×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Kubai hegemónia a Savon érában

2008-04-29 00:00:00 /

Előszó

Az 1980-as évek közepén egy szovjet publicista tollából jelent meg egy írás, amelyben a szovjet amatőr ökölvívás, kubaiakhoz viszonyított lemaradását elemezgette, szakedzők és volt ökölvívók segítségével.
Így elöljáróban, az egésznek a lényegét próbálom meg röviden összefoglalni, bár az eredeti sem volt túl hosszú cikk, az egykori Szovjet Sport című havonta megjelenő magazinban.
Bár a szovjet amatőr ökölvívó iskola vélhetőleg a világ legjobbja, de az onnan kikerülő, kiválóan képzett sportembereknek a 70-es években valóságos sokkot okoztak a harcos kubai bunyósok. Egy- másfél évtizednek kellett ahhoz eltelnie, hogy ezt a harcmodort át tudják venni a szovjet (és más kelet- európai [kiegészítés: tőlem]) bokszolók. Meg kellett tanulni elviselni a letaglózó erejű ütéseket, és a győzelem érdekében keményen vissza is kellett tudni ütni. Ez egyfajta szemléletváltással kellett, hogy párosuljon. Nyilván a 70-es évek öklözői már a 80-as évekre végleg kimásztak a kötelek közül, de az őket követő korosztállyal szemben másfajta válogatási elveket kellett támasztani. Az talán túlzás, hogy a kubaiakat a saját fegyverükkel akarták volna megverni innen keletről, de az amatőr ökölvívást már nem lehetett a régi módon űzni. Gyorsaság, erő, állóképesség és technika, ezek alapfeltételek, de nem biztos, hogy ennyi elegendő.
Most tekintsük át, hogy a 70-es évektől hogyan bírták a lépést tartani a kubai harcosokkal a legjobb amerikai és szovjet, versenyzők, egyáltalán bármelyik nemzet sportolói.
Továbbá nézzük meg, hogy az indító kérdésre mi a válasz, azaz a szovjet (és általánosságban a keleti tömb) amatőröknek sikerült-e, a 80-as évektől közelebb kerülni a kubaiakhoz, avagy végleges tényként kell-e elfogadnunk a kubai hegemóniát?

Kubai hegemónia 1.

Kr. után 1984-ben, az Angyalok Városában rendezték az éppen esedékes (XXIII.) Nyári Olimpiai Játékokat.

L.A. USA második legnépesebb városa. Történetének második olimpiáját rendezheti. Mint azt jól tudjuk, ettől távolmaradtak, többek között a kubai sportolók is, aminek hiányában USA ökölvívói páratlan sikereket értek el. 9 arany, 1 ezüst, 1 bronz a termésük, csupán egyetlen versenyzőjük maradt érem nélkül. Ekkoriban a kötelek között éppen 12 scs.-ban vívták a bunyósok a küzdelmeket. Még a jól megszokott 3x3 perces időtartammal. Mindent összevetve, azért élhetünk a gyanúperrel, hogy ehhez a fantasztikus sikerhez kellett a hazai pálya kimondatlan segítsége is. Mint emlékezetes, az 1976-os csodálatos olimpiai csapat is „csak” 5 aranyat tudott összebokszolni USA-nak, pedig akkor Leonard, Davis, Randolph és a Spinksek fémjelezték a csapatot. Igaz, ők hozták is magukat, de a mezőnyben akkor ott voltak a kubaiak is.
Az amatőr ökölvívás elég gyakori szabályváltozásairól még lesz szó, mert ezek hatására némiképpen megcsappant ennek a sportágnak a látványos volta, valamint az iránta való érdeklődés is. Az amatőr ökölvívás, mint olimpiai sportág, a fennmaradásért küzd, amelynek része az is, hogy időnként olyan engedményeket kell tenni, amelyek ennek a nemes sportnak az igazi harci jellegét csökkentik.

Kr.u. 1986. Reno (USA) a 4. világbajnokság.

A küzdelmeket most is 12 súlycsoportban bonyolítják le. A súlycsoportok beosztása egészen 2003-ig nem is változik. Más szabályok azonban módosulnak.
A versenyzőkön fejvédő van, amit már korábban is engedélyeztek, de VB-n először kötelező. A fejvédő használatáról megoszlanak a vélemények, de tény, hogy az összefejelések okozta sérülések ellen elég hatásos védelmet nyújt, és ez el is döntötte a kérdést. A sportág ezzel ugyan sokat veszített a harci jellegéből, sőt egy újabb kényelmetlenség a sportolók számára, de ennek a segítségével, meg lehetett hosszabbítani az amatőr ökölvívás létjogosultságát.
Az eredmények ismeretében kijelenthetjük, hogy ezen a VB-n Európa háttérbe szorult. A szovjet Sisov az egyetlen európai aranyérmes. 

Van egy Dél- Koreai bunyós az aranyosak között, a többin USA és Kuba osztozik. Egy kubai legenda, Stevenson itt fejezi be addig páratlanul eredményes bokszkarrierjét, és itt mutatkozik be a később még őt is túlszárnyaló másik kubai bokszfenomén, Felix Savon. 

Egy kép, amelyen Stevenson „fejvédősen” bokszol.
A végén a rendezésről néhány szó. Az egész esemény szinte a teljes érdektelenség mellett zajlott. A hatalmas Convention Centerben még a döntőkön sem voltak többen 500-nál. Az ABC tévétársaság csak a 12 döntő mérkőzést közvetítette…
Ez idő tájt éppen nem úgy látszott, hogy a szovjetek utol fogják érni a kubaiakat. A Renoi kudarc elemezgetésekor a szovjet szakemberek statisztikái szerint 82-ig visszamenőleg: Kuba-SZU 27:3 (30 mérkőzés) illetve USA-SZU 10:8 (18 mérkőzés alapján). Ezek az arányok is érzékeltetik SZU lemaradását. Az adatokat nem ellenőriztem, de a korrektségét nem kérdőjelezem meg, mert az USA-SZU viszonylatban szándékosan nem szerepeltették azoknak a mérkőzéseknek az eredményeit, amikor a csapatmérkőzéseken USA a második vonalbeli újoncokkal állt ki. (Feltételezésem szerint csak a rangosabb tornákat és küzdelmeket vették figyelembe.)

Kr.u. 1988. Szöul (Dél- Korea) a XXIV. Nyári Olimpiai Játékok színhelye.

A megelőző olimpiák tragikus eseményei és bojkottjai után szinte örülhetünk, mert alig néhányan maradnak távol az eseményektől. A Kim IR Szen vezette KNDK persze jobbnak látta, ha elvégzi a maga alantas akna munkáját, pedig Szöul baráti lépéseket tett felé. Ennek ellenére északról azt terjesztették, hogy Dél- Koreában kolerajárvány dúl… Mindenesetre KNDK bojkottálta a játékokat és vele tartott Kuba, Albánia (?), Etiópia (?) is. Az itt taglalt téma miatt csak Kuba távolmaradása fontos, de az nagyon. Ráadásul, mivel a történetírás már szinte meg sem jegyzi ezt az értelmetlen döntést, tehát abszolút oktalan dolog volt így megfosztani a világot a kubai öklözőktől.
Ezek után azt hihetnénk, hogy a boksz versenyek nagy USA fölényt hoztak. De ez nem teljesen fedi a valóságot. Az éremtáblázat első helyére ők kerültek 3 arannyal, de a kiegyenlített küzdelmekre jellemző, hogy a lehetséges 12 aranyon 8 ország osztozott.
Ha 1988-ról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül Roy Jones elvesztett aranya mellett, amelynek a konkrét személyre irányuló voltán kívül nagyobb jelentősége lett. Az AIBA végre döntött, hogy a pontozásban felfedezhető anomáliákat megszünteti. 1960 óta 5, korábban 3 bíró pontozta a mérkőzéseket, menetenként értékelve a látottakat. A végén a győztes megjelölésével. Ezért voltak a „régi” mérkőzések pontozásai olyan sematikusak, hogy 5:0, 4:1, 3:2, mert az egyes bírói döntések „adódtak össze”. Ekkoriban még a menetenkénti 20 pontos szabály volt érvényben. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a pontozók menetenként számlálták a szabályos ütéseket, amiket segédpontokkal „honoráltak”. Az így képződött segédpontok különbözetének az egyharmadát vonták le a gyengébb produkciót mutató ökölvívótól. A pontozás szabálya természetesen ennél sokkal bonyolultabb volt, de ez már azt hiszem csak az ízig- vérig szakembereket érdekli. Azt még azért megemlítem, hogy a 60- as évekig, az amatőr bokszban is pontokkal jutalmazták a leütéseket, attól függően, hogy meddig kellett számolni a megrendített versenyzőre. Később ezek a szabálypontok úgy módosultak, hogy a leütés csak egy ütésnek számított, illetve a 8- ig történő számolás, egészségvédelmi okokból, kötelezővé vált.
Ma már az ütéseket számlálják, (pontozógépek segítségével) ezért változatosabbak a végeredmények. Mint később kiderül, a „gépi pontozás” sem tökéletes. A kezdeti kísérletek, a 80-as években csak egyszerű ütésszámlálóval indultak. A pontozók szorgalmasan nyomogatták a gombokat, de az így regisztrált pontok csak személyes használatra készültek, nem volt semmilyen központi összegzés, sőt a kapott érték csak tájékoztató jellegű volt a pontozók számára.



A baj nem ebben keresendő, hanem abban, hogy a sportszerűség és az olimpiai eszme is megköveteli, hogy nemcsak a sportolóknak, hanem a szakvezetőknek, sportdiplomatáknak, játékvezetőknek stb. is meg kell adni a lehetőséget, még akkor is ha éppen Sváziföldről, vagy a Zöldfoki szigetekről érkeznek. Nahát az ő hozzáértésükkel bizony sok esetben gond van. Ezt pedig nagyon hosszú időbe telik áthidalni.
És akkor még nem is beszéltünk a szándékos rosszindulatról, a korrupcióról, amelyek ellen még nehezebb küzdeni. A pontozás szabályairól még később is ejtek néhány szót



USA előnyhöz jutott Kubával szemben, (SZU csak mellékszereplő-látszólag) de mint minden összehasonlítás, ez is csalóka, mert a későbbiekben az olimpiai küzdelmek mellett a világbajnokságok eredményeit is számszerűsítem, és akkor egy ennél összetettebb képet kapunk a legnagyobb boksznemzetek rivalizálásáról.

Kr.u.1989. az 5. Világbajnokság, Moszkva.

Az 1986-os VB óta csak 3 év telt el és már itt is van a következő. Nyomós okai vannak ennek a változásnak, hiszen ezentúl már 2 évente lesz VB, és csak így lehetett kiküszöbölni, hogy ütközzön az olimpiával. Már korábban említettem, hogy a pontozás szabályainak a változása ekkorra már a küszöbön állt, most bekövetkezett. A máig használatos rendszer alapjait már ekkor igyekeztek lerakni, ami abból állt, hogy ha az 5 pontozó közül legalább három, egyidejűleg (azaz 1 mp-en belül) ütést jelez, akkor a központi egység beír egy pontot a versenyzőnek. (Chowdhry féle pontozógép) Ez a módszer módfelett jónak látszik, mert látszólag kizárja a csalás lehetőségét, de több probléma is adódik vele. Itt nem a technikai, műszaki dolgokra gondolok elsősorban, hanem arra, hogy a pontozóktól már nem a szaktudást, hanem az éles szemet várják el, ami persze nem egymást kizáró tényező. Továbbá az is furcsa helyzetet teremt, hogy a ringben harcoló bokszolónak is azon kell törni a fejét, hogy inkább hangsúlyos, látványos és szórványos ütéseket vigyen be, - ami minden kétséget kizáróan látható- mintsem sorozásokkal, szabályos belharccal, stb. legyen elfoglalva. Vagyis a pontozás szabályainak átalakulása, szerintem oly mértékben visszahatott magára az ökölvívásra, hogy a 70-es években lepontozott mérkőzéseket a mostani bírók gyakran más végeredménnyel hoznák ki. Lényegét tekintve, odaveszett annak a lehetősége, hogy a pontozó, a bunyós teljesítményének az összképét- a „művészi hatást” – értékelje.



Ezek a gondok, továbbá a manipuláció és összebeszélés lehetősége kezdettől látszott, amikkel a későbbiekben szembe kellett nézni.
És még nem is beszéltünk a felfogásbeli és hozzá nem értésből eredő különbségekről. Amikor az első ütésszámlálókat a pontozók kezébe adták, afféle próbaüzemre, akkor történt, hogy egy Lévai- Kaden mérkőzésen sima Kaden győzelmet mutattak ki, pedig a 2 méteres német meg sem ütötte Lévait. Egyszerűen szurkálgatta az egyeneseit, Lévai kettősfedezékére, ahonnan magassági fölénye miatt, az ütések egyszerűen Lévai feje búbjára csúsztak. Csupa védett, értékelhetetlen ütés volt, de a szorgalmas és lelkes kis döntnökök, vörös izzásig nyomkodták a gombot. (Gondolom, hogy az újdonság varázsa okozta ezt náluk.) Nyilván, hogy így Kaden nyert.
Amikor szemügyre vesszük az 1989 évi VB meccsek eredményeit, akkor az ökölvívás „régi motorosai” csak csodálkoznak, mert a megszokott számjegyek helyett olyan kézilabdás végeredményekkel találkoznak. Hiába, változik a világ.
A csapatversenyt ekkor Szovjetunió nyerte, 5 arannyal, eközben Kubának csak 4 jutott. Ez a kimagasló teljesítmény részben mindenképp a helyszínnel magyarázható. USA pedig 1 megnyert arannyal a vert mezőnyben.
Savonról csak annyit, hogy szokás szerint legyőzi a holland Lijndet, majd egy fölényes győzelem következik egy svéd bunyós ellen. A döntőbe mérkőzés nélkül jut be, az elődöntőben Axel Schulz lett volna az ellenfél.
A döntőben szintén nyer a hazai pálya előnyét élvező Jevgenyij Szudakov ellen. Csak a rend kedvéért írom le, hogy Szudakov sem lehetett egy nyeretlen kétéves, mert a selejtezők során győzni tudott a később profiként híressé váló („Irokéz”) Mavrovics ellen. A 8 között pedig Golotát alázta porig.
Ha már szóbahoztam, akkor egy kis spekuláció erejéig megállok a „hazai pálya” témánál. Tisztességes körülmények között ez szinte semmi érdemi előnyt nem jelentene, de…
Az amatőr ökölvívás versenyeinek a lebonyolítási módja, az egyszerű, egyenes kieséses rendszerével nem szokatlan a sport berkeiben. De a kiemelés hiánya kissé rendellenesnek tekinthető. Ennek ellenére néha az emberben felmerül, hogy esetenként gyanúsan „irányítottnak” tűnik a sorsolás. Szemügyre (vagy számügyre) vettem az 1980-as Moszkvai Olimpiai Játékok sorsolását. Nem véletlenül választottam ezt, hanem azért mert meglepően sok szovjet- kubai párharc jutott a döntőre. Túlságosan szépen osztoztak el az érmeken. Nos, az akkori 11 scs.-ból 8-ban csak a döntőben találkozhattak volna, ha eljutnak odáig. Volt is 5 szovjet- kubai döntő. A másik 3 esetben a döntő előtt elvérzett valamelyik versenyző. Az a 3 eset, amikor azonos ágon voltak, akkor egyszer az elődöntőben találkoztak, kétszer pedig már a selejtezők során. Itt nem részletezem, hogy miként számítottam ki, de szerintem egy ilyen sorsolásnak az esélye ~ 8%. Ebből látható, hogy a véletlen nem kizárt, de nem is kimondottan valószínű.

Kr.u.1991. Sydney, Ausztrália 6. Amatőr Ökölvívó VB.

Most pedig, alig 2 év után máris újra egy VB, ráadásul a világ másik végén. A kubaiak szerepelnek a legjobban. 4 arany, 2 ezüst, 3 bronz a mérlegük. USA és SZU csak 1- 1 aranyat tud begyűjteni.
A 91 kg-os Savon tovább folytatja diadalmenetét. Itt, most 3 mérkőzés, azaz 3 győzelem elég a végső sikerhez. A legyőzöttek névsora egészen káprázatos: Kirk Johnson, David Tua és már szinte szokás szerint: Arnold van der Lijnde. Savon ezzel már háromszoros világbajnok lett.

Kr.u.1992. Barcelona, Spanyolország XXV. Nyári Olimpiai Játékok

Ekkor már kimondhatjuk, összeomlott a szocialista világrendszer. Egyik, még meglévő utolsó bástyája Kuba, amely egészen napjainkig tartja magát. Üdítő jelenségként könyvelhetjük el, hogy ezt az ötkarikás játékot most tényleg nem terhelik bojkottal. Még a Dél- Afrikai Köztársaság is ott van a résztvevők között. A Szovjetunió felbomlott, helyette a FÁK (Független Államok Közössége) indul, ami a régi tagköztársaságok közül 12-t (a 15-ből) tömörít. (Azokat sem tökéletesen) Az egykori balti tagköztársaságok már önállóan indulnak. Észtország, Lettország és Litvánia. Időközben a két német állam egyesült, újra Németországnak nevezzük, NDK nincs tovább. A világ eközben tele van forrongó gócokkal, hogy messzire ne menjünk, az egyik éppen a déli szomszédunk, a felbomlóban lévő Jugoszlávia.
Felix Savon ekkor szerepelhet először olimpián, de vitathatatlanul ő a favorit a 91 kg-osak között. 1967-ben született, 18 évesen már félelmetes harcosnak számított, amit az 1985-ös eredményei bizonyítanak. 86-tól ismerjük a tevékenységét. 1988-ban 21 évesen, szintén toronymagas esélyes lett volna az olimpián. Nos elérkezett az idő, hogy beváltsa a hozzáfűzött, ilyen irányú reményeket. Savon végül is könnyedén él a lehetőséggel, egyedül az elődöntő sikerül egy kicsit neccesre, ahol a későbbi profi Danell Nicholson izzasztja meg. Remek bunyósok a vert mezőnyben. A másik ágon ott van pl. Kirk Johnson, Zeljko Mavrovics és David Tua. Savon ágán is vannak ismert versenyzők. Ezúttal, a sorsolás szeszélye folytán, a kubainak előselejtezőt is kellet vívnia, így összesen 5 mérkőzéssel juthatott csak célba. Régi ellenfelével is összehozta a sors, így a szegény Lijnde újra kikapott tőle, ezúttal a döntőbejutásért. A döntőben a nigériai David Izonritei nem volt méltó ellenfele.

A kubai ökölvívó válogatott nyomasztó fölénnyel nyeri a tornát. 7 arany és 2 ezüst a termésük. Úgy tűnik, hogy innentől nincs megállás. Az elkövetkező VB-okon és Olimpiákon, majd látni fogjuk, hogy 1-1 esettől eltekintve, ahol a nagy riválisok, USA és SZU (FÁK) később Oroszország még meg tudják őket szorítani, már teljes és folyamatos a fölényük.



Egy rövidke, számszerűsített áttekintése az 1972-től 1992-ig terjedő időszaknak. Kuba, USA és a SZU összehasonlítása, az olimpiákon és világbajnokságokon szerzett aranyérmeik alapján. Mint minden egybevetés, úgy ez is sántít, mert mint tudjuk, az egyes országoknak voltak kihagyott eseményei is.

Kr.u. 1993. Tampereben (Finnország) rendezik meg a 7. Amatőr Ökölvívó Világbajnokságot.

Az egész versenyt az ijesztő kubai fölény jellemzi. 11 versenyzőjük kerül döntőbe, ahol 8 győzelmet könyvelhetnek el.
Folytatódik Savon sikerszériája. 4. VB aranyát gyűjti be, az egy szem olimpiai arany mellé. Derrell Dixon az első ellenfele, 3. menetes KO. A tornán a legkeményebb mérkőzését az orosz Alekszej Lezin ellen vívja, de ezen is továbbjut. A döntőben a grúz Kandelaki ellen mérkőzés nélkül szerzi meg az aranyat.
A kevésbé figyelmes szemlélőnek is biztosan feltűnt, hogy új nemzetek jelentek meg a sportág palettáján. Bár ez a VB nem volt túlságosan sikeres a volt szovjet tagköztársaságok számára, de mégis látható, hogy a korábban szovjet színekben versenyző sportolók között sok nemzetiség képviseltette magát. Azzal, hogy teret kaptak külön az orosz, ukrán, fehérorosz, kazah, üzbég, örmény, grúz stb. sportolók, az csak előnyére vált a nemzetközi bokszéletnek, és általánosságban az egész sportvilágnak. Az előbb szinte az összes volt tagköztársaságot felsorolhattam volna, hiszen mint azt majd látni fogjuk, hogy a „nyitás” után némelyik nemzet fiai a profi boksz világában is érvényesülni tudnak.

Kr.u. 1995. Berlin (Németország) a 8. VB színhelye.

A végső éremtáblázaton természetesen most is Kuba végez az élen. Oroszország, úgy-ahogy versenyben van, de figyelemreméltó, hogy USA mennyire a vert mezőnyben található. Egyetlen aranyát AntonioTarver hozza. Egy másik érdekesség, amely nem tartozik szorosan ide, de érdemes megjegyezni, hogy Vitalij Klicsko második a szupernehézsúlyúak küzdelmében. A bajnokot itt Lezinnek hívják. Csak emlékeztetőül: 2 éve még 91 kg-ban Savon legyőzte a Klicskot verő Lezint…
Oroszország után, Kelet Európát ezen a VB-n, Bulgária és Románia ökölvívói képviselik a legeredményesebben.
Savonnak ezen a VB-n már az 5. aranyat akasztják a nyakába. Egészen döbbenetes teljesítmény.
Mindent figyelembe véve, azért rá is szolgált az elismerésekre. Most éppen 4 mérkőzésen nem talál legyőzőre. A grúz Kandelaki a jó hagyományoknak megfelelően, most sem áll ki ellene. (WO) A döntőben Luan Krasniqit kalapálja el alaposan.
Már megfigyelhettük, hogy Felix miként veri tönkre, különböző világversenyeken azokat a bunyósokat, akik közül sokan, rendkívüli eredményeket mutattak fel később a profi világban, világbajnokok is lettek, illetve némelyik még a mai napig is megtalálható a kötélnégyszögben. Bár akadnak köztük már hajlott korúak, vagy éppen visszatérők, de azt leszögezhetjük, hogy hajdanán, amatőr korukban, Savon bizony oktatta a későbbi profi nehézsúlyú nagyságok színe-javát.

Az meg még külön elgondolkoztató, hogy Savon miként tudott egész aktív pályafutása alatt, 198 cm-es magassága mellett 91 kg-ban mérlegelni. Ebben feltételezhetően alkati sajátosságok is közrejátszottak, de inkább a sportszerű életmód és a tökéletes kondícionális állapot. Mégis rejtélyes.

Kr.u. 1996. Atlanta. A XXVI. Nyári Olimpiai Játékok.

Coubertin megvalósult álmának a 100. évfordulója. Éppen ennek okán hihettük, hogy ennek az Olimpiának Athén lehet a színhelye. Nos, tévedtünk. Állítólag a pénz győzött az olimpiai eszme felett. Gigászi összegek röpködtek a levegőben. Az NBC TV társaság 456 millió dollárért vásárolta meg a közvetítési jogokat. A belépőjegyek 430 milliót hoztak a konyhára.
Az ökölvívó torna számunkra legkedvesebb eseménye: augusztus 3.-án Kovács István olimpiai bajnok lesz. Ez a 10. olimpiai boksz aranyunk. Mindez 12 döntős részvételből, ami szinte azt sugallja, hogy a neheze a döntőbe jutás, a végjáték már automatikusan hozza a bajnoki címet… Bárcsak így lenne. Erről ékesszólóan beszélhettek volna: Orbán László és Kajdi János.
Kuba most is első az éremtáblázaton. USA csak a negyedik, Oroszország az ötödik. Ukrajnának is jutott egy aranyérem, Vlagyimir Klicsko révén.
Savon pedig meglehetősen kényelmesen teljesíti a reá rótt feladatokat. 5 mérkőzés kell a végső győzelemhez. Csupán annyi az eltérés a korábbiakhoz képest, hogy a grúz Kandelaki most megmérkőzik vele. Ellenben, most Krasniqi lép vissza az elődöntőben. A döntőben egy Defiagbon nevű, nigériai születésű, kanadai „szorítja meg” 20:2 re.

Kr. u. 1997. Budapest, egy Közép- Európai ország, Magyarország fővárosa ad otthont a 9. VB-nek.

Csodálatos magyar sikereknek lehet szemtanúja a világ, hiszen Kovács István és Erdei Zsolt is világbajnok lett ekkor.
A mérkőzéseket 2 perces menetekkel bonyolítják le, szám szerint 5-ben. Ez a rendszer nem maradt sokáig érvényben, pedig a megszokott, 9 perc helyett csupán 1 perccel kellett többet a ringben tölteni a versenyzőknek. Közben a megszaporodott menetszám miatt több pihenőt is kaptak. Ennek ellenére a szakemberek úgy látták, hogy az 5. menetben – vélhetőleg a fáradtság miatt- jelentősen megnőtt a sérülés veszélye. Személyes véleményem szerint, inkább a mérkőzések bruttó 11 percről 14 percre növekedése miatt változtattak hamarosan újra a szabályokon.
A világbajnokságon Kuba és Oroszország a legeredményesebb. Savon természetesen most is világbajnok lesz. Amennyiben csak az évkönyveket böngésszük, akkor az egész nagyon simának tűnik a számára, (ha a megjegyzés rovatok elkerülik a figyelmünket) de ez koránt sem volt ilyen egyszerű. 5 mérkőzést vívott a VB-n, ebből az utolsót, a döntőt 14: 4-re elveszítette Ruslan Chagaev (Ruszlán Csagájev) ellen. A történet olyan ismert, hogy az ökölvívást figyelemmel kísérők számára ezzel nem mondok újat. Az ekkor még szemtelenül fiatal, pontosan 19 éves Chagaev már túl van néhány amerikai, profi gyanús mérkőzésen. Nos, ebbe bele lehetett kapaszkodni és 1998 februárjára meg is fosztották bajnoki címétől, amit Savon kapott meg. Ehhez azért volna két hozzáfűzni valóm.

1. Valóban előfordul időnként, hogy különböző sportágak bizonyos versenyszámaiban diszkvalifikálnak versenyzőket és akkor az addigi vesztest, előbbre sorolják. Ellenben egy olyan küzdősportban, mint amilyen az ökölvívás is, éppen az a helyzet, hogy a győztes a tornán veretlen kell, hogy maradjon! Egyenes kieséses rendszerről lévén szó. Meglátásom szerint a bajnok kizárása nem kellene, hogy szükségszerűen magával hozza a második helyezett győztessé avatását. A sporttörténet olyant is ismer, hogy adott esetben nem osztanak ki aranyérmet…
De itt Savonról volt szó…

2. Lehet, hogy nem teljesen tökéletes a párhuzam de egy kissé hasonló esetet tudok az ökölvívás történetéből, és nem is kell hozzá az ősidőkig visszanyúlni. Éppen az előbbi logikának esett áldozatul 1976-ban Orbán Sándor. Mint emlékezetes, ezen az Olimpián bojkottálták a játékokat az afrikai sportolók. A bojkott körüli egyezkedés és huzavona miatt, a helyszínen megjelent versenyzők egy része még az első napon rajthoz állt, ringbe szállt, stb. Annak rendje és módja szerint, sajnos Orbán Sándor ki is kapott egy egyiptomi ökölvívótól, akit Said Ahmed Elashry-nak hívtak. Már ez is sporttörténet, ráadásul az egyiptomit nem is hibáztathatjuk, hiszen csak a dolgát tette. Most meg is emlékeztünk róla a neve megemlítésével. Természetesen a következő mérkőzése előtt ő is visszalépett. Ekkor fordult a magyar sportvezetés a szervezőbizottsághoz, hogy Orbán folytathassa a küzdelmeket. Ezt gondolkodás nélkül elutasították, hogy egy vereséget szenvedett öklöző még a végén olimpiai bajnok legyen- esetleg. Hogy nézne az ki?
Na itt meg nem Savonról volt szó…  hanem egy magyar ökölvívóról, akit szemlátomást nem támogattak annyira. Ha őszinték akarunk lenni, akkor szögezzük le, hogy az egyiptomit illett volna megvernie…

Savon így lett 1998-ban hatszoros világbajnok. Azt még nem tudja sem ő, sem más, hogy ez az utolsó VB aranya.

Kr.u. 1999. Houston (USA) a 10.Amatőr Ökölvívó Világbajnokság.

A küzdelmeket amerikai és kubai fölény jellemzi. Ezen a VB-n 4 arannyal USA a legjobb, de egyes vélemények szerint ehhez a tisztességtelen pontozás is nagyban hozzájárult. Én ebben nem foglalnék állást, de a kubai öklözők és a sportvezetők ezt hangoztatták. Kuba mindössze két arannyal távozik innen, és elég dicstelenül, mert Hernandez győzelme is csak óvás után, nem a ringben született, ráadásul az utolsó napokban mutatott viselkedésük rányomta a bélyegét az egész eseményre.
Mint ismeretes, a döntőre, illetve a döntők második napjára a kubaiak már ki sem álltak. Sőt, már a döntők első napján, a Savon vezette kubai ökölvívók inkább tiltakozó körtáncot jártak a csarnokban, miközben Savonnak éppen jelenése lett volna a ringben. Számomra nehezen érthető, hogy legalább Savon miért nem próbált meg nemes bosszút állni a ringben? Mindenesetre az arany, az véglegesen elúszott számára. Ezt már később sem írták jóvá neki.
Így maradt számára az ezüst.
1999 egyébként sem volt Savon éve. Ebben az évben több vereséget is begyűjtött. Mint már ekkorra kiderült, és később is látható lesz, hogy Savon is verhető, sőt kifejezetten mumusai is vannak, szám szerint kettő. Az egyiket már ismerjük, Chagaevnek hívják. 1999 elején Plovdivban pontozással ismét megveri Savont. Ne felejtsük el, hogy Chagaev 11 évvel fiatalabb, mint Savon. A másik fickó, aki hasonlóan képes erre a csodára, vagyis legyőzni a nagy Felixet, nem más, mint honfitársa, a nála 13 évvel fiatalabb kubai Odlanier Solis Fonte. Nahát ő is legyűri a bajnokot, 1999 januárjában. A pksz olvasóinak nemigen kell jobban bemutatni ezt a kettő, most is aktív bunyóst. Ma már mindketten (Chagaev és Solis) profik, talán egyszer egy profi VB címmérkőzésen még egymás ellen is látni fogjuk őket! 
Savon még ilyen rossz előjelek után is jól helytáll a VB-n, ahol a korábban említett botrányos események miatt visszalép a döntő mérkőzés előtt. Addig azért 4 mérkőzést tudott nyerni, többek között megverte Chagaevet is. A döntőben az amerikai Michael Bennett lett volna az ellenfele. Ellene sem volt esélytelen. Erre majd később bizonyítékkal fog szolgálni! 

Kr.u. 2000. Sydney (Ausztrália) a XXVII. Nyári Olimpiai Játékok színhelye.

Az ökölvívó mérkőzéseket 4x2 percben bonyolítják le. Teljesen új szabály az RSC-OS. Ez egy olyan szabály, ami csakis az amatőr bunyóban értelmezhető. Referee Stopping Contest- OutScored, ami a magyar nyelvi használatban „Döntő Fölény Nagy Pontkülönbség miatt” jelentéssel bír. (Nem kimondottan szó szerinti fordítás.) Ez pedig akkor következik be, amikor a pontozás eredménye 15 pont különbséget mutat. Ekkor értesítik a vezetőbírót, aki köteles a mérkőzést félbeszakítani.
Ezzel kapcsolatban következzen egy idézet PTM sporttárstól, természetesen az Õ tudtával és engedélyével: " Ez a szabály teljesen meghazudtolja az ökölvívó sport szellemiségét. Pontkülönbség miatt megállítani a mérkőzést olyan, mint lefújni a futballmeccset a második félidő közepén, mert az állás 2-0, és ha 70 perc alatt nem tudott gólt rúgni a vendégcsapat, akkor most már nem is fog. Az ökölvívás a férfias, tiszta, test-test elleni, küzdelem, az akarat, a szellemiség és az elmék harca, ahol az utolsó másodpercben is lehet fordulat. Az RSC-OS a versenyzők egészségét akarja védeni, nehogy nagy verést kapjanak de valójában egy téves felfogáson alapuló intézkedés.”
Az Olimpián nagy magyar reményekkel vettünk részt, mert Erdeitől aranyat vártunk. (Lehet, hogy volt, aki Lakatostól is?) sajnos csalatkoznunk kellett. Palikában nem csalódtunk, mert 1 teljes mérkőzést végig verekedett, bár vereséggel zárt, de ez is hatalmas előrelépés volt a 96-os teljesítményéhez képest. Madárban viszont tényleg csalódtunk, mert bár egy rendkívül tisztátalan harcmodort választó ellenféltől, nem kevés vezető bírói és pontozói segédlettel kapott ki, de a végeredmény megfellebbezhetetlen. Erdei bronzérmes lett, Gajdarbekov pedig később az aranyért küzdhetett- sikertelenül.
A kubai bokszolók most is tarolnak. 4 arannyal és 2 bronzzal zárnak, ezzel a nemzetek közti éremtáblázaton az elsők, míg az ősi rivális amerikaiak arany nélkül maradnak, és csak a kilencedik helyre kerülnek.
Az ökölvívó torna egyik legnagyobb feltűnést keltő kalandja a nézőtéren esett meg. A ring közelében az egyik nézőt szokatlanul kitüntető figyelemmel óvták a rendezők. Egészen hosszú ideig meg is őrizte az illető az anonimitását, amikor egyszer a hangosbeszélő bejelentette, hogy szeretettel üdvözlik a csarnokban személyesen megjelent Evander Holyfieldet. Na ekkor elszabadult a pokol. A egész nézőtér egyszeriben egy felbolydult méhkasra kezdett hasonlítani. A hirtelen kényelmetlenné vált „népszerűséget” nem is tűrte sokáig a WBA akkori nehézsúlyú bajnoka, és sietve távozott. Közben azért nagyon sokan szerettek volna vele kezet fogni, interjút készíteni stb… Végül is egy jó tanács csak elhangzott tőle: Ha nagyon el akarsz érni valamit a ringben, akkor ne bízd a pontozókra! (Igaza lehet…)
Ami Savont illeti, nos a 2000. év sem indul a legjobban a számára. Januárban, szinte menetrendszerűen, megveri őt Solis. Júliusban sikerül neki visszavágni, s ezzel átmenetileg újra helyreállt a világ rendje.  
Savon az olimpián 4-szer állt a kötelek közé. Most visszavághatott Bennettnek az 1999-ben elpackázott VB címért. A meccset megelőzően Bennett igencsak fogadkozott, de ez kevésnek bizonyult.
A revans tökéletesre sikerült, a 3. menet vége előtt néhány másodperccel vége lett a találkozónak. 15 pont volt közte…
A küzdelmet követően Bennett, saját bevallása szerint kb 110%-ot nyújtott, de meg kellett hajolni a nagyobb tudás előtt. Ez legalább egy sportszerű nyilatkozat volt…
A szakemberek ezt a mérkőzést tartották az előrehozott döntőnek. Azt viszont nem tudom, hogy Chagaevről egyszerűen elfeledkeztek, vagy talán ők előre tudták, hogy nem is fog találkozni Savonnal?
A jó öreg Felix áldhatta a szerencséjét, hogy a negyeddöntőben Chanturia elütötte Chagaevet a folytatás lehetőségétől.
A döntőben Savon egy számunkra ismerős másik, volt szovjet tagköztársaságbeli ökölvívóval, az orosz Sultan Ibragimovval találkozott. Savon pontozással győzött, ezzel bezsebelte a 3. olimpiai aranyát.

Felix Savon ekkoriban éppen 33 éves, az amatőr szabályok szerint még 1 évig lehet a „harcmezőn”. A kubai sportdiplomaták erősen lobbiztak, hogy az AIBA módosítsa az eredeti szabályokat oly módon, hogy a 91 és a +91kg-osoknál 40 év legyen a felső korhatár. Ezt természetesen nem érték el, és maradt minden a régiben. Az éppen aktuális szabályok szerint viszont még a 2001 évi VB-n részt vehetett volna Savon. Állítólag, egy ideig edzésben is maradt, de 2001 elején bejelentették a visszavonulását.
Savonról tudjuk, hogy Castro meggyőződéses híve volt, ezért soha nem kacérkodott a profi pályafutással. Akkoriban olyan hírek keltek szárnyra, hogy a szinte hihetetlen mértékű 10 millió dollárt ajánlották fel neki egy Tyson elleni mérkőzésre. Ez a találkozó, mint ismeretes, sohasem jött létre.
Még egy mondat erejéig visszatérek a 2000 évi eseményekhez. Csupán az érdekes mivolta miatt: +91kg-ban kik is voltak az indulók között? Többek között: Samuel Peter, Paolo Vidoz, Calvin Brock, Audley Harrison, Aleksey Mazikin. Remek névsor…



A fentebb látható összehasonlító görbék Kuba, USA, SZU/URS, és Magyarország ökölvívóinak az olimpiai és VB teljesítményét veti össze 1972-től 2000-ig. A megszerzett aranyérmekért 3, az ezüstért 2, míg a bronzért 1 pontot számoltam. Az értékelés bizonyos értelemben önkényes, de valamilyen mértékben, csak tükrözi az erőviszonyokat.
Egy kísérletet mindenképpen kellett tennem, hiszen időközben a címben feltüntetett korszak végére érkeztünk. Mindez nem kevés tanulsággal szolgált.
Mivel itt a kubai ökölvívás és Savon tevékenységét az Olimpiákra és a VB-kre összpontosítva vizsgáltam, ezért egy rövid kiegészítés, azt hiszem, hogy ide kívánkozik. Ezen évek alatt, más tornákon, Savon még legyőzött néhány kiválóságot. Többször is verte a később tragikus körülmények között elhunyt, szintén kubai kiválóságot, Roberto Baladot, miközben- ismereteim szerint- egyszer sem szenvedett vereséget tőle. A Savon által legyőzött ökölvívók listáján szerepel még Ray Mercer, Shannon Briggs, Lamon Brewster, Davarryl Williamson és Sinan Samil Sam is, hogy csak a legismertebbeket említsem!
Közben azonban nem állt meg az élet, sőt a bokszélet sem, ezért az előzőekhez hasonló módon folytatom majd a Savon utáni korszakkal.

Végezetül, de nem utolsó sorban: A cikk megírása kapcsán köszönettel tartozom PTM –nek, aki személyes ismeretség híján is volt szíves, értékes tanácsokkal és kiegészítésekkel ellátni, illetve támogatásáról biztosítani.
Ennek ellenére, természetesen a cikkben esetleg fellelhető hibák, pontatlanságok, vagy éppen téves értelmezések miatt a felelősség kizárólag engemet terhel.

2008. január 22.   Harward


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Valoban nagyon jo! Hirek mindenhol olvashatoak, az ilyen cikkek teszik ezt az oldalt kulonlegesse... ty

» szabinar   válasz erre
    2008-05-05 21:53:07

Gratulálok, kolléga úr, remek anyag!

» bézé   válasz erre
    2008-05-05 19:18:24

Köszi szépen Harward!
Nagyon jó lett a cikk!

    2008-05-05 16:20:34

Köszi, Harward, tényleg csupa élvezet volt olvasni.

» philosopher   válasz erre
    2008-05-05 14:04:27

Nagyon király cikk! Kár, hogy soha nem tudjuk meg, Savon mit tudott volna profiként elérni...

    2008-05-05 13:44:19

Remek iras, koszonjuk.

» fixpont   válasz erre
    2008-05-05 13:14:16

Nagyon jó cikk! Köszönjük szépen!

    2008-05-05 11:57:11

A "régi" pontozás szabályváltozásaihoz még egy apró kiegészítés, már csak azért is, mert lenne, aki kiigazítana.
Valójában már az 1959-es EB-n 5 "hívatásos" pontozó pontozott, illetve egy 1954-es AIBA határozat alapján, már a világversenyeken kötelezően egy ellenőr és a vezetőbíró is pontozott a 3 pontozóbíró mellett. Így már akkor létrejött az 5 pontozós pontozás. Ez viszont nagyon sok vitára adott okot, mert a vezetőbíró nyilvánvalóan nem tudott egyidőben a mérkőzésvezetésre és a pontozásra (ütésszámlálás, stb.) is kellő hatékonysággal koncentrálni.

» d.ph.harward   válasz erre
    2008-05-04 13:42:35

Nagyon jó cikk lett harward, cserébe feltoltam ftpre az előző írásodban említett Damiani vs Stevenson meccset :)

» Edgegod   válasz erre
    2008-05-02 19:12:15
Ugrás az oldal tetejére