Az ökölvívás története (1814-1867)
4. rész
1814. április 12-én a képen látható Tom Spring (eredetileg: Thomas Winter) tizenkilenc évesen világbajnok lesz és ezzel a pusztakezes korszak legfiatalabb bokszvilágbajnoka is. Az egyre növekvő nézőszám miatt a szervezők 1824-ben megalkották az első lelátót: a brit Worcesterben Tom Spring és az ír mester, Jack Langan bokszmeccsére a lóversenypályán tribünöket állítottak föl. Noha kettő összeomlik közülük és halottak is vannak, a lelátó jó kezdeményezésnek bizonyul, a mérkőzést pedig folytatják. Tom Spring 77 menet után győz.
A boksztörténelem leghosszabb csatájára 1833. április 30-án került sor, James "Def" Burke és az ír származású Simon Byrne között. A 99 (!) menetes gigászi küzdelem 3 óra 16 percig tartott és James Burke kiütéses győzelmével ért véget. Simon Byrne három nap múlva meghalt. Emiatt a ringbíró, Burke (aki szintén több napos ápolásra szorult a találkozó után), valamint a pontozóbíró és a segédek is börtönbe kerültek, később azonban szabadlábra helyezték őket.
Byrne, a maga szerencsétlen bajnoki mérkőzése előtt három évvel, egy "prize fight" során szintén agyonütötte ellenfelét, Sandy McKeyt. Annak idején beperelték a halálos ütés miatt, de később fölmentették. Ez a gentlemaneket persze nem akadályozta meg abban, hogy tanulják a bokszot és - kesztyűvel - nyilvános bemutatókat tartsanak. Viszont Byrne-nek a ringben bekövetkezett halála után a boksz - mint "az önvédelem nemes művészete" - elvesztette hitelét.
1838-ban ismét módosítottak a még mindig "szellős" szabályokon. Az ún. "Londoni Szabályokat" összesen 29 pontban foglalták össze. Ezekkel szinte egy időben négy súlycsoportot (könnyű, váltó, közép, nehéz) határoztak meg.
1845. William "Bendigo" Thompson lett New Yorkban a bokszvilágbajnok Ben Caunt elleni kiütéses győzelmével, de senki sem tudta tulajdonképpen hogyan is történt. A mérkőzés már két óra tíz perce tartott, amikor az óriási Ben a 93. menetben elesett és ki kellett számolni, de egyetlen néző sem vette észre Thompson ütését. Caunt szabálytalanságot reklamált. A döntőbíró azonban semmi ilyet nem vett észre. A nézők "Old Bendigót" ünnepelték, akinek azonban úgy elment a kedve a vádaskodások miatt a boksztól, hogy öt évig, 1850. június 5-ig nem állt ki címe megvédésére. Ekkor Tom Paddock ellen mérkőzött. A 49. menetben Thompson a földre került, Paddock pedig a tarkójára lépett és megtaposta. Ez már túl sok volt a ringbírónak is, Paddockot azonnal diszkvalifikálta. Thompsonnak viszont végérvényesen elege lett a bokszból és beállt papnak. Ilyen tapasztalatok utána jövőben már csak a ”sátán” ellen akart küzdeni.
A sport népszerűségének terjedését jelzi, hogy 1858-ban Buffalóból három gőzösön érkeznek a szurkolók a New York állambeli Erie-tó keleti partjára, a John Morrissey és John C. Heanan ("The Benicia Boy") bokszmérkőzésére, melynek színhelyét át kellett helyezni Kanadába. Morrissey 11 kemény menet után győzött, a díja 5.000 dollár volt.
Az évszázad bokszmérkőzése
1860. április 17-én rendezték meg az angliai Farnborough-ban az első "Az évszázad bokszmérkőzése" titulussal ellátott meccset, ahol az USA-bajnok John C. Heanan állt ki Tom Sayers brit bajnok ellen (Sayers 1857-1860 között nem hivatalos bokszvilágbajnok volt). Soha azelőtt nem tudatosult ennyire - legalábbis Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban nem - hogy egy brit és egy amerikai közt a világbajnoki címért folyik a harc. Első ízben utaztak riporterek a tengerentúlról az eseményre. Az érdeklődők száma több volt, mint addig bármely sportversenyen.
A brit rendőrség betiltotta a mérkőzést, de mindenki tudta, hogy azt április 17-én megtartják Farnborough-ban. Heanan titokban homokzsákkal edzett egy csűrben, miközben egy bulldog vigyázott rá. Sayers egy marhavagonban megbújva utazott a mérkőzés helyszínére. Óriási tömeg gyűlt össze, de egyetlen rendőrt sem lehetett látni. Sayers 43 angol fonttal (kb. 19,5 kg) kevesebbet nyomott a mérlegen, mint az Egyesült Államokból érkezett ellenfele. Sayers a 37. menetben annyira szorult helyzetbe került, hogy a felingerelt hazai nézők átvágták a ring kötelét. A bíró le akarta állítani a mérkőzést. A rajongók azonban győztesnek akarták látni bajnokukat. A két ellenfél tehát még további öt menetet bokszolt - ringbíró nélkül !!. Amikor a 42. menetben, két óra és húsz perc múlva úgy tűnt, hogy Sayers végérvényesen veszít, a nézők megrohamozták a ringet és követelték, hogy a küzdelem végződjék döntetlenre. Néhányan amellett voltak, hogy mindkét résztvevőt nyilvánítsák győztesnek. Heanan veszélyben látta az életét és elmenekült a helyszínről. Végül a mérkőzés eredményét döntetlennek ítélték, de mind Nagy-Britannia, mind az USA magának követelte a világbajnoki címet.
Ekkoriban a küzdelmek – leginkább a hosszú mérkőzések - sokszor dulakodásba, birkózásba csaptak át, valamint mivel közelről nem lehetett az egyeneseket hatékonyan alkalmazni, ezért új technikák megalkotása is szükségessé vált. Használni kezdték az úgynevezett hajlított karral történő ütéseket: a horgokat, majd később a felütéseket.
Hamar felismerték, hogy ezzel a módszerrel milyen hatásosan lehet dolgozni, ezért sokan direkt ezt a harcmodort alkalmazták, közöttük akkoriban Jimmy Driscoll tűnt ki hatalmas ütőerejével, sok KO győzelmével.
Az új stílussal azonban durvult a sportág és a rendőrség sem nézte jó szemmel a botrányokkal, bűncselekményekkel tarkított és a tömegverekedések miatt néha a mészárszékhez hasonlító rendezvényeket, ezért kénytelenek voltak a szabályok újabb módosítására.
1867-ben John Graham Chambers ökölvívó és a szabály kiadását is finanszírozó Queensburry márki javaslatára szedték ráncba az addigi szabályzatot (lényegében ezek képezik a mai szabályok alapjait is):
1. A ring nagysága 24 láb vagy ezt megközelítő kell legyen.
2. Tilos a birkózás, az ellenfél lefogása.
3. Egy menet 3 perc, és közte a szünetek 1 percesek.
4. Leütés vagy fáradtság miatt a földre került versenyző köteles 10 másodpercen belül segítség nélkül felállni, ha nem tud, akkor a bírónak jogában áll a másik versenyzőt kihirdetni győztesnek.
5. A köteleken lógó, harcképtelen versenyző, kinek a talpai a levegőben vannak, kiütöttnek tekintendő.
6. A menetek alatt sem a segédek, sem más civil személyek nem tartózkodhatnak a ringben.
7. Ha a mérkőzést valamilyen oknál fogva nem tudják folytatni, a vezetőbírónak ki kell jelölnie a legközelebbi időpontot a mérkőzés folytatására. A mérkőzést mindenképpen meg kell nyerni vagy el kell veszíteni. Kivéve, ha a versenyzők támogatói a tétek visszavonásában állapodnak meg.
8. A térdelő versenyző kiütöttnek tekintendő. Amennyiben ilyen helyzetben az ellenfele megüti őt, joga van a tétre.
9. Szöges cipő viselése tilos.
10. A mérkőzést a London Prize Ring szabályai szerint kell elbírálni.
A szabályok az elvétve használt kesztyű méretére is kiterjedtek, de ezt akkoriban legtöbben nem viselték, elutasították, nem tartották igazi sportemberhez méltónak.
Folytatása következik ...
Az ökölvívás története - 1. rész
Az ökölvívás története - 2. rész
Az ökölvívás története - 3. rész
2006. december 24. Edgegod, Alien ©
