Golota

Ali, Hurricane, Cinderella Man, Million Dollar Baby, csak néhány filmcím az elmúlt évekből, vagy legutóbb a Rocky-sorozat hatodik része, a Balboa. A profi boksz és Hollywood mindig egymásra talál, így biztosak lehetünk, nem ez volt az utolsó dráma, amely a szorítók világába repített bennünket. És a következő történet? Mi lenne ha…január 5-én Andrew Golota 39-ik születésnapját ünnepelte. Vajon a lengyel története is megérne egy forgatókönyvet? Mondjuk egy ilyet: Mikor mindenki reményét veszti, akkor Golota visszatér. Habár lelki problémákkal küzd, többször összetűzésbe kerül a törvénnyel, mindig megtalálja az utat vissza, a rivaldafénybe. Ebben a filmben újraélhetjük Golota híres mérkőzéseit Riddick Bowe ellen, aztán lépésről-lépésre megtapasztalhatjuk miféle hullámvölgybe futott a Golota-Expressz. Sajnos a kalandjai világbajnoki cím nélkül érnek véget, de a végén a döntés a te kezedben lesz, tisztelheted őt vagy gyűlölheted..

Ez az elképesztő kaland egyértelmű, hogy a Bowe mérkőzésekkel kezdődött…

Rossz szokások

1996. július 11-két írtuk, amikor a New York-i Madison Square Gardenben a korábbi vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok Riddick Bowe első ízben találkozott Andrew Golotával. Bár akkor már öt éve az Egyesült Államokban élt, abban az időben még nagyon kevesen ismerték Golotát. Senki nem ismerte a képességeit, amivel rendelkezett. Senki nem ismerte azt az erőt, amivel éppen meglepni készült a világot. De a legfontosabb, senki sem láthatta előre azt az elszántságot, amivel megbüntette Bowe ágyékát, újra és újra. Az eredmény: diszkvalifikálás, a Golota-korszak megkezdődött.

Másodpercekkel a mérkőzés kezdete után látszott, hogy Golota háborúra készült. Hamar elnyerte a közönség figyelmét, amint elkezdte ágyúzni az amerikait. Az ütései kezdetben még testre mentek, aztán egyre lejjebb, először még az övvonalra, aztán csípőtájékra, majd még lejjebb. A bíró, Wayne Kelly figyelmeztette Andrew-t, de a mélyütések folytatódtak, így Kelly kénytelen volt pontlevonással súlytani, majd hamarosan még eggyel. De Golota továbbra is elszántan támadta Big Daddy privát régióját és Kelly az utolsó figyelmeztetést is kirótta. Golota nem tudott ellenállni. A hetedik menetben egy újabb kíméletlen és mélyre sikerült felütés teríti le Riddicket, végképp megpecsételve Andrzej aznapi produkcióját. Kelly eleget látott és azonnal lelépteti az őrült lengyelt, de a show még korántsem ért véget. Szinte pillanatok alatt elszabadult a pokol a szorítóban, miután Bowe feldühödött sarka Golotáék felé indult. Egy méretes mobiltelefon landolt Andrew fején, aki egy balkézzel válaszolt kéretlen rajongójának, majd futótűzként terjedt a káosz át a nézőtérre. 22 sérülés, 17 előállítás és három félbe maradt pontozólap, amelyeken a két pont levonás ellenére is tisztán vezetett a lengyel, kétszer 67-65 és 67-66 arányban. Hihetetlen volt látni azt a bokszolót, aki egy győzelemmel kecsegtető mérkőzésen a kizárását kockáztatja, és mindezt élete legnagyobb lehetősége során. Csak rossz szerencse lett volna, vagy egy igazi Golota-féle butaság? Végigtekintve Andrew múltján, amikor megharapta Samson Po’uh-át, vagy mikor szándékosan lefejelte Danell Nicholsont, tagadhatatlanná válik, hogy ez több mint egyszerű balszerencse. A kérdés továbbra is az volt, maradt, vajon Golota képes lesz-e megszabadulni ezektől a piszkos trükköktől.
 
Túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul, így nem meglepő, hogy 1996. december 14-én ismét egymással néztek farkasszemet, ezúttal az Atlantic City-béli Convention Centerben.

Visszavágójuk estéjén Riddick Bowe és Andrew Golota háborúja új erőre kapott. Ezúttal, ahogy teltek a menetek, úgy tűnt, a lengyel most nem hibázik, ez végérvényesen az ő éjszakája lesz. A második menetben egy bal-jobb kombóval jelentkezett Andrew, ami leküldte Bowe-ot. Riddick bár visszajött, de Golota már a kivégzésére készült, végrehajtani viszont képtelen volt. A lengyel bosszús lett, látva, hogy ellenfele nemcsak megvédeni volt képes magát, hanem visszatámadni is maradt ereje, így lefejelte Bowe-ot és máris egy pontlevonással „gazdagodott”. A negyedik menetben Golota leggyengébb menetét produkálja a Bowe elleni két meccsén, mikor fejre sorozatban nyeli be Riddick kőkemény jobbkezes felütéseit és horgait, aminek eredményeként elszenvedi pályafutása első leütését.

Nagy szívvel visszakapaszkodott, de szinte azonnal visszatért régi stratégiájához és övön alul támadt. Eddie Cotton bíró figyelmezteti, majd a mélyütések nem szűntével, ő is kénytelen volt a pontlevonás eszközéhez nyúlni, pedig sokak szerint Cotton engedékenyebb volt, mint elődje. Az ötödikben Golota jóval koncentráltabbnak tűnik és kemény bal-jobb kombinációkkal teszteli Bowe fejét, aki újfent padlóra kerül. A hatodik menetben, amikor úgy tűnt, hogy Bowe már az összeomlás szélén áll, Andrew ismét nem hazudtolja meg önmagát és megint szabálytalant üt. Cotton ismét figyelmezteti…A hetedikben Bowe még mindig a túlélésért küzd, majd a nyolcadikban mintha új erőre kapna, de továbbra is a lengyel irányít, akinek már kockáztatnia sem kellene, csak, ahogy Amerikában mondják, „haza hozni a mérkőzést”. De ami rögeszméjévé vált, újra elhatalmasodik felette. Bamm, bamm, bamm, egy hármas kombináció mélyen Riddick övvonala alá, aki lassan a bécsi fiúkórus szoprán tagozatába is helyet kaphatna. Öt másodperccel a menet vége előtt Cotton megállítja a mérkőzést, majd lelépteti Golotát, aki a pontlevonások ellenére fölényesen vezetett a pontozólapokon, 75-71, 74-72 és 75-73 arányban. Túlzottan mélyre sikerült ütéseivel Andrew ismét kiiktatta magát egy már megnyert mérkőzésről… dejà vu…

Nyilvánvaló, Golota önmagát verte meg, mikor kétszer is találkozott Bowe-val. Nagyszerű erő és technikai készség birtoklásáról tett tanúbizonyságot, de az is világossá vált, hogy egy lélektani rendellenessége szabálytalanságokban, többnyire mániákus mélyütéseiben öltött testet. Szóval, Golota csak egy mentálisan labilis tehetség lett volna? Hamarosan kiderül.
  
Habár nem tudott győzni Bowe ellen, mégis összecsaphatott Lennox Lewiszal a nehézsúlyú világbajnoki címért. A rajongók csak abban reménykedhettek, hogy Andrew ezúttal nem diszkvalifikáltatja magát. A Bowe vs Lewis szintén nagy durranás lett volna akkoriban, de mivel Golota jobb bokszoló (boxer) volt, mint Bowe, neki is megvolt a lehetősége, hogy legyőzze Lewist és világbajnok legyen. Nos, a mérkőzés valóra vált, az este elérkezett, és egyet elárulhatunk, Golotát most nem zavarták ki a ringből.

1997. október 4-én, az Atlantic City-béli Caesar’s Hotel and Casino-ban Lennox Lewis az első menetben kiütötte kihívóját, Andrew Golotát. Először mindketten a jabek „belövésével” keresték a távolságot, majd Lewis két kemény egyenessel leterítette a lengyelt. Golota, bár keményen meg volt fogva, túlélte a számolást és képes volt folytatni a küzdelmet. De pár másodperccel később Lewis jobbkezei végleg leterítik a lengyelt, aki ismét elbukott a nagy lehetőség kapujában. Sokaknak egyértelmű volt, hogy Lewis rövidre akarta zárni a témát. Ezért senki nem tehet szemrehányást neki, hiszen kétszer is szemtanúja volt, amint látta Bowe eltorzult arcát a mélyütések folyományaként. Lewis ezt nem akarta átélni…A Lennox elleni megsemmisítő vereség után a szurkolók kiábrándulták a lengyelből, a nagy fehér reménységből. Az ember, aki azzal lett híres, hogy kétszer is leléptették Bowe ellen. Úgy tűnt, ezzel véget is ér a polák története.

Új hírnév

De Andrew gyorsan visszatért, olyan neveket intézett el, mint Corey „T-Rex” Sanders, a korábbi kétszeres világbajnok Tim Witherspoon és Quinn Navarre. 1999. november 20-án Golota a WBC szervezet eliminátoriján a veretlen nehézsúlyú reménységgel, Michael Granttel találkozott. Andrew nagyon elszántnak tűnt, de csak úgy tekintettek rá, mint egy ugródeszka, kötelező feladat Grant számára, aki lélekben minden bizonnyal már a Lennox Lewis elleni mérkőzésére koncentrált. De nem lett olyan egyszerű, mint azt sokan várták, korántsem…

Golota szabályosan kioktatta Grantet. Az első menetben kétszer is padlóztatta ellenfelét, majd ügyesen, taktikusan kibokszolta az amerikait, menetről-menetre. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, a történet váratlan fordulatot vett. A tizedikben Golota hirtelen gondba került, majd le is ütötte őt a hórihorgas Grant. Habár készen állt a folytatásra, legalábbis úgy tűnt, mikor Randy Neumann vezetőbíró feltette az ilyenkor szokásos „kész vagy a folytatásra” kérdést, Andrew a fejét csóválta és nemmel felelt, Grant pedig technikai kiütéssel megnyerte a mérkőzést. A megállítás pillanatában Golota mindhárom pontozónál fölényesen vezetett, 86-81, 87-80 és 85-83 arányban. Déjá vu…

A legfurcsább ebben a találkozóban az volt, hogy Golota végig tisztán bokszolt. A tizedikig nyoma sem volt annak, hogy gondba kerülhet. Mivel feladta, Grant kiállhatott Lewis ellen, de momentumai sem voltak, mikor a bajnok kevesebb, mint két menet alatt a földbe döngölte.

Két könnyed győzelem után, 2000. október 20-án, Andrew Golota a michigani Auburn Hillben Mike Tyson ellen lép szorítóba. Alig telt el pár év azóta, hogy Tysont leléptették, miután rögtönzött igazítást hajtott végre Evander Holyfield fülén. Igen, ez a mérkőzés inkább ígérkezett cirkuszi előadásnak, mint érdekes, igazi sportértékkel bíró összecsapásnak. Két ringdeviáns egymással szemben…

Tyson kőkeményen kezdett, szokásos testre-fejre mért horgai után az amúgy is lassú kezdő Golota már az első menetben padlóra került. A másodikban továbbra is „Iron” Mike az agresszor, lélegzetvételnyi időt sem hagy a lengyelnek, de Golota kihúzta a gongszóig. Azonban botrányos módon, Andrew nem jött ki a harmadikra. A fogvédőt elutasította, jelezvén, nem kér többet Iron Mike-ból, aki így egy második menetes technikai kiütéssel gyarapította sikerei számát, legalábbis egy ideig, mivel a michigani bizottság marijuana használata miatt később „No Contest”-re változtatta a hivatalos eredményt. És Golota? Míg vonul az öltözőbe, a közönség megvadul, kivetkőzik önnönmagából, és önfeledten dobálják mindennel, ami a kezük ügyébe kerül. A legtöbb szemét aznap nem a szemetesekbe került…A mérkőzés utáni interjúban egy dadogó, zavart Golota nyilatkozik, aki azt állítja: „ez egyszerűen nem az én estém volt”. Akkor melyik? Kérdezhetnénk…És persze azért is panaszkodott, hogy Frank Garza bíró nem vett tudomást Tyson piszkos trükkjeiről, többek között a szándékos fejeléseiről…Tényleg cirkuszi mulatság lett, nem?

A Grant majd a Tyson elleni feladás után megváltozott a közvélekedés Golotával kapcsolatosan, új hírnévre tett szert, már nem ő volt a „Foul Pole”, ahogy néhányan elnevezték a Bowe elleni dupla attrakciója után. Nem, most már egy szív nélküli, mentálisan beteg emberként tekintettek rá, egy bokszoló, aki mindig megtalálja az utat, hogyan veszítsen el egy nagy mérkőzést. Senki sem akarta újra látni őt, úgy tekintettek rá, mint aki örök kudarcra van ítélve. Végül a Tyson elleni meccs után jó időre eltűnt a nyilvánosság szeme elől.

2002. februárját írták, amikor legközelebb hallhattunk felőle. Andrew úgy látszik nemcsak a ringben volt furfangos, hanem a magánéletben is. Az Illinois állambeli Will County-ban egy járőr megállította Golota autóját, majd mikor az iratait kérte, Andrew közölte, hogy ő bizony kolléga, egyenesen New Jerseyből, majd ennek igazolásaként bemutatott neki egy rendőrjelvényt. Annyi azért mindenképpen jár neki, hogy a jelvény legalább igazi volt. A Hudson megyei rendőrségtől kapta, egy kisebb jótékonysági munka elismeréseként…

The Bull of Chicago

Amikor már úgy tűnt, hogy Golota örökre elment, visszatért az ökölvíváshoz. Miután kiütötte az ismeretlen Brian Nixet és Terrence Lewist, 2004. április 17-én, érdemtelenül, de megmérkőzhetett az IBF akkori világbajnokával, Chris Byrddel, a New York-i Madison Square Gardenben. Köszönhetően Byrd sokaknak unszimpatikus tapogatásának, az ütőerő hiánynak, nem volt egy kifejezett közönségkedvenc. Ennek ellenére érdekes találkozóra számíthattunk. Az összecsapás nagy részében Golota kihasználta magasságát és erejét, Byrd szinte végig a védekezéssel volt elfoglalva, sőt ezen - kétségkívül briliáns- képessége igencsak próbára volt téve. Furcsának tűnt, hogy a világbajnok vesztésre áll azzal a bokszolóval szemben, aki mindig megtalálta a lehetőségét, hogyan is veszítsen nyert állásból. A kilencedikben Byrd padlóra is került a lengyel kombójától, de Randy Neumann bíró csúszásnak minősítette az esetet. Tizenkét igen kemény menet után döntetlent ítéltek a pontozók. Golota, aki a mérkőzés felétől sérült kézzel küzdött, ezáltal a jabjeit az utolsó menetekre nem volt  képes hatékonyan használni, teljesen letörve távozott a szorítóból, miközben a több ezer szurkoló ezúttal a lengyelt ünnepelte. Így változik a világ, és lesznek hősök a vesztesekből. Később Andrew úgy döntött mégis a sajtó elé áll, ahol elmondta csalódottságát, és azt, hogy ő bizony megnyerte ezt a mérkőzést. Byrd pedig arra panaszkodott, hogy a bírónak pontokat kellett volna levonnia ellenfelétől piszkos húzásai, gongszó utáni ütése végett.

A tény és a lényeg azonban az, hogy Golota végigharcolt tizenkét menetet, szívósan, anélkül, hogy feladta, leléptették, vagy kiütötték volna. Ez egy igazi meglepetés volt, ráadásul sokak szerint megérdemelte volna a győzelmet.

A Byrd elleni impresszív teljesítménye eredményeképpen Golota újabb címmérkőzésen bizonyíthatott. 2004. november 13-án Andrew ismét a Madison Square Gardenben, ellenfele a WBA világbajnoka, John Ruiz, a „Csendes Ember”. Ruiz legalább olyan népszerűtlen volt, mint Byrd. Fogásokkal tarkított, maszatolós stílusa bokszrajongók sokaságára hozott álmot a kései órákban, ennek ellenére keményebb küzdőfélnek ígérkezett a lengyel számára, sőt, stílusa talán elég frusztráló lesz Golota számára, hogy feladja vagy diszkvalifikálják. Azonban a korai menetekben nyoma sem volt Ruiz stílusának, bátran leállt verekedni a lengyellel, nem menekült fogásokba. Ennek meg is lett az eredménye: a második felvonásban John kétszer is padlózott. Ettől kezdve persze visszaállt a régi Ruiz-féle metodika, fogni, ütni, fogni…Ruiz edzője, Norm Stone folyamatosan ordibált Randy Neumann bírónak, hogy vonjon le pontot Golotától szabálytalan ütései miatt. Persze hamar kizavarták a csarnokból, mikor Neumann megelégelte a szűnni nem akaró káromkodást és gyalázkodást. A mérkőzés végén Ruiz örülhetett, szoros, de egyhangú pontozással védte meg címét, azonban a megfigyelők többsége ezúttal is úgy látta, hogy Golota rászolgált a győzelemre. Andrew legalább hat menetet nyert, így érthetetlennek tűnik, miként hozták ki a három pont levonással sújtott Ruizt a győztesnek. A szurkolók nemcsak a WBA bajnokát látták benne, hanem egyenesen egyesített bajnokként beszéltek róla, hiszen a szorítóban eleget tett mind az IBF, mind a WBA öv megszerzéséért.

Don Kingnek köszönhetően Golota sorrendben harmadik világbajnoki lehetőségét is megkapta, ezúttal a WBO trónján ülő Lamon Brewster ellen. Az amerikait elsősorban ereje miatt ismerték el, de darabos stílusa és tapasztalathiánya miatt kevésbé respektálták, mint a többi bajnokot. A mérkőzésre Golota otthonában került sor, a chicagói United Centerben, 2005. május 5-ét írtuk. Sokan úgy gondolták, ez lesz Golota nagy napja. Andrew is így érezhette, mikor ott állt a ring közepén, amikor megszólalt az első gongszó sarkából elindulván. 53 másodperccel később a találkozó véget ért. Brewster bombái háromszor küldték padlóra Andrew Golotát. Habár mindháromszor felállt, Genaro Rodriguez úgy döntött eleget látott és véget vetett az egyoldalú küzdelemnek. Mi történt? Miért pont most? A dolgok mégsem változnak…

Egy óriási pofon volt mindazoknak, akik fizettek, hogy az United Centerben láthassák Golotát, egyben egy szomorú, nyers emlékeztető arra, hogy valójában mit is jelent az Andrew Golota név. Talán lehetetlen volt számára, hogy világbajnoki címet szerezzen. Négy világbajnoki döntő, négy különböző ellenféllel szemben és mindig üres kézzel távozott.

A Brewster elleni borzalmas vereség után 2005. augusztus 13-án újabb gálán számítottak Golotára, ismét a United Centerben. Mivel a főmérkőzést ezúttal Hasim Rahman és Monte Barrett vívta, a lengyelre az undercardban várt volna honfitársa, Przemyslaw Saleta. Golota készen állt feledtetni legutóbbi kudarcát és fogadkozott, hogy visszanyeri szurkolóit, de szerencsétlen módon megsérült az egyik edzés alkalmával és lemondta a mérkőzést. Így a csalódott lengyel szurkolók csak azt láthatták, amint a szintén chicagói Oliver McCall a negyedik menetben megállította Saletát. Azóta Golota nem lépett szorítóba, mindamellett, 2006 júniusában ismét a címlapokra került. Andrew-t vád alá helyezték, miután a rendőrség razziát tartott berwyni otthonában, szexuális zaklatás alapos gyanúja miatt. Több mint egy tucat lőfegyverre bukkantak nála mindenfajta engedély nélkül. Egy bevont fegyver egykori tulajdonosának azonosító kártyája szintén nem kerülte el a hatóságok figyelmét.

Epilógus

Megmutatta, hogy rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek egy bajnok számára szükségeltetnek. Igazi arcát a Riddick Bowe, Chris Byrd és John Ruiz elleni mérkőzéseken láthattuk. Megvoltak az adottságai, gyorsaság, erő, kombinatív-készség, mind három ellen kemény csatát vívott, amelyeket meg kellett volna nyernie. Byrd és Ruiz ellen bebizonyította, hogy nagy mérkőzéseken is képes fegyelmezetten végigbokszolni a teljes távot, anélkül, hogy leléptetnék, mint ahogy Bowe ellen kétszer is megtörtént. Bár Brewster ellen katasztrofálisan leszerepelt, mindig felállt, mutatván, hogy harcolni akar, képes rá, nem úgy, mint ahogy Michael Grant vagy Mike Tyson ellen történt. Most, hogy Golota személyes problémái megoldódtak, esetleg átgondolja eddigi pályafutását, mint ahogy ez az írás is megpróbálta. Talán felelevenedik előtte az a fiatal gyerek Varsó szegénynegyedéből, a 111 amatőr siker, az olimpiai bronzérem. És a profik közötti rezzenéstelen arcú, könyörtelen ütőgép, aki szakított a szokásos kelet-európai stílussal és bátran leállt verekedni, szemtől-szembe, aki törött állkapoccsal, beszakadt dobhártyával harcolt a Riddick Bowe elleni visszavágón.

Legyőzte önmagát, a piszkos trükkök, a mentális gyengeségek lengyel megtestesülése megtalálta a helyes utat, legalábbis a szorítóban. Vajon hol tartana most, ha az elmúlt pár évben látott Golota küzdött volna a 90-es évek derekán? Bár nemrég 39-ik életévét is betöltötte, még mindig nem késő, hogy visszatérjen a kötelek közé. Gondoljunk csak Oliver McCallra vagy Evander Holyfieldre, Golota hozzájuk képest még mindig fiatal. Mi lenne, ha olyasvalaki ellen lépne ringbe, mint Oleg Maskaev, a WBC jelenlegi világbajnoka vagy Shannon Briggs a WBO-tól? Sokan elég jó esélyt adnának a győzelmére, persze, ha azt a lengyelt látnánk, aki Byrd és Ruiz ellen is bokszolt. Máskülönben, talán Golota végleg befejezte és a film itt véget is ér. Nem nyert világbajnok címet, de legutóbbi három teljesítménye közül kettő igen meggyőző volt. És, láttuk mit tett Riddick Bowe-val, akit 96-ban mindenki a legjobbnak tartott, és láttuk azt is, hogy állt Grant ellen kilenc menet után. Ezek Andrew jó pontjai. Ő volt az egyetlen fehérbőrű bokszoló, aki komoly fenyegetést jelentett a feketékre. Tekintet nélkül a törvénnyel való összeütközéseire, a mélyütéseire, Golota is egyfajta Cinderella Man, akinek bár sosem sikerült a nagy győzelem, de legalább egyre rászolgált.

Hozzászólok: