A profi boksz durva, erőszakos sport, ennek fényében nem meglepő, hogy vonzza a devianciára hajlamos egyéneket ringen belül és kívül egyaránt. Az ökölvívók ritkán kerülnek ki jómódú környezetből, és bár a sport szelleme, a felkészülés, a célkitűzés jelentősen elősegíti szocializációs beilleszkedésüket, mentálisan sokan nem képesek feldolgozni azt az agressziót, szenvedést, fájdalmat, amivel egy-egy mérkőzésen vagy közvetlenül utána szembesülnek. Így újra felszínre kerülnek a bennük rejlő és magukkal hozott negatív viselkedési minták, majd a ringen kívül vezetik le feszültségüket, többnyire erőszakos cselekedet formájában. Ennek eredményeként nem meglepő, hogy a profi ökölvívás tele van olyan nevekkel, akik visszatérő vagy csak alkalmi látogatóként, de kapcsolatba kerültek a különböző büntetés-végrehajtási intézményekkel, bár nem ritka, hogy valaki éppen itt ismerkedett meg az ökölvívással. Bűnözőkből bokszolók és fordítva, a következő listában olyan világbajnok vagy magasan jegyzett bokszolók szerepelnek, akik pályafutásuk előtt, után vagy alatt eltöltöttek egy kis időt a börtön hűs falai között. Nyolc súlycsoportot érintve egy félelmetes csapatot kapunk, akik minden érában megállnák a helyüket a ringben, de magánéletük igencsak befeketítette nagyszerű pályafutásukat.
Nehézsúly
Charles „Sonny” Liston. Muhammad Ali az ő legyőzésével lett igazi sztár, de sokan hajlamosak elfelejteni, hogy Sonny Liston mennyire domináns bokszoló is volt karrierje legnagyobb részében. Veszélyes egyéniségét tovább keményítette a ringben, ahol olyan kitűnő bunyósokat intézett el kegyetlen hatékonysággal, mint Cleveland Williams, Zora Folley és az egykori nehézsúlyú világbajnok, Floyd Patterson. Kiemelkedő előkészítő egyenesével és ütőerejével remekül ötvözte a vívó és ütő képességeket. Az Ali elleni kettős vereség után négy évig maradt veretlen, amikor is kikapott Leotis Martintól 1969-ben. Már fiatalon gondjai akadtak a hatóságokkal, iskolázatlansága, a szokásos pénzhiány folyamatos letartóztatásokhoz vezetett különböző bűncselekmények elkövetése miatt, majd 1950-ben hosszabb benttartózkodásra marasztalták egy fegyveres rablás folyományaként. A börtönben ismerkedett meg az ökölvívással egy katolikus pap gyámsága alatt, és az ökölvívás hozzá segítette a korai szabaduláshoz. 1957-ben, már kihívóként, újra börtönbe került, miután összeverekedett egy rendőrrel, bár hat hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték, de így is hosszú évekbe telt míg újra a világbajnoki cím közelébe kerülhetett. Pályafutását 50-4-es rekorddal zárta, 39 kiütéssel és 1991-ben tagja lett a Hírességek Csarnokának. 1971-ben felesége holtan találta Las Vegas-i otthonában, állítólag ekkor 5-6 napja halott volt már. Halála máig rejtély, drogtúladagolást és gyilkosságot is emlegetnek az okok között. Szintén talány életkora, egyesek szerint 1932-ben született, de nem kizárt, hogy 1927-ben.
Sonny Liston részletes életrajza
Kispadon: Mike Tyson, Ron Lyle, Ike Ibeabuchi
Cirkálósúly
Dwight Muhammad Qawi. A félelmetes erejű és két divízióban is csúcsra érő Qawi, korábban Dwight Braxton, akit csak a „camdeni fűrészesnek” becézték, mivel erejével kíméletlen és állandó nyomás alatt tartotta ellenfeleit. Qawi is a börtönben ismerkedett meg az ökölvívással, miután fegyveres rablás után több mint négy évet töltött a New Jersey-i Rahway Állami Fegyház békés falai között, majd szabadulása után profinak állt. Négy éven belül megszerezte a WBC félnehézsúlyú címét, miután kiütötte Matthew Saad Muhammadot. 1983-as, Michael Spinkstől elszenvedett pontozásos veresége után - ő lett az első, aki le tudta ütni Spinkset - felment cirkálósúlyba és 1985-ben megszerezte a WBA címét. Újabb címegyesítő mérkőzés, ezúttal Evander Holyfield ellen, amit az egyik legjobb 15 menetes címmérkőzésként tartanak számon a boksztörténelemben. Qawi-t 2004-ben iktatták be a Hírességek Csarnokába.
Félnehézsúly
James „Great” Scott. James Scott egy kicsit kilóg azoknak a sorából, akik a börtön falai között töltöttek el bizonyos időt. Ellentétben a legtöbb bunyóssal, akik profi pályafutások előtt vagy után lettek bebörtönözve, Scott börtön évei alatt bokszolhatott igen jó nevű ellenfelek ellen. Feltörekvő félnehézsúlyúként tartották számon, mielőtt fegyveres rablásért elítélték a 70-es évek közepén. Ugyanabba a Rahway Fegyházba zárták, ahol Qawi is lerakta pályafutásának alapjait, és remekül hasznosította az intézmény bokszprogramját, hogy életben tartsa világbajnoki reményeit. Felfigyelvén a rácsok mögött bokszoló Scott történetére, az NBC elintézte, hogy közvetítsék a félnehézsúlyú kihívó, Eddie „The Flame” Gregory, későbbi nevén Eddie Mustafa Muhammad, elleni mérkőzését 1978-ban. Rabtársai vastag üvegfal mögül figyelhették, amint Scott 12 menetes pontozásos győzelmet aratott. Egészen a ranglista második helyére küzdötte fel magát, amíg a WBA ki nem zárta 1979-ben, mivel egy börtönben ülő bajnokjelölt nem igazán tenne jót a szervezet hírnevének. Ironikus módon, Scott legutolsó mérkőzését a rahway-i öregdiák, Dwight Qawi ellen vívta, aki végül is legyőzte őt 1981-ben.
Középsúly
Carlos Monzon. Minden idők legjobb középsúlyú bajnokaként tartják számon, Carlos „Escopeta” Monzon 1970-ben ért a csúcsra és az akkori rekordnak számító 14 címvédést tudhat magáénak. Dominanciáját jól jelzi, hogy olyan klasszis bokszolók ellen diadalmaskodott, mint Nino Benvenuti, Emile Griffith vagy Jose Napoles. 1977-ben bajnokként vonult vissza, de magánélete már ekkor zűrzavaros volt. Első felesége lábon lőtte egy veszekedésük alkalmával, miközben még bajnok volt, majd 1989-ben második feleségének meggyilkolása után börtönbe zárták. 1990-ben, miközben Argentínában raboskodott, beválasztották a Hírességek Csarnokába. 1995-ben, autóbalesetben vesztette életét, éppen mikor a börtönbe igyekezett vissza hétvégi eltávozásáról.
Carlos Monzon részletes életrajza
Kispadon: Bernard “The Executioner” Hopkins, Rubin “Hurricane” Carter, Michael “Second To” Nunn
Nagyváltósúly
Tony Ayala Jr. A San Antonio-i „El Torito” 1980-ban kezdte profi pályafutását, és gyorsan nyomait hagyta pusztító stílusának a ringben, ellenállhatatlan agresszióval és ütőerővel terrorizálta ellenfeleit. Kevesebb, mint három év alatt 22-0-ás rekordot épített fel 19 kiütéssel, ebből 14-et az első három menetben. 1981-ben a Sport Illustrated magazin címlapjára került és a Leonard-Hearns I előprogramjában szerepelhetett, Ali edzője, Dundee a jövő nagy bajnokaként beszélt róla. Miután 1982-ben legyőzte Carlos Herrerát Atlantic Cityben, Ayalát már a nagyváltósúlyú bajnok, Davey Moore következő ellenfeleként tartották számon. A mérkőzés sosem jött létre. 1983-ban Ayalát 35 éves börtönbüntetésre ítélték, betöréses lopás és szexuális bántalmazás miatt. 1999-ben feltételesen szabadlábra helyezték és visszatért az ökölvíváshoz, ezúttal középsúlyban. Öt mérkőzésen diadalmaskodott kiütéssel, mielőtt vereséget szenvedett volna Yori Boy Campastól 2000-ben. Újabb négy győzelem, majd elszenvedi második vereségét is, 2003-ban Anthony Bonsante győzi le az IBA nagyközépsúlyú címéért kiírt mérkőzésen. De a vér nem válik vízzé, 2000-ben vállon lőtte egy nő, miközben betörni készült hozzá, de szabadlábon maradhatott. 2003-ban gyanúba keveredett egy kiskorú megrontásával, de a lány később beismerte, hogy hazudott. Végül 2004-ben, miután gyorshajtáson érték és drog felszereléseket találtak a kocsijában, a bírónő már nem kegyelmezett és 10 évre visszaküldte a rács mögé a javíthatatlan bokszolót.
Könnyűsúly
Pernell Whitaker. A kiváló amatőr pályafutását 1984-ben olimpiai arannyal megkoronázó Whitaker a profik között is olyan teljesítményt nyújtott, ami után méltán várhatja beválasztását a Hírességek Csarnokába. A defenzív ökölvívás egyik legnagyobb mestere, akit fénykorában szinte lehetetlen volt elérni. A 90-es évek elején vitathatatlan könnyűsúlyú bajnokként uralkodott, majd világbajnok lett kisváltó illetve váltósúlyban, olyan neveket legyőzvén, mint Greg Haugen, Azumah Nelson és Buddy McGirt. Legvitatottabb mérkőzésén döntetlent bokszolt a legendás Julio Cezar Chavez ellen 1993-ban, de sokak szerint Whitaker minden tekintetben kibokszolta az akkor még veretlen mexikóit. Miután vitatható pontozásos vereséget szenvedett 1997-ben Oscar De La Hoya ellen is, „Sweat Pea” megindult a lejtőn, a kábítószer rabja lett. Győzelmét Andrei Pestriaev ellen később elvették, mivel kokaint mutattak ki a szervezetében. Legutolsó meccsén kulcscsonttörést szenvedett Carlos Bojorquez ellen és befejezte pályafutását. Újabb drogügyei miatt 2003-ban, a feltételes szabadláb megszegése miatt 27 hónapos börtönbüntetésre ítélték, pályafutása alatt szerzett millióit eltékozolta, jelenleg edzőként tevékenykedik Virginiában.
Kispadon: Paul Spadafora
Nagypehelysúly
Diego Corrales. „Chico” Corrales az egyetlen aktív bokszoló a mostani csapatban, akit 14 hónapos börtönbüntetésre ítéltek, miután megtámadta volt feleségét. (A cikk megírása óta Chico motorbalesetben életét vesztette.) Előtte mintegy két éven át őrizte az IBF nagypehelysúlyú címét, mielőtt 2001-ben vereséget szenvedett Folyd Mayweathertől. Pár hónappal később hűvösre került, de szabadulása után rögtön visszatért az ökölvíváshoz, ráadásul az igazi sikerek csak ezután következtek. 2004-ben elhódította a WBO nagypehelysúlyú címét a Casamayor elleni visszavágó alkalmával, majd súlycsoportváltás után könnyűsúlyban is a csúcsra ért, miután 2005 májusában a tizedik menetben kiütötte Jose Luis Castillót. A visszavágót azonban elveszti a túlsúlyos Castillo ellen, a harmadik meccs pedig, szintén a mexikói súlyproblémái miatt, meghiúsult. Idén októberben Corrales megosztott pontozásos vereséget szenvedett a Casamayor elleni harmadik mérkőzésén, de ironikus módon, ezúttal ő esett a fogyasztás csapdájába és már a zöld asztalon elveszítette címét.
Pehelysúly
Naseem Hamed. „Prince” Naseem a 90-es évek egyik leglátványosabb, legizgalmasabb bokszolója volt. Szokatlan, a hagyományokat sutba dobó stílusával, kiemelkedő ütőerejével Hamed egészen az ezredfordulóig uralta a súlycsoportot, miközben szinte minden jelentősebb övet begyűjtött. 35-0-s rekordját 31 kiütés díszítette, többek között olyanokat intézett el könnyedén, mint Kevin Kelley vagy Manuel Medina. Későbbi mérkőzései látványos bevonulásairól híresültek el, repülő szőnyeg vagy lézer-show kápráztatta el a közönséget. 2001-ben azonban megtört a varázs, Marco Antonio Barrera legyőzte, mondhatni megalázta a Herceget, aki még egyszer visszatért a ringbe egy feledhető teljesítménnyel, Manuel Calvo ellenében, majd hirtelen eltűnt a bokszéletből. 2005-ben karambolozott autójával, komoly sérülést okozva egy vétlen autó utasainak, és gondatlanság miatt 15 hónapos börtönbüntetésre ítélték a jócskán meghízott Hamedet. Meglepő módon 4 hónap benttartózkodás után szabadlábra helyezték, egyfajta házi őrizetbe egy nyomkövető chippel felszerelve.
Kispadon: Scott Harrison
2006. 11. 18. Leone
Nehézsúly
Charles „Sonny” Liston. Muhammad Ali az ő legyőzésével lett igazi sztár, de sokan hajlamosak elfelejteni, hogy Sonny Liston mennyire domináns bokszoló is volt karrierje legnagyobb részében. Veszélyes egyéniségét tovább keményítette a ringben, ahol olyan kitűnő bunyósokat intézett el kegyetlen hatékonysággal, mint Cleveland Williams, Zora Folley és az egykori nehézsúlyú világbajnok, Floyd Patterson. Kiemelkedő előkészítő egyenesével és ütőerejével remekül ötvözte a vívó és ütő képességeket. Az Ali elleni kettős vereség után négy évig maradt veretlen, amikor is kikapott Leotis Martintól 1969-ben. Már fiatalon gondjai akadtak a hatóságokkal, iskolázatlansága, a szokásos pénzhiány folyamatos letartóztatásokhoz vezetett különböző bűncselekmények elkövetése miatt, majd 1950-ben hosszabb benttartózkodásra marasztalták egy fegyveres rablás folyományaként. A börtönben ismerkedett meg az ökölvívással egy katolikus pap gyámsága alatt, és az ökölvívás hozzá segítette a korai szabaduláshoz. 1957-ben, már kihívóként, újra börtönbe került, miután összeverekedett egy rendőrrel, bár hat hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték, de így is hosszú évekbe telt míg újra a világbajnoki cím közelébe kerülhetett. Pályafutását 50-4-es rekorddal zárta, 39 kiütéssel és 1991-ben tagja lett a Hírességek Csarnokának. 1971-ben felesége holtan találta Las Vegas-i otthonában, állítólag ekkor 5-6 napja halott volt már. Halála máig rejtély, drogtúladagolást és gyilkosságot is emlegetnek az okok között. Szintén talány életkora, egyesek szerint 1932-ben született, de nem kizárt, hogy 1927-ben.
Sonny Liston részletes életrajza
Kispadon: Mike Tyson, Ron Lyle, Ike Ibeabuchi
Cirkálósúly
Dwight Muhammad Qawi. A félelmetes erejű és két divízióban is csúcsra érő Qawi, korábban Dwight Braxton, akit csak a „camdeni fűrészesnek” becézték, mivel erejével kíméletlen és állandó nyomás alatt tartotta ellenfeleit. Qawi is a börtönben ismerkedett meg az ökölvívással, miután fegyveres rablás után több mint négy évet töltött a New Jersey-i Rahway Állami Fegyház békés falai között, majd szabadulása után profinak állt. Négy éven belül megszerezte a WBC félnehézsúlyú címét, miután kiütötte Matthew Saad Muhammadot. 1983-as, Michael Spinkstől elszenvedett pontozásos veresége után - ő lett az első, aki le tudta ütni Spinkset - felment cirkálósúlyba és 1985-ben megszerezte a WBA címét. Újabb címegyesítő mérkőzés, ezúttal Evander Holyfield ellen, amit az egyik legjobb 15 menetes címmérkőzésként tartanak számon a boksztörténelemben. Qawi-t 2004-ben iktatták be a Hírességek Csarnokába.
Félnehézsúly
James „Great” Scott. James Scott egy kicsit kilóg azoknak a sorából, akik a börtön falai között töltöttek el bizonyos időt. Ellentétben a legtöbb bunyóssal, akik profi pályafutások előtt vagy után lettek bebörtönözve, Scott börtön évei alatt bokszolhatott igen jó nevű ellenfelek ellen. Feltörekvő félnehézsúlyúként tartották számon, mielőtt fegyveres rablásért elítélték a 70-es évek közepén. Ugyanabba a Rahway Fegyházba zárták, ahol Qawi is lerakta pályafutásának alapjait, és remekül hasznosította az intézmény bokszprogramját, hogy életben tartsa világbajnoki reményeit. Felfigyelvén a rácsok mögött bokszoló Scott történetére, az NBC elintézte, hogy közvetítsék a félnehézsúlyú kihívó, Eddie „The Flame” Gregory, későbbi nevén Eddie Mustafa Muhammad, elleni mérkőzését 1978-ban. Rabtársai vastag üvegfal mögül figyelhették, amint Scott 12 menetes pontozásos győzelmet aratott. Egészen a ranglista második helyére küzdötte fel magát, amíg a WBA ki nem zárta 1979-ben, mivel egy börtönben ülő bajnokjelölt nem igazán tenne jót a szervezet hírnevének. Ironikus módon, Scott legutolsó mérkőzését a rahway-i öregdiák, Dwight Qawi ellen vívta, aki végül is legyőzte őt 1981-ben.
Középsúly
Carlos Monzon. Minden idők legjobb középsúlyú bajnokaként tartják számon, Carlos „Escopeta” Monzon 1970-ben ért a csúcsra és az akkori rekordnak számító 14 címvédést tudhat magáénak. Dominanciáját jól jelzi, hogy olyan klasszis bokszolók ellen diadalmaskodott, mint Nino Benvenuti, Emile Griffith vagy Jose Napoles. 1977-ben bajnokként vonult vissza, de magánélete már ekkor zűrzavaros volt. Első felesége lábon lőtte egy veszekedésük alkalmával, miközben még bajnok volt, majd 1989-ben második feleségének meggyilkolása után börtönbe zárták. 1990-ben, miközben Argentínában raboskodott, beválasztották a Hírességek Csarnokába. 1995-ben, autóbalesetben vesztette életét, éppen mikor a börtönbe igyekezett vissza hétvégi eltávozásáról.
Carlos Monzon részletes életrajza
Kispadon: Bernard “The Executioner” Hopkins, Rubin “Hurricane” Carter, Michael “Second To” Nunn
Nagyváltósúly
Tony Ayala Jr. A San Antonio-i „El Torito” 1980-ban kezdte profi pályafutását, és gyorsan nyomait hagyta pusztító stílusának a ringben, ellenállhatatlan agresszióval és ütőerővel terrorizálta ellenfeleit. Kevesebb, mint három év alatt 22-0-ás rekordot épített fel 19 kiütéssel, ebből 14-et az első három menetben. 1981-ben a Sport Illustrated magazin címlapjára került és a Leonard-Hearns I előprogramjában szerepelhetett, Ali edzője, Dundee a jövő nagy bajnokaként beszélt róla. Miután 1982-ben legyőzte Carlos Herrerát Atlantic Cityben, Ayalát már a nagyváltósúlyú bajnok, Davey Moore következő ellenfeleként tartották számon. A mérkőzés sosem jött létre. 1983-ban Ayalát 35 éves börtönbüntetésre ítélték, betöréses lopás és szexuális bántalmazás miatt. 1999-ben feltételesen szabadlábra helyezték és visszatért az ökölvíváshoz, ezúttal középsúlyban. Öt mérkőzésen diadalmaskodott kiütéssel, mielőtt vereséget szenvedett volna Yori Boy Campastól 2000-ben. Újabb négy győzelem, majd elszenvedi második vereségét is, 2003-ban Anthony Bonsante győzi le az IBA nagyközépsúlyú címéért kiírt mérkőzésen. De a vér nem válik vízzé, 2000-ben vállon lőtte egy nő, miközben betörni készült hozzá, de szabadlábon maradhatott. 2003-ban gyanúba keveredett egy kiskorú megrontásával, de a lány később beismerte, hogy hazudott. Végül 2004-ben, miután gyorshajtáson érték és drog felszereléseket találtak a kocsijában, a bírónő már nem kegyelmezett és 10 évre visszaküldte a rács mögé a javíthatatlan bokszolót.
Könnyűsúly
Pernell Whitaker. A kiváló amatőr pályafutását 1984-ben olimpiai arannyal megkoronázó Whitaker a profik között is olyan teljesítményt nyújtott, ami után méltán várhatja beválasztását a Hírességek Csarnokába. A defenzív ökölvívás egyik legnagyobb mestere, akit fénykorában szinte lehetetlen volt elérni. A 90-es évek elején vitathatatlan könnyűsúlyú bajnokként uralkodott, majd világbajnok lett kisváltó illetve váltósúlyban, olyan neveket legyőzvén, mint Greg Haugen, Azumah Nelson és Buddy McGirt. Legvitatottabb mérkőzésén döntetlent bokszolt a legendás Julio Cezar Chavez ellen 1993-ban, de sokak szerint Whitaker minden tekintetben kibokszolta az akkor még veretlen mexikóit. Miután vitatható pontozásos vereséget szenvedett 1997-ben Oscar De La Hoya ellen is, „Sweat Pea” megindult a lejtőn, a kábítószer rabja lett. Győzelmét Andrei Pestriaev ellen később elvették, mivel kokaint mutattak ki a szervezetében. Legutolsó meccsén kulcscsonttörést szenvedett Carlos Bojorquez ellen és befejezte pályafutását. Újabb drogügyei miatt 2003-ban, a feltételes szabadláb megszegése miatt 27 hónapos börtönbüntetésre ítélték, pályafutása alatt szerzett millióit eltékozolta, jelenleg edzőként tevékenykedik Virginiában.
Kispadon: Paul Spadafora
Nagypehelysúly
Diego Corrales. „Chico” Corrales az egyetlen aktív bokszoló a mostani csapatban, akit 14 hónapos börtönbüntetésre ítéltek, miután megtámadta volt feleségét. (A cikk megírása óta Chico motorbalesetben életét vesztette.) Előtte mintegy két éven át őrizte az IBF nagypehelysúlyú címét, mielőtt 2001-ben vereséget szenvedett Folyd Mayweathertől. Pár hónappal később hűvösre került, de szabadulása után rögtön visszatért az ökölvíváshoz, ráadásul az igazi sikerek csak ezután következtek. 2004-ben elhódította a WBO nagypehelysúlyú címét a Casamayor elleni visszavágó alkalmával, majd súlycsoportváltás után könnyűsúlyban is a csúcsra ért, miután 2005 májusában a tizedik menetben kiütötte Jose Luis Castillót. A visszavágót azonban elveszti a túlsúlyos Castillo ellen, a harmadik meccs pedig, szintén a mexikói súlyproblémái miatt, meghiúsult. Idén októberben Corrales megosztott pontozásos vereséget szenvedett a Casamayor elleni harmadik mérkőzésén, de ironikus módon, ezúttal ő esett a fogyasztás csapdájába és már a zöld asztalon elveszítette címét.
Pehelysúly
Naseem Hamed. „Prince” Naseem a 90-es évek egyik leglátványosabb, legizgalmasabb bokszolója volt. Szokatlan, a hagyományokat sutba dobó stílusával, kiemelkedő ütőerejével Hamed egészen az ezredfordulóig uralta a súlycsoportot, miközben szinte minden jelentősebb övet begyűjtött. 35-0-s rekordját 31 kiütés díszítette, többek között olyanokat intézett el könnyedén, mint Kevin Kelley vagy Manuel Medina. Későbbi mérkőzései látványos bevonulásairól híresültek el, repülő szőnyeg vagy lézer-show kápráztatta el a közönséget. 2001-ben azonban megtört a varázs, Marco Antonio Barrera legyőzte, mondhatni megalázta a Herceget, aki még egyszer visszatért a ringbe egy feledhető teljesítménnyel, Manuel Calvo ellenében, majd hirtelen eltűnt a bokszéletből. 2005-ben karambolozott autójával, komoly sérülést okozva egy vétlen autó utasainak, és gondatlanság miatt 15 hónapos börtönbüntetésre ítélték a jócskán meghízott Hamedet. Meglepő módon 4 hónap benttartózkodás után szabadlábra helyezték, egyfajta házi őrizetbe egy nyomkövető chippel felszerelve.
Kispadon: Scott Harrison
2006. 11. 18. Leone
