Billy Miske,

Billy Miske nagyszívű, bátor bokszoló. 1916-ban Bright szindrómát diagnosztizáltak nála. A háziorvosa azt mondta neki, hogy körülbelül öt-hat éve van még hátra, feltéve, ha abbahagyja a bokszot és vigyáz magára. Miske egy vállrándítással elintézte. A következő hat évben bokszolt még 70 mérkőzést, közben találkozott a kora legjobb félnehéz és nehézsúlyúival. Háromszor mérkőzött Jack Dempseyvel, háromszor Tommy Gibbonsszal, háromszor Jack Dillonnal, háromszor Bill Brennanal és kétszer Harry Grebbel is.

1916-ban járunk, Billy Miske egész idő alatt aludt a vonaton, miközben egyik meccse után utazott haza St. Paulba. A visszatérése utáni napon Hereford doktor felhívta, és megkérte Billyt, hogy jöjjön be az irodájába beszélni. Billy nem szólt erről a látogatásról a feleségének, Marie-nek, ehelyett egy barátja kísérte el.
Billy Hereford doktor rendelőjében ült, és várta, hogy befejezze az írást az orvosi naplójába. Doktor Tom Hereford Billy apjának régi barátja volt. Nyaranta amikor otthon volt az egyetemről, a Miske farmon dolgozott némi fizetés kiegészítésért. Az orvosi tudás néhányszor jól jött, amikor egy tehén vagy más haszonállat megbetegedett. Sokkal olcsóbb volt, mint felhívni az egyetlen állatorvost az ötven mérföldes körzetben. Később segített Billy apjának gondozásában, amikor az beteg volt, és ott volt a családi farmon is, amikor meghalt. Tom  Hereford volt az egyetlen orvos, akiben Billy megbízott. Kint a váróban barátja, anyák és beteg gyerekek között várakozott a bokszolóra.

Hereford doki befejezte az írást, becsukta a naplóját, majd Billyhez fordult.
- Biztos vagyok benne, hogy azt mondtam, hogy szánj rá jó néhány hetet, és pihenjél.
- Nem, azt mondtad, hogy rám férne egy kis pihenés. Kicsit pihentem, aztán visszamentem dolgozni.
- Te is tudod, hogy ez a kapcsolat működjön, meg kell fogadnod a tanácsomat.
- Nem tudtam, hogy kapcsolatban állunk, Tom. Marie-nek ez nem fog tetszeni – viccelődött a bokszoló.
- Nagyon vicces. Tudod, hogy értem.
A doki, bár elmosolyodott, de egyáltalán nem volt vicces kedvében.
- Nem tudom, hogyan mondjam ezt másként – közben komoly kifejezés jelent meg az arcán, és azt mondta: - Billy, vissza kell vonulnod a bokszolástól.
Billy elnevette magát. – Visszavonulni? Viccelsz? Életem csúcsán vagyok.
- Ennek ellent kell mondanom – válaszolta a doktor. Bright betegséged van.
Tudta, hogy Billynek fogalma sincs a Bright betegségről, ezért elmagyarázta.
- Ez egy vesebetegség. Ez megmagyarázza a hátfájásod és a fáradékonyságod.
- Azok az átkozott veseütések ott hátul. Oké, akkor mi a gyógymód?
Hereford doktor megrázta a fejét, és hátradőlt a székében. – Nincs rá.
Billy hallotta, de nem értette. Összefonta a karját, és így szólt: - Rengeteg nyavalyán átestem már, Tom.
- Ez nem egy nyavalya. Ez egy betegség. Attól tartok, hogy ez egy halálos, gyógyíthatatlan betegség.
Billy némán felállt, a szeme egy bekeretezett képen kötött ki, amin ő volt még tinédzserként apjával és doktor Hereforddal. A régi istálló mellett voltak az apja farmján. Egy évvel az apja halála előtt készült. Billy aztán a doktor felé fordult.
- Tudod mit kérsz tőlem? – kérdezte a bokszoló.
- Nem kérek semmit, Billy. A saját érdekedben mondom. Vissza kell vonulnod.
- Harcos vagyok. Harcolok vagy nem eszem. Ez az időszak. Harcolsz vagy meghalsz, periódus.
A doktor felállt, és Billy vállára tette a kezét. – Keveset tehetek érted, de te sokat tehetsz saját magadért. Hagyd abba a bokszolást, és maradhat öt-hat jó éved.
Hereford doktor könyörületes, de határozott volt és azt mondta: - Végül a vesék működése leáll. A veséket ért trauma felgyorsíthatja a betegséget. Ha nem hagyod abba a bokszolást azonnal, ez az öt-hat év valószínűleg a felére csökken. Gondolj a családodra.

Billy Miske nem volt még 19 sem amikor már profi bokszoló lett. Egész életét a profi bokszolói karrierjének szentelte. Ez volt minden, amit igazán szeretett csinálni. A kétkezi munkán kívül más készségekkel nem rendelkezett. Ráadásul mi a különbség ha a rengeteg takarmány hordásába rokkan bele? Farm már régen nem volt, anyja az apja halála után néhány évvel eladta. Az az élet amúgy is már csak egy távoli emlék volt.
- Mit fogok csinálni?
- Menj nyugdíjba, Billy. Vonulj vissza. Élvezd a családoddal töltött időt. Az élet túl rövid, a tied pedig rövidebb lesz, attól függően, hogy milyen döntést hozol ma.

Billynek kellett a pénz, ez volt a szakmája, ebből tartotta el családját, ehhez értett, így hát folytatta. Csak 22 éves volt. Havonta, vagy néha havonta többször is a ringbe lépett, de nem csak ám akárkik ellen: Battling Levinsky… Jack Dillon… Charley Weinert…Kid Norfolk…Fred Fulton…Gunboat Smith…Jack Dempsey…Harry Greb…és ellenük többször is ment. Miske a meccsek között hébe-hóba pihent is 2 hónapot.

Billy-t összehozták Tommy Gibbonsszal (44-0-2) egy 10 menetes küzdelemre a Minneapolis-i Nicollet Parkban 1919. június 19-én. Egy héttel a mérkőzés előtt Billy megbetegedett és az orvosa utasítására az ágyban maradt.  Nyomorúságát tovább tetézte a 32 fokos júniusi meleg. Néhány nappal a küzdelem előtt Jack Reddy a St. Paul-i ökölvívó promóter, aki Billy menedzsere volt, tájékoztatta Mike Collins-t, aki szervezte a meccset Minneapolisban, lehetetlen, hogy Miske kiálljon a mérkőzésre. Collins szembekerült a dilemmával és megkérdezte Reddy-t, hogy elmenne-e vele Miske St. Paul-i otthonába.
- Van rá bármi esély, hogy péntek este mérkőzzél? - kérdezte Collins nyugtalanul Miske-t. - Már az előzetes jegyeladásból beszedtünk 18.000 dollárt és ez simán eléri majd a 30 ezret. A Minneapolis-i baseball csapat szombaton érkezik haza három hétre és egy halasztás megölné az érdeklődést a meccs iránt. Jól keresnénk mindannyian, ha kiállsz Gibbons ellen péntek este. Megpróbálod megcsinálni, Billy?
Miske az ágyból, lázasan azt mondta Collinsnak: - Holnap felkelek. Ha tudok menni egy kört a ház körül anélkül, hogy összeesnék, akkor megcsinálom neked a Gibbons meccset péntek este.
Ígéretéhez híven elvállalta a küzdelmet. Billy betegen, dühös 10 fordulóra kényszerítette a 44 mérkőzésen veretlen Gibbons-t. A mérkőzés hivatalosan döntés nélküli, melynek lényege, hogy ha végig megy, nem hirdetnek sem győztest, sem vesztest. Állítólag mindketten beleegyeztek abba, hogy ez esetben a mérkőzésről tudósító Minnesota-i boksz újságírók döntsék el, hogy ki volt a jobb. Nagyon szoros összecsapás volt, az újságírók döntetlennek ítélték, a mérkőzésvezető George Barton szintén döntetlennek látta. Miske 8 nappal később a Toledo-tól nem messze lévő Rossfordban lépett ringbe a félnehézsúlyú világbajnok Battling Levinsky ellen. Mivel mind a 12 menet végig ment, ez is egy döntés nélküli mérkőzés volt. Így Levinsky megvédte világbajnoki címét, az újságírók szerint inkább Levinsky volt a jobb.
A mérkőzés után, az egészsége miatt Billy Miske visszavonult a bokszolástól. Ezután autókereskedést nyitott a megtakarított pénzéből, de öt hónap alatt elvesztett 55 ezer dollárt, pénzre volt szüksége a folytatáshoz.  Nem egészen egy év múlva a Levinsky elleni mérkőzés után, 1920 nyarán visszatért a ringbe és 2 menet alatt kiütött egy ismeretlen ellenfelet. De ezzel a győzelmével csak filléreket keresett.

A menedzsere, Jack Reddy, Billy visszavonulása óta nem nagyon hagyta el Minnesotát. Arra számított, hogy hátralévő éveit St. Paul-ban tölti. Ez azonban megváltozott, amikor Billy elszégyellte magát és újra kezdte a karrierjét.
1920 egyik nyári napján Reddy, Jack Kearns irodájába ment. Kearns volt az újdonsült nehézsúlyú világbajnok Jack Dempsey menedzsere. Kearns a New York-i irodájában ült, a Broadway közelében. A sötét faburkolaton gesztenyebarna foltok voltak, a lámpák sorakoztak rajta, a szőnyeg plüss volt. A Dempsey-táborban jól ment az üzlet, jobban, mint Miskének valaha is. Dempsey népszerű volt, és tudták, hogyan használják ki a nevét. Kearnsnek ehhez pedig sok köze volt.

Jack Kearns egy magas háttámlájú, bőrkötéses székben ült, egy szörnyű, hatalmas íróasztal mögött. Mögötte egy nagy fekete-fehér bekeretezett fénykép Jack Dempseyről, aki izzadtan a ring közepén áll, és Jack Kearns mellett. Ez a fénykép közvetlen azután készült, hogy bejelentették Jack Demsey-t, mint a nehézsúly új világbajnokát. Kearns látta, hogy Reddy a képet bámulja, és megkérdezte: - Tetszik a kép?
- Ez jó – válaszolta Reddy.
Kearns mosolyogva kinyitott egy doboz szivart, és felajánlott egyet Reddynek. Vett egyet, Kearns öngyújtót pattintott neki és nézte, ahogy Reddy beleszív a szivarba. Reddy hátradőlt, élvezte a füstöt. Szívott egy újabbat a szivarból, és beleszagolt a levegőbe. Imádta az illatát, na meg az ilyen luxus szivarhoz nem is jutott gyakran.
- Szóval, mi szél hozott téged New Yorkba, Jack?
- Egyszerűen csak szeretnék egy címmeccset rendezni a fiaink között – válaszolta Reddy.
- Azt hittem már visszavonult.
- Csak szabadságon volt.
Kearns is hátradőlt. – Nos, Jack, biztos vagyok benne, hogy Dempsey szívesen fogadná a kihívást, de…
- Remek, akkor kössük meg a megállapodást. Értesítem a sajtót.
Jack Reddy felállt, Kearns pedig az íróasztalára támaszkodva így folytatta: - Van itt más szempont is, amit figyelembe kell venni.
- Mint micsoda?
Kearns is levágta a szivar végét.
- Az a kis szabadság, ami talán már több is mint egy év, amit az előbb említettél.
- Volt egy kis családi szabadsága, de az elmúlt hónapban elég jól szerepelt a városban.
- Kivel mérkőzött?
- Néhány héttel ezelőtt a másodikban kiütötte Jack Morant.
- Jack Moran? Ő egy cirkuszi színész. Gyerünk, Jack, ennél több kéne.
- A gyerek visszatért a bunyóba – mondta Jack. – Készen áll arra, hogy a fiadat megdolgoztassa a pénzéért.
- Ez nem a pénzről szól. Ez a hírnévről szól. Hogy fog kinézni, amikor Dempsey kiüti Miskét. Elmondom hogyan, mintha párnáznám a rekordját. Dempsey már túl jó ahhoz, hogy most mindenki azon kezdjen el töprengeni, hogy vajon papírbajnok-e vagy sem…
- Minden a lényegről szól, és most szerintem az a lényeg, hogy félsz, hogy valamit veszíthetsz. Emellett Dempsey meg egy papírbajnok.
Kearns felnevetett. Kedvelte Jack Reddyt és Billy Miske-t is, de nem tisztelte őket, és úgy gondolta, hogy ez csak egy kétségbeesett kísérlet, hogy megkérdőjelezzék Dempsey bajnoki státuszát.
- Miért nem nézzük meg, hogy Dempsey mit mond erről? – kérdezte Reddy.
- Nem kell – válaszolta Kearns. – Amúgy Detroitban van, és néhány befektetést néz. Tudod, hasznot húzunk a nevéből.
- Igen, hallottam.

Jack Dempsey tudta, hogy Miske ott van a legjobb bokszolók között, bunyóztak is egymás ellen, ismerte is. Dempsey lassan már egy éve nem lépett ringbe azóta, hogy elnyerte a címet, és miután Reddy megtudta, hogy a promóter Tex Rickard is alig várja, hogy meccsen szervezzen le Dempseynek kora őszre vagy télre, eléggé kitartott annyira, hogy végül Dempsey is belegyezett. Mindig is tudta, hogy tudja kezelni Miske-t, így úgy érezte, hogy ez a viadal egy könnyebb ráhangoló mérkőzés lesz. Ezen kívül Dempsey megtudta, hogy Billy Miske-nek nagyon szüksége van a pénzre, és szeretett volna a barátjának segíteni, ezért beleegyezett, hogy összecsap vele 1920 szeptemberében. Ez a mérkőzés volt a harmadik találkozójuk. Miske 1918. május 3-án egy 10 menetes döntés nélküli St. Paul-i mérkőzésen találkozott Dempseyvel, majd ugyanaz év novemberében szintén egy döntés nélkül bokszoltak 6 menetet. Az újságok alapján az első találkozón döntetlen körüli volt az eredmény, a másodikon Dempseyt látták jobbnak.

A beteg Miske szinte edzés nélkül ment a harmadik Dempsey elleni küzdelemre, ahol Jack kiütötte a harmadik menetben. Ez volt az egyetlen kiütés, amit Miske elszenvedett pályafutása legalább 110 (de ennél valószínűleg még több) mérkőzése alatt.

Annak ellenére, hogy nem volt teljesen egészséges, teljes erejéből odatette magát. Billy ismerve fizikális állapotát, tudta, hogy nem bírna egy kemény elhúzódó küzdelmet, ezért kockáztatva az elején ellőtte a puskaporát. Jack Kearns később úgy írta le a küzdelmet, hogy az volt az érzése, hogy Billy betegsége csak megtévesztés. Ütéseket dobált, amelyek dinamittal voltak megtöltve. A második menet után úgy érezték ponthátrányban is vannak. Tudatosult Dempseyben, hogy nem veheti könnyen az ellenfelét. Aztán mint tudjuk, Dempsey elkapta Miske-t a harmadikban, majd tipikus Dempseyféle brutalitással be is fejezte a mérkőzést. Miske képessége pedig még kivételesebbnek tűnik, ha tudjuk azt, hogy ezután a mérkőzés után még 23 meccse volt, amiből csak egyet vesztett el.

Miután kifizette Reddynek a menedzseri százalékot, Billynek mintegy 18.000 dollárja maradt. Bizalmas barátai, a felesége és a menedzsere, mindezt tudva, hogy az autóbiznisz kudarcot vallott, könyörögtek Billynek, hogy jelentsen csődöt és mentse meg a Dempsey elleni keresetét.
- Nem én –, mondta Billy büszkén. – Senki sem fog ujjal mutogatni Billy Miske-re és azt mondja, hogy lenyúlta őket akár 10 centtel is. Ki fogom fizetni, akkor is, ha leégek.

15. 000 dollárt tett bele az üzletbe és végül azt 70. 000 dolláros veszteséggel megszüntették. Miske pénztelenül, 1921-ben visszatért a ringbe és további huszonnégy küzdelemben vett részt a haláláig, köztük megverve a kor olyan nagyágyúit, mint Bill Brennan (döntés nélkül), Charley Weinert (döntés nélkül) Fred Fulton (KO 1) és Tommy Gibbons. Tizenhárom kiütéses győzelmet, 10 döntés nélküli mérkőzést és egy döntetlent ért el. Miután kiütötte Harry Foley-t az első körben, 1923. január 12-én Omahában, a betegsége végül arra kényszerítette, hogy újból visszavonuljon. Nem tudott mérkőzni és túl beteg volt, hogy dolgozzon. Billy idejének nagy részét otthon töltötte a feleségével, Marie-vel és a három gyerekükkel.

Közel volt 1923 novembere, a hálaadás és a karácsony. A tétlenség hónapjai teljesen kimerítették a Miske család kasszáját. Nagyon pénzre volt szüksége. Ez a kellemetlen érzés vezérelte, amikor belépett Jack Reddy irodájába.
- Jack – mondta Miske, - köss le nekem egy meccset.
- Most csak viccelsz – felelte Reddy. – Te nem vagy olyan állapotban, hogy meccselj.
- Akkor is szervezz nekem egy meccset – mondta Miske.
- De Billy – felelte a menedzser – azt akarod, hogy kizárjanak engem a bokszból, mert egy beteg embert küldtem a ringbe?
- Nézd Jack – jegyezte meg Miske -, az a helyzet, hogy le vagyok égve, 11 hónapig nem csináltam semmit. Tudom, hogy már nincs sok időm hátra, de Marie-nek és a gyerekeknek szeretnék még egy utolsó boldog karácsonyt szerezni mielőtt elmegyek. Légy szíves szervezz nekem még egy pénzes meccset. Szeretném, hogy ez a karácsony olyan legyen, amire Marie és a gyerekek örökre emlékezni fognak rám.
- Ez lehet, hogy rosszul fog esni, Bill – mondta Reddy – de tudod, hogy ha ilyen betegen beengedlek a ringbe, meg is ölhetnek. Lehet, hogy ott halsz meg a ringben.
- Persze – felelte Miske. – Jobban tudom mint te, mert én egy harcos vagyok, és inkább a ringben halok meg, mint egy hintaszékben.
Reddy továbbra is tiltakozott. Felajánlotta, hogy bármilyen pénzügyi segítséget megad Billynek. Elővette a pénztárcáját:
- Hadd segítsek. Mennyire van szükséged?
- Semennyire. Még sosem kértem pénzt és nem most fogom elkezdeni.
Jack Reddy könyörgött, hogy hagyjon fel az ötletével, nem szeretné, hogy esetleg egy barátja halála az ő lelkiismeretén száradjon.
- Megvan, mit csinálok – mondta végül Reddy. – Lemész a terembe és elkezdesz melózni. Ha valamennyire megfelelő formába kerülsz, beszélhetünk arról, hogy megszervezzem a meccset.
- Tudod, hogy nem tehetem – válaszolta Miske. – Képtelen vagyok edzeni, de kellene még egy meccs a családom miatt. Kérlek, szervezd meg nekem.

Reddy végül vonakodva azt mondta, hogy körülnéz, mit tehet az ügyben. Napokig agyalt, majd kigondolt egy mérkőzést Miske és Bill Brennan között. Billy korábban már háromszor találkozott Brennannal és mindegyik mérkőzés szoros volt és elég izgalmas, hogy érdeklődés legyen egy negyedik találkozóra. Bill Brennan kemény volt, aki a legjobbak ellen bokszolt és csak ketten ütötték ki (Dempsey és Firpo). Dempsey ellen még 1920 végén bokszolt egy bajnoki meccset, ahol talán pontozással vezetett is, míg Dempsey ki nem ütötte a 12. menetben. Legutóbbi két meccsét viszont elveszítette, Floyd Johnson ellen pontozással, márciusban pedig Firpo kiütötte. Azóta nem lépett ringbe.

A tervezendőben lévő Miske VS Brennan mérkőzés híre eljutott a kor egyik ismert újságíró és mérkőzésvezetőjéhez, a szintén Minnesota-i George Bartonhoz. Így emlékezett:
„- Kaptam egy fülest, hogy Miske meccsel Brennanal, és azonnal felhívtam Reddy-t. Telefonon elmondtam neki, hogy Miske életét kockáztatja, hogy csináljon magának némi pénzt. Megfenyegettem, hogy kiteregetem Billy állapotát és leleplezem Reddy-t, hogy belement egy ilyen ügybe. – Várj egy kicsit – mondta Reddy, amikor szünetet tartottam. – Ne írj semmit, amíg Billyvel át nem mentünk az irodádba. Hamarosan ott leszünk és megmagyarázunk mindent. Amikor megérkeztek, Miske elmondta a történetét és megkért, hogy ne írjam meg. Miske és Reddy is közeli barátom volt, ezért vonakodva, de végül beleegyeztem abba, hogy Billy állapotát titokban tartom, de Reddyhez hasonlóan én is attól tartottam, hogy Miske ott halhat meg a ringben.”

Mindez előzmények mellett Miske természetesen már nem tudott edzeni. Amikor a kíváncsi újságírók és bokszrajongók megkérdezték Reddyt, hogy miért nem látták tréningezni Billyt a St. Paul-i Rose Room edzőteremben, Jack elmagyarázta, hogy Lake Johanna-i otthonában van egy edzőterem és Miske minden edzését ott végezte. Mindez persze süket duma volt. Billy otthon maradt, spórolva az erejével. Nem ment el Omahába sem két nappal a meccs előtt. Az Állami atlétikai bizottságok nem voltak olyan szigorúak, mint manapság, nem tudni, valószínűleg az orvos is csak felületesen vizsgálta meg. A 10 menetesre tervezett mérkőzést 1923. november 7-én tartották az Omaha-i City Auditoriumban. Miske megnyerte az első két menetet, de aztán Brennan belehúzott és feljött a harmadikban. A negyedik menetben Miske bevitt egy keményet az állkapcsára, amitől Brennan a padlóra zuhant és kiszámolták. A nyertes, Billy Miske, kiütéssel a 4. menetben. Körülbelül 2400 dollárt keresett, Reddy lemondott a menedzseri részesedéséről, így Miske megtarthatta a teljes összeget. Billy mindenkinek megvette az ajándékokat, játékvonatot, zongorát, egy kanapét. A karácsonyt otthon töltötte Marie-vel és három gyermekükkel, a hat éves Billy Jr.-al, a négy éves Douglasszel és a tizennyolc hónapos Donnával. Úgy ettek, mint a Rockefellerek, énekeltek, mint az angyalok és nevettek egész nap. A legboldogabb ember volt a világon, de tudta, hogy ez lesz az utolsó karácsonya. Bár valójában szenvedett a fájdalomtól, de Billy mégis azt mondta Marie-nek, hogy jól érzi magát. A gyerekekkel hancúrozott, a rokonokkal nevetett és viccelt. December 26-án reggel, Reddy telefonhívást kapott Miske-től.

- Gyere és vigyél be egy kórházba, Jack! Nem sokáig bírom már ezt a fájdalmat. Tudom, hogy haldoklom.
Reddy és Mrs. Miske rohantak a bokszolóval a Minneapolis-i Szent Mária kórházba. Az orvosok már tehetetlenek voltak. Billy Miske hat nappal később, 1924 újévén halt meg. 29 évet élt, és harcolt rövid élete utolsó pillanatáig.  

Miske asszony 17 évig özvegy maradt, utána újból férjhez ment. A legidősebb fia, Billy Jr,. egy hús feldolgozóban dolgozott, majd évekig profi bokszoló volt. A második fia, Douglas, (mivel Billy Douglas Fairbanks nagy csodálója volt, innen a Douglas név) a légierő pilótája lett, harcolt a Csendes Óceánon a második világháborúban. A koreai háború idején újra szolgálatba állt, és egy kiképző repülés alkalmával lelte halálát. A lánya, Donna, a Minnesotai Egyetemen mesterszakon szerezte diplomáját.

Talán valaki tud derekasabb embert és bokszolót említeni Billy Miske-nél. Én így hirtelen nem nagyon. Példaképet hagyott maga után a férjek, apák, és a harcosok számára...