×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Herb Odom, a hétköznapok hőse

2007-10-23 00:00:00 /

Nem biztos, hogy mindenki hallott róla, pedig érdekes és tanulságos a története. Egy kivételes képességű ökölvívóról van szó, akiről viszonylag nehéz információkat beszerezni. A mai felgyorsult, internetes világban azért kínálkozik legalább háromféle lehetőség, hogy H. O.- nak a nyomára akadjunk.
1. A véletlen módszere, amivel vajmi kevés esélyünk lenne rá, hogy böngészés közben belebotoljunk.
2. Bokszrajongóknak nagyobb a sanszuk, mert különleges eredmények érdekességek keresése közben már jobban lehet találkozni vele. Pl. így:

Boxing by the numbers......
You think George Foreman is tough??? Herbert Odom was 46 years old in
1979 when he boxed his FIRST pro fight and won in two rounds!

Ezek után már el is kezdhetünk célirányosan kutatni!
3. Ha véletlenül már korábban is ismertük Odom nevét, amire szintén van esély, mert Gallov Rezsőnek köszönhetően 1983 óta már Magyarországon is bekerült a köztudatba. Igaz, hogy elég szűkkörben, de mégis ismertté vált. Gondolom, hogy vannak rajtam kívül is néhányan akiket érdekel, hogy mi is történt H. Odommal az utóbbi két évtizedben, hiszen 1983- ban, még tartott profi pályafutása, igaz, mint később kiderült, már ekkor igencsak a végére járt. Így végül, egy kis nyomozás után, innen- onnan elcsípett ismeretmorzsákból összeállt egy kép, amelyet röviden át is tekintünk.

- Sajnos a történet, amely itt kikerekedik, az utolsó időszakában nem különösebben kapcsolódik az ökölvívás világához, ezért nem is igen kell részletezni. De néhány érdemi kiegészítés nélkül, befejezetlen maradna mindaz, amit már megtudhattunk róla.
- Életének leírását a családi háttér ismertetésével kezdjük. Szülei nem tiltják el a sportolástól, a boksztól a kis Herbet. Sőt édesapja biztatja, támogatja a rendkívül tehetséges és szorgalmas fiút. Nem is kell rajta csodálkozni, hiszen ez náluk családi vonás. Apa és mindkét fia az ökölvívás szerelmese, és aktív művelője. Herb már egészen fiatalon ugyanaz az eltökélt, makacs és szenvedélyes ember, mint egész későbbi életében. Szeretne tanulni és sportolni is, amiért szinte mindenre hajlandó. Nem mellékes, hogy az élet különböző dolgaihoz mutatott rendkívüli tehetséget. Annak az eldöntése igazán nem az én dolgom, hogy ez Isteni adomány, vagy inkább sorscsapás volt- e?
- 16 évesen már versenyszerűen bunyózik. 17 évesen, 1950- ben (érdekesek az évszámok) megnyeri a Chichagói Arany Kesztyű (Chichago Golden Gloves) bajnokságot könnyűsúlyban. Később, 1951- től 1955- ig tart amatőr időszaka. A jóeszű fiatalember ekkor már a Michigan Állami Egyetem (Michigan State University- röv. MSU) hallgatója. A tanulás mellett,- mert azt sem hanyagolja el - hódol régi szenvedélyének, az ökölvívásnak. A főiskolai egyéni és csapatbajnokságban is részt vesz, komoly eredménnyel. A remek felépítésű, harmonikus mozgású bunyóst, Sugar Ray Robinsonhoz hasonlítják. Csodákra képes a ringben, változatos ütéskombinációkkal hozza zavarba az ellenfeleit. Sportértékét tekintve, valószínűleg ezek a legjobb évei, bár ekkor (és később is) még ennél többre vágyik.

Amatőr korszakában 32 győzelem, 4 vereség és 2 döntetlen az eredménylistája. 1954- ben és 1955- ben ő a Főiskolai Bajnok,  a 147 fontosak között. 



Ha rápillantunk erre az újságkivágásra, rögtön feltűnik az alsó sorban egy ismerős név. Mills Lane, igen ő az. Õ is egy legenda, milyen kicsi a világ! Viszont én egy másik, szintén itt fellelhető, kivételes egyéniség példájával szeretném bizonyítani, hogy milyen rangja volt ennek a Főiskolai Bajnokságnak.
- A felső sorban láthatjuk Chuck Davey nevét, aki szintén MSU színeiben indult. Korának legnagyobbjai között van a helye. Négyszer tudta megnyerni a Főiskolai Bajnokságot, 1943, 1947, 1948 és 1949- ben. Amatőrként 94 mérkőzést vívott, és ebből 93 (!)- szor nyert. 1949- ben már profiként folytatja a pályafutását. 1949- 1955 között 49- szer lép a szorítóba, ahonnan 42- szer győztesen távozik. Emellett van 5 veresége és 2 döntetlenje. Néhány igazi gigásszal is felvette a versenyt, és többek között legyőzte Rocky Grazianot, kétszer mérkőzött Carmen Basilioval. Egyszer legyőzte, egyszer döntetlen lett a végeredmény. Élete talán legfontosabb meccsén viszont vereséget szenvedett Kid Gavilantól.
- Ennyi kitérő után folytassuk újra Herb Odommal! Adjuk is meg neki a kellő tiszteletet, hiszen hamarosan megszerzi a fogorvosi diplomát, és ekkortól nem illik már csak egyszerűen le Herb Odomozni, nevezzük ezután dr Herbert Odomnak! Ekkor találkozik élete egyik legnagyobb kérdésével, nevezetesen azzal, hogy a sport, vagy a hívatás? Neki ez nehéz döntés, mert tudjuk róla, hogy konok figura, szeretné mindkettőt tovább folytatni, de mint ismeretes, két lovat egyszerre nem lehet egy fen.kkel megülni. Az orvosi pálya vonzása az erősebb nála, de titokban azért tovább dédelgeti álmát, és nem hagy fel a testedzéssel. Eleinte úgy képzeli, hogy 1- 2 év, és úgy rendezi maga körül a dolgokat, hogy jut majd ideje a bokszra is, de ember tervez, Isten végez. Az évek csak szépen sorjáznak, és Odom doktor továbbra is nagyon elfoglalt, közismert és népszerű ember, hívatása mellett, szűkebb pátriájában még közéleti tevékenységet is folytat. Magánéletéről ne beszéljünk, mert az nem teljesen zökkenőmentes. Viszont továbbra is hódol régi szenvedélyének. Otthoni edzőtermében állandóan szinten tartja kondícióját, és nem hagyja megkopni a képességeit. Csak midezen közben eltelt több évtized. Már 1979- at írunk, Odom úr ekkor már elmúlt 45 éves. Viszont úgy érzi, hogy most már eljött az ő ideje.
- Mielőtt tovább lépnénk, egy megkerülhetetlen témára bukkantunk. Néhány gondolat erejéig ennél is elidőzünk. Az 1970- es években jelent meg egy szociológiai tanulmány az élsportolók társadalmi beilleszkedéséről, illetve arról, hogy a sportösztöndíjasak mindössze 1 ezreléke lesz olyan sikeres, hogy az aktív pályafutás befejezése után gondtalan életet élhet. A többségüket messze elkerüli a várva várt siker és előbb- utóbb szembe kell nézni azzal, hogy sportolóként kiöregedett és szinte képtelen a civil életbe beilleszkedni. Ez a sors főleg az afro- amerikaiakat jellemzi, akik sokszor tévesen azt gondolják, hogy az érvényesülés egyetlen útja a sport. Erre a téves beidegződésre hívták fel a figyelmet szociológusok, híres és sikeres színes bőrű sportolók segítségével. Azt ajánlották az érintetteknek, hogy a tanulmányaikat se mellőzzék, mert különben drága árat fizetnek a kivételezett helyzetükért, amely az egyetemi, főiskolai időszakon átsegíti őket.
Legalább a szociológia előadásokra járjanak be, ha másért nem, akkor azért mert itt saját, várható problémáikkal szembesülhetnek.
Nos Herb Odomot igazán nem fenyegették volna ilyen veszélyek, mert ha nem kerül be az 1 ezrelékbe, ő akkor is megtalálta volna később is a helyét vagy a polgári életben, vagy a sport területén. Intelligens és tehetséges emberekre, mint azt láthatjuk, az aktív időszak után is szükség lehet sport berkekben . Általában közülük kerülnek ki a sportdiplomaták, sportvezetők, trénerek, sportriporterek, újságírók, szakkommentátorok, pontozók, bírók, stb.
Máskülönben az 1 ezrelékbe kerülés sem garancia semmire, hiszen hallottunk már olyanokról, hogy a sportolót saját menedzserei fosztottak ki, vagy személyes életvezetési gondok miatt az összes vagyonát ügyvédekre kellett költeni…
- Herb Odomnak 1956- ban volt egy vesztes profi mérkőzése, amely valahogy a múlt ködébe vész. Erről nem nagyon tesznek említést, de igazán nincs is jelentősége. A fontosabb események 1979- től következnek. Ebben az évben kéri az ökölvívó engedélyt Illinois Állam Atlétikai Szövetségétől, amelyet életkorára tekintettel, „természetesen” azonnal elutasítanak. Herb Odomról már tudjuk, hogy nem olyan megalkuvófajta, ezért ezt megfellebbezte, és a szövetség elnökének személyesen demonstrálta félelmetes fizikai erőnlétét, aki ennek láttán kiadta az engedélyt, minden eddigi idők legidősebb kérvényezőjének, Illinois Államban.

- Innentől pedig megnyílt az út a siker felé, doc Odom előtt. „Újkori” profi karrierje mindössze 6 mérkőzésből áll, amelyeket 1979- 1983 között vívott. Versenysúlya ekkor 147- 151,5 font között mozog. Ez egészen hihetetlen, ha mással nem, akkor már ezzel igazolhatta fizikai frissességét. Közel 50 évesen tudta hozni a 20 éves kori formáját. Ebből is látható, hogy nem egy roggyant, sörhasú ember mászott a ringbe, köznevetség tárgyát képezve. Ha az ellenfelei közül valakinek mégis nevetni támadt kedve, az életkora miatt, nos nekik a ringben ettől alaposan elvette a kedvét. Természetesen minden mérkőzését megnyerte. Hármat KO- val. A mérkőzéseinek időszakában az ellenfeleinek az összesített mérlege: Gy: 24; V: 38; D: 1. Ez negatív, és mindössze egy volt a hat ellenfele közül, aki pozitív mérleggel bírt. Ennek a hat ökölvívónak a végső rekordja még ennél is rosszabb: Gy: 28; V: 73; D: 1. Pályafutásuk végére mindnek negatív lett a mérlege.
Ennek ellenére, figyelembe véve a körülményeket, nálam Herbert Odom felér egy „átlagos” világbajnokkal, valamelyik világszervezetnél, sőt én még megszavazok neki néhány sikeres címvédést is. Mindez persze csak egy megbocsátható fantazmagória.
- Dr Herbert Odom leghíresebb mérkőzése egy egyszerű sparring volt, amikor 4 menetet öklözhetett Hearnsszel. Erről az ütközetről hitelt érdemlő feljegyzések maradtak fenn, a szemtanúk révén. Ezt én nem akarom túlságosan kiszínezni, csak röviden a lényeget adom át belőle. A Detroiti Kobrát vélhetőleg nem okosították fel kellően, hogy nem akármilyen kérlelhetetlen, elszánt ellenfelet választottak neki, aki csak komolyan tud végezni bármit, amihez éppen hozzákezdett. Herb Odom bizony nagyon komolyan vette ezt is. Amint lehetősége nyílt rá, bizony odavágott a Kobrának. Így tett a harmadik menetben is, amitől eleredt Hearns orra vére. Ha eddig nem vette volna őt igazán komolyan a detroiti, akkor most eljött az ideje. Végül azért a bajnok csak leiskolázta Odomot, de utána Emanuel Stewart, Hearns edzője, vigyorogva hátba veregette a dokit, és azt mondta: remekül képzett bokszoló vagy öreg fogász. Hearns ekkor valószínűleg nem gondolt arra, hogy ilyen idős korában még ő is bunyózni fog…
- Nagyjából itt ér véget a történet. Dr Herbert Odom végül is beírta a nevét a világ sporttörténetébe. Többek között a MSU hírességeinek emléktábláján is fel van tüntetve a neve, másokkal egyetemben.



- Herbert Odom, Sugar Ray Robinsonhoz hasonlóan, Alzheimer- kórban szenvedett. Mindössze 72 évet élt, ez az egyébként örökmozgó, életvidám ember. 2005, február 5.- én hunyt el. Életéről és haláláról biztosan jó néhányan megemlékeztek, de feltehetően, nem elegen. Én azt javaslom, hogy ha a jóval gyakrabban felidézett Sugar Ray Robinson szóba kerül, akkor ezentúl mindig jusson eszünkbe, legalább egy pillanatra Herbert Odom, a hétköznapok hőse…

2007.09.15   Harward


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Köszönöm! Nagyon jó volt elolvasni, tanúlságos történet.

» Halász   válasz erre
    2007-10-24 16:45:42

Jómagam - azt hiszem - megfelelő mértékben elmebeteg vagyok ahhoz, hogy egy ilyen esetben akár a fogorvosi karrierjéről, hívatástudatáról, emberségéről, munkabírásáról is szívesen olvassak...a cikken fellelkesülve ma meg is tettem. [Köszönet, Harward!]

..."One time he told another fighter he'd knock his teeth out, then put them back in for him," said Bettye Odom, Mr. Odom's former wife.

...In 1980 he fought World Boxing Champion, Tommy Hearns, for four grueling rounds and drawing praise from the champion as the best exhibition opponent he'd ever had.

Egy 2005-ös nekrológ...
http://findarticles.com/p/arti...

    2007-10-24 14:44:06

Igen én is ott olvastam róla nem jutott eszembe a könyv cime.
Felületes voltam és az elejét átugrottam bocsi.

» Monzon   válasz erre
    2007-10-24 13:44:13

egyik kedvenc sportkönyvem, olvasmányos, és érdekes emberekröl ir benne :)

» Frankie   válasz erre
    2007-10-24 12:50:55

Monzon

A cikk elején írtam, hogy Gallov Rezső már korábban tett említést Herb Odomról, az Amerikai Arénák című, művében. Szándékosan hívtam fel rá a figyelmet. Õ történetesen személyes ismerőse volt a „dokinak”. Feltételezem, hogy te is itt olvastál róla. Én eddig sehol máshol nem találkoztam a nevével a magyarországi írott, vagy elektronikus kiadványokban.
Csak a rend kedvéért, semmi olyant át nem vettem, ami miatt plagizálás vádja érhetne. Õ négy oldalt szánt a könyvben ennek a témának, így kezdi: „A fogak kiütése vagy a kihúzása között van némi különbség…”
A cikkemet én inkább hiánypótló munkának tartom, megemlékezésnek, nekrológnak szántam. A források többsége a neten van, (bárki megkeresheti, ha van hozzá kedve, ideje…) de az adatokon és a tényeken kívül, jó adag spekuláció (talán elnézhető) is található a cikkben. Illetve a „szokásos eltévelyedések”… is.
Herbert Odom fogorvosi karrierjéről, hívatástudatáról, emberségéről, munkabírásáról stb. szintén lehetett volna írni, de az meg elsősorban nem ide kívánkozik.

» d.ph.harward   válasz erre
    2007-10-24 12:33:13

Könyvben már olvastam erről az emberről.

» Monzon   válasz erre
    2007-10-24 10:56:47

Tényleg érdekes történet. A cím is nagyon találó.

» Hollywood   válasz erre
    2007-10-24 10:53:35

Teljesen belefeletkeztem a cikkbe, nagyon érdekes! Még ilyet, megszépítette a napomat, köszönöm!

» Molnár Róbert   válasz erre
    2007-10-24 09:10:51

Köszi a cikket, nagyon érdekes.

» sasa99   válasz erre
    2007-10-24 08:43:42
Ugrás az oldal tetejére