Benny „Kid” Paret három halálos ellensége

Dráma a ringben, avagy a tragikus végű trilógia

Az 1960-as évek eleje, már történelem. Három mondat erejéig ki is tekintünk a világra, hogy korban el tudjuk helyezni a kérdéses időszakot. 1961-ben Gagarin személyében, egy szovjet űrhajós kijut a világűrbe, és később sikeresen földet ér. 1961 augusztus 15-én éjjel elkezdik építeni a berlini falat, németül die Berliner Mauer-t. 
1962 őszén a két szuperhatalom, USA és Szovjetunió fegyverkezési versenye és az agresszív katonapolitikája, kis híján kirobbantja a 3. világháborút, amely esemény a Karibi Válság néven vonult be a történelembe. Ez viszont már az általunk most tárgyalandók után fél évvel történt.
1962 03 24-én küzdött meg egymással harmadszor és egyben utoljára, Emile Griffith és Benny „Kid” Paret.

Gondolom, hogy most sokan mondják azt, hogy ez a történet már teljesen lerágott csont, hiszen a profiboksz iránt érdeklődők ezer, meg ezer forrásból szerezhettek információkat, ismereteket az eseményről. Ennek megfelelően, csak azért merem a témát szóba hozni, mert úgy gondolom, hogy érdekes, és nem teljesen közismert adalékkal tudom a históriát kiegészíteni. Nem mondom, hogy ezen ismereteknek kizárólagos birtokosa vagyok, de hitem szerint, érdemes az alábbiakat türelmesen végig olvasni!
Azon olvasók kedvéért, akik nem hallottak a történetről, illetve még nem látták a Ring of Fire-t, magáról a mérkőzésről (a harmadikról) és az azt megelőző dolgokról is beszámolok, de természetesen a teljesség igénye nélkül.

Vegyük szemügyre a tragédia szereplőit, mintha egy hősi eposz seregszemléjét tartanánk meg!
Az egyik sarokban Benny Kid Paret áll, egy jó képességű kubai ökölvívó.
Már 17 évesen jelen van a profi küzdőtéren. Kezdeti meccseit siker kíséri, de nem is az élvonalból választják az ellenfeleit. Eleinte főként Kubában bokszol. 

Itt is akadnak azért erős ellenfelek. Elég, ha a számára rossz emlékű Rolando Rodriguezre gondolunk. Ellene először súlyos K.O. vereség, később 3 győzelem. Majd egy másik Rodriguez nevű kubai. Õt Luis Manuel Rodrigueznek hívták, tőle 2 alkalommal szenvedett vereséget. Ennek ellenére Bennyt a scs. legjobbjai közt jegyzik, nem alaptalanul. Később folyamatosan felküzdi magát arra a szintre, hogy a legnagyobbak ellen is mérkőzhessen. Amint azt eredményei is mutatják, végig elég rapszodikus teljesítményt mutatott. 50 mérkőzéséből „csak” 35-ször győzött, 12 vereség és 3 döntetlen mellett. Az Emile Griffith elleni mérkőzései a boksztörténet aranyoldalaira és egyben a gyászkeretes oldalaira tartoznak. Élete utolsó 4 találkozójából 3-at Griffith ellen vívott. A Fogadóirodák és a szakértők mindegyik esetben Griffith-t tartották esélyesebbnek. Ennek dacára, a második mérkőzésüket nagyon vékonyan, (megosztott pontozással) de Paret nyerte, igaz Griffith el sem akarta hinni, illetve fogadni az eredményt. 
A harmadik, végzetes összecsapásuk előtt, Paret-nek volt egy hatalmas mérkőzése a legendás Gene Fullmer ellen, amit egy rettenetes K.O.-val veszített el, és folyamatosan nagy verésben részesült. Erre a mérkőzésre Paret felhízott 10 fontot, de annyit nyilván nem erősödött. A vereséget követően 3 és fél hónappal került sor a Paret vs Griffith III.-ra. Az ökölvívásban jártas szakemberek egyöntetű véleménye szerint Benny, ekkor még nem volt újra teljesen harcképes. Egyszerűen nem állt még készen egy ilyen harcra.

Most pedig vessünk egy pillantást a másik sarokba, ahol hárman is felsorakoztak ellene!

1. ellenség. Emile Griffith. 1938-ban született a Virgin- Szigeteken, St. Thomason. Gyermekkorában családjával New Yorkba költöznek. 15 évesen már dolgozik, és szerencséjére, a főnökének, Howard Albertnek (aki korábban amatőr ökölvívó volt) feltűnik, hogy a fiú testalkata olyan, mintha az isten is bunyósnak teremtette volna. Széles, izmos vállak, keskeny csípő, hosszú, erős karok. El is viszi Gil Clancy edzőtermébe…
Szóval így kezdődött.
Griffith egy nagyon hosszú és eredményes pályafutás „tulajdonosa”. Összesen 112 mérkőzést vívott, és a tragikus kimenetelű Paret elleni mérkőzés után még több mint 15 évig maradt a boksz világában. Eközben olyan legendás öklözőkkel is találkozott, többször is, mint Nino Benvenuti, vagy Carlos Monzon.
Lehet, hogy az „ellenség” kifejezés sokakat megbotránkoztat, de a mérkőzést megelőzően, a szokásos hirigelésen túlmenően, egészen durva módon sértegette egymást, Griffith és Paret. A média által is felturbózott hangulat miatt, igazi ellenséget láttak már egymásban. Paret, állítólag ferdehajlamúnak (ez a legszalonképesebb kifejezés erre) nevezte Griffith-t. Kölcsönösen beígérték egymásnak a ringbeli elégtételt. Ekkor Griffith 24 éves, Paret 25 éves volt.
Elég jól ismerik már egymást, ne feledjük, az eddigi két mérkőzésük alapján 1:1 az állás közöttük. Már mögöttük van 28 harcos menet, amit egymás ellen vívtak, és még 15 várna rájuk…

A mérkőzésre New York-ban, a Madison Square Gardenben került sor. Az eseményt a Friday Night Fights show keretében amerikai nézők milliói kísérhették figyelemmel, egyenes adásban.
A hatodik menet végén, egy Paret ütéstől, Griffith a padlóra került. A vereségtől, a menet végi gong mentette meg Emile-t. Benny „Kid” csókot küldött felé, és kihívóan riszálta a csípőjét. Talán ezt nem kellett volna… Aki végig látta a mérkőzést, az esetleg tudja ezt igazolni, de én csak elmondásból ismerem ezt a jelenetet.
A 12. menetben aztán fordult a kocka…
Ismerjük meg a második számú ellenséget!

2. ellenség. Ruby Goldstein (1907-1984), a mérkőzés vezetőbírója. Szó szerint őt sem nevezhetjük ellenségnek, mert ez így súlyos vádnak tűnik, de mégis passzív résztvevője lett Paret halálának.
Néhány szó Ruby Goldsteinről. Korábban kiváló ökölvívó volt, a XX. sz. 20-as, 30-as éveiben. Eredményeivel kapcsolatban maradt néhány nyitott kérdés, mert különböző források egymástól kissé eltérő adatokat mutatnak ki. Rövid, de veretlen amatőr pályafutás után profi lett. 60 mérkőzéséből 54-et megnyert, 6-ot elveszített.
Később sem szabadul el a ring világától. Bíróként is elismert és közismertté válik. Az 50-es évek egyik legjobbjának tartják. 21 évnyi bíráskodás alatt 39 világbajnoki címmeccset vezetett. Azt tartották róla, hogy a versenyzők védelmében, esetenként túlságosan hamar szüntetett be mérkőzéseket.

Állítólag, ezt az eseményt megelőzően, egy enyhébb szívinfarktuson esett át, és emiatt nem állt teljesen a helyzet magaslatán.
No és akkor újra a 12. menet. Ekkor még kivétel nélkül, 15 menet a címmérkőzések hossza.
Ebben a menetben, Griffith sarokba szorítja Bennyt. Több megrendítő erejű ütést helyez el a fején. Bár ekkor már Paretre számolni kellene, de a bal karja valahogy beleakadt a kötelekbe és emiatt sajnos állva maradt. Mindez nem látszik teljesen tisztán, de a lényeg az, hogy nem esett össze. Közben Griffith, talán akaratlanul de részben eltakarja ellenfelét Goldstein elől, viszont ütései annál tudatosabbak, pedig neki is észlelnie kellett, hogy Paret már védekezésképtelen. Ennek ellenére alig 5 másodperc alatt 17, vagy 18 gyilkos ütést zúdít a fejére. Ruby Goldstein csak ekkor lép közbe. Az archív felvételeken látszott, hogy a megelőző másodpercekben hogyan próbált hajlongva közelebb kerülni az eseményekhez. Mindenesetre ekkorra már katasztrofálisan elkésett.

Benny „Kid” Paret, mint egy lassított felvételen, rongybabaként lecsúszik a sarokban a padlóra. Eszméletlenül fekszik, de már gyakorlatilag halott. Soha többet nem nyeri vissza az eszméletét. 10 napig van még kómás állapotban, és az időközben elvégzett agyműtét ellenére, meghal.
A tragikus végkifejlet miatt Griffith a visszavonulást fontolgatja. Ennek ellentmondani látszik, hogy még 4 hónap sem telik el, és már újra a kötelek között találkozhatunk vele.
A legsúlyosabb vádpontok alól Goldstein ugyan tisztázza magát, de ő ezzel tényleg befejezte a pályafutását…

Miután, látszólag végig jártuk a témát, jogosan vetődik fel a kérdés a tisztelt olvasóban, hogy ki a 3. ellenség?
Most erre térünk ki.

  

A 3. ellenség pedig nem más, mint egy kis papír cetli, amiken néhány számadat, egy-két ákombákom és 2-3 sinus- görbe-szerű vonal látható.
Ez volt Paret halálos ítélete, pedig csak az állt rajta, hogy: bioritmus.
Ma már nehéz rekonstruálni, de állítólag, Paret kapott erre vonatkozó figyelmeztetést, hogy mekkora veszélynek teszi ki magát ezen a mérkőzésen. A 60-as években George Thommen volt a bioritmus legnagyobb apostola. Több közéleti hírességnek is jelzett időben, hogy az éppen rá váró aktuális eseményre milyen eséllyel készülhet. Többek között, Clark Gable, (híres filmszínész volt) a női szívek egykori elrablójának a halálát is megjósolta.

A bioritmusról röviden. Más néven az élet ritmusa. Felismerése már több mint egy évszázados múltra tekint vissza. Egymástól függetlenül, dr Herman Swoboda 1904-ben, és dr Wilhelm Fliess 1906-ban jelentetett meg könyvet erről a kutatási témáról. Szerintük az életünket, születésünktől halálunkig elkíséri 3 ciklus. Egy 23 napos fizikális, egy 28 napos érzelmi, és egy 33 napos szellemi ciklus. Ezek a görbék jól kiszámíthatóan hullámzanak. A vízszintes tengely feletti részén pozitív tartományban vagyunk, alatta a negatívban. Ez az értelmezés azonban csak részben mutatja meg a pillanatnyi állapotunkat, mert vannak ún. kritikus pontok is a görbéken, amelyek különösen veszélyesek. A görbék mélypontjai (alsó inflexiós pontok) illetve az előbb említett vízszintes tengellyel való metszéspontok a kritikus pontok, vagyis időszakok. A kritikus pontok halmozódásai különösen veszélyesek. Paret bioritmusán feltűnő, hogy ~36 óra leforgása alatt mind a 3 görbe metszi a vízszintes tengelyt. A bioritmus elmélet prófétái szerint a tragédia és a bioritmus ilyetén alakulása között ok-okozati összefüggés van. Ezt mindenki döntse el saját maga!

                

A görbék tanulsága alapján, Ruby Goldstein sem állt éppen a bioritmusa csúcsán, sőt 26-ra 2 kritikus pont is várta. Lehet, hogy ez volt a magyarázata a gyengébb teljesítményének?
Griffith viszont elég jó passzban volt. Az ő bioritmusának közlésétől most eltekintek, megkímélendő a nyájas olvasók idegrendszerét!
Ma már az internet korában könnyen hozzájuthatunk bioritmus programokhoz, illetve az érdekesebb személyiségek születésnapjához is. Ennek alapján elkészíthetjük mások és természetesen a saját magunk bioritmusát. Mindent mérlegelve, azért én óvva inteném pksz tagjainkat attól, hogy egy „jó” napjukra kihívást intézzenek, mondjuk Samupeti ellen. Ez alól kivételt jelent, ha– durva fekete humor- az illető jó előre értesíti a Transzplantációs Klinika szervkivételi teamjét…
A bioritmus szerinti állapot legföljebb az olyan sportágakban lehet lemérhető, ahol kilókkal, centikkel, vagy éppen másodpercekkel küzd az ember. A küzdősportokban azt hiszem az ellenfélen, több múlik, mint a saját görbéinken.
Azt a kérdést viszont már soha nem fogja senki megválaszolni, hogy egy másik időpontban, Kid Paret vajon túlélhette volna a Griffith elleni kegyetlen harcot? 

2007. szeptember 30.   Harward