Az újkori sport egyik legismertebb teoretikusa, Coubertin szerint, miután a sport megköveteli a sportolótól az önfegyelmet, higgadtságot, odafigyelést, ezét hatással van a jellem az értelem és a lelkiismeret kialakulására. Tehát bizonyítható a sport és a nevelés szoros összefüggése is.
Ha megkérdezzük az átlag sportrajongókat (laikusokat), szerintük mi lehet az eredményes szereplés, a versenyzői siker titka, a legtöbben automatikusan rávágják: természetesen a versenyző tehetsége és a megfelelően irányított edzésmunka.
Igen, többek között ezek is szerepet játszanak, de rengeteg olyan láthatatlan, a győzelem után már feledésbe merülő tényező „munkálkodik” a háttérben, amely döntően befolyásolhatja a dolgok végkimenetelét. Az egyik ilyen tényező az edző és a versenyző kapcsolata és kapcsolatának alakulása az eltöltött idő függvényében.
Az edző–versenyző kapcsolatában az edző a kulcsfigura, hiszen övé a legrendszeresebb, legkövetkezetesebb és egyben a legközvetlenebb szerep a versenyző formálásában. Az edző és sportoló kapcsolata nem egyszerűen csak munkakapcsolat, ezen túlnő, mert az edző egész emberi magatartásával elsősorban példaképpé, majd a későbbiek során baráttá válhat a sportoló számára. Az edzőnek a versenyzővel való kapcsolatát az edző és versenyző egyéni közelsége határozza meg. Az emberi közelségnek számos összetevője van. A sport szempontjából nézve elsősorban a közösen kitűzött, majd megvalósított célokat kell említenünk, de jelentősen befolyásolnak az együtt átélt élmények, sikerek és kudarcok. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ennek a kapcsolatnak elsősorban az edző kell, hogy legyen a felügyelője és az irányítója, hiszen a kapcsolat kialakulásában és megerősödésében a főszerepet az idősebbnek, tapasztaltabbnak, szakmailag érettebbnek kell betöltenie.
A versenyző tevékenysége egy bizonyos határon, versenyzői szinten túl nem képzelhető el az edző vezetése, irányítása nélkül. Ezt az állandó jellegű kölcsönhatást önmagában is pedagógiai folyamatként foghatjuk fel. Ebben a kétpólusú folyamatban a vezető, irányító szerep természetesen az edzőé. Az általános pedagógiai folyamathoz viszonyítva itt azonban egy bonyolultabb helyzettel van dolgunk, mert az ökölvívó öntevékenysége, aktivása és önállósága olyan tényező, mely a szabvány, megszokott pedagógiai tevékenységtől messze elüt. Nem véletlenül említettem meg a pedagógiát, mert vallom, hogy kellő pedagógiai érzék és ennek megfelelően adagolt, jó léptékű tudatosság kell ahhoz, hogy nap, mint nap a legtöbbet hozzuk ki az edzésen a versenyzőinkből. Így garantálható a sportolóval való közös munka és annak gyümölcse: a minden téren maximálisan felkészített ökölvívó…
Fontos szem előtt tartanunk azt a szempontot, hogy ebben a helyzetben a versenyző részéről egy önként vállalt tevékenységről van szó. Az edzőnek tudatosítani kell magában, hogy az ökölvívók felkészítésének és versenyeztetésének folyamatában, a szorosabb értelemben vett szakmai, sportági gyakorlatok mellett, de éppen ennek érdekében, főleg a serdülő és ifjúsági (kadett) sportolók miatt, egyre nagyobb szerepet kapnak a különféle nevelői feladatok is. Mivel a sportolók többsége fiatalon kezdi el a sporttevékenységet, amikor a legfogékonyabb minden hatás befogadására, éppen ezért nagy felelősség terheli az edzőt, hogy milyen, melyik úton indítja el a tanítványait.
A tudatos pedagógiai felkészültséggel végzett edzői tevékenység minden bizonnyal magasabb sportági eredményeket is biztosít. Ugyanis a versenyző technikai, taktikai és erőnléti felkészítése nem választható el személyiségének tudatos formálásától. Ezt csak azok az edzők képesek elérni, akik ismerik a pedagógia törvényszerűségeit, tisztában vannak a versenyzővé-formálás alapvető elveivel és módszereivel. Tehát az edzőnek, mint az ökölvívósport jelentős képviselőjének általánosan és a sportágra vonatkozó speciális érvényű pedagógiai felkészültséggel bíró szakembernek is kell lennie.
Fontos a jó edző személyiségvonásainak felderítése, és az edző önmagában való keresése, az addig tapasztalt pozitív példák esete. Így rátalálhat arra az útra, hogy milyenné is kell válnia ahhoz, hogy a sportolók tiszteljék, elfogadják, és ezáltal képes legyen megteremteni a nevelési folyamat fő feltételét: az optimális edző-versenyző kapcsolatot. Véleményem szerint az edző személyisége, személyének hitelessége és a szakmai felkészültség a legfontosabb hatásformák, melyek előrelendítik a kitűzött cél elérését és az ideális kapcsolat kialakítását. Ahhoz, hogy megfejtsük, milyen tényezők, sokszor jelentéktelen, észrevehetetlen szituációk játszanak közre az edző-versenyző kapcsolatában, elsősorban választ kell találnunk arra a kérdésre, hogy vajon…
"Milyen a jó edző?"
Az edző első számú és legfontosabb tulajdonsága az, hogy pozitív érzelmi kötöttség fűzze az ökölvívósporthoz. Feltétel nélkül szeresse azt a légkört, ami az edzőteremben uralkodik. Lehetősége szerint tegyen meg mindent a sportágért, melyben esetlegesen évtizedekig tevékenykedik. Nem az a fontos, hogy a tanítványok azt higgyék, szereti, kedveli őket, hanem, hogy valóban szeresse, kedvelje őket. Az edző csak akkor ér el sikereket, eredményeket, ha a versenyző állhatatosságán és tehetségén kívül ő is maximálisan felkészült, mind sportszakmailag, mind pedagógiailag. Az edző szakmai tudását leginkább a tapasztaltabb, több mérkőzést megélt versenyzők fogják próbára tenni, ők ugyanis hajlamosak az állandó útkeresésre, a lehető legjobb módszerek kipróbálására azért, hogy sikeresebbek legyenek.
Az edző önmagával és munkájával szemben támasztott igényességgel párosuló fanatizmusa is fontos, értem ez alatt a munkájában, önmagában és versenyzőjében való hitet. Hitet, amit a versenyző is átérez. A mai versenysportot, élsportot szemlélve e fanatizmus nélkül elképzelhetetlen az eredmény. A szakmát tekintve legyen nyitott, ne féljen új dolgokat, lehetőségeket kipróbálni és alkalmazni, viszont a régi, több évtizeden keresztül bevált edzésmódszereket se szorítsa a háttérbe csak azért, mert más találta ki, vagy esetleg elavultnak titulálja. Gondolkodjon, hogy milyen új lehetőségeket tud belevinni az edzésmódszerekbe, hogy az elvégzett munka ne legyen unalmas és monoton, de azért megtegye a hatását. Akár személyes tapasztalata alapján is találhat ki alternatívákat, de ügyeljen arra, hogy ezeket mindenkinél odafigyeléssel, a szakmai tudásához, felkészültségi szintjéhez, erőnléti állapotához, testalkatához és stílusához mérten alkalmazza. Gyakori hiba a mai hazai profi kluboknál, hogy egy–egy nevesebb gym-nél való látogatás alkalmával (mérkőzés-, vagy mint meghívott sparring partner) az edző sebtében összeírogatja a kint látott, félig elcsípett, ellesett módszereket, és azokat hazautazás után saját versenyzőire erőlteti. Nem számolva azzal, hogy több kárt okozhat, mint hasznot.
Az edzőnek nemcsak szakmai szemmel, hanem a sportoló szemével is látnia kell a célhoz vezető út állomásait, tehát az empátia képességével is rendelkeznie kell.
Feladatai közé tartozik, hogy versenyzőjét hozzásegítse a saját magáról alkotott jó vélemény kialakításához, ezzel növelve az önbizalmát, és motivációt adva a további edzésmunkához. A motiváció fenntartása nagyon fontos. A sportoló számára is elfogadható, reális, várható eredmény és az ezen való továbbjutás megerősíti ezt a motivációt, és könnyebbé teszi a célkitűzést. Meg kell próbálnia minden sportolóval megláttatni a legjobb tulajdonságait, hangsúlyozza ki azokat, és azokra építve tervezze meg a munkát. Vesse el a negatív dolgokat, beidegződéseket. melyek hátráltatják a sikeres felkészülést. Viszont az ésszerűség határain belül és a további fejlődést elősegítendő az észlelt negatívumokat említeni, és a hiba beazonosítása után a versenyző bevonásával természetesen korrigálni kell.
Visszajelzések alapján mondhatjuk, hogy fontos tényező a versenyző és az edző kapcsolatának milyensége. Több éves megfigyelésen alapul, hogy a versenyzők sokkal jobban elfogadják a számukra pozitív és szimpatikus edző nem éppen kedvező bírálatát és kritikáját, mint a nekik ellenszenves negatív egyén igazságát.
Érdekes jelenségként említenünk kell azt a szituációt, hogy estenként a sportoló, szakmailag „föléje nőhet” az edzőjének. Ilyen helyzet adódhat az élsportoló válogatott vagy rutinos profi és edzője között. Az életkori különbségeket figyelembe véve ez általában csak a mozgás tudása, gyorsasága tekintetében valósul meg.
A tanítványok díjazzák ugyan, és a legtöbb esetben meg is említik, hogy egy edzőnek kellően felkészültnek kell lennie szakmailag, de a közös és hosszantartó munka elképzelhetetlen egy olyan szakemberrel, akivel emberileg és érzelmileg nincsenek egy hullámhosszon, és teljesen más véleménnyel vannak sok mindenről.
Eltérő vélemények, világnézeti különbségek természetesen néha akadnak, de a másik fél nézetének tisztelete és a tolerancia általában helyrerakja a problémás dolgokat.
Az is természetes jelenség, ha ez a kapcsolat időnként gyengébb, majd megint erősebbé válik, tehát folyamatosan hullámzik. Ezért nevezzük interaktív, állandóan változó kapcsolatnak. Ahogyan a versenyzőnek, úgy az edzőnek is vannak alapvető elvárásai a sportolójával szemben. Arra érdemes odafigyelni, hogy bár minden részletében és szemszögéből beszéljék meg a dolgokat, az irányítás mindvégig az edző kezében kell lennie. Talán kicsit elcsépeltnek tűnik, de a jó értelemben vett tekintélyét tartsa meg a versenyzői előtt. Ezt a tekintélyt nagyon átgondoltan és finoman lehet csak érvényesíteni, leginkább a felnőtt, már több sikert átélt és sok szituációt megtapasztalt versenyzők kényesek erre a kérdésre. Meglehetősen nehéz dolog, mert az edzésmunkát el kell végeztetni, és az eredmény érdekében néha a keménykezű hajcsár szerepébe kell bújni. Ezt általában a helyesen gondolkodó versenyzők is érzik, egyúttal értik, hogy ez a kemény elvárás az ő érdeküket szolgálja.
A versenyző és az edző között érdekes kölcsönhatás tapasztalható. Nemcsak az edző van hatással a versenyzőkre, hanem azok is reá. A sportolók eredményén és „közérzetén” keresztül láthatják a gondolataik, terveik, módszereik helyességét vagy helytelenségét. Így ők állandó kontrollt jelentenek számukra. Akár egy-egy hiba felülvizsgálatára és önkorrekcióra sarkallhatnak. Egy esetleges edzői tévedés még nem ok arra, hogy kétségbe essenek, hiszen mindenki követhet el hibákat. Õszintén szembe kell nézni a problémákkal és a közben kialakult kudarcokkal. Továbbá azt sem szabad, hogy az önámítás hibájába essenek. Ebben az esetben inkább ennek beismerése és a hiba helyes úton való kezelése árulkodhat az edző emberi nagyságáról.
Az érett, több versenyt is megélt profi sportolók sikerének záloga az edzővel való sikeres együttműködés és a megfelelően alakított kommunikáció. Magatartásukban a szokások és a meggyőződések általában már megállapodtak. A kilengésekre, a szeszélyes változásokra ritkábban kerül sor, viszont megrögzöttebbek lesznek, ami megnehezíti az esetlegesen felbukkanó változásokat és azok megoldását. Az edzővel együtt eltöltött évek sok esetben barátivá alakítják a kapcsolatot. Eljutnak olyan szintre, hogy félmondatokból, félmozdulatokból is megértik egymást. A felnőtt sportolók más-más módon követelnek az edzőjüktől, nem ítélnek olyan végletesen és már nem hajlandóak olyan nagy rajongásra sem. Náluk a szaktudás és az észérvek dominálnak. A felnőttekkel való foglalkozás során a szaktudás mellett az edzőnek jó pedagógiai és pszichológiai ismeretekre van szüksége, de vannak olyan esetek. mikor az edző ilyen irányú tudása kevés. Előfordulhat még élsportolóknál is, mikor a sportoló a tökéletes felkészülés ellenére sem bízik magában, magabiztossága a semmivé foszlik. Ilyenkor feltétlenül keressenek fel egy sportpszichológus szakembert. és az ő tanácsai figyelembevételével, készüljenek az edzéseken, vagy hagyjanak ki néhány hét pihenőt.
A sportolót, a felkészülés és versenyzés mellett a mindennapok és a család problémái is foglalkoztatják. A sportolásban ez azt eredményezi, hogy a realitásokat keresi, és az edzőjétől is az őszinte véleményt várja. Ha gondja van, azt általában mindig megosztja és megbeszéli vele. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a szituációban fontos szerepet játszik a kölcsönös őszinteség és a bizalom. A versenyzővel termékeny és tartós kapcsolatot csak ezekkel az emberi tulajdonságokkal lehet kialakítani. A bizalom az edzőtől azt is kívánja, hogy tudjon titoktartó lenni. A versenyző életében lehetnek olyan személyes jellegű problémák, amelyek csak a sportolóra és az edzőjére vonatkoznak. Sok teher nyomhatja egy sportoló vállát. Már az előbb említett családi háttér, a magánélet is befolyásolhatja jó vagy rossz irányba az állapotát, mert ha „otthon” gond van, akkor nem tud az edzéseken sem rendesen az elvégzendő feladatra koncentrálni és 100%-ot nyújtani. Idegesség, ingerültség jelei fognak rajta mutatkozni, nem végzi olyan elánnal a kiírt munkát, tehát nem fogja azt a szintet elérni, hogy sikerrel versenyezhessen. Ilyenkor kell az edzőnek „ügyes politikusnak” lenni. és maximálisan segíteni a versenyzőjét, mindent témát érintve megbeszélni vele, amit lehet. Ugyanaz a probléma szintén, ha valamilyen sérülés akadályozza a felkészülést, pláne, ha egy fontosabb verseny előtt történik mindez, mert a rengeteg munkába fektetett idő és energia odavész.
A professzionális versenyzőknél fontos éreztetnünk, hogy nem a klasszikus „főnök-beosztott” viszony irányvonalát akarjuk továbbvinni, hanem inkább a partneri-baráti oldalát akarjuk megszilárdítani ennek a kapcsolatnak. Az edzői munka során természetesen elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb összetűzések, konfliktusok, melyek az edző és egy-egy versenyzője vagy a klubtársak között zajlanak. Ilyenkor a legnagyobb fokú higgadtságra és tárgyilagosságra van szükségünk! Minden esetben az igazságos, az eredményesség figyelmen kívül hagyásával, beavatkozás szükségeltetik, tehát nincs és nem lehet részlehajlás!
Rossz érzést kelt mindenkiben, de szükséges megemlíteni, azt a sajnálatos tényezőt, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor egy versenyző az edzőjével való személyes viszonyának megromlása, a közös munkavégzés ellehetetlenülése odáig vezet, hogy a versenyző klubot vált, vagy legrosszabb esetben felhagy a versenyzéssel. Sok konfliktus forrása lehet, ha az edző nem képes változtatásra és nem veszi észre, hogy a versenyzője felnőtt és önálló, alkotóképes véleménnyel rendelkezik. A magas szintű versenyzés már alkotómunkának számít a versenyző részéről és nemkülönben az edző részéről, aminek eleme az edzésmunka és a verseny taktikai részének összeállítása.
Ez az edzésmunka minden szempontból az adott versenyszituáció és az adott versenyző lelki-fizikai adottságainak, állapotának megfelelően kell, hogy készüljön, illetve a versenyző részéről való áttekintése, elfogadása is fontos tényezője a munkának. A sportolónak hinnie kell az edzői módszer helyességében és sikereiben, de nem vakon. A rutinos, több éve az élmezőnyben lévő sportolók úgyis megérzik az edzői csúsztatásokat. Hiba történhet egy-egy sztárolt sportolóval, ha azt akarja (és az edző beleegyezik), hogy a sportoló saját elképzelése, tervei szerint készüljön fel egy mérkőzésre, mert hiszi, hogy képes egymaga is reálisan módon összeállítani a számára szükséges edzésmunkát. Így egyrészt nem kap megfelelő és reális visszajelzést, nincs megfelelő önkontroll, másrészt ez a kapcsolat romlása felé vezető út.
Nem kapnánk teljes képet az edző és a versenyző kapcsolatáról, ha azt másik oldalról, az edző szemével nem vizsgálnánk meg, mik is lehetnek a kívánatos versenyzői tulajdonságok, melyek nélkül nem érhető el magas szintű eredmény. A tanítvány irányíthatósága, munkára foghatósága függ a sportoló karakterétől, habitusától, jellemétől, és mivel ezek a tulajdonságok minden embernél eltérőek ezért az edzőnek is különböző módon kell a sportolót edzenie, motiválnia.
Milyen egy jó ökölvívó?
Szerintem az a jó ökölvívó, akinek nem sportági erősségei vannak, hanem az, akinek nincsenek gyengéi… Akár az edzői kívánalmaknál, talán itt is a legfontosabb tényező, hogy a sportoló érzelmi alapon ragaszkodjon az ökölvíváshoz és a sportágban vele közvetlenül kapcsolatban álló emberekhez. Tisztelje az edzőjét, a klubtársait és a szakvezetőket, az éppen zajló mérkőzés közben az ellenfelet és a vezetőbírót. Sportszerű magatartásával, a versenyszabályok, betartásával mutasson követendő példát csapatársainak és a fiatalabb generációnak. Tudatosuljon benne, hogy akivel mérkőzik, az nem ellenség, hanem ellenfél, akit ésszel, a legjobb tudása szerint kell legyőzni. A tanácsokat, ötleteket készségesen vegye át az edzőjétől, és saját jellemére átformálva, dolgozza fel, tegye magáévá azokat. Akár a részfeladatokért, akár a hosszú távon kitűzött célokért képes keményen dolgozni, és feláldozni értük a kényelmet. Legyen rá jellemző a problémák intellektuális megközelítése, a dinamizmus és a harci kedv. A ringben tisztelje az ellenfelét, de váljék kiszámíthatatlanná a számára. Legyen gyors észjárású, aki képes a megfelelő pillanatban a megfelelő módon cselekedni. Jellemezze őt megbízhatóság, türelmesség, kitartás. Kérje ki edzője véleményét, kérjen tanácsot a hibák korrigálásánál.
A siker akkor garantált, ha határozottan jó az érzelmi kapcsolata, és tökéletes a lelki összhang az edzőjével. Mindketten képesek ellátni a másikat őszinte visszacsatolással, támogatással és bizalommal. Így a két ember ösztönözheti egymást. A versenyzéssel együtt jár a küzdelem elvesztése is. Sokszor halljuk, hogy a kudarcból is lehet építkezni és sokat tanulni, viszont az is igaz, hogy frusztrációt okozhat. Itt lép be a felkészülési-felkészítési folyamat két legfontosabb pontja: az edző és a versenyző pedagógiai és emberi kapcsolata, mely jó esetben megszünteti a kudarcból fakadó negatív érzelmi állapotot.
Kapcsolatok, másként
Magyarországon hivatalosan már több éve létezik női ökölvívás. Mindenféleképpen beszélnünk kell erről az érdekesnek gondolt szituációról – a női versenyző és az edző kapcsolatáról. Akik nem látták még edzeni, versenyen küzdeni a hölgyeket, nos, azok el sem tudják képzelni, milyen parádés mérkőzéseket vívnak egymás között. Furcsának hangzik az is, hogy az edzéseken szinte semmiféle olyan megkülönböztetést nem kérnek, igényelnek, amit férfi szemmel egy átlagos nőnek automatikusan megadnánk. Ebből adódóan logikusnak tűnne az, hogy ugyanolyan elbírálásban, szigorban is részesülnek, mint férfi klubtársaik.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A felfokozott, megnövekedett követelmények miatt ugyan a női versenyzőktől is elvárják azt a hozzáállást, kitartást, küzdeni akarást, mint a férfiaktól, de az edzővel való kapcsolatuk a női mivoltukból eredően másnak kell lennie.
A kulcsszó: a női lélek. Az edzőnek sokkal körültekintőbben, tapintatosabban kell a női versenyzőket munkára fogni. A női versenyzőket fűti a bizonyítási vágy, de az imént említett „finomabb lélek” miatt sokkal intenzívebben és érzékenyebben reagálnak egy–egy rosszalló edzői megjegyzésre, elszólásra, mint a férfiak. A kritika mértékét és mikéntjét óvatosabban kell adagolni náluk, mint ahogyan megszokhattuk.
Ha a jövőbe tekintünk, megoldódni látszódik az ökölvívósporton belül ez a feladat, és a kör bezáródik. Ugyanis egyre több, jelenleg is aktív bokszoló hölgy jelentkezik a TE szakedzői karára, hogy szakedzői képesítést szerezzen, és elhelyezkedjen valamelyik klubnál. Így a többi sportághoz hasonlóan, női edző segítségével készülhetnek fel a versenyekre.
Megtörténhet, hogy az átlagos edző–női versenyző munkakapcsolat egy idő múlva személyes vonzalommá válik. Ez a helyzet akkor okoz problémát, ha csak az egyik fél érez ily módon, mert az elutasított személy érzelmei és ez által megnyilvánulásai is kiszámíthatatlanok lehetnek, és ez által mindkét oldalon kihat az edzésre és versenyen való szereplésre. Hogy azért ne csak a negatív végkimenetelű esetet említsek, a közösen, edzéssel eltöltött órák és beszélgetések másként is végződhetnek. Erre nagyon jó példa a volt világbajnok professzionista hölgy, Csábi Bettina és edzője kapcsolata, mely kezdetben a szokásos edző-tanítvány viszonynak indult, majd az évek során az edző a versenyzőnő férjévé avanzsált.
A következő szintén egy speciális eset, mely az edző apa és a versenyző fiú kapcsolatát elemzi. A gyermeknevelés magában sem könnyű dolog és óriási felelősség, de abban a pillanatban megkettőződik a teher az apa vállán, mihelyt eldönti, hogy leviszi még gyermekkorú fiát az első ökölvívó edzésre. Sajnos, néha saját utódaikkal szemben hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy saját régi képükre, próbálják alakítani a fiú stílusát. Kellő önmérséklet és önkontroll szükségeltetik a megoldáshoz. A fiúnak kezdetben jól esik az apa támogató jelenléte, és büszke is rá, hogy az ő édesapja az edző, de a későbbiekben „visszaüthet” ez a szituáció. Ugyanis a többi sportoló, még ha nem is vallják be, árgus szemekkel figyelik az „edző csemete” minden mozdulatát, hogy ugyanolyan elánnal, lelkesedéssel teszi a dolgát, vagy sem. Ilyenkor természetesen nem lehet kivételezés, az edző-apának ugyanolyan szigorral és következetességgel kell bánnia a fiával az edzőteremben, mint a többi tanítvánnyal. Sőt a gyakorlat azt mutatja, hogy az apa többet vár el a fiától. Az elmondások szerint gyakran kerül előtérbe olyan jellegű téma, amely megnehezíti különválasztani az edzői és az apa szerepet. Ez különösen versenyen, a ringsarokban ülve igaz érvényű és nehéz feladat…
2006. szeptember - Hajdu János (Alien)
