Képzeljünk el egy nagy amerikai televíziós társaság, az ABC kérdezőjét, aki egy mérkőzés végén a két bokszoló előtt, egy nagyon kiélezett meccs után eléjük áll, és azzal kezdi az interjúvolást, hogy: - Ez a legundorítóbb ítélet, amit valaha láttam!
Ez történt 1992. február 8-án az Atlantic Citybeli, Taj Mahal Hotel ringjében, ahol James Toney az IBF középsúlyú világbajnoka ennyire vitatott módon éppen megvédte a világbajnoki címét Dave Tiberi ellen.
Senki sem tudta, hogy honnan jött ez az őszinte arcú bajszos fiú. Élete nagy esélyét abban a fontos ringben játszották, vagy legalábbis azt hitte, hogy ő játszhatja. Ellenfele, James Toney volt a világbajnok bokszoló, aki 1991-ben Michael Nunn kiütésével lett világbajnok, és a címét azóta még abban az évben megvédte Reggie Johnson (P 12), Francesco Dell'Aquilla (TKO 4) és Mike McCallum (Döntetlen 12) ellen.
Dave Tiberi ekkor 25 éves volt, kettővel idősebb Toneynál, és Delaware-ból származott. Fehérbőrű olasz srác, aki szerette a bokszot. 13 testvére volt, közülük néhányan feladták a bokszot, de Dave-nek nagy szenvedélye volt, amihez elszántság és áldozatkészség párosult. 19 éves volt, amikor profi ökölvívó lett, és karrierje olyan másodvonalas nagy színtereken zajlott, mint a philadelphiai Blue Horizon, az atlantic Citybeli Harrah's és Resorts, ahol ha nem tudsz jó műsort nyújtani, nem nagyok hívnak többet. Tiberinek nem igen voltak nagynevű ellenfelei, és így is volt két veresége (Ron Essett (12-2) és Tony Thornton (23-4-19) és pályafutása elején három döntetlenje (Danny Stonewalker (3-1), Eddie Belfiore (7-1) és Jerome Kelly (7-2-2) ellen). Erős középszerű bokszolónak számított, úgyhogy ekkoriban több ajánlatot is kaptak, köztük Sugar Ray Leonard és Roberto Duranéktól is.
- Több összecsapást is ajánlottak nekünk, Leonardék vagy Duran - magyarázza Tiberi. - De emlékszem, hogy az edzőm, Marty Feldman azt mondta: - Igen, de ha legyőznéd őket, az emberek azt fogják mondani, hogy már kiöregedőben vannak, szóval nem számít. Úgyhogy a James Toney elleni, akit éppen az év bokszolójának választottak, tűnt határozottan a megfelelő mérkőzésnek. Ráadásul nagyon jó állam volt, és nagyszerű edzőtáborom. A fő sparring partnerem a fiatal (akkor még ismeretlen) Bernard Hopkins (15-1) volt, aki szó szerint le tudta utánozni számomra James Toney-t, a shoulder rollsféle, vállal való védekezését meg mindent. Ott volt még Charles Williams a "herceg" is (IBF félnehézsúlyú világbajnok), akivel szintén szparringoltam. "Prince" Charles négy-öt menetig nyomott, hajtott, aztán jött Bernard, megadta a szögeket, kibillentett az egyensúlyomból, megkontrázott. Nem is engem illet az elismerés, hanem ezeket az embereket, akik valóban felkészítettek a háborúra.
Tiberi mérlege ekkor 22-2-3 volt, amiből csak 7 volt kiütéses győzelem, úgyhogy a szeszélyes Toney számára ideális, kockázat nélküli ellenfélnek tűnt, a Bob Arum által már lekötött kötelező kihívó, a Glenn Wolfe elleni mérkőzése előtt. Utólag, valójában tényleg úgy nézett ki, hogy nem voltak ott kockázatok, mert aznap este a dolgokat elég jól beállították, és Dave Tiberi csak KO-val nyerhetett volna, vagy talán még azzal sem. Esetleg puska kellett volna hozzá, hogy lelője a pontozókat, a mérkőzésvezetőt, és néhánnyal még több lövést adjon le az ellenfelére is. A Toney-Tiberi volt a gála főmérkőzése az IBF középsúlyú világbajnoki címért. Tiberi a kezdetektől fogva nyomult folyamatosan a híresebb ellenfelére. A védelme mögé kerülve nem engedte meg neki a középtávot, rövid egyenes ütéseivel és horgaival talált. Folyamatosan közel maradt, túlterhelte, testre mért ütéseivel a végére lemerítette. Nem ütött nagyon erőseket, de sokat, és nem adta meg azokat a szüneteket, amelyekre a nem annyira jól felkészült és fáradó Toneynak szüksége lett volna. Az 5. menet végén Tiberi kesztyűje elszakadt, így a mérkőzésvezető kesztyű cserét rendelt el, amivel meghosszabbította az 1 perces szünetet még vagy 4 perccel. A 6. menetben a mérkőzésvezető Robert Palmer, mindenfajta előzetes figyelmeztetés nélkül pontot vont le Tiberitől mélyütésért.
- A döntést nem tudtam befolyásolni. A küzdelem közepén úgy éreztem, hogy meg tudom állítani James Toney-t. De mindkét kesztyűm elszakadt, és kiírtak egy öt és fél perces pihenő időt az 5. és a 6. menet között, és ez az egyik legerősebb menetemnél volt, amikor lendületbe jöttem - mondja. Tiberi 10 az 1-hez számított esélytelenebbnek a mérkőzés előtt, amikor kihívta a címvédő 28-0-2-es mérlegű IBF világbajnokot. Mivel Toney-t az előző évben az év legjobb ökölvívójának választották, Tiberi-t csak egy ráhangolódásnak tekintették. Azonban Tiberi a vártnál sokkal keményebb ellenfélnek bizonyult. A mérkőzés végén úgy tűnt, hogy Tiberi nem pusztán csak erkölcsi győztes lesz. Aztán a pontozólapokon a pontszámok azonban egy "kissé korrupt történetet meséltek". Frank Brunette pontozó 117-111 Tiberi (üdvrivalgás a nézők részéről)... Bill Lerch 115-112 James Toney (búúúzás)... Frank Garza 115-112... ezzel megosztott döntéssel, maradt az IBF középsúlyú világbajnoka James Toney... (A compubox statisztikája alapján, összességében bár Toney 14 ütéssel többet indított, de Tiberi 149 ütéssel többet talált. Tiberi 439 találat a 905-ből, Toney 290 találat a 919-ből)
A mérkőzés eredménye sokakat felháborított, így kongresszusi vizsgálat indult. Bár az IBF azonnali visszavágót írt elő, amivel Tiberit bőséges "kártérítésben részesítették volna", de Tiberi ezt elutasította, mondván, hogy csak akkor húzza fel újra a kesztyűt, hogy ha a Toney győzelmét etikai és eljárási okok miatt hatályon kívül helyezik (a két bíró, akik miatt vesztett, nem rendelkezett a New Jersey Állam Atlétikai Bizottságának az engedélyével). És ő, vagyis Tiberi is manipulálva került feljebb az IBF ranglistáján, hogy kihívó lehessen.
(Utólag a vizsgálat megállapította, hogy mikor Bob Arum Tiberit választotta Toney kihívójának, az IBF nem sorolta a ranglistáján a legjobb 10 középsúlyú, mivel Tiberi egy rivális szervezet, az IBC bajnoka volt, így nem mérkőzhetett volna Toney vb címéért. Hogy a mérkőzés létrejöhessen, Arum arra kérte az IBF-et, hogy sorolják be a legjobb 10 közé. Azzal a feltétellel állapodtak meg, ha Tiberi feladja az IBC címet. Ezt követően az IBF besorolta a 10. helyre, hogy létrejöhessen a címmérkőzés)
A mérkőzést követően William Roth delaware-i szenátor által vezetett bokszkorrupció miatt indított vizsgálat feltárta, hogy a bírók közül kettőnek nem volt engedélye New Jerseyben. Pont annak a kettőnek, akik Toneyt látták jobbnak. Tiberinek felajánlottak egy visszavágót és egy jóval magasabb meccspénzt, kezdetben 250 ezer dollárt, majd végül a PPV bevételekből is részesedést, amivel aztán 500 ezer dollár körülire nőtt volna az összeg.
Az eredmény megváltoztatása, törlése nem történt meg, így Tiberi, látszólag élete csúcsán, 25 évesen, kiábrándulva a bokszból, soha többet nem lépett ringbe. Az egykori klubharcos a Toney elleni mérkőzésért 26, más források szerint 30 ezer dollárt kapott.
- Volt egy elvem - mondja Tiberi. - A döntésem nem a pénzről szólt. A jóról és a rosszról szólt. Mindenkinek ki kell állnia amellett, amiben hisz. Fenntartás nélkül mondom, James Toney nagyszerű harcos. Csak arról a napról, 1992. február 8-áról beszélek. Elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy kijelentsem, ha újra mérkőztünk volna, ismét győztem volna. Annyit tudok, hogy a stílusok nyerik a meccseket, és az én stílusom ideális a James Toney elleni küzdelemhez. A meccs után ott volt Bob Arum, Donald Trump is, és a közvélemény szerint rossz döntés született. Rengeteg pénzt ajánlottak egy visszavágóra, és ekkor vált pénzkérdéssé. Elutasítottam a visszavágót, mivel pénzkérdés lett, nem pedig erkölcsi kérdés. Telefonon felhívott Bill Roth amerikai szenátor, aki a vizsgálatokkal foglalkozó albizottság vezetője volt, amely az egyetlen testület Amerikában, amely ki tudta vizsgálni a mérkőzést. Hónapokon belül kijött az eredmény. Kiderült, hogy a James Toney javára ítélkező két pontozónak nem volt engedélye New Jerseyben. (Abban az államban, ahol a mérkőzést rendezték). A meghallgatáson kiderült, hogy a mérkőzésvezető Robert Palmer ujjoncnak és alkalmatlannak számított egy világbajnoki meccs vezetéséhez. Mélyütésért levont tőlem egy pontot, figyelmeztetés nélkül. Továbbá mindkét kesztyű, amelyről azt mondták, hogy elszakadt és le kellett venni, cserélni, a mérkőzés után már nem találták őket.
(Először egy tapasztaltabb mérkőzésvezető volt jelölve, de aztán őt valamiért nem fogadták el és a bokszbizottság lecserélte Mark Palmerra, aki addig mindössze 8 profi mérkőzést vezetett, és a legnívósabb addigi ténykedése egy Amerika bajnoki címmeccs volt).
- Csak azt kérdeztem magamtól: - Miből gondolod, hogy ez nem fog megismétlődni? De életem legnehezebb döntése volt, hogy elutasítottam az a visszavágót - elmélkedett később Tiberi. - Akkoriban kisgyerekem volt. Ötéves korom óta egész életemben dolgoztam, 14 gyerek egyike voltam. Szóval amikor valaki pénzt próbált meg villogtatni előttem, az nem tudott meggyőzni. Így aztán úgy éreztem, mintha a világ minden tájáról képviselném a bokszolókat. El kellett foglalnom ezt az álláspontot és nem voltam eladó. 1992 februárjában azon a napon az országos televízióban emberek milliói előtt szegték meg a boksz szabályait. Ez végül oda vezetett, hogy Bill Clinton tíz évvel később elfogadta a Muhammad Ali ökölvívó reformtörvények elnevezésű törvényjavaslatot. Nem csak rólam volt szó.
Dave Tiberi az elvei miatt lemondott arról az álmáról, hogy utánozza az olyan múltbéli olasz-amerikaiakat mint Rocky Marciano, Jake LaMotta, Rocky Graziano, Joey Giardello vagy Vito Antuofermo, akik felléptek a trónra. Toney a mérkőzés után közvetlen a kórházba került, olyannyira kimerítette a küzdelem, de előtte még úgy nyilatkozott, hogy ő nyert. Bár az eredményhirdetés pillanatában az arca nem erről a meggyőződésről tanúskodott. 17 évvel később aztán egy interjúban ismerte el, hogy aznap este igazság szerint nem őt kellett volna győztesnek hirdetni.
Összefoglalva, a következő szabályszegések történtek, amelyek egy átlag szurkoló számára fel sem tűnnek, vagy nem is tud róla
Annak érdekében, hogy az IBF rangsorolja az első 10-be, Tiberinek le kellett mondania az IBC címéről. Ez megszokott dolog, miután ez megtörtént felkerült a 10. helyre. Ez mind a 4 nagy szerveztnél így működik, ha a másiknál címmel rendelkezik, akkor addig nem rangsorolják. Ma már mondhatni elfogadott, hogy menedzserek, promóterek lobbiznak a világszervezetek ranglistás helyeiért. Ez viszont megkérdőjelezi a ranglisták tisztaságát. Éppen az IBF került aztán botrányba azzal, hogy ranglistás helyezéseket pénzért adtak-vettek.
Ellentmondva a felügyelő New Jersey állam bokszszabályzatának, a pontozóbírók közül kettőt az IBF választotta ki, a három bíró közül ez a kettő az állam jogosítványa nélkül nem pontozhatott volna New Jerseyben. (Korábban sem rendelkeztek ilyen engedéllyel) Ez a két pontozó nem ismerte a New Jersey bokszszabályokat és azt a benyomást keltették, hogy csak az IBF szabályok voltak érvényben a mérkőzésen. (Ez a döntetlen menet pontozásánál lényeges, ugyanis az IBF politikája szorgalmazza a menet odaítélését a bajnoknak, ezzel szemben New Jersey állam szabályai szerint ez nem így van.) Az egyik engedély nélküli pontozó két menetet látott döntetlennek, és mindkettőt Toneynak adta a pontozólapján. Az IBF elnöke kijelentette, hogy Lerch és Garza pontozók mindenféle különösebb ok nélkül lettek kiválasztva, az pedig csak véletlen egybeesés, hogy az ország ugyanabból a régiójából, és ugyanabból az államából származnak, mint az uralkodó bajnok.
A mérkőzésvezetőnél, aki bíráskodott, hiányzott a tapasztalat. Először egy jóval rutinosabb bíró volt kijelölve az IBF részéről, de az Állami Atlétikai Bizottság bokszbiztosa lecserélte az utolsó pillanatban Robert Palmerre. Palmer nem csak, hogy rutintalan volt, de korábban el is marasztalták a teljesítményéért. A bokszbiztos azzal védekezett, hogy csak lehetőséget akart adni neki, és az elmarasztalásról pedig nem is tudott.
A mérkőzésvezető pontlevonással büntette Tiberit az állítólagos mélyütések miatt. A felvételen nem igazán látszik egyértelmű figyelmeztetés, de ha valóban figyelmeztette is többször, a felvétel megtekintése után a szakértők véleménye az volt, hogy mérkőzés közben nem szokatlanok az ilyen figyelmeztetések, de nem történt sem számbelileg, sem olyan kirívó mélyütés, amely pontlevonást érdemelt volna.
Miután a mérkőzésvezető Tiberi kesztyűjén szakadást észlelt lecseréltette a kesztyűket, ezzel öt percre nyújtva a szünetet. A szakértők megjegyezték, hogy rendkívül ritka és hihetetlen, hogy egyszerre ugyanannál a bunyósnál mindkét kesztyű kirepedjen ugyanakkor és mindkettőt cserélni kelljen. Ez gyanakvásra ad okot. A kesztyűket a mérkőzés után a vizsgálathoz már nem találták meg. Erre az esetre nincs kimondottan szabály, de a gyakorlat hasonló esetekben az, hogy a bokszolót a semleges sarokba küldik amíg az akció áll. Azonban nem ez történt, hanem Toney végig a saját sarkában ülhetett a széken. Nyilván előnyös volt a fáradónak látszó Toney számára, hogy a sarkába ülhessen pihenve és közben fogadja az edzője tanácsait.
2021. december 30. - Leibinger Gábor
