd számolni. A mérkőzésvezető 6-nál tart, mikor az amerikai nagy nehézségek árán feltápászkodik, de nem nagyon tudja, hogy hol is van. 9-nél Steel közelről a szinte teljesen csukott szemébe próbál nézni Taylornak és kiabálva kérdezi: " ARE YOU OK??? ” Semmi válasz, ezért újra megkérdezi, közben már csak 5 másodperc van hátra a gongig, de Taylor képtelen reagálni. És ekkor bekövetkezik a dráma, amire senki sem számított, Steel felemeli a két kezét és az összecsapás vége előtt 3 másodperccel lelépteti az amerikai bajnokot! Elszabadul  a pokol: a nézők tombolnak, Taylor a fejét rázza tiltakozásul, Lou Duva beront a ringbe, és szinte felökleli a bírót, míg a mexikói sarok és közönség önkívületi állapotban ünnepli a fáradt, de nagyon boldog Chavezt! Hihetetlen végkifejlet! A kommentátorok is lassan feleszmélnek, és közlik, hogy a hivatalos időmérés szerint 2 (!) másodperc volt hátra az összecsapásból, mikor Taylort leléptették!
Az eredményhirdetés után Taylot kórházba szállították, ahol orrcsonttörést, arccsontrepedést és agyi bevérzést diagnosztizáltak nála az orvosok.
Az összecsapás óta már több mint 16 év telt el, de még mindig nagy vitákat vált ki ez a legendás mérkőzés. A szakértők egy része szerint hiba volt 2 másodperccel a csata vége előtt leléptetni Taylort, hiszen Chavez ennyi idő alatt oda sem tudott volna érni a szorító ellentétes sarkából. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy akár végzetes is lehetett volna, ha akár csak egy nagy ütést el tud helyezni Chavez a teljesen reakcióképtelen amerikain. Véleményem szerint a mérkőzésvezető jól döntött, és a szabályok szerint járt el. Hiába kérdezte meg kétszer is Taylort, ő képtelen volt reagálni, és a szabályok a mérkőzés minden pillanatában ugyan úgy érvényesek, legyen az az első, vagy akár az utolsó menet, és a sportolók egészségi állapota sokkal többet ér minden körülmények között, mint bármilyen győzelem.
Ahogy az a későbbiekben sajnos bebizonyosodott, Taylorban nagyon mély nyomokat hagyott mind lelkileg, mind pedig fizikálisan a mérkőzés, mert a későbbiekben szinte már csak árnyéka volt önmagának, Chavez viszont még közel 4 évig megőrizte a veretlenségét, és olyan népszerűségi szintre jutott el hazájában, mint amilyet se előtte, sem az óta nem ért el más mexikói bokszoló.

Videó: HBO Legendary Nights: Julio Cesar Chavez vs Meldrick Taylor I.

Gallen Ervin (Erwin)   2006. 07. 01.