Benn vs. McClellan, avagy a háború áldozatai
Mindenkiben, aki akkoriban valamennyire is követte a bokszvilág eseményeit, tudatosult, hogy 1995. február 25. napja nem egy mindennapi ütközetet ígér. A címvédő, a WBC nagyközépsúlyú bajnoka, Nigel Benn akkor már egy élő brit sportlegenda volt. A Sötét Pusztító becenévre hallgató Benn pályafutása során középsúlyban és nagyközépsúlyban is megszerezte a világbajnoki címet. Hatalmas ütőerővel rendelkezett, 39 győztes meccséből mindössze 6 alkalommal volt szükség a pontozólapokra. Mérlegét összesen 2 vereség csúfította, amelyeket olyan veretes ellenfelekkel szemben szenvedett el, mint Chris Eubank, vagy Michael Watson. Elmúlt meccsein tartósan remek formát mutatott, közel 5 éve nem kapott ki, mégis sokan csúnyán leírák Őt kihívójával, a brutális Gerald McClellannel szemben.
Az amerikai még amatőr korában nem más, mint (civilben jóbarátja) Roy Jones skalpját tűzhette az övére, profiként pedig csak két pontozásos vereséget gyűjtött be, még pályája elején. Harmincegy győztes meccséből 29-et idő előtt fejezett be, úgy, hogy ebből 27 alkalommal a 4. menet kezdetét jelző gongszót sem hallhatták meg ellenfelei. A Julian Jackson kiütésével megszerzett WBC középsúlyú világbajnoki címet 3 alkalommal védte meg, mikor híres – hírhedt menedzsere, Don King, új kihívást, és feltehetőleg ökölvívó karrierének megkoronázását jelentő összecsapást szervezett számára, egy nagyközépsúlyú világbajnoki mérkőzést, Nigel Benn ellen. King választása bizonyos szempontból logikus volt. Benn még mindig tiszteletet parancsoló ökölvívó, de már 31 éves, ráadásul 2 vereségét Eubank és Watson ellen idő előtt szenvedte el, McClellanben pedig sokan az éppen börtönbüntetését töltő Mike Tyson harcosságának, brutalitásának középsúlyú megtestesülését látták.
A brutális, nyíltsisakos küzdelmet, parázs ütésváltásokat, padlózásokat hozó összecsapás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sajnos azonban mégsem elsősorban emiatt maradt meg a sportág történelemkönyvében. Hogy hogyan és mi történt ebben a véres háborúban és azt követően, a legjobb, ha a szemlélők és az egyik résztvevő saját elbeszéléséből olvassuk el.
2005. május 15. Immár egy évtized telt el azóta, Benn mégis most veszi rá magát először, hogy visszanézze a meccset. Ellenfele a televízió képernyőjén futó estén az amerikai Gerald McClellan, aki manapság egy elsötétített szobában, tolószékben ücsörög egy televíziókészülék mellett, amit nézni azonban soha többé nem fog tudni. Korának egyik legrettegettebb harcosa, a brutális ütőgép, aki 31 áldozatából 29-et kiütéssel győzött le, és ebből 20-at a nyitó menetben, most két lánytestvére éjjel – nappali folyamatos felügyeletére szorul.
Komoly agysérülése nagyfokú emlékezetkiesést okozott nála, ugyanakkor néha betoppanó látogatóit mindig arról győzködi, hogy épp következő meccsére készül. "Nagyon szomorú ez az egész, de nem tudom saját magamat okolni.” – mondja Benn. "Bár meglehet, hogy én tehetek róla.”
Az összecsapást körülvevő őrület már extrém méreteket öltött. Frank Bruno a ring mellől erős verbális lökésekkel akarja áttaszigálni Bennt a brutális rohamokon. McClellan gyilkos jobbkeze egyből az első menet legelső fél percében letaglózza, kiesik a ringből a kötelek között, valósággal sokkolja ellenfele horribilis ereje. De a túlélés ösztöne már sokkal régebben, London keleti utcái környékén kialakult benne. Ebből a feneketlennek tűnő veremből is kikecmereg, ám megtört harci szellemének kétségkívül szüksége van Dennie Mancini lélekemelő szavaira a szorítósarokban.
"A csávó többre nem képes, ennyi volt benne!” – kiabálja Dennie. "Gyerünk, rohand le, és add vissza neki a kölcsönt! Gyilkos leszel, vagy áldozat, nincs más út!”. Talán ez volt a leggyilkosabb háború a ringben, amit valaha vívtak.
„Brutális volt az egész, nem is tudnám másként jellemezni. Teljesen kikészültem. Mikor másnap reggel, csendes óráimban elmentem fürödni, fel kellett hívni néhány ismerőst, hogy szedjenek ki a kádból. A végletekig kimerült voltam.”
Menetről menetre folytatódnak az irdatlan ütésváltások. McClellanbe a vállán levő tetováláson harcoló pitbullok szelleme költözött ezen az éjjelen, egyszerűen vadállatként küzd. Foggumiját egyre többet tolja ki a szájából, légszomja van. Vajon miért pislog folyton? Váratlanul mégis sikerül újra leküldenie Bennt, a nyolcadik menetben. A 11.000 néző egyként visszahangozza Bruno eksztatikus üvöltését, akinek több energiájába került ez a meccs, mint a sajátjai általában.
"Visszatámadtam egy jobb – bal kombinációval, miután leküldött.” – mutatja Benn. Még két menet, és eldől a meccs, győztest avatnak, csak sajnos tragikus áron.
Vajon mi játszódott le Gerald McClellan fejében? Miért volt zavaros a látása? Mi késztette rá, hogy lenn maradjon fél térden, és megvárja, míg kiszámolja a bíró? Don King, McClellan promótere mereven nézte védencét, talán azt hitte, hogy a megvető pillantásától majd varázsütésre felkel. De McClellan lelke már félúton a kórház műtőasztala felé száguldott, és húzta a testét is magával, mikor szorítósarkában a ringvászonra csúszott eszméletlenül, mialatt Benn azt kiáltotta a nyilvánosság felé, hogy "Engem akartak az új áldozati bárányának, csak azért hozták ide!”.
"Don King egyfolytában azt hajtogatta, mi mindent fog velem Gerald McClellan művelni.” – emlékezik Benn. "Nos, nem ijedek meg. Rossz lóra tettek. Ha valakit az utamba állítanak, elsöpröm. Nem félek senkitől.”
A véletlen nem sokkal ezután ismét összehozta ezt a véres háborúban fogant testvérpárt. Peter Sutcliffe, a Royal London Kórház idegsebésze éppen McClellan életmentő műtétére készült elő, hogy a vérrögöt eltávolítsa az agyból. Benn, aki maga is, megfigyelésre, a kórházban volt, tólószékében átgördült (a meccset követően képtelen volt lábra állni) a szomszéd hálófülkébe, ahol sérült ellenfele feküdt. Felemelte a jobb kezet, ami néhány órája még majdnem leszakította a fejét, és megcsókolta. „Sajnálom” – suttogta.
"Nagyon nehéz erről beszélnem. A szavak már semmit nem változtatnak meg. Igazából mit mondhat ilyenkor az ember?” – töprengett Benn. "Ez nem egy olyan dolog, amivel akármikor is dicsekednék. Őt is anya szülte. De ilyen a boksz. Soha nem jósolhatod meg előre, hogy ilyesmi fog történni. Igazán szomorú, nem szeretek róla beszélni.”.
Kevin Sanders, Benn edzője:
"Sokan hülyének tartottak, mikor azt mondtam, Nigel nyeri a meccset. A legtöbben úgy gondolták, 3 meneten belül vége lesz. De én tudtam, milyen remekül felkészült Nigel. Hat hetet edzőtáboroztunk Tenerife-ben és Ő minden edzésmunkát elvégzett, amit előírtam neki. Soha nem említettük McClellan nevét. Csak úgy hívtuk: „Az Ellenfél”. Las Vegasban volt alkalmam látni McClellan edzését. Soha nem sparringolt 8 menetnél többet. Problémái voltak a fogyasztással is. Ráadásul pont az összecsapás előtt szakított edzőjével, Emanuel Stewarddal, és egy új, teljesen amatőr gárda vette körül.
Azon az éjszakán elmentem McClellan öltözője felé és láttam, hogy Ő bandázsolja a saját kezeit. Fogalmuk nem volt róla, mit csinálnak, teljes káosz uralkodott náluk. Mondtam Nigelnek, hogy ha leütik, és Ő feláll, akkor megnyeri a mérkőzést. Így is lett. McClellan kiütötte a ringből, de Dennie Mancini szavai segítettek neki, hogy elhigyje, van még keresnivalója a meccsen. Soha nem láttam ilyen izgalmas meccset. De ilyen borzalmasat sem. McClellan segédjeinek fel kellett volna adni a meccset. Ha akkor Steward áll a sarkában, biztos másként lett volna vége a történetnek.”.
Jim Watt, szakkommentátor:
"McClellan félelmetes volt. Fél perc sem telt el, és kiütötte Nigelt a ringből! A következő néhány menet alatt arra gondoltam, vajon mi hajtja még Bennt előre? Brutális ütéseket szedett be. De aztán lassan kezdett partiban lenni. Majd a nyolcadikban megint padlóra került, de akkora McClellan már erősen pislogott, és már problémát okozott neki foggumiját a szájában tartani.
A 10. menetben fél térdre ereszkedett, nagyon zavaros volt az arckifejezése, és hagyta, hogy kiszámolják. Még egy olyan harcost sem vádolhatsz meg, aki egyszercsak megunja a verést, és feladja. De McClellannél még csak nem is ez játszódott le. Valami történt vele, és egyszercsak elájult mögöttünk.”
Brendan Ingle, McClellan ringsegédje:
"Húsz fontot kaptam azért, hogy legyek McClellan ringsegédje, intézzem neki az innivalót és a köpőcsészét. A szócsaták, amiket a lapok hasábjain vívtak, McClellan durva odamondásai Benn felé, és az olyan történetek róla, mint, hogy harci kutyákat nevel, mind-mind hihetetlen, izgalomtól forró légkört teremtettek. Teljesen felvillanyozott mindenkit.
Mikor Nigel padlóra került az első menetben, mindenki azt hitte, hogy vége. McClellan brutális ütésekkel taglózta le, azt gondoltam: „Hogy a fenébe lehet ebből felkelni?”. De Nigel elkapta a ritmust, a menetek elteltével egyre jobb és jobb lett, horgokkal és felütésekkel támadott. Aztán McClellan elkezdett pislogni, kiesett a foggumija, és egyből arra gondoltam, valami itt nem stimmel. Öt, vagy hat menet után kezdett úgy harcolni, mint aki robotpilótára kapcsolta magát. De képtelen voltam megérteni, az edzői mit mondanak neki. Pont ez előtt szakított Emanuel Stewarttal. Itt volt, egy ilyen kaliberű meccs kellős közepén, és senki nem tudta, mit kellene csinálni.
Briliáns volt, ugyanakkor drámai és szomorú. Nigel Benn pedig… ezen az éjjelen a padlóhoz kellett volna szegelni, hogy lenn is maradjon. De a meccset követően már Ő sem volt ugyanaz az ember. Mintha kiszállt volna belőle a lélek. Soha nem láttam ilyen kaliberű meccset, az 50 évem alatt.”
Frank Warren, brit mérkőzésszervező:
"Gerald McClellan felkészülése nem volt megfelelő. Szakított Manny Stewarddal és egy olyan fickót állított a saját ringsarkába, akivel három héttel az összecsapás előtt találkozott először, és semmi tapasztalata nem volt. Nem hiszem el, hogy egy Steward szintű szakember már a meccs vége előtt jóval ne vette volna észre, hogy valami komoly probléma van, hiszen a televíziós felvételeken is jól látszik, hogy McClellan folyamatosan pislog már körülbelül a meccs félidejétől.
Don Kinggel azonnal idehozattuk McClellan családját. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Az orvos, aki megoperálta Gerardot, azt javasolta, hogy maradjon inkább az Egyesült Királyságban, hiszen a feltételek itt is megfelelőek. De a család ragaszkodott hozzá, hogy elszállítsák az Egyesült Államokba, ami valószínűleg nem használt az állapotának. A WBC-től, a BBBC-től és Don Kingtől is kaptak pénzügyi segítséget. Az a történet, hogy Don King ott állt McClellan ágyánál és gyávának nevezte őt, egyszerűen nem igaz.”
Don King, amerikai promóter:
"Gerald egy remek srác volt, nagy ütőgép, mindenre elszánt harcos. Ami történt, rávilágít arra, hogy mennyire tisztelnünk kell mindenkinek a bátorságát, aki ringbe lép. A meccs végkimenetele szívszorongató volt, és McClellan személyes tragédiája. De nem szabad elfelejteni, hogy az ökölvívás egy kíméletlen világ. A harcosok szétverik, majd a meccs után megölelik egymást.
Támogattam anyagilag Gerardot és a testvéreit, de nincs az a pénz a világon, amitől Gerard újra ép ember lenne. Ha meg lehetne gyógyítani, az orvosok megtették volna.”
Nigel Benn karrierének befejezése után nem találta helyét, családjával alig törődött, rengeteget ivott, bulizott, hatalmas orgiákon vett részt, ám fokozatosan depresszióba süllyedt, volt egy sikertelen öngyilkossági kísérlete is. Mára azonban kiegyensúlyozott és boldog, a vallás új értelmet adott életének.
Tizenkét évvel azután, hogy a ringben csaknem megölték egymást, 2007. február 24 – én újra találkozott Benn és McClellan. Lisa McClellan, Gerard húga, évekig visszautasította Benn mindenféle közeledését. A Brit Televízió egyik rendező munkatársa, Patrick Collerton segített valamiféle kommunikációt teremteni a felek között, ami eredményre vezetett. A két fél a Grosvenor’s House – ban találkozott újra, az esemény célja pedig az volt, hogy pénzt gyűjtsenek McClellan számára. James Tony, Ira Barkley, Roy Jones Junior, Joe Frazier és Muhammad Ali is mind – mind támogatták a kezdeményezést.
Benn ugyanakkor kissé keserű szájízzel tette fel a nagy kérdést:
"Hol vannak azok a milliárdosok, akik akkoriban mellette álltak? Hol vannak most, mikor paralízises, vak és 70% - ban süket? Hol vannak?”.
2008. április 2. - Greg
Hozzászólok:
Kokszolni kokszolt Benn az tuti, de hogy drogozva bokszolt volna azt nem gondolom.
Thai Boxnál szoktak olyant de a PRO BOX MÁS DOLOG EGY KICSIT!!!Jobban is ellenőrzik PÁR FOKKAL!!
Lószart drogozott akkor!!Flex Corrales is be volt lőve Castillo ellen?:)Ugye ezt viccnek szántad!?:)
ki tudja...
volt szerencsém látni 1-2 olyan thaibox meccset,ahol a srácok csúnyán be voltak állva,és szintre leüthetetlenek voltak,úgy bírták.
Garay sem volt semmi Madár ellen...
Most hogy megnéztem a meccset,az én személyes véleményem az(amit sejtettem),hogy ez egy lappangó dolog lehetett.McClellan nyert volna.Ki tudja mit élt át,és még így is visszatámadott keményen,eltáncolt stb.
A végsőkig harcolt,és majdnem az életébe került.Nem Benn okozta a kárt,max. ő volt az utolsó csepp a pohárban.
Amúgy nekem kicsit úgy tűnt,mintha Benn belőve jött volna a ringbe(szvsz!!!),aho gy fönn volt akadva a szeme attól a szar pörgős zenétől,szerintem elmond mindent.Megmagyarázz a azt is hogy egy ilyen leütés miatt hogy mászott ilyen simán vissza.Az elsőben vége lehett volna a meccsnek,és lehet a tragédia sincs.
A tarkóütéseknek ebben nincs szerepe szerintem. Lehet hogy télleg lappangott benne valami. Emlékezzünk a magyar kézilabdaválogatott honosított kubai kapusára Hernandezre akinek a szíve mondta fel a szolgálatot. Ő sem a pályán halmeg hanem otthon. Az egyik érfala repedt meg korábban meccs közben és otthon különösebb terhelés nélkül eldurrant. Ez néhány éve történt. Szal nem biztos hogy Benn-t felelőssé kéne tenni.
Üdv!bz77 ezt te komolyan gondoltad amit BENNRŐL írtál??!!Nem azért járt örömtáncot mert a MCCLELLAN a padlón volt hanem mert GYŐZÖTT!Ráadásul egy SAJNOS BRUTÁLIS MECCSEN!A RINGBEN ÁLTALÁBAN HÁBORÚ FOLYIK ÉS SAJNOS NÉHA ROSSZ VÉGE VAN!:/
Bocs, Greg, de nem vagyok az a típus, aki nyálasan reagálná le a bókokat (azért jólesett...)!
Az én hibám, biztos sokat ütötték (meg rugták) a fejemet. : )
... milyen jó, hogy mindenki így gondolja... : )
(Fôleg az olyanok, akik két ember nevébôl - hatalmas fantáziáról tanúbizonyságot téve - összebírnak tákolni maguknak egy nevetséges harmadikat, majd ezen teljesítmény hatására teljesen elégedetten elhasalnak maguktól és úgy gondolják nagyra táthatják a szájukat. Áááá, nem célozgattam... Közben ezen figurák valójában csak a saját kis fellegvárukat féltik, elvakultan és tökfeleslegesen.)
Na, ez sem volt off... : )
"Különben is kit érdekel, hogy én mit szeretek?! : ) ) "
Hát mindenkit:)! Minden hölgyet meg kell becsülni, és el nem engedni, aki betéved ide:)!
Számítottam rá... : ) Na, Te vagy az elsô, Párduc.
Azon némelyik (sport)ág, ahol a könyök és térd is játszik, személyszerint pont az én (fô)mûfajom, most már akkor elárulom, ha eddig nem tettem volna... De annak ellenére nem szívelem a ketrecet, hogy jelenleg a legjelesebb mûvelôi "átképzett" birkózók és muay thai-osok. És ezen nem kell fennakadni. (Különben is kit érdekel, hogy én mit szeretek?! : ) )
Számomra ez a cucc nem több, mint egy - D-kategóriás akciófilmek hatására ihletett - jópár éve még illegális geng-szórakozásból mára sportcsatornákon lazán közvetített emberviadal. És ez a negatív hangú kritika nem a harcosokra irányul. Ôk ilyen-olyan okokból átnyergelt sportolók.
A K-1-et pedig én nem említettem. Az lényegesen letisztultabb és humánusabb ág, mint a ketrec. (Látszik, hogy japán "találmány" és nem észak-amerikai...)
Blackpanther
Minden sportágban előfordulnak balesetek, így valószínű, hogy ezekben a szabályrendszerekben is. Nyilván az ilyen sérülésekről bokszal kapcsolatban többet fogsz hallani, mert egyrészt sokkal több bokszoló van, sokkal több bokszmeccs van, és jóval nagyobb a népszerűsége, így a médiája is az ökölvívásnak...
Ketrecharc, Pride, k1-ben volt hasonló, mérkőzés utáni sérülés, leépülés vagy halál?
Legtöbbször csak boksz mérkőzésekkel kapcsolatban lehet olvasni súlyos sérülésekről.
(Némelyik ágban könyökkel és térddel lehet fejre menni)
Annyit hozzáfûznék még a félreértések elkerülése végett, hogy én speciel nagyon szeretem a Ward-Gatti trilógiát, vagy a Morales-Barrera féle három csatát (fôleg az elsôt) valamint a szintén elsô Corrales-Castillo meccset is és még sorolhatnám. Szóval nem vagyok az a típus, aki vinnyogva és tiltakozva fordítja el a fejét, ha ilyen jellegû hiriget lát... Ezeket speciel még élveztem is. Ennek ellenére(?) úgy gondolom, ahogy azt írtam is. (Nem azért tetszettek ezek a bunyók, mert mondjuk Moralesék fején a meccs után tisztán látszott a hatalmas adok kapok és úgy festettek, mint akiken át ment egy ifa...)
"Ricky fiú"! Értem én a problémádat, de a profiboksz mindig is egy sport volt és nem egy "halálig menô" mindenképpen csurig véres kimenetelû, trancsírozós gladiátor küzdelem. Persze, ilyen pénzekért pont eltér annyiban az amatôr szakágtól, amennyire "el is kell térnie", de én egyáltalán nem találom elszomorítónak, hogy vigyáznak a sportolók(!!) testi épségére. Nem érzem feltétlenül, hogy a boksznak ez lenne a szépsége, amit írsz... attól függetlenül, hogy a(z olykor gyakran nyílt sisakos) küzdelem és a vele járó adrenalinbomba nem mindennapi élménnyel bír és ilyenkor tényleg nem arra koncentrál az ember, hogy "jajj, most mim fog éppen megsérülni".
Egyébként meg az a véleményem, hogy aki csak azért bokszol, mert a színtiszta verekedést és túlzott agressziójának kiélését látja csupán benne, továbbá mindenképpen atomjaira akarja veretni a fejét, az menjen az amúgy is állatias környezetnek minôsülô ketrecbe. (Ezt nem személy szerint neked címzem, Hatton!) Írom ezt úgy, hogy tudom, sokan szeretik azt is és majd megint különbözô vélt "indokokkal" szanaszét hurrognak ismét...
Uhh, ez nagyon kemény volt, nem is értem miért nem állították le korábban a meccset.
A youtube-on fenn lévő interjú tényleg megrázó.
Csatlakozom.Ez már egy lappangó dolog lehetett McClellan- nél. Bárkinél áll a zászló hogy ilyen károsodás érje, nem kell boxolónak lennie. Végignézve a foggumit sem csak az oxigénhiány miatt dobálta ki folyamatosan, illetve nem a szar vitálkapacitás miatt.
Nagy meglepetés volt Benn győzelme. Biztos már volt korábbi sérülése az amerikainak és erre rátett az az egymillió tarkóütés is, de ez csata-harc volt, igazi profibunyó...ma már csak sport a profiboksz, így azt a meccset ma, McClellan nyerte volna az első menetben, mert mindent megállítanak ma, hogy elkerüljék ezzel az ilyen tragédiákat, de ezzel együtt viszont az igazi profiboksz szépségét is kiölik, mert nincs dráma a meccseken...már úgy értem, hogy nincs olyan, hogy padlóról nyerni...nincs olyan hogy amikor már szétütötték az egyiket, az akkor is képes legyen a fordításra....Benn idejében a profiboksz hemzsegett az ehhez hasonló (sokkal jobb) meccsektől...ma 1-2 kivételtől eltekintve (Castillo vs Corrales) nincsenek ilyen meccsek. Jó cikk
Megnéztem megint a meccset ftp-n , azért nem véletlen hogy lelkiismeretfurdalás a van Bennek, ennyi tarkóst és a fej hátsó felére mért ütést régen láttam, és még a bíró engedte is, ráadásul a hatoduk menet vége után is üt kettőt , jó a cikk de a vétle fejelést nem irtátok le ami szerintem kihatott Mcclellanre...Arról nem beszélve milyen örömtáncot járt amikor látta földönfekve szerencsétlent, szval igen, ő is tehet róla de ilyen a boksz.
Huhh, kb. 20 percig most totálisan a cikk, a meccsösszefoglaló és a néhány évvel utána készült McCellan-interjú hatása alatt voltam. Nem hallottam erről a meccsről, pedig Nigel Benn jó néhány produkcióját láttam... Nagyon ütős, nagyon durva, teljesen kész lettem tőle. Most komolyan úgy érzem, hogy nyerjen unalmas, beszedett ütésektől és kiosztott KO-tól mentes meccsen az, aki arra képes, semmint a saját és ellenfele egészségét veszélyeztesse, de tudom, hogy akkor nem lehetne "profinak" nevezni. Profi pénzek, profi kockázatok... ...elkeserítő volt, ahogyan adományt gyűjtöttek Gerardnak. Ezt ki kell aludnom, köszönöm a cikket....
Megnéztem a meccset,ha valaki hibáztatható,akkor azok az emberek,akik engedték visszamenni a többi menetre.A menetek közti 1 perc elég,hogy megitéljék az egészségi állapotát!Borzasztó!
Benn és Eubank mellesleg a civil életben Úriemberek voltak.Bennre ez főleg igaz asszem ő katonatiszt volt.Eubank pedig ahogy Nikike irta NAGY SZÍNÉSZ VOLT:)
Greg - ez nagyon korrekt lett! Külön piros pont az olvasmányosságért! Szép munka!
Milyen érdekes, én ezt a meccset jó néhány évvel ezelött talán a sport 1-en adták le a ko tv keretein belül, és nem emlékszek semmi kommentátori megjegyzésre ameliyk erről megemlékezett volna, persze lehet h én nem figyeltem jól, a meccs nagyon nagy volt az rémlik.
A Boksz es barmilyeen dolog a vilagon a befektetoktol fugg.Ameddig penzt csinalsz addig jo vagy amikor mar nem tudsz penzt csinalni akkor egy senki, es mehetsz a kukaba.
Ok pedig Dr Bubo szavait idezve "Kerem a kovetkezot" mar a kovetkezo befektetes fele neznek.
Eubank amellet, hogy egy bokszfenomén, hatalmas színész is volt. Showman, egy angol May. Ha az ember a gesztusairól, bevonulásairól, a szünetekben történô, a publikumnak szóló páváskodásáról próbálná csak megítélni, meglehetôsen fars képet kapna.
Életben szerintem egy teljesen normális figura lehet, aki ráadásul "megtört az élet".
A Thompson elleni WBO cirkáló meccsén (... amikor már nem ô volt a fômeccs...) teljesen más Eubank vonult be. Nem volt szigorú "megeszlek" pókerarc, meg "nép-zrika", csak egy enyhén kopottas legenda, aki szemmelláthatóan boldog volt, hogy élteti ôt még mindig a közönség.
Nekem mindig az jut eszembe a Eubank - Watson dologgal kapcsolatban, mikor pár éve, talán 2002-ben, Watson lefutotta a Maratont (vagy csak egy részét, nem tudom) és Eubank is vele tartott egy szakaszon. Szerintem nagyon szép gesztus volt.
Tényleg érdekes a Eubank-i párhuzam. Ô is teljesen összezuhant a Watson-meccs miatt. (Meg ha jól emlékszem ott még volt valami dzsippes borulás is pluszban, nem? Ahol valakire ráborult Eubank autója, vagy valami ilyesmi dereng...)
Az biztos. Ha már csak abból indulunk ki, Benn mennyi és mekkora pofonokat állt ki és hordott ki lábon, az is csoda, hogy Ő teljesen ép maradt. És még ha hozzátesszük a végkimenetel tragikumát is...
Ez sajnos meg esik láttam a meccset,de nagyon sajnálom,hogy valakinek igy kell visszavonulnia.
Én, úgy gondolom, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetekben felelőst találni, sajnos ilyen eset bármikor előfordulhat, és elő is fog fordulni.
Bagira, köszönöm, de tudom, mi van a cikkben, ugyanis én hoztam össze:). És nem az van oda írva, hogy ezután a meccs után lett ilyen kicsapongó, hanem a karrierének befejezése után. Azért volt még neki a McClellan meccs után néhány találkozója, és úgy vonult vissza. Egyébként meg az csak egy időszak volt, most már a vallásban megtalálta a helyét, legalább is azt írták több helyen, és boldog családi életet él.
Üdv mki!Brutál jó a cikk!Greg a cikkben benne van hogy dolgozta fel:nem találja a helyét,orgia,család elhanyagolása,depres szió.öngyilok,hát nem lehet egyszerű!Ahogy Eubanknak sem volt Watson után!:/Utána egyik sem volt már a régi!!
Elkezdtem feltölteni a teljes meccset az ftp-re, délután már elvileg szedhető lesz.
Bennem az is felmerült, hogy ha nem alakul ki benne ez a sérülés (ami nyilván meccs közben csak fokozódott, és valószínűleg zavarta, nem tudott 100%-os lenni) akkor vajon hogy lett volna vége az összecsapásnak. Na, igen, és a későbbiekben vajon mit tudott volna kezdeni McClellan Jones-szal, Toney-val, Hopkins-szal, mert előbb - utóbb biztos összekerültek volna.
Nagyon szomorú látni egyébként abban az interjúban, amit Flex emlegetett, hogy ez a ringben vadállat, brutális, fiatal, ereje teljében lévő harcosból micsoda emberi roncs lett. Nem lát, alig hall, lábra állni is nagyon nehezen tud, és gyakorlatilag két értelmes szava nincs... Szerintem nem hibáztatható Benn, egy cseppet sem, de én nem tudom, ezt hogy lehet az ő részéről teljes mértékben feldolgozni.
Nigel Benn meg tényleg hatalmas küzdőszellemről tett tanúbizonyságot itt, azért azután a roham és padlózás után felállni, amit az első menetben kapott...
Annyi kérdés van, ha akkor vége mikor elsőre letérdel egészséges marad-e, a többit fel sem teszem.Szomorú, de sajnos benne van ebben a sportban.
én ezt találtam.Szörnyű.
a vele készített interjút be sem linkelem..
http://www.youtube.c ...
Köszönöm az elismeréseket:)!
Itt egy elég jó összefoglaló a meccsről:
http://www.youtube.c ...
