Az ökölvívás története - 5. rész

A profiboksz.hu munkatársai mindig is igyekeztek különleges, más oldalakon nem fellelhető cikkeket írni, hogy ezáltal is jobban megismertessék a profi ökölvívás rejtelmeivel az olvasókat. Ezt az iránylevet hűen követve, az immár két éve útjára indult, és az ökölvívás történetével foglalkozó cikksorozatunkban elérkeztünk az 5., befejező részéhez. Az előző fejezetben az 1814 és 1867 közötti időszakot mutatta be a szerzőpáros, ma pedig a csupaszöklű korszag végét ismertetjük meg olvasóinkkal, amellyel elérkezünk a XX. század küszöbre.

Az ökölvívás története - 5. rész - A csupaszöklű korszak vége (1870-1892)

Bár a kesztyű viselését sokan nem tartották igazi sportemberhez méltónak, akadtak olyan klubok is, ahol ez hozzátartozott az edzésekhez és az általuk szervezett, patronált mérkőzésekhez. A kesztyű bevezetése új lehetőséget adott azoknak, akik durvának, túl keménynek tartották eddig a sportágat, és valljuk be, kisebb lett a sérülés és a közvetlen leütés veszélye is. Ez egyenes utat nyitott az amatőr versenyek beindulásához.
A szabályok lényegében azonosak voltak, de az amatőröknél a kesztyű kötelező volt, és a mérkőzések időtartamát is konkretizálták. Három perces meneteket vívtak egy perces szünetekkel. Angliában 1881-ben már négy súlycsoportban avattak bajnokot.
A kesztyűs „divathóbort” lassan a profi világot is megfertőzte és kiszorította a régi iskola képviselőit, elterjedve az egész világon.

1882-ben megtörtént az első hivatalos bokszmérkőzés két afroamerikai között az USA-ban: "Old Chocolate" Godrey küzdött meg "Black Professor" Hadleyvel Bostonban.

John Lawrence Sullivan a "Vasember"

1880. december 9-én szokatlan hangvételű cikk jelent meg a Cincinnati Enquirerben, nyílt levél formájában. A szerzője így írt: "Felkészülten és készen állok megmérkőzni minden földi emberfiával, méghozzá ezertől tízezer dollárig terjedő összegért. Ez a kihívás leginkább Paddy Ryan-nek szól és egy hónapig érvényben marad. Addig eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem. Tisztelettel John Lawrence Sullivan."

Paddy Ryan 1880. május 30-án egy 87 menetes, másfél óráig tartó csatában megverte a brit Joe Goss-t (a korábbi bajnokot) és ezt követően bokszvilágbajnokként ünnepelték. Sullivan, a merész kihívó - az egykori papnövendék, majd bádogos és ólomöntő - először, mint profi baseballjátékos próbálkozott. 1877-ben, tizenkilenc évesen kezdett öklözni. Hirdetése feladásáig egyetlen jelentős mérkőzést sem nyert. Paddy Ryan nem is érezte úgy, hogy valóban neki szólna a kihívás. Sullivan azonban 1881-ben, New Yorkban tizenhat perc alatt kiütötte John Foodot. Paddy Ryannek 1882. február 7-én Mississippi Cityben ki kellett állnia Sullivan ellen.

A mérkőzésnek már a híre is hallatlan érdeklődést keltett. Az Evening Post menetről menetre írta le az eseményeket. A ringnél ott ült Oscar Wilde író is, aki ezért a pillanatért kéthetes hajóútra vállalkozott. Jesse James, a körözött bűnöző, akinek fejére 10 000 dollárt tűztek ki, 400 mérföldet lovagolt azért, hogy inkognitóban végignézze a mérkőzést. Egy brooklyni lelkész kijelentette, hogy többé egy törvény sem avatkozhat bele két férfi párviadalába.
A mérkőzést a kilencedik menetben kiütéssel Sullivan nyerte, aki ezzel világbajnok lett. A Ryan feletti győzelem után Sullivan így nyilatkozott: "Ez volt az utolsó mérkőzés, amit puszta ököllel vívtam. Mostantól csak kesztyűben fogok öklözni. Ha az ellenfeleim úgy kívánják, kesztyű nélkül is kiállhatnak ellenem. Én azonban minden mérkőzésemen kesztyűt fogok viselni."

Egyszer mégis megszegte a szavát, amikor is Jake Kilrain ellen 10.000 dollár volt a tét. Sullivan 1889. augusztus 6-án a Missouri állambeli Richburgben két és negyedórás küzdelem után, a 75. menetben kiütötte Kilraint. Minthogy a mérkőzést Missouri kormányzójainak tilalma ellenére tartották meg, Kilrainnek 100, Sullivannek 3000 dollárt kell fizetnie és Sullivant törvény elé is állították. Egy év múlva börtön helyett 1.000 dollár büntetéssel megúszta. Ám a "Vasember" ekkor már gazdag volt. Hirdette, hogy 1.000 dollárt fizet annak, aki vele szemben hat menetnél tovább tartja magát a ringben. 1882 és 1888 között 23 ellenfelét győzte le. Egyedül 1887-ben Nagy-Britanniában bemutató mérkőzéseken 5000 dollárt kasszírozott.
Ezen kívül a World Champion (mert már csak így nevezték) reklámozta a Lipton Beef Companyt is, ami még jövedelmezőbbnek bizonyult, mint a boksz. Sullivan a modern ökölvíváshoz vezető prize fighting küszöbén állt, mint kesztyű nélküli és kesztyűs világbajnok is. Õ tartják az első hivatalos bokszvilágbajnoknak.

Sullivan 1891-ben szenvedte el első kiütéses vereségét Hessie Donahue-től, egy boksziskola vezetőjének feleségétől. Természetesen csupán színlelt harcról volt szó és a "Vasember" showman-nek sem volt akármilyen. Egy évvel később viszont, 1892. szeptember 7-én New Orleans-ban másodszorra és egyben utoljára ütötte ki James J. Corbett. A mérkőzés 21 menete során mindkét versenyző súlyos ütéseket adott és kapott. Végül a nyolc évvel fiatalabb kihívó kerekedett felül. Noha Sullivan ezzel elvesztette világbajnoki címét, megőrizte népszerűségét és 25 000 USA-dollárt söpört be. Az újságok különkiadásokban számoltak be menetről menetre a mérkőzésről, az új világbajnokot "Gentleman Jim"-nek nevezve.

Corbett a bokszolói pályafutásért bankpéztárosi foglalkozását adta föl. Választékos modora volt, adott a külsejére is. Mielőtt Sullivan kiállt volna vele, el kellett takarítania az útból egy bokszolót, akit a "Vasember" megkerült: a színesbőrű ausztrált, Peter Jacksont. A fehér amerikaiak többsége elviselhetetlennek találta a gondolatot akkoriban, hogy egy fekete legyen a bokszvilágbajnok. Ennek ellenére, amikor Corbett 1891. május 21-én szülővárosában, San Franciscóban a ringbe lépett, 9:1-re álltak a fogadások arra, hogy a Jackson elleni 30. menetet már nem fogja megélni. Szörnyű küzdelem alakult ki a mérkőzésen, melyet bokszkesztyűk nélkül vívtak. 55 menet után már minkét öklöző ereje teljesen elfogyott. A bíró öt meneten keresztül hiába intette őket a további aktivitásra, végül a 61. menetben "No contest"-et jelentett be. Később a mérkőzést - amit azért mégiscsak megvívtak - döntetlennek nyilvánították.

Sullivan nehezen viselte el a Corbett-től elszenvedett vereséget és ez a korábbi „alkoholbarát” életmódján sem sokat javított. Egyetlen vigasza volt csupán, hogy fehér bokszoló ellen veszített. Minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú bajnoka volt. Több mint ötven győzelme mellett mindössze egyetlen vereséget szenvedett, de hivatalos összecsapásain kívül több száz bemutató mérkőzést vívott, gyakran előfordult, hogy bemutatóin egyetlen éjszaka alkalommal hat-hét ellenféllel is kiállt. Tíz éven keresztül veretlenül őrizte címét, ő volt az első kesztyűs világbajnok és a csupaszöklű korszak is John L. Sullivan nevével zárult (mint az ökölvívás történetét bemutató sorozatunk is).

A feljegyzéseket, leírásokat olvasgatva az ember sokszor mosolyog és ámul az akkoriak teljesítőképességén és akaraterején, de egyben valami hihetetlen tiszteletet is érez irántuk. Nevük kitörölhetetlenül megmarad az ökölvívás nagykönyvében.

Az ökölvívás története - 1. rész
Az ökölvívás története - 2. rész
Az ökölvívás története - 3. rész
Az ökölvívás története - 4. rész

2007.06.20.   Edgegod és Alien