A reneszánsz korban már nem csupán művelődéstörténetben és természettudományokban, hanem a testkultúrában is érezhető változások következtek be. Egy felszabadultabb, a teljes ember (homo universale) érdekeit figyelembe vevő, humanista időszak vette kezdetét és adott lehetőséget új sportágak, pl. labdarúgás, evezés, korcsolyázás, sportvívás, biliárd, golf, tenez (később tenisz) kialakulására. Észak-Itáliát, majd Hollandiát követően a XVI. század második felében Anglia került a polgári haladás élére. Kezdetben népi tömegjátékokat, lovaglóversenyeket szerveztek, majd 1604-ben Robert Dover királyi ügyész felújított egy többnapos országos sportversenyt a régi olimpia szellemében, de ezzel inkább az egyre elégedetlenkedő lakosság közhangulatán kívánt változtatni.
Az angol polgári forradalom (1640) után zártkörű arisztokrata klubok alakultak, amelyekben a golfnak, lovaglásnak, tenisznek és a krikettnek hódoltak. A gentleman sport "polgári" arculatában viszont az ökölvívás bontakozott ki ismét. Mint a kezdet kezdetén, most sem kapott azonnal főszerepet a sportág. Az akkor még nagy teret hódító bot- és kardvívás kiegészítő sportjaként (lábmunka, távolságtartás, kitörések) alkalmazták, majd felismerve a test erőnléti állapotára kifejtett jótékony hatását és nem utolsó sorban népnevelő, fegyelmező tulajdonságát, egyre gyakrabban került előtérbe. Sejtve az akkori közbiztonságot, az önvédelmi szempontok is jelentősen közrejátszhattak... A vívómesterek, hogy pénzt keressenek és népszerűsítsék magukat, az országot járva bemutatókat tartottak. Ezen bemutatók első részében a kardvívás, második részében pedig az ökölvívás került sorra. Mikor elegendő néző gyűlt össze, kezükben kötéllel megfelelő nagyságú kört alkottak, (innen a "RING" elnevezés), ahol a bemutatók és a küzdelmek zajlottak. Érdekes, de ezeken a rendezvényeken a kardvívás fokozatosan a háttérbe szorult. Ez talán annak volt köszönhető, hogy a mesterek nemcsak egymással versengtek, hanem a program második felében a közönség soraiból is jelentkezhettek önkéntesek, akik összemérhették erejüket a mesterekkel. Ezek többnyire nem kis önbizalommal bíró péklegények, matrózok, mészárosok, kovácsok, főleg alacsony sorból származó, de kitűnő fizikummal rendelkező emberek voltak, akiknek menetidő nélkül, csupasz ököllel kellett egymás ellen bizonyítaniuk. A mérkőzések előtt fogadásokat lehetett kötni (itt és a lóversenypályákon jelennek meg az első bukmékerek!), és utána pénzgyűjtést is szerveztek, amiből a bátor vállalkozók is részesültek. Kis idő elteltével minden falunak, településnek megvolt a helyi kemény legénye, avatatlan "bajnoka" (és ezek élelmes patronálója), akiket később egymás ellen is összehoztak.
Mivel ez időtájt nem volt semmilyen hivatalos szervezet, érdekképviselet, a mérkőzések teljesen spontán módon alakultak, és nem egyszer botránnyal, tömegverekedéssel végződtek... Az első nyilvános bokszmérkőzést 1681-ben rendezték meg, ahol Albemarle herceg footman-je küzdött egy henteslegény ellen. A mérkőzést a hentes nyeri meg. A kor leghíresebb mestere James Figg (1695-1740), kinek számtalan dolog fűződik a nevéhez. Õ a sportág első nehézsúlyú bajnoka - aki minden kihívásnak eleget tett -, őt tartják az újkori ökölvívás kialakítójának, valamint ő alapította a legelső, de még kezdetleges "Gym"-et is 1719-ben. Neve a korabeli irodalomban és az újságokban is egyaránt gyakran felbukkant. James Figg ezekenkívül mindenekelőtt az az ember volt, akit később menedzsernek neveztek el. Õ szervezte meg a vadul burjánzó sportéletet Londonban, telt házról gondoskodott, bevételt kasszírozott és meghatározott pénzekért szerződtette a "gladiátorokat".
1725. I. 23-án Londonban megrendezik az egyik első nemzetközi bokszmérkőzést. Egy lord, Velencében járván a szolgálatába fogadta azt a gondolást, aki a hírek szerint minden ellenfelének összetörte a járomcsontját. A férfit Stopa l'Acquának hívták, ura pedig fogadásokat tett rá a Slaughter's Coffee Houseban. A hencegés felmérgesítette a briteket, úgyhogy Figghez fordultak tanácsért, aki hat évvel ezelőtt amfiteátrumot nyitott Londonban. Figg vállalkozott arra, hogy olyan ellenfelet állít a velenceinek, akinek akkor sem fogja eltörni a járomcsontját "ha kalapácsot hoz magával a ringbe". Ez volt az a hangfelvétel, amely fellelkesítette a város lakóit. A küzdelem válogatott nézőközönség előtt zajlott, mert a belépőárak borsosak voltak. A fogadások még inkább. Úgy tűnt, hogy az olasz súly-, karhossz- és erőfölényben van, ám John Whitacker - Figg vívóiskolájából való gyakorlott versenybokszoló - gyorsan kiütötte. Figg még aznap este kihirdette, hogy a nap hősének olyan ellenfelet fog szerezni, aki tíz perc alatt őt is "elintézi".
A díjbokszüzlet a következő években virágzásnak indult Nagy-Britanniában. A pontos szabályok megalkotása sem váratott sokáig magára, egy másik korabeli híresség, Jack Broughton közreműködésével. Broughton a boksz mellett Figghez hasonlóan vívott is. 1743-ben elkészíti és kiadja az ökölvívás első szabálykönyvét, "Londoni szabályok" címmel, mely 1838-ig érvényben volt. Ebben meghatározták a mérkőzés színhelyét, a ringsegédek számát, a pénzdíjak elosztását és egy máig is érvényben lévő követelményt: tilos megütni a földön térdelő vagy fekvő ökölvívót. A vitatott, szoros mérkőzéseknél a versenyzők a jelenlévők közül választhattak egy-egy "gentlemant", akik dönthettek a győztes személyéről.
Az akkori öklözők szinte csak a kardvívásnál alkalmazott egyenes vonalon mozogtak és többnyire egyenes ütésekkel próbálták elérni egymást. A szünetekben a ringsegédek féltérdre ereszkedtek, és a térdükön pihentették a versenyzőt. A kéz védelmének sem tulajdonítottak jelentőséget, kesztyűket is csak edzésen használtak, ezért gyakran megesett, hogy törés vagy egyéb kézsérülés miatt kellett félbehagyni a találkozót. Az egyre növekvő tömeg, a hátul álló szurkolók tolakodása mitt sok esetben elvette a közdőteret a sportolóktól, ezért ennek kiküszöbölésére cölöpöket vertek le, amelyekre köteleket erősítettek. Az így négyzet alakúvá vált küzdőtér azonban megtartotta a ring nevet.
Ebben az időben néhány ismert bajnok már saját edzőtermet (amfiteátrum) nyitott, ahol tehetséges fiatal reménységek és a sportág iránt érdeklődő arisztokraták is megfordultak. Ez utóbbiak közül néhányan felkaroltak egy–egy arra érdemes fiatalt, akik lakást és a megélhetéshez szükséges dolgokat kaptak. Cserébe a mecénás szervezhette a mérkőzéseiket, amelyre aztán nem kevés összegekkel fogadott. Broughton is üzemeltetett ilyen sport-amfiteátrumot, valamint az ő nevéhez fűződik még 1747-ben a bokszkesztyű "feltalálása" is. 1751-ig ő viseli a Britannia bajoka címet, amikor is alulmarad a fiatalabb Jack Slack-kel szemben. Slack 9 évig, 1760-ig birtokolja a címet. Nagy-Britanniában az 1760-as évek elején betiltják a nyilvános bokszmérkőzéseket.
Az ökölvívás története - 1.rész
2006. 01. 26. Alien és Edgegod
