×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Esőnapi legendák, avagy öt történelmi összecsapás

2009-06-18 18:34:42 /

Az elmúlt néhány hétben, különböző, előre meg nem jósolható okok számos, kiemelt jelentőséggel bíró ökölvívó mérkőzést hiúsítottak meg, vagy késztettek elhalasztásra. A sort a hátán megsérülő David Haye kezdte, aki így egyelőre elesett a lehetőségtől, hogy egy esetleges győztes meccs után ne csak a pólóján tarthassa a kezében Wladimir Klitschko skalpját. A leendő ellenfelét, Amir Khant vég nélkül zríkáló WBA kisváltósúlyú világbajnok, Andreas Kotelnik is szívhatja most erősen gyulladt fogát, ami miatt még újabb heteket kell várnia, hogy, ahogy ő fogalmazott, megpróbálhassa visszareptetni kihívóját az iskolapadba. Azt pedig csak remélhetjük, hogy Juan Manuel Marquez a kondi edzései során nem hajigál le minden sziklát a mexikói hegyekből, mire szeptemberben sor kerülhet az eredetileg júliusra tervezett, de riválisa, Floyd Mayweather bordasérülése miatt elcsúsztatott összecsapására. Sérülések, sebesülések, halasztások, sok jutott most ebből hirtelen az ökölvívásnak, de – mint mondják – látott már ilyet a világtörténelem.

Csonttörések, zúzódások, húzódások, ficamok, fertőzések, vírusok, gyulladások, és még folytathatnánk a sort a különböző problémákról, amelyek visszavethetnek egy bokszolót attól, hogy a tervezettől eltérően mégse léphessen szorítóba. Hogy kinél, mikor üt be egy-egy ilyen probléma, teljességgel kiszámíthatatlan és még csak nem is körvonalazható előre. Amíg be nem lép a ringbe, az adott mérkőzés előtt, akármelyik sportoló összeszedhet olyan sérülést egy edzés alkalmával, vagy akár az utcán, ami miatt mégsem tudja vállalni a találkozót. Persze, anyagi, politikai okok, vagy akár erőszakos bűncselekmények ugyanúgy közbeszólhatnak, váratlanul, és megjósolhatatlanul.

A sport történelméből kiindulva azonban megállapítható, hogy David Haye, Wladimir Klitschko, Amir Khan, Andreas Kotelnik, Floyd Mayweather és Juan Manuel Marquez rajongói nem szabad elcsüggednie. Ha valaminek meg kell, úgyis meg fog történni, és ez alól az igazán nagy meccsek sem kivételek, ahogy soha nem is voltak. Íme, öt mérkőzés a múltból, amelyeket húztak – halasztottak, bizonytalanságba taszítottak, majd, miután sor került rájuk, legendává érettek.

5. Hopkins vs. Trinidad

A 2001. év kilencedik hónapja örökre beírta magát az emberiség történelmébe. Peru ex-elnökét, Alberto Fujimorihadot gyilkosság miatt vád alá helyezték, Anglia futballcsapata 5-1 – re megsemmisítette ősi riválisát, a német válogatottat, a bokszrajongók pedig világszerte izgatottan várták szeptember 15. napját, azaz a Bernard Hopkins vs. Felix Trinidad összecsapást. Közbejött azonban szeptember 11., amely alapjaiban rengette meg az egész világot, és hirtelen már nem az lett a fontos, hogy vajon ki léphet Marvin Hagler örökébe, mint a következő vitathatatlan középsúlyú világbajnok. A találkozót két héttel elhalasztották a jól ismert események hatására, amikor a történelem eddigi legjelentősebb, a Word Trade Center ellen elkövetett terrortámadása keretében közel 3.000 ember vesztette életét. Két hét elteltével pedig bebizonyosodott, hogy az ökölvívás még a legsötétebb időkben is képes feledtetni a problémákat, és izgalmat hozni a sportszerető emberek életébe.

A rendkívül népszerű Trinidadot, Puerto – Rico büszkeségét szurkolók ezrei kísérték el a Madison Square Gardenbe, hogy lássák, ahogy megbünteti és összetöri Bernard Hopkinst, aki a sajtókörút egyik állomásán nemes egyszerűséggel földhöz vágta és megtaposta a puerto – ricoiak zászlaját. Trinidadot hatalmas ováció és lelkesedés fogadta, mikor egy rendőrsapkát viselve megjelent és bevonult a ringbe, ezzel tisztelegve New York bátor szervei előtt. Az összecsapás aztán olyan fordulatot hozott, amire igen kevesen számítottak. A rutinos Hopkins simán kibokszolta riválisát, akinek még pillanatai sem voltak, és az utolsó menetben, egy KO-t érő jobbkezessel feltette a koronát mesterművére.

4. Larry Holmes vs. Gerry Cooney

Egy meccs, amiből Don King áldásos promóciós tevékenységének köszönhetően sokan faji versengést csináltak, ugyanis a híres/hírhedt mérkőzésszervező végig Cooney, a „Nagy Fehér Reménység” bőrszínével operált, a nem éppen közkedvelt, mellesleg fekete Larry Holmes-szal szemben. Szélsőséges csoportok fenyegetései bukkantak fel nap, mint nap, számos híresség, sőt, maga az elnök is nyíltan Cooney sikerét támogatta. Az izgalmak a végén olyan magasra hágtak, amennyire maga King is óhajtotta. 1982 márciusában jött volna létre a találkozó, a közvélemény, a rajongók pedig lélegzetvisszafojtva vártak…

A kérdésre, hogy 22 év után lesz-e újra fehér világbajnoka a nehézsúlynak, adott válasz azonban még váratott magára, mivel Cooney felkészülés közben hátsérülést szenvedett, így az összecsapást júniusra kellett halasztani.

Aztán, mikor végre a felek egymással szemben álltak, azaz mozogtak a kötélnégyszögben, Holmes ismét bizonyította klasszisát, és briliáns technikai megoldásaival, kemény találataival 13 menetben megtörte a bátran próbálkozó Cooney-t, akinek csapata az említett körben nem akarta tovább gyötörni védencét és inkább bedobta a törölközőt. A mérkőzés körüli vakbuzgóság természetesen elmúlt, Holmes és Cooney pedig barátságot kötött egymással.

3. Tyson vs. Holyfield I.

Ez az a párosítás, amire míg világ a világ, minden bokszrajongó, és sok, a sportágat nem kedvelő ember is örökké emlékezni fog.

Tysont és Holyfieldet eredetileg már 1990-ben össze akarták hozni, azonban megjelent valaki, nevezetesen James Buster Douglas, aki a verhetetlennek hitt Iron Mike kiütésével alaposan beleköpött a levesbe. Ekkor lépett be Holyfield, aki a harmadik menetben csúnyán elintézte Douglast, és így ő lett a nehézsúly vitathatatlan bajnoka, aki továbbra sem tett le Tysonról. A kettejük közötti összecsapást ismét megtervezték, 1991-re, azonban Mike bordasérülést szenvedett, mely miatt mégsem mérkőzhetett Holyfielddel. Három a magyar igazság? Lehet, de akkor ez az amerikaira nem igaz, ugyanis mikor 1992-ben a Tyson – Holyfield meccset újfent elkezdték szervezni, az élet, vagyis ekkor épp’ az igazságszolgáltatás, ismét közbeszólt, és Tysont, nemi erőszak bűntettével, három évre lakat alá helyezték.

Iron Mike, szabadulása után, természetesen ismét bokszkesztyűben kezdte keresni a mindennapi betevőre valót, és 1996 novemberében végre megmérkőzhetett Holyfielddel. Az eseményt, stílszerűen, a „Végre” címszóval illeték. Tyson, a börtönbüntetést követően, már nem tudta régi dicsfényét visszavarázsolni, Holyfield pedig a 11. menetben megállította őt.

2. Hagler vs. Hearns

Marvin Hagler és Tommy Hearns személyében a ’80-as évek szűk elitjének két tagja találkozott egymással. Ezt a mérkőzést egyszerűen nem lehetett elkerülni, hiszen már csak kettejük összecsapása hiányzott a Duran-Hagler-Hearns-Leonard vonulat körmérkőzései közül. Mindketten legyőzték Roberto Durant, bár Hearns teljesítménye volt a meggyőzőbb, hiszen ő a második menetben kiütötte a kemény panamait, míg Hagler, fél évvel korábban, végigbunyózta vele a 15 menetet. Sokak szerint azonban a Marvinnal vívott meccs nagyon mély nyomott hagyott Duranban, így Hearns már csak egy „felvizezett” változatot kapott belőle.

A technikás, briliáns képességekkel megáldott, hihetetlen hosszú karú, és marcipánból készült állkapcsú, nyurga erőember Hearns, illetve a kőkemény, nagy ütő, vérbeli harcos Hagler párosításáért kiáltottak a bokszrajongók és a kritikusok is. A találkozót 1982. május 24 – re kötötték le. Tommy Hearns azonban ujjsérülést szenvedett, így a meccset halasztani kellett, ami néhány embernek kissé a zsebét is lesoványította. Hagler irtózatos haragra gerjedt, gyávának nevezte Hearnst, és nagyon úgy tűnt, hogy ez a páros soha nem fogja egymást a ringben csépelni.

A felek végülis három évvel később mérték össze tudásukat a kötélnégyszögben, egy mára legendássá vált összecsapás keretében, amelyet a Ring Magazin nemes egyszerűséggel a sportág „legizgalmasabb 8 percének” nevezett. A meccsnek már az első menete annyi akciót hozott, amit sok 12 menetes versengés együttesen sem. Hagler egy Hearns féle jobbkezestől komoly bajba is került és egy zavaró sérülést szedett be a homlokára. Aztán a harmadik körben Marvellous felrobbantott egy kemény bombát Hearns állán, aki számára onnantól nem volt menekvés, így a találkozó Hagler 3. menetes idő előtti győzelmével ért véget.

1. The Rumble In The Jungle, azaz Foreman vs. Ali

A nevezetes éjszaka, amikor Muhammad Ali ismét megmutatta, miért is méltó a „Legnagyobb” elnevezésre. Nem pusztán esélytelenként érkezett erre a találkozóra, az emberek nagy többsége konkrétan az egészségét és az életét is veszélyben érezte. George Foreman a szó minden értelmében valódi pusztító volt. A mérkőzés története mindenki előtt ismert, Ali a köteleknek támaszkodva nyolc meneten át túlélésre, és Foreman kifárasztására játszott, majd, mikor George már a kezeit alig tudta felemelni, előrelendült és kiütötte rettegett riválisát.

A találkozó egy valóságos kulturális diadal is volt, számos zenészt, filmkészítőt megihletett, és persze határtalan örömet okozott Zaire népének, hiszen elérhető közelségbe hozta számukra a Legnagyobbat.

Nem egy egyszerű bokszmeccs volt ez, hanem egy világszerte visszafojtott lélegzettel várt sportesemény, így könnyen elképzelhető, mekkorát csalódtak a rajongók, mikor felröppent a hír, hogy a felek mégsem öklöznek egymással 1974. szeptember 25-én, mivel Foreman kesztyűzés közben összeszedett egy csúnya vágott sebet. Big George le akarta mondani a meccset, Ali pedig kérte az esemény promóterét, Don Kinget, hogy hozza el neki Joe Fraziert, beugrónak, Foreman helyére. Végülis a várva-várt megmérettetést öt héttel elhalasztották, a mérkőzés pedig mindenki legvadabb álmait is felülmúlta.

                          

A fenti példák mutatják tehát, hogy a halasztgatás miatti várakozásért gyakran mi, rajongók is megkapjuk a magunk kárpótlását, és az esőnapok is hozhatnak bőven izgalmakat. Semmi nem garantálja persze, hogy ha összejön, akkor a Klitschko vs. Haye, Kotelnik vs. Khan, vagy Mayweather vs. Marquez találkozó a fent említett legendák sorát erősíti majd, de ha szimplán három jó összecsapást produkálnak majd a küzdők, el fogjuk feledni nekik ezeket a balszerencsés, pár hetes csúszásokat.


2009. június 18. - Baranyai Gergely (greg)


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Tetszett nekem is nagyon a cikk, koszi greg :)

» Edgegod   válasz erre
    2009-07-05 00:56:17

Nagyon jó cikk szerintem is.

» Hollywood   válasz erre
    2009-07-03 22:32:37

jó cikk, grat greg

» faceload   válasz erre
    2009-07-03 16:13:37

Na de már nézd meg 80as évek végén 90es évek elején Douglas és Bowe ellen milyen gyors és robbanékony volt...
A Bowe II meccs után már soha többé nem volt az igazi...

» Monzon   válasz erre
    2009-07-03 14:11:29

Holyfield 1996-ban túl volt a csúcson??? Na ne már. Még ha 2006-ra mondod ezt, akkor azt mondom, hogy oké.

    2009-07-03 13:36:39

Nagyon jó és érdekes cikk,Greg!

» Berta János   válasz erre
    2009-07-03 12:51:03

Gratulálok Greg! Nagyon jó ki írás!

» N_Ricsi   válasz erre
    2009-07-03 12:25:02

"Holyfield is túl volt már a csúcson de ezt szinte senki nem szokta figyelembe venni.. "
Dehogynem, eppen ezert nem akarnak a Klicskok bunyozni vele,nem alazzak romma az oreget

    2009-07-03 11:59:48

Jó kis összeállítás és igen időszerű!Gratula!

» ogreface   válasz erre
    2009-07-03 10:41:18

"Tyson már nem tudta régi dicsfényét visszavarázsolni"
ahogy Holyfield is túl volt már a csúcson de ezt szinte senki nem szokta figyelembe venni..

» Monzon   válasz erre
    2009-07-03 08:48:40
Ugrás az oldal tetejére